Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-17 / 24. szám

8 — SZABAD FOLDMGVES . 1972. június 17, Az én szülőfalum Még fiatal voltam, amikor elke­rültem Maié Ludtncéről (Kisöl­­ved], A falu kicsi és kevés a la­kója. A Szlnce mellett húzódik, s róla nagyon sok emlék él ben­nem. Emlékszem arra, amikor itt is­kolába jártam, s a réten libákat őriztem a többi gyerekkel. Isme­rem a szövetkezet megalakulásá­nak a körülményeit is. Ugyan­olyan nehezen indult, mint máshol és ma már, húszéves múlt van mö­götte. Nem beszéltem senkivel, adatokat sem gyűjtöttem. Ha be­szélek az elnökkel, vagy valakivel a szövetkezetből, lehet, hogy az írásom más formát öltött volna. De így csak azt írtam le, amit lát­tam, nem befolyásolt senki. Problémáikról nem tudok, de biztosan van az is, hiszen léte­zik-e egy olyan család, ahol prob­léma nélkül iramlik az élet? Te­hát én azt írom le, amit látok, mert itt nem lehet alkalmazni azt a közmondást, hogy a látszat néha csal, hanem inkább azt, hogy aki mer az nyer. Kora tavasztól késő őszig lankadatlanul dolgozik ez a szorgalmas nép, sőt van akit télen is leköt a munka, az etetés, a fe­­jés stb. Mindenkinek van egy titkos cél­ja és addig küzd, amíg azt el nem éri. Ezért szíveden rakják meg­spórolt pénzüket a bankba. Vidá­mak itt az emberek, mosolygósak, segítőkészek. Hát hogyne, amikor vágyaik nagy része teljesülhet. Ke­vés olyan család él a faluban, amely ne vágyna az autóra. A fia­talok, otthon is megtalálják szá­mításukat. Az egyik fiatal Irodai munkaerő még arra is hajlandó, hpgy anyaszabadságról minden hó­napban bemegy a munkahelyére és segít a havi elszámolást megcsi­nálni. Köszönet érte, hogy megérti az idő szavát. Ludincén alig van ház, amely­nek tetején ne volna ott a tévé antenna. Kultúrállak még az idő­sebbek is. Van ahol csak egy öreg néni lakik, vagy egy idősebb há­zaspár, de a televíziós készülék náluk is megtalálható. Meg kell azt is említenem, hogy kevés ház van, ahol hiányzik a fürdőszoba. Nem újság már a vízvezeték, vil­lanysütő stb. sem. Tudja a falu lakossága, hogy a szocialista szel­lem, lélekben és testben egyaránt erösakaratú embert követel. A szövetkezet adta lehetőségek­kel, az ügyeskezü fiatalok saját maguk készítette körítéssel és ka­puval díszítik házuk elejét. A fa­­luszépítési akció is szép külsővel látta el a községet. A templom körül rózsák, a házsorok két ol­dalán járda, mellette mindkét ol­dalon díszbokrok és az utak por­talanok. Van ugyan még fájó pont­ja a környékbeli lakosságnak. Leg­hőbb vágyuk, hogy a Garant fo­lyón hidat építsenek. Nagy segít­séget jelentene, különösen répa­szedés idején. A híd megkönnyí­tené a szövetkezetnek a répa szál­lítását, megrövidítené annak ide­jét és egyben veszélytelenebbé ten­né azt. Hogy vigaszt nyújtsak e szorgalmas emberek számára, elárulom, úgy tudom^hogy hama­rosan hozzá látnak a híd építésé­hez. Építettek egy vendégfogadót is, hogy legyen hol megkóstolni az odaérkező vendégeknek a szőlő­hegyen termett kiváló nedűt, a ]ő fehér bort. Szép területen, napos helyen fekszik a szőlő, ahol sok ügyeskezű asszony és férfi dolgo­zik. Ahogy már az elején említettem, nem beszéltem senkivel, csak azt írtam le, amit láttam. Kívánok a falu lakosainak to­vábbi sikereket, mind a magán — mind a kollektív életben. MORSCHL Agnes lói sikerült verseny A Velký Krtíš-i (Nagykürtös) járásban is lezajlott a táncdaléno- ■ Majer Erzsi. kesek Járási versenye. A rendez- 5 vényre, melyet a CSEMADOK já- | rási bizottsága rendezett, nagyszá­mú lelkes közönség előtt került sor Kosíhy nad Iplom (Ipolykeszi) impozáns kultúrházában. A háromtagú zsűri értékelése alapján a színvonalas mezőnyből a hazai Majer Erzsi került az első helyre. Ez talán nem is meglepe­tés, hiszen ez a mégcsak másfél X-szel rendelkező igen tehetséges kislány az előző évek versenyei során is mindig a helyezettek kö­zött volt. Második lett a öebovcei (Csáb) Balga László, harmadik he­lyen a szintén öebovcei Balga Mar­git végzet. A CSEMADOK és a SZISZ járási bizottsága az első öt helyezettnek értékes díjat és oklevelet adott, i és a verseny minden résztvevőjé­nek hanglemezt ajándékozott. A tánczenekarok versenyében a öebovcei „Sugár 72“ végzett az első helyen, másodiknak az Ipeľ­ské Predmostie (Ipolyhídvég) köz­ség „Qalitun“ együttesét hozta ki a zsűri, harmadik helyre a bušin­­cei (Bússá) „Blue Flamens“ ke­­hült. Ezek szintén értékes díjakat és díszokleveleket kaptak. BÖJTÖS JÁNOS, Vinica Életmente Ezen a reggelen nem az óvodá­ba, hanem az orvosi rendelőbe sietett Vidáné, Németh Vilma óvó­nő Okoliőná na Ostrove-1 (Ekel) lakos. A faluban lévő 18 véradó közül ő az egyik, aki segíteni szeretne embertársain. Mikor beteg édesapja a kórház- w han feküdt, szintén kapott vért, | s azóta tudja igazán értékelni а $ véradás fontosságát. Ennek már В tíz éve, s azóta Vidáné tizenhét ft alkalommal adott díjmentesen vért g az arra rászorulóknak. Minden alkalommal büszkén és В lelkesedéssel ment a véradásra, Ez az utolsó alkalom azonban na- | gyón megható volt számára és úgy j;, érzi sokáig emlékezetében marad. I Ahogy a vér, az éltető erő csöpö- J gött kezéből, akkor szerzett tudó- f mást arról, hogy pontosan ilyen 8 „B“ csoporthoz tartozó vérre van г szüksége annak a kétéves kisfiú­­nak, aki a komárnoi (Komárom) | kórház gyermekosztályán fekszik I és azonnali vérátömlesztésre van | szüksége. Szülei ilyen formában r nem tudtak rajta segíteni. Vidáné Ír érzi, reméli, hogy az ő vére által mentik meg a kisfiú életét. Reméljük sikerült, hisz az orvost szolgálat mindent megtett annak érdekében, hogy a vért minél ha­marább a szolgáltatási helyre jut­tassa. Vidáné pedig, aki két gyermek édesanyja, könnyes szemmel me­sélte el fiainak e történetet és bol­dogan ölelte őket magához, hisz egy harmadikat mentett meg szü­lei és a társadalom számára. NAGY RUDOLFNÉ Gyermeknap A Zbrojníkyi (Fegyvernek) Alap­fokú Kilencéves Iskola Igazgató­sága az Iskola mellett működő Gagarin nevet viselő pionírszerve­zettel karöltve június 4-én, vasár­nap nagyszabású ünnepélyt rende­zett a Nemzetközi Gyermeknap, valamint hazánk felszabadulása 27. évfordulója alkalmából. Az ünnepélyt Veress tanító elv­társ, a pionírszervezet vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a jelenle­vőket: a község vezetőit, tanítókat, szülőket és gyermekeket. Ünnepi beszédet szlovák nyel­ven Veress elvtárs, magyar nyel­ven pedig Kulcsár Béla iskola­igazgató mondott. Ezután értékes kultúrműsor kö­vetkezett az Iskola pionírjainak tolmácsolásában. Szavalatok, tán­cok, rövid jelenetek, harmonika­szólók, valamint nép- és táncdalok tarkították a műsort. A kultúrműsort játékos jellegű sportversenyek követték. A tanu­lók zsákbafutásban, konzervdobo­zokra való dobálásban, égő gyer­tyával való futásban és kerékpá­rozásban versenyeztek. A legjobb eredményeket elért tanulók juta­lomban részesültek. Az ünnepélyről elmondhatjuk, jól sikerült. VERESS VILMOS Ne vitatkozzunk feleslegesen Az egyik füstös vendéglőben két középkorú férfi beszélget. Én a szomszédos asztalnál ülök s aka­ratom ellenére, kénytelen vagyok beszélgetésükre odafigyelni. Nem azért, mert vitatkoznak. Inkább a felvetett gondolat kedvéért. A „miért-re“ próbálnak választ kapni. Olyan kérdéseket szegeznek egymásnak, amelyen érdemes el­gondolkozni. Közben megtudom, hogy az alacsonyabb termetű férfi építész, a másik pedig egy másod osztályú vendéglő közkedvelt ve­zetője. Vitatkoznak. Szó-szót követ, és az építész kimondja az ítéletet: — Miért van az, hogy úton-út­­félen öles betűkkel hirdetjük: „ha jól akar szórakozni, látogassa mfeg az XY nevű vendéglőnket?“. Arra persze nincs példa, hogy az út mentén ékes tábla hirdetné: Fi­gyelem! Háromszáz méterre ta­lálható a Járási Építővállalat X melléküzeme, ahol azonnali belé­péssel alkalmazunk munkásokat! Megnyugtatásképpen a két férfi­nak írásomon keresztül tolmácso­lom: Jó ha vitatkoznak. De lehetőleg ne a vendéglők bűzös harmóniá­jában keressenek választ a „miért­re“. Ott nagyon kevés remény van arra, hogy kielégítő választ kapja­nak. Törvényszerűség, hogy az or­szágutak mentén impozánsan dí­szített táblákon adjuk az utazók tudtára, a különböző osztályú ven­déglők létezését. Másrészt ki in­dulna útnak abból a célbő!, hogy az országút mentén majd csak megpillant egy táblát, s így más­nap munkába állhat. Sokkal egy­szerűbb, — és időbe sem kerül — aki munkahelyet akar változtatni, figyelemmel kíséri az újságok ha­sábjain megjelenő, éppen e célt szolgálló hirdetéseket. Tehát kár vitatkozni azon, ami törvényszerű. Különben ha feles­legesen vitatkozunk, feleslegesen Idegesítjük önmagunkat. —óváry— AZ ARATÁSRA KÉSZÜLNEK Medo László és Dulay László egy SK—4-es javítása közben. A Želiezovcei (Zselíz) Állami Gazdaság központi műhelyében lázasan készülnek az aratásra. A közelmúltban kezdték el a kom­bájnok javítását. Habár az idén a múlttól eltérően később láttak ! hozzá a feladat megvalósításához, a munka jó ütemben halad. A mű­hely 30 dolgozójának több mint a fele e feladatok megoldásán fára­dozik. Gunda Béla munkabrigád ja a kombájnok motorjait, Puksa Fe­renc a kasza- és felvonórend­szert, Brellos Ferenc és Medo László brigádja pedig a cséplő­­rendszert javítja. Az ilyen szakosí­tott munkafolyamat pedig nagy­ban növeli a termelékenységet és a munka minőségét. S bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy az aratás kezdetéig a 7300 hektáros állami gazdaság összes kombájnja üzem­képes legven. BENYÄK JÓZSEF Ev végére elkészül Vinica (Ipolynyék) Egységes Földművesszövetkezete fejlettségé­vel példaképül szolgál a Veľký Krtís-i (Nagykürtös) járásban. A közösben korszerű gazdálkodást folytatnak, eredményeik kiválóak. A tagok nagyrésze már a mai igé­nyeknek megfelelő új családi ház­zal rendelkezik, sokaknak sze­mélyautói« *s van. A szövetkezet vezetősége azon­ban azokra is gondol, akik más községből szeretnének a helyi sző* vetkezetben dolgozni. Tévedés ne essék, nem munkaerőhiányról van sző. de néhány jó szakembert szí­vesen fogad a szövetkezet. Főleg ezek részére épül a felvételünkön látható „hatlakásos“, melyet a Lucenec-l (Losonc) Lakásépítési * Szövetkezet irmiyításával a szö­vetkezet épitöJsoportja épít. Az épület mintegy 960 ezer koronás <1 költséggel készül, és a terv sze- j rint ez év végén adják át. Büj. : Tanulmányi kirándulás I A Safarikovoi (Tornaija) Mező- 5 gazdasági Műszaki Középiskola n I. szakosító osztályának tanuiói |j háromnapos tanulmányi kirándu­lj láson vettek részt a nyugat-szlo- J vákiai kerületben. A kirándulás í során megtekintették a Nitra mel- S letti állandó mezőgazdasági ki­ll állítást, a mostovái (Hidaskürt) libakeltetőt és a búci (Búcs) ba* I romfi telepet. A látottak alapján ;й áttekintést nyertek a mezőgazda­­sági termelés korszerűsítéséről. A :p nagyfokú gépesítéssel működő (üzemekben a gondozók munkáját szinte egészen átveszik a gépek, s az emberi kéz csak a kapcsolók, gombok kezelésére szorul. Igen, . így Is lehet mezőgazdasági dolgo- I zónák lenni, fehér köpenyben, в ' tiszta, fertőtlenített teremben, kap- * g csolók, műszerasztal mellett. Az % elméletben tanultakat most a gya- I korlatban Is megfigyelhették a I fiatalok. Az ilyen nagy koncentrá- I ciójú mezőgazdasági üzemben bi­­fj zony szívesebben dolgoznak fia­­! táljaink. Jobban dolgozni, köny­­■ nyebb feltételek között, rendezett I környezetben, ez a jövő mezögaz- I daságának célkitűzése. Ezekben a jelenleg még ritkaságszámba me­­nő mezőgazdasági üzemekben már : jelenleg is megvalósítható. Nagyon E szeretnénk, ha hazánkban a közel- S jövőben egyre inkább elterjedné- I riek az ilyen fejlett technikával | dolgozó üzemek. Államunk min­dent megtesz, hogy az ipar kor­szerűsítése mellett a mezőgazda­­' ságot is szocialista módon fejlesz­­sze tovább. Minden állam létszük­­; i séglete, hogy a mezőgazdasága fo- I kozottabb, hatékonyabb termelési szintre emelkedjen. E hatalmas beruházási összegek, a rentábilis termelés mellett kamatosán térül­nek meg, s népgazdaságunk élel­miszerrel való ellátása magasabb szintre emelkedhet. A végzős diákokkal együtt kí­vánjuk, hogy iskolánk tanulói kö­zül a jövőben minél többen, ilyen I fejlett üzemeltetésű, gépesített š szocialista mezőgazdasági üzem­­* ben dolgozhassanak, s munkájuk­­kai maguk is hozzájáruljanak a j további eredményes fejlődéshez. MORVÁI IbONA j Búcsúztak... Ünneplőbe öltözött fiúk és lá­nyok hosszú menete „ballag“ te­remről teremre. A folyosókat a diákok hozzátartozói, Iskolatársai, Ismerősei töltik meg. Év végén minden iskola hasonló képet nyújt, ahol búcsúznak a ballagó diákok. Június 2-án a Sahy-1 (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középis­kolán is immár tizenötödször bal­lagtak a „véndiákok“. Az idén 27 diák intett búcsút a négyéves ke­mény küzdés színhelyének, az is­kolának, tanárainak, diáktársai­nak. Az érettségizők jőleső érzés­sel gondoltak az elmúlt négy évre, hiszen osztályfőnökük, Nagy End­re mérnök vezetése mellett kemé­nyen dolgoztak. Ezért a szülők is büszkék lehetnek gyermekeikre. A szaktudásukra szükség lesz, hiszen manapság a mezőgazdaság nagy fejlődésnek indult, jó és be­csületes szakembereket kíván. Danis Ferenc mérnök, az iskola igazgatója megjegyezte, hogy a ki­került végzős diákok közül nagy többségük a mezőgazdasági ter­melésben dolgozik. A végzős diákok helyébe szep­temberben újak lépnek, hogy az­tán ók is a mezőgazdaság és a szocializmus építőivé váljanak. • KELEMEN LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents