Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-17 / 24. szám

1972. június 17.

SZABAD FÖLDMŰVES.

Céljuk: a termelési eredmények javítása

Mint általában mindenütt, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásban is nagy gondot fordítanak az egyes mezőgazdasági üzemek a termelés színvonalának emelésére, gazdaságosságának fokozására.

Az utóbbi években ebben a járásban lényegesen javultak a gabonatermesztési eredmények. A kukoricatermesztés szakaszán is sokatmondó fejlődés volt tapasztalható. Az egyesítés után számos, gyengébb eredményt fölmutató mezőgazdasági üzem indult el a fejlődés útján, minek következtében a baladó módszerek gyakorlati alkalmazása révén jelentősen javultak a termelés eredménymutatói.

Ezek közé a gazdaságok közé sorolható a Simonovcei székhellyel működe egyesült szövetkezet is, amely a simonyl, drfiat (Darnya) ép Sirkovrei (Serke) szövetkezetek összevonása révén jött létre, s jelenleg 1980 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik.

— Ha a kukoricatermesztésben elért eredményjavulás iránt érdeklődik, feltétlenül keresse fel a Simonovcei egvesült szövetkezetét, — mondta Pafove Dániel mérnök, a rimaszombati jmt dolgozója. — így aztán ez a téma képezte Illés Béla szövetkezett elnökkel folytatott beszélgetésünk vezérfonalát.

Mint megtudtam, 1970-ben Simonyiban 15 hektáron termesztettek kukoricát, s az elért átlaghozam 28 q volt. Ugyanebben az évben Serkén 25, Darnyán pedig 18 hektáron termett kukorica, s ezekben a szövetkezetekben 27,8 q, illetve 27 mázsa volt a nevezett növény terméshozama. Az ötéves tervidőszak első évében, vagyis

1971-ben már 152 hektáron termesztette ezt a növényt az említett év eleién egyesített szövetkezetben, s egy hektárról átlagosan 41,5 q termést takarítottak be.

Igaz, ezzel az eredménnyel nem sikerült elnyerniük a járás legjobb kukoricatermesztö gazdaságának kijáró elismerést, mégis beszélni kell róla, mert nem a véletlen müve, hogy egy év alatt több mint tizenhárom mázsával növelték a szóbanforgó termény átlaghozamát.

Bőd László agronómus elmondotta többek között, hogy 1970-ben még hagyományos, egyeléses módszerrel termesztették a kukoricát, nagy volt az

egyedveszteség az egyelésnél, az egyes munkálatok néha olyannyira elhúzódtak, hogy többnyire lényegesen átlépték az agrotechnikai határidőket. A betakarítás természetesen kézzel történt, s Így sokszor még decemberben is törték a kukoricát.

A múlt évben már (SPC—6) pneumatikus vetögéppel vetették a kukoricát, nem kellett egyelniük, betarthatták az agrotechnikai határidőket. Nem feledkeztek mag a tápanyagpótlás és a vegyszeres kezelés fokozásáról, színvonalasabbá tétetléről sem.

A múlt évi termést már gépekkel takarították be. Időben és megfelelő minőségben végezték ezt a munkálatot. Tapasztalataik szerint a kukorlcabetakaritó adapterrel ellátott E— 512-es gabonakombájn jobb munkát végez, mint az SK—4-es; jobban kitisztítja a kukoricát, jóval kevesebb összemorzsolt csutka kerül a szem közé, s nem utolsó sorban kevesebb a veszteség is.

— Az agrotechnikai határidők betartása, a tápanyagpőtlás és vegyszeres kezelés hatékonyabbá tétele, a haladó módszerek gyakorlati átültetése és az egyes munkálatok gépesítése nagyban hozzájárult a termelés önköltségének csökkenéséhez — mondta Illés elvtárs.

Simonyiban 1970-ben 195,70 korona önköltséggel termeltek egy mázsa szemes kukoricát, s ebből 59,80 koronát jelentett a kézi munkaerőre jutó ráfordítás. Ezzel szemben a múlt évben mindössze 64,20 korona ráfordításra volt szükség ugyanennyi termék előállításához, amiből 18,90 korona volt a kézimunka értéke.

Mint ismeretes, a jó eredmények elérésében nagy szerepet játszik я fajtamegválasztás helyessége is. A Trnavaí Kukoricatermesztési Kutató Intézettel karöltve 1970-ben 12 fajta kukoricával kísérleteztek. Véglegesen beigazolódott, hogy a késet fajták ezen a vidéken nem érnek be, ezért tnkább a korai és félkörei fajták termesztését kell szorgalmazni. A kései fajtákat csak silónak ajánlatos termeszteni, mivel ezek nagyobb zöld tömeget biztosítanak és jobb a csövek és a zöld anyag kiegyenlítettsége is. Most már a fajtákat úgy válogatják össze, — a vegetációs idő hosszúsága szempontjából — hogy a rendelkezésükre álló gépeket tökéletesen ki

tudják használni a betakarítás idején. Idén az OSSK—218, a HD—208, а НТО—275, valamint az Mv—520 fajtákat termesztik. Véleményük szerint helyes volna, ha a felvásárló üzemekben növelnék a felvásárló, tároló és szárító kapacitást, hogy zökkenőmentesen menjen végbe a felvásárlás, s ne kelljen a csúcsmunkák idején kényszerpihenőt tartani.

A nevezett gazdaságban aránylag kevés ístállótrágyát termelnek évente, s így csak kis területen végezhetnek Istállótrágvázást. Ezt a problémát úgy igyekeznek megoldani, hogy a kukoricakórót — 60 kg N/ha hozzáadásával — leszántják, amivel három év alatt mintegy 350—400 q szerves anyagot juttatnak a talajba. Ezenkívül évente 325—352 kg/ha tiszta tápanyagot dolgoznak be a földbe — műtrágyák formájában.

A szóbanforgo gazdaság viszonylag hátrányos helyzetben van, mivel az összterület jelentős hányada belvizes, s a mezőgazdasági földterületnek csupán 50 %-a használható szántóként. A Rima folyó szabályozása lehetővé teszi az elöntött, elvizenyősödott területek lecsapolását. Idén 370, az elkövetkező években pedig 250 hektár lecsapolását végzik el. További 300 hektár vár rekultlválásra.

— A múlt évben a tervezett 190 vagon helyett 230 vagon szemest termeltünk. Idén 234 vagon szemes kitermelését tervezzük, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt — valamint további terveinket is — maradéktalanul valóra váltsuk. Ezirányű törekvéseinkben reméljük segítségünkre lesz az újonnan üzembe helyezett 260 hektáros öntöző berendezés is, — mondta Illés elvtárs.

Minden jel arra vall, hogy az új módszerek alkalmazása, a gondosabb tápanyagpótlás és vegyszeres kezelés beváltotta a hozzáfűzött reményeiét. Az egyesített gazdaság jó úton halad, s amint azt a fentiek is mutatják, a vezetők és dolgozók mindent megtesznek azért, hogy szorgalmas munkával egyre gazdaságosabbá és eredményesebbé tegyék az egyes termelési ágazatokat, hogy méltóképpen kivehessék részüket а XIV. pártkongresszus, valamint a pért központi bizottsága legutóbbi plenáris ülései határozatainak valóra váltásából.

(kádck)

Bemutatjuk

A képen látható két N—901 S típusú traktorvontatású hidraulikával működő vegyes hasznnsilású döntős pótkocsit a Brandyské Gépgyárak és Olvasztók nemzeti vállalat, Senice nad Hané-i üzemegysége gyárija.

A pótkocsit két változatban készítik. Mind a két változat teherbíróképessége 88Ü0 kg. Ha például magasra, vagonba töltik tartalmát, úgy 7Ö0 kg teher (cukorrépa) emelésére és döntésére képes. Vontatőhorogját 1500 kg teherbírásra képezték ki.

Rakodóterületének hossza 4880 mm, szélessége pedig 2200 mm. Döntési szöge a rakomány ürítése alkalmával 55 fok, magasra emelés esetén pedig 45 fok. Vontatására nagyon alkalmas a Z—8011-es Crystal, a ZT—300-as, a ZT—303-as és a ZT—304-es kerekes traktor. —hai—

A mezőgazdasági gégek seregszemléiéről

AZ ÓRIÁSCÉGEK VETÉLKEDŐJE VOLT* RENGETEG ÜJDONSÄG

Műtrágya a levegőből

Közismert, hogy az életet hordozó fehérje legfontosabb alkotóeleme: a szén, az oxigén, a hidrogén és a nitrogén. A növények építik fel. az állatvilág és az ember csak közvetve, a növényi táplálék útján jut hozzá. Sokszor a fehérje megszerzése hosszú biológiai láncon át, kerülő utakon történik.

A lánc elején azonban minden esetben a zöld növény áll, mely a szervetlen anyagukat szerves anyagokká szintetizálja. A szén, az oxigén és a hidrogén bőséges forrását jelenít a levegő széndioxidja és a talajban található víz. De honnan biztosítják a növények a fehérlék egyik legfontosabb alkotóelemét, a nitrogént? A számunkra hozzáfárhető földterületen ugyanis a nitrogén mennyisége mindössze 0,02 százalék. Nem véletlen tehát, hogy a termőtalajok éppen a nitrogénvegyületekben merülnek ki. Ezért a növénytermesztés egyik legfontosabb kérdése, ennek állandó |el!egű pótlása. A külterjes mezőgazdaságban a hüvelyes növényekkel való váltakozó vetéssel biztosítják a talaj megfelelő nitrogénsókászletét, a hüvelyesek (pl. a borsói ugyanis a gyökerükön előforduló nitrogénbaktéríumok segítségével megkötik a levegő szabad nitrogénjét, s így természetes úton biztosítják annak nitrogénsó tartalmát. Belterjes mezőgazdaságban azonban ez nem járható út, ezért a termesztett növények nitrogénszükségletét elsősorban műtrágyával kell pótolni.

A tudomány emberei hosszú időn át aggódva figyeltek a fejleményeket, hiszen gondoljuk csak meg: százmillió hektár területről 1700 kg hektáronkénti átlagtermés mellett, nyolc millió tonna az évenként elvont nitrogénmennyíség.

Hogyan lehetne a növények e nagy nitrogénéhségét kielégíteni? A kérdésre a modern vegyipar adta meg a választ.

A levegőből, amely legnagyobb mennyiségben tárolja ezt az értékes elemet, itt ugyanis szinte kimeríthetetlen forrás áll rendelkezésünkre, miuthogy a levegő jelentős százaléka nitrogén. Hozzávetőleges számítások szerint 100 kg levegőben 70,67 kg van jelen. Ezzel magyarázható. hogy a biológusokat és vegyészeket már régóta foglalkoztatja a kérdés: miképpen lehet a levegő szabad nitrogénjét a növénytermesztés szolgálatába állítani, hiszen minden hektárnyi terület felett nem kevesebb, mint 80 ezer tonna nitrogén van, s ez beláthatatlan időre biztosítaná a talaj termőerejét. A baj azonban ott van, hogy a növények nem tudják felhasználni a szabad. csak az ún. kötött nitrogént.

Hogyan lesz a légkör szabad nitrogénjéből kötött nitrogén? Erre kellett mindenekelőtt megadni a választ. S a kérdés megoldására éppen a természet szolgáltatott példát.

Vannak a természetben ugyanis folyamatok, amelyek során, a légkör elektromos energiája (villamos kisülések) révén nitrogénoxtdok képződnek, és ezek a talajba érve. kötött nitrogénként már a növények rendelkezésére állhatnak. E mennyiségek azonban elenyészőek, évenként csak 5—10 kg jut ilymődon a talajba hektáronként. A tudomány megkísérelte utánozni a természetben végbemenő folyamatot. A kilencszázas évek elején már elektromos energiával, voltatv segítségével állítottak elő salétromot a levegőből. Az eljárás jónak bizonyult, de igen költségesnek, s ezért a gyakorlatban nem lehetett alkalmazni.

Ipart előállításának módját a levegő cseppfolyósítása és szakaszos lepárolása tette lehetővé. Két-három évtizede még laboratóriumi ritkaság volt a folyékony nitrogén, ma viszont nagyipari tömegtermék. A levegőt sűrítik, a sűrítési hőt hűtőkön keresztül vízzel elvonják, majd a sűrített levegőt hirtelen kiterjedni engedik, amely ennek következtében erősen lehűl, mert saját energiatartalma rovására munkai végez. Amikor a levegő eléri a mínusz 192 fokot, folyedókká válik. A folyékony levegőt desztilláló oszlopokban va!nszt|ak alkataira, vagyis oxigénre és nitrogénre. Erre különböző forráspontjaik adnak lehetőséget. A nitrogén mar mínusz 196 fokon, az oxigén azonban „csuk" mínusz 183 fokon forr légköri nyomásra. Ha a gúzalakbin lepárolt tiszta nitrogént újra sűrítik és ismét kiterjesztik, mínusz 200 fok hőmérsékleten folyékony nitrogént kapnak.

Az így nyert nitrogént hidrogénnel keverve használják fel ammóniaszintézisre. Igen ám, de a nitrogén és a hidrogén természetes nyomoson sohasem egyesülne ammóniává. Hosszú Időnek kellett nitelnie amíg a kutatók megtalálták a megoldás kulcsát. A vegyi folyamatokban közismert törvényszerűséget, az ún. legkisebb kényszer törvényét alkalmazták. E törvény szerint a természetben a folyamatok mindig abban az irányban játszódnak le, melynél a rájuk gyakorolt kényszer csökken. A hidrogén és nitrogén-molekulák egyesülését elő lehet segíteni, ha a keverékre nagy nyomást gyakorolunk. A nagy nyomásnak mintegy utat engedve — a kényszernek kitéve — a molekulák igyekezni fognak a kisebb térfogatot jelentő ammóniává egyesülni.

A gázkeveréket hatalmas, vastagfalú acéltoronyba vezetik, ahol az említett nagy nyomás alatt kb. 500 ° os hőmérsékleten a gázelegy átalakul ammóniává. Az így nyert ammóniából állítják elő a nitrogéntartalmú műtrágyák alapanyagát, a salétromsavat, majd ebből a különböző nitrátokat: a salétromsav sóit.

Nem Is olyan régen salétromsavat és nltrogénes műtrágyát kizárólag a természetes salétromból állították elő. A legnagyobb salétromszállftó. ország valamikor Chile volt, amely egy Időben jóformán az egész világot ellátta e fontos nyersanyaggal. Mi Is behozatalra szorultunk.

Belterjessé Váló mezőgazdaságunk fokozódó műtrágyaigénye szükségessé tette a hazai műtrágyagyártás korszerűsítését Is. Az ötéves tervek során egész sor műtrágyagyár létesült fRoznov, Marosvásárhely, Fogaras, Viktoriaváros, Craiova, Turnu-Magurele], ahol ma már a legmodernebb technológiai eljárásokkal hasznosítják a levegő szabad nitrogénjét Is.

K. F„

(Előre, 1972. Románia)

A március első hetében megrendezésre került párizsi mezőgazdasági vásár,, legfőképpen azonban a mezőgazdasági gépek bemutatója kontinensünk egyik legnagyobb szakosított kiállítása. Ennek illusztrálására íme néhány adat: az idei, sorrendben 43. SIMA (gépkiállítás) 95 00U négyzetméteren terült el, 27 országból 1342 cég 10 450 mezőgazdasági erőgépet, kapcsolható eszközt és berendezést mutatott be a nagyszámú érdeklődőnek. Franciaországból és a világ minden tájáról sereglettek a látogatók az év első nagy szemléjére, a mezőgazdasági gépek óriási premierjére. Minden valamirevaló gépipar képviseltette magát a szemlén.

Az iparágban óriásoknak számító cégek, az újdonságok egész tömegét mutatták be. Hat évvel ezelőtt például a párizsi kiállításon 315, tavaly már 478, az idén pedig több mint 600 újdonságot vonultattak föl. A szakértők a megmondhatói, mennyi ebből az igazi újdonság és mi a tökéletesített, javított kiadasa egy-egy régi géptípusnak. Mindinkább nyilvánvalö egyébként, hugy a „divatot" a gyárak irányítják, az „ízlést“ is dk alakítják ki. Tegyük hozzá, hogy azért a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek kielégíteni a itiezugazdaság igényeit és ez a termelés mindinkább iparivá válik.

A kiállítások' rendszeres látogatói figyelemmel kísérhetik azt az óriási műszaki fejlődést, amelyet a mezőgépgyártás elért. A haladás főképp az utolsó évtizedekben kifejezett. A szántóföldi növények termesztésének gépesítése, s ennek nyomán a termelékenység növekedése évszázadunkban a százszorosa a múlt századbeli szintnek. A növekedés legnagyobb hányada a második világháború utáni évekre esik. A termelékenység évi 6—8 százalékos emelkedést mutat. A trakturok évente 3—4 lóerővel „izmosodnak", és egy átlagus traktor must már több mint 80 lóerős.

1972 a konjunktúra éve lesz

A párizsi gepkiállilas a vevők fokozódó érdeklődésének jegyében telt el. A piackutatók a konjunktúra kezdetét jósolták. Mintegy két éven át tartó stagnálás után — Franciaországban például a hitelmegszorítások miatt — a piac már tavaly a második félévben a fölélénkülés jeleit mutatta és a becslések szerint az üzletkötések az idén nagyobbak lesznek.

A francia gépgyárak képviselői, derűlátóan nyilatkoztak. A 400 francia gyár, amely 40 000 munkást foglalkoztat és évi forgalmuk értéke meghaladja a háromniilliárd frankot, a kereslet élénkülését várja. A tavalyi

jó termés és a mezőgazdasági árak emelésének hatására a francia mezőgazdasági termelők jövedelme megnövekedett, a hitelmegszorításokat enyhítették, úgyhogy a belföldi piacon nagyobb vásárlások várhatók. A kereslet a becslések szerint 2—5 szálé к к а I lesz nagyobb, mint az elózó évben.

Az éiéukiilás jelei tapasztalhatók a többi európai országban is. Nos, a kunjunktúrát igyekeznek kihasználni a francia és más nagy európai és amerikai gépgyárak. A versengés igen nagy és a harc kíméletlen. A nyugati vetélkedés rányomja bélyegét a mezőgazdasági gépek piacára. Ma már azonban komoly tényezőként számolnak a keleti országuk mezőgazdasági gépiparával is, a nálunk is jól ismert traktorokat ott láttuk a párizsi vásáron.

A szocialista országokat nem számítva, traktorgyártással és szereléssel a világon már több mint 60 ország foglalkozik és évente több mint egymillió traktor kerül ki a gyárakból. A gépek mintegy 80 százalékát azonban néhány ország állítja éld. Érdekes, hogy a fejlődő országok is mind többet gyártanak.

A traktor- és gépgyártás eros föllendülése általában a termelés ■ koncentrációjának eredménye. Világszerte kialakultak a traktorgyártás nemzetközi cégei. Az amerikai, angol, francia, olasz stb. vállalatok különböző országokban a gyárak és a szerelőüzemek egész hálózatát építették ki. Ezeket a nagyfokú szakosítás, illetőleg a kooperáció jellemzi.

A nagyüzemek igényeinek megfelelő gépek

A nagyok tehát a párizsi kiállításon is felvonultatták mindazt, ami ma a technika legújabb vívmánya. Megfigyelhető volt a termenybetakaritó gépek, a növénytermesztő gépsorok térhódítása. Az állattartási gépek és berendezések is nagy teret foglaltak el, és ez a kiemelkedő hely egyben a mezőgazdaságnak a belterjes termelési ágazatokra való áttérését is példázza. Tegyük hozzá, hogy ezek a gépek elsősorban a nagyüzemi termelés korszerűsítését hivatottak elősegíteni. A kistermelők, a törpebirtokosok, ha csak nem szövetkeznek (amire Franciaországban es mas nyugati országokban is elég sok példa akad), nem képesek megvenni és gazdaságosan üzemeltetni az óriásgépeket. Nem hiányoztak természetesen a nálunk is jól ismert kisgépek korszerűsített változatai sem. Mindezek ellenére a kisbirtok művelésére alkalmas gépek háttérbe szorultak.

S. Z.