Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 3. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1972. január 22. 6 dohánytávlatok A DOHÁNYTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE ÉS A DOHÁNYTERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSA A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN Szlovákiában a dohánytermelés és a dohányipari termékek előállítása nagy hagyománnyal rendelkezik s a feldolgozóipar egyik elsődleges ter­melési ágazatát képezi. A dohányipar és a dohánytermelés már a kapita­lista Iparosítás idején is nagyipari Jelleget nyert és aránylag a termelés Jelentős koncentrációját és gépesíté­sét érte el. A dohányipar közgazdasági szem­pontból a fontos termelési ágazatok közé tartozik. A dohánytermelés, je­lentős gazdasági ágazat, maga a do­hány fontos Ipari növény. Szlovákia déli járásaiban a dohánytermesztés­sel elért anyagiak Jelentős összeget képeznek a szocialista mezőgazdasági üzemek, a szövetkezetek és az állami gazdaságok bevételében. A dohány eladásával nyert összegek mezőgaz­dasági üzemeinknél a legjobb eszten­dőkben elérik a 300 millió koronát Is. A dohányipar jelentős mértékben veszi ki részét a piaci árutermelés­ben. Ez a Szlovák Szocialista Köztár­­társaság élelmiszer és Ital termékei­nek összességében 6 százalékot tesz ki. A dohányipar rendkívüli Jelentősé­gű az állam központi pénzkészletei­nek kialakításában Is. A dohányipar termelése által elért forgalmi adó összege csaknem 800 millió korona és a tárca forgalmiadó képzésének csaknem 20 százalékát teszi ki. El­mondhatjuk tehát, hogy a dohányipar a pénzeszközök akkumulációjának je­lentős eszköze, amely össztársadalmi célokat szolgál. A dohánytermesztés legnagyobb fej­lődését a második világháború előtti Időszakban érte el, amikor Szlovákia területén dohányt csaknem 11 ezer hektár területen termesztettek. Ezt követően a háború utáni Időszakban az 1953—1955-ös években volt igen' jelentős, amikor a dohánytermő te rület csaknem 10 ezer hektárt tett ki A későbbi esztendőkben a dohányter mő terület lényegesen csökkent Emellett azonban a dohány hektárho zamai megnövekedtek, s így dohány termesztésünk összmennyisége ton nákban az 1953-as esztendő színvo nalán maradt, amikor a dohánytermő terület a legnagyobb volt. Ezzel szemben a cigarettagyártás és bizonyos mértékben a szivargyár­tás is állandóan növekvő irányzatot mutatott. A hatvanas évek elején a cigarettagyártás a Szlovák Szocia­lista Köztársaságban elérte az évi 4 milliárd darabos színvonalat. A ci­garettagyártás 1971-ben már megha­ladta a 6 milliárd darabot és a ter­melés továbbra is emelkedő Irányza­tot mutat. A szivargyártás az 1966— 1967-es évben végrehajtott országos koncentráció megvalósítása után je­lentős növekedést ért el — a körül­belül 30 millió darabról évente csak­nem 80 millió darabra fokozódott. A dohánytermelőket és a dohány­ipari termékek fogyasztóinak népes táborát bizonyára érdekli, milyen távlat várható a dohánytermesztés és a dohányipari termékek előállítása terén. Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy a dohánytermesztő területek és maga a dohánytermelés is a pillanatnyi helyzettel szemben bizonyos bővítést, fejlődést ér majd el. A dohánytermö területek 1975-ben előreláthatóan elérik majd a hatezer hektárt és a száraz dohány mennyi­sége előreláthatólag 9 ezer tonna körül lesz. A dohányipari termékek előállítá­sának jelentős növekedésével kell számolnunk. A szakemberek úgy vé­lik, hogy 1975-ig a cigarettagyártás eléri majd a 7 milliárd darabot éven­te és a szivargyártás is az elkövet­kező években fokozatosan emelke­dik, míg eléri a 100 millió darabot évente. A pipadohány előállítása csökken — ezzel szemben a fajtaválaszték összetételében következik be minő­ségi változás a jobb minőségű (aro­­matikus) pipadohányok javára, ame­lyek a fogyasztók körében kereset­tebbek. A dohánytermesztés terén szintén számolni kell az egyes dohányfajták megváltozásával, mivel itt is a jobb minőségű fajtákat részesíjik előny­ben. Emellett szem előtt tartják a dohányipar és a fogyasztók szükség­leteit, ugyanakkor azonban az egyes dohányfajták talaj-éghajlati feltéte­leit és igényeit, valamint a dohány­­termesztés rentabilitását is. Hazai do­hánytermesztésünk minősége eléri a szomszédos országok színvonalát. Hi­szen szomszédaink, a Magyar Nép­­köztársaság, Ausztria, a Lengyel Nép­­köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság is termesztenek dohányt. Igyekszünk majd a virzsinia dohány­típusok termőterületeit növelni, hogy fokozatosan e fajtákból az összterme­lés 20 százalékát érhessük el. A to­vábbi előnyben részesített fajták kö­zül a félvirzsinlai típus termőterüle­teit fokozzuk. E dohányfajta elsősor­ban hazai adottságaink számára al­kalmas és számolunk azzal, hogy ez a dohányfajta az össztermelés 30 szá­zalékát adja majd. E dohányfajta mi­nősége lényegesen jobb, mint a BUR­LEY típusé, ugyanis nagy hozamokat ad és hazai éghajlati adottságaink között jól beérik. A nálunk termesztett dohánytípu­sok közül továbbra is megmarad a Burley típus, amelynek terméshozama igen jó és általában igen előnyös tu­lajdonságokkal rendelkezik és a ki­készítés, fermentálás szempontjából is megfelelő. Számolunk azzal, hogy ez a dohányfajta az össztermelésnek szintén 30 százalékát adja majd. A fennmaradó 20 százalékot a félig orientális dohánytípusok és a ciga­rettadohányok képezik. A dohánytermesztés további fej­lesztésével egyidőben megkezdtük a dohánytermesztési munkák komplex gépesítésének kidolgozását és beve­zetését is, kezdve az új típusú me­legágyaktól, amelyek a dohánypalán­ták nevelésével összefüggő munkák gépesítését segítik elő, egészen a pa­lánták kiültetéséig és a növényvédő szerek alkalmazásáig a tenyészidő alatt. Ugyancsak széleskörűen gépesítik majd a betakarítás utáni munkákat — elsősorban a dohánylevelek felfűzé­sét speciális gépekkel. Ezáltal lénye­gesen csökken a dohánypalánták elő­állításának, kiültetésének és a do­hány betakarítás utáni kezelésének költsége. A jelenlegi ötéves tervben 1975-ig számolunk azzal, hogy 72 kanadai tí­pusú dohányszárítót építünk, és a kö­vetkező ötéves tervben további 60 ugyanilyen típusú szárító létesítését tervezzük. Megemlíthetjük még, hogy a dohány termesztésekor az eddig végzett ku­tatások és a kutatási eredményeknek a Velký Báb-i Dohánykutató Intézet­ben történt felhasználásuk alapján megjavul a dohánytermesztés agro­technikája a tápanyagok adagjainak optimalizálása útján, a palánták komplex védelme mellett és kiülteté­sük után a mezei feltételek között a herbicidek használatával. A szárítás folyamán is ügyelnek majd arra, hogy racionalizálják a dohány szárí­tásának folyamatát annak érdekében, hogy jobb minőséget érhessünk el. A cigarettagyártás során számítani kell a füstszűrös (filteres) cigaretták gyártásának lényeges kibővítésével, amelyből fokozatosan el kell érnünk, hogy a cigaretta össztermelés 85 szá­zalékát tegye ki. Ez a fogyasztók igé­nyeivel áll összhangban. A gyártás struktúrájának ez a változása a gép­park kiegészítését követeli meg nagy teljesítményű gépekkel. Különös figyelmet érdemel a filte­rek gyártásának kérdése a dohány­ipar keretén belül. E probléma meg­oldása képezi előfeltételét a terve­zett filteres cigarettagyártás teljesí­tésének. Emellett bizonyos mérték­ben át kell térni a viszkózás filterek használatáról az acetátos filterek al­kalmazására. Nagyon igényes feladat vár a do­hányiparra a csomagolás-technika fel­javítása terén is, hogy kiegyenlítsük az eddigi hiányt és a fejlett külföld színvonalát elérjük. Habár ez irány­ban az utóbbi évek folyamán bizo­nyos javulás mutatkozik, a csoma­golás jelenlegi színvonalával mégsem lehetünk elégedettek. A jobb minőségű hazai dohányfaj­ták részarányának növelésével össz­hangban egyre sürgetőbben lép fel az a követelmény, hogy a piacra újabb, jobb minőségű, nagyobb jövedelmet biztosító cigarettafajtákat hozzunk forgalomba, mivel eddig az összes lukrativ cigarettafajtát külföldről Im­portáljuk. A dohányipar fokozott feladatainak biztosítása érdekében új kapacitások nagyobb méretű építését Is számítás­ba kell venni, éspedig a fermentált dohány számára Dél-Szlovákiában, to­vábbá a fermentált dohány tárolásá­ra, valamint szükséges lesz új ciga­rettagyártó gépsorokat is üzembe he­lyezni. Emellett meg kell valósítani a do­hányipari termelés korszerűsítését mind a cigarettagyártás, mind a szi­vargyártás terén, hogy ezáltal munka­erőket takarítsunk meg, s ugyanak­kor a dolgozók létszámában relatív megtakarítást is biztosítsunk, mivel a füstszűrös cigaretták gyártása lé­nyegesén munkaigényesebb, mint az eddigi filter nélküli cigaretták gyár­tása. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a dohánytermelés és a dohány­ipari termékek előállítása továbbra is fontos helyet tölt be majd a mező­­gazdasági termelésben, valamint az élelmiszeriparban is. Így tehát az élelmiszeriparnak ebben az ágaza­tában is várható, hogy a dohányter­mékek fogyasztóit maradéktalanabbul tudjuk kielégíteni. Ladislav Špačinský mérnök, CSc A dohánytermesztésben is komoly szakképzettséget követelő rengeteg kézzel végzett munkát igényel a palán­tázás — ezért a jövőben e munka gépesítésének szükségessége lép előtérbe. (K. Sz. felvétele) Továbbra is a Szovjetunió a világ legnagyobb cukortermesztoie Az eddig nyilvánosságra ho­zott adatok szerint, az idei cu­korrépahozam alapján, a Szov­jetunió továbbra is megőrzi a világ cukortermelői között el­foglalt vezető helyét. Az idei répafeldolgozási kampányban — amint számítják — a Szov­jetunió cukortermelése eléri a 9 millió tonnát. Ehhez a meny­­nyiséghez nem számították hoz­zá a Kubából behozott cukor­nád feldolgozása által nyert cukormennyiséget. A Szovjetunió 1970-ben ösz­­szesen 10,2 millió tonna cukrot termelt. A cukorrépatermesztés zöme az ukrajnai, az OSZFSZK, a moldáviai, a kazah és a kir­giz köztársaságok szakosított szovbozaiból és kolhozaiból ke­rült ki. Az említett vidékeken az idén három millió hektáron termesztettek cukorrépát. A cukorrépa ipari feldolgo­zásának idénye rendszerint ta­vaszig elhúzódik. Ez alatt az idő alatt a cukorgyárakban csaknem kétszeresére növek­szik az itt foglalkoztatottak száma. A kampány idején mint­egy 150 ezer idénymunkás, job­bára kolhoztag megy át az iparba, ahol jelentős pótkere­setre tesz szert. A kampány befejeztével a cukorgyárakban csak azok a dolgozók marad­nak, akik ezután a Kubából importált cukornád feldolgozá­sát, illetve a cukorgyárak kar­bantartását végzik. A Szovjetunióban az átlagos évi cukorfogyasztás személyen­ként mintegy 40 kg. Az ország cukortermelése nemcsak hogy maradéktalanul fedi a szükség­leteket, hanem elegendő jut még kivitelre is. Az utóbbi esz­tendőkben a Szovjetunió egyes szocialista országokba, továbbá Finnországba, Svédországba, Irakba, Kuwaitba és a Mali Köz­társaságba exportált cukrot. Az utóbbi időben sok szovjet cukorgyárat korszerűsítettek és új berendezéssel szerelték fel. Néhány gyár lengyel berende­zést kapott, Ogyessza környé­kén és a Kaukázus északi ré­szén pedig nemsokára üzembe helyezik a csehszlovák gyárt­mányú berendezésekkel felsze­relt új cukorgyárakat. Egyéb­ként a szovjet cukoripar kor­szerűsítésében, jelentős gép­szállítmányokkal, a Német De­mokratikus Köztársaság is részt vállalt. If 1 I A KEVÉS A ZÖLDTERÜLET AZ OLASZ VAROSOKBAN Több kutató vizsgálata lát­szik igazolni: az úgynevezett „civilizációs“ betegségek elke­rüléséhez az is szükséges, hogy a városokban minden lakosra legalább 10 m2-nyi zöld terület Jusson. E tekintetben az olasz­­országi nagyvárosok helyzete igen kedvezőtlen. Például Am­sterdamban 20 m2, Moszkvában 11 m2, Zürichben 10 m2, Párizs­ban 8 m2 az egy lakosra jutó zöld terület, míg Rómában csak 2 m2. A’ mesterséges viharok LA'BORATÖRIUMBA.N A Grúz SZSZK Tudományos Akadémiája Geofizikai Kutató­­intézetében egy hatalmas mé­retű laboratóriumot rendeztek be, amelyben meteorológiai je­lenségeket lehet modellezni. A mintegy 200 m3 térfogatú, különleges acélból készült épít­ményben jégfelhőket, esőfelhő­ket, hófelhőket lehet előállíta­ni, és ezek változását, kialaku­lását, kicsapódását lehet meg­figyelni, mérni. Az acélépít­mény kettős fala között freont cirkuláltatnak, amellyel még mínusz 43 C fok hőmérsékletet is elő lehet állítani. A nagy szilárdságú falak lehetővé te­szik, hogy 12 km-es magasság­ban lejátszódó jelenségeket is modellezhessenek. Ezeket a je­lenségeket a természetben na­gyon nehéz, sokszor veszélyes és lehetetlen műszerekkel el­lenőrizni. £ TÁVKÖZLÉS MESTERSÉGES BOLYGÖ SEGÍTSÉGÉVEL Moszkva és Szibéria, vala­mint a Szovjetunió távolkelett városai között a telefonössze­köttetést a „Molnyija—1“ táv­közlési mesterséges bolygó se­gítségével valósították meg. Ugyanennek a „repülő reléállo­másnak“ köszönhetően nézhetik végig a Moszkvától 4000 kilo­méterre levő Alma Ate és Asha­­bad lakói a szovjet fővárosból sugárzott színes televízióadást. A közeljövőben a távol-északi és keleti területeken a közpon­ti újságokat nem kell majd a Moszkvából repülőgéppel odaszállított matricák alapján nyomni, ezeket a külön erre a célra kiépített televízió-csator­nákon eljuttatott képekről má­solják át. A Molnyijából és az Orbita nevű földi állomásokból álló rendszert rádiórelé hálózat egészíti ki, amely — mint is­meretes — az Intervízió háló­zatának is része. "1 ILLATOS ORVOSSÁG Bolgár orvosok a rőzsaolaj és a készítéséből származó mel­léktermékek számos — végle­gesen bebizonyítottnak tekint­hető — gyógyhatását mutatták ki. A legnagyobb szófiai kór­házban rózsaolajjal gyógyítot­tak fog- és epemegbetegedése­ket. Különösen hatásosnak bi­zonyult a híres illatszerek alap­anyaga az ínybetegségek keze­lésében, a rőzsaolaj, rózsavíz és rózsaviasz keverékének fel­­használásával előállított kenő­csök pedig bőrekcémák és az allergiás kiütések kikúrálásá­­ban váltak be hathatós orvos­ságként. Ezek után a bolgár rózsát méltán nevezhetjük a legjobb gyógyhatású illatszer „nyersanyagának“.

Next

/
Thumbnails
Contents