Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 3. szám

1372. január 22.

SZABAD FÖLDMŰVES.

3

Üzletek,

vendéglátók,

vendégszomorítók

§f IS

X Z СЛ V 'te e —

N

^ « В

я x fl>

X Qi Л .2 ►**» c 2? Ä S e *

U Я M

Гг,

C

'ca «о аз Д •"*

Általában megállapítható, hogy nagyon sok szépen berendezett üzlet és vendéglő van talvainkban. De nemcsak az újonnan nyílt vagy újjá alakított üzletek, vendéglők berendezése vált színvonalasabbá, alkalmasabbá, hanem jelentős javulást tapasztalhatunk a kiszolgálás, udvariasság tekintetében is. Az utóbbi években nyitott önkiszolgáló boltokban kényelmesen válogathat az áruk bőségében a vásárló és legtöbb helyütt a személyzet készségesen ad tanácsot.

A pozitív jelenségek mellett sok még a negatívum, és az élelmiszert, közszükségleti cikkeket, avagy szeszes italt, frissítőt vásárlók joggal bosszankodnak, mert nem kapják meg a kért árut, avagy olyan körülmények között, amely nem felel meg növekvő igényeinknek.

AHOL MAJDNEM MINDEN ELAVDLT

Veľký Biel [Magyarból — Bratislava vidéki járás] alig 20 kilomternyire van Szlovákia fővárosától. Az ember joggal hinné, hogy a közel 3000 lelket számláló faluban minden rendben van az üzletek, vendéglők körül. Sajnos, nincs ez így és ezért joggal bosszankodik a falu lakossága.

Az első üzlet, amelybe „belebotlottam“ afféle fél önkiszolgáló volt, ahol talán „kisördögöt“ is lehet kapni. Az üzlet vezetője Szabó Franciska, már nem mai a szakmában, és sokoldalúan igyekszik a vásárlók kedvében járni. Persze, ez az ő hibáján kívül nem sikerül minden esetben. Például a „mindennapi“ nem mindig friss, és sok esetben másnapos kenyeret kénytelenek vásárolni az emberek, örvendetes, hogy az utóbbi Időben javult a déli-gyümölcs ellátás és burgonyából sem volt hiány. Almából is bőség van. Friss paprikásszalonnát, különböző salátaféléket állandóan lehet kapni. Konzervfélékből sincs nagyobb hiány. Italból szintén sokféle van, de csak a 13 koronás bornak és az olcsó pálinkafélének van nagyobb keletje. Nagy érdeklődés van a különféle bonbonok után, s főleg csak a minőségit vásárolják. Egy idős nénf éppen ottjártamkor jött kicserélni az előbb vásárolt olcsóbb bonbont.

— Ha van lehetőség már csak a jobbikkal lepem meg az unokáimat — mondta magyarázatul.

Bár az üzletet magánlakásból alakították át, a raktárhelyiség is megfelelő és nagy űrtartalmú jégszekrénnyel is rendelkeznek. Egyszóval sem az üzletvezetőnek, sem a vásárlóknak nem volt különösebb panasza. A tervet (130 ezer korona havonta] rendszeresen túlteljesítik, mivel van elegendő áru.

Felkerestem, az ellenőrző bizottság elnökét, Horváth László elvtársat és tőle is véleményt kértem a lakosság ellátásával kapcsolatban.

—Van Itt a bajból elegendő, — kezdte borús arccal a nagybajuszú elnök. — Mostohagyerekei vagyunk mi a Bratislava vidéki Jednota járási vezetőségének. Nálunk az említett üzleten kívül minden elavult. A vendéglőket csak vendégszomorítónak nevezhetjük. Őcska, szűk hely, a szellőztetöberendezés nem működik* az illemhelyekről pedig legjobb, ha hallgatunk. A többi üzletnek sincs megfelelő raktárhelyisége. Kevés helyünk van, mégis nálunk rendezték be a hideg ételeket készítő üzletet. Különben a legjobb lesz, ha meggyőződik róla, mi a helyzet.

Aki belép a kocsmaajtón, a pult előtti keskeny részen tolongó emberekbe ütközik. A vendéglátóban valóban vágni lehet a füstöt. A kérdezettek közül többen mondtak elmarasztaló véleményt. Pedig a szűk.

• •••*

füstös „odúban“ nyáridöben 160 ezer koronát is meghaladja havonta a forgalom. Az illemhelynek a leírása nem bír el nyomdafestéket. A vendéglő udvarát elzáró nagykapu leesett a sarkvasról és torlaszként állja el a bejáratot.

Ugyanabban az épületben van a háztartási cikkek boltja. Mivel nincs megfelelő raktáruk, az áruk között csak a soványabb ember jut be az eladókhoz.

A két csinos asszony közül Varga Ilonka a vezető. A következőket mondta az üzletről.

— Nagyon nehéz ilyen körülmények között dolgozni. Igaz, a tervet teljesítjük, de jóval többet el tudnánk adni, ha nagyobb készletet raktározhatnánk. Hiánycikkünk különben az edényfélék, amelyből sokszor nem tudjuk kielégíteni a vásárlókat.

Nagynehezen kikecmeregtem az áruhalmaz közül, és újból a vendéglő vezetőjével váltottam néhány szót a látottakról, amikor egy fiatalember megszólított.

— Ne restellje, nézze meg a mészárszéket is.

Dóban Imre üzlete is olyan szűk, hogy a vevők háttal botorkálnak kifelé. A fogyasztó raktár szintén pöttömnyi. Ebben az üzletkében 200 ezer koronás havi tervet igazán művészet teljesíteni. A helyiségben nincs fűtés s egyformán dideregnek vevők, eladók. Néha egész front áll a mészárszék előtt, mert 8—10 embernél egyszerre nem nagyon több fér be. Persze hiányzik a vízvezeték is.

AHOL SOKAT RUHÁZTÁK BE

A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban a „Jednotának“ egyeduralma van. Sokan azt hiszik, ez hátrányos, mivel nincs konkurrencia. Nincs ez így, mert a tiszta jövedelemnek, (kb. 16 millió korona évente) több mint a felét beruházzák. A járásban sok új üzletház, vendéglő épült, jőnéhányat tataroztak, és talán valamennyiben korszerű a berendezés, ami lényeges, nincs raktárhiány. Megtekintettem a járási székhelyen egy IV. osztályú vendéglőt, ahol Narancsik Ferenc a vezető. Ebben a vendéglátóban megfelelő a berendezés, gyors a kiszolgálás, sőt az illemhelyet is rendben találtam. Az egyik közeli büfében például legalább akkora a raktárhelyiség, mint az üzleté. A népi fogyasztási szövetkezet elnökétől, Házi Árpádtól azt is megtudtam, hogyan emelkedik a lakosság életszínvonala, illetve mennyivel vásárolnak többet, mint 1960-ban.

— Ezerkilencszázhatvanban 350 millió értékű árut adtunk el. Tavaly már karácsony előtt több mint 550 milliót árultak a különféle üzletekben és vendéglátó üzemekben.

A járásban a népi fogyasztási szövetkezet borozói és a nyaralóhelyeken lévő vendéglátók pedig fővárosi szintűek.

AZ IPOLY MENTEN

Dolinkán (Inám — Veľ. Krtís-i járás) új üzletház hívta fel magára a figyelmet. A vendéglőt akkor nyitották, s bizony zimankós hideg volt a szépen berendezett helyiségben. A szomszédos önkiszolgáló boltban az első látszatra úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben van. A vezetőnő is Igyekezett ezt bizonygatni. Igen ám, de az üzletes véleményét meghallották a vásárlók, akik őszinte vallomásra kényszerítették őt.

— Nagyon ritkán kapok déligyümölcsöt — vallotta be az asszonyka. — Banánt sem kaptam elegendőt. A keksz-rendelésemet sem elégítették

Még más hiánycikket is felhozott. Tény viszont, hogy pálinkaféléből sem volt választék, pedig abból minden bizonnyal ki tudják elégíteni a rendelést.

Veliká nad Ipfom-on (Vilke — Lu- Ceneci járás) régi panasz, hogy a népi fogyasztási szövetkezet a hosszú évek során alig ruházott be valamit. A boltban úgy árulnak, mint 50 évvel ezelőtt, az úgynevezett vendéglő pedig egy füstös „bicskadobáló". Szóval inkább vendégbosszantó, mint fogadó. A központi községben van még egy közszükségleti cikkeket elárusító üzlet is. A közvélemény szerint erre nincs különösebb szükség, illetve a falu népe azt szeretné, ha abban a tágasabb helyiségben önkiszolgáló boltot létesítenének.

Koncz Bélával, a helyi nemzeti bizottság új elnökével beszélgettem erről a kérdésről.

— Nemrégiben érdeklődtem a népi fogyasztási szövetkezet járási illetékeseinél, hogyan lehetne megoldani az eléggé tarthatatlan helyzetet. Semmi biztatót nem mondott. Nem tudom, gúnyolódásból-e, de kijelentették, hogy a községben 1999-re terveznek üzletet és vendéglátót építeni.

— És a lakosság kérését nem lehetne megoldani?

— Mást egyelőre aligha tehetünk, mint amit a közvélemény javasolt.

Látjuk tehát, hogy a sok pozitívum mellett Veliká nad Ipľom-on és másutt nem a legvirágosabb a helyzet.

Hol kellene az okokat keresni?

Tény, hogy elsősorban a népi fogyasztási szövetkezetek illetékes irányítói felelősek a korszerűtlen, higiéniai szempontból nem megfelelő üzletekért, vendéglátókért. De hibásak a helyi ellenőrző bizottságok is, akik sokhelyütt szemet húnynak a hiányosságok felett. Kevésbé niente-Oolan Imre mészárosnak legjobb vásárlója, az aggotthon beszerzőnője.

A falusi vendéglők sokhelyütt korszerűen vannak berendezve. A tomášovi (Fél) vendéglátó üzemben kovácsolt vassal választották el az egyes helyiségeket.

sek a felelősség alól a helyi nemzeti bizottságok és azoknak hivatásos funkcionáriusai, akik sok esetben elnézik az üzletvezetők önkényességeit, nem szabályozzák megfelelően a nyitást, zárást, vagyis nem veszik tudomásul a lakosság jogos igényeit. Sok példa van viszont arra, hogy ha a nemzeti bizottság kezdeményezte valamilyen üzlethelyiség építését, a Jednota anyagiakkal hozzájárult.

Most, a választások után a helyi nemzeti bizottságok egyik feladata lenne, hogy felülvizsgálja a közellátást. Tegyenek meg mindent, hogy a lakosság, a vevő hozzájuthasson minden áruhoz, amelyre szüksége van és teremtsék meg a kultúrált szórakozási lehetőséget, a szépen berendezett vendéglátókban, cukrászdákban. Az üzletvezetők, elárusítók, pincérek pedig igyekezzenek a vendégekkel, vásárlókkal olyan szívélyes kapcsolatot teremteni, amely a szorosan vett kötelességük határait is túlhaladja, vagyis tegyenek meg mindent az emberért.

TŰTH DEZSŐ

EGY TRACÉ DIA

ф Négy halott a főutcán ф A gépkocsivezető nem fékezett ф Tizenhárom hónap alatt 57 ezer korona tiszta nyereség üzérkedéssel a havi fizetésen kívül ф Kizsákmányoló a szocialista rendszerben, ф

A Duna menti nagy falu utcáit puhán megülte az őszi sötétség. A főútcán gyűlésről hazatérő, békés emberek beszélgetve ballagtak otthonukba. A vidám tere-ferébe egyszeresek gumikerekek sípolása vijjogott bele. Fénycsóva pásztázta végig az utcát és egy nagytestű autó őrült iramba rontott hátulról a tömeg közé. Óriási reccsenés, kettős telefonoszlop zuhanása, emberi testek puffanása hallattszott és a személyautó vészes gyorsasággal száguldott tovább.

Az esemény egy másodperc töredéke alatt játszódott le. A megrettent emberek percekig fel sem tudtak ocsúdni a rémülettől. A dermedt csendet Lipták Ferenc kétségbeesett kiáltása törte meg.

— Emberek ... nagy baj történt... halottak hevernek az utcán ... Gyorsan segítsünk ha lehet...

Az odarohanókat szörnyű kép fogadta. Két nő és két férfi összeroncsolva, felkoncolva, mozdulatlanul feküdt. Hiába akarták őket életre kelteni, Pathó József, Diősi Raffael, Foltán Ilona és Tomsik Anna halott volt. Többé nem tért vissza az élet beléjük, még az qrvosi beavatkozás után sem.

— K! tehette ezt a szörnyűséget? — jajdultak fel az emberek. A választ maga a tettes adta meg.

— Én, hallatszott a sötétben, Barák Károly erőtlen hangja.

Nem hagyta békén lelkiismerete, hiába hajtott el a tett színhelyéről, vissza kellett térnie, hogy az emberek előtt számot adjon szörnyű tettéért. Senki nem bántotta. Azonnal elkülönítették és rázárták a büfé ajtaját. A többi a közbiztonsági szervek és a bíróság dolga.

A muzslai baleset nagy visszhangot keltett a környéken, és további bonyolult, szövevényes ügyekre derített fényt. Maga az esemény még mindig a rejtély homályába burkolódzik. Több érthetetlenség merült fel vele kapcsolatban. Megmagyarázhatatlan például, hogy Barák Károly, aki szintén muzslat lakos és hivatásos taxisöfőr, miért hajtott 70—80 kilométeres sebességgel a falu főutcájának azon a részén, ahol óriási tábla nagy betűkkel figyelmeztet arra, hogy csak 30 km-es sebességgel lehet haladni. Ezt a gázoló gépkocsivezető természetesen tudta és máig sem tud rá választ adni, hogy miért hajtott gyorsabban. Szintén érthetetlen, hogy gyakorlott gépkocsivezető, aki először a štúrovoi közszolgáltatási üzemek taxisofőrje, később a Nové Zámky-i (Érsekújvár) meliorációs szövetkezet štúrovoi részlegének alkalmazottja volt, miért nem fékezett, amikor hátulról a tömegbe rohant és elütötte az első embert. A szemtanúk szerint az első ember elgázolása után a nagy gyorsaság következtében a két asszonyt embermagasságba dobta fel a személykocsi, utána még valósággal elfűrészelte a kettős villanyoszlopot és tovább rohanva halálra gázolta Dióst bácsit. A gázolótói többször is kérdezték, miért nem fékezett, erre sem tudott választ adni. Sőt azt állította, hogy csak otthon rémlett fel előtte, hogy valakit elüthetett, amikor útitársa, Mészáros figyelmeztette erre. Aki gépkocsit vezet vagy hosszabb ideje utazik személyautón, tudhatja, hogy még egy kismadár koppanását is megérezni az autón. Elképzelhetetlen, hogy nem vette volna észre az emberek elgázolását.

Rejtély... rejtély ... köd borította esemény... és ugyanilyen homály fedi a középkorú ember előző életét...

Amikor az üggyel kapcsolatban körülnéztünk Štúrovo környékén, munkatársai azt mondották, hogy eleinte szerény, munkaszerető ember volt, egészen addig, míg beléje nem szállt a könnyű pénzszerzés ördöge. Az alkalom nem váratott sokáig magára, mert az 1968/1969-es események káoszába út nyílt a spekulációra. Szinte mindenkivel jó kapcsolata volt és ezt igyekezett felhasználni egyéni meggazdagodásra. Először egy teherautót vett, majd később két traktorral és egy vfzhordásra alkalmas ciszternás kocsival egészítette ki gépparkját.

Ugyanakkor továbbra is alkalmazottja volt a štúrovpi közszolgáltatási üzemnek és később a meliorációs szövetkezetnek is. Fuvarokat vállalt szocialista üzemeknél. Többek között a nyitrai (Nitra) útépítő és vízgazdálkodási vállalatnál, valamint munkahelyén a meliorációs szövetkezetben is. Mivel azonban egyén nem fuvarozhat szocialista üzemeknek, a Štúrovoi Lokomotíva sportegyesülettel kötött szerződést, mégpedig olymódon, hogy a sportegyesület kapta a fuvarokért járó összeg 10 százalékát, és minden pénz ahhoz futott be. Tehát szocialista egyesületnek utalták át a fuvarokért a pénzt, ugyanakkor ezzel Barák rendelkezett. Tizenhárom hónap alatt összesen 212 ezer 221 koronát kapott a fuvarokért, és leszámítva a 10 százalékot, valamint más kiadásokat, havi fizetése mellett még 57 733 korona tiszta nyereséghez jutott. A könyvelést Jung György, a sportegyesület alkalmazottja vezette. Krajcsovics, aki egyébként a sportegyesület alkalmazott traktorosa volt, szintén Baráktól kapta a fizetést. De dolgozott nála Sanko, Nagy, Tóth és Máté Pál is, aki egyébként traktorát kölcsön adta Baráknak és ezért 6000 koronát kapott havonta.

Valóságos maszek fuvarozó vállalat alakult ki, mégpedig egyes üzemek közreműködésével. Jármüveket vett és kölcsönzött a Štúrovói Közszolgáltatási Üzemtől, hogy azokkal pénzt keressen magának. A ciszternás fekálkocsit például csak kikölcsönözte a közszolgáltatási üzemtói 500 korona havi használati bérért. Érthetetlen, hogy a járművek miért voltak üzemképesek egy maszeknál és miért nem voltak használhatók a szocialista üzemben. Talán a velük szerzett bevétel nem jött volna jól a szocialista üzemnek?!

Az első tárgyaláson kissé furcsának tűnt, hogy a tárgyalás vezetője többször kérdezte, hogy a baleset színhelyén nem fenyegBtték-e a falu lakói a vádlottat?! Minden megkérdezett nemmel válaszolt. Azonban csodálkozni lehetne azon, hogy ha valaki könnyelműségből négy ember halálát okozza, a hozzátartozók és mindazok a becsületes polgárok, akik a szocialista rendszer példás dolgozói felháborodtak volna? Talán az lett volna a helyes, ha megköszönik neki szörnyű tettét?

Spekulációs üzelmeivel kapcsolatban olvan véleményeket is hallottam, hogy miért bántjuk a maszek fuvarozót, hisz legalább járműveket biztosított a szocialista üzemeknek. Azonban ezt a fuvarozást elvégezhették volna a hőszolgáltatási üzem keretében is. Nagyon jól felszerelt autójavító műhelyük van, ahol üzemképessé tehették volna a járműveket. Az is érthetetlen, hogy hosszú időn át miért nem követelték meg a taxisöfőrtől, hogy naponta jelentkezzen munkába. A vállalati személyautót saját garázsában otthon tartotta, és csak hetenként egyszer ugrott be körülnézni, leadta az útiszámlákat és egy hétig újra eltűnt. Amikor a közszolgáltatási üzem új igazgatója megkövetelte tőle a rendes munkábajárást, azonnal felmondott és átment a meliorációs szövetkezethez. Talán ilyesmi még nem volt szocialista építésünk történetében. Valaki, aki vállalati alkalmazott, és rendes havi fizetést kap, emellett még négy járművet tart, kapitalista módra munkásokat alkalmaz, és óriási nyereségre tesz szert. Hát pártolható-e az ilyen ember? Lehetetlen, hogy az Illetékesek ne tudtak volna Barák Károly üzelmeiről. Ügy látszik, hallgatólagos beleegyezéssel hagyták vesztébe rohanni ezt az egyébként kezdetben jól gondolkozó és becsületes munkát végző embert. A végzetes katasztrófa már csak a minden spekulációt megengedő közöny következménye. Egy ember, akinek nem parancsol senki, egy ember, aki azt tett, amit akart, végső felfuvalkodásában nem tartotta be a szocialista rendszer törvényeit, és a közlekedési szabályzat legalapvetőbb elveit sem. Vétett, mert nemtörődömségből négy ember halálát okozta, lelketlenül nem nyújtott segítséget áldozatainak, ittas állapotban vezetett személyautót és szocialista üzemeket felhasználva mások kizsákmányolása által meggazdagodott.

A szörnyű tragédia megtörtént. Becsületes, ártatlan emberek, apák, anyák haltak meg. A muzslai temetőben friss sírok hirdetik egy szörnyű esemény következményeit.

Balia József