Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-03 / 22. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1972. június 3.

4

A Dunajské Streda-i (Dnnaszerdahely) jőrás mezőgazdasági Üzemel 188 ezer 184 mázsa hás eladására tettek Ígéretet az év elején. Április végéig 87 ezer 220 mázsa húst értékesítettek, s ezzel 38 %-ra teljesítették évi eladási kötelezettségüket. A marhahús eladási tervét 40, a sertéshús és baromfihús értékesítési tervét pedig 33 százalékra teljesítették az említett időpontig. Erre az évre tervezett tej és tojás mennyiségének 33, illetve 49 százalékát bocsátották addig a közellátás rendelkezésére.

A hús eladásának évi tervét a báni földművesszövetkezet teljesíti a legjobban, mivel ebben a gazdaságban már 52 % erejéig eleget tettek ezirányú kötelezettségeiknek. A Kostolné Kra- Cany-i, kútnikyi és KráTovi- Cové Kraéany-i szövetkezetekben viszont lényeges lemaradás tapasztalható, hiszen ezen gazdaságokban a tervezett húsmennyiségnek még csak 18—19, illetve 23 százalékát értékesítették

Teljesítik

a kiűzött feladatokat

április végéig. Minden remény megvan azonban arra, hogy ezek a szövetkezetek is felzárkózzanak az élenjárók közé, mivel a nevezett gazdaságokban nagyhizlaldák működnek, s a turnusos, illetve csoportos beállítás természetszerű következménye, bogy egyszerre nagyobb mennyiségű terméket biztosít, vagyis itt csak a beállítás időpontját figyelembe véve lehet időszakos tervteljesítésről beszélni.

A múlt évben az állattenyésztés legsikeresebb ágazata a sertéstenyésztés volt a járás területén, ami nem is csoda, hisz az utóbbi években lényeges fejlődésen ment keresztül ez az ágazat. Ezerkilencszázhatvanhétben még csak 11,8 malacot választottak el átlagosan egy kocától, múlt évben pedig már 16,7 malacot. Ezen a szakaszon 1971-ben a dvorníkyi szövetkezet jeleskedett, ahol mintegy 120 anyasertéstől átlagosan 20 malacot választottak el a gondozók.

— A malacelválasztásban jobb eredményt is elérhettünk volna, ha az Aujeskybetegség és a ragályos orrferdülés nem befolyásolja a gondozók odaadó munkája révén létrejött eredményeket, — mondta beszélgetésünkkor CSICSAY LÁSZLÖ, a járási mezőgazdasági társulás zootechnikusa. — Az illésházai szövetkezetben például 370 elhullást könyveltek, amit az Aujesky-féle betegség idézett elő. Ezidáig mindig ők voltak a malacelválasztás szempontjából az elsők a járásban, de a múlt évben „csak“ 19,31 átlagot értek el, s így meg kellett elégedniük a megtisztelő második hellyel.

A szóbanforgó járásban az első negyedév leforgása alatt 4,42 malacot választottak el egy kocától, ami arra enged következtetni, hogy idén ismét előbbre lépnek ezen a téren, hiszen a múlt év hasonló időszakában csupán 3,89 volt a kimutatott eredmény. A jmt és a mezőgazdasági üzemek vezetői remélik, hogy idén sikerül elérniük, vagy túlszárnyalniuk a 17-es átlagot, ami nagyban hozzájárulna idei és jövő évi húseladási kötelezettségeik teljesítéséhez. —bor—

A Nové Zámky-! (Érsekújvár) járásban a mezőgazdasági termelés az utóbbi Időben gyorsan fejlődött, és ezért a járás május elseje alkalmából megkapta a Munka érdemrend című kitüntetést. A járás vezető funkcionáriusai azt vallják, hogy a termelés fokozásához lényegesen hozzájárul az integrációs és kooperációs kapcsolatok létrehozása, amit elsőnek kezdtek meg az országban és napjainkban is élenjárnak a termelés koncentrációjában. Azonban a sikerek ellenére a termelés szintjét még mindig nem tartják elég magasnak, sok tartalék van még a többtermelésre. Amíg például a semerovoi efsz-ben minden hektár föld után 384 kg húst adnak el, a járási átlag pedig 230 kg, a brnal (Bény) efsz-ben csak 166 kg-ot. A Dvory nad Žitavou-i (Udvard) efszben Is aránylag kevés húst termelnek, mert a járási szintet elérő hasonló földterülettel rendelkező szövetkezethez képest, a múlt évben 35 vagonnal adtak el kevesebb húst. Mivel nagy tételről van sző, elbeszélgettünk a szövetkezet vezetőivel, a problémákról és a távlati tervekről.

Az egyesülés után a szövetkezetnek már 5400 hektár földje van, amelyen már szakosított és Igazi nagyüzemi gazdálkodást lehet folytatni. Azonban az előző évek lemaradása még mindig olyan nyomokat hagyott, amelyek rányomják bélyegüket a további termelésre is. De a szövetkezet vezetősége a régi rossz örökségektől Igyekszik megszabadulni és mivel lehetőségek vannak a termelés fokozására, mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél több árút adhassanak a közellátásnak. Danis Pál az efsz elnöke elmondotta, hogy jő vezetőgárdája van, akik közül nyolcán mérnöki képesítéssel rendelkeznek. Most arra törekszenek, hogy ezek a tapasztalattal rendelkező káderek a lehető legnagyobb mértékben érvényesíthessék képességüket a termelésben. Mindenekelőtt meg kell változtatni a termelés strukturális öszszetételét. Pelikán Otokár mérnök, termelési felelős helyteleníti, hogy túl sok gabonát adtak el, ugyanakkor a másik oldalon pedig kevés állati terméket. Ez is a múlt örökségéből származik. Ugyanis a községben a földművesek inkább a növénytermesztést szerették jobban, híresek voltak például a zöldségtermesztésről, és az állattenyésztésnek kevesebb figyelmet szenteltek. Jellemző például, hogy amikor megalakult a szövetkezet, csak kilenc tehenet összpontosítottak. Az állatállomány száma még mindig nincs arányban a földterülettel. Ezért kidolgoztak egy olyan távlati tervet, amely szerint 100 hektáronként 1977-ben a múlt évi 98 db

Méhány rossz akaratú ember ki, vételével ma már senki nem becsmérli és rágalmazza szocialista rendszerünket. A szüntelenül javuló és szépülő életkörülmények láttán már az egykori hitetlenkedők is meggyőződtek arról, hogy a szocialista rendszer szilárdulása, anyagi bázisának növekedése nem kiváltságos csoportok, hanem az egész dolgozó társadalmunk életszínvonalának emelkedéséhez vezet. A több mint két évtized tapasztalatai rávezettek bennünket annak felismerésére, hogy amilyen mértékben növekedik a kitermelt javak mennyisége, csak olyan mértékben növekedhet és növekedik is, a társadalom tagjainak személyi jövedelme.

Persze a társadalmunk fejlődésének törvényszerű kísérő jelensége az is, hogy a növekvő személyi jövedelem az emberi igények rohamos növekedéséhez vezet. Ma mindenki jobban akar élni, ruházkodni és kulturáltabb körülmények között akar lakni, mint tegnap, holnap pedig feltétlenül jobban, mint ma. Természetes, hogy ezek a törekvések nincsenek ellentétben a szocialista rendszer célkitűzéseivel. Rendszerünk osztályjellegéből fakad és táplálkozik az a határozott törekvés, amely az ország gazdagodásával párhuzamosan a polgárok, tehát az egyének boldogulását s persze az Igényeink szüntelen növekedését is szolgálja.

Ezért teljesen magától értetődő az Is, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődésünk útját egyengető kommunista pártunk programjának középpontjában is az ember áll. Tehát az a nemes szándék és törhetetlen akarat határozza meg gazdaság- és termelésfejlesztési politikáját, hogy a dolgozók alkotókészségére támaszkodva — létrehozza az emberek életszínvonala szüntelen emelkedésének anyagi előfeltételeit. Kétségtelen, hogy ezt a nemes célt követi a CSKP XIV. kongresszusának a népgazdaság fejlesztését körvonalazó határozata is.

Ez a határozat, mint ismeretes Igényes feladatokat adott a mezőgazdaságnak is. Megnyugtató és a fejlődés szempontjából nagyon biztató jelenÚJ ÚTON...

sertés helyett 120-at akarnak tartani. A szarvasmarha-állomány száma ugyanennyi területhez viszonyítva, 38 darabról 58-ra emelkedik, ebből a tehén például 15-ről 20-ra.

Németh IS'Ván mérnök a szövetkeket főökonómusí, szintén elégedetlen a termelési eredményekkel. Azt mondja, hogy nem elég magas szinten, de olcsón termelnek. Például a tervezett 11 millió 650 ezer korona tiszta bevétel helyett 14 millió 500 ezer koronát értek el. Az alapokra bőven jut pénz. Például 70 millió koronájuk lenne beruházásra, ha ennek felhasználására engedélyt kapnának. Már régen kérik, hogy felépíthessenek egy 5000 férőhelyes sertéshizlaldát, és egy 1200 férőhelyes tehénistállót.

Mackó Feri bácsi, a kertészet megalapítúja.

Azonban a járási és a felsőbb szervektől eddig nem kaptak kellő segítséget. A régi épületek már elavultak, és nem mindegyikbe lehet beszerelni korszerű berendezéseket és ezért ma azon töprengenek, hogy mit tegyenek. Korszerűsítsék-e a régi épületeket, vagy minden követ megmozgatva a jövőnek is megfelelő korszerű épületeket teremtsenek a növekvő állatállomány számára. Sokat beszélgettünk erről a problémáról a járási funkcionáriusokkal is és az a vélemény alakult ki, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően kisebb-nagyobb korszerűsítéssel fel kell használni a régi épületeket Is, mert habár „erkölcsileg“ elkoptak, de a falak még jók, és egy-két évtizedet még kibírnak. Azonban tűrhetetlen állapot, hogy egy olyan nagy szövetkezet, mint a Dvory nad Žitavou-i, amelyben a beruházásra felhalmozódott a pénz, nem építhetnek korszerű hizlaldát, vagy tehénistállót. Ezzel a problémával már miniszteri vagy kormányszinten kellene foglalkozni. Mert hiába bíráljuk az efsz-t, hogy a területhez képest kevés állatot tart, ha a másik oldalon nagyobb számú állat tartásához nincs férőhely. Persze a főökonómus elismeri azt is, hogy az előző években többet kellett volna törődniük a beruházásokkal, és nemcsak az építkezési szakaszon, hanem más termelési ágakban is. Beleértve a növénytermesztést és a kertészetet is. A gabonafélék hektárhozamában például járási méretben a 38. helyen állnak, és ez bizony egyáltalán nem felel meg a termelési lehetőségeknek.

Istenes Andor főagronómus szintén elégedetlen a növénytermesztés fejlődésével. A közepes hozamokat egyrészt azzal indokolja, hogy sok a vízszegény területük. Tehát több gondot kellene fordítani öntözőberendezések létesítésére. A tervek szerint a lehető legnagyobb mértékben szakosítják a növénytermelést. A kukorica területét például a múlt évhez képest 260 hektárral emelik és így 1020 hektáron termelnek kukoricát, amelynek ápolási és begyűjtési munkált a lehető legnagyobb mértékben gépesítik. A búzartemeszlésben az eddiginél sokkal nagyobb területet kaptak a szovjet nagy termőképességű búzafajták, idén például a búzavetés 50 százaléka Kaukaz- és Aurőra-fajta. Ha az elképzelések sikerülnek, akkor a növénytermesztés a múlt évhez képest sokkal több terményt termel.

A szövetkezetben a legtöbb gondja Pekárik József főzootechnikusnak van. Elsősorban őt bántja a legjobban, hogy 100 hektáronként csak 15 tehenet tartanak és az évi tejhozam tehenenként átlagosan még csak 2932

liter. Ezzel az állapottal nincs megelégedve. Ezért azon fáradozik, hogy a közeljövőben már 890 tehenük legyen, később pedig 1200. A kocák számát 480-ra akarják emelni. A termelés fokozására az állattenyésztésben máris megtették az Intézkedéseket. A hizőmarhák napi súlygyarapodása a múlt évben 1,15 kg volt, a hízósertések Is jól gyarapodtak, és a kocánként! malacszaporulat pedig 20,8 volt. Ez csúcseredménynek számít. Tehát felhasználva a termelési tapasztalatokat, a múlt évhez képest 7 vagon hússal, 120 ezer liter tejjel és 120 vagon gabonával adnak el többet. Az „elöregedett" állományt Igyekeznek felfrissíteni, és a férőhelyeket a lehető leggazdaságosabban kihasználni.

Nagy község Dvory nad žltavou és szövetkezete Sokáig is a legnagyobbak közé tartozott a járásban. Egyes szakaszokon voltak kiemelkedő eredményei, azonban néhány évig megállt vagy egy helyben topogott. Valahogy az akkori vezetőség megelégedett az eredményekkel. Nem voltak távlati elképzelések. Az egyhelyben topogás megbosszulta magát, s ezért nem lehet ma a szövetkezetei az élenjárók közé sorolni, sőt inkább azok között van, amelyek a lehetőségekhez mérten kevesebb árut adnak a közellátásnak. Az eszmecsere azt bizonyította, hogy az új vezetőség más szemszögből néz a fejlődésre, és a párt politikájának megfelelően mindent megtesz a termelés fokozásának érdekében. Minden termelési szakaszon fejlődés észlelhető. A 62 hektáros kertészetet például 140 hektárral bővítik, ahol a lehető legnagyobb gépesítéssel végzik majd a munkát. A paradicsomot például a palántázástól kezdve a begyűjtésig teljesen gépesítik. Kevesebb élőmunkával a számítások szerint az eddiginél sokkal nagyobb bevételt érnek majd el. Hatvanöt hektár új szőlőt is telepítenek.

BÁLLÁ JÓZSEF

Ж

Ma jobban, mint tegnap,

ség, hogy a mezőgazdasági dolgozók e feladatokat reálisaknak tekintik, amit kifejezésre juttattak nemcsak a mezőgazdasági üzemek termelési és fejlesztési terveiben, henem a tervfeladataik folyamatos teljesítésében is.

A CSKP Központi Bizottsága áprilisi plenáris ülésének határozata azonban arra figyelmeztet, hogy a termelés- és gazdaságfejlesztési lehetőségek felett sok helyen még mindig szemet hánynak. S ezzel a mulasztással magyarázhatók azok a lényeges különbségek, amelyek a hasonló természeti előfeltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési eredményei között mutatkoznak. Ezzel a következtetéssel éppen úgy, mint a mezőgazdasági termelés távlati fejlesztésének komplex irányvonalával, teljes mértékben egyetértett az efsz-ek VIII. országos kongresszusa is, mint a földművesszövetkezetek tagságának legfelsőbb fóruma.

A termelésfejlesztési lehetőségek optimális kihasználása törvényszerű követelmény, tehát korparancs!

A lakosság szüntelenül növekvő Igényei, amelyek az utóbbi években nagyon érzékelhetők a létfenntartási cikkekkel kapcsolatos igények lényeges növekedésében is, a mezőgazdasággal szemben komoly, tehát növekvő követelményeket támasztanak. Ezeket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha fáradhatatlanul keressük és céltudatosan kihasználjuk a termelés fejlesztésének összes lehetőségeit. Ez hazafias kötelessége minden mezőgazdasági dolgozónak. Egyben azonban sajátos érdeke is, mert a termelési eredmények növekedése képezi az életszínvonal emelkedésének legfontosabb, tehát nélkülözhetetlen előfeltételét!'' Ennek a hazafias kötelességnek és egyéni érdekeltségnek a tudatosítására persze hatványozottabb mértékben van szükség ott, tehát azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol az adott lehetőségek mellőzése érzékelhető lemaradáshoz vezetett. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben alapos elemzés tárgyává kell tenni a termelés szerkezetét, a gazdaságirányítás és a munkaszervezés meghonosított módszereit. Nem intézhetik el kézlegyintéssel vagy a gyakran tapasztalható felületes következtetések fáradhatatlan bizonygatásával, ezt a felelősségteljes hozzáállást igénylő kérdést. Mert annak, hogy egy bizonyos mezőgazdasági üzem éveken keresztül lényegesen kisebb termelési eredményeket ért el, mint a hasonló talaj és éghajlati viszonyok mellett gazdálkodó szomszédja, mélyebb okai vannak. Keresni kell ezeket az okokat. Meg kell alaposan vizsgálni a szomszédok boldogulásának, eredményesebb gazdálkodásának „titkát“. Feltétlenül rádöbbenek arra, hogy a nagyobb hozamok nem az emberek ésszerű és szakszerű beavatkozása nélkül, tehát nem jó szándékú óhajok nyomán születtek, hanem a szakértelem gyümölcsöztetésével párosuló lelkiismeretes munka nyomán.

Az élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalatainak és a lemaradó mezőgazdasági üzemek termelési módszereinek összehasonlító tükörképe egyértelműen feltárja az egyik gazdaság erényeit, de ugyanakkor rávilágít a másik fogyatékosságaira is. Tehát szinte reflektorként világit rá azokra a sürgős tennivalókra, amelyek a lemaradó gazdaság termelési eredményeinek növekedéséhez vezetnek. Általában arra figyelmeztetik és ösztönzik a gyengébb gazdaságot, hogy a jő példán okulva ésszerűbben oldja meg a növénytermesztés szerkezetének kialakítását, az egyes növények termesztésének széthelyezését, tehát hogy a sajátos talajviszonyokhoz igazodva törekedjen a földterület minél

hatékonyabb kihasználására. De figyelmeztetik arra is, hogy haladéktalanul hozzá kell látni a talaj termőképességének szakszerű fokozásához, hogy a tudományos következtetésekkel összhangban, vagyis a termesztett növények tápanyagigénye és a talajvizsgálat által feltárt szükségletekhez igazodva, Javítani kell a trágyázás, a tápanyagutánpótlás színvonalát, hogy több leleményességre és rugalmasabb intézkedésekre van szükség a nagyhozamú növényfajták meghonosítása terén. Persze az említett tényezők mellett rádöbbennek arra Is, hogy nagyon sok múlik az emberen,- azon, hogyan viszonyulnak a dolgozók saját gazdaságukhoz, a saját sorsuk alakulásának előfeltételéhez, a termeléshez. A lemaradó mezőgazdaság! üzemek többsége tehát az említett összehasonlító tükörkép alapján felismeri azt a szükségletet is, hogy feltétlenül emelni kell a politikai nevelő munka színvonalát, gondoskodni kell a dolgozók szakismereteinek szüntelen gazdagításáról. A gazdasági helyzetelemzések egész sora ugyanis arra hagy következtetni, hogy az egyhelyben topogásnak, a terméshozamok alakulásánál mutatkozó indokolatlan lemaradásnak, legfőbb oka a dolgozók egyes rétegeinek közömbösségében, a szakmai elmélyültség hiányában és a munkafegyelem lazaságában nyilvánul meg. Ezek a nem kívánatos, de kiküszöbölhető jelenségek vezetnek a hozamok alakulását döntően befolyásoló talajművelési, növénygondozásl és terménybetakarítási munkák elnagyolásához.

Az állattenyésztés szakaszán a legkirívóbb hozambeli különbségek a tejtermelésben mutatkoznak. Amikor az ember gyengébb gazdaságokban netán felveti, vagyis ismerteti a példás gazdaságok tejtermelési eredményeit, általában csalódás éri. Ugyanis arra számított, hogy talán sikerül felcsigázni az illetékesek érdeklődé-