Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-03 / 22. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. Június 3. A munkásmozgalom kiemelkedő személyiségei KÄDÄR JÁNOS, A MSZM KB ELSŐ TITKÁRA во Eves Az elmúlt héten a Magyar Népköztársaság dolgozói, valamint a testvéri pártok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom képviselői üdvözölték és jókívánságaikat fejezték ki Kádár elvtárs jelentős születésnapján. Ebből az alkalomból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepéért, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért, 60. születésnapja alkalmából Lenin renddel tüntette ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára műszerész szakmát tanult. Egész fiatal korában belépett a szakszervezetbe, résztvett a munkásmozgalmi harcokban, és a kommunista ifjúmunkásmozgalom egyik szervezője volt. A kommunista pártba 1931-ben lépett be. Tevékenységéért több Ízben bebörtönözték. Az antifasiszta függetlenségi mozgalom szervezésében — a második világháború idején — irányító szerepet töltött be. Több magas pártfunkcióban bizonyította kiváló szervezési készségét, politikai körültekintését, éleslátását. A felszabadulás utáni években Kádár elvtárs különböző jelentős funkciót töltött be. Közben ő is a személyi kultusz áldozata lett és hamis vádak alapján letartóztatták. 1954-ben rehabilitálták és újból fontos pártfunkciókkal bízták meg. Az 1956-os ellenforradalom leverése után az ö vezetésével alakult meg az MSZM Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány. Kádár János eddigi munkásságát nemzetközi viszonylatban is nagyra becsülik. Ezt a megbecsülést, tekintélyt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom különböző magasszintű tanácskozásain vívta ki, amelyeken felszólalásai, beszédei oszthatatlan sikert arattak, s jelentős hatást gyakoroltak a szóbanforgó tanácskozások menetére. Kádár elvtárs sokoldalú tevékenységet fejtett ki a csehszlovák—magyar kapcsolatok bővítése és megszilárdítása érdekében, s már többízben tett hivatalos és baráti látogatást hazánkban. Éppen ezért Csehszlovákia dolgozó népe szintén szeretettel üdvözölte a hatodik évtizedét betöltő jubilánst, s a további munkájához sok sikert kívánt. Ebből az alkalomból Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára levélben fejezte ki szerencsekívánatait az MSZM KB első titkárának. Kádár János elvtárs sok kitüntetés tulajdonosa. Köztük olyan magas kitüntetésé is, mint „A szocialista munka hőse", „A Szovjetunió hőse“ és a „Lenin-díj“. alkalmából már másodízben kapta meg a LENIN-RENDET. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének határozata hangsúlyozza, hogy Tito elnöknek múlhatatlan érdemei vannak a fasizmus letöréséért folytatott harcban, a Szovjetunió és Jugoszlávia népei közötti barátság és testvériség, valamint a sokoldalú kapcsolatok megszilárdításában. A nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja aktívan kiveszi részét a békéért és biztonságért folytatott harcból. A nagy kitüntetés alkalmából Tito elvtárs számtalan üdvözlő táviratot kapott. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára és Iiudvík Svoboda köztársasági elnök az üdvözlő levélben méltatja Tito elvtárs gyümölcsöző munkásságát. Ggy ismerik Tito elvtársat, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom résztvevőjét, a második világháborúban a jugoszláv nép hősies antifasiszta küzdelmének harcosát és szervezőjét, valamint az új szocialista Jugoszlávia építésének szervezőjét. A szovjet párt- és kormányvezetők üdvözlő levelükben szintén azt hangsúlyozzák, hogy Tito elvtárs mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom résztvevője és a fasisztaellenes harc szervezője, a felszabadulás után sokat tett a béke megőrzéséért. A kitüntetés alkalmából közzétették Joszip Broz-Tito életrajzát. Horvátországban május 25-én született Kumrovec községben. Lakatos szakmát tanult, és mint vasmunkás dolgozott Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Németországban, 1912-ben pedig Csehországban Cenkovce községben. Aktívan bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Már 1910-ben belépett Szlovénia Szociáldemokrata Pártjába. Az első világháborúban antimilitarista propagandáért bebörtönözték, majd a frontra küldték, ahol sebesültként orosz hadifogságba esett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban belépett a Nemzetközi Vörös Gárdába. Amikor hazatért, 1920-ban, belépett Jugoszlávia Kommunista Pártjába. Számos magasabb pártfunkciót töltött be. 1935-től 36-ig Moszkvában, a KOMINTERN jugoszláv szekciójának titkárságán dolgozott. Kezdeményezésére fogadta el a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága 1941 júniusában a megszállók elleni fegyveres harc megkezdéséről szóló történelmi jelentőségű határozatot. Kezdettől fogva a jugoszláv nemzeti felszabadító hadsereg főparancsnoka volt és a Központi Bizottság élén állt, s a felszabadulás óta a JKSZ elnöki funkcióját tölti be. 1945-ben megalakította az első ideiglenes kormányt, 1946-ban pedig a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság első kormányát. Köztársasági elnökké 1953-ban választották. Befejeződtek a Szocialista Ifjúsági Szövetség kerületi konferenciái. A nyugat-szlovákiai kerületi konferencián a helyi szervezetek legfontosabb feladatának az ideológiai munkát nyilvánították. L. J a n á к a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának elnöke beszámolójában kijelentette, hogy az ifjúságnak fokozottabb tevékenységet kell kifejteni a műszaki haladás terén és a mezőgazdaságban. A közép-szlovákiai kerületi konferencián megállapították, hogy a fiatalok 287 szocialista munkabrigádot létesítettek és a büszke címért 500 kollektíva versenyez. A keletszlovákiai kerület ifjúsága a CSKP megalapítása 50. évfordulójának évében több mint 15 millió korona értékű munkát végzett a szocialista kötelezettségvállalások keretében. A kerületi konferenciák célul tűzték az eszmei-politikai nevelés fokozását. A Csehszlovák Békebizottság prágai plenáris ülésén 14 személynek adták át az 1971. évi Csehszlovák Békedíj oklevelét és jelvényét. A Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság küldöttsége határmenti együttműködési egyezményt irt alá. Szlovákia déli részein a nyersanyagforrások kihasználásának érdekében a két ország határmenti termelő-üzemei együttműködnek majd a jövőben. Sor kerül munkaerő-cserére, a mezőgazdasági üzemek néhány szolgáltatási területi kooperációjára, valamint az idegenforgalom fejlesztésére, kölcsönös kulturális és sportesemények megrendezésére. A határmenti kölcsönös együttműködés nagyban hozzájárus a két nép barátságának elmélyítéséhez is. T. B. TITO Tito elvtárs egész életét a dolgozó A TIíC'7 vr Mriw népnek szentelte. Küzdött hazája pol-X If ““ »ifrír о gárai életszínvonalának emeléséért, NYOLCVAN EVES és hozzájárult a nemzetek közötti ba-A Jugoszláv Szocialista Szövetségi rátság fejlődéséhez, a békéért és a Köztársaság elnöke 80. születésnapja haladásért folytatott harchoz. Helyezzük előtérbe a nevelsmunkát A Szakszervezetek Szlovákiai Kongresszusa három napon át alaposan elemezte a szakszervezeti munka fogyatékosságait és eredményeit. Befejezőül megválasztotta a szakszervezetek országos kongresszusára a küldötteket és a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsának vezetőit. Az alelnök Ladislav Abrahám lett, titkárokká pedig Miloslav Bod'át, Ján Dužit és Ignác Záčikot választották. A kongresszus igen alapos, előremutató határozatot hozott, amelynek szellemében kell majd működni a jövőben az üzemi szervezeteknek. A kongresszus semmisnek nyilvánította az 1968-ban hozott határozatokat. Elítélte azokat a nézeteket, amelyek szerint üzemi tanácsokat kommunisták nélkül kellett volna létesíteni. A küldöttek teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban a legmesszebbmenőbben érvényesíteni kell a párt vezető szerepét. A felszólalók hangsúlyozták, hogy első helyre kell helyezni a politikai nevelőmunkát, s a szakszervezetek hivatásukhoz híven tényleg a kommunista nevelés iskolái legyenek. Érvényesíteni kell az „Arccal a tömegek felé“ jelszót. Minden üzemben különböző formákban iskolázni kell a dolgozókat, hogy minél öntudatosaidban gazda módjára végezzék munkájukat. Tovább kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt és a kötelezettségvállalási mozgalmat. Fel kell újítani a szocialista munkabrigádok tevékenységét. Ezen a téren már eddig is nagyon szép eredményeket értek el, mert a szocialista munkabrigádokban a legjobb munkaeredményekért 17 ezer kollektíva versenyez 200 ezer dolgozóval. Nagy visszhangot keltett a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom, amely kiterjed a nem termelő munkaszakaszokra is. A mozgalommal kapcsolatban vállalások, intézkedések születnek. A szakszervezeti munkában, amióta a párt vezető szerepe érvényesült, egészséges pezsgés észlelhető. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom helyi szervezetei elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy a dolgozókat mozgósítsák a vállalatok, üzemek, intézmények terveinek teljesítésére, és ezzel biztosítsák az állami tervfeladatok megvalósítását. Segítik az üzemek, intézmények vezetőinek munkáját. A „Mindenki szocialista módon“ mozgalom keretében igazán olyan sokrétű kötelezettségvállalások születtek, amelyek teljesítése minden téren fellendítheti az üzemek munkáját, és az eddiginél sokkal jobb munkaeredményekre serkenti a dolgozókat. Ez megmutatkozik a termelési tervek teljesítésében. A múlt évhez képest mind a termelési mutatók, mind a munkatermelékenység terén nagyon szép eredmények születtek. A múlt év hasonló időszakához képest az ipari termelés mennyisége' az első három йбпарЪап 9,2 százalékkal emelkedett. Az ipari vállalatok a munkatermelékenység tervét 101,2 százalékra teljesítették, ez a múlt év hasonló időszakához képest 6,4 százalékos emelkedést jelent. Eredményeink tehát szépek, amit e néhány adat is bizonyít. A szakszervezetek helyi szervezetei eredményesen mozgósítják a dolgozókat a tervek teljesítésére, valamint túlteljesítésére és ezzel egyidejűleg megélénkült szervezeti tevékenységük is. A különböző bizottságok arra törekednek, hogy a dolgozók minél jobb élet- és munkakörülmények között végezhessék munkájukat. Fokozódik az emberről való gondoskodás, mindenféle téren. A dolgozóknak az üzemi tanácsok gyógykezelési, üdülési lehetőségeket biztosítanak, egyszeri vagy többszöri szociális segítséget nyújtanak, biztosítják számukra a különböző pénzkölcsönzési lehetőségeket. Többek között kamatmentes kölcsönöket a lakások berendezésére, vagy pedig új családi házak építésére, szövetkezeti lakások vásárlására. A szakszervezetek példát mutatnak a jó agitációs munkával, a dolgozók mozgósításával az irányításba való bevonásukkal. Ez az aktivitás a kongresszus utáni időszakban még inkább fokozódik. A Közös Piac országainak mesterkedései... Mint ismeretes, a KGST tagállamok a szocialista munkamegosztás szellemében összehangolták soronlevő ötéves tervüket, hogy egymást segítve fejlesszék a szocialista nemzetközösségen belüli termelőalapot, s a fellelhető nyersanyagok felhasználásával reális lehetőséget teremtsenek a dolgozó nép életszínvonalának szüntelen emelésére. A tagállamok ezen együttműködés keretében két nagyon fontos célt követtek. Egyrészt azt, hogy széleskörűen összehangolt speciális termelőbázist hozzanak létre egy-egy szocialista ország keretében, másrészt, hogy ezzel párhuzamosan lényegesen emelkedjen a munkatermelékenység, s végeredményben a közgazdasági hatékonyság a tudományos-technikai vívmányok kölcsönös igénybevételével. A soron lévő ötéves tervidőszak keretében a KGST tagállamainak mindegyikében a termelés dinamikus fejlesztését s egyben a minőségi színvonal állandó tökéletesítését, valamint a népgazdasági problémák racionális rendezését szorgalmazzák. Ez a termelőalapok jobb kihasználásában,s a termelékenység fokozásában s végeredményben a nemzeti jövedelem gyarapításában jut kifejezésre. Bizonyos, hogy a szocialista országok igyekeznek az egymás közti kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére, ami nagyban elősegíti az egész szocialista gazdasági rendszer előretörését, de ugyanakkor nem zárkóznak el a kapitalista világgal való kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi kapcsolatok felvétele elől sem. Azonban a Közös Piac országai ezt a kapcsolatot a szocialista országok egymás közti elszigetelésére szeretnék felhasználni. Ezért arra törekednek, hogy külön-külön vegyék fel a kapcsolatot az egyes szocialista országokkal, s így gyöngítsék a KGST koordináló erejét, lehetetlenné tegyék az összehangolt ötéves tervfeladatok teljesítését. A szocialista országok azonban hamarosan rájöttek a kapitalista Nyugat agyafúrt mesterkedéseire, s kijelentették, hogy a kereskedelmi ügyletek lebonyolítására csak a KGST keretében, annak terveivel összhangban hajlandóak. A Közös Piac országainak célja tehát világos. Minden igyekezetüket latba vetik, hogy a világ népe előtt rombolják a KGST tekintélyét, kisebbítsék jelentőségét. Ezt azért teszik, hogy a maguk malmára hajtsák a vizet, Illetve bejuthassanak az általuk még meg nem hódított piacokra, egyeduralmi pozícióból diktálhassák a kereskedelmi ügyletek lebonyolítását, mentsék saját helyzetüket a gazdasági pangástól és csődtől. Aki például figyelemmel kísérte az USA vezető köreinek legutóbbi diplomáciai manővereit, — egyebek közt Nixon elnök kínai „látogatását“ — akaratlanul arra a végkövetkeztetésre juthatott, hogy ez az út az amerikai nagytőke számára nagyon is kívánatos és sürgős volt. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy bár a két fél nem mindenben azonos állásponton van, az USA mégis be akar jutni a hatalmas árumennyiséget fölemészteni képes kínai piacra, hogy megoldja a gazdasági pangástól terhes helyzetét. S nem lehetetlenség, hogy ezt a felfuvalkodott szovjetellenes kínai vezető körök lehetővé teszik. Tehát a Közös Piac országai valahogy így képzelnék el a szocialista országok elszigetelését, s a KGST-ből való kiragadását. Nagyon szeretnék, hogy a velük való kereskedelmi kapcsolat felvételével egyidejűleg a szocialista országok, a kommunista eszme árulóivá, s a KGST keretében vállalt kötelezettségeik teljesítésének elodázóivá válnának, s ellenforradalomtól terhes, zavaros helyzetet keltenének, amilyen nálunk 1968—69-ben volt. Ebből is látható, hogy a kapitalista nyugat a kölcsönös előnyökön alapuló, becsületes kereskedelmi ügylet helyett a becstelen ellenforradalom importálását részesíti előnyben. Egy percre sem lehet kétséges számunkra, hogy a tőkésvilág urai soha nem nyugszanak bele: a földkerekség jelentékeny hányadán a Szovjetunió segítségével olyan szocialista rendszerek keletkeztek, melyeknek puszta léte is nagy veszélyt jelent a tőkés rendszerek számára. Ezért milliókat áldoznak a felforgató ügynökhálózat kiépítésére. A Szovjetunió és a szocialista országok a békés egymás mellett élés politikáját folytatják a kapitalista nyugattal szemben, mert a szocializmus építéséhez béke kell. Soha senkit meg nem támadnak s végtelenül nagy türelmet tanúsítanak a tőkés országokkal szemben, amíg azok nyugton vannak, s maguk nem támadnak, vagy területi követelésekkel nem állnak elő. HOKSZA ISTVÁN Й sziliéi belpolitika Ш svizelne Mint ismeretes a múlt hét folyamán nagy jelentőségű tárgyalások voltak a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában. A Szovjetunió vezető személyiségei — a kiilönbözó társadalmi rendszerű országok békés együttélésének szükségességéből kiindulva — a kérdések egész sorát tárgyalták meg az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Richard Nixonnal. Mint azt a hírközlő eszközök hangsúlyozták, a tárgyalásokat a tárgyilagosság szelleme hatotta át és a Szovjetunió képviselői — a proletár nemzetköziség alapelveihez hűen — olyan egyezmények megkötésére törekedtek, amelyek összhangban vannak a testvéri szocialista országok, valamint a szabadságukért, függetlenségükért harcoló népek és nemzetek érdekeivel is. Pénteken, az esti érákban tehát Leonyid Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és R. Nixon, az USA elnöke — a békés együttélés kilátásai szempontjából — két nagyjelentőségű egyezményt írt alá. Az egyik a rakétaelhárító fegyverek rendszerének korlátozását szolgálja, míg a másik, vagyis az ideiglenes egyezmény azokat az intézkedéseket rögzíti, amelyek a támadó jellegű stratégiai fegyverek korlátozásához vezetnek. E két egyezmény aláírásával lényegében sikeresen lezárult a szovjet békeoffenzíva egy szakasza. Ennek a békeoffenzívának az volt, ma is az és a jövőben is az lesz a célja, hogy korlátozza a fegyverkezési versenyt, elhárítsa a népek és nemzetek feje fölül a háború rémét, hogy következetesen szolgálja a fegyverkezésre fordított kiadások csökkentését, tehát, hogy azt a kétszázinilliárd dollárt, amit évente fegyverkezésre fordítanak, a kormányok ésszerűbb, az emberiség boldogulását szolgáló célokra használják fel. Győzedelmeskedett tehát a szovjet békekezdeményezés, amely az általános leszerelést, a nemzetek békés együttműködését szolgálja a teljes egyenjogúság, az érdekek kölcsönös respektálása, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének gyakorlati érvényesítése mellett. A rakétaelhárító fegyverek rendszerének korlátozását rögzítő szerződés, valamint a támadó jellegű stratégiai fegyverek korlátozásához vezető intézkedéseket tükröző ideiglenes egyezmény, szemléltetően kifejezi azt a reális lehetőséget, hogy az országok közötti problémák politikai eszközökkel, békés tárgyalások alapján is megoldhatók, s hogy az emberiség békés viszonyok között élhet. Az aláírt, ratifikálásra váró egyezmények realizálása nemcsak azért bír felmérhetetlen jelentőséggel, mert a tömegpusztító fegyverek mennyiségének korlátozását eredményezheti. Ugyanis az a tény, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok ma, — amikor az esetleges háború egyenlő veszélyt jelent mindkét ország számára — tudják fejleszteni békés együttműködésüket arra hagy következtetni, hogy ezt a békés együttműködést még tovább lehet fejleszteni anélkül, hogy az erőegyensúly szempontjából fegyverek tömeges tárolására lenne szükség. Az aláírt dokumentumok tehát a békés törekvésekre nagy hatást gyakorolnak. Igazolják és szilárdítják a haladó erőknek azt a meggyőződését, hogy az általános és teljes leszerelés képezheti az erőegyensúly legésszerűbb előfeltételét. Mert a fegyvermentes erőegyensúly kizárja a háborúk kirobbantásának lehetőségét, elmélyíti a kölcsönös bizalmat, tehát elősegíti a nemzetek békás együttműködésének kibontakozását. A Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer béketörekvéseinek alfája és ómegája olyan békés együttműködés létrehozása a világ összes országai között, amely az összes nemzetek egyenlőségére, teljes egyenjogúságára épül. Tehát amely biztosítja a nemzetek zavartalan, békés fejlődését és törvényen kívül helyez minden olyan cselekedetet, amely a nemzetközi vitás kérdéseket fegyverkezéssel, háborús propaganda szításával akarja megoldani. Kétségtelen, hogy ebben az irányban kedvező lépést jelentenek — a szovjet békeoffenzívának köszönhető — múlt heti moszkvai tárgyalások, illetve az SZSZKSZ és az USA képviselői által aláírt egyezmények. Határozottan állíthatjuk, hogy ezek új lendületet adnak a haladók erők egész világra kiterjedő békebarcának is.
