Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-27 / 21. szám
porcukor etetéséről A Kertészet —Méhészet 1970. december 5-1 számában foglalkoztam a „porcukor etetésével“. Az írásom hetedik bekezdésében azt írom, hogy szaklapokban emlékezésem szerint még nem olvastam olyan cikket, amelyben valaki a porcukor etetésével végzett kísérletének jó, vagy rossz eredményéről szá - molt volna be. Végül írom: „a porcukor etetésének eddig nem tulajdonítottunk olyan jelentőséget, mint amilyen tapasztalataim szerint joggal megilleti.“ Cikkem megjelenése óta gondosan figyelem a szaklapok minden olyan írását, amely a méhcsaládok nyári, vagy őszi íeletetésével foglalkozik. Örömmel olvastam Kovács méhésztárs 1972. április 1, 7. számban a ..porcukor alkalmazásáról“ és nem etetéséről szóló írását. A cikkből kiőrezhetó, hogy Kovács méhésztársnak eszében sem volt, hogy megkísérelje a porcukor etetést mélioivel. A fentebb idézett lapot eljuttattam számára. Minden bizonynyal el is olvasta. Mégsem merte az „etetés“ szót használni, mert félt a netán ót érő bírálattól. (Illesse ez csak a „feltalálót“ gondolta). Ennek ellenére Kovács méhésztársat kiváló méhésznek ismerem, aki még kissé ragaszkodik a 100 éves hagyományokhoz. Ez azonban nem von le semmit értékéből. Kovács méhésztárs a szörpös etetés egyetlen hibájának a kutatás fel-Ismét a ébredését tartja, holott köztudott, hogy a cukorszörpöt folyamatos etetéssel nappal is lehet etetni, anélkül, hogy kutatást idézne elő. Ebből úgy látom, hogy nem tulajdonít semmi különösebb jelentőséget az őszi szörpös etetéskor lecsapódó vízpáráknak, amelyek a kikelő méhek száraz sejtjeit rögtön vízpárákkal töltik meg, ami az egészséges telelés legnagyobb veszedelme. Azt írja Kovács méhésztárs, hogy „a porcukor etetésének előnyeiről több szaklapban olvastam“. Ezzel szemben az a meggyőződésem, hogy ha egyáltalán olvasott a porcukor etetéséséről, azt csakis a Kertészet-Méhészet 1970. december 5-i számában olvashatta. Én is ugyanannyi szaklapot olvasok, mint 6 és írásomon kívül egyetlen hasonlót sem állt módomban olvasni. Elképzelhetetlen, hogy mi okból volt kénytelen elhallgatni, hogy melyik lapban és kinek a tollából került ki írásban és találkozott a porcukor etetéséről szóló témával. Ha megírta volna, sem vesztett volna, vagy ártott volna tekintélyének a méhészek között. Adós maradt Kovács méhésztárs annak közlésével, hogy miért helyez a porcukor fölé két lécecske segítségével „bőrlemezet“? Hiszen a bőrlemezen keresztül a porcukorban tevékenykedő méheket egyáltalán nem láthatta volna, ha erre külön kivágást nem készít. Szerintem különösen hátrányos, ha az elfogyó porcukor utánpótlására kerül sor. Alig hiszem, hogy ezen a nyíláson 3—5 kiló porcukrot tud utána tölteni. Tudtán kívül egy sülyos hibáról Is említést tesz Kovács méhésztárs. Azt írja, hogy: „Több évtizede dobosodó porcukrot helyezett a szabadba szellőztetés céljából". Adós maradt annak közlésével, hogy mi volt a szándéka ezzel az egészségre ártalmas porcukorral? Cukorszörpként vagy porcukorként kívánta a mézhez bejuttatni? Akár így, akár úgy, mindenképpen helytelen. Dohos szagú élelmet a méhek telelő fészkébe juttatni, különösen akkor, ha abban a penész csírái már jelen vannak. Továbbiakban azt írja Kovács méhésztárs, hogy: „Kedvüket emelte még az is, hogy azon éjjel kevés eső esett, a cukor felszínét megnedvesítette“. Itt meg kell álljak egy pillanatra. Azt kérdezem magamtól, hogy a porcukor alkalmazásáról írt cikkének vájjon ml lehetett Kovács méhésztársnak a célja? Az, hogy bebizonyítsa, hogy a méhek a porcukrot csak akkor hordják el, ha az nedves, tehát helyesebb oldott állapotban „alkalmazni“? Vagy az, hogy a porcukor szárazon a legalknlmasab a telelő eleség kiegészítésére minden veszély és fáradság nélkül? Az elmondottakból ítélve az utóbbi szándék alig hihető. Az írás mindannyiunkat érintő, legérdekesebb része a befejezés. Ebben azt írja Kovács méhésztárs, hogy a porcukor etetésekor a fiasítás nem volt több, mint más esztendőben. Kérdem; más években is etetett már porcukorral, hogy ezzel összehasonlíthatta? Ogy gondolom, hogy az olvasó méhészt elsősorban az érdekelte volna, hogy az ugyanakkor nem etetett családok fiasításával összehasonlítva, szemmel láthatóan kedvezőbb volt-e a fiasítás menynyiségileg, avagy sem? Az én meggyőződésem, hogy kedvezőbb, mert ezt éveken át alkalmam volt megfigyelni! Természetesen ha nem dohos cukrot etet fel a méhész! Az elmúlt napokban Ipolynyéken jártam, ahol a méhészek számára egy rövid kis előadást tartottam a méhcsaládok tavaszi fejlődéséről. Jól esett hallanom a méhészkör titkárától Szalatnyai Józseftől, hogy olvasta a porcukor etetéséről szóló írásomat és ennek hatására két családdal végzett összehasonlító kísérletet. Akkor csak annyit tudott mondani, hogy rendben lehordták a méhek a porcukrot és tökéletesen le is fedelezték viasszal. Mivel ottlétemkor még családot bontani nem lehetett, így abban állapodtunk meg, hogy a tapasztaltakat akár jók, akár nem, meg írja a Kertészet—Méhé szét rovatában. Nagyon örülnék, ha mielőbb olvashatnám véleményét, nemcsak az övét, másokét is, mind azokét, akiknek türelmük volt bevárni amíg a méhek meglocsolás nélkül is lehordták a porcukrot. Hogy érték meg a tavaszi első kirepülést, volt-e valami észrevehető rendellenesség, avagy a száraz család kedvezően telelt-e? Hálás lennék, de gondolom az olvasók is, ha a hibátlan telelésről kapnánk hírt. Németh László Az akácerdőt látogató méhész mindig gazdag gyűjteménnyel lér haza. « Paradicsomvesz (Peronoszpóra) Kórokozó a Phytophtora infestans gomba. Kedvező Időjárás esetén párás, mérsékelten meleg nyár folyamán kártétele katasztrofális méreteket ölthet. A kórkép hasonló a burgonyán okozotthoz. A leveleken szabálytalan, szürkés zöld íoltokkal jelentkezik a betegség, a levélfonákon a foltokat konídium-tartók fehér penészbevonata borltja. Száraz időben a foltok barnák, a levelek leszáradnak, nedves időben megfeketednek és elrothadnak. A paradicsombogyókat a kocsány felől, vagy seben át kívülről fertőzi a gomba és hűsbamélyedő barna kemény foltosodást okoz. A gomba kivirágzása a gyümölcsf oltókat Paradicsom vés'/ kórképe a növényen és a kórokozó gomba Plryiopblora infestans felnagyított konidium tartója és konídiuniai, amely a levél sejtjeiből nőtt ki és tovább fertőz. is ellepi. Szél és esó útján tér jed. A szárakban növényi hulladékokban micéllum alakjában telel át. A legkedvezőbb fertőzési feltételek magas, 75 százalék feletti páratartalom és 12—20 C fok hőmérséklet halárok kôzôtť van. A járvány kialakulásához nagy szerepe van a harmatnak, mivel hogy a fertőzés létrejöttéhez vízcsepp szükséges. A támasz nélkül termesztett paradicsomnál nagyobb a kártétel. Védekezés: Mélyfekvésű, ned vés területeken ne termesszünk paradicsomot. Korai burgonya ne legyen a paradicsomtábla közelében (ugyanezen gomba törzsei okozzák a burgonyavészt isj, mert állományunk onnan fertőződhet. Sűrű ültetés, sűrű állomány hajlamosít, ezért a kacsolást, hőnaljazást, gyom irtást el kell végezni Selektin vagy Gesagard 50 gyomirtószer 1—2 kg/ha ónként, legkésőbb egy héttel ültetés előtt az elkészített talajra vagy Gramoxo ne-gyomirtószer 2—3 liter/ha a kinőit gyomok ellen ültetés előtt. A támasznélklili művelés nél célszerű Ikersort alkalmaz ni: 110 + 30 cm-es sor és 30—50 cm tőtávolsággal. A fertőzött növényt, növényrészeket meg kell semmisíteni és az álló mányt 10—14 naponként szükség szerint megismételve permetezni. Alkalmas permetezőszereink: Kuprikol 0,75 %-os töménységben, Perozin 75 0,4 %-os töménységben vagy Dithane M—45 0,2 %-os töménységben. Nedvesítő szer a permetezések hatását fokozza. Alkalmas a permetlé minden 100 literéhez hozzákeverni 25 ml Citowett nedvesítőszert. Vanek Aranka, mérnökuő Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea! A piros gyűszűvirág a tátogatók családjába tartozó, kétéves mérgező növény. Nálunk vadon nem terem, de a szép virágjáért a parkokban ülte tik. A Bratislavai Botanikus kertben is megtalálható. Termesztése fontos, mert értékes anyagokat tartalmaz, amelyek nélkül nem lehet elképzelni a szívbajok gyógyítását. A piros gyűszűvirág a ho mokos jellegű, humuszban gazdag, különösen erdei talajokat, erdőtisztá sokat szereti. Nehéz, összeálló, kötött, száraz agyagon, könnyű homokon nem célszerű termeszteni. A sós, iszapos, nedves talajok nem felelnek meg. A talajt ősszel kell mélyen szántani. Tavasszal fogasoljuk, hogy porhanyós legyen. Vetése legcélszerűbb novemberben, 50—60 cm sortávolságra, sekélyen, legmegfelelőbb csak a felszínre vetni, legfeljebb 0,5 cm mélyen. Vethetjük korán tavasszal is. Az állandó helyre vetést a könnyen melegedő homokos talajon alkalmazzuk. Kötöttebb talajon jobb ha palán tázzuk. Az első évben csupán tőrózsában álló leveleket fejlesztenek, a második évben jelenik meg a virágot viselő hajtásuk. Gyűjtendő a gyűszűvirág első évben fejlődött tőlevelei és a második évben a szárlevelei. A szárak levélhozama kevesebb. Tölevelei 20 —40 cm hosszúak, hosszúnyelüek, hosszúkás tojásdadok. Lemezük húsos, szárnyason nyélbefutő, ráncos, csipkés szélű, bolyhos szőrös. A leveleket árnyékban kell megszárítani. A szárítás hőmérséklete 40—50 C°-nál magasabb nem lehet. A drog többféle glikozidákat tartalmaz. Ezek a glikozidák szívműködést serkentő és szíverősítő tulajdonságúak. A gyűszűvirág levelek mérgező hatásuk miatt háziszerként nem használhatók. Nálunk és külföldön fontos szívcseppek, tabletták és injekciók alkatrésze. Nálunk DIGITOXIN cseppeket és drazsékat használnak a szívbajosok. Külföldön DIGIMERCK, DIGITOXIN, PÜRPURID, VERODIGEN és CRISTAOLIN nevű gyógyszerek vannak forgalomban a gyűszűvirág anyagaiból. Továbbá a másik gyűszűvirág fajtából a gyapjas gyűszővirág leveléből a következő szíverősítő gyógyszereket használunk a gyógyászatban: LNATOSIC C cseppek, drazsék és injekciókat. Dr. Nagy Géza
