Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-27 / 21. szám

Elrŕgás a fertőző leromlás nyomán (GFLV). Az elmúlt 18 év során a ha­zai szőlővldékeken hét vírus­­betegség vélt ismeretessé, ев azonban nem jelenti egyben azt is, hogy e betegségek csak a közelmúltban telepedtek meg hazánkban. Az irodalmi adatok és idős szőlőtermesztő szakem­berek visszaemlékezései alap­ján vizsgáltuk egyes vírusbe­tegségek fellépésének történe­tét. A jól beáilő, gyorsan ter­mőre forduló és tartósan jól termó szőlők létesítésének egyik fontos előfeltétele a ví­rusmentes szaporítóanyag. A vfrusbetegségek terjesztésének és széthurcolódásának meggát­­lása a termesztés alapvető ér­deke. A szőlő vírusbetegségei kö­zül az utóbbi 18 évben bebizo­nyosodott a fertőzó leromlás (= fanleaf = GFLV), ennek egyik törzse a sárga-mozaik (= GFLV yellow mosaic törzse) és másik törzse az érmenti sza­­lagosodás {= GFLV vein ban­ding törzse). A krómmozaik (= celery yellow vein virus), az Arabis mozaik és a levél­­sodródás előfordulása. A vírus­­betegségek elterjedése hazánk­ban jelenleg nem általános, de szőlővidékeinken egyik, vagy másik szórványosan előfordul. A vizsgálatok eredményei azonban nem jelentik egyben azt is, hogy e betegségek csak a közelmúltban kerültek ide és telepedtek meg a hazai szőlő­­vidékeken. Több idős, szőlőter­mesztő szaökemberrel folyta­tott beszélgetésből kiderült, hogy sok szőlővidéken a filoxe­­eavész előtt, nem volt villásodó („gipfleres“) jellegű tőke. A századforduló után, az oltvá­nyokkal végzett újratelepítés után az új ültetvényekben, sok azőlővidék jellegzetes fajtáján, a Kékfrankos tőkéken 1905— 1906 táján figyelték meg elő­ször e jellegzetes tünetet. Biz­tosra vehető azonban, hogy a fertőző leromlás előfordulása még régebbi keletű, mert a „Szőlő- és Borgazdasági Lapok“ című folyóirat 1895—97-es év­folyamaiban több cikk is fel­hívja a figyelmet, hogy a csa­­lánosodott tőkék vesszői, a tör­­pe-szártagfl, szalagosodott, vil­lásodé vesszők szaporításra A szóló «betegségei nem használhatók, mert az ilyen tőkék hamar elvénülnek, nem teremnek és korán elhal­nak. E rendellenességeket örök­lődőnek és életrendi zavarok­tól eredőnek tartották. A múlt század végén Jablonowski (1895) is említi e tüneteket ké­zikönyvében és figyelmeztet az ilyen tüneteket mutató vesszők felhasználásának káros követ­kezményeire. Egyidejűleg le­írást ad az általa szélkároso­dás nyomán fellépő korai levél­­pirosodásról is, amely mai is­mereteink szerint a vírusos le­vélsodródással azonosítható. Egy Balaton környéki idős sző­lőben előforduló sárgamozai­kos megbetegedés jellegzetes tüneteire a szőlő kezelője (id. Sümegi Gyula, 76 éves gazdál­kodó, Szepezf ürdő), már az 1909-es évekből emlékezett. Az irodalmi emlékekkel és az idősebb szakember generá­ciók vallomásával bizonyítható, Króm-mozaikos megbetegedés tünete. hogy immár csaknem egy évszá­zada élünk együtt a vírusbe­teg tőkékkel, de ezek feltehe­tően még ennél is régebben előfordulnak egyes szőlővidé­keken. Például a fertőző le­romlás behurcolódása szőlő­vesszővel hazánk és Európa csaknem minden szőlőtermő területére, az elmúlt évszáza­dokban folyamatos lehetett. Az Iránban és Törökországban év­századok óta saját gyökéren nevelt tünetes tőkék vizsgála­tának eredményéből arra lehet következtetni, hogy a szőlő ví­rusos leromlása az ókori Per­zsia területéről hurcoiódhatott szét. önként felvetődik a gondo­lat, hogy akkor mi lehet a ma­gyarázata annak, hogy a szőlő egy-egy vírusbetegségének ősi előfordulása ellenére sem rom­lott le olyan mértékben, hogy fenntartása, termesztése a múlt­ban kétségessé vált volna. En­nek egyik kézenfekvő magya­rázata, hogy csak a toleráns fajok, fajták maradtak fenn és tejedtek, míg a másik magya­rázat, hogy a vírusbetegségek terjedését fékezte az a növény­­egészségügyileg nem tudatos szelekció, amelyet a gyakorlat mindig alkalmazott azzal, hogy a szaporítóanyagot többnyire csak középkorú, jól termő, erő­teljesen növekedő, rendellenes alaki és színbeli elváltozást nem mutató tőkékről gyűjtöt­ték. Ez a munka különösen a filoxeravész után vált tudato­sabb gyakorlati tevékenységgé. Azt már tudjuk, hogy az a ve­szély nem áll fenn, amiért ko­rábban tiltották a fiatal, még nem termő, vagy gyengén ter­mő tőkékről és a már kiörege­dett, ugyancsak gyengén termő tőkékről a vesszők begyűjtését. Ügy tartották ugyanis, hogy e tulajdonságok átszármaznak az utódokra, és azok is gyen­gén termők lesznek. De azt is tudjuk, hogy éppen e gyakor­latnak akaratlanul Is nagy sze­repe volt a vírusbetegségek terjedésének meggátlásában. Több külföldi és hazai megfi­gyelésből tudjuk, hogy a dest­ruktív vírusoktól fertőzött tő­kék növekedésbeli és termőké­pességbeli hanyatlása többnyi­re 10—15 éven belül bekövet­kezik. E tőkék korábban elhal­nak és így „szelektálódik“ az állomány. Ez a körülmény a mai gyakorlat számára is meg­szívlelendő, fontos szempont, amelynek figyelmen kívül ha­gyása a vírusbeiegségek szét­­hurcolódúsát segíti (Hewitt, 1968). Az oltványkészítés bevezeté­sével egyidejűleg, ismét növény­egészségügyi tudatosság nél­kül, egy újabb szűrés iktatódott a szaporítás folyamatába, amely segítette egy-egy fajta bizonyos fokú „öntisztulását“. Ezt a szű­rést az oltványok előhajtatása, iskolázása és az iskolázott olt­ványok osztályozása tette és Arabis mozaik vírus fertőzésének tünete. teszi még ma is lehetővé. A fer­tőzött alonyvesszővel, vagy oltó­csappal készült oltványok for­radása ugyanis rosszabb, a rü­gyek bár zöldek, de gyakran nem hajtanak ki, rossz az alanyvessző gyökérképzése, így rossz minőségű osztályon aluli oltványokká válnak s mint ilye­neket, megsemmisítik. Feltehetően az előbbiek, azaz a középkorú, jól termő, jól fej­lődő tőkékről történő szaporí­tása és az iskolázás utáni szi­gorú minősítés volt a szabályo­zó, és ez tartotta elviselhető egészségügyi szinten, azaz még rentábilisan fenntartható szin­ten, a közelmúlt évtizedekig a kevésbé toleráns fajtáinkat. Sajnálatos, hogy a közelmúlt­ban a rekonstruációs telepíté­sekhez szükséges nagy meny­­nyiségű oltvány és gyökeres európai szaporítóanyag biztosí­tásához a még fiatal, néhány éves telepítésekről is gyűjtöt­tek szaporítóanyagot, és ugyan­csak a tömegszaporítóanyag biztosítására enyhítették az olt­ványok minőségét is. E gyakor­lattal részben hatástalanították a virológiailag jó hatásfokú szűrőrendszert. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a közelmúltban gyakorla­tának új telepítésekben jelent­kező következményei és a mindjobban gyarapodó ismeret­­anyag állította előtérbe a szőlő vírusos megbetegedéseinek ügyét. Már csaknem két évti­zede, hogy világszerte mind jobban erősödik az a felisme­rés, hogy jól beálló, gyorsan termőreforduló és a tartósan jól termő üzemi ültetvények létesítésének egyik fontos elő­feltétele, a vírusmentes szapo­rítóanyag. Ennek jelentőségét tovább növelte a kordonműve­lési módok gyors terjedése, amellyel 50—60 %-kal csökkent a hektáronkénti tőkeszám. Ily módon az egyes tőkéknek mi­nimálisan kétszeres termésho­zamot kell adni, de ma már egyes magasművelésű kultúrák a régi hozamok 4—6-szorosát is adják. Ilyen magas hozamok biztosítása legalább 30—35 éven át, vagy a hozamok esetleges további fokozása csakis a j^egy tenyészértékű, vírusmentes klé­­nok szelektálásával és termesz­tésbe állításával oldható meg. Általában alapvetően nagy­­jelentőségű a vírusmentes sza­porítóanyag előállítása, mert a vírusfertőzött tőkék fiziológiá­sán gyorsan elöregednek és ez megakadáklyozza a fajtára jel­lemző kultúrértékek kibonta­kozását. A vírusbetegségek ter­jedésének és szaporítónyag­­gal történő széthurcolódásának meggátlása elsősorban a ter­mesztés érdekes, de ugyanak­kor közügy is, amely követe­lőén sürgeti e problémakör in­tézményes rendezését, korszerű módszerek alkalmazásával. (Sz. m.) Faszöveti barázdáltság tünete. Tavasztól - őszig a takácsatkák ellen Az utóbbi másfél év­tized során a piros gyü­­mölcs-takácsatka a rend­szeres növényvédelem­ben részesített üzemi gyümölcsösök veszélyes kártevője lett. Az atka­­ölő hatású készítmények rendszeres használata el­lenére is gyakori, hogy hirtelen káros mérték­ben elszaporodik. Ennek oka többek között az, hogy az atkaölő-hatással is rendelkező rovarölő szerekkel szemben vi­szonylag nagy tűrőképes­­ségü és viszonylag rövid idő alatt a speciális aka­­ricidekkel szemben is el­lenálló törzsei fejlődhet­nek ki. AZ ELLENALLÖ­­KÉPESSEG KIALAKULÁSA A rezisztencia kialaku­lása szelekciós folyamat eredménye. A populáció­ban — változó mennyi­ségben — mindig vannak olyan egyedek, amelyek az akaricid készítmények túlnyomó részével szem­ben eleve ellenállőak. Az atkaölő-szerekkel végre­hajtott védekezés után életben maradottak kö­zött ezek aránya termé­szetesen megnövekszik. Ha a töménységet a ha­táscsökkenés ellensúlyo­zására tovább növeljük, a rezisztens törzs kiala­kulása meggyorsul. Ha éveken keresztül ugyanabban a gyümöl­csösben azonos atkaölő­szerekkel és esetleg hoz­zájuk igen hasonló ható­anyagú rovarölőszerek­kel védekezünk, ez a folyamat viszonylag gyor­san zajlik le. Ilyen kom­bináció — amelynek használatakor Magyaror­szágon Is megállapítottak akaricid-rezisztens törzs kialakulását — a Phen­­kapton (Diazinon-Phen­­kapton] — Tinox-Metil­­paration-Ultracid szerke­verék. Az Igen hasonló ható­anyagtartalmú készítmé­nyek gyakori váltása is nehézséget okozhat, mert az ún. csoportreziszten­­eia kialakulását okozza. Az ilyen törzsek egyedei egyidőben több külön­böző típusú akarlciddel szemben ts ellenállőak, sőt a korábban még nem használt készítménnyel szemben Is ellenállókká válhatnak. A rendelkezésre álló adatok szerint a speciális akaricidek egyoldalú használata hosszabb-rö­­videbb idő után az ese­tek túlnyomó többségé­ben akaracid-rezisztencia kialakulásához vezet. Eh­hez az eddigi tapaszta­latok szerint, üzemi gyü­mölcsösök viszonyait vé­ve alapul, 3—4 év szük­séges. A gombaölőszerek mel­lékhatásai a piros gyü­­mölcstakácsatka elszapo­rodását nagy mértékben befolyásolják. Ma már számos hazai tapasztalat alapján is jól ismert, hogy az Orthociddal vagy Zinfibbel kezelt fák le­velein a piros gyümölcs­takácsatka egyedei há­­rom-négyszer nagyobb mennyiségben fordulnak elő, mint például a Dit­­han M—45-tel végzett rendszeres kezelés után. A lisztharmatölőszerek közül a kolloidális vagy félkolloidális kénkészít­mények (Thiovit) gyérítő hatására számíthatunk, de a túlszaporodást ezek sem képesek megaka­dályozni. A szerves llszt­­harmatölő készítmények egy része (Morestan, Ka­­rathan) egyúttal Igen jó akaricid hatással is ren­delkezik. E készítmé­nyekkel szemben a re­zisztens törzsek kialaku­lását még sem nem fi­gyelték meg. Jó időzített beiktatásuk a permete­zési programban, kellő védelem esetében az el­lenállóképesség kialaku­lását is megakadályoz­hatja, vagy hosszú idón keresztül késleltetheti. A LÁRVÁK TÖMEGES KELESEKOR A piros gyümölcs-ta­­kácsatka elleni védeke­zés elsó kínálkozó lehe­tősége, a téli tojások, vagy legkésőbb a töme­gesen rajzó lárvák el­pusztítása. A téli tojások elleni védekezés közelről sem problémamentes. A télvégi permetezéshez használatos dinitro-orto­krezol készítmények (No­­venda, Krezonit) ugyan erőteljesen gyérítő hatá­súak, de nem adnak ki­elégítő eredményt, ha a tojások rétegesen helyez­kednek el. A téli tojások elleni védekezésre is ajánlott készítmények, a Gelacron (kísérleti felhasználásá­ra engedélyezett készít­mény) és a Morestan ki­elégítő hatást csak az embrionális fejlődés utol­só szakaszában nyújta­nak, amikor a tojás az ún. intenzív légzés fázi­sában van. A rügypatta­náskor a tojások ettől a stádiumtól Időben még nagyon messze vannak. A tél végi permetezések során ezért Galaecron­­nal vagy Morestannal ki­elégítő eredmény nem érhető el. A lárvák tömeges kelé­sekor van a védekezés­nek egy nagyon fontos időpontja. Ennek kihasz­nálása azért is lényeges, mert — mint az a téli alma esetében Is bizo­nyított — a lombfakadás után megjelenő első le­veleket tömegesen szívo­­gató takácsatkák a virág kötődésének mértékét 40—50 %-kal is csök­kenthetik. Előnyös akkor védekezni azért is, mert az atkaölő szerekre fo­kozottan érzékeny lárvák ilyenkor fordulnak elő a legnagyobb mértékben a populációban. Amikor a tömeges raj­zás megkezdődik, a még embrionális stádiumban lévő egyedek Is szinte teljes mértékben az ún. intenzív légzés szakaszá­ban vannak, s nagy biz­tonsággal elpusztíthattak. Ez az alma esetében az évek többségében a pi­­rosbimbós állapottal, a szilva esetében a virág­zással esik egybe. Miután a piros gyümölcs-takács­­atka és tápnövényeinek fenofőzisai között kisebb­­nagyobb eltérések lehet­nek, célszerű erre a per­metezésre olyan készít­ményt tervezni, amely megfelelő akaricid hatá­sán kívül ä méhekre nem veszélyes, tehát a virág­zás idejétől függetlenül használható (például a Morestan). A sziromhullás után — ha addig még hatásos védekezésre nem került sor — a gyümölcsfák többi kártevői ellen hasz­nálható szisztemikus tu­lajdonságú rovarölőszer, mint a Bi 58 (ha nem parathion-rezisztens ta­kácsatka törzse ellen kell védekezni), jó ered­ményt nyújt. SPECIALIS ATKA­ÖLŐSZER JÚLIUSBAN Májusban, júniusban — ha előzőleg már a hatá­sos védekezés megtörtént — az atkák ellen külön permetezésre nincs szük­ség. Ha rezisztenciából vagy helytelen kivitele­zésből adódóan magas maradt, vagy nőtt az at­kák száma, akkor szük­ségessé válhat speciális akarrlcidek használata. Ilyenkor óvatosságból az előző évtől eltérő ható­anyagú atkaölőszert cél­szerű használni. Viszonyaink között jú­lius végén, augusztus ele­jén szokott a piros gyü­­mölcs-takácsatka egyed­­száma hirtelen növeked­ni. Az ebből adódó károk, valamint a téli tojások tömeges lerakásának megelőzésére Is célszerű július közepén, de leg­később július végén spe­ciális akaricidet — lehe­tőleg minden fejlődési stádium ellen egyaránt hatásos készítményt —, Phenkaptont, Milbexet kijuttatni. Indokolt lehet a Morestan újbóli két­­három alkalommal törté­nő bevezetése. Ahol a szüret időpontja miatt, például őszibarackosban, július folyamán védekez­ni nem lehet, ott kényte­lenek vagyunk erős fer­tőzés esetén a gyümölcs­szedés utáni Időpontban — de legfeljebb augusz­tus végéig — permetez­ni. Később, a téli tojá­sok tömeges lerakásának megkezdésekor a perme­tezésnek már nincs ér­telme, tekintve, hogy a rendelkezésünkre álló készítmények a tojások ellen ekkor gyakorlati­lag hatástalanok. (Kszj % ti ív ťÄ ^1,Я| I ■ гк: а

Next

/
Thumbnails
Contents