Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-27 / 21. szám

I Ä gyümölcstermő növényei gombás megbetegedései (I.) Almafalisztharmat (kórokozó: Podosphaera lencotricha) alma­­félnk egyik legveszedelmesebb gombabetegsége. Különösen erősen lámadja meg a jonatán­fajtát. Kora tavasszal, amint a rü­gyekből az apró levélkék ki­bújnak, megjelenik felületükön a lisztharmat finom, fehér, lisz­tes bevonata. A beteg levelek keskenyek, merevek, összegör­bültek, bekunkorodottak. Első­sorban a legzsengébb levelek, a hajtások csúcsán levő levél­­csokor lesz llsztliarmatos, de a termöfelületek körüli levélcso­korra, sőt a virágcsokorra és az apró gyümölcsökre is ráte­lepedhet a lisztharmat. A te­­nyészidő folyamán az újabb hajtások levelei fertőződnek, súlyos eselben a hajtásszár vé­gig fehér, lisztharmatbevonatos. A betegség következtében az asszimiláció korlátozódik, a termőrügyek elpnsztulnak, csökken a termőrügy-berako­­dás, a termés csökken és a gyümölcs kisebb marad, eset­leg lehull. A szomszédos Ma­gyarország jonattánosaiban az országos kárt, amelyet az al­mafalisztharmat okozott, átla­gosan 20 %-os terméscsökke­nésre becsülik. Védekezés: Az almafaliszt­harmat elleni védekezést első­sorban a fertőzés megelőzésé­re alapozzuk. Kora tavasszal, főleg a hajtásvégeken észlel­hető erősen lisztharmatos, el­száradt „rojtos", „bajuszos" rü­gyeket (az egészségesek tojás­­dad alakúak) és a hajtásokat a metszéssel eltávolítjuk. A kórokozó gomba micéliuma ugyanis ezekben a rügyekben lelel át és innét indul ki az első tavaszi fertőzés az apró levélkékre. Rügypattanás idején perme­tezésre a Pulybaryt 1—3 %-os töménységben, vagy a Sulka permetezőszert 1,5—5 %-os tö­ménységben használjuk. A további permetezéseket a tanyészidő alatt szükség sze­rint 7—14 napos időközökben végezzük a hajtásnövekedés erőteljességétől függően. Erre a célra alkalmasak a következő gombaölőszerek: Benlate 0,06 %-os töménységben, Karathane (Crotothanej 0,1 %-os, Sulikul К 0,5—1 %-os töménységben [virágzás előtt a magasabb 1 % os töménységet választjuk permetezésre, virágzás után a 0,5 % osat) és Morestan 0,03 %-os töménységben. Fokozott fertőzési veszélynél (száraz meleg időjárás, hajnali harmatképződés) lehetséges vi­rágzás alatt is permetezni a következő gombaölőszerekkel az előírt töménységben: Suli­ból K, Benlate, Morestan és Karathane (Chrotothane). A Su­­likol K, Benlata és Karathane (Crntbane) permetléhez ct­­lowtl-nedvesítöszert adagolunk 0,025 %-ban, vagy Sazonit­­mosószert 1 kávéskanál 10 li­ter permedére. A nedvesítöszer használata különösen virágzás előtt fontos. A Benlate, Karathane és a kéntartalmú gombaölőszerek (Sulikol K, Polybaryt, Sulka) korlátozzák a takácsatkák sza­porodását, Morestan gombaölő­szer egyúttal irtja a takácsat­kákat. VANEK ARANKA, mérnök Különös hajtatás A belga cikóriahajtatás párja már 50 vagy talán 10 éve az angliai Yorkshire grófságban a hajtatott rebarbara. Termőterü­lete általában kicsi, de eladásából mégis a házláji bevételek negyed része származik azon a vidéken. Késő ősszel, amikor a rebarbara gyökereit egy kis fagy érte, alacsony pajtában vermelik el és teljesen elsötétítve, mérsé­kelt melegben tartják. A pajtába fény nem hatolhat be, mert különben a hajtatások gyorsan színesednek, s értékükből ve­szítenének. Az angol rebarbarahajtatók a pajtákban többnyire gyertyafény mellett dolgoznak. A gyertyákat hosszú botokra erősítik, s a földbe szúrják. így csak az a kis terület kap vi­lágosságot, ahol éppen szedik a terményt. A hajtatott levélnyeleket 6,4 kg-os rekeszekbe csomagolva viszik a piacra. Becslés szerint évente 5000 hajtatott rebarbara kerül tél végén és kora tavasszal — a szabadföldi termék előtt — forgalomba, ami kb. 20 ha termése. Egy részét paj­­lában, egy részét elsötétített hajtatóházban nevelik. A termelési költség legjelentősebb része a fűtés, amihez egyre inkább olajat használnak. Mivel ebben az időszakban kevés a zöldségféle, a hajtatott rebarbara nagyon kelendő. |MVJ) Növényvédelmi lexikon IX. MESERAN1L (C—7019) — a karfiol kivételével vala­mennyi káposztafélénél hasznosítható gyomirtószer. Hatóanyaga: 50% 2 — azido — 4 — isopropylamino — 6 methylthios — triazin. Hatását a leveleken és a gyökereken keresztül éri el. Leggyakoribb gyomnövényeket pusztítja, azok kelése, hajtása idején, az első valódi levelek megjelenéséig. Pusztítja a szőrös disznóparét, fehér labodát, piros ár­vacsalánt, vadrepcét, fekete csucsort és más gyomnövé­nyeket. Hatása 6—8 hét. 3—5 kg permetanyagot 600 liter vízhez vegyítünk hektáronkénti permetezésre. Fő­ként az ültetést követő 10—14 napon alkalmazzuk a palánták meggyökeresedése után. Gyártja: Ciha — Geigy — Svájc. MESUREL — vízben oldható por a káros növényeket támadó rovarok pusztítására. Hatóanyaga: 50 %-os methiocarbu. Mint kontakt -és maró méreg hat a rovarokra. Dísz­növények és zöldségfélék védelmére a csigák pusztítá­sától ajánlatos 0,5 %-os töménységben alkalmazni. Az üvegházak felszerelését, asztalokat, virágos kerteket stb. permetezünk a készítménnyel. Gyártja: Bayer — Német Szövetségi Köztársaság. MESUROL SCHNECKENKORN — csalétek a száraz­földi csigáknak. Hatóanyaga: methycarb. A készítmény 0,5 g/m2 mennyiségben alkalmazható zöldségpalánták és dísznövényhajtások védelmére a csi­gák kártétele ellen. Gyártja: Bayer — Német Szövetségi Köztársaság. METATION E—50 — insecticid és akaricid hatású foszforos készítmény érintkezési és belső hatású rovar­irtószer. Hatóanyaga: 50 %-os fenitrotion. 0,1—0,2 °/o-os hígításban használatos. A gyümölcsé­­szetben 0,2 %-os töménységű psrrnetanyaga valameny­­nyi káros rovar hernyóit elpusztítja, de speciálisan hasz­nosítható a cseresznyelégy, a poloska szagú alma- és szilvamoly irtására. Széles alkalmazási lehetőséggel rendelkezik a szőlészetben, zöldségtermesztésben és dísznövény kertészetben. Ara mezőgazdasági üzemeknek: 63,30 Kčs. Bolti ára: 66 Kčs. Gyártja: A Bratislava! Dimitrov Vegyiüzem' — CSSR. M1LCURB — öntözéses formában alkalmazható ké­szítmény az üvegházi uborka lisztharmata ellen. Hatóanyaga: 1,25 %-os dimethirimol. Első alkalmazása a betegség tüneteinek észlelésekor történik. A hígított készítmény öntözéssel kerül a nö­vény szárának körzetébe kb. 10 cm szélességben. Hasz­nálatakor a talajt nedvesen kell tartani. A kívánt ered­mény teljes elérése érdekében a hígított készítménynek a gyökérrendszer teljes felületén kell hatnia. A fiatal növényekre hígított formában, az Idősebbekre anélkül alkalmazható. 6—8 hétig tart a hatása. Az adagolás az uborka fejlettségi fokától függ. A kiültetés után 3 hét­tel vagy a növény 1,5 m-es hosszúsága esetében aján­lott hígítási arány 1: 30 (30 ml : 1 liter) 20 ml mennyi­séget juttatunk egy-egy növény tövéhez. Három hélnél fiatalabb növényekre az arány 1: 60. Két méternél hosszabb növényeket már változatlan mennyiségű, de hígítás nélküli vegyszerrel kezelünk. A vegyszer alkalmazásakor ne jusson a leveles részhez. Gyártja: Plant Protection (lei) — Anglia. MORESTAN — lisztharmat és gubacsatka ellen alkal­mas növényi védöszer. Hatóanyaga: 25 %-os chinomethionat. A gyümölcsészetben 0,03 %-os hígításban az almamoly kártételének megfékezésére alkalmas permetanyag. Az első védekezés rügypattanás idején történik, a második virágzás előtt, a többi 7—10 napos időközökben szük­séglet szerint. Az uborka lisztharmata ellen is alkal­mazzák. Vladimír Greöko mérnök Ellenőrző lépszeiet any a váltáskor A „Včelár“ tavalyi január— februári számában Dobrivoje Tošič jugoszláv mérnök gyakor­lataiból egy számunkra újnak tűnő megoldást mutat be. Mi­vel úgy érezzük, hogy ezt az eljárást érdemes lenne kipró­bálni, kivonatban közöljük írá­sát. Azt írja — hogy igen nehéz, különösen erős családban meg­találni az anyát és ez még ne­hezebb akkor, ha az anya fia­tal, esetleg nincs is bepározva. Az ilyen fiatal anyát azonban nemcsak megtalálni nehéz, de keresni sem ajánlatos, mert a Hasítás nélküli család könnyen izgalomba jön. Maga az anya is töl mozgékony és vagy ki­repülhet a kaptárból, vagy a kaptárfalhoz nyomhatjuk. Sza­ladgálásával fölizgatja t csa­ládot és így elpusztíthatja azt. Hyen esetben pedig könnyen és gyorsan álanyássá válhat a család. Mindezen veszélyek elkerü­lésére Tosič ellenőrző lépdara­­bot ad be minden fiatal anyás családnak. A fiatal anya ugyan­is 6—7 napos korában szokott kirepülni párzásra és 2—3 nap múlva megkezdi a petézést. Ez az időpont azonban néha 5—10 nappal Is eltolódik. A fiatal anya el is veszhet az úton. Nem tudjuk tehát sokszor, hogy mi a helyzet a csatádban és még­sem hagyhatjuk teljesen ma­gára. Az ellenőrző lépszelettel, Il­letve lépdarabbal a kockázat a minimumra csökkenthető. Az ellenőrző lépdarab mindössze 2X2 cm-es nagyságú, melyben 1—2 napos peték vannak. Az ilyen lépszeletet a fiatal anyák kelése után, legkésőbb 12 napra szokta a családnak adni, tekintet nélkül arra, hogy a fiatal anya megkezdte-e a petézést vagy sem. Az előkészí­tett lépdarahokat a virágporos lépbe építi be közvetlenül a vi­­rágporkoszorá alá. Ily módon könnyen ellenőrizhető. Csak a mézes kereteket kell elhúzni éppen úgy, mint a behelyezés­kor, a fészket, az anya való­színű tartózkodási helyét nem is bolygatja meg. Az elhelye­zés és az ellenőrzés is annyira rövid ideig tart, hogy a leg­több család alig reagál erre. Az ellenőrző lépdarabot tartal­mazó keretet meghatározott módon szokta megjelölni. A lép­darab behelyezése után 10—15 napig nyugodtan hagyja a csa­ládot. Tavalyi gyakorlatából egy példán is igyekszik bemutatni ezt az eljárást. Akác után 12 családot anyatlanított. Ezektől a családoktól pár nap múlva elszedle a pempőt és közben meghagyta a legszebb anyaböl­csőket. Az anyák kelése után 11 napra mindegyikhez elhe­lyezte az ellenőrző lépdarabot. Majd 15 napig nem is mehetett ki a méhekhez. Amikor az el­lenőrző lépdarabok behelyezé­se után 16 nappal átnézte a családokat, azt állapította meg, hogy 9 kaptárban a fiatal anyák szépen petéznek, már 4—5 keret fiasltásuk van. Ezek­nél a családoknál az ellenőrző lépdarabok Hasítása be volt födve, nyoma sem volt rajta anyabölcsőknek. A másik há­rom családnál nem volt friss Hasítás. A kis lépszalagon el­lenben gyönyörűen kiépített anyabölcsőket talált, amelyek­ből már anyák keltek. Ezekhez újra ellenőrző lépdarabot he­lyezett el és csak 14 nap múl­va nézte át újra a családokat. Most már itt sem talált az új ellenőrző darabokon anyaböl­csőt, a családok viselkedését szabályosnak találta, nem há­borgatta őket. Üjabb egy hét múlva, 2—3 keret fiasítást ta­lált náluk, de a családok elég­gé elnéptelenedtek. Ezeknek felerősítésül 2—2 keret felső fiasítást adott. A fiatal méhek kelése után az anyák, amelyek kiváló minőségűeknek mutat­koztak, lendületesen Hasítot­tak. A hárs mézelése befejez­tével ezek a családok a legerő­sebbek, átlag 10—14 keret Ha­sítással, míg a többi családnak átlag 8—11 keret Hasítása volt. Tošič szerint az anyák kiváló minőségét azzal lehet magya­rázni, hogy rendkívül kedvező körülmények között nevelte fel őket. A gondozó méhek csak néhány anyabölcsőt tudtak ne­velni, tehát bőven etették az álcákat, a nevelés pedig tulaj­donképpen még peteállapotban, illetve a kelés pillanatában kez­dődött. Az ellenőrző lépdarab alkal­mazásának legfontosabb elő­nyei: — a gyors munka, — a családok csekély hábo­rgása, — az anya lehető legcseké­lyebb kockáztatása, — szükség esetén jó minősé­gű anya neveltetése, — az álanyás állapot elke­rülése. A cikkíró elmondja, hogy az utolsó 4—5 évben egyetlen olyan esete volt, amikor a fenti eljárással nem sikerült elérni a célt. Mivel minden évben az anyáknak mintegy 80 %-át ki­cserélik, kénytelen volt vala­milyen módon egyszerűsíteni a vele való munkákat és erre a legmegfelelőbbnek a leírt eljá­rást tartja. Ezért ajánlja a mé­hészeknek, próbálják ki saját méhészetükben ezt a módszert és tapasztalatukról számolja­nak be. S*. Korszerű méhészkedés, kimagasló hozamok Dr. F. Ruttner ismert méhésztudós egyik elő­adásában a korszerű mé­hészkedésről a követke­zőket mondotta: (Előadásának fő mon­danivalóját kivonatosan, nagyon röviden közöl­jük.) Az eredményes méhész­kedésnek öt fő feltétele van: A méhes helyének meg­választása. A méhes jő elhelyezése sokszor töb­bet jelent minden egyéb gondozásnál. Legjobb he­lye a száraz, napos domboldal. A jó anya. A legjobb a jó tulajdonságú kraj­nai méhcsaládból szár­mazó jó körülmények között felnevelt méh­anya, amely kiterjedt fia­sítást ad és békés méhek­­ből álló családot tart fenn. A békás méhekre mind nagyobb szükség lesz, mert a jövőben mind többször méhészkedőnk majd sűrűn lakott terü­letek közelében is. Le­gyen mindig elegendő méhanya a tartalékcsalá­dokban, hogy a kora ta­vaszi legelőkre felerősít­hesse a termelő családo­kat. A kaptár. Olyan le­gyen, hogy űrtartalmát mindig a méhcsalád nagyságához és a legelő­viszonyokhoz lehesen idomítani. Nem jő ha a méhcsalád nagyságát kell a kaptárhoz alakítani. A legjobb a rakodó kap­tár. A kaptár nagyságá­hoz kapcsolódik a rajzás kérdése is. A rajzást csak akkor lehet eredménye­sen kiküszöbölni, ha a kaptárt idejében bővítet­tük, ha a családnak idő­ben biztosítottunk elég helyet. A fiatal építmény. Nem felel meg a valóságnak és káros az a meggyöke­resedett állítás, hogy az építéssel csökken a méz­termelés. A helyes állás­pont a következő: A so­kat építő méhcsalád szor­galmas. Emellett az új, fiatal, tehát nem fertő­zött lép egyik feltétele a gyomorvész megelőzé­sének, legyőzésének. — M— Kerettávolság tartó fémből Az Egyesült Államokban és sok más országban leginkább Hoífmann-féle keretet használnak fölülről nyíló kaptárban. Nem is annyira a keretre, hanem ütközőjére illik ez az elne­vezés. Az oldalsó lécek fölül hosszú váltakká szélesednek. Te­hát nem négy rövid váll tartja a távolságot a lépek közt, ahogy szokásos, hanem csak két hosszú. A keretek nagy fe­lületen érintkeznek. Jó oldala ennek, hogy biztosan függnek helyükön, a lépek pontosan párhuzamosak egymással. Hátrá­nya azonban, hogy a méhek hosszú élen ragasztják össze az ütközőket. A mi magas kereteinkre nagyon jó a négy sarok­ütköző, a Hoffmann-féle inkább alacsonyabb kerethez illik. Hátránya is van a Hoffmann-féle keretnek: sokszor bajos szét­feszíteni a kereteket, összetolásukkor könnyen méhek jutnak az ütközők közé, a léputca pedig egyre nő a keretvállakra tapadt méhszuroktól. Nagyon kevés méhész teheti meg, hogy gondosan letisztogatja időnként a ragasztót a vállakről. Hasz­nálnak az USA-ban különféle fémütközőket is. Koover erős bádognyúlványokkal pótolja a favállakat. Egyenként föl kell szegezni ezeket, de kicsi éllel érintkeznek a szomszéd keret oldalának lécével, a méhek alig ragaszthatják, a léputca tá­gassága mindig pontos marad. Koover a szükségesnél valami­vel tágasabbra készíti kaptárját, és a hézagba kivehető desz­kát süllyeszt. Kezeléskor előbb ezt veszi ki, s így tágasabb helyhez jut az első keret kiszedéséhez. (Cleanings in Bee Culture, USA) . (M)

Next

/
Thumbnails
Contents