Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-27 / 21. szám
1972. máju* 27. SZABAD FötDMÜVES I A mezőgazdasági termőtalaj egyéb célokra történő igénybevétele A CSSZSZK mes6gazdaságl termőterületének csékkenisa 1951-1970 között időszak A mezőgazdasagi termőterület csökkenése A mezőgazdasági termőterület csökkenésének az előző időszakhoz viszonyított aránya A CSSZSZK-ban egy átlagos efsz-re átszámított veszteség 1951—1955 92 000 ha 1,2 % 144 1956—1960 87 000 ha 1,1 % 138 1961—1965 167 000 ha 2,3 4 261 1966—1970 67 000 ha 0,9 % 105 Együtt 413 000 ha 5,5 % 646 Ha figyeljük a társadalom legközelebbi két-három évtizedben bekövetkező fejlődését tárgyaló előrejelzések hangvételét, arra a következtetésre jutunk, olyan veszély merülhet fel, hogy földünk lakossága számára a közeljövőben hiányzik majd a társadalom létének legelemibb szükséglete — az élelem. A társadalmi előrejelzés egyik leghivatottabb szakembere I. Besztuzsev—Lada, a történelemtudományok doktora számításai szerint, földünk túlnépesedésének veszélye áll fenn. Véleménye szerint a világ lakosainak száma 2000 körül a mainak kétszeresére nő majd, vagyis három évtized múlva földünk lakossága 6. esetleg 7 milliárd lesz. Ezen előrejelzéssel egyetért több más hivatásos szakértő. Miért hangzanak el ilyen figyel-, meztető hangok? Biztosan azért, mert az emberiség növekedésével nem növekszik arányosan a világ élelmiszertermelése. E szempontból és főleg mert az emberiség kétharmada mér ma sem ismeri a jóllakottság érzését, arra következtethetünk, hogy az emberiség élelmezési kérdését tárgyaló, a legközelebbi évtizedekre vonatkozó előrejelzések figyelmeztető hangja indokolt. Az egész társadalomnak, de főleg mezőgazdászainknak nem lehet közömbös ezen megállapítás. Annak ellenére, hogy mezőgazdasági termelésünk szintje az utolsó években világviszonylatban is előkelőbb helyre került, nem lehetünk az elért eredményekkel elégedettek. Lakosaink élelemszükségletének több mint 20 %-áf behozatalból fedezzük — természetesen értékes devizáért. Az élelmiszer és élelmiszeripari nyersanyagok behozatala évről évre növekszik. 1970-ben annak ellenére, hogy mezőgazdasági termelésünk lényegesen emelkedett, más országokból, a következő terménymennyiségeket hoztuk be: — 1026 ezer tonna kenyérgabonát, — 261 ezer tonna takarmányárpát és kukoricát, — 427 ezer tonna egyéb szemestakarmányt, — 133 ezer tonna húst. — 11 ezer tonna vajat és — 58 millió darab tojást. Csak kenyérgabonából 1970-ben több mint egy millió tonnát hoztunk be, annak ellenére, hogy a CSSZSZK-ban az 1960. évhez viszonyítva az átlagos búzahektárhozamok 6,2 q-val emelkedtek és 1,7 millió tonnával több salát termésű búzát takarítottunk be. Mi lehet annak az oka, hogy a lényegesen emelkedő mezőgazdasági termeléssel ellentétben, kénytelenek vagyunk Ilyen nagy menynyiségű élelmiszert és élelmiszeripari nyersanyagot behozni? Első helvre bizonyosan az egy lakosra eső élelmiszerfogyasztás helyezendő. A CSSZSZK-ban csak az egy lakosra eső húsfogyasztás 1969-ben 1964-hez viszonyítva 59,1 kg-ről 69,7 kg-ra emelkedett. Szóval az egy lakosra esó húsfogyasztás évi értéke az említett ötéves időszakban több mint 10 kg-mat nótt. Hasonlóan más élelmiszercikkeknél is állandóan emelkedik a fogyasztás. Évről évre nagyon érzékelhetően csökken államunk mezőgazdasági földterülete. A mezőgazdasági termőtalaj évenként ezer, sőt eseténként tízezer hektárját veszik tgénvbe nem mezőgazdasági célokra, amely aztán a mezőgazdasági termelés számára sokszor elvész. Ezen áldatlan helvzetet legjobban a kővetkező számok érzékeltetik: Amint az előző kimutatásból látható, a szocialista mezőgazdaság sikeres építésének, 1951—1970 közötti, húszéves időszakában a CSSZSZK mezőgazdasági termőterülete több mint 400 ezer hektárral csökkent. Ez a területveszteség a 20 év előtti mezőgazdasági termőterület 5,5 százaléka. Ezen elveszett termőterület nagyobb mint Közép-Szlovákia fele. Még jobban szemléltethetjük, ha azt mondjuk, hogy elvesztettünk 646 átlagos efsz-t, mert az 1970. évben egy efsz átlagos mezőgazdasági termőterülete 638 hektár volt. A mezőgazdasági Időszak termőterület csökkenése A mezőgazdasági termőterületcsökkenés 1959-ben 198,1 millió Kčs értékű mezőgazdasági bruttótermelés kiesést jelentett, összegező módszerrel számítva a mezőgazdasági bruttotermelés kiesés állandóan emelkedett és az 1970. évben évi 2,8 milliárd Kös-t jelentett. A kimutatott 1859-től 187f)-ig simított időszakba* a' mezőgazdasági bruttotermeléskiesés majdnem 19 és Vi milliárd koronát tett ki, ami már csillagászati számnak tekinthető és természetesen az egész társadalom kárára ment. Sajnos, a mezőgazdasági termőtalaj védelmét hivatott 1966. évi 53. számú törvény sem tudott ezen az állapoton még csak enyhíteni sem. Minden évben további ezer hektár termőföldtől fosztják meg országunk mezőgazdaságát. Még a Például egy 8000 Kčs/ ha nyerstermelés értékére becsült 10 hektár nagyságrendű terület kivonásáért a kérelmező 8000.100.10 = 8 millió Kčs-t köteles befizetni. Amint látható milliós értékű illetéket kell befizetniük azon intézményeknek. amelyek к érelmezík bizonyos terület mezőgazdasági termelésből való kivonását. De a gyakorlat szerint még ezen magas illetékek sem eléggé hatásosak a termőtalaj csökkenésének korlátozására. Jó volna, ha a földművesek, mint a termőtalaj közvetlen gazdái, ez ügyben erélyesebben lépnének fel, tekintettel arra, hogy ez a kérdés őket érinti elsősorban. Még emlékezünk arra, hogy régen az önállóan gazdálkodó parasztok milyen kitartással védték földjüket. Mily harcot vívtak egyetlen barázdáért Is. A földművesek ellenállása miatt sokszor a tervezett utak és vasútvonalak irányvonalát változtatták meg. így becsülte a földműves a földet, mert tudta, hogy a föld az éltetője. Ma amikor nem a „sajátunkat“ adjuk, hanem a közösböl, úgy viselkedünk, mintha ez bennünket Hasonlóan lényeges a szántóföldveszteség is. Csak az utolsó évtizedben — a hatvanas években — a CSSZSZK szántóterülete 133 ezer hektárral csökkent. Ha ezt a területet bevetettük volna búzával, akkor 1970-ben 392 ezer tonna nagyon értékes kenyérgabona termett volna, amelyet oly nagy mennyiségben hozunk be. Így van ez ha a terménymennyiség kérdését vizsgáljuk. De mit jelent ez a területcsökkenés mondjuk az állandó árakban kifejezett mezőgazdasági bruttotermelés értékében A kiesett mezőgazdasági bruttotermelés értéke millió Kčs-ben (összegező módszerrel számítva) többszázezres, sőt milliós összegek, (amelyeket illetékként az állami talajjavítást támogató pénzügyi alapba kell fizetni) sem tudják ezen hiányosságot teljes mértékben pótolni. Az idézett törvény szerint ugyanis minden kérelmező, aki beruházás, rendszerint építkezés céljára, kérelmezi bizonyos terület mezőgazdasági termelésből valő kivonását, köteles a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium kezelésében lévő állami pénzügyi alap számlájára jelentős összeget befizetni. A befizetendő illeték nagýsága a mezőgazdasági termelésből kivonandó konkrét földterület bruttótermelési értékének többszöröse. A befizetendő illeték nagyságát a következő táblázat mutatja: nem Is érintene. Pedig ez nem helyes. Nem lehet közömbös számunkra, hogy mennyi a termőföldünk. Szlovákiában jelenleg egy lakosra csak 57 ér mezőgazdasági, illetve 37 ár szántóföld jut. Hasonló a helyzet országos viszonylatban is. Például a CSSZSZK-ban egy hektár mezőgazdasági területre nyolcvan ár mezőgazdaságilag nem művelt terület Jut. Nézzünk ezért körül, hol lehet még meg nem művelt területet találni. Mocsarak lecsapolésával, a tönkrement talajok rekultivációjával, a folyómenti részek vízgazdálkodási rendezésével, az erózió elleni védekezéssel és hasonló intézkedésekkel a terméketlen talajok sokaságát lehet a mezőgazdasági termelésbe bevonni. Igyekezzünk ezért a termőfölddel úgy gazdálkodni, hogy ne csökkenjen ez évenként ezer hektáros tételekben. Földműveseink pedig használjanak ki minden talpalatnyi földet, mert tény és való, hogy a leggyorsabb tudományos-műszaki előrehaladás korában is az elégséges élelem az emberiség létének alapfeltétele. VINCENT RAPANT, mérnök Az 195Я—1SH9 közötti időszakban kieseit mezőgazdasagi bruttotermelés értéke: 1959 27 000 ha 198,1 1959—1964 127 000 ha 5 255,5 1965—1970 95 000 ha 14 030,7 1959-1970 296 000 ha 19 484,3 Az egy hektárra qső növénytermesztésből származó bruttotermelés (Kčs/ha) A A befizetendő illeték bruttotermelés többszöröse 3 000-ig 50 szerese 4 000-ig 75 szőröse 10 000-ig 100 szorosa 10 000 felül 200 szorosa A képen látható hatsoros cukorrépa-koronavágó gépet a jičíni Agrostroj fejlesztette ki s ez a gép a betakarításnál egyaránt használható a 45 és 50 cm-es sortávolságra vetett cukorrépa koronájának levágásánál. Üzemelés közben a gép 15 km-es óránkénti sebességgel halad, s teljesítménye ez idő alatt 0,8 ha. Egy idényben 100 ha cukorrépa koronájának levágására képes, s kezeléséhez egyetlen személy elegendő. A hatsoros új cukorrépa-koronavágó gép vontatásához a Z— 5611-es típusú kerekes traktor a legalkalmasabb, s az említett vállalat a gép sorozatgyártását 1973-ban kezdi. —hal— lllllllllllll ■'■■!■ I Modernizálással a munkatermelékenvség fokozásáért Már több alkalommal szóbakerült, hogy az állattenyésztés épületeinek kívánt méretű modernizálása, s főleg az új istállórendszer hálózatának kiépítése, meglehetősen hosszú távra szőlő, nagyon Is összetett össztársadalmunkat közvetlenül érintő feladat, melynek a valóra váltásánál figyelembe kell venni a népgazdaság más ágazatainak, többek közt a közegészségügynek, természetvédelemnek, s a vízgazdálkodásnak problematikáját is. Köztudott például, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban nagyobb mértékben nem kerül sor a nagykapacitású tömbösített istállók és farmok kivitelezésére. Ezért az állattenyésztési termelés — főleg a tehénállomány — további fejlesztése céljából elengedhetetlenül szükséges a meglévő tehénistálló típusok belső technológiájának olyan módon történő átépítése. hogy biztosított legyen a termelés s vele párhuzamosan a munkatermelékenység lehető legjobb fokozása. A mezőgazdaság szocializálását követő években ugyanis a mezőgazdasági épülettervezők az istállőtlpusok egész sorát fölvázolták, s aszerint történt az építkezés is. Ezeknek az építményeknek egyedüli előnyük volt, hogy több állatot lehetett bennük elhelyezni, mint a paraszti kisistállókban. Ám a nagy istállók belső berendezése semmiképpen sem felelt meg a modern, nagyüzemi termelés feltételeinek, és sokban hasonlított a bennük alkalmazott technológia, a kisüzemi módszerekhez, s ez lehetetlenné tette a munkatermelékenység kívánt emelkedését. Ezért van szükség manapság a régi istállóknak a korszerűsítésére. Esetünkben a T—174/3 típusú 180 férőhelyes tehénistálló modernizálását említjük meg példának, hogy megismertessük olvasóinkat a korszerűsítésre fordított beruházási költségekkel, és az ezzel összefüggő közgazdasági ráhatásokkal. Ennek az istállőtípusnak az átalakításához a Mezőgazdasági Tervezőintézet tervdokumentációja alapján a belső berendezés módosítására 289 319, a technológiai berendezés beépítésére pedig 441562 korona beruházási költség szükséges. A szellőztető, illetve a klimatizációs berendezés azonban külön 23100, a villamosenergia hálózat kivitelezése pedig 45 ezer koronába kerül. Ennek következtében a modernizálás a kisebb javítási, valamint egyéb költségekkel együttvéve 819 999 korona beruházási költséget igényel, s egy-egy tehén Istállózási költsége 4556 koronát tesz ki. A vázolt négysoros istállóban modernizálás után az állatokat traktorvontatású kétoldalra önürítö pótkocsiról takarmányozzák. Az állásokat 143 cm hosszúra tervezték, melyeknek végében rostélyozott hígtrágyaelvezető csatorna húzódik. így az alom nélküli állásokról a vízsugárral leöblített ürülék öneséssel a gyűjtőmedencébe, s onnan a hígtrágyás öntözőrendszeren keresztül a mezőre jut. A racionális elrendezésű állások állategyedenként 112,5 cm szélesek, melyeket vaskorlátok különítenek el egymástól. A modernizált 180 férőhelyes istállónál minden munkaműveletet félautomata módszerrel lehetséges elvégezni. Az etetést csakúgy, akár a fejést, a tejkezelést és tárolást stb. Egyebek közt a fejés az állásokon DZ—100-as típusú fejőautomatával történik. A tejnek fejés utáni kezelésére pedig a CHVM—30-as típusú hűtők és tárolására pedig a T—452 típusú tartályok szolgálnak. A modern megoldás további tartozékai a falakba épített ventillátorok, melyek télen és nyáron egyaránt tisztítják az istálló légkörét. Mint már fentebb is említettem, a modernizálás az épület belsó módosításában, vagyis az állások kívánt méretű — az állatok racionális elhelyezését célzó — kiképzésében a hígtrágya elvezető-hálózat, az átjárófolyosók és kapuk beépítésében, valamint a fejő, hűtő és tejtárolő, továbbá a higiéniai rendszer kipítésében található, ami lehetővé teszi a belső munkafeltételek tökéletesítését. Ebben az istállóban régebben egy dolgozó 12 tehenet fejt és látott el, tehát összesen 15 személyre volt szükség. A modernizálás után egy ember 30 állatot fej és lát el (tisztogat), így csak hat személy szükséges a munkaműveletek elvégzésére. Ezzel lényegesen emelkedik a munkatermelékenység és arányosan csökken az emberi munkaköltség. A régi tehénistállók modernizálása tehát nem divathóbort, hanem korunknak nagyon sürgető követelménye, mert mezőgazdasági üzemeink többségében az idősebbek közül egyre többen kerülnek nyugdíjba, s helyükbe kevés fiatal jelentkezik. Ismeretes, hogy a fiatalok amúgy is korszerűbb feltételek közt akarnak bekapcsolódni a mezőgazdasági, valóban nagyüzemi termelésbe, s ezért is fontos a régi istállóknak korszerű technológiára történő átépítése. —hai—
