Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-27 / 21. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1972, május 27.

4

„Kl MINI VETI AGYAI..." avagy mi a helyzet a gabonavetésekkel?

A természet útja kiszámíthatatlan. Még nem is olyan régen a Szabad Földműves hasábjain aggodalmunkat fejeztük ki a hosszan tartó szárazság miatt. A talaj vízkészlete katasztrofálisan alacsony volt,', mert a tavalyi ősz és tél csapadékmennyisége meszsze alatta maradt a sokévi átlagnak.

Rámutattunk arra, hogy ha van Is időbeli eltolódás a természet rendjében, a biológiai egyensúly megbomlása nem lehet hosszantartó. A hiányzó csapadék végtére is tavasszal vagy nyár elején megérkezik, kívántuk a tavaszi csapadékot, mert a nyári esőzés komoly veszélybe sodorná a gabonafélék betakarítását. Az óhajtott csapadék meg is érkezett, s a jó áprilisi és májusi esők csodát müveitek.

Őszi és tavaszi vetésű gaboualéléínk már szinte túlságosan jók. Sok helyen megdőltek, pedig hol van még a kalászba szökés és magképződés ideje, amikor a szemtermés súlyától a gabona megdől, s aratása komoly problémát okoz. A megdőlt gabonafélék magminósége is jóval alatta marad a talpon álló gabonák minőségének.

Már a termények biológiai számbavételénél is bebizonyosodott, hogy a termelők ősszel jóval több magot vetettek a kelleténél, nem ritkaság a 700—800 növényegyed négyzetméterenként, ami 12,5 cm-es vetési sortávolság mellett 95—100 növényegyedet jelent folyóméterenként, vagyis a mag-mag melletti fekvését. A szakember előtt világos, hogy Ilyen növénysürüség mellett a gyökerek" magában a vetési sorban nem fejlődhetnek, s kénytelenek a sortávolság tenyészterüiete tóié orientálódni. Az ilyen gyökér fejlődése közben bajuszszérűén két oldalt helyezkedik el a talajban, s a kedvezőtlen tenyészterület kihasználása miatt egyenetlen tápanyag és vízkihasználást eredményez.

Arra a kérdésre, miért vetettek túl sok magot (Mironovszkájából például 400 kg-ot hektáronként, ami 8—10 millió csfraképes vetőmagnak felel meg), a kérdezettek azt felelték, hogy számítottak a szárazság, az állati és a növényi kártevők, továbbá a késel vetés és a rossz elővetemények káros hatására. Nem számoltak — mert nem is számolhattak — az enyhe téllel ff elfagyásból eredő veszteséggel) sem a kedvező tavaszi időjárással, ami szerencsére bekövetkezett. A túlzott „biztonsági hányad“ most megboszszulja magát, növeli a termelés kockázatát és a termelők egyébként sem kevés gondját.

Az ellenőrzés azt mutatja, hogy ez Idő szerint a legjobb őszi búza-, rózsás árpavetések a kalászos elővetemények után találhatók. Ezzel szemben a legrosszabb az évelő takarmányok és a kukorica utáni őszi vetés. Ott, ahol tavaly kukorica alá trlazin származéka vegyszeres gyomirtást végeztek, s az esőzések beállta előtt négyzetméterenként 600 növényt számláltak, ezeket a területeket a reziduális hatások fellépte miatt ki kell szántani. Hogy miért említettem az előbbiekben, hogy a kalászos elővetemények után vetett gabonafélék jelenleg a legjobbaknak mutatkoznak? Azért, mert a gabona elővetemények káros hatását érvényesítő növényi, állati kártevők és a gabonabetegségek fellépte csak ezután következik. A rozsda, az üszög, a szeptória, a cerkoszpóra stb. most kezd mutatkozni és könnyen megtehet, hogy á szép és Jónak mutatkozó növény termését megtizedeli.

Sajnos, • a rőegejtett vizsgálatok eredménye alapján ismét le kell szögeznünk, hogy termelőink nincsenek tisztában a pillangós évelő növények után következő búza talajelőkészítésével. Sem a tarló efltörésének idejét sem a talaj előkészítésének módját

•nem tartják be. Jgy a jó előveteményből rosszat csinálnak. Koronákat Igyekeznek megtakarítani és ezreket elveszítenek. Ez a rövidlátás fényes bizonyítéka, mely nemcsak az őszi kalászosok terméseredményét bosszulja meg, de még az utóveteraénynél is káros következménye lehet.

Másik számottevő hiba a vetőmag mennyiségének helytelen megállapítása. A túlzott vetömagmennyiséggel nemcsak értékes nyersanyag-készletet vonunk el a társadalomtól, hanem a túl sűrű állomány terméscsökkentő hatásának kockázatát is növeljük.

Különösen a hosszabb és gyengébb szalmájú Mlronovszkája búzafajta hajlamos a megdőlésre, ha időben nem kezeljük szalmarövidítő és szilárdító CCC vegyszerrel. A Kaukaz és az Auróra búzafajták szilárd szalmájuknál fogva jobban ellenállnak a megdőlésnek, ezzel szemben a Jubilejná búzafajta sorsa e tekintetben még bizonytalan.

Azt hiszem, ismét meg kell győződnünk arról, hogy időn talajaink több évtizedre kiteijedő hatállyal elgyomosodnak. Az őszi s a tavaszi kalászosokban Is felnövő, lassan virágzásnek induló generatív úton szaporodó gyomok kései vagy eső előtt végzett gyomirtás kövekeztében magot kötnek és gyomosítanak. Erről a közeli hetek Iskolapéldát fognak mutatni. Ismét ki kell hangsúlyoznunk a gyomok elleni védelem technikai és agronómia! jelentőségét, melyet a megfelelő vetésforgó beállításával jól és Időben végzett tarlőhántással és a hántott tarlónak szakszerű ápolásával tudunk megvalósítani. Tanácsos ezt ismét megszívlelni és a tüzet nem akkor oltani, amikor már lánggal ég és olthatatlan.

Ott, ahol a vegyszeres gyomirtást időben és szakszerűen végezték, a túlzott gyomosodás veszélyétől nem kell tartani. Többen abban a reményben ringatják magukat, hogy a sűrű gabonaállomány elnyomja я benne fejlődő gyomokat, s azok napfény és asszimiláció hiányában elpusztulnak. Lesz Ilyen eset is, de sajnos, az őszi áttelelö és más gyomok rendszeresen lépést tartanak a kultúrnövények fejlődésével és túlnövik azokat. Érésük megelőzi a kalászosok érését és aratáskor terített asztal a föld felszíne a kipergetett gyommegvak tömegétől, itt csakis az időben és szakszerűen végzett tarlóhántás segíthet, feltéve, ha azt nem mulasztjuk el, és ügy végezzük, hogy a gyommagvak csírázás nélkül, a baktériumok biológiai bomlasztó hatása következtében elpusztuljanak.

A gabonavetések elgyomosodása még egyéb veszélyt is rejt magában. Többek közt nehezíti az aratást. Ugyanis a gyomos gabonát a kombájnok nagyon nehezen aratják. A tarlót magasra kell vágni, ami az utónövénynél ínhibíciós jelenséget okoz, és a kicsépelt gabonaszemek szárítása is nagy megterhelést és költségemelkedést ielent. Nem is beszélve a szalma betakarításának nehézségéről, a bálákba való préselés lehetetlenségéről. Világos, hogy ha a tarlóhántás késik, vagy pedig elmarad, a talaj gyomosodása tovább lokozódik.

Sok Itt a probléma, melyet meg kell oldani. Ismét bebizonyosodott, a mezőgazdaság függősége a természettől. Egyedüli helyes megoldás a természeti jelenségeknek állandó megfigyelése és az agrotechnikai műveletek esetről esetre való alkalmazása. Ugyanis ilyen alkalmazkodás nélkül nincs eredményes, legalábbis céltudatosan eredményes gazdálkodás. Tehát sosem tévesszük szem elöl, hogy „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.“

Prof. Dr. Dr. h. c. Ing.

FRIDECZKY ÁKOS DrSc.

Gondolatok a zöldtakarmányozásról

Még nem is olyan régen a nyájat, a kondát, a ménest és a gulyát kihajtották az istállóból, és késő őszig a legelőn tartották. Ez volt az úgynevezett rideg állattartás. Az eljárás az akkori külterjes állattenyésztési formák mellett megfelelőnek bizonyult.

Ma a belterjes tenyésztés már más formát követel. Viszonyainknak megfelelően — gondolok itt Dél-Szlovákiára, például Csallóközre — az állatok nyári takarmányozását, amelyet valamikor a legelő biztosított, ma a szántóföldön termelt zöldtakarmányok helyettesítik. Ilyenek az őszi és tavaszi keverékek, a csalamádé, a másodnövények és természetesen a herefélék.

Számos gazdaság éppen a herefélék zölden történő túlzott etetésekor követ el nagy hibát, mert gyakran fehérjepazarlás következik be, ami jelentős kárt okoz, mivel fölöslegesen növeli az önköltséget.

A kár, amely a herefélék nyakló-nélküli etetéséből származik nem az állatok egészségét érinti, hanem elsősorban a fehérje pocsékolására vonatkozik, amit az állat testében elraktározni, felhalmozni képtelen.

Az állattenyésztés hasznossága megköveteli, hogy tavasztól késó ószig, ne hiányozzon a zöldtakarmány az állatok napi adagjából. Éppen ezért szükséges, hogy a zöldtakarmányozás egész idele alatt nagy gondot fordítsunk a takarmányadag összeállítására. A takarmányban jelenlevő tápanyagok — emészthető fehérje, keményítő érték, vitaminok, karotin stb. — akkor hasznosulnak kedvezően, ha a N tartalmú és N mentes anyagok aránya az egyes állatok szükségletének termelés Irányának megfelel. Ezért célszerű, ha már a vetés idején gondolunk a keverékek helyes megválasztáséra. Mindig úgy kell a keveréknövények arányát megválasztani, hogy íz emészthető lehérie és a keményítő érték jól arányuljon. A rozsos bükköny és a zabosbükköny borsós keverékek etetése mellett sokkal jobb eredményt érünk el, mint a tiszta vetésből származó zöldtakarmányok etetése esetében.

Amilyen káros következményekkel jár az állatok hiányos fehérje ellátása, ugyan olyan pazarlás a feleslegesen sok fehérje etetése is. A tejelő állat csak tejelőképességénél fogva alakit át, megfelelő mennyiségű takarmányfehérjét tejfehérjévé. A növekedő állat is, csak növekedési képességékek

arányában alakítja át a takarmányfehérjét testfehérjévé.

Amíg az állati szervezet a szükségleten felül etetett zsírt, cukrot és keményítőt tartalmazó tápanyagot, például zsír, vagy faggyú alakjában tárolja, addig a fehérjét csak csekély mennyiségben képes tartalékolni. A felesleget,

nitrogén tartalmú és nitrogén mentes anyagra bontja szét. A fehérje nitrogént tartalmazó része a vizelettel eltávozik, az N mentes rész pedig, mint az egyéb N mentes anyagok; keménytítö, cukor stb. módjára „elég“, vagy zsír képződik belőle.

A felesleges fehérje etetése már csak azért sem helyes, mert a fe^ hérje szétbontása és a bomlási termékek eltávolítása, növeli a máj és a vese munkáját.

Néhány gyakorlati példa:

A lucernát ha csupán magaban takarmányozzuk (esetleg két-három kiló takarmányszalmával) a következő mutatókat kapjuk:

Egy kilogramm zöldlucernában virágzás előtt vagy kezdetekor 0,24 kg szárazanyag, 0,10 kg keményítőérték és 28—30 gramm emészthető fehérje található. Például egy 600 kilogrammos tehén 10 literes napi átlag fejés mellett, naponta 800—850 gramm emészthető fehérjét igényel.

Ha az állat jóllakottság érzését fel akarjuk kelteni, legalább 45 kg zöldlucernát kell vele naponta feletetni. Ez a mennyiség 1350 gramm emészthető fehérjét tartalmaz. Adott esetben 500 grammal többet, mint amennyire az állatnak szüksége van. Az említett veszteség csupán egy állatra vonatkozik. Ha száz tehénre számítjuk ki a veszteséget, naponta 50 kg emészthető fehérje vész kárba, melynek pénzbeli értéke szerény számítások között is 340 koronát tesz ki. Mondjuk 150 napos idény alatt 51000 korona az

elpocsékolt takarmányérték. Az sem sokat változtat a dolgon, ha naponta 2—3 kg takarmányszalmát keverünk a zöldheréhez. Ez csak a szárazanyag mennyiséget növeli, és jobb étrendi hatást biztosít.

Hogy a fehérjepazarlást megakadályozzuk a takarmányalappal úgy kell gazdálkodnunk, hogy a hereféléket sose kelljen nagymértékben zölden feletetni. Úgy takarmányozzunk a zóldherével, hogy az minden esetben arányban legyen az állatok szükségletével. Kidekázni ugyan nem lehet a takarmányt, azonban célszerű etetési technikával helyes táparány összeállításával, lényeges többlettermelés érhető el a tehenészetben. A cél tehát világos. Magában zöldherét sohasem etessünk.

Molnár Ferenc

Eredményesen termelnek

Négy évvel ezelőtt, 1968-ban egyesült a Kamenný Most-i (Kőhídgyarmat), a Malá nad Hronom-i, (Kicsind) és a Kamenín-i (Kéménd) földművesszövetkezet. Az összevonás után Kamenínben összpontosul a vezetőség. Jelenleg 3347 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak, amelyből 2644 hektár a szénló.

Látogatásunkkor elsősorban az állattenyésztésben elért eredmények érdekeltek. Hiszen a CSKP XIV. és az Eťsz-ek VIII. kongresszusa határozataiból eredő Igényes feladatok egyike, a szarvasmarha állomány létszámának a

növelése.

A kamenlni szövetkezet 1523 darab szarvasmarhát tart számon, amelyből 600 darab a fejőstehén. Év végéig el akarják érni, hogy az össz szarvasmarha állomány 1650 darab legyen. Ezzel egyidöben fokozzák a tejtermelést — ami feltétlenül szükséges — mivel az egy tehénre eső napi tejátlag jóval hét liter alatt van.

Évi terve a szövetkezetnek marhahúsból 2360 mázsa, sertéshúsból 4500 mázsa, baromfihúsból 350 mázsa, gyapjúból 55 mázsa és tejből 1 millió 510 ezer liter, amit túl szeretnének teljesíteni.

Április végéig a felvásárló üzemnek 728 mázsa marhahúst!, 1347 mázsa sertéshúst és 159 mázsa baromfihúst adtak el. A tej eladás terén az említet hónap végéig 414 ezer 500 litert hasznosítottak, ami a tervvel arányos. Azonban meg kell említeni, hogy a szövetkezet áprilisban 50 mázsa marhahúst és 75 mázsa birkahúst ajánlott még fel a felvásárló üzemnek. Reméli a szövetkezet vezetősége, hogy május végére felajánlásuk realizálódik. így a birkahús eladási tervét véglegesen a harmadik negyedévben kívánják teljesíteni. Továbbá baromfihúsból 160 mázsát értékesítenek június első hetében. Általa az egész évi terv teljesítve lesz, de a szövetkezet előreláthatólag az évfolyamán 160 mázsával fog többet eladni. Erre azért nyílik lehetőség, mert a vágócsirkéket nagyobb vágósúlyban adják el, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Folyamatban van a birkák nyírása. Az előzetes becslés szerint egyedenként 4,10 kg gyapjút vesznek le róluk.

Egyetlen probléma a vágósertések eladása körül van. A közelmúltban ugyanis betegség végett csökkent a sertésállomány létszáma. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a tervet ne tudnák teljesíteni. Küzdenek továbbá a fertőző orrhurut (sipavka) megbetegedés ellen is, s ezért fokozatosan vércserét hajtanak végre. Az elkövetkező években teljesen kiküszöbölik az említett betegséget, ami megteremti a sertéseknél is a nagyobb hasznosságot.

Befejezésképpen elmondhatjuk, hogy Varga József mérnök az egyesített szövetkezet fiatal zootechnikusa, szakszerűen gondoskodik az állatállomány lel lendítéséről. ÖVÄRY PÉTER

A földművesszövetkezeteh

VIII. országn» kongresszusa záróbeszédében )ÄN jANOVIC mérőnk, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere megjegyezte, hogy a múltban nagyon hasznos földművesszövetkezeti kongresszusok voltak, melyek irányt mutattak, s lelkesítettek a termelés további tökéletesítésére, azonban akadtak olyanok is, amelyek bizonytalanságra, tájékozatlanságra adtak okot a földművesek körében.

A miniszter a Vili. kongreszszust nagyon hasznosnak jellemezte, mely a szocializmus további építésének a Szovjetunióval és a szocialista államokkal való együttműködés hosszú távra szőlő kibontakozásának rendkívül kedvező légkörében zajlott le.

— Nagyon jó érzéssel érkeztünk a kongresszusra — jegyezte meg ]anovic elvtárs — egyrészt azért, mert földművesszövetkezeteink dolgozói az 1968—1969-es politikai zűrzavarban helytálltak s az utána következő években pedig kimagasló sikereket értek el a termelés fejlesztésében, ami nagyban hozzájárult egész dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez.

Ez a kongresszus valóban irányt mutatott földműveseinknek a mezőgazdaság távlati fejlesztésében, mind a közeli időszakra, mind pedig hosszú távra. A CSKP XIV. kongreszszusának határozatából kiindul-ÚJ KORSZAK KEZDŐDÖTT

va. megszabta az ipari jellegű nagyüzemi mezőgazdasági termelés irányvonalát, illetve konkretizálta mindazt, amit a párthatározat az egész társadalom szempontjából elengedhetetlenül fontosnak tartott.

A küldöttek felszólalása bizonyította, hogy a földművesszövetkezetekben mind politikailag, mind pedig közgazdaságilag kitűnően felkészült emberek dolgoznak, akik szívügyüknek tekintik az egész társadalom igényeinek tökéletes kielégítését. Értékes javaslatokkal járultak hozzá a kongresszus sikeres kimeneteléhez, s nemcsak a termelés tökéletesítésének és fejlesztésének hogyanjáról, hanem egyben a falusi emberek életkörülményeinek szüntelen javulásáról is beszéltek.

A kongresszus tehát sikeresen véget ért. Lezárt egy bizonyos időszakút, s egyben járható űj utat jelölt ki, melynek jellemzője a tudományos technikai vívmányok előretörése. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy a termelés bölcsőjénél bábáskodó embereknek politikailag, szakmailag egyaránt fejlett, jó szervezőképességgel felruházottaknak kell lenniük. Tehát a tudománynak a jövőben komplex segítséget keli nyújtania az őstermelőknek, я együtt kell haladnia a termeléssel, hogy kellő módun befolyásolhassa a végeredményt — hangsúlyozták a küldöttek.

Egyet azonban meg kell szívlelni, mégpedig azt, hogy a mezőgazdasági termelés még igen sok tartalékkal rendelkezik, melynek feltárása, illetve kiaknázása a következő időszakra esik. Tehát egyes esetekben ezt a tartalékot egészen rövid időn belül úgyszólván anyagi ráfordítás nélkül feltárhatjuk, s a jelentékenyebb közgazdaságilag hatékonyabb sok beruházási eszközt igénylő tartalékok feltárásánál — melyek minden téren kedvező befolyást gyakorolhatnak majd a népgazdasági feladatok teljesítésére és túlszárnyalására — körültekintően kell feltárnunk, amikor biztosítottnak látjuk a ráfordítás visszatérülését.

A legközelebb megoldható feladatok közé tartozik például a hasonló természeti és közgazdasági feltételek mellett termelő gazdasági egységek és a szomszédos járások mezőgazdasági termelésének hasonló színvonalra történő fnlfcjlesztése. Ez oly módon valósítható meg, hogy figyelembe vesszük a jelenlegi színvonalat, s célul tűzzük ki mindazt, amit a társadalom igényeivel összhangban el kelt érnünk. —hai—