Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-27 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972. májúi 27. Az egység és a pártos elkötelezettség A Szlovák Újságírók Szövetsége és a Cseh Újságírók Szövetségének kongresszusa után Prágában a Szláv Házban tartották meg a csehszlovákiai újságírók egységesítő kongresz. szusát. A hazánkban tevékenykedő 3800 újságíró 270 küldöttje még a tanácskozás előtt egyöntetűen jóváhagyta az egységes csehszlovák újságíró szervezet megalakulását, és a tanácskozást már a „Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége VI. kongresszusának“ nyilvánították. A nagyjelentőségű kongresszus tehát már az egység jegyében indulhatott. A tanácskozás jelentőségét lényegesen emelte, hogy azon részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége Gustáv Husák főtitkár vezetésével. A kongresszust üdvözölte a bolgár, a magyar, az NDK, a lengyel, a román, a szovjet újságírók küldötte. Jelen voltak a társadalmi intézmények megbízottai és a Nemzetközi Újságíró Szervezet képviselői is. A kongresszus értékelő és előremutató volt, mert a beszámolók és a felszólalók mélyen elemezték a múlt hibáit — különösen a szétforgácsolást elősegítő szeparatista törekvéseket — és fejtegették az újságírók jövőbeni munkájának útját. A íőbeszámolőt dr. Milos Marko docens, a Csehszlovák Újságíró Központ elnöke tartotta. Beszédében részletesen rámutatott az 1968. évi eseményekre, a jobboldali és antiszocialista tendenciákra, majd kijelentette, hogy a jelenlegi újságírók egyetértenek a párt Központi Bizottsága 1970 decemberében közzétett „Tanulságok“ című dokumentumával. amely értékelte az 1968. augusztus 21-i eseményeket. Méltatta azoknak a csehszlovák újságíróknak az önfeláldozó tevékenységét, akik a nehéz időszakban résztvettek a „Zprávy“, a „Svet socializmus“ és a „Tribúna“ szerkesztésében. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovák újságírók feladata elmélyíteni a párt vezető szerepét és türelmes agitációs munkával népszerűsíteni a párt politikáját, küzdeni annak megvalósításáért és a marxizmus-leninizmus szellemében egységesíteni a szerkesztőségi kollektívákat. Az újságírók felelőssége egyre jobban növekedik az egész társadalom szocialista neveléséért. Ezért rendszeres ideológiai és szervezőmunkát kell kifejteni a nagy célok megvalósításának érdekében. A beszámoló különös figyelmet szentel az 1967-es esztendő októberében megtartott kongresszus utáni fejleményeknek. Megállapította, hogy ezután a kongresszus után a szerkesztőségekben fokozatosan előretörjegyében tek a jobboldalt elemek és megragadták a vezető funkciókat. A jobboldal a sajtón, rádión és televízión keresztül Csehszlovákia Kommunista Pártja januári határozatát hamisan állította be, és nyíltan is tagadta a párt vezető szerepét. Hangoztatta, hogy valamilyen „jobb“ szocializmust akarunk kiépíteni az „emberarcú szocializmus“ jelszava alatt. A jobboldali agresszív újságírók az ún. „haladók“ elhallgattatták és terrorizálták azokat a becsületes újságírókat, akik helyesen ítélték meg a helyzetet hazánkban. Az 1968. júniusi csehszlovák újságíró kongresszuson már a nacionalista, szeparatista erők törtek előre, és két újságíró szervezet működését hagyták jóvá. Az ott Jóváhagyott alapszabályzat tagadta a párt vezető szerepét és a demokratikus centralizmus alapelvét. A kettészakadás még nagyobb teret nyitott a jobboldali, antiszocialista, revizionista és antiszovjet erőknek. Az újságírók rendkívül nagy figyelemmel hallgatták Gustáv Husák elvtársnak. a CSKP KB főtitkárának — aki egyébként a kongresszuson megkapta egyes sorszámmal a Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének tagsági igazolványát — mélyen elemző és előremutató beszédét. Pártunk főtitkára beszéde bevezető részében elsősorban is üdvözölte a kongreszszus résztvevőit és mindazokat az újságírókat, akik kitartottak a marxista-leninista eszmék meliett, és Internacionalizmus szellemében segítettek a pártnak a társadalom és a népgazdaság konszolidálásában. Hangsúlyozta, hogy a jobboldali újságírók nagyon is jól tudták mit tesznek és cikkeikkel szándékosan idéztek elő olyan politikai és gazdasági zűrzavart, amely rendkívül nagy károkat okozott szocialista hazánknak. Hangsúlyozta, hogy az újságíróknak tudniuk kell, hogy a csehszlovák dolgozó népet szolgálják, és ennek szellemében kell dolgozniuk. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az újságíróknak az eddiginél sokkal jobb minőségű munkát kell végezniük, mert csak politikailag és szakképzett újságírók tudnak hatékonyan segíteni a problémák megoldásában. Ezért szükséges, hogy az újságírókat szakosítsuk az újságok rovatainak megfelelően, hogy igazán mestereik legyenek szakmájuknak. A küldöttek egyértelműen Jóváhagyták a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége VI. kongresszusának határozatát és az Újságírók Szövetségének alapszabályzatát, valamint megválasztották a Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének 60 tagú Központi Bizottságát és 9 tagú revíziós bizottságát. A szövetség elnöke Zdenek Horený, a Kudé právo föszerkesztőhelyettese, alelnöke, dr. Miloš Marko, a Szlovákiai Újságírók Szövetségének elnöke és dr. Josef Valenta. a Cseh Újságírók Szövetségének elnöke lett. A CSŰSZ központi titkárává Marcel \olcot, a revíziós bizottság elnökévé pedig Ján Adamekot. a Lišiak főszerkesztőjét választották. A Központi Bizottság magyar nemzetiségű tagjai Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője, Haraszti Erzsébet, a Nő főszerkesztője és Somogyi Mátyás, az Oj Szó prágai fiókszerkesztőségének vezetője. A Csehszlovák újságírók legjobbjai tehát elkötelezve a párt politikája mellett, egyetértve a párt vezető szerepével, a Csehszlovák Újságíró Szövetség VI. kongresszusán olyan egységet hoztak létre, amely megteremti a feltételeket az újságírás színvonalának további emeléséhez és ahhoz, hogy minden újságíró tehetségéhez mérten a lehető legjobban szolgálja a szocializmus építésének nagy ügyét. —b— ítéletidő A máit héten rövid idő alatt rendkívül sok csapadék hullott és Szlovákia-szerte felhőszakadások, viharok voltak. Ennek következtében jelentős anyagi károk keletkeztek és az ítéletidő több emberáldozatot is követelt. A legkritikusabb helyzet a rožňavai (Rozsnyó) és a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásban volt. ahol az árvíz miatt több családi ház összedőlt és a megelőző intézkedések következtében számtalan családot fakultattak ki. A vihar végignyargalt Szlovákia északi és déli részén is. Több helyen vihar, villámcsapás, tűz pusztított. A Nové Zámky-t (Érsekújvár ) járásban Dedinka községben egy anyát és lányát sújtotta agyon a villám. Tüzet okozott a villám a vozokanyi (Garamvezekény), az izei efszben is, és a nagyerejű szél pedig a želiezovcei (Zselíz) efsz-ben és a Mikulási Állami Gazdaságban okozott nagy károkat. Dunajská Stredán (Dnnaszerdahely) villámcsapás miatt két napig nem volt áram. Nixon Moszkvában Nixon elnök május 22-én érkezett Moszkvába nyolcnapos hivatalos látogatásra. A világsajtóban számtalan kommentár jelenik meg a csúcstalál kozórél. Nem véletlen, hisz a szovjet—amerikai vezetők ilyen magas szinten nem túl sukszor találkoztak. Amint ismeretes, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége 1943-ban találkuzott Teheránban, Rno sevelt résztvett 1945-ben a krimi konferencián. Ö volt az első amerikai elnök, aki a Szovjetunió területére lépett. Tehát sorrendben Nixon a második amerikai elnök, aki a Szovjetunióba látugatott, és természetesen ezért jogos a rendkívül nagy érdeklődés, vajon mit vitt tarsolyában я Szovjetunióba. Még az elutazása előtt tett olyan nyilatkozatot, hogy szerinte a tárgyalások nagyon ígéretesek, sikerül közelebb hozni a két állam állásfoglalását több problémában, és ha döntő jelentőségű megegyezésre nem is kerül sor, a találkozó elősegítheti egy további kétoldali eszmecsere folytatását. Amerikai részről főleg a gazdasági kapcsolatuk megjavításáról és az eddiginél sokkal nagyobbarányú fejlesztéséről beszélnek. Szovjet részről természetesen üdvözlik a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését, azonban a moszkvai lapok leszögezik, hogy a tárgyalások nem mehetnek más államok rovására. Kommentátorok hangoztatják, hogy * Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javítása lehetséges és kívánatos is, azonban a közeledés nem jelenti az elvi szempontok feladását. A Szovjetuniónak megvan a világos állásfuglalása, úgy a közel-keleti, mint az indokínai és nem utolsósorban az európai problémákkal kapcsolatban. A Szovjetunió támogatja az Európai Biztunsági Értekezlet összehívását, de nem hajlandó hozzájárulni a revansiszták által hirdetett „európai újjárendezéshez“, tehát a határok megváltoztatásához. A csúcstalálkozón, helyesebben egész tárgyalássorozaton, — mert a látogatásnak nagyon is munkajellege van —, leszerelési problémák, a hadászati fegyverek csökkentése, az óceán háborúra való felhasználásának korlátozása került megvitatásra. Arról van szó, hogy a tengerfenéket az illető államok ne használhassák fel rakétafegyverek elrejtésére, vagy más hasonló célokra. Napirenden szerepel a stratégiai fegyverek korlátozása. és elsősorban gazdasági kapcsolatok bővítése. Mindkét részről nagy reményt fűznek az űrhajózás fejlesztését szolgáló jövőbeni együttműködés kérdéséhez. Nixon elnök — a Vietnami Demokratikus Köztársaság barbár bombázása miatt — a szovjet nép részéről nem részesül valamilyen meleg fogadtatásban. A szovjet vezetők azonban abból indulnak ki, hogy bár a világ legagresszívabb imperialista hatalmával van dolguk, a tárgyalásokat kamatoztatni kell a béke érdekében. A jövő dönti el, hogy az USA alkalmazkodhatik-e a Szovjetunió által meghirdetett békés egymás mellett élés alapelveihez, vagy pedig tovább folytatja agresszióit a függetlenségükért és a jobb szociális lehetőségekért küzdő népek ellen. A szuvjet emberek a békés és gyümölcsöző együttműködésért, tehát a nemzetközi viszonyok teljes normalizálásáért küzdenek és ebből a szempontból akarják javítani я két ország kapcsolatait is. Enyhülési szolgáló szerződések A Nyugatnémet Szövetségi Tanács (Bundesrat) május 19-én jóváhagyta a keleti szerződésekkel kapcsolatban beterjesztett törvényjavaslatokat. A Szövetségi Tanács úgy döntött, hogy a parlamentben nem emel óvást a már megszavazott szerződések ellen. Heinemann szövelségi elnök aláírásával törvényerőre emelkedtek a szerződések. és hivatalosan a ratifikációs okmányok kicserélése után lépnek életbe. A harc azonban még mindig néni ért véget. Ugyan Brandték kisebbségben vannak a parlamentben és ezért a kancellár felszólította a jobboldali ellenzéket, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy még az ősz folyamán megtartsák a rendkívüli parlamenti választásokat. A jobboldali ellenzék azonban azt kö etelf, hogy Brandt egyszerűen adja át a hatalmat. A „keleti szerződések“ tehát érvénybe lépnek, mégpedig a reálpolltika alapján. Ugyanis, mivel a Szovjetunió egy jottányit sem engedett a szerződésekben leszögezett alapelvekből, a nyugatnémet reakciós körök kénytelenek voltak visszavonulni. Brandt kancellár bejelentette, hogy a ratifikációs okmányok kicserélése után megállapodik a lengyel kormánnyal á nagykövetek Cseréjében. Tervbe vették a Magyarországgal és Bulgáriával való kapcsolatok teljes normalizálását, és véleménycsere folytatását Csehszlovákiával, az erőszak kizárásáról szóló szerződés megkötése céljából. A lenini nemzetiségi politika győzelme V. I. LENIN mar a munkas-paraszt hatalom megvalósulását szolgáló forradalmi harc szervezésének, tehát előkészítésének es kibontakoztatásának időszakában körvonalazta a munkásosztály partja nemzetiségi programjának alapelveit. Fontos követelményként határozta meg a nemzetek teljes egyenjogúságának és önrendelkezési jogának érvényesítését, mint az összes nemzetek munkásosztálya összefogásának előfeltételét. A leendő szocialista Oroszországot agy olyan több nemzetiségű államként jellemezte, ahol egyik nemzetnek sem lesznek előjogai a másik nemzet rovására, ahol biztosítva lesz az összes nemzetek egyenjogúsága a társadalmi élet minden szakaszán, s ahol adva lesznek a nemzeti kisebbségek sokrétű fejlődésének összes előfeltételei. Magától értetődik, hogy a párt lenini nemzetiségi programja kedvezően befolyásolta Oroszország forradalmi erőinek tömörülését, a nemzetek és nemzetiségek közös harcénak kibontakozását a szociális és a nemzeti elnyomás ellen. Az Októberi Szocialista Forradalom utáni időszakban — a párt nemzetiségi programjához hiian — haladéktalanul sor került az összes nemzetiségi előjoguk és jngkorlátnzásnk eltörlésére. tehát a nagy és a kis nemzetek egyenjogúságának, függetlenségének, valamint az elszakadásig terjedő önrendelkezésének elismerésére. V. I. Lenin és a párt nem azért hirdette meg ezeket a fennkölt alapelveket. mert az egykor! cári Oroszország területét kis államokra akarta felosztani, hanem azért, mert az említett alapelvek gyakorlati érvényesítésében látta a nemzetek és a nemzetiségek közeledésének és egyesülésének legfőbb előfeltételét. Tehát olyan nagy szocialista állam létrehozását szorgalmazta, amely a tényleges demokráciára és a proletár nemzetköziség alapelveire épül. s amely a nemzetek tényleges szabadsaga nélkül életképtelennek bizonyult volna. A szocialista forradalom győzelme után létrejött szovjet köztársaságok egyesülésének alapokmányát, illetve tervezetét — az államépítés lenini Irányelveivel összhangban — az SZKP dolgozta ki a miinkáshatalum első éveiben. A szövetkezés szocialista formája, vagyis a szovjet föderáció teljesen mentes azoktól a lehetőségektől. hogy egyik nemzet a másikkal szemben erőszakot alkalmazzon. Elősegítette a nemzetek közötti bizalmatlanság megszűnését, létrehozta az egyenjogú baráti nemzetek együttműködésének és önkéntes egyesülőserek összes előfeltételeit. S ami nagyon lényeges — egy olyan demokratikus úton választott központi hatalom létrejöttét eredményezte, amely széleskörű demokráciát biztosít minden nemzet és nemzetiség számára. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének létrehozása történelmi szükségszerőségként, tehát korparancsként jelentkezett. Nyilvánvaló volt, hogy az imperializmus által megsemmisített termelőerők felújítása. az egységes szocialista gazdaság létrehozása, a racionális társadalmi munkamegosztás megvalósítása. a természet gazdagságának optimális kihasználása a kizsákmányolás aiől felszabadult szovjet nemzetek mind egyikének létfontosságú érdeke. Ezek a tényezők képezték a nélkülözhetetlen előfeltételét a dolgozók életszínvonala szisztematikus emelkedésének, a nemzetek és nemzetiségek kulturális élete sokrétű fejlődésének. Persze magától értetődik az is. hogy a szovjet köztársaságok szövetkezése nélkül nem lehetett volna megvédeni az egyes szovjet köztársasagok függetlenségét sem az imperialista agreszszióval szemben. A szovjet köztársaságok szövetkezésének tehát rendkívüli jelentősége van a szovjet államiság történelmében. Meggyőzően igazolja a proletár nemzetköziség eszméinek győzelmét. Nagyszerű eredménye e lenini nemzetiségi politikát megvalósító kommunista párt munkájának. Az egyesült szovjet nemzetek közös erővel láttak hozzá a szocialista társadalom felépítéséhez. A társadalomépltésben és a gazdaságfejlesztésben elért nagyszerű eredményeik — már az első években is — arról tanúskodtak. hogy a kizsákmányolás áléi felszabadult dolgozók, a szövetkező egyenjogú, szabad nemzetek és nemzetiségek alkotókészsége óriási lehető.égeket rejt magában. A Szovjetunió nemzetei ás nemzetiségei — az együttműködés és egymás kölcsönös segítése, főleg azonban az orosz nép internacionalista magatartasa következtében — nagymán tó fejlődésen mentek keresztül. Egyes — volt elmaradottabb nemzetek abban a szerencsében részesültek, hogy kikerülték a társadalmi fejlődés kapitalista korszakát, az új társadalom építésével egyidőben hozták létre saját államiságukat. küzdöttek le a gazdasági elmaradottságot, tehát megteremtették a szocialista gazdaság . és kultúra gyorsütemű kibontakozásának előfeltételeit. A lenini nemzetiségi politika következetes megvalósítása eredményezte azt a szilárd össznépi egységet is, amely a német fasiszta betolakodók elleni harc, vagyis a Nagy Honvédő Háború idején a győzelmek sorozatához, az ideiglenesen megszállt területek és egész sor európai nemzet felszabadításához, a német fasizmus teljes vereségéhez vezetett. Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista népgazdaság fejlesztésében is következetesen érvényesítette a lenini nemzetiségi politika alapelveit. A hatalmas szovjetország minden nemzeti köztársaságában — a sajátos adottságok optimális kihasználása mellett — létrejöttek a kommunista társadalom építésének anyagi-műszaki alapjai. Korszerű ipari központok, magas színvonalon gépesített virágzó mezőgazdaság jelzi a Szovjetunió minden részében a szovjet nemzetek és nemzetiségek összefogásának, az SZKP internacionalista politikájának gazdag vívmányait. Az egyes szovjet köztársaságok gyors fejlődésének iránya összhangban van az egész szovjet társadalom érdekeivel, vagyis az egységes szovjet népgazdaság sziiárdulását és gyorsütemű fejlődését szolgálja. Tehát a közös érdekek és a nemzeti sajátosságok érvényesítése meliett fejlődő szovjet köztársaságok nem a nemzeti elszigetelődéshez, hanem éppen ellenkezőleg a nemzetek közeledéséhez, я hatalmas szovjet állam egységének szilárdulásához vezettek. A hatalmas, össznépi gazdasági bázison bontakozik ki a tartalmában egységes, vagyis szocialista, formájában pedig nemzeti kultúra. A nemzeti alapiskolák mellett közép- és főiskolák sokasága gondoskodik arról, hogy a szovjet társadalom minden nemzete felkészüljön a tudományosműszaki forradalom igényes Feladatainak teljesítésére, hogy mind hatványozottabban hozzájáruljon a szovjet társadalom közös művéhez, a kommunista társadalom építéséhez. A kommunista párt céltudatos és hatékony nevelő munkája, a magas színvonalú szovjet közoktatás, valamint a nyolcvankilenc szovjet nemzet és nemzetiség életét, érzelmeit kifejező, s száznegyvenöt nyelven megjelenő szovjet irodalom, a társadalmi tudat forradalmi átalakulásiéhoz vezetett. Megszűntek a nemzett előítételetek, elmélyült a nemzetek közötti kölcsönös bizalom. A szovjet emberek magatartását, mindennapi életét a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. A hatalmas Szovjetunió nemzeteinek szilárd szövetségét és teljes egységét a kommunista párt hozta létre. A mindenkor internacionalista elveket követő Szovjetunió Kommunista Pártja, amely magában tömöríti az összes szovjet nemzetek és nemzetiségek dolgozóinak legjobbjait, sikeresen teljesítette és teljesíti a jövőben is történelmi küldetéséi. PATHÖ KAROLY
