Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
ÖSSZES EBFATTÁK SZLOVÁKIÁI KIÁLLÍTÁSA 1972. május 20—21-én rendezik meg Bratislavában a Kerékpár stadionban az Összes Ebtajták Szlovákiai Kiállítását. (Cyklistický stadion na Pasienkoch — a Téli stadion közelében, a strand mellett.) A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége, valamint a Szlovákiai Vadászok Szövetsége ezen közös rendezvényen 70 ebfajtát képviselő 1400 kutyát mutat be. —К— A TYÚKOK KÉNYSZERVEDLETĽSE Az Egyesült Államokban a tojástermelő üzemek 24 %-a alkalmazza a kényszervedletést. Ez a következőképpen megy végbe. A napi világosságot négy héten át nyolc érára csökkentik. Tíz napon keresztül az etetést teljesen beszüntetik, természetesen ivóvíz adagolásával. Ez után kéthárom hétig csak szemestakarmányt kapnak az állatok. Majd újra a tojótápot kapják korlátlanul. Körülbelül kilenc hét után elérik az 50 %-os tojáshozamot. Szoros összefüggés állapítható meg az egy évi tojáshozam és a kényszervedlés utáni időszak tojáshozama között. A gyakorlatban átlagosan 10 %-kal alacsonyabb a tojáshozam a kényszervedlés utáni időszakban. A kényszervedlés gazdaságossága az ivarérett jércék beszerzési árától és a kényszervedlés utáni tojásártól függ-(Deutsche Geflügel Wirtschaft) Óriási BROILER TELEP SKÓCIÁBAN Az angol Eastwood-Koncern, az ország legnagyobb cslrkehizlalója és letojatója most Skóciában állított fel egy hatalmas broiler-hizlaló és feldolgozó telepet. 690 hektáron terül el és hetenként 175 ezer pecsenyecsirkét vihet a piacra. Teljes kapacitása esetén ez a telep egymaga 25 %-kal növeli a skóciai broilertermelést. A mostani létesítmény befejezi az Eastwood-üzcmek sorát, amelyek egész Angliát behálózzák. A Teldolgozó üzemen kívül saját takarmánygyárral és keltetővel is rendelkeznek. (Ágra Europa) Ä baromfi-iiiihplaziiiózis megelőzése Az olasz egészségügyi hatóságok arra törekszenek, hogy minél több tenyészet váljék a PPLO megbetegedésektől mentessé. Az olasz egészségügyi minisztérium szabályzati tervezetet dolgozott ki, amely a jelentkező üzemekben állami ellenőrzéssel meghatározza a mikoplazmózis elleni védekezést. Azok az üzemek, amelyek a szabályzat-tervezet előírásait végrehajtják, jogosultak lesznek állományukat PPLO- mentesnek nyilvánítani, és az állatok forgalmazásánál erre hivatkozni. A kilenc szakaszból álló szabályzat részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyekkel az érdekelt tenyésztőknek rendelkezniük kell. A csatlakozási kérelemhez mellékelni kell a tenyészet tervrajzát, állatorvosi bizonyítványt a mikoplazmózis ellen beoltott állatok számára, az elvégzett hemoszerológiai vizsgálatok időpontjáról és eredményéről az antigénekről, ezek sorozatáról és a termelő által megadott lejárati határidőről. A csatlakozónak vállalnia kell, hogy állandó nyilvántartást vezet az állománycseréről, feljegyzi a fajtát és a vonalakat, amelyek tenyésztésben vannak. A számszerű adatokon kívül azt is közölni kell, hogy honnan származnak és hogy a helyrajzban foglalt baromfiházak melyikében tartják őket. Az érdekeltnek karantén céljára szolgáló szabad hellyel is kell rendelkeznie az időközi vásárlások céljára, biztosítva, hogy egy-egy csoportot elkülönítve képes felnevelni. A kérelem tudomásul vétele a felsőbb szerv képviselőjének ellenőrzése után történik. Ezt követően hivatalos hemoszerológiai ellenőrzést folytatnak le a megbízott állategészségügyi szervek. A próbát 1000 egyedig az állatok 30 százalékán, 2000-ig az állatok 20 %-án, 5000-ig 15 %-án és 5000-en felül 10 %-án kell elvégezni. Folytatólagosan az első hivatalos vizsgálat után, majd ezt követőleg kéthavonként a hemoszerológiai próbákat az állomány 5 %-án kell végezni. Ezeket a tenyésztő megbízott állatorvosa hajtja végre. Azokat a beszerzéseket, amelyek időközben és nem államilag elismert PPLO mentes állományból származnak, karanténbe kell helyezni és négy hetenként legalább két szerológiailag negatív vizsgálati eredményt kell felmutatni. Ezeket a vizsgálatokat a tenyésztő megbízottja végzi. A tartományi állategészségügyi hivatal bármilyen időpontban elrendelhet vizsgálatokat. Az első vizsgálat után 6 hónap múlva kaphatja meg a tenyésztő az állami igazolást. (Avicultura) A cserebogár mint takarmány A cserebogár felhasználásának kísérletekben alkalmazott Az élő szervezetek állati eredetű fehérjék nélkül nehezen biztosíthatnák egészséges fejlődésüket — állapította meg 1954-ben két neves német biológiai kutató Fammera és Amschler. A növényi eredetű fehérjék a sejtek működését segítik elő, de az állatoktól származó nélkülözhetetlen részei maguknak a sejteknek, s képződésükben fontos szerepet játszanak. Ezért szinte nélkülözhetetlen a fiatal, fejlődő szervezetek számára. Ez azonban világviszonylatban nagy hiánycikk. Baromfiak takarmányába hús- és hallisztek, a tejfeldolgozó ipar melléktermékei, valamint a tojás és vér hasznosításával juttatjuk. Egyes tavaszokon olcsó és számottevő mennyiségben állhat ez a fehérje rendelkezésünkre a cserebogarak megjelenésével. A baromfi takarmányában már a múltban is hasznosították, a tyúkok azonban csak néhány napon át fogyasztották, utána otthagyták. Esetenként a várt eredmények ellenkezőjével is találkoztunk: átmeneti étvágytalanság, hasmenés és tojáscsökkenés. Nem csoda, hogy az ilyen cserebogár etetés feledésbe merült. Sok kutatással, türelmes vizsgálódással azonban megállapították, hogy a cserebogár értékes, fehérjedús takarmány, csakhogy eddigi hasznosítási formájában, módszerében van a hiba. A párolással vagy főzéssel elkészített cserebogár sokat veszít takarmányértékéből, s az ilyen alkalmazása éppen olyan túllakottságot idéz elő, mint a kukorica vagy más zsírképző anyag etetése. Ezek hasonló formában szintén étvágytalanságot, a tojókészség csökkenését és hasmenést okozhat. változatai közül Zatočil eredményei bizonyultak a legjobbnak. Ö forró levegővel megölte, illetve meszárílotta a begyűjtött rovarokat, majd kalapácsos darálón ledarálta. Az így nyert lisztet keverte aztán a kacsák, tyúkok, sőt a fiatal csibék takarmányába. A növendékbaromfi súlygyarapodása meglepetésszerű volt. A napi takarmánymennyiségnek a 15— 20 százaléka volt cserebogárliszt. A kontroll állatokkal szemben a kísérletiek élénkebbek voltak, elhullási százalékuk kisebb, toilasodásuk gyorsabb lefolyású, súlygyarapodásuk pedig 13—17 százalékkal jobb. A tyúkok napi takarmányadagjában 20—30 százaléknyi volt a rovarliszt mennyisége. Hatására 8 %-ai növekedett a tojáshozam. A kitűnő minőségű A kísérletek olyan körülmények között folytak, amelyek biztosították a cserebogár hasznosítási lehetőségeit a háztáji gazdaságokban is, hiszen egy kiselejtezett hajszárítóval végezték a víztelenítést. Ma, amikor világprobléma a megfelelő mennyiségű állati fehérje-takarmányról való gontojások sárgája telített narancssárga színű lett. Eltérően a halliszt alkalmazásától, a tojások és a baromfihús izén a cserebogárból nyert etetése után változás nem történt. A pekingi kacsák gyorshizlaltatása esetében is alkalmazták ezt az állati eredetű takarmányt (fehérjét). A kísérletre beállított falka napi takarmányában 30 %-ú volt ez a iisztféleség. A gyorshizlalás a 46. napon befejeződött s a kacsák 2,1—2,3 kg élősúlyt értek el. A hagyományos módon alkalmazott gyorshizlalás a szabadban 50 napot vett igénybe 1,8— 2,1 kg os eredménnyel, az elhullási százalék pedig 1,8 százalékkal nagyobb volt. A nyári takarmányozásban való alkalmazása hasonló eredményekkel járt. A cserebogárliszt hasznosságát a takarmányozásban az alábbi táblázat is jól bizonyítja: doskodás, nem hanyagolhatjuk ei a vázolt kis lehetőségeket sem. A cserebogarak begyűjtésére bevonhatók a lepkehálóval felszerelt gyerekek, akik az ilyen vadászatot romantikus időtöltésnek veszik. juhász ArpAd, Kolárovo (Gúta) Takarmány (100 g) hasznosítható fehérje fg) valamennyi emészthető anyag (g) lóhús 21,0 27,0 húscsontliszt 31,9 38,7 fölözetlen tej 3,3 16,2 friss vér 5,4 5,7 friss hal 13,9 19,0 gilisztaliszt 37,3 47,2 cserebogár-liszt 37,9 59,7 Szovjet védett terület az északi sarkvidéken Vrangel szigete a Kelet-szibériai tengerben fekszik a Csuksz félszigettel szemben. Éghajlata zord, hideg, amely megfelel az északi földrajzi szélesség 70—75 fokának. Amíg nálunk júliusban könynytt nyári ruhába öltözünk, s gyakran csak sortnadrág és ritkaszövésű ing van rajtunk, addig Vrangelen és a többi jégfedte szigeten didereg az ember a háborgó tenger fagyos ölelésétől. A tenger jéghideg lehelete meg a poláris szél átfújja az ember szvetterét, sőt bundáját is. Vrangel szigetet állandóan jég meg a hé födi. A rajtalévő tundra erdőtlen, helyenként sík — másutt dombos vidék, ahol zúzmő, moha és száraz fű tengődik. Itt csak júliusban tavaszodik. Mocsaras részén ilyenkor Indul virágzásnak a növényzet. A poláris fagyok és a mostoha éghajlat ellenére gazdag és érdekes a világ e részének állatvilága (faunája). E sziget hazai vadja közül számbelileg a jegesmedve van túlsúlyban. E vad évenkénti sarjadéka negyedrésszel szaporítja az itteni fauna statisztikáját. A jegesmedve a szigetlakokra nézve nem veszedelmes. Ha e két törzshonos véletlenül találkozik egymással, kölcsönös bizalommal néznek egymásra és mert vitára nincsen okuk, ki-ki megy a maga útján. A kajszalábú fehér mackó kellemes lakótárs. Hozzá hasonló vad nincsen kerek e világon! Ugyancsak Vrangelen fészkei a sarkvidéki természet ritka és igen szép madara a fehér sarkvidéki lúd, amelynek csalhatatlan tájékozódási ösztöne csodálatra méltó. Itt fészkel a poláris bagoly is, meg a kanadai fekete lúd — kazarka. Erre a szigetre pézsma-tulkot akar telepíteni a szovjet kormány. E vad (Ovisbos) teste birkára, szarva meg tehénre emlékeztet. Bizalmas természetű vad. Nagy számban élt a múltban a Csikcs-félsziget egész területén, de a vadorzók teljesen kiirtották. Ma már csak egynéhány példány képviseli a pézsmatulkot Kanada és Grönland területén. Vrangelt az utóbbi Időben védett területté nyilvánította a szovjet kormány, s a vaddal való gazdálkodást állandó hivatalos közegre bízta. A vadorzás így teljesen megszűnt. Hosszú évek során egyetlenegy jegesmedve sem esett a veszedelmes szenvedély áldozatául. A szigeti vadvédelem drákói szigorral jár el a vétkezőkkel szemben és engesztelhetetlen. A védett terület igazgatásával megbízott egyén egyúttal azt a föladatot kapta, hogy a vrangeli természet kincseit és szépségeit megőrizze a jövendő generációk számára. Ez igen üdvös feladat. Ha híven teljesítik, senkinek sem lehet kárára. Egy ilyen nagy föladattal fölruházott ember sohasem unatkozik, mert erre nincsen ideje. Ősszel medvevackot számlál, télen bár hosszú az éjszaka, ellenőrzi a madárfészkeket, tavasszal medvebocsot fog, nyáron pedig a sarkvidéki libák, baglyok, rókák, rozmárok foglalkoztatják. Ä vrangeli szigetlakék legnagyobb ünnepe, amely évenként csakis egyszer ismétlődik, a hajó várva-várt megérkezése. E tengeri jármű a sarkvidéki óceán jégtábláin keresztül utat A Szovjetunió hatalmas jegesmedve preparált bőrét mutatta be a Budapesti Vadászati Világkiállításon. (Kucsera Szilárd felv.) vág magának, hogy kiköthessen a szigeten és az emberek kirakhassák az ottani lakosok számára hozott életszükségleteket. Ha teljesítette kötelességét, útra kel a hazai kikötő felé, persze nem üresen, hanem a szigetről exportált élő vaddal és madarakkal. Európa és más földrészek állatkertjeibe telepítenek innen állatokat. A hajó csak egy teljes esztendő múlva jelenik meg újra. A kibírhatatlan fagy, a számos kegyetlen hóvihar és a végnélküli hosszú éjszakák Vrangel állandó és fáradhatatlan látogatói. Ebből következtethetjük, hogy a sarkvidék mennyire komoly igényt támaszt az ottlakő emberrel szemben. Törvényei szigorúak és kíméletlenek, nem ismernek megalkuvást. A táj azonban az ottani nehéz létföltételek ellenére sem nélkülöz bizonyos szépséget és érdekességet. A sarkvidéki tundra zuzmóval, mohával fedett, helyenként mocsaras, fagyos északi terület ugyan, de tavasszal csupa virág, égboltja meg csupa fény és ragyogás. Vrangelen mindennapi jelenség ma a sürgés-forgás. Kellemes kényelmet nyújtó felszereléssel berendezett lakóházakat építenek. Vendégfogadóban sem lesz hiány. A szigetlakos nem fogja ezentúl türelmetlenül lesni á várva-várt hajó megjelenését, amely ezideig megélhetéséről egyedül gondoskodott. Ma már náluk a repülőgép sem ritka jövevény, amely szintén ellátja a lakosokat mindazzal, amire szükség vari. Sputnik, Moszkva Feldolgozta: Selmec Adolf Mégegyszer Az ember fantáziáját és érdeklődését környezete, az élő világ örök időktől kezdve lekötötte. Az érdeklődés központjában azonban, leginkább olyan állatok kerültek, amelyek erejükkel vagy ügyességükkel, ravaszságukkal kivívták az ember elismerését. Nem csoda tehát, hogy a farkasról (Canis lupus) számtalan mese, monda keletkezett és sok igaz történet kelt lábra a nép körében. A magyar nyelv nevének számos változatát őrzi. Ragadjunk ki Kékessy László — A magyar vadász kézikönyve — című könyvéből egy csokorra valót: Ordas, csikasz, toportyánféreg, ástyán, réti kutyó, mezei lompos, csúnya féreg, lesbeteg stb. A farkas bevonult az Irodalomba is. Megénekelte Petőfi, Arany János Toldi Miklósa pedig farkasokkal viaskodott. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című művében az Oroszországból hazatérő legidősebb fivér is farkasokkal küzdött meg. A világirodalom más alkotásaiban is találkozunk a farkassal. A szakirodalom viszont a farkasok létét más szemszögből vizsgálja. Számunkra örvendetes, hogy Jurán Vidor a „Kárpáti ordasok“ című művében széleskörű megfigyeléseket közöl a „erdők és lápok csavargó szürke fiáról“. Jurán Vidor nevét a fiatalabb generáció kevésbé ismeri. Az idősebbek azonban sokrétű vadásztevékenységéről többet tudnak. Szlovákia vadászata sokat köszönhet neki, mert életének nagy részét, hol újságírói, hol más minőségben a vadászatnak szentelte. A Kárpát! ordasok című munkájáról szólni csak elismeréssel lehet. Szakmai szempontból is vitathatatlan megfigyeléseket és ismereteket közöl. Nyelvezete könnyed és élményt nyújt a „nem vadász“ olvasó számára is. Jurán Vidort joggal nevezhetjük hazánkban a vadászati irodalom megalapfaz ordasról tójának. Távozásával sokat veszítettünk. Jurán Vidor mellett méltó helye van e műfajban Selmec Adolfnak is. A 90 esztendős fró nemcsak a vadászatnak hódol, hanem műveivel elvezérel bennünket a Duna és más folyók romantikus környezetébe is. A csehszlovákiai magyar írók műveiben felvetődik helyenként az ember és a természet kapcsolata, s maga a vadászat is. Azonban ezen megnyilvánulásokat, azaz műveket még nem sorolhatjuk a vadászati irodalomba, habár (mint említettem) a vonatkozás megvan. A vadászati irodalom művelőjének — sokan vonakodnak ettől a kifejezéstől — többet kell tudnia a természetről, mélyebben kell ismernie az állatvilágot, az állatok pszichológiáját, a merő és puszta fegyverforgatáson kívül. A nagy elődök Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Fekete István is mindig az ember és a természet kapcsolatát és összefüggéseit keresték. Csak azért lehet érdekes számunkra Fekete István Vük, Kele vagy Hú című műve, amely szemre egy bagoly sorsát írja le, viszont annál sokkal többet talál benne az olvasó, megtalálja az embert a maga gondjával és bajával. Az igazság kedvéért azonban meg kell állapítani, hogy nehéz meghatározni a vadászati irodalom kereteit, vagyis azt, hogy az hol kezdődik és hol végződik. Az utóbbi években a Szabad Földműves sokat tett a vadászati irodalomért. Bebizonyosodott, hogy egy-egy vadászkalandot, élményt ügyesen tudunk papírra vetni. A tiszta forrás, a nevelő, pedagógiai munka azonban még hiányzik egyes írásokból. Végezetül még annyit: legyünk a természet élő krónikásai, hogy írásainkon ne csak szórakozzon az utókor, hanem hiteles és való ismereteket szerezhessen. Motesíky Arpád, V. Cetín (Nagycétény)
