Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-20 / 20. szám

1972. május 20. SZABAD FÖLDMŰVES 15 A takarékosságról (De A CSKP Központi Bizottságá­nak és az SZLKP Központi Bi­zottságának februári plénumáin elfogadott határozatok értelmé­ben minden erőt a gazdasági problémák sikeres megoldásá­ra összpontosítunk. A társa­dalmi élet és a népgazdaság konszolidálásának eddigi ered­ményeiből és a szükségletek­ből indulunk ki és folytatjuk a XIV. pártkongresszus követ­keztetéseinek realizálását a gazdaság területén. A népgazdaság fejlesztésével rendkívül szorosan összefügg a Szlovák Állami Takarékpénz­tár tevékenysége, mivel a ta­karékpénztári szolgálatok szo­rosan összefonódnak a lakos­ság létszükségleteinek és élet­­színvonalának fejlesztésével. Emellett a lakosság növekvő szükségleteinek tartós biztosí­tása a párthatározatok értel­mében valutánk megszilárdítá­sához, a stabilitásába, valamint a népgazdaság stabilitásába vetett hit megerősödéséhez ve­zet. Párhuzamosan a lakosság ta­karékbetétjei ideiglenesen sza­bad eszközöket képeznek, ame­lyeket az állam egyéb eszkö­zökkel együtt a sikeres szocia­lista építésre, a termelőerők fejlesztésére és a lakosság élet­­színvonalának emelésére hasz­nál fel. Ezek az eszközök rész­ben a közigazgatási szerveket is szolgálják, a takarékpénztár hitel formájában adja nekik a lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatások fejlesztésére, a kulturális sport-, turista és üdülő-létesítmények építésére és fejlesztésére és kölcsön for­májában a lakosság is részesül belőlük. A lakosságnak nyújtott köl­csönök részaránya a betétek­ben az elmúlt évben 20,48 szá­zalékot tett ki. A takarékbeté­tek ezáltal olyan tényezővé vál­nak, amelyekben szervesen kap­csolódik a betevő személyei érdeke a dolgozók közös érde­kével. Ilyen feltételek között a takarékoskodás annak a meg­nyilvánulása, hogy bölcsen ki­használjuk saját bevételünket az élet- és kulturális színvonal olyan mérvű emelésére, amely megfelel a szocialista társada­lom tagja igényeinek. A pénzmegtakarítás képzése több tényezőtől függ. Elsőren­dű szerepe van annak a körül­ménynek, hogy társadalmunk­ban minden egyes polgár mun­kájával és az érte kapott jutal­mazással képes fedezni nem­csak létfenntartási szükségle­teit, amelyek megfelelnek az életszínvonal követelményének, hanem képes pénzügyi tartalé­kot is kialakítani a család költségesebb igényeinek fede­zésére. A betétek jelenlegi nö­vekedése ennek meggyőző bi­zonyítéka. Amikor a Szlovák Állami Ta­karékpénztár ebből a szempont­ból értékeli az elmúlt évben folytatott tevékenységét, meg­állapítható, hogy a konszolidá­ció és a szocialista ökonómia fokozatos fejlődése rendkívüli jelentőségű volt a takarékpénz­tár munkája szempontjából. Fő­leg abban nyilvánult meg, hogy a takarékbetétek képződése az egész 1971-es évben folyamatos és zavaró körülményektől men­tes volt. E feltételek között a betétek 2991 millió koronával nőttek és állományuk elérte a 19,8 milliárd koronát. A beté-I tek gyarapodásának magassága a kiskereskedelmi forgalom fel­adatainak egyidejű túlteljesí­tése mellett arányban van a lakosság pénzbevételének és kiadásának alakulásával. Változás következett be a hosszúlejáratú betétek struktú­rájában is, főleg a 12-havl fel­­mondású négyszázalékos beté­tek növekedése révén. A taka­rékpénztár állománya 1907 millió koronára nőtt. A betétek éves növekedéséből 40,7 száza­lék jut a hosszabb időre elhe­lyezett betétekre. Részarányuk a betétkönyveken elhelyezett betétek összállományában az 1971-es év folyamán 12,9 szá­zalékról 16,8 százalékra nőtt. A takarékbetétek növekedé­séhez főleg a takarékoskodás szervezett formái járultak hoz­zá. Erőteljesen megnyilvánul a vállalati takarékoskodás és a szövetkezeti parasztok takaré­koskodása, amelyekben rend­szeresen havonta 572 ezer üze­mi és szövetkezeti dolgozó vesz részt és összes megtakarításuk elérte a 2771 miiliő koronát. Az egy takarékoskodóra jutó átlagos havi betét meghaladja a 300 koronát. Az így szerzett betétek éves volumene a taka­rékbetétek volumenének 23,7 százalékát teszik ki. A rend­szeres takarékoskodásra való nevelés jelentős formája to­vábbra is a fiatalok prémium­takarékoskodása, amelyben az eddigi ciklusokban 80 ezren vesznek részt és megtakarítá­suk elérte a 327 millió koro­nát. Így a lakosság a nem reali­zált eszközök 87,3 százalékát helyezte el betétkönyvön. Az egy betétkönyvre jutó átlagos betét 5906 korona és egy la­kosra 4330 korona jut. A gazdasági és társadalmi tényezők növekedése nem csu­pán a takarékbetétek képzésé­nek terjedelmében tükröződ­nek, hanem a takarékoskodás és a fogyasztói igény, további differenciálódáásban és motívu­maiban is. Az orientációs átte­kintések, amelyeket a takarék­­pénztár készít a takarékbeté­tek céljáról és szociális-gazda­sági jellegéről, elősegítik a ta­karékbetétek alakulásának el­mélyítését, irányzatainak meg­ismerését. A takarékoskodás célja alap­ján a megtakarítások legna­gyobb részét, 42 százalékát a lakásprobléma megoldása (ház vásárlása, építése, tatarozása, szövetkezeti lakás) képezi. Az efajta betétek növekedése meg­felel az általános fejlődési ten­denciának a legigényesebb hosszúlejáratú használati tár­gyak kielégítésében és azzal számolhatunk, hogy a betétek részaránya nem változik a jö­vőben sem. A lakás berendezésére, kü­lönféle iparcikkekre, szabad­ságra, üdülésre és egyebekre szánt megtakarítások részará­nya 21 százalék. Elsősorban olyanokról van szó, akik új la­kásra várnak, avagy az eddigi berendezést kívánják kiegészí­teni avagy modernizálni. Ilyen formában évente több mint 30 ezer lakást rendeznek be. Az iparcikkekre szánt megtakarí­tások növekedése gyengébb, te­kintettel arra, hogy az egyes cikkek ára alacsonyabb, s fi­gyelembe véve, hogy azokat ki­egészítő- és célkölcsönökkel is beszerezhetik. Különösebb ter­jedelmet nem öltenek a sza­badságra szánt megtakarítások sem, mivel rövid időn belül felhasználják őket. Lényegesen magasabb, 37 szá­zalék azon megtakarítások rész­aránya, amelyek meghatározat­lan anyagi tartalékot, gyerme­kek javára (tanulmány, kelen­gye) és öregségre szánt meg­takarítást képeznek. E megta­karítások tartósabb jellegűek és emelkedő irányzatukkal szá­molhatunk. A szociális-gazdasági jelleg alapján a takarékbetét-állo­mányt széttagolhatjuk munkás­alkalmazotti háztartásra 64 szá­zalékos részaránnyal, mezőgaz­daságira 24 százalékos rész­aránnyal, és egyebekre 12 szá­zalékos részaránnyal. Az egy háztartásra jutó átlagos betét 15 728 korona. A mezőgazdasá­gi lakosság megtakarításának képződése alapvetően megha­ladja a többi csoportot. Ez el­sősorban a pénzbevételek gyor­sabb növekedéséből, a jelentős naturális fogyasztásból, a ház­tartás tagjai jövedelmének na­gyobb halmozódásából ered. A takarékoskodás szükségle­te. bizonyos anyagi tartalékok kialakítása esetleges későbbi felhasználásra, az ember egyik természetes, veleszületett tu­lajdonsága. Ismeretes, hogy a dolgosság és a takarékoskodás lakosságunk legszebb hagyo­mányaihoz tartozik. Ezek ki­bontakoztatása a jelenlegi fel­tételek között azonban nem jelenti azt, hogy a munkával szerzett pénzt megfelelő mó­don nem használja fel anyagi szükségleteinek beszerzésére, kielégítésére, hogy ne öltözzön szépen, ne járjon nyaralni, megvonja magától a kultúrát vagy a szórakozást. A takaré­koskodás értelmét abban lát­juk, hogy a pénzt feleslegesen nem pazaroljuk el. A népgazdaság fejlesztésének és az állami terv teljesítésének keretében a Szlovák Állami Ta­karékpénztár folytatta a taka­rékoskodás intenzív fejlesztését az 1972-es esztendőben is. A betétek gyarapításának felada­ta az eddigi növekedési irány­zatokból indul ki, figyelembe véve a lakosság bevételeinek és kiadásainak feltételezett ala­kulását, s a népgazdaság sike­res fejlődését. Mindez kedvező feltételeket teremt a betétállo­mány növekedése emelkedő irányzatához. Erre jellemző az a körülmény, hogy az idei esz­tendő első két hónapja alatt a betétállomány 1294 millió ko­ronával gyarapodott. A múlt év azonos időszakához viszonyítva ez több mint 151 millió korona növekedést jelent. Ez főleg an­nak az. eredménye, hogy az idén a földmíivesszövetkezetek zárszámadó közgyűlései után sikerült jelentősen növelni a betétállományt. Az összesen ki­fizetett eszközökből 387,6 mil­lió koronát helyeztek el a ta­karékpénztárban, ami a kifize­tett pénzeszközök 64 százalé­kának felel meg. Az elmúlt év­hez viszonyítva a többlet meg­haladja az 59 millió koronát. Megfontolt előkészítés után a takarékpénztár kirendeltségei megkezdték a takarékoskodás új formájának szervezését, a takarékforgatmány számlákra 2 százalékos kamatlábbal. A takarékforgatmányzsíró elterje­dése, mint a készpénz nélküli takarékoskodás, valamint a fi­zetési kapcsolatok új racioná­lis eszköze végeredményben előnyt jelent mindenki számára a betétszolgálatok és a fizetés meggyorsítása révén. Hirdessen a Szabad Földművesben A LEGKISEBB NYUGDÍJ ÖSSZEGE J. G. olvasunk levelében ne­hezményezi, hogy ez 1985-ben megállapított öregségi nyugdí­ja csupán 244 koronát tesz kt, noha a legutolsó, azaz 1971/1D8. sz. törvény szerinti emeléssel, a legalacsonyabb nyugdíj az egyedül élő esetében 551) koro­na és együttélő házaspár eseté­ben 900 korona. Az 197L/106. sz. törvény III. cikkelye, épp úgy mint az er­re vonatkozó előző 1968/16). sz. törvény a legalacsonyabb nyugdíjak említett összegét csak abban az esetben állapítja meg, ha az a nyugdíjas egyet­len megélhetési forrása. Ha ol­vasónk említett alacsony nyug­dija férje nyugdíjával együtt eléri a havi 900 koronát, nem igényelhet, az újabb rendelke­zések szerint sem, nyugdíj­emelést. A levélben foglaltak szerint olvasónk nyugdíját 1965-ben állapították meg és így reá nem vonatkozik az 1971/106. sz. törvény azon rendelkezése, amely szerint 1971. október 1- tőt kezdődő hatállyal kötele­zően felemelték havi 120, 200, illetve 300 koronával az I., II. és III. munkakategóriák szerint megállapított nyugdíjakat, ha oly öregségi, teljes rokkantsági és özvegyi járadékról van szó, amelyet az alkalmazotti mun­kaviszonybői származó nyugdíj esetében 1957. január 1. előtti előírások értelmében és az efsz nyugdíjak esetében 1962. ápri­lis 1. előtti előírások szerint állapítottak meg. Olvasónk nyugdíját később állapították meg, és így sem 6, sem a hasonló helyzetben levők 't\ OTOROS ’'TANÁCSOK MIKOR KELL FÉKOLAJAT CSERÉLNI? Az autó vezetőjének a gép­kocsiban csak akkor lehet biz­tonságérzete, ha a kormány és a fékek megbízhatóan működ­nek. A kormány működését a vezető az indulás pillanatában ellenőrzi, a féket már kevésbé, mert ha előzőleg jól „fogott“, hajlamos azt hinni, hogy az mindig jó. Bármilyen jó volt az előző utazásnál, feltétlenül szükséges az időnkénti alapos ellenőrzés. A mai korszerű személygép­kocsikban szinte kivétel nél­kül hidraulikus fékrendszert építenek. Ez az egyszerűsége mellett megbízható működésű és hosszú élettartamú, mert minden alkatrészét igen finom felületi megmunkálás mellett pontos méretre gyártják. Gu­mialkatrészeit, a dugattyúkat, a tömítéseket olyan különleges gumianyagből készítik, amelyet nem támad meg a fékolaj. Az így gyártott fékszerkezetnél nem fordulhat elő olajszivár­gás és nem juthat be levegő, a hidraulika dugattyúi nem szo­rulhatnak meg. Ez a fékrend­szer jő és megbízható. Oj kocsiknál szinte teljesen megbízhatunk a fékben, mert mielőtt a tulajdonos átveszi, fékmúködését, az egyenletes fékhatást hatósági szakembe­rek ellenőrzik. Azonban a fék hidraulikus szerkezete nem örök életű, nagy nyomás alatt működő és mozgó alkatrészek kopnak, ami leggyakrabban a — mivel házastársukkal együtt elérik a havi 900 koronás nyug­díjhatárt — nem kérhetik az 550 koronánál alacsonyabb nyugdfjak emelését. VAN E IGÉNY STABILIZÁCIÓS KÖLCSÖNRE? S. T. olvasónk írja, hogy a* efsz, ahol dolgozik, elutasította a feltételesen kamat és térítés­­mentes kölcsön folyósítása iránti kérelmét, azzal, hogy az efsz-nek nincs erre a célra pénze. Olvasónk felesége a hnb-on kért és kapott 12 000 korona stabilizációs kölcsönt. Olvasónk azon az alapon, hogy a házastársak összesen együtt 25 000 korona kölcsönt kaphat­nak, szintén kérelmezte a köl­csönt a hnb-n, de azzal az eredménnyel, hogy hajlandók a felesége nevére engedélyezett kölcsönt átíratni nlvsónkra, de további összeget nem engedé­lyezhetnek. A családi házak építésére fo­lyósított feltételesen kamat- és térítésmentes kölcsön folyósí- I fására sem a munkaadóval (ez I esetben az efsz-szel szemben szövetkezett tagsági viszony alapján), sem a hnb-vel szem- I ben senkinek sincs Igénye. A hnb-ok igyekeznek pótolni a kölcsönt az olyan esetben, ahol I a munkaadó nem tud (nem I áll módjában) kölcsönt adni. Egyébként lehetséges, hogy mindkét házastárs munkaadója adjon kölcsönt, de azzal a meg­kötéssel, hogy a kölcsönök összege egy családi ház eseté­ben nem haladhatja meg a 25 000 koronát. A központi szervek igyekez­nek befolyásolni a vállalatokat, hogy a szociális-kulturális alap­jukból megfelelő összeget ter­vezzenek erre a célra. Lénye­gében ez vonatkozik az efsz­­ekre Is. Dr. F. J. fékolaj lassú fogyásában mu­tatkozik meg. Nagymértékben a vezetési technikától függ az alkatrészek kopásának mérté­ke, mert a gyakori, hirtelen fékezések nagyon igénybe ve­szik a berendezést, és a várt­nál gyorsabban kezdődik meg a fékolaj elszivárgása, fogyása. A fékolajtartályban az olaj­szintet gyakran kell ellenőriz­ni, hogy a fogyást észleljük, utánatöltsük, mert ennek el­mulasztása súlyos bajokat okoz­hat. Bármilyen lassú is kezdet­ben a fogyás, ne reméljük, hogy önmagától megszűnik. Arra kell számítani, hogy a hidraulika rendszerben a íeg­­kisebb tömítetlenség is csak fokozódik. Mind gyakrabban kell utánatölteni a tartályt és ilyenkor sürgősen javítóüzem­hez kell fordulni. Bármilyen tökéletes is azonban a hidrau­likus rendszer, minimális olaj­szivárgás mindig van, s emiatt kb. félévenként pótolni kell a hiányzó fékolajat. Az olajszin­tet azonban legalább kétheten­ként kell ellenőrizni, és min­den nagyobb út előtt és után. Amikor már egy-két hónapon­ként kell pótolni csak kis mennyiségben is a fékolajat, akkor már az olajelfolyás na­gyobb, a fék nem biztonságos, mert egy hirtelen nagyerejű fékezésnél olyan mennyiségű olaj szökhet el, hogy a fékezés hatástalan lehet. A fékolaj minőségére, az olajcsere módjára vonatkozó gyári utasításokat feltétlenül be kell tartani, mert igen gya­kori, hogy a gyárak egymástól eltérő minőségű, speciális fék­olajat, gumi vagy egyéb alkat­rész anyagminőséget írnak elő, és csakis azokat lehet alkal­mazni.

Next

/
Thumbnails
Contents