Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
Egy eltévedt szarvas... A kelet szlovákiai Szalánclhegyeket nem kell a vadászok nak külön bemutatnom. Tudják, hogy ez a KoSicetöl (Kassától) keletre fekvő hegyvonulat, amely V. KapuSanytól (Nagykapostól) egészen a déli csehszlovák—magyar határig húzódik, a legbecsesebb trófeájú kárpáti szarvas területe, s tisztában vannak azzal is, hogy Állami Erdőgazdaságunk nem hiába szentel ennek a területnek, főként az utóbbi években, megérdemelt figyelmet. Magyar szomszédaink persze szintén tudják ezt, és a nagyértékű trófea dolgában kiváló szarvasállományuk, jó vadgazdálkodásuk eredményeként ebben a térségben is meghozza a maga figyelyemre méltó eredményeit. Áz 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás különben egyértelműen bizonyította a magyar elvtársak ezirányú törekvésének sikerét. És bizonyára nem véletlen az sem, hogy a kiállításon éppen a szocialista államok foglalták el a vezető helyet, mind a kiállított trófeák minősége, mind a vadászati színvonal tekintetében. Kétségkívül ez annak a céltudatos fáradozásnak eredménye, amelyet a szocialista államok a vadgazdálkodás és a sportvadászat területén kifejtenek, valamint a szoros nemzetközi együttműködésnek, amely általános társadalmi értékek fejlesztése dolgában — amilyen ma már a vadászat — mindinkább megvalósul. Természetesen nem utolsósorban köszönhető ez az eredmény a szocialista államok vadászai közt fennálló kölcsönös, valóban jóviszonynak is. Én a Szalánci-hegyekkel kezdtem! A múlt évi szarvasbőgés során éppen itt volt alkalmam rá, hogy meggyőződjem vadászainknak, határőreinknek a magyar vadászokkal és határőrökkel való igazán őszinte együttműködéséről. Barátommal, a bratislavai S. Soktorral vendégként vadásztunk a Szalánci Erdőgazdaság területén, amely dél felől a Magyar Népköztársasággal határos. A „Kopaszdomb“-on lévő kis vadászház, amelyben elszállásoltak bennünket, a határmenti legmagasabb hegygerinc csúcsa, a Nagy-Milic alatt fekszik, fél kilóméternél alig távolabbra az országhatártól. A Szalánci-hegyeknek ezek már á legdélibb nyúlványai. A szlovákiai oldalon, a Nagy-Milic gerincvonulata alatt viszonylag összefüggő bükk- és tölgyerdő húzódik, míg a magyarországi oldalon kiterjedt lrtványos térség látható. Jó területe ez a kiváló minőségű rőtvadnak és vaddisznónak, amely persze jobbára útlevél és határátlépési engedély nélkül költözik ideoda, ahogy éppen megfelel neki. Barátom szeptember 23 án roppant lehangoltan tért vissza a hajnali cserkészetről. Egy bőgő bika nyomában járt, amelyet az erdésszel már előzőleg kinyomoztak és kiszemeltek ... — Én ebben az idényben befejeztem! — újságolta köszönés helyett a vadászházba léptekor. Kérdésemre, hogy miért és hogyan, Imrével, a vadőrrel együtt részletesen magyarázni kezdték a dolgot. A kiszemelt szarvas már az első derengéskor hallatta hangját. Átváltott az országhatár felől az ún. Élesvágás irányába, nem meszdult és a lejtőn lefelé eliramodott, neki az országhatárnak. A meghökkent vadászok csak akkor vették észre, hogy jóval fölötte háremének néhány tehene állt. Ezek a lövést követően a határ felé ugrottak meg, átmentek a magyar oldalra, s a súlyosan sebzett bika követte őket.,, Mint később kitűnt, a határtól mintegy száz méternyire esett össze — a magyar oldalon. Beigazolódott tehát a régi vadásztapasztalat, hogy a bőgő szarvas vitalitása csakugyan rendkívül nagy, s hogy ezzel A szarvastrófea maradandó emlék. sze a mi erdészházunktól. Nem egészen egy órás nyomkövetés után meg is mutatkozott teljes pompájában. Rögtön látták, hogy öreg, lelövésre való, erős, trófeás bika. A barátom meg az erdész sokáig figyelték. Még azt is megállapították, hogy baloldali koronájának egy ága hiányzik. Egy öreg bükkös szálerdő szélén állt a lejtő irányában, mintegy négyszáz lépésnyire a határtól. Barátom — tapasztalt, jó vadász — lövésre határozta el magát. Kísérője egyetértett vele. A szarvas jól jelezte a váll-laplövést, de nyomban rá váratlanul raegforbőgés Idején mindig számolni kell. Diana nem osztogatja kegyeit csak úgy, könnyűszerrel még kedveltjeinek sem, és érti a módját, hogy nem egyszer — enyhén szólva — jól meggyötörje őket. Az esetet nyomban jelentettük az erdőgazdaság igazgatójának, Vasil Mochnatský elvtársnak, aki nagyszerű vadász, és mint megmutatkozott, pompás szervező is. Értesítette a kérdéses határszakasz őrségének parancsnokát és megkérte őt, hogy haladéktalanul közölje a történteket magyar bajtársaival az ügy elintézése érdekében. Pár órával később már mindnyájan ott is voltunk a -„helyszínen“. Némi kölcsönös magyarázkodás, a rálövés kö rülményeinek tisztázása s a sebzett szarvas érthető kitöré se nyomainak megállapítása után a magyar elvtársak megígérték, hogy a trófeát másnap reggel kiadják. Mekkora volt azonban meglepődésünk, amikor másnap, röviddel a találkozó kitűzött időpontja után, berregve megállt vadászházunk előtt egy terepjáró kocsi, s a Füzérkomlósi Erdőgazdaság két erdésze szállt le róla. A hiva tál mosolygó vezetője s a vidám Miska bácsi, a már előző este megismert vadőr a határőrség egyenruhás tisztjének kíséretében. — Elhoztuk a szarvast, meg a trófeáját! — jelentette a rokonszenves fiatal tiszt. — Az Önök elvtársaival egy tévedés következtében elvétettük a megbeszélt találkozást. Üzenetet hagytunk számukra a csehszlovák határőrségnél, hogy feljövünk ide, a vadászházhoz. Minden pillanatban meg kell érkezniük... Meg is jöttek. Pár perc múlva már ott ültünk együtt mindnyájan. A három magyar elvtárs, a mi határőrségünk parancsnoka, a Szalánci Erdőgazdaság igazgatója s kísérő vadőreink. A szükséges adminisztratív formaságok, a hozott vadhús és a trófea átadásáról és átvételéről felvett jegyzőkönyv aláírása után, annak rendje és módja szerint bará tian összeültünk, és egy kis rögtönzött villásreggeli mellett szívélyesen elbeszélgettünk agancsosaink óvásának és tenyésztésének kérdéseiről, a Magyar Népköztársaság és a hazai vadászproblémákról, a Budapesti Világkiállításról és közös határvidékünk vadászainak a magyar vadászokkal és erdészekkel való példás jóviszonyáról. Nem maradt el a szokásos fényképezés sem. Elvégre az ilyen, csakugyan kiváló elvtársi együttműködést meg is kell ■örökíteni... Megkívánta ezt már maga a tizennégy éves, páratlan tizenhatos bika jól meg érdemelt trófeája is, az agancs, amely a koponya kifőzése után 7,5 kg-ot nyomott és amelyet a CIC nemzetközi pontozási módszere alapján 186,5 ponttal ér tékeltünk. A magyar elvtúrsak kifogás tálán készsége, amellyel az ügy elintézéséhez hozzájárultak, arra kötelez bennünket, hogy köszönetünket vadászfolyóiratunk hasábjain is kifejezzük és a Magyar Népköztársaság va dászainak az elkövetkező évek ben is további sok sikert kívánjunk! Dr. STEFAN TÉRÉN, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége Központi Választmányának tagja Hasznos üzemközi vállalkozás A gazdasági kisállatok tenyésztésével, nevelésével, feldolgozásával és eladásával foglalkozó üzemek társulásából született meg a nitrai (nyitrai) székhellyel működű BRANKO üzemközi vállalat, (melynek nevét a Bratislava, Nitra, Košice szavakból alakították össze). A vállalat feladata a tagként szereplő szocialista mezőgazdasági közületek érdekvédelme, közös problémáinak megoldása. Ez az üzemközi vállalat céltudatos munkával igyekszik magasabb szintre emelni tagüzemeiben és egyéb szervezetekben a gazdasági kisállatok tenyésztésének és ökonómiájának színvonalát. A BRANKO 38 tagözemének névsorában efsz-ek, állami gazdaságok, iskolagazdaságok szerepelnek, valamint a Szlovákiai Kisállattenyésztök Szövetségének Központi Bizottsága található. A hasznos feladatot teljesítő vállalat vezetői közül VRBA Karol mérnök igazgató, MIŠOVE Ľudmila főokonómus és FOTKOVÄ Éva termelésvezető tájékoztattak bennünket néhány olyan kérdésről, amelyek jelenleg a kisállattenyésztők érdeklődésének középpontjában állnak. hAzinyül FELVÁSÁRLÁS Az SZKSZ járási bizottságainak közreműködésével szervezett házinyúl felvásárlás közvetlenül a szövetség tagjaitól történik. A BRANKO saját üzemében feldolgozott vágottnyulat azután a külkereskedelmi vállalat közbeiktatásával külföldre, főleg a kapitalista országokba szállítják. A házinyúl felvásárlási ára élősúlykilónként az első minőségi osztályban 15 korona, a másodikban pedig 12 korona. Fehér nyúlgerezna esetén ehhez darabonként még egy korona felár járul. Az I. minőségi osztályba a 2,5 kg-ig terjedő élősúlyú házinyulat, a II. osztályba pedig az ennél nehezebb nyulakat sorolják. A megvásárolt súlymenynyiség szerint a cég takarmányjuttatásban részesíti a tenyésztőket. MIT TEGYENEK AZ ÉRDEKLŐDÖK? Mindazok akik be szeretnének kapcsolódni a nagyobbarányú szervezett házinyúltenyésztésbe és eladásba, forduljanak tájékoztatás céljából a SZKSZ illetékes járási bizottságához, esetleg közvetlenül az üzemközi vállalathoz, (melynek címe: BRANKO, spoločný družstevný podnik, Nitra, ul. Červenej Armády, č. 27., telefon: 26229, 24551). Ä BRANKO-val kapcsolatban álló legaktívabb járások közé tartozik a dunajská stredai (dunaszerdahelyij, ahol az elmúlt évben több mint 27 ezer nyulat, a nitrai (nyitrai) ahol több mint 6 ezer nyulat, a komárím (komáromi), ahol ugyancsak több mint 6 ezer nyulat, az Uherský Brod-1, ahol 4 ezer nyulat, a le vicéi (lévai), ahol ezerkétszáz nyulat sikerült felvásárolni. Az elszállítás rentabilitásának szempontjából fontos, hogy a kérdéses községben, a megegyezés szerinti időpontban legalább 200 db házinyúl álljon felvásárlásra készen. Ilyen esetben a cég hajlandó havonta egyszer teherautóval kimenni, sőt annak a személynek, aki hajlandó a vágásra érett házinyulak összpontosítását megszervezni — esetleg a helyi szervezetnek — hajlandó nyulanként ötven fillér jutalmat fizetni. PDLYKATENYÉSZTÉS ÉS FELVÁSÁRLÁS Az össz-szlovákiai bázinyúlvalamint pulykatenyésztési koncepció szempontjából a BRANKO jelentős üzemfejlesztési időszak előtt áll. A Trnovec nad Váhom-i (tornőci) pulykakeltető üzem építése befejeződött és megkezdődött a teljes üzemelés. Ugyancsak elkészült a 6400 pulyka törzsállományt befogadó cabaji farm. Idén legnagyobb figyelmet a tagüzemek együttműködésére és a közös létesítmények befejezésére, üzembehelyezésére fordítják. Ezidáig sikerült feltérképezniük Szlovákia összes pulykaszaporító telepét és bevonni az üzemközi vállalat munkájába. A kelet-szlovákiai kerületből köztük van a čaklovi és a strážnei (örösi) efsz, a nyugatszlovákiai kerületben a Trnovec nad Vahom-i (tornócl) és a komárnoi (komáromi) állami gazdaság, valamint a smoleniceí és a slúdeűkovcei efsz, végül pedig a BRANKO nyitrai telepe. A tenyészanyagellátás legfőbb tényezője az Ivanka pri Dunaji-i (dunaivánkai) Baromfitenyésztési Kutatóintézet, amely szülőpárokat bocsájt rendelkezésünkre. Két tenyészvonalat használnak szaporításra, melyek közül az egyik megjelölése TLF, ez 7—9 kg súlyhatárú fehér tollszinű középnagy típus, amelyet házilag BRANKO 200-asnak mondanak, a másik kistestű típus, amelyet BRANKO 100-ként tartanak nyilván és 4,56 kg átlagsúllyal brojlerként vagyis pecsenyepulykaként értékesítenek. A vállalat munkája főleg a kistestű pecsenyepulyka előállítására irányul, mert a jövőben nevelőházban történő takarmányozással számolnak. Például Caklovon nyolc pulykaházban évi 500 tonnás termelést várnak. Természetesen egyidejűleg félintenzív tartás is folyik majd, de a cél az, hogy fokozatosan az intenzív pulykatartásra térjenek át. A pulykaszaporító telepek száma nemrégiben még 24 volt, amely szám 22-re, majd 18-ra csökkent, jelenlegi számuk pedig mindössze 8, viszont kapacitásuk megnövekedett. A pulykahizlaló telepekről ugyancsak áttekintésük van, amelyeket fokozatosan ugyancsak bevonják a munkába, mert ez jelent majd tömegtermelést. A PULYKATENYÉSZTÉS FELLEGVÁRA A pulykatenyésztés iránt érdeklődők tájékoztatás végett fordulhatnak a BRANKO fent megadott címére, vagy e cég 05 számú Trnovec nad Váhom-i (tornóci) telepéhez, amely központja, fellegvára lesz a jövőben a szlovákiai pulykatenyésztésnek a 'szaporítás és a hizlalás tekintetében egyaránt. Kelet-szlovákiában Vranov válik a pulykatenyésztés kerületi központjává. Az érdeklődők az üzemközi vállalattól napospulykát darabonként 17 koronás áron vásárolhatnak, de tenyésztési valamint állategészségügyi tanácsokat is kaphatnak. A eladott pulykákról pontos áttekintést készítenek és a 110—120 napos nevelési idő hozzáadásával előre tudni fogják, hogy melyik üzemben, milyen pulykamennyiség éri el a vágási érettséget. Ügy ahogy mondjuk egy 8000 darabot számláló szállítmányt egy bizonyos napon eljuttatnak a Magyarországról vásárolt speciális hő- és légszabályozó felszereléssel ellátott teherautón a nevelőüzembe, ugyanúgy jönnek majd az előre elkészített és megbeszélt harmonogram szerint több teherautóval érte. Az elszállítást esetleg az állami felvásárló vállalat vagy az állami baromfifeldolgozó vállalat végzi el, ami a feldolgozó üzemek kapacitásától függ. SZAVATOLT MINŐSÉGŰ TAKARMÁNYT A pulykák élelmezésének és állategészségügyi prevenciójának kérdéseivel szakavatott személyeknek kell foglalkozniuk. Legfontosabb megoldani olyan takarmánykeverékek előállítását, amelyek minden szükséges anyagot tartalmaznának. Jelenleg az előállító üzem ismeretlen marad és ez az anonimitás káros, mert nincsen kinek megmondani, hogy egy bizonyos takarmánykeverék szállítmány jó vagy rossz. Mivel az állami felvásárló szer? tagja a BRANKO-nak, remény van arra, hogy Ígéret szerint Szlovákia területén két üzemet a pulykatáp gyártásra szakosítanak, ami nagy haladást jelentene. A nyugat-szlovákiai kerületben ezzel kapcsolatban szóba került Galánta és Trnava, a kelet-szlovákiai kerületben pedig egybehangzóan Vranov. Elképzelhető, hogy a mai gépesítési szinten lehetséges lesz kifogástalan minőségű pulykatápot gyártani, s ezért a minőségért az előállító üzem minőségi szavatosságot is vállal. Ilyen nagybani előállítás esetén lehetséges a szükséges egészségügyi preparátumokat is pontos, egyenletes mértékben közvetlenül a takarmányba juttatni, ami megkönnyíti a betegségek fellépése elleni védekezést. Mindezekkel a kezdet kezdetén járunk, bár számos szakember a vázolt rendszert helyesnek tartja. Felelősség és áttekintés nélkül nem lehet magasabb szinten nagyarányú pulykatenyésztést, de bármi más is szervezni. Jelenleg az a helyzet, hogy úgy a pártszervek, mint az illetékes minisztériumok tisztségviselői megértést tanúsítanak a nyúltenyőszlés és a pulykatenyésztés iránt. Mihelyt kellő alapossággal sikerül hazai problémáinkat megoldani, munkát vállalhatunk nemzetközi viszonylatban Is a KGST országainak együttműködési szintjén. KUCSERA SZILÁM A Dolné Krškany-i (alsóköröskényi) Efsz angliai eredetű szélesmellű fehér pulykákat nevel.Az elmúlt évben hatezer pulykát adtak át a felvásárló vállalatnak. Képünkön Nagy Margit pulykaetetés közben. (Matis Pavel felvétele)
