Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
J MEDDIG Az eddig ismert leghoszszabb életű angolna 55 évet élt. Kimúlt Svédország egyik nagy akváriumában egy angolna, amely ezt a kort messze túlhaladta: 88 éves volt. (Le péche et les poissons.) A NÖVÉNYEVŐ HALAKKAL az NSZK-ban szerzett újabb tapasztalatokról Irt Vollmann-Schipper. Szerinte halbetegségeket nem hurcoltak be, a teleltetés még pontytyal együtt is — azoknál kisebb veszteséggel — jól sikerül, de a lehalászás megfelelő, óvatos keresztülvitelétől függ. Ezt 8 °C-on felül nem szabad végezni. Már 8—12 foknál felvette az amur a takarmányt a telelőkben, közben Irtotta a növényzetet. A pontytakarmányt is fölveszi, de növényzetirtó munkája mellett ez nem jelentős mérvű. Mindhárom növényevőnek kitűnő az Ize. Megemlíti a i,Növényevő halak“ c. könyv német nyelvű megjelenését, és bízik abban, hogy a tenyészanyag ára úgy csökken, hogy arányos lesz az egyéb halakéval, ami fokozatos, nagyobb mérvű betelepítést eredményez. (Alig. Fischerei Ztg.) A HIGANY fokozott felhasználása és különböző formákban a vizekbe juttatása révén a halak húsában raktározódik, amiért pl. az amerikai Nagy Tavakban 1970-ben megtiltották a halászatot és a horgászatot. Japánban pedig ismeretlen betegségben Minimata városban 46 ember — főleg halász — halt meg és ez végeredményben higanymérgezés volt. A higany a tengeri öböl mentén fekvő gyárakból került a tengervízbe. A higanymérgezés nommn — . ““0 7 «»i uiuuuuiua, lCglWUlä" rább a hajban állapítható meg. Míg a DT a halak zsírszövetében halmozódik fel, addig a higany az izomzatban. Eddig azt hitték, hogy a higany a víz fenekére süllyed, most kiderült, hogy a legkisebb élőlények vízben oldódó formába hozzák, már pedig a századforduló óta az Egyesült Államokban mintegy 70 millió tonna higanyt használtak fel. Arra, hogy milyen mennyiségű higany nem okoz még bajt a halak fogyasztása esetében, még nincsenek meghatározott adatok. (Schweizerische Fischerei Zeitung) ■y|i Duna mentiek sokféle változatában ismerjük az ősi folyót. Télen olykor Jégpáncél borltja. Tavasszal, hol jobban, hol kevésbé megduzzad és sokmindent sodor magával, hömpölyög ősrégi célja, a Feketetenger tajtékzó víztömegébe. A természet törvényei szerint itt elpárolog, s bő esők formájában esetleg ismét viszszatér hozzánk. Üsszel komoran, csendben somfordái lefelé, nyáron pedig állandó mozgásban hömpölyög. Útja során hol árad, hol pedig apad. Nagyon szép látvány, amikor nyáron a víz színén játszik a nap. Ilyenkor rengeteg itt a fürdőző, és a horgász. A víz fölött a pompás karcsútestű fehér sirályok artistamutatványnak beillő ügyességgel röpködnek. Néha héja módjára, merészen csapnak a magasból a vízre, s a halzsákmánnyal ismét felröppennek. Hullámait békésen szelik a bolgár, magyar, csehszlovák, jugoszláv, osztrák, német és egyéb személy- és teherhajók százai. Újabban megjelentek a komárnoi (komáromi) hajógyár munkásai által gyártott nagy hűtő- és személyhajók Is. Az ezek nyomán keletkező nagy hullámok vad irammal csapkodják a partoTrat és zavarják az ott tartózkodó horgászokat. Ez nagyon kellemetlen jelenség, mert a hajók zöme állandó forgalmat bonyolít le a Dunán. Megjelentek a ..Fecske“ és a „Rakéta“ nevű gyorsjáratú szárnyas hajók is, amelyek a vízből kiemelkedve rendkívüli gyorsasággal szinte repülnek a Duna vizének felületén. Az utolsó Jövevények közé tartozik a román Carpatia, a szovjet Dunaj és a magyar SZOT üdülőhajó. Ezek érkezését már messziről hangos zeneszó jelzi. Csak úgy harsognak az indulók és ömlenek a lemezjátszóból a szebbnél szebb melódiák. Vígan utaznak az üdülők százai. Biztosítom az illetékeseket, hogy a parton fürdőző és horgászó tömegek közül ezért senki sem haragszik. De van még egy jelenség, amely pontosan jelzi ezen óriáshajók közeledtét. Mikor az ilyen hajó 4—5 kilométernyire van tőlünk, megfigyelhetjük, hogy a Duna vize eléggé gyors mozgással, befelé szívódik. Néha 5—6, sőt helyenként 10—12 métert is beszívódik a víz. Ekkor előttünk a part fenékrészei és az ott heverő rengeteg csiga, békateknő és soksok már régebben vízbe került tárgy. Néha még régi rozsdás puskacsövek, különféle gépalkatrészek is előkerülnek. Régi római eredetű cserepek, téglák is előfordulnak. Hangsúlyozom, hogy a szívódás mélysége a part fekvésétől függ. Ilyenkor kísértetiesen zúg és fortyog, a befelé hömpölygő víztömeg. A tapasztalt dunai horgász azonban már tudja, hogy mi a teendője. Gyorsan összekapkodja a horgát, és egész felszerelését, majd a parttól legalább 20 méterre gyorsan hátrahúzódik. Jól is teszi, mert amint a hajó előtte elhalad és 1—2 kilométert tovább megy, A DUNA már jön is a visszacsapás. Ugyanis az előbb hehúződott víztömeg, hatalmas méteres hullámok formájában tér viszsza, amelyek perceken belül, végigmossák az egész partot és ha ott valamit találnak, azt irgalmatlanul magával viszik a mélybe. Legyen az horognyél, tekerő, horgásztarisznya vagy bármi más. A hullámok 20—30 perc múltán lecsendesednek és szépen viszamennek medrükbe. Végtelen nyári Dunai csend. Csak itt-ott ugrik ki a vízből egy-egy unatkozó keszeg vagy ponty. Gyönyörű az ilyen nyári nyugalom és csönd a Dunán. Olyan nagy a csönd, hogy a friss zsenge levelű tuzlák ágai közt duruzsoló méhek zaját is hallani. Ez az ami nyugtat és gyógyít. A nyugalom, a lassan hömpölygő víz látványa és a pormentes tiszta friss levegő. Ez kell a dolgozónak. Nem pedig a bűzös levegőjű kocsma. A horgászok részére legfontosabb, hogy a nagy hullámverés utáni elcsendesedéskor vadul kezdenek kapni a halak. Van úgy, hogy egész tarisznyára való halat sikerül ilyenkor horogra akasztani. HOLCZER LÄSZLÖ, Dunai horgász. —k— Komárno (Komárom) 10. SZÄM KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete vadászat es el. önetetők esetében a tartályrész magasabbra, vagy alacsonyabbra állításával tudjuk a takarmány utánfolyását biztosítani. ■ 4. Ha takarmány szóródott az alomba, ne várjuk, hogy felegyék az állatok. A trágyával, alommal keveredett, átnedvesedett éleség szennyeződik, megromlik, megpenészedik, s ha elfogyasztja az állat, kár származhat belőle, mert megbetegedhet tőle. SS 5. Ha takarmánykeveréket, tápot etetünk, naponta egyszer hagyjuk teljesen kiürülni az etetőket, így kényszerítve állatainkat arra, hogy az apróbb, porosabb részeket is elfogyaszszák. A darakeverékhez adott vitamin, ásványianyag, és egyéb kiegészítők, a takarmánynak nagyon értékes részei, amelyek A ketrecbe dobott szálastakarmánybúl sok elpocsékolódik. ha mindig az etető alján ma-W72. MÁJUS 20. A TARTALOMBÓL Takarékoskodjunk a takarmánnyal .ф. A galambok észlelik a mágneses erőteret 4 A nyúl takarmányértékesítésének tényezői Hasznos üzemközi vállalkozás Jó tadni A baromfimikoplazniózis megelőzése A cserebogár mint takarmány Szovjet védett terület az északi sarkvidéken 0 Mégegyszer az Ordasról Egy eltévedt szarvas... A jövő népélelmezési tömegcikke — A HAL д Külföldi vizeken A Duna s fellazítjuk, máris szívesebben fogyasztják. В 6. Az is takarmánypazarlást okoz, ha állataink számához képest kevés az etetőhely. Ilyen esetben az erősebb álla-Takarékoskodj unk a takarmánnyal A baromfi- és a nyúltartők örök panasza, hogy drága a takarmány s ez igaz Is. Annál inkább meglepő, mennyi szóródik ki az etetőkből, milyen sokat taposnak alomba az állatok. A takarmánypocsékolás leggyakoribb oka, hogy rosszak az etetők. A nvúl és baromfi egyaránt kiszórja, beszennyezi s aztán nem fogyasztja el a takarmányt a deszkából készült vályúkból. Sok takarmány ktszóródik akkor is, ha nem elég mély az etető, vagy elég mély ugyan, de túlságosan megtöltik. Még a jó etetőből is sok tápot kiver a baromfi, ha túlzottan alacsony az etető pereme. Vannak, akik nem készítenek a nyúl számára etetőrácsot, s a szénát vagy a zöldtakarmányt egyszerűen bedobják a ketrecbe. Ha viszont a nyúl már ráül egyszer, beszennyezi, nem fogyasztja el. A táp, a szemeseleség kiszó-Irődását, elpocsékolódását akkor előzhetjük meg, ha a következő szabályokat betartjuk: В 1. Gondoskodjunk állataink fejlettségének megfelelő méretű etetőről. A naposbaromfinak lapos vályú, vagy szállítődoboz fedél Is megteszi, a növendékeknek, felnőtt baromfinak azonban már olyan magas pereműre van szüksége, amely szártörvével egymagasságú. Ha ennél alacsonyabb az etető tegyünk alája téglát, magasítót. A függesztett etetők előnye, hogy magasságuk szükség szerint állítható be. В 2. Drőtrácsok, vályúosztők használatával is akadályozzuk, hogy az állatok kiszórhassák a takarmányt. A nyúl és a baromfi etetővályúinak pereme befelé hajoljon. A nyúletető felülete kisméretű legyen, hogy az állat beleállni, piszkítanl ne tudjon, a szálastakarmányt rácsból etessük. В 3. Az etetőt legfeljebb félig, még jobb, ha harmadrészig töltjük takarmánnyal. A nyulak elé ne tegyünk szénát „dúlásig“, mert válogatósak lesznek, a régit nem fogyasztják radnak, nem szolgálhatják azt a célt, amiért a takarmányba kevertük őket. A friss takarmányt szívesebben fogyasztják az állatok, mint a régit. Az etetőben lévőt ha csak egy pálcikát húzunk benne végig, tok elverik az etetőtől a gyengébbeket s közben szórják a takarmányt. Nyulanként 5—6, tyúkonként 8—10 cm etetőhely legyen, hogy ne támadjon tülekedés, verekedés a takarmány körül. — g— Önetető téglalábakon. (A' szerző fölvételei.]
