Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. május 20. Tiltakozások Nixon újabb gaztette ellen Május 8-án Nlxonnak olyan újabb nyilatkozata látott napvilágot, amely megdöbbentette az egész világ békeszerető emberiségét. Elrendelte az észak-vietnami kikötők elaknásítását azzal az Indoklással, hogy megakadályozza ezek megközelítését idegen hajókkal. Ezzel egyidejűleg bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok fokozza a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellent bombatámadásokat és légi csapásokkal semmisíti meg a szerinte stratégiai jelentőségű szárazföldi utakat. Nixon tehát működése alatt nem szűkölködik az olyan bejelentésekkel, amelyek ellentmondóak. Például amikor meghirdette az úgynevezett vietnamizálási tervét, azt Ígérte az amerikai népnek, hogy hamarosan befejezi az indokínai háborút. Azt állította, hogy a dél-vietnami bábrezsirtí hadseregének legkorszerűbb fegyverekkel való ellátásával olyan katonai erőt hoz létre, amely semlegesíti a hazafias felszabadító erők nyomását. Azonban a vietnamizálási terv csődöt mondott, mert a Dél- Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány felszabadító erőt elsöprő csapásokat mértek a dél-vietnami kormánycsapatokra, és Laoszban, Kambodzsában is megmozdultak a hazafias erők. Az USA elnöke már 1970. december 10-én egy sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy ha erősödik Dél-Vietnamban a hazafias erők nyomása, helyesnek tartja a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának ismételt felújítását. Ez azt jelenti, hogyha Dél-Vietnamban erősödnek, előretörnek a hazafias erők, a világ legnagyobb imperialista hatalma maga formálta jogán kíméletlen, barbár légitámadásokkal pusztítja a szocialista Vietnami Köztársaság népét. A „magaformálta jog“ azonban semmiféleképpen sem indokolható. Ugyanis az 1954-es genfi egyezmény világosan kimondja, hogy Vietnam egységes állam és népének joga van dönteni további sorsáról. Már 1956-ban választásokat akartak tartani Vietnam területén, azonban Eisenhower volt amerikai elnök egészen világosan megmondotta, hogy nem engedhetik meg a választásokat, mert akkor a kommunista erők jutnának hatalomra. Tehát az imperialista nagyhatalom ebből kiindulva formál jogot a beavatkozásra. A demokráciát hirdető Amerikai Egyesült Államok politikusai hadüzenet nélküli háborút folytatnak Vietnam népe ellen. Nem törődnek a békét óhajtó vietnamiak mérhetetlen szenvedéseivel és kommunista ellenes vak gyűlöletükben nem riadnak vissza a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem. Az amerikai hadiipar minden megölt vietnami hazafiért 120 ezer dollárt zsebel be. A legkorszerűbb fegyverekkel ennyibe kerül egy vietnami szabadságharcos elpusztítása. A hadianyag gyárosok csak a nyereséget nézik és nem látják százezrek, milliók tragédiáit, amit az indokínai háború egyre nagyobb kiterjesztésével idéznek elő. Világszerte sok találgatás, nézetnyilvánítás hangzik el az Amerikai Egyesült Államok vietnami háborújával kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy az imperialista agresszor már csak tekintély kérdésből folytatja a harcot. Nem akarja vállalni a szégyent az esetleges kudarcért, vereségért. Azonban a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata világosan leszögezte, hogy az amerikai csapatok nyugodtan kivonulhatnak Indokínai térségéből és utána a vietnamiak majd létrehoznak egy olyan koalíciós kormányt, amely megfelel a Vietnamban létrejött politikai erőviszonyoknak. Az amerikai csapatok tehát ha akarnának, szégyen nélkül távozhatnának. De ezt azért nem teszik, mert akkor tényleg létrejönne egy olyan koalíciós kormány, amely különböző reformokkal, intézkedésekkel háttérbe szorítaná a kizsákmányolókat és a munkásnép jutna hatalomhoz. Az agressziós csapatok tehát kimondottan e kizsákmányolők dél-vietnami bábkormányát védik. Rettegnek attól, hogy Ázsia e térségében terjeszkedik a szocialista rendszer, vagy egy olyan államközösség, amelyben a dolgozók nagyobb szociális vívmányokhoz Jutnak. A szocialista eszmék terjedését tűzzel-vassal igyekszenek meggátolni, ezt bizonyltja Nixon május 8-1 bejelentése Is. Az Indokínai térségben amint Ismeretes, a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány reguláris csapatai egyre nagyobb győzelmeket érnek el és a bárkormány csapatai egymás után adják fel állásaikat. A kizsákmányoló rendszereket védő imperialista nagyhatalom tehát kötelességének tartja megakadályozni a forradalmi erők előnyomulását. Nixon bejelentése óriási felháborodást váltott ki az egész világon. Tiltakoznak a szocialista államok, de elítélik Nixon újabb gaztettét Indiában, Franciaországban, Ausztráliában, Angliában, de magában az Amerikai Egyesült Államokban is egyre fokozódnak a tüntetések az amerikai hadsereg barbár tettei ellen. A Kínai Népköztársaság kormánya is határozottan leszögezi, hogy a háború kiterjesztése, a kikötők elaknásítása, a bombázások fokozása, a nemzetközi jog és a Vietnami Demokratikus Köztársaság szuverenitásának legnagyobb fokú megsértése. Nixon bejelentésével kapcsolatban a szovjet kormány határozott nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezi, hogy a VDK blokádja az alapvető nemzetközi jogok semmibe vevése és ezzel a fiatal szocialista országot megakarják fosztani attól a lehetőségtől, hogy más országokkal tengeri úton kereskedjen és azoktól segítséget kapjon. Kifejti, hogy a vietnami problémát elsősorban tárgyaló asztalok mellett kell megoldani. A Szovjetunió a nemzetközi hajózási jogok megsértéséért és a további fejleményekért az Egyesült Államokat teszi felelőssé. S ennek az Imperialista provokációnak esetleg beláthatatlan következményei lehelnek a világpolitika fejlődésében. Az észak-vietnami kikötőkben az elaknásftás után 30 külföldi hajó, 16 szovjet, 5 kínai, 3 lengyel, 5 Szomáliái, 2 honkongi, 2 kubai és 1 NDK hajó vesztegel. A légi kalózok már bombáztak egy szovjet és két kínai hajói. Bár az Amerikai Egyesült Államok felszólította a blokád alatt lévő hajók kapitányait, hogy hagyják el az észak-vietnami kikötőket, azok közül eddig egy sem mozdult, mert ki akarják rakni a VDK-nak hozott szállítmányokat, többnyire élelmiszert és műtrágyát. A mágneses aknák igen veszélyesek, mert akkor is felrobbannak, ha a hajó fémteste távolabb halad tőlük. Tehát a hajók legénységének élete veszélyben forog. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nyilatkozatában élesen elítéli az amerikai agressziót és a nemzetközi jog durva megsértésének tartja. A tengert és hajózási szabadság alapelveinek megszegését olyan eseménynek nyilvánítja, amely kiélezheti a nemzetközi helyzetet. Felszólítja az Amerikai Egyesült Államok kormányát, hogy a legrövidebb időn belül vonja vissza Nixon elnök döntését és tartsa tiszteletben a nemzetközi jogokat. Nixon és vele együtt a barbár amerikai imperializmus tehát újból bemutatkozott. Sárba tiporja a népek, nemzetek legalapvetőbb jogait és hívatlanul garázdálkodik, pusztít, gyilkol Vietnamban. A világ haladó közvéleményének azonban egyre erősebb a felháborodása, tiltakozása és nem engedi, hogy az imoerialista óriás eltiporja a hősiesen küzdő vietnami népet. A szocialista országok egyre több gazdasági és katonai segítséget nyújtanak a harcoló hazafiaknak és ma már a legkorszerűbb fegyverekkel küzdenek a betolakodó imperialisták ellen, akiknek előbb-utóbb takarodniuk kell az indokínai térségből. BÁLLÁ JÓZSEF Tovább szilárdul a csehszlovák és a szovjet nép barátsága Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában két napig ülésezett a Csehszlovák—Szuvjet Baráti Szövetség szlovákiai kongresszusa. Négyszáz küldött több mint 400 ezer tagot képviselt. Az ülést Ondrej Klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezette, aki üdvözölte a kongresszuson résztvevő pártküldöttséget, amit Jozef Lenárt, a CSKP KB tagja és az SZLKP KB első titkára vezetett. A kongresszus résztvevői viharos tapssal üdvözölték Ludmila Andrejevna Zemljankovát, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság központjának elnökét, az össz-szövetségi szakszervezeti tanács titkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselőiéi, valamint a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság küldöttségét. A kongreszszuson résztvett Mihail Mihajluvics Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, Pjotr Jefimovics Goroskin konzul, valamint Vitalíj Fjodorovics Jakimov ezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg képviselője.— A kongresszuson a főbeszámolót Karel Savéi, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának titkára tartotta. Beszédében vázolta a szövetség hétéves munkáját. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség sem a burzsoá üldözés, sem a fasiszta megszállás nehéz időszakában, de az 1968—1969-es válságos években sem lett hűtlen nemes küldetéséhez. Fellépett a szovjetellenes támadások ellen, amelyek egyre gyakrabban jelentek meg a tömegtájékoztató eszközökben. Ezek semlegesítésére, számos rendezvényt szervezett. Ilyenek voltak többek között a barátság és béke stafétája 1983 májusában, valamint az Ukrán SZSZK kulturális napjai és a békeünnepségek. Az 1969-es áprilisi pártplénum után gyors ütemben bontakozott ki a szövetség sokoldalú tevékenysége. Különösen a szervezőmunka javult és ennek nyomán új alapszervezetek alakultak az üzemekben. Az alapszervezetek aktivizálása kedvezően hatolt a taglétszám növekedésére is. Ma már 7208 szervezetben 410 ezer tag dolgozik aktívan. A tagság 55 százaléka párton kívül, 48 százaléka munkás és szövetkezeti tag, 36 százaléka nő, és 39 százaléka még nem töltötte be 35. életévét. A Csehszlovák—Szovjet Baráti SzöA szovjet külpolitika alapja az internacionalizmus Amióta megalakult a szovjet szocialista állam, mindig a proletár internacionalizmus volt a külpolitikai tevékenységének és nemzetközt akciójának lényege. A szovjet külpolitika alapelveit Lenin alkotta meg. A kommunista pártnak, amely a világ első szocialista államát vezette, Lenin meghagyta, hogy a világ forradalmi megújhodásának nemes internacionalista feladatát szolgálja. Az SZKP XXIV. kongresszusa meggyőzően bebizonyította a szovjet népnek a szocialista internacionalizmushoz való hűségét. Ez a nemzetköziség volt és marad a Szovjetunió külpolitikájának alapköve. A kongresszus meghatározta e politika céljait, és hangsúlyozta, hogy a lényeg az, hogy a többi szocialista országgal együttműködve létrejöjjenek a kedvező nemzetközi feltételek a szocializmus és a kommunizmus építéséhez. Közéjük tartozik a szocialista országok egységének megszilárdulása, a népi felszabadító mozgalom támogatása, a fiatal fejlődő államokkal való sokoldalú együttműködés megteremtése, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élés elveinek következetes betartása, az imperializmus agresszív erőivel való határozott szembeszegülés, valamint az, hogy az emberiség megszabaduljon az új világháború veszélyétől. A Szovjetunió szocialista internacionalizmust hirdető politikájának hatékonysága azzal magyarázható, hogy az ország egyre növekvő gazdaságának anyagi forrásaira és katonai erejére támaszkodik. A Szovjetunió együttműködése az európai szocialista államokkal sikeresen fejlődik, és hatékony szervezeti formákat ölt. A Varsói Szerződés tagállamainak politikai tanácsadó bizottsága és a KGST a szocialista közösség országai külpolitikájának, védelmi törekvéseinek és gazdasági integrációjának összehangolására szolgál. A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújt a Vietnámi Demokratikus Köztársaságnak, és az ő szolidaritására támaszkodik a szocialista Kuba testvéri népe is. Az SZKP XXIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Internacionalista kötelességének tartja hatékonyan együttműködni a szocialista világrendszer további fejlesztésében, a szocialista országok egységes és szilárd családjának létrehozásában, amelyben kontinensünk valamennyi embere a szabad nemzetek társadalmának mintaképét látná. A kongreszszust követő évben a Szovjetunió tovább fejlesztette az együttműködést a fejlődő országokkal, és önzetlenül segítette őket politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításában. Jelentős lépés volt e téren a Szovjetunió és India között megkötött barátsági és együttműködési szerződés. A Szovjetunió támogatja Kelet- Bengália népének nemzeti felszabadító harcát, és segítséget nyújt a béke helyreállításában az indiai félszigeten. Ezzel hozzájárul az igazság és a béke megteremtéséhez ezen a nyugtalan ázsiai szubkontinensen. Ezt tanúsítják többek között a Bangla Desh elnökével, M. Rabmannal és a pakisztáni elnökkel, Bhuttóval nemrég Moszkvában folytatott beszélgetések eredményei. A Biztonsági Tanács határozata alapján a Szovjetunió sokoldalú segítséget és támogatást nyújt az arab országoknak az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért folytatott harcban. Ezeknek az országoknak népei barátaik szolidaritására támaszkodnak, és el vannak szánva a megszállt területek visszaszerzésére. Harcolnak az imperializmus intrikái és izraeli ügynökei ellen, megszilárdítják függetlenségüket, és a szocialista fejlődés mellett döntöttek. Az ázsiai és afrikai népek szolidaritási szervezetének 5. konferenciáján kiadott nyilatkozat kimondja: Ügy véljük, hogy azok az országok, amelyek a nem kapitalista fejlődés útjára léptek, a nemzeti felszabadító mozgalom élcsapatát képezik. A konferencia a nemzeti felszabadító világmozgalom és a szocializmus egységének internacionalista jelszava alatt zajlott le. Ismeretes, hogy a tőkés országokkal fenntartott nemzetközi kapcsolatokban a Szovjetunió megmarad a maga ideológiai pozícióin, és a világháború elkerülése egyetlen lehetőségeként a békés egymás mellett élés politikáját követi. De az Imperialisták nem akarnak megbékélni a reális korparanccsal, és fegyvert használnak a népek szabadsága és függetlensége elnyomására. A Szovjetunió politikai és anyagi segítséget nyújt a népi felszabadító mozgalmaknak, és támogatja az igazságos felszabadító háborúkat. így van ez Indokínában és Afrikában, ahol Guinea (Bissau), Angolna és Mocambique népei fegyverrel a kezükben harcolnak a portugál gyarmatosítók jármából való felszabadulásért. Ez a Szovjetunió legfontosabb internacionalista hozzájárulása a forradalmi világmozgalomhoz. A szocialista világrendszer jelenlegi növekedése fokozza a nemzetközi forradalmi erők támogatásának lehetőségét. Megnőtt a szocialista országokban a gazdasági sikerekért érzett internacionalista felelősség. A kommunista és munkáspártok Moszkvában megtartott nemzetközi tanácskozásán mondotta L. I. Brezsnyev, hogy sikereinktől függnek az egész világ forradalmi és felszabadító mozgalma támogatásának lehetőségei. Tőlük függ az új társadalom építése példájának ereje is, amely a szocializmus legjobb agitátora a kapitalista országok dolgozói számára és azon népek számára, amelyek lerázzák a gyarmati igát. A szocialista országok közös internacionalista ügyének árt a kínai maoisták soviniszta politikája, akik nagyhatalmi céljaikért feladták a proletár nemzetköziség marxista-leninista elveit. Épp rájuk vonatkoznak Lenin szavai, hogy az, aki nacionalista szemszögből nézi a dolgokat, veszélyezteit valamennyi nép, valamennyi faj nyelvi és eszmei közeledését és a proletariátus nemzetközi egységét. A maoisták arra törekszenek, hogy megbontsák a szocialista közösséget és megtörjék a nemzeti felszabadító harc egységfrontját; megpróbálnak éket verni a forradalmi erők közé. A maoisták a kispolgárt nacionalizmus érzésének szításában egy húron péndülnek az imperialistákkal, és „két szuperhatalom“ fogalmával manipulálnak, hogy a Szovjetuniót egy sorba állítják az imperializmus bástyájával, az Egyesült Államokkal. Mindezt azért teszik, hogy a Szovjetunió ellen uszítsák a „szegény“ népeket, valamint azért, hogy elforduljanak tőle a fejlődő országok. A Szovjetunió az egész világ dolgozói Iránt érzett nagy történelmi felelősség tudatában valósítja meg külpolitikáját. Elvhű és következetes politika ez. A szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán mondta L. I. Brezsnyev: „A Szovjetunió továbbra is rendkívül éber marad, és a nemzetközi fórumon határozott imperialistaellenes politikát folytat, következetesen és szilárdan védi a szocializmus érdekeit, a népek szabadságát és a világbékét.“ V. Jakovlev vetség internacionalista küldetésének megfelelően állandóan a csehszlovák és szovjet nép barátságának elmélyítésére törekedett. Neves szovjet politikusok, írék, művészek évfordulói alkalmával szervezett rendezvényeket. Különösen kiemelkedtek 1970-ben a Szovjet Kulturális Napok. A rendezvények száma évről évre növekedik. Az 1988-as évben 4000, 1969-ben 10 500, 1970-ben több mint 20 ezer, 1971-ben pedig több mint 33 ezer előadást és beszélgetést rendeztek az alapszervezetek. Az előadások színvonala egyre emelkedik, mert az előadók megfelelő politikai és szakképzettséggel rendelkeznek. A vezető titkár beszámolója befejező részében hangsúlyozta, hogy я vezető funkcionáriusok a tagokkal együtt mindent megtesznek a csehszlovák és a szovjet nép barátságának további elmélyítéséért. A kongresszuson beszédet mondott Jozef Lenárt elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára is. Méltatta a szövetség jó munkáját, amely főleg abban nyilvánult meg, hogy a politikai válság időszakában is a szovjet—csehszlovák barátság elmélyülését szolgálta. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Csehszlovákiának minden időben a legnagyobb barátja volt. A hős szovjet hadsereg szabadította fel a fasiszta iga alól hazánk népét. A történelem logikája arra kényszerftette Benešt, az emigráció vezetőjét, aki a müncheni diktátum időpontjában nem használta ki a szovjet segítséget, hogy 1943 decemberében a nép akaratától kényszerítve, aláírja az új szovjet—csehszlovák szövetségi szerződést. A Szovjetunió Csehszlovákinak a szocializmus építésében rendkívül nagy segítséget nyújtott. Kapcsolataink jelképe és kifejezője az új csehszlovák-szovjet barátsági együttműködési ás kölcsönös segítségnyújtási szerződés. E szerződés szavatolja köztársaságunk biztonságát és állami függetlenségét s kialakítja a két ország között a legszélesebb körű gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködést, a sokoldalú közeledés feltételeit. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség kongresszusának második napján a küldöttek megválasztották a 126 tagú központi bizottságot, és az ellenőrző bizottságot, valamint a szövetség prágai VII. országos kongreszszusára 200 küldöttet. A szövetség elnöke ismét Ondrej Klokoč, vezető titkára Karel Šavel, titkára Gustáv Čech, alelnöke pedig Miroslav Vélek és Jozef Báláz lett. A kongresszus határozatot hozott, amely leszögezi, hogy a szövetség tagjai hazánk külpolitikájának szellemében támogatják a Szovjetunió békepolitikáját és egyetértenek azzal a törekvéssel, hogy a háború tűzfészkét fel kell számolni. Feladatul tűzték ki a pnlitikai-uevelömunka további elmélyítését és a szövetséget úgy irányítják, hogy annak munkája maximálisan elősegítse a CSKP XIV. kongresszusa határozatának teljesítését. A kongresszus határozatában feladatul tőzte ki a szovjet embereknek tudományos-niuszaki eredményeinek népszerűsítését. Szükséges a két ország baráti szerződése jelentőségének ismertetése. Leszögezi, hogy az ideológiai munkát össze kell kapcsolni a népgazdasági feladatokkal. A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjúsági Szövetség bevonásával az új tanévben még határozottabban el kell mélyíteni az orosz nyelv oktatását. Felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben a fiatalok körében nagyobb figyelmet kell szentelni a nevelőmunkának és a szovjet kultúra népszerűsítésének. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai kongresszusa a két nép barátságának jegyében zajlott la. A küldöttek viharos tapssal kísérve éltették a Szovjetuniót. Hitet tettek Klement Gottwald jelszava mellett, amely így hangzik: „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképp!“ Amikor ez a jelszó elhangzott, a küldöttek véget nem érő ovációval és tapssal éltették a Szovjetuniót, a két nép barátságát, amely a történelem folyamán nagy küzdelmekben alakult ki és a második világháborúban pedig a két nép fiai a fasiszták elleni közös fegyveres harcban vérrel pecsételtek meg.
