Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-13 / 19. szám

A főhordást adó akác mellett egyre nagyobb a termesztett növények mé­hészeti jelentősége, külö­nösen a tarlósirág vissza­szorulása miatt, össze­foglalom, hogy mit érnek a méhcsaládoknak. Tel­jességre a terjedelem miatt sem törekedhettem. A vöröshagyma (Allium сера) Afganisztánból és Turkesztánból ered. Ha­zánkban a XV11I. század végétől terjed. júniusban, júliusban vi­rágzik. Virágzata gömb alakú ernyő, színe fehér, sárga, rózsszin vagy pt­­rosló. A nektár a belső porzószálak töve és a magház között gyűlik össze. A méhészet számá­ra csak a magterme'sztés­­re használt táblák érté­kesek. Méze kezdetben hagymaszagú. Színe sár­ga, alig áttetsző, több­nyire sűrűn folyós. A Szovjetunióban többfelé a hagyma virágporát és mézét a méhekre káros­nak tartják. Azt írják, hogy az anya kevesebbet petézik, és a fiasítás egy része is elpusztul tőle. Hazai tapasztalatok ezt nem erősítik meg, sőt nálunk a hagyma virág­porának bőséges gyűjté­sekor a fiasítás kedve­zően fejlődik. A spárgatök (étkezési tök, úritök) őshazája Af­rika. Magjának olaja ré­gen a legfontosabb volt az étkezési olajok közül. Ma már a napraforgó olaj kiszorította. A tök júliustői szep­temberig virágzik, jelleg­zetes nagy sárga virágai egyesével állnak. A há­­romcsücskfl nektármírigy igen fejlett. A termős vi­rágban a mirigy a mag­ház hegyén helyezkedik el. A porzősban a felül összeforrt porzószálak kupolája alatt találjuk. A porzók összeforrottsá­­gának mértéke fajtajel­leg. Ez igen jelentős a méhlátogatás szempont­jából. Azoknál a fajták­nál, melyeknél az össze­növés nagy mértékű, a méhek nem férhetnek a nektárhoz, s így akármi­lyen jó noktárkiválasztó fajtáról van szó, ez a mé­hészetre jelentéktelen. Jó példa a Chilei sütőtök Sok nektárt választ ki, de a méhek nem juthatnak hozzá. Virágon kívüli nektármirigyek Is előfor­dulnak, de kicsinységük miatt a méhészetre jelen­téktelenek. A méhek leg­szívesebben a spárgatök virágait látogatják, össze­függő nagyobb tábláik miatt is ezek a méhészet­re országosan a legfonto­sabbak. A méhek első­sorban virágport horda­nak, de többnyire a nek­tárt is begyűjtik. Mély­­fekvésű, meleg, napos helyeken, ahol a párás levegő megszorul, a nek­tár bőségesen termelődik. Hűvös, árnyékos helye­ken viszont a nektárkép­ződés csökken. Régi ta­pasztalat, hogy a tökről gyűjtő méhek szőre leko­pik. Méze sárga vagy sár­gásbarna, fze a tökére emlékeztet. Az uborka mézéhez hasonlóan ha­mar ikrásodik. A görögdinnye őshazá­ja Afrika. Nálunk évszá­zadok óta termesztik. Vi­rágainak színe sárga, mintegy 3 cm átmérőjű, egyesével állnak. A nek­tár a porzós virágokban a porzók töve körül gyű­lik össze. A termős virá­gokban a nektár a bibe töve körül található. Jú­liustól 55—60 napon át folyamatosan nyílnak vi­rágai. A méhek nektárért szívesen járják, de virág­port is hordanak róla. Mézelése vidékenként változó, meglehetősen bi­zonytalan. Méze tisztán nem ismeretes. Megpor­­zás céljából a méhek a dinnyetáblákra szoktatha­­tók. A sárgadinnye hazája trópusi Afrika és Kelet- India. Hazánkban számos fajtáját termesztik. Dió nagyságú virágai egyesé­vel állnak. Színük hal­ványsárga. júliustól szep­temberig nyílnak. A por­zós virágok kibomlását majdnem egy héttel ké­sőbb követik a termősök. A porzós virág egy, a ter­­mös 2—3 napon át virít. Nektárt és virágport ad. Női virágaiban az elkor­­csosult porzók, a hím vi­rágokban a csökevényes termő alakult át nektár­­miriggyé. A méhek nek­tárt és virágport is gyűj­tenek róla. Virágporszem­cséi igen nagyok. A meg­porzáshoz a méh fontos. Számottevő hordást, mint más kobakosoknál is, csak a nagy táblák ad­hatnak. Hasznos kiegé­szítője lehet a nyári méh­­legelőnelt. Az uborka hazája Ke­­let-India. Nálunk а ХШ. század óta termesztik. Virágai aranysárgák. Ter­mős virágjában a nektár­­mirigy gallérszerü. A por­­zósban a virág öblének alján levő taréjos kiemel­kedésen fejlődik. Rovar­­megporzású, de önmeg­­porzásról is tudnak. A porzós virágok száma nagyjából kétszerese a termős virágokénak, jú­niustól szeptemberig vi­rágzik. Bőven ad virág­port. Hazai és külföldi tapasztalatok szerint a méhek a megporzásban fontosak. Mézelése eléggé szeszélyes, erősen függ az időjárástól. Az uborka jő nyári, nyár végi méh­legelő. A téli készletet is gyarapíthatja, sőt olykor fölösleg is gyűlik belőle. Méze sötétsárga vagy barna színű, gyorsan kristályosodik, íze emlé­keztet az uborkáéra. A retek a Földközi-ten­ger keleti partvidékéről származik. Termesztése nagyon régi időkre nyú­lik vissza. Az országban mindenfelé termesztik. Tápértéke csekély. In­kább jó étrendi hatása miatt s mint korai C-vita­­min forrást fogyasztjuk. Egyes változatai főleg a sertések takarmányozásá­ban szerepelnek. A népi gyógyászat a magvait használja. Virágzata laza fürt. A virágok fehér vagy halvány ibolya szí­nűek. Virágonként négy nektármirigyet találunk a porzószálak tövén. Ro­­varporozatú növény, ön­­megporzással gyengébb a termése. Ez is jelzi a méhmegporzás fontossá­gát. A méhészetre termé­szetesen csak a magter­mesztésre használt táblák értékesek. Az ilyen táb­lákat a méhek ugyan­olyan tömegesen látogat­ják, mint pl. a rokon rep­ce vetéseket. Virágzása a vetés idejétől és fajtától függően májustól októbe­rig terjed. A méhek sár­gás színű virágporát és nektárját egyaránt hord­ják. Л retek magtermesz­tésre meghagyott táblái a nyári méhlegelőt javít­ják. A sárgarépa őshazája a Földközi-tenger vidéke. Termesztése 3000—4000 évre nyúlik vissza, a gö­rögök és rómaiak már fogyasztották. Fehér virá­gai ernyőt alkotnak. Nek­tármirigyei szabadon fej­lődnek. A méhek szíve­sen járnak nektárért. Méze nem ismeretes. Csak magtermesztésre hagyva hasznos a méhészetre. A napraforgó őshazája Mexikó északi része. A XVI. században került Európába. Virágai fész­kes virágzatot, „tányért“ alkotnak. A nektármiri­gyek a kis csöves virá­gok magházának oldalán alakulnak ki. Méhészeink tapasztalatai szerint a napraforgó a szeszélyes mézelők közé tartozik. Méze sötétsárga vagy barna színű, könnyen kristályosodik. Erős, jel­legzetes zamatú. Virág­port is ad. A méhek sző­re a napraforgón leko­pik, s a méhek egy része el is pusztulhat. A tudo­mány ennek okát még nem ismeri kielégítően. A napraforgó júliusban­­augusztusban virágzik, egy-egy tányér 9—12 na­pig. A virágzás a tányér szélétől a közepe felé halad. A dohány Amerikából származik. Hazánkban év­századok óta termesztik. A virágok színe rózsa­szín, vörös, néha bíbor, egyes változatoké zöldes­­sárga. A dohányt „tete-' jezik“ fajtánként külön­böző időben, de mindig a bimbóst vagy éppen .nyílót. így inkább csak a magnak hagyott táblák számítank a méhészet­ben. A méhek a nektárt nehezen vagy egyáltalán nem érik el. A pöszmé­ték oldalt lyukat szok­tak rágni a virág csövén, s ott a méhek is hozzá­juthatnak a nektárhoz. Jelentős lehet a dohány levelén képződő édeshar­mat. Okozóját még nem ismerjük pontosan. A méze sűrűn folyó, hamar ikrásodik. Igen sötét, olajzöld színű. íze a do­hányra emlékeztető, ke­sernyés. (szá) TERMESZTETT NÖVÉNYEINK ES A MÉHÉSZÉT » A házikertek ellátása szerves trágyával sokszor igen nehéz, különösen a városok környé­kén. Az ilyen helyeken az istál­lótrágya beszerzése gyakran le­hetetlen, a műtrágyák viszont önmagukban nem biztosítják a növényeknek feltétlenül szük­séges humuszutánpótlást. E hiányon a kiskert tulajdo­nos úgy segíthet, ha a kertjé­ben és háztartásában előforduló felesleges szerves anyagokat komposztálja. A komposztkészí­­tés első lényeges feltétele, hogy oda csak olyan növényi és álla­ti hulladék kerüljön, ami töké­letesen elkorhadva ténylegesen tápanyagot biztosít a növény­zetnek. A komposztra ne dob-Törpésitő közbeoltások hatása almán Hulladékanyagok hasznosítása a kiskertben junk üvegcserepeket, konzerv­dobozokat, téglatörmeléket, mű­anyaghulladékot stb., mert ezek a további munkát megnehezí­tik. Legcélszerűbb, ha a kert egyik árnyékos sarkában léte­sítünk komposzttelepet és azt lehetőleg két részre osztjuk. Az egyik részbe kerül a friss hul­ladék, a másikba a már bom­lásnak indult komposzttrágya. Itt helyezhetjük el a háztartási konyhahulladékot (a zöldség-, a gyümölcsfélék fel nem hasz­nált részeit, éltemaradékot, csontokat, stb.), valamint a kertben kigyomlált növényeket. Az utóbbiakat lehetőleg akkor, amikor magjukat még nem ér­lelték be, különben a kiszórt komposzttal elősegítenénk a gyomok elszaporodását. Ide hordhatjuk a letermett borsó-, zöldbab-, burgonya- stb szárat és az egyéb kerti hulladékot. Ha mód van rá, a hulladékot keverjük el ugyanannyi meny­­nyiségü tőzegkorpával (rašeli­na). Ilyenkor a hulladék táp­értékének növelése céljából Vi kg salétromot, valamint 1—1 kg szuperfoszfátot és 40 °/o-os káli­­sót adhatunk hozzá mázsán­ként. Ezeket az adagokat réte­genként is kiszórhatjuk a hul­ladék közé. Ha a kupac a kí­vánt magasságot elérte, arasz­nyi földréteggel letakarjuk és öntözéssel állandóan nedvesen tartják. Az érés meggyorsítása érdekében a kupacot körülbelül 2 hónaponként átlapátoljuk, és a komposzt ilyen körülmények között mintegy fél esztendő alatt felhasználhatóvá válik. Közvetlenül a talaj felszínére szórva is hasznosítják a növé­nyek. Nagyban javíthatjuk kom­posztunk minőségét, ha barom­fi-, nyúl-, vagy sertéstrágyával keverjük. Ebben az esetben nem is szükséges műtrágyát ad­nunk komposztunkba. BÖZNER MIKLÖS A gyümölcskertészek évszázadok óta tudják, hogy az oltvány két komponense—az alany és a ráoltott nemes — hatnak egymásra. Ma már az is ismeretes, hogyha egy törpésítő alany vesszőjének a héjából egy egészen kis darabot az alanyra és a nemes közé oltunk, az képes lényegesen befolyásolni az oltvány növekedési erélyét, a termőrefordulás idejét stb. Ennek a jelenségnek nagy a gazdasági jelen­tősége. Módot ad arra, hogy erős növésű, azaz a talajban jől megkapaszkodik, erős gyökér­­zetű alanyt használjunk, a közbeoltott rész pe­dig elősegíti a korai termörefordulást és kor­látozza a nemes növekedését. Tehát ez az el­járás lehetővé teszi erős gyökérzetű, kis testű, korán termőre forduló oltványok előállítását. Nem tisztázták azonban még eddig kísérlete­ken, hogy a közbeoltott rész valóban pomolő­­giai előnyt jelent-e a klónozott alanyokhoz képest, vagy gazdasági értéke csupán abból áll, hogy erős növekedésű vagy vadalanyok is használhatók ennek az aránylag könnyen elvé­gezhető eljárásnak a segítségével. Az East Malling-i kutatóintézetben sorozat­­kísérletben tanulmányozták a klónozott törpe­­alany-közbeoltás hatását az alany gyökerese­­désére; összesasonlították a kőzbeoltott oltvá­nyok viselkedését is a közvetlenül törpe ala­nyokon álló oltványokéval. A kísérletekben használt komponensek: M VII, M XX, M 26, M IX, 3426 és M VIII klóno­zott törpe alanyok, mint közbeoltott részek; a ráoltott nemes a Cox narancs renet és a Wor­cester Pannen. Az alany minden esetben az MM 104 volt, amely a tapasztalatok szerint erős növésű produktív klón; jói megkapaszko­dó gyökérrendszerrel. Kontrollként szerepelt a Cox és a Worcester, közvetlenül MM 104-re oltva. A kísérletben használt valamennyi klón ví­rusmentes anyagból származott. A kísérletek alapján ezeket a következteté­seket nyerték: 1. Az oltvány növekedése nagymértékben korlátozható erős növésű alanyon törpésítő közbeoltás alkalmazásával. A közbeoltások ha­tékony eszköznek bízónя>1пак a nemes alany kölcsönhatások további tisztázására. 2. A közbeoltásra használt klónozott törpe­alanyok viselkedése általában feltűnően egye­zett, ami arra utal, hogy a nemesben a két másik komponens hatása mintegy „összekeve­redik“. 3. A törpe közbeoltott rész mind a nemes, mind az alany növekedésére törpésítő hatású volt. A hatás mértékére — minthogy a kísérlet még folyik — a nemes törzsének és az alany gyökérnyak feletti részének átmérőjéből követ­keztettek. Eszerint a nemes törzsének átmérője nagyobb lett a gyökérnyak feletti (az oltás alatt) mért értéknél. Ez arra mutat, hogy a törpésítő hatás az alanyra esetleg nagyobb a hajtásrendszerre gyakorolt törpésítő hatásnál. 4. Az összes vizsgált oltási kombináció karó­zásra szorult. Feltehető azonban, hogy az alanyválasztás nem volt a legszerencsésebb, ugyanis az MM 104 alany, amelyben erős gyö­kérzetű alanyra ismertek ebben a kísérletben, a kontroll esetében is, karőzásra szorult, ami­kor pedig közbeoltás nem szerepelt. Valószí­nűleg az M XXV vagy akár vadalany, megfele­lőbb lett volna. A közvélemény termésadatokat nem közöl, tekintettel arra, hogy a Iák koronájának a mé­reteit eltérőek voltak és így nem igen adtak volna megfelelő tájékoztatást. Parry, M. S. — Rogers, W. S. 1—4 ábra. Négy közbenltás a Cox narancs renet és nz MM 104 alany kombinációban: 1. Сох/MM 104/MM 104 2. Cox M XX/MM 104 3. Cox/M IX/MM 104 4. Cox/3426/MM 104 A fák életkora В év

Next

/
Thumbnails
Contents