Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-13 / 19. szám
Az anyanevelésre használt hasítás kora A nevezetes, nagy eseményekről ünnepélyesen megemlékezünk: jubilálunk. Nemrég szép alkalmat szalasztott el erre a méhészvilág: 1968 ban volt 300 éve annak, hogy először megjelent nyomtatásban a munkásfiasításból való anyanevelés ismertetése. A Jelek szerint előbb is tudták ezt néhol a tapasztalt méhészek, de Jacob német könyve közölte először 1668-ban. A módszer igazi elterjesztöje mégsem 6 volt, hanem Schirach német lelkész 1761-től megjelent írásaiban. Jacob szerint fiatal, új Hasítás kell anyanevelésre. A vita azonban máig tart arról, hogy okoz-e jelentősebb különbséget az anyák minőségében a nevelésre választott fiasítás kora. Legkönnyebb a testi sajátságok összehasonlítása. Rátekintéssel is feltűnhet pl. az anyák nagyságának eltérése. Így azon ban csak nagyobb, durvább különbségektől lehet tájékozódni. A megbízható bírálathoz finom mérés és különösen a szaporító szerv vizsgálata szükséges. Minél több anyát tanulmányoznak, annál biztosabb, hitelesebb az eredmény. Megtéveszthet, hogy az anyák közt nagy különbség lehet származásuk (öröklött sajátságaik) szerint Is. Emlékeztetőül mellékelem az anya szaporítószervének azt a körtéből, uborkából, gyufából és cseresznyéből összeállított mintáját, melyet 1943 óta többször közöltem. A peték a körtével utánozott petefészekben fejlődnek, mégpedig a kábelszerűén egymáshoz simuló „petecsövecskékben“. A cseresznyével utánzóit „magtarisznya“, tudományos néven „receptaculum semínis“ a megtermékenyítő hím csírasejteket raktározza az anya teljes életére. Ebből juttat az anya azokba a petékbe, melyekből nőstény (anya és munkás) fejlődik. A méhészek gondolkozását hosszú ideig Becker Ferenc tudományos vizsgálatának 1925- ben megjelent eredménye és Zander Enoch hozzá fűzött fejtegetése irányította. A bajor méhészeti intézetben annak eldöntésén dolgoztak, hogy van-e etetés olyan, mint rajanyabölvalamire való különbség az csőből; a petéből kikelt álcák anyák jellemző szerveinek ala- első pillanattól kezdve anyakulásában a nevelésre válasz- pempőt kapnak, tott fiasítás kora szerint. Ügy Most már nem volt akadálya, találták, hogy ez csak 31/2 na- hogy sok és egyező származású pos vagy idősebb álcából nevel- anyán tanulmányozzam a petés ve feltűnő. A Becker vizsgála- nevelés hatását. Ügy találtam, iának két gyengéje van: 1. Na- hogy az ilyen anyák súlyosabgyon kevés anya volt egy-egy bak és fejlettebb petefészkűek, csoportban. Az anyák száma az mint az álcából neveltek, még álcák korcsoportjaiként leg- akkor is, ha a választott álcák többször csak 3—8, csak ritkán fiatalok. A mindkét petefész- 18 és egyszer 24. így nem lehet kükben együtt 300-nál több csöhiteles eredményt várni. 2. Az vecskés anyák száma a követanyák sokféle származásúak, kező volt: Gyakori, hogy más évben (pl. petés neveléssel 80 %, 1 na- 1914-ben és 1923-ban) nevelt, pos dióéból 51 %, 2 napos álcámén családból, más helyről ból 39 %, 3 napos álcából 12 %. lapítása: petés neveléssel nem lehet jobb anyát remélni, mint 1 vagy Vh napos álcából. Az enyémtől erősen eltérő eredményben része lehet annak is, hogy Weiss a gödöllőitől különböző, csak látszólag petés módszerhez folyamodott. Mi a 1 petét a munkássejt aljából ki • metszett viaszlemezkével együtt t tesszük az anyabölcső pempő , jére. Az álca már anyabölcső ben kel ki, s mindjárt annak megfelelő eleséget kap a mé bektől. Weiss ellenben munkás lépből hasított petés lépszalagot használt abban a hiszem ben, hogy a méhek még az álca kikelése előtt anyabölcsővé ala kítják a sejteket. Meggyőződtem róla, hogy a méhek szívesen megvárják az álca kikelé sét, és csak akkor fognak a sejt átalakításához. Az ilyen nevelés tehát nagyon szokszor való jában álcás. Időközben Woyke, a varsói mezőgazdasági főiskola méhészeti intézetének vezetője is megvizsgálta ugyanezt a kérdést, de a petés neveléshez a mi gödöllői módszerünket választotta. Beszámolója most je lent meg a „Journal of Apicultural Research“ c. tudományos folyóiratban (1971. 1. sz. 45— 55. 1.). Megéri, hogy ismertessem a magvát. Woyke gödöllői peteáthelyezéssel és 1—2—3—4 napos álcákból nevelt anyákat. Ezeket szabadon pároztatta, vagy mes terségesen (befecskendezéssel) termékenyítette meg. Nemcsak súlyukat és petecsövecskéiknek számát állapította meg, hanem magtarisznyájuk külső nagysá gát és térfogatát is. Mindenben a petés nevelésű anyák vezettek. Az ilyenek voltak a legnagyobbak, ezeknek volt legtöbb petecsövecskéjük, ezeknek fért legbővebben hím csírasejt a magtarisznyájukba. Az álcás nevelésűek minősége pontosan asszerint romlott, ahogy idősödtek a nevelésre választott álcák. íme néhány példa. A mag méhanya egészségi tarisznya térfogata: petés 1,023 —1,516 mm3, egy napos álcából 0,963—1,362 mm3, két napos álcából 0,697—1,151 mm3, három a méhészeket jobban érdekelte, napos álcából 0,607—1,023 mm5. Végül aztán Erlangenben a Bek- négy napos álcából 0,382—0,651 kér és Zander munkahelyén mm3. A petecsövecskék átlagos Weiss újra megvizsgálta a ne- száma mindkét petefészekben velésbe fogott fiasítás korának együtt petés neveléssel 317, egy hatását az anyák fejlettségére, napos álcából 308, két napos Az eredményt 1969-ben a nem- álcából 292, három napos álcázetközl méhészeti kongresszu- ból 272, négy napos álcából 224 son ismertette. Úgy találta, A petecsövecskék közepes száhogy a petéből és a legfeljebb ma az én számolásaimban ha- VA napos álcából nevelt anyák sonló 315—299,5 293,7—264,8 semmiféle fontos sajátságukban (ugyanolyan sorrendben). Négy sem különböznek, csak az napos álcából nem neveltem, anyák súlya valamivel nagyobb Woyke azzal fejezi be, hogy fiatalabb tenyészanyag haszná- az anyák minőségét javítani leletekor. Csupán a 2 napos ál- hét, ha minél fiatalabb fiasításcából nevelt anyák petecsövecs- ból nevelik őket. kéinek számában van némi hanyatlás. A Weiss végső megái- ORÖSI PÄL ZOLTÄN „Az anya szaporitószervét körtével, uborkával, cseresznyével és gyújtóval utánozhatjuk.“ (Az „Egyszerű anyanevelés“ című könyvből.) A jó méhész többször évente ellenőrzi a állapotát és egyben a fiasítás fejlődését. KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szak melléklete Virágokkal szépen díszített ház. 10. SZÄM 1972. MAJOS 13. A TARTALOMBÓL ^ A hagymafélék TM kártevői лш Törpésítő közbe TM oltások hatása almán ^ Hulladékanyagok TM hasznosítása a kiskertben ä A CCC alkalmazása TM a dísznövények termesztésében # A tavalyi bortermés Nyugat-Enrőpában A bogyósok káliumigénye és hiánytünetei Termesztett növényeink és a méhészet Méhek hasznosságáról a gyümölcstermelésben a Tavaszi látogatások TM a méhészetben azonos, a virágok színe egymással és a ház színével összhangban legyen. Jól elviselik a tűző napot a következő nővénypárok: Ageratum houstoniamon (kék-Virágládák erkélyen - ablakban A városi utcák, bérházak egyhangúságát élénkítik a virágos ablakok, erkélyek. Nincs olyan hely, ahová ne lehetne megfelelő növényt ültetni, akár mély árnyékba, akár tűző napsütésre. Szeretnénk egykét ötletet adni, milyen ládákat, virágtartó edényeket használjunk. Nem szabad elfelejteni, hogy amit az erkélyre vagy ablakba kiteszünk, az alakítja az utcaképet. Az építészek helyesen törekednek arra, hogy egyes új épületek homlokzati kialakításába a virágtartó ládákat, mint érdekes, ritmikus hatást adó elemeket is beillesszék, amelyeknek színe és formája szervesen az épület egészébe tartozik. A virágtartó láda vagy edény ne legyen túl hivalkodó, maga a virág díszítsen. Kerüljük a rikító, élénk színeket, inkább lakkozzuk, vagy szürkére, fehérre, feketére vagy sötétzöldre fessük a ládát. Ablakba s erkélyre jobb, ha faládába ültetjük a növényeket, mert cserépben igen hamar kiszárad a földjük. Külföldön elterjedtek a fehér és világosszürke színű eternit virágtartók; könnyen kezelhetők, ízlésesek, olcsók. Reméljük, hogy 1a hazai Ipar Is rövidesen gyártani fogja ezeket az erkély- és ablakláda típusokat! A ládák mérete az ablak vagy erkély szélességétől függ, de hogy (téli tárolás, emelés esetén is) könnyen kezelhessük, ne legyen 80 cm-nél hosszabb, szélessége 15, magasásga 20 cm legyen. Feltétlenül gondoskodnunk kell a láda faanyagának tartósításáról. Legegyszerűbb módja a 3 %-os rézgálic oldatban való áztatás, vagy a belső rész kiégetése. A ládákat mindig az erkély korlátján belül helyezzük el, ez a legbiztonságosabb. A láda súlya, mérete szerint válasszuk meg a felerősítés módját. Egyik legjobb megoldás, ha a felerősítéshez 2—3 mm vastag laposvasat használunk. A vasat a láda mérete szerint meghajlítjuk, majd az erkély korlátjához csavarral vagy hegesztéssel rögzítjük. Az így felerősített vastartókba (ládaként 2 db-ba] helyezzük be a ládát, és a vas visszahajlított részéhez facsavarral rögzítsük. A láda alját až ablakpárkányra a párkány szerkezeti részébe betonozott kapupánt csavarral erősíthetjük. A csavar méretéhez alátét is szükséges. Másik megoldás, amikor a ládák elé 6 mm átmérőjű feketére mázolt betonacélt cementes habarccsal az ablak két oldalán húzódó falrészbe rögzítünk. Erkélyek, balkonok díszítésére sok egyéb érdekes és szép megoldás kínálkozik. Ilyenek például a legkülönbözőbb módon függesztett virágtartók. A függesztésre szolgáló horgot az erkély betonfödémjébe 5—8 cm mélyre vésett lyukba gipszelt faékbe kell csavaroznunk. A ládák elhelyezésével ne adjunk lehetőséget arra, hogy a kisgyermek kihajolhasson az erkélyen, sőt gondoljunk arra, hogy a megoldással éppen ezt akadályozzuk meg. A növények ültetésének sikeréhez nagyon fontos, hogy a ládák földje friss, tápanyagban gazdag, kissé kötött, jő víztartó legyen, érett gyepszínföldből, érett melegágyi trágyaföldból, komposztból és homokból keverjük össze. A gyakori öntözés következtében a talaj igen hamar kilúgozódik, ezért évente friss földkeverék kell a ládákba. A láda alján levő lefolyónyílásokra cseréptörmeléket vagy 1—1,5 cm-es rétegben kavicsos homokat tegyünk, hogy öntözés után a felesleges víz könnyen eltávozzék a ládából. Lehet még nedves tőzeget is teríteni a láda aljára, hogy a felesleges vizet felszívja. Az egy ládába ültetett növények tápanyag- ée vízigénye színű bojtocska), Pelargonium peltatum (rózsszín futómuskátli), Pelargonium hortorum (piros muskátli), Petunia habrida (Fehér felhó, fehér petunia). Tagetes er. fl. p. „Cupido“ (sárga bársonyvirág), Petunia habr. (fehér petunia vagy Verbena rigida (lila vasvirág). Olyan helyre, ahová ritkán vagy sohasem süt a nap (de fény azért van!) ültethető a Begonia semperflorens (folytonnyíló begónia), Begonia tuberhybrida (gumós begónia). Fuchsia hybrida (fukszia), Impatiens balsamine (nenyúl jhozzám), Impatiens sultanii (vízífukszia), Lobelia erínus flobália), Tropaeolum május (sarkantyúka). Árnyékos helyre lecsüngő növényként borostyánt (Hedera helix) zöldle velő pletykát (Tradescantia albiflora) ültessünk. A virágok rendszeres gondozást kívánnak. A ládában élő növények igen hamar kiszáradnak, ezért nagyon fontos a kora reggeli és az esti öntözés. Az elvirágzott részeket vissza kell vágnia, így serkentjük a növényt újabb virágzásra. Az elsárgult leveleket ts szedjük le. Kis fadarabbal időnként porhanyítsuk meg a talaj felszínét. KECSKÉS TIBOR < származó anyákat hasonlítottak össze. Az eltérő származás maga is különbséget okozhat az anyákban. A szokásos álcás neveléskor az álca csak akkortól kap anyának való eleséget, amikor a méhek anyabölcsővé alakították a munkássejtet, vagy mesterséges bölcsőbe raktuk át az álcát. A Gödöllőn kidolgozott peteáthelyezös módszerrel az Ahogy idősödnek a nevelésre használt álcák, úgy gyengül minőségük. Összesen 543 anyát vizsgáltam. Mindezekről sokszor írtam már a „Méhészedben, összefoglalóan pedig a „Méhek között" 1968-ban megjelent 7. kiadásában. A gödöllői petés nevelésről sok cikk jelent meg 12 év óta. Főképpen külföldön, mert ott az anyanevelés fejlettebb lévén,
