Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-13 / 19. szám
2 SZABAD FÖLDMOVES 1972. május 13. Békénk, biztonságunk záloga A csehszlovák és a szovjet nép barátsága nem újkeletű. Már a burzsoá köztársaságban voltak a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetségének helyi szervezetei, amelyek sürgették a két állam együttműködésének szorosabbra fűzését. Amikor a hitleri fasiszták késeiket köszörülték Csehszlovákia ellen, a Szovjetunió felajánlotta katonai segítségét. Ismeretes, hogy a hazaáruló kapitalisták, a gyárosok és földbirtokosok, az Imperialistabarát kapitalista érdekeket szolgáló politikusok elutasították a szovjet segítséget és Benešék magára hagyva a csehszlovák népet, engedték, hogy Hitler hordái lerohanják Csehszlovákiát. A kapitalisták úgy vélekedtek, ha a munkásosztály magához ragadja a hatalmat a szovjet hadsereg segítségével, nem zsákmányolhatják ki többé a dolgozókat. Ha viszont bejönnek Hitlerék, akkor kezükben maradnak a gyárak, a földbirtokok, a töke, és így uralkodhatnak a dolgozók felett. Tehát saját osztályérdekeik miatt inkább föláldozták az ország függetlenségét. Pedig a dolgozók százezrei fegyvert kértek, hogy a Szovjetunió segítségével megvédhessék hazájukat. A második világháború vérzivatarában a legendás szovjet katonák hozták meg végül is a szabadsádgot, függetlenséget országaink népeinek és nekik köszönhetjük, hogy a dolgozó nép uralomra került és a szocialista társadalmat építheti. A Szovjetunió segítsége önzetlen volt a felszabadulás után is. Erkölcsileg, anyagilag támogatta a szocializmus útjára lépő hazánkat. Pedig a világ elsó szocialista állama is sok nehézséggel küzdött. A háborúban nemzeti vagyonának 30 százalékát vesztette el, ugyanakkor az imperialista Amerikai Egyesült Államok az 1940—45-ös években ötven százalékkal növelte nemzeti jövedelmét. Szinte felmérhetetlen az a segítség, amit a Szovjetuniótól kaptunk. A szovjet tapasztalatok alapján nemzetgazdaságunkban lényeges sikereket értünk el. Húsz év alatt a csehszlovák—szovjet tudományos és technikai együttműködés például 5 milliárd korona tiszta hasznot hozott hazánknak, jelenleg a tudomány és technika terén szovjet és csehszlovák tudósok 229 tudományos kísérleten dolgoznak, gyakorlati megvalósításukon 202 csehszlovák és 247 szovjet intézmény és szervezet dolgozik. A Szovjetunió a beruházásokhoz 304 tervrajzot és dokumentációt adott hazánknak. A „Barátság“ kőolaj- és gázvezeték szintén óriási segítség nemzetgazdaságunknak. Az ötéves tervben például a Szovjetunió 65 milliárd tonna naftát és 12 milliárd köbméter földgázt, valamint annyi vasércet ad hazánknak, amelyből 31 millió tonna nyersvasat készíthetünk. A szovjet— csehszlovák árucsere értéke az 1971-es—75-ös években eléri a 13,5 milliárd rubelt, ami az 1966—1970-es évekhez képest 42 százalékkal emelkedik. Többek között mezőgazdaságunk 200 millió rubel értékű gépet kap a Szovjetunióból, 170 millió rubel értékű légi közlekedési eszközt és 63 millió rubel értékű útépítő gépet. Csehszlovákia fémmegmunkáló gépeket, 5600 TATRA típusú teherautót, 110 ezer tonnás vashengerlő gépeket. Sorolhatnánk tovább az adatokat arról, hogy milyen előnyös a két ország együttműködése. Május 5-én volt második évfordulója annak, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia felújította az előbbi együttműködési szerződést. Hazánk polgára! rendkívül nagy szeretettel és megelégedéssel ünnepelték ezt a napot. A közös harc, a vérrel pecsételt barátság ünneplése volt éz, meghirdetése annak, hogy a szocializmus építésének megbonthatatlan barátságban haladunk tovább, mert a Szovjetunió segítsége népeink számára megfizethetetlen és elévülhetetlen érdem. Természetesen hazánkban is vannak még erők, főleg a Jobboldali nacionalista, opportunista, revizionista elemek, akik nem nézik Jó szemmel a Szovjetunióval egyre elmélyülő barátságunkat. Az 1968—69-es években például mindenáron be akarták bizonyítani, hogy a Szovjetunióval való kapcsolataink nem előnyösek, és gazdaságilag ráfizetünk. Azonban a tények az ellenkezőjét bizonyították. Csehszlovákia az 1968-as évben 89 országba szállított árut. Am csak a 38 országgal való kereskedelmünk hozott hasznot. Az elsők között volt a Szovjetunió. Ez a baráti kapcsolat és népünk igyekezete járult hozzá népgazdaságunk ígéretes fejlődéséhez. Népünk életszínvonala ma már világméretben Is az elsők közé sorolható. Voltak Olyan álpróféták is, akik azt állították, hogy a szovjet olaj behozatala nem előnyös, ugyanakkor a kapitalista Ausztriának kifizetődő. Hol van itt tehát a logika?! Nagyon kilógott a lóláb. A cél világos volt: hazánkat el akarták szakítani attól a Szovjetuniótól, amely erkölcsileg fennállása óta támogatta Csehszlovákiát és legjobb fialnak százezreit áldozta országunk függetlenségéért. 1968—69-ben lemét a kapitalista osztályérdekek kerekedtek felül, a kapitalista restaurátorok csak azt nézték, hogy visszakaphassák gyáraikat, földbirtokaikat, nem törődve az ország további sorsával. Felszabadulásunk ünnepe Felszabadulásunk 27. évfordulóján országszerte nagyarányú ünnepségekre került sor városainkban és falvainkban. Hazánk államünnepa alkalmából a szocialista országoktól számos üdvözlő táviratot kaptunk. A nagy évfordulón Prágában Gustáv Husák elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkára, Bratislavában pedig Viliam Salgovič, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke mondott beszédet. Husák elvtárs beszédében méltatta a Szovjetunió önzetlen segítségét, amit Csehszlovákiának nyújtott megalakulása óta egészen napjainkig. Hangsúlyozta, hogy soha nem felejthetjük el a hős szovjet katonák dicső harci tetteit, amelyekkel felszabadították hazánkat. Csehszlovákia népe kegyelettel adózik a szovjet hősöknek, amelyek közül százezren vesztették életüket a hazánk felszabadításáért vívott harcokban. Felszabadulásunk évfordulójának napján hazánk polgárai vidáman szórakoztak, Prágában és Bratislavában színpompás tűzijátékkal fejeződtek be az ünnepségek. A Jelentős évforduló alkalmából népünk kifejezte háláját, köszönetét a Szovjetuniónak. Mind politikailag, mind gazdaságilag egyre szorosabbá válik a két ország kapcsolata és tovább fejlődik a szovjet—csehszlovák együttműködés, amely mindkét ország népeinek boldogulását eredményezi. —b-Hatvan éves a lenini Pravda Hatvan évvel ezelőtt 1912. május 5-én, V. I. Lenin gondozásában, Pétervárott jelent meg a szovjet Pravda. Marxista munkás-napilap volt ez, az akkori cári Oroszországban. Fő feladata a dolgozók marxista nevelése volt. Eleinte á bolsevlkokat „pravdásoknak“ hívták. Születése óta a munkásmozgalom több nemzedékét nevelte, akik önfeláldozóan küzdöttek a munkásosztály érdekeiért, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, a polgárháborúban az intervenciósok elleni harcban, a Nagy Honvédő Háborúban. A Pravda buzdította harcra a pétervárl Téli Palota ostromlóit, az ellenforradalmárok leverőit, az intervenciósok kiűzőit, a fasiszta hitleristák térdrekényszerltőlt. A béke fővárosából, Moszkvából ma is naponta többmillió példányszámban biztatja a világ haladó közvéleményét az Imperialistaellenes harcra, és a béke megőrzésére. A Pravda mindig harcos kiállással védte a munkásosztály érdekeit és a dolgozók nagy tömegeit kitűnő agitációs Jellegű cikkeivel a szocializmus és a kommunizmus nagy építkezéseire serkentette őket. A világ első marxista jellegű forradalmi szellemű napilapjának nagy része van a Szovjetunió szocialista társadalmának kialakításában. A hat évtizedes évfordulón a szovjet Pravda a világ minden tájáról üdvözletek és Jókívánságok ezreit kapta azért a nagy munkáért, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom érdekében fejtett ki. Moszkva vendégeinek kényelméért Az a bizonyos arbatl házacska a „Zeneszerzőkből elnevezett kis utcában áll. Itt székel a fővárosi szálloda-építkezések vezetősége. Szinte szüntelenül csengnek a telefonok. Egymásnak adják a kilincset a főváros látogatóinak képviselői és gyakran mutatkozik a postakézbesítő. A hivatalos statisztika szerint Moszkvába évente több mint másfél millió ember érkezik. Vannak közöttük, akik csak egy-két napig maradnak, mások hosszabb ideig, sokan pedig gyors ütemben végiglátogatják a világváros számos műemlékét, és máris tovább száguldanak. A moszkvai szállodák képtelenek befogadni a látogatók nagy részét. Az építészek teljes erővel dolgoznak, hogy pótolják a korszerű szállók hiányát. Közvetlen az említett kis ház szomszédságában — ahol a szállodaépítkezések vezetősége székel, jelenleg két hatalmas nemzetközi szálloda emelkedik, mindkettőben 830—830 vendég kaphat majd ellátást. Az egyik már elkészült, a másikat jövőre fejezik be. Az elkövetkező években épülő hotelek listáját böngészem. Az ötéves terv végére Moszkva szállodáinak száma mintegy másfélszeresére nő. Maga az Izmajlovszkij-park közelében épülő komplexum 10 000 vendégnek ad majd szállást. Néhány szálloda az egész város rekonstrukciós tervének megvalósítása keretében épül fel. így például a Kurszkl pályaudvar és a hozzátartozó nagy tér átépítésével együtt egy 1500 férőhelyes szállodát terveznek. Üj hotelt szándékoznak építeni a vnukovi repülőtéren is. A város közepén az új, 23 emeletes Nacionalnaja-hotel mellett még egy 1200 ágyas szálló épül. Moszkva környékén új moteleket létesítenek az autóturisztika részére. És mindezen kívül a minisztériumok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, a Sport- és Testnevelési Bizottság is szállodák építését vette tervbe. Az óriási összkomfortos Rosszija-hotel épületében hozzáfogtak egy nagy hangversenyterem építéséhez, amely majd mozinak is szolgálhat. Ez a nagy szálloda később fürdőmedencét és finn-szaunát le kap. A sok új szállő belső berendezését az NDK, Magyarország, Finnország, de más országok Is szállítják. Két évvel ezelőtt Moszkvában egyéves szaktanfolyam indult szállodaalkalmazottak részére. A kiszolgáló személyzet valamennyi tagja köteles négyévenként megismerkedni a legújabb szakismeretekkel és a változó feltételekkel. Ez a tanfolyam a közeljövőben valószínűleg nagyobb kapacitású lesz. Jelenleg Moszkva részére 1000—1200 ágyas szállókat terveznek. Ez a kapacitás lényegesen nagyobb, mint az előzó ötéves terv átlaga volt. A 6000 ágyas Rosszija természetesen kivétel. Férőhelyek száma az új szállodákban csaknem 70 százalékkal több lesz, mint az utolsó ötéves terv folyamán építettekben. A közepes nagyságú hoteleket gazdaságosabbnak tartják már azért is, mert könnyebben vezethetők. Azonkívül egy 500—1200 férőhelyes szálló beruházási költsége már 4—5 év alatt megtérül. Ez az Időtartam talán elég hosszúnak tűnik, ha a Rosszlját nem Is említjük — hiszen ez a kolosszus öt évnél hosszabb idő múltán sem térítheti meg az építkezési kiadásokat —, szem előtt kell tartanunk azonban azt a tényt, hogy a szovjet állam mindenekelőtt arról gondoskodik, hogy a polgárok Moszkvában előnyös árakért, kényelmes szállást kapjanak. Természetesen minden szállodához étterem Is tartozik, mely valamennyi szállóvendégnek helyt ad. így például a Szmolenszk-téren épülő két szállodában 820—820 ember számára épül most étterem. A Nacionalnajában a már régen üzemben lévőn kívül még egy étterem épül 1550 vendég számára. Ötszáz vendég étkezhet majd a Micsurin-kőrúton épülő szállodában. 300 a minszki országúti motelben. Mindez persze csak egy-egy példa. Az éttermi székek száma a fővárosban a Jelenlegi ötéves terv időszakában több mint egy negyedével szaporodik. Lényegesen gyarapszik — 150 ezer székkel — a többi nyilvános étkezési vállalatok kapacitása is. Minden moszkvai kerületben kényelmes kávéházak fogadják a polgárokat és azok vendégelt. Moszkva rohamosan nő, korszerűsödik, szépül. Az a kis házikó, amelyben bevezetőnkben beszéltünk, szinte eltörpül, ha az utca másik oldalán tornyosuló üj épületekkel hasonlítjuk össze. A régi Moszkvának lassan a háttérbe kell szorulnia. Borisz Ljubimov, az APN munkatársa A barátság kongresszusa A békéért még aktívabban kell küzdenünk Bratislavában május 12—13-án jöttek össze a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezeteinek küldöttei, hogy megbeszéljék a baráti együttműködés elmélyítésének lehetőségeit. Májusban értek véget hazánkban a nemzetközi antifasiszta ellenállási emléknapok, amelyek keretében több nagygyűlésre, számoe összejövetelre, rendezvényre, kiállításra került sor. Az Antifasiszta Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának küldöttei hazánkban is átadták köztársasági elnökünknek, és a párt, valamint a kormány vezetó funkcionáriusainak a római felhívást. A plzefil nagygyűlésen ezzel kapcsolatban a résztvevők újabb felhívást intéztek Európa békeszerető embereihez, amelyben sürgetik az európai biztonsági értekezlet összehívását, ás a háborús bűnösök megbüntetését, amit annakidején a buchenwaldi koncentrációs tábor fellázadt foglyai követeltek. Polgáraink százezrei tettek hitet a római felhívás mellett, amit a múlt évben, november 18—20-án húsz állam 80 nemzeti szakszervezete egyhangúlag fogadott el. Ekkor határozták meg a nemzetközi antifasiszta ellenállási emléknapok megtartásának időszakát és azt, hogy az antifasiszta szövetségek országai kormányának átadják a római felhívást, mintegy figyelmeztetőül, hogy él még a fasizmus, tehát minden eszközzel harcolni kell ellene, nehogy újra hatalomhoz jusson, mert a második világháborúban a népeknek a fasiszta pribékek számtalan országban mérhetetlen szenvedéseket okoztak. A borzalmas vérzivatar nem kímélt sem asszonyt, sem gyereket, sem aggokat, 50 millió ember vesztette életét a harctereken és a hátországokban. A legnagobb áldozatot a Szovjetunió hozta, amely az élet-halál harcban több fasisztát pusztított el, mint az Egyesült Nemzetek 25 állama és a népek felszabadításának oltárára 20 millió embert áldozott. A náci koncentrációs táborokban 32 ország 18 millió fiát hurcolták el és ezek közül 11 millió sohasem tért haza. A lelketlen fasiszta pribékek válogatót módszerekkel kínozták halálra a politikai foglyokat. Éheztetéssel, veréssel, égetéssel, akasztással pusztították a foglyokat a nem megfelelő higiéniai viszonyok miatt százezrek estek áldozatul különböző fertőző betegségeknek. A foglyok tízezreit hiányos öltözékben állították ki hóförgetegekbe, kitették őket az idő viszontagságainak, hogy aláássák egészségüket. Jöcklnek, a térszíni koncentrációs tábor vezetőjének például az volt a szórakozása, hogy két vérszomjas farkaskutyájával halálra maratta a szerencsétlen áldozatokat. A legnagyobb koncentrációs tábor az auschwitzi (Oszvtencsim) volt, amelynek 39 részlege 478 hektáron terült el. Gázkamráiban 4 millió embert égettek el, ebből 150 ezer csehszlovák állampolgár volt. A tábor egyenesen Hitler parancsára épült, és az „alacBonyabbrendű“ fajok megsemmisítésére akarták felhasználni, A lengyel nemzetet például teljesen ki akarták irtani. A politikai foglyok nem tűrték tétlenül a kínzásokat. A koncentrációs táborban megalakultak a pártsejtek, amelyek kitartásra, harcra buzdították a foglyokat. A mauthausenl koncentrációs táborban 1945 februárjában fellázadtak a szovjet foglyok.. Hazánkban Trebltnkában már 1943- ban lefegyverezték a nácikat, és sok politikai fogolynak sikerült megszöknie. A legnagyobb méretű lázadás a buchenwaldi haláltáborban volt 1945. április 11-én, ahol a politikai foglyok még az amerikai csapatok megérkezése előtt elűzték a nácikat, és április 19-én közzétették az egész világon ismert felhívást, amely hangsúlyozza, hogy addig kell küzdeni a fasizmus ellen, amíg az hallat magáréi. Oroszok, franciák, lengyelek, csehek, szlovákok, németek, spanyolok, olaszok, osztrákok, belgák, hollandok, angolok, luxemburgok, románok, jugoszlávok, magyarok nyilatkoztatták ki, hogy habár sok nyelven, de egybeforrva, közös, kemény, kérlelhetetlen harcot folytatnak a fasiszták ellen, azonban ez a harc addig nem fejeződik be, amíg az utolsó háborús bűnös nem kerül a nemzetek bírósága elé. A fasizmust gyökerestől ki kell irtani, és az antifasiszta harcosok célja egy új, békés, szabad világ építése. Erre kötelezi az antifasiszta harcosokat a meggyilkolt barátok emléke, és hozzátartozóik mérhetetlen fájdalma. A nemzetközi antifasiszta ellenállási napok emlékeztetnek arra, hogy fokozottabb mértékben kell küzdenünk a fasizmus maradványai ellen, mert ezek szítják a háborús tűzfészkeket, és újra lángba akarják borítani a világot. A Szovjetunió óriási békeoffenziójának hatására megkötötték a szovjet—nyugatnémet, a lengyel-nyugatnémet szerződést, valamint a berlini négyhatalmi egyezményt. Azonban a Német Szövetségi Köztársaságban az éledező újfasiszták a békeszerződés ratifikálása ellen lázítanak, és más nyugati országokban Is vannak fasíszta-revansiszta jelenségek. A Hitler nyomdokain haladó revansiszta erők követelik az európai határok megváltoztatását és le akarják törölni Európa térképéről a szocialista országokat. Pedig Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a Szovjet Szakszervezetek XV. kongresszusán világosan megmondta, hogy a Szovjetunió békejobbot nyújt mindenkinek, azonban nem hajlandó tárgyalni a határok megváltoztatásáról, és minden erejét arra fordítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamaival együtt biztosítsa a szocialista országok függetlenségét és békés építő munkáját. Húsz ország 80 nemzeti szakszervezete fogadta el a múlt évben a római felhívást, azóta egyre szaporodik azoknak a száma, akik készek aktívan vállalni a fasizmus maradványai, a háborús uszítók elleni harcot. Újra előtérbe került az intelem: „Európa, vigyázz, mert fenyeget a fasizmus!" Minden szakaszon fokoznunk kell a békeharcot, hogy a népek boldogan éljenek és ne legyen újra vérzivatar, ne legyenek többé haláltáborok. BÁLLÁ JÓZSEF Karol Savai, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára a kongresszus előtt többször találkozott az újságírókkal és tájékoztatta őket az eddig megtett útról, amely bizony olykor göröngyös is volt. Az 1965-ös VI. kongresszus után a szovjetellenes elemek nyomására igyekeztek háttérbe szorítani a szervezetet. Az üzemekben, intézményekben például megszüntették a helyi szervezeteket, és azt hangoztatták, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség már idejét múlta. A cél az volt, hogy népünket elszakítsák a Szovjetuniótól és megrontsák az eddig önkéntesen és baráti szereteten kialakuló kapcsolatokat. Az 1968—69-es politikai és gazdasági zűrzavarban jelentős teret hódított a szovjetellenes hisztéria is, aminek következtében sokan megtévedtek és kiléptek a CSSZBSZ helyi szervezeteiből. Azonban miután pártunk konszolidálta a politikai és gazdasági helyzetet és hazánk polgárai napról napra meggyőződhetnek a Szovjetunió önzetlen erkölcsi és gazdasági segítségéről, fiatalok, idősek ezrei kérik felvételüket. A múlt év végén már 7000 helyi szervezetben 420 ezer tag tevékenykedett. Örvendetes, hogy a helyi szervezetek 19 százaléka fiatal. Harmincéves korig 120 ezer tagja van a CSSZBSZ helyi szervezeteinek. A polgárok előtt egyre vonzóbbá válnak a helyi szervezetek rendezvényei, mert azok magas színvonalúak. A Központi Bizottság mellett már 18 szakszekcfő működik, amelynek tagjai konkrétan, tudományosan beszélnek a szovjet társadalom egyes ágazatairól. A múlt évben ezer meg ezer rendezvényre került sor. Egyre többen versenyeznek a „Csehszlovákszovjet barátság szocialista munkabrigádja“ címéért is. A csehszlovákszovjet barátság elnevezést 30 efsz és állami gazdaság viseli.
