Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-06 / 18. szám
> A baromfitífuszró A RÉGÓTA életmentőknek isméit bernáthegyi kutyák most újabb, figyelemre méltó képességről tettek tanúságot. 3000 méter magasságban folytatott gyakorlatozás után hét perc alatt megtalálták a lavinák által betemetett egyéneket. Ugyanezt az eredményt szondázással 17 perc és a Geiger-féle magnotikus számlálóval csak 30 perc alatt lehetett elérni. (Le pécheur suisse.) SZINOVITISZ MENTES COBB CSIRKE A hazánkban kevésbé ismert, szinovitisznek nevezett betegség, amely külső jelekben ízületgyulladóst, sántaságot vált ki, mind több gondot okoz a nyugati államokban. A betegség előidézője a Mycoplasma synoviae. A kórokozóktól való mentesítés módja lényegében azonos a Mycoplasma Gallináriumtól való mentesítéssel. A Cobb cég most bejelentette, hogy egy éven belül minden forgalmazott tenyészállata mentes lesz ettől a kórokozótól. (Cobb Minule Man) A BROILEREK TITKA N. R. Gyles, az amerikai arkansasl mezőgazdasági egyetem baromfi-genetikusának írásából olvastuk: „A baromfitenyésztők a végtermék hibridek előállításánál a heterózishatást keresik. Azonban számos esetben érdemes megvizsgálni, hogy a jő minőség, a jó beterózishatás kövelkezménye-e, vagy valami más okozza azt. A baromfitenyésztésben ma használt broiler végtermékeknek 90 százaléka fajtakeresztezett: cornich típusú apaállatok és fehér Plymouth típusú anyaállatok keresztezettjei. E keresztezésnek nem az az értelme, hogy beterózishatás következtében jobb lehet a végtermék fejlődési erélye. Lehetőséget ad viszont, hogy a külön tenyésztett anyavonalat, főként a tojástermelőképesség, az apavonalat a gyors növekedés és a jő testformák Irányába fejleszszék. A heterózishatás kedvezően alakulhat a keresztezés folytán a termékenységre, a keltethetőségre s az életképességre." (Poultry Meat) A baromfitífusz az egész világon elterjedt és igen súlyos veszteségeket okoz. Kiváltója: a Salmonella gallinárum (S. pullórum), elsősorban a tyúkféléket támadja meg, de fogékony a betegség iránt a kacsa, a liba és a legtöbb vadon élő madár is. Noha e pálcika alakú baktérium feltétlen kórokozó, a kialakult klinikai kép és veszteség (elhullás, hiányos fejlődés, rossz takarmányértékesítés) súlyossága az állomány természetes eilenállóképességétől (az állatok kora, tartási és takarmányozási viszonyok alakulása], valamint a fertőzés erősségétől is függ. A fertőzés forrása legtöbbször a fertőzött baromfi vagy tenyésztojás, de jelentkeztek a bajok a Ueltetőgépben befulladt tojások, vagy a baromfitífuszban elhullott állatok takarmányként való értékesítése után is, megbízható felfőzés nélkül. TÜNETEK A baromfitífusszal fertőzött tojások egy részében a „csirke befullad“. A fertőzött tojások más része kikel, de az ilyen csibék között sok a kelésgyenge, amelynek legbiztosabb klinikai és kórbonctani jele, hogy a köldöknyílás nem zárult, és a szikhólyag felszívódása nem tökéletes. Kelésgyengeség és baromfitífusz egyidejű előfordulása esetén jellegzetesen alakul a naponkénti elhullás. A kelésgyengeség miatt bekövetkezett elhullás általában 6—7 napos korig emelkedik, majd ettől kezdve hirtelen csökken és 10 napos koriól rendszerint megszűnik. A baromfitífuszos elhullások száma 6—9 napos korban emelkedik lényegesebben, a második „csúcsérték“ pedig a 17—20 nap körüli időre esik. A fertőzött csibeállományokban korán, már az első napon felléphet az elhullás. Az 5—6 napon belüli elhullás arra utal, hogy tojásfertőzés történt, vagy a keltetőgépben fertőződtek a csirkék. A 3 hetes kor után mutatkozó tömeges elhullások oka újabb nagyarányú fertőzés, a tartás és a takarmányozás terén elkövetett hiba, vagy a gyógykezelés elmulasztása lehet. A beteg csirkék bágyadtak, szomorkodnak, „fehér hasmenésük" van, majd 2—3 napos botegeskedés után legnagyobb részük el Is hullik. Az életben maradt csirkék állományában gyakori a hiányos fejlődés, rossz takarmányértékesltés és a bacillus-ürités. A felnőtt és növendékállatokban felléphet a betegség az Idült folyamatok heveny fellobbanásaként. Ilyenkor gyakori az idült gyulladásban lévő beleg belső szervek (máj, lép, petefészek) repedése kapcsán a belső elvérzés és hashártyagyulladás, amely pingvinszerű testtartásban mutatkozik. Ebben az időben az „új fertőzés“ után 1—3 héttel tapasztalhatók a tünetek (bágyadtság, szomorkodás, étvágytalanság, láz, hasmenés), de az elhullás ritka. Ha az idült gyulladás a petefészekben alakul ki, akkor a tyúkok — az elváltozás súlyossága szerint — vagy egyáltalán nem tojnak, vagy pedig tojásaik kisebbnagyobb számban a kórokozóval fertőződnek. A baromfitífusszal fertőzött tyúkoknak tehát nem minden tojása fertőzött. A fertőzött tojások száma függ a bacillusgazda tyúk erőállapotától s ez a tartási és takarmányozási körülményeken múlik. Megfigyelték, hogy a tojástermelés időszakának elején kevesebb, majd a második felében és a vége felé, — amikorra a tyúkok szervezetének tartalékai kimerülnek — több a fertőzött tojás. Valamely baromfiállomány fertőzött egyedeinek felismerése a helyszínen végrehajtott ún. tárgylemezpróbával történhet, melyet a tulajdonos kérésére az illetékes állatorvos végez. A BETEGSÉG ORVOSLÁSA Az eredményes gyógykezelés után is maradnak az állományban baktériumgazdák, ezért a gyógykezelt állományból nem szabad tenyészanyagot hagyni. Dr. Radnai István, állatorvos A francia gyöngytyúktenyésztés sikere: az Essor 72 Franciaországban szép számmal foglalkoznak a gyöngyös üzemszerű tenyésztésével. Ezek közé tartozik Pierre Le Sayec Candau-I (Bretagne-i) farmja. Iparszerűen neveli és hizlalja, és modern genetikai kiválasztással javítja állományát. Munkája eredményes. Az a törekvése, hogy termékeny és gazdaságos vonalakat alakítson ki — sikerrel járt. Ezek között is kiemelkedik az Essor 72 elnevezéssel forgalomba kerülő változat. Ez a rezisztens, szapora, jó takarmányértékesítő állat kitűnő minőségű pecsenyét szolgáltat. Űjabban már hetenként 150 ezer csibét keltetnek belőle. Le Sayec élen jár a gyöngyös javítására irányuló nemesítési munkában, az ő nevéhez fűződik egy modern genetikai tenyészprogram felállítása és végrehajtása Franciaországban. Az „Essor 72“ újabb utat nyit a gyöngytyúktenyésztés fejlesztése felé. Kiegyenlített, életképes és húskihozatali indexe is igen jó. A nagyobb testsúly mellett Is ínyencfalat. Termelékenységét mesterséges szaporítással fokozzák. Ezt az eljárást 1964 óta mind nagyobb számban alkalmazzák. A telepen naponta 16—18 ezer beondózást végeznek. Az ondót levétel után hígítják, ötven köbcentiméter oldószer 3000—3500 tojó termékenyítéséhez elegendő. A beondózást 5—7 naponként megismétlik. A Le Sayec-féle telepen más Hazánkban egyelőre a kékesszürke fajta gyüngylyiikot tenyésztjük. (Kucsera Szilárd felvétele) baromfit, így pecsenyecsibét is tenyésztenek. A telep keltetője 1 millió 800 ezer tojás kapacitású. A letojatás battériákban történik, zárt, automatikusan klimatizált épületekben, mesterséges világítással. Az Essor 72 nagy részét a francia piacon értékesítik, de jut importra Belgiumba és Olaszországba is. Az Essor 72 — 90 nap alatt 13—14 ezer g élősúlyt ér el. Takarmányértékesülési indexe 3,4—3,6. Tartása nem igényes. Mindenesetre a meleget kedveli és nem tűri a nedvességet. A hizlalásra szánt állatokat forgács vagy szalma almon tartják. Négyzetméterenként legfeljebb 12 állat helyezhető el. Takarmánya a kilencedik hétig 22 % proteint tartalmaz, utána 4,5 % zsír kiegészítéssel 20 °/o-ot egészen a levágásig. A betegségek megelőzésére a csibék ivóvizébe az első két napon komplex vitamint kevernek, az ötödik naplói a második hét végéig a csibéket trichomonadozis ellen dimetridnzollal kezelik. A hetedik héten kerül sor az első, a kilencediken a második kapilláris kezelésre. Kívánatos a gyöngyös takarmányát kokcidiosztatikákkal kiegészíteni. Avicoltura Örömteljes tény, hogy a második világháború után sikerült hasznos aprővadjaink létszámát és produkció csökkenését megállítanunk. Sőt e vadféleség létszámának és terítékének állandó növekedését elérni. Az apróvad tenyésztése (FELADATAINK III.) Tudomásul kell vennünk azonban egy másik tényt is. A növénytermesztés és az állattenyésztés egyre belterjesebb formát ölt majd és ezzel egyidőben növekedni fog a mezőgazdasági munkák gépesítése, valamint a kemizálás is. Ez magával hozza az apróvadtenyésztés problémáinak szaporodását is. Az apróvad a jövőben egyre inkább a vadászok segítségére, védelmére és gondoskodására szorul. Alapjában véve a következő intézkedések foganatosítása válik szükségessé: ■ a) állandóan javítani az apróvad életterét, ■ b) a legkisebb mértékre csökkenteni az apróvad szaporulatának pusztulását a zöldtakarmány kaszálásakor, ■ c) fokozatosan csak olyan növényvédő vegyszerek ■ e) a jelenlegi víztároló medencéket vadkacsa tenyésztésre kihasználni, B f) bevezetni a foglyok téli kamarázásút, B g) a meglévő mezeinyúl állomány gazdaságos kihasználására irányítani a figyelmet és fokozottabb mértékben gondoskodni a nyulak téli etetéséről, B h) jobban gondoskodni az apróvad egészségvédelméről s a tularemia, a veszettség és sok más fertőző betegség leküzdésére erőteljesebb intézkedéseket tenni, főleg az intenzív fácúntenyészeteltben, B i) fokozni az élővad befogást, főleg a mezei nyálra vonatkozóan, B j) gondoskodni az újonnan vadasítolt kelet-szlováElhozni a lelőtt nyalat nem könnyű feladat, különösen egy kezdőnek. használatát engedélyezni, amelyek ártalmatlanok a hasznos vadra. Be kell tiltani az endrin és DDT alapanyagú szerek használatát, B d) fejleszteni az intenzív fácántenyésztő, keltető és nevelő állomások hálózatát, mert a fácán a legprogresszívebb apróvadunk, kiai területek vadvédelméről, В к) több figyelmet szentelni a külföldi vendégvadászok csoportos vadászatának, В 1) javítani a vadbérfelvásárlást és megmenteni ezt a veszendőbe menő, értékes nyersanyagot. Az egyes vadfajok a következő intézkedéseket kívánják: A MEZEI NYÜL A FÄCÄN A mezei nyúl a legelterjedtebb-és legjelentősebb hasznos vadunk. Tényleges, tavaszi törzsállományát 1971-ben 399 ezerre becsülték és termelése 1970-ben elérte a 246 375 darabot. Maximális, megengedhető létszáma Szlovákiában mintegy 400 ezer darab s emellett az ökológiai viszonyokra való tekintettel egyenletesebben kellene betölteniök az ország alkalmas vadászterületeit. Ezt a célt szolgálja a Kelet-Szlovákiában folyó vadasításl program megvalósítása is, amely 1970- ben kezdődött a michalovcel és trebiSovi járásban. Az említett normalizált állomány mellett évente mintegy 270 ezer mezei nyulat produkálhatnánk, amiből kb. 10 % lenne az élővad befogás. A SZÜRKE FOGOLY A szürke fogoly állománya a második világháború után katasztrofálisan csökkent és még ma is kisebb, mint a múltban volt, babár az utolsó években ismét szaporodik. A háború előtti években Szlovákiában 427 636 darab szürke foglyot produkáltak, de az 1949—1961 közötti évek átlagában már csak évi 57 855 darabot. Az 1962—1966 közötti években ezért teljes tilalom volt elrendelve a foglyok vadászatára és csak 1967-ben engedélyezték korlátozott mennyiség lelövését, illetőleg befogását. Már 1970- ben annyira javult a helyzet, hogy néhány járás területén közel ötvenezer darab foglyot számláltak. Létszámukat 1971- ben már 433 ezerre becsülték. Az elkövetkező években számolni kell a fogoly életterének további romlásával. A fokozott gondoskodás ellenére sem remélhetünk 1975-ig 500 ezer darabot számláló törzsállománynál nagyobbat. Ez az állomány mintegy évi 184 ezer darab produkcióját teszi lehetővé. A fácántenyésztésnek nálunk nagy múltja van. A második világháborút megelőző években átlag évi 43 ezer darab került terítékre. A háborút követő években, 1961-ig bezáróan évi átlagban 10 457 darab volt a produkció. A fácán kitűnően alkalmazkodott azokhoz a változásokhoz, amelyeket a mezőgazdasági termelés kollektivizálása és intenziflkálása hozott magával. így 1970-ben már 93 133 fácán „kitermelése“ volt lehetséges, ami majdnem kétszerese a háború előtti legjobb évek átlagának. Ezt a növekvő irányzatot ki kell használni, sőt támogatni kell, mert a fácán nagyon jól alkalmazkodik az új életfeltételekhez, valamint a természeti viszonyok megváltozásához és jól felhasználható a kultúrnövények biológiai védelmére is. E vad jól elviseli a mesterséges tenyésztést, kiváló és keresett vadhúst nyújt, s elsőrendű vadász- és sportélményben részesíti a vadászokat. Terv szerint 1975-től kezdődően Szlovákiában el kell érni a 240 ezer darabot kitevő törzsállományt és az évi 170 ezer fácán kitermelését. Ez csak mesterséges tenyészetek és átgondolt csibenevelő hálózat kiépítésével valósítható meg. E- mellett a lehető legjobb védelmet kell biztosítani a vadon élő fácánoknak és bővíteni kell az intenzív fácáuosok területét. A volierekben nevelt anya-állomány 1975-ben előreláthatólag eléri a 12 ezer, 1985-re pedig a 15 ezer darabot. Célszerűnek látszik Szlovákiában egy fácán-nemesítő állomás, továbbá néhány nagykapacitású keltető farm (12 ezer anya-állománnyal) és járásonként egy-egy csibenevelő-farm létesítése. Ezek a berendezések arányosan megoszlanának az állami erdészet és a vadászszövetség szervei között. KIRNER KAROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója Bújócskázó Fácán. fksz. felvételei)
