Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-05-06 / 18. szám

1972. május В. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Fontos feladat az öntözés biztosítása Ä CSKP XIV. kongresszusa határo­zata értelmében, valamint a CSKP KB februári plénumának Irányelvei sze­rint a nagyobb gazdaságosság eléré­sére elsősorban a termelés intenzí­vebbé tételére kell törekedni. A me­zőgazdaságtól ezért megköveteljük, a termelés állandó fokozását, hogy a lakosság élelmiszerfogyasztása mind­inkább megfeleljen az egészséges táp­lálkozás normáinak. A fejlett szocia­lista reprodukció törvényszerűségei­nek értelmében a mezőgazdaságban nagy gondot kell fordítani a növény­­termesztés fellendítésére. A mezőgazdasági termelés növelése a mai terméshozamok mellett mind­jobban függ a modern termelőeszkö­zök juttatásától, a vegyipar, a gép­gyártás, a melioráció, valamint a tu­dományos-műszaki forradalom ered­ményeinek kihasználásától. Ismeretes, hogy az öntözőrendsze­rek fokozott kiépítése, valamint a hordozható öntözőberendezések leg­nagyobb része a kukoricatermő vidé­kekre van összpontosítva. Ezzel lehe­tőséget teremtettünk a fejlődés és a termelés fokozásához, a termelési mu­tatók állandó- javulásához. A kísérle­tek és a gyakorlati nagyüzemi öntö­zések eredményei azt mutatják, hogy a helyes öntözés a modern agrotech­nika alkotó része, állandó és javító hatást biztosít mind a termelő üzem, mind az egész társadalom szemszögé­ből nézve. Időjárásviszonyaink mellett az ön­tözés időszaka május közepétől szep­tember közepéig tart. Az öntözésnél a növények közül a zöldség, a cukor­répa és a takarmányféleségek voltak ezidáig előnyben. Az esetek többségé­ben extenzív öntözési módszert al­kalmaztak, ezért a szárazságból eredő katasztrófát csak kis mértékben sike­rült megelőzni, tehát az öntözés nem vált a mezőgazdasági termelés „mo­torává*. Ennek nemcsak az öntöző­­berendezések használói, hanem az egész társadalom látta kárát. Az 1971 október és 1972 március közötti időszak csapadékmennyiségé­nek áttekintése azt mutatja, hogy az a többéves átlagnak csak a 63,1 °/o-át adja, ami azt jelenti, hogy Szlovákiá­ban a kukoricatermelő körzetek vi­déke hektáronként 120 mm csapadék­kal szegényebb, mint a csapadékban átlagos években. A kevés csapadék, az átlagosnál magasabb hőmérséklet és a gyakori szárító szelek nagyon kellemetlenül befolyásolták a termő­réteg nedvességtartalmát. Az átlag alatti téli csapadékmennyiség Csalló­közben a tala]vízszint 60—120 cm-es csökkenését okozta és ezáltal a talaj nedvesség készlete még tovább rom­lott. A nálunk végzett öntözési kí­sérleteknél megállapították, hogy Szlovákia kukoricatermelő vidékein a könnyű és középnehéz talajok kihasz­nálható nedvességtartalma 50 %-kal csökkent a gyökérzónában. Még a jó vízgazdálkodású talajokban is rövid időn belül lecsökken erre az érték­re. Az ország keleti részeiben a ta­lajnedvesség mérlege még kedvezőt­lenebb. Mindez fontos figyelmeztető jel. Az április—májusra vonatkozó csapadék-prognózis sem mutat na­gyon kedvező képet. A legfőbb ideje tehát, hogy mezőgazdászaink, melio­­rátoraink és vízgazdálkodási szakem­bereink minél előbb kialakítsák a teljes öntözökapacitás működésének anyagi és szervezési feltételeit. Mire összpontosítsuk öntözökapaei­­tásunkat? Az öntözéses gazdaságokban a ga­bonafélék, de főleg a búza foglal el jelentős területet. Eddig külföldön és nálunk egyaránt az volt a vélemény, hogy a búzafélék nem reagálnak elég­gé az öntözésre és hogy az a termés­hozam növekedése nem téríti meg az öntözés költségeit. Ez azonban csak a régebben használt fajtákra vonat­kozott. Az új, Intenzív, főleg szovjet búzafajták (Bezosztája, Kaukaz, Auró­ra, Jubilejná) az öntözés gazdaságos­ságának javára változtatják ezt a né­zetet. Ügy kísérlett, mint a gyakor­lati eredmények azt mutatják, hogy a talajnedvesség helyes alakításával a búzatermésátlagát 65—75 q/ha-ra le­het javítani, ezáltal az öntözésből származó gabona többlet 6—15 q/ha között mozog. A termésátlagok és a csapadékviszonyok összefüggéseinek tanulmányozása közben a fő hang­súlyt az úgynevezett „kritikus idő­szakra“ — a búzánál 15 nap a kalá­­szosodás előtt és 7 nap utána — szokás helyezni. Ez az időszak nyújt­ja a legszorosabb összefüggést a ki­használható talajnedvességtartalom és a terméshozam között. Az új szovjet búzafajtákkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy a terméshozamra és ennek Ingadozására az őszí és kora tavaszi talajnedvességtartalom Inga­dozása van legnagyobb hatással. A mi viszonyaink között ez az Időszak ok­tóber—november, valamint március— május-nak felel meg. A kellő talaj­­nedvességl feltételek biztosítása erre az Időre, valamint a nitrogénnel való jó ellátottság eredményezik az erő­teljes gyökérzet és a kellő növény­sűrűség elérését, melyet a jövő nagy terméshozama alapjának lehet tekin­teni. Már a hazai kísérleti eredmények Is azt mutatják, hogy a mi viszo­nyaink között az öntözési Időpont szempontjából a legnagyobb jelentő­sége az őszt és tavaszi öntözésnek van. A jő tavaszi nedvességellátottság mellett még akkor is nagy búzahoza­mokat lehet elérni, ha később törté­netesen kevésbé kielégítő a csapadék­­mennyiség. Például 10 mm-es nagy­üzemi öntözés a szövetkezetnek 30 Kős/'ha kiadást jelent, de a termésho­zam növekedése cca 150—200 kg/ha, vagyis 255—340 korona hasznot hoz, ami legjobban bizonyítja a búza ön­tözésének gazdaságosságát. A búza tavaszi öntözése — azonkí­vül, hogy biztosítja a növény bioló­giai fejlődéséhez szükséges feltétele­ket — azért is előnyös, mert nem esik a mezőgazdasági Idénymunkák idejére, nem igényel speciális felsze­relést a magas és dús növényzet ön­tözéséhez és nem is károsítja meg a növényzetet. A jelenlegi csapadék­hiányos időszakban ezen ismeretek­nek nagy jelentőségük van. Ezért szükséges, hogy mindenütt, ahol le­hetséges a búza öntözése, május kö­zepéig a könnyű és csekély talajokon 30—40 mm, a mély. Jő vízgazdálkodá­sú talajokon 40—50 mm-es adagokkal öntözzenek. Az intenzív búzafajták öntözésénél arra kell törekedni, hogy a talajrétegben 40—60 cm-ig ne le­gyen 50—60 %-nál kisebb a felvehető nedvességtartalom. Az öntözéses búzatermesztésre tör­ténő áttérés megkövetel bizonyos mó­dosítást az agrotechnikában is. Az in­tenzív fajta kiválasztásán kívül a gyengébb talajokon főleg több nitro­gént Igényel. Jobban kívánja a gyom Az 1971-es esztendőben a me­zőgazdasági termelés minden mutatőszámát teljesítették a lu- Ceneci (losonci) Járásban, ör­vendetes, hogy 302-vel növeke­dett a tehénállomány száma. A fejési átlag 2670 liter volt. A tejeladási tervet 107,4 száza­lékra teljesítették. A legjobb fejési átlagot a rapovcel (rapl) egyesült szövetkezet mufkai (kismulyadi) részlegén érték el 3604 literes eredménnyel. Buzi­­tán 3090, Kalinovon és még né­hány községben, szintén -3000 literen felül volt az évi átlag­hozam. Az utóbbi években az állat­tenyésztésben Is munkaerő­­hiány tapasztalható. Ezt a kér­dést az állattenyésztés korsze­rűsítésével akarják megoldani. Különböző építkezések egész sorát tervezik Integrációs és kooperációs alapon. A járás székhelyén korszerű sertéstele­pet létesítenek kooperációs kapcsolatok révén. Az utolsó öt évben a mező­­gazdasági nyerstermelés több mint 20 százalékkal, a piaci termelés viszont 35 °/o-kal emel­kedett. A szövetkezeti tagság jutalmazása 38,8 százalékkal növekedett az említett időszak alatt. Az utóbbi Időben a szocia­lista munkaverseny is kibonta­kozott a járásban. A Szovjet Szövetségi Köztársaságok meg­alakulásának 50. évfordulójára és az efsz-ek VIII. kongresszu­sának tiszteletére 13 millió 103 ezer korona értékű kollektív és egyéni vállalások történtek a szövetkezetekben. A kötele­zettségvállalások nyomán a ter­vezettnél jóval több gabonát, húst és tejet adnak el a közel­látásnak. Mint már említettük, a rapov­­cei szövetkezet muíkal részle­gének állattenyésztésében érték el a tejtermelés vonalán a leg­jobb eredményt. A mufkai szö­vetkezet, amely nemrég egye­sült a szomszédos Kapovcével és Kalnndával, mindig élenjáró volt a tejtermemsbenľ Ez főleg annak köszönhető, hogy a szö­vetkezet zootechnikusa nagy gondot fordított a szelektálás­ra és csak a kiváló egyedeket tartották meg továbbtenyésztés­­re. A tehéngondozók évek óta kollektívában dolgoznak és mindent megtesznek, hogy elő­segítsék az állattenyésztés ve­zetőinek elképzelését. Az eddigi tapasztalatok szerint különösen a női dolgozók emelkednek ki, köztük Misányik Barnáné. Az egyesült szövetkezet elnö­ke Tóth János közismert szak­ember. Mivel a többi részlege­ken jelentősen alacsonyabb a tejtermelés. Molnár Dezső, a jó szakembernek elismert zootech­­nikus, a kalondai és a rapovcel Sok még a tartalék részlegen is hasonló Intézkedé­seket foganatosít, mint a muT- kai üzemrészlegen. Persze ah­hoz több év kell, hogy hasonló eredményeket érjenek el, mint a már említett részlegen. Bár a három szövetkezet egyesült, a szántóföld területe még 800 hektárnyi sincs. Ezért az elképzelések alapján még több szövetkezettel egyesülnek, hogy valóban nagyüzemi módon gazdálkodhassanak. A sertés­­tenyésztés a már említett kooperációs módon oldják meg a luceneci kombinátban. A szarvasmarhatenyésztést is sza­kosítják. A tervek szerint 400 férőhelyes ű] tehénistállót léte­sítenek. A mulkaí tapasztala­tok alapján az elkövetkező öt évben a gépesített, korszerű te­­hénistállöban szeretnének olyan eredményt elérni, amely meg­haladja az országos színvona­lat. A Lučenec közelében lévő Pincinán (Plne) szintén meg­szüntetik a sertéstenyésztést. A vezetőségben már felmerült a kérdés, hogy mire használják fel a lényegében még jökarban lévő épületeket. Kelemen Imre. a közös elnöke szerint bővíteni kívánják a felszabadult épüle­tekben a baromfitenyésztést és anyakocákat is tartanának, hogy legyen elegendő malac. Különben a szocialista munka­verseny keretében Varga De­­zsőné és a többiek vállalták, hogy anyasertésenként egy ma­laccal többet választanak el a tervezettnél. Erre minden elő­feltétel megvan. A sertésgondo­zók közül mindenki odaadással végzi a munkáját. Az Efsz-ek Vili. kongresszusa előkészítésének idejében a he­lyi és járási jellegű tanácsko­zásokon sok sző esett a „ho­gyan továbbiról. Tény, hogy a Járás területén sok még a né­hány száz hektáros szövetkezet és így nem tudják kellőképpen kihasználni a nagyteljesítményű gépeket. Ezért az elkövetkező években meggyorsítják az in­tegrációs és kooperációs kap­csolatok kialaktíását s mindent megtesznek a korszerű gépek maximális kihasználása érdeké­ben. Bár a hektárhozamok je­lentősen növekedtek az utóbbi években, a jobb talajművelés­sel, a gondosabb betakarítással még növelhetik a hozamokat és olcsóbbá tehetik a termelést. Különösen fokozni kell a tehén­állomány hasznosságát. Mivel vannak a járásban jö példák, az ott szerzett tapasztalatok alapján az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a tehenek egyed! kiválasztásá­ra és az illatok gondozására. Az elképzelések alapján egész sor intézkedést tettek az igazi nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés létrehozásáért. Most már csak a gyors fejlődés azon mú­lik, hogy a felvetett sok okos gondolatot, hasznos tanácsot hogyan valósítják meg az egyes mezőgazdasági üzemek­ben. —tt— és megdőlés elleni védekezést (CCC) Is. A másik növény, melynek öntözése ma nagyon szükségessé vált, a lucer­na, melynek hozamára az öntözéses termelés is nagy befolyással van az első kaszálás hozama, mely az évi hozam 38—45 százalékát adja. A lu­cernáról általában elmondható, hogy öntözéses viszonyok között is csak 50—60 %-ra kihasznált a termőképes­sége. Ennek a hátránynak a fő oka a tápanyag- és vízellátottság hiánya. A gazdag gyökérzet dacára a nagy lucernahozam (120—150 q/ha) meg­követeli a termőréteg 40—60 cm-ig történő átnedvesítését. Ez azt jelenti, hogy az első kaszáláshoz okvetlenül szükséges a mély talajokon az 50—60 mm-es, míg a könnyű, homokos tala­jokon a kétszeri 30—40 mm-es öntö­zés. A kísérleti eredmények bizonyítják, hogy a viszonyaink között Is gazda­ságos a lucerna fejtrágyázása, még­pedig 30—40 kg nitrogénnel hektá­ronként. Ha jól Időzített az öntözés és a fejtrágyázás, akkor az első ka­szálásbői elérhető az 50—60 q száraz lucerna, ami 15—20 q/ha termésnöve­kedést jelent. Különös Jelentősége van az alávetett lucerna öntözésének. A szálastakarmány-termelés nem ép­pen kielégítőnek mondható eredmé­nyeit nagyrészben a lucerna helyte­len öntözése okozza. Figyelemmel kell kísérni a lucerna Igényeit már akkor is, amikor az alá­vetés után a főnövénnyel együtt fej­lődik. A komplett állomány elérésé­hez az a legfontosabb, hogy a felső 10—15 cm-es rétegben kielégítő le­gyen a nedvességtartalom. A jelen Időszakban tehát okvetlenül szüksé­ges a lucernák 20—25 mm-es öntözé­se, mely jól elősegíti a kelést és a gyökérvetést. Hogy megakadályozzuk az ú. n. „tisztások“ keletkezését és a gyomosodást, fokozni kell a forgó ön­tözőberendezések nyomását és kisebb nyílású szórófejeket kell használni. A gazdaságos zöldtakarmányozásra való áttérés megköveteli ya talaj jő tápanyag- és nedvességtartalmát, még­pedig már az őszi keveréktakarmá­nyok termesztése Idején. Az öntözés Itt is nagyon bevált, 80—100 kg N/ha fejtrágyázás alkalmazásával. Ez az Uj automata traktor A szovjet mezőgazdaság gépesítésé­nek Össz-szövetségt Tudományos Ku­tató Intézetében kifejlesztettek és a gyakorlatban kipróbáltak egy auto­mata traktort. (Az Intézet nevének rövidítése: VIM.j Az automata traktorok eddig ismert konstrukcióinál számos fontos kérdés megoldatlan maradt. így például Lo­ginov gépe csak arra volt képes, hogy az előre meghúzott barázda mentén automatikusan haladjon, a fordulást a vezetőnek kellett elvégeznie. A pon­tatlanságok idővel a barázda elgörbü­­léséhez vezettek. Az említett megol­dással csak szántást lehetett végezni. Az a módszer, hogy egy gépkezelő rádión egyszerre két traktort Irányí­tott, rendkívül bonyolulttá tette a fordulást. A VlM-ben készített automata trak­tor pontosság tekintetében különbözik a többi típustól. A fordulásokat, a munkaeszköz felemelését, leengedését előre meghatározott program szerint automatikusan végzi. A szántáson kí­vül a gépet vezető nélkül más mun­kákra is lehet alkalmazni, például boronálásra, kultivátorozásra, vetésre, trágyázásra, stb. A kísérleti példány a munkák egyenletességével és tet­szőleges sebességű járatásának pon­tosságával tűnik ki. öt-hat működő géphez egyetlen felügyelő személy szükséges. Az első barázdát emberi segítség­gel húzzák. Ekkor a traktor mögött egy 2—3 mm vastag kötél, vagy kap­­ronszál tekeredik le, melynek hossza a 3 km-t Is elérheti. A terület végén a kötelet horgokkal rögzítik. A gépen egy olyan berendezés van elhelyezve, amely a kötelet állandóan mintegy 10—15 kg erővel feszíti. Előrehaladás­kor a berendezés a kötél traktor mö­götti részét egy barázda szélességé­nek megfelelő távolsággal áthelyezi, forduláskor pedig a megfelelő új helyre teszi a rögzítő horgot. Az automata traktor biztonsági me­chanizmusokkal is rendelkezik. Rend­ellenesség esetén a gép megáll és csökken a motor fordulatszáma. Ha Időközben nem érkezik segítség, leg­később 20 perc múlva a motor és az elektromos berendezés teljesen kikap­csolódik. (ő) adag lehetővé teszi a takarmány má­jus első felében történő etetését. Na­gyon fontos a tavaszi takarmányféle­ségek öntözése is. A csapadékmérleg kedvezőtlen ala­kulása szükségessé teszi, hogy azokon a helyeken is elgondolkozzanak az öntözés felett, ahol eddig ilyesmiről sző sem volt. A répa- és burgonya­­termelő vidékeken is ki kell használ­ni az adottságokat. Főleg a rétek, le­gelők, valamint a takarmányféleségek igényesek a csapadékra. E célra tel­jes mértékben ki kell használni a trágyalé öntözést végző gazdaságok kapacitását is, ahol a berendezések kihasználhatóságát nem a trágyáié mennyisége, hanem a berendezés ka­pacitása szerint kell irányítani. Pilla­natnyilag ennél az öntözésnél is jól bizonyítható — a nagyobb önköltség ellenére — a takarmányok öntözésé­nek gazdaságos mivolta. A hektárhozainok mai színvonala mellett a mezőgazdaságra háruló kö­vetelmények teljesítésénél az egyik legfontosabb termelési tényező a víz. Igaz, ez csak egy a tényezők közül, de ha a vizet jól időzített adagokban kapja a növényzet, akkor a víz a leg­hatásosabb tényezővé válik. A víz mellett természetesen figyelemmel kell kísérni az egyéb tényezők opti­mális szintjét Is. A víz nemcsak a csapadékhiányt pótolja, hanem alapo­san emeli a fejlődést befolyásoló té­nyezők érvényesülését is. Az intenzív öntözés hatására csökken a hozam­ingadozás és gyorsan növekednek a termésátlagok. A nagy csapadékhiány maga után vonja az öntözőberendezések teljes mértékű kihasználásának szükséges­ségét. Az üzemelést kiesések számát és tartamát a minimálisra kell csök­kenteni, sőt a kisebb átmeneti esők­nek sem szabadna akadályozniuk az öntözés folyamatosságát. Mezőgazdaságunk jelentős segítsé­get kapott az öntözőrendszerek ki­építéséhez, s ezzel a jövőben is szá­molhat. Ezen létesítmények tökéletes kihasználása nagyon sok bonyolult elméleti és gyakorlati problémát je­lent. Hogy ez a költséges termelési tényező hogyan fog hatni termelé­sünk színvonalának további emelke­désére és a gazdaságosság fokozódá­sára, az nem kizárólag, de elsősorban a mezőgazdasági dolgozóktól függ. Az öntözéses gazdálkodást folytató, vagy öntöző hálózattal rendelkező mezőgazdasági üzemek legfontosabb feladata napjainkban az, hogy min­den lehetőséget kihasználva igyekez­zen biztosítani az öntözés zavartalan folyamatát, hiszen ezzel nemcsak magának, hanem az egész társada­lomnak a javát szolgálja. A szakemberek csoportjának adatai nyomán feldolgozta: TARR GYULA, mérnök, Öntözőgazdálkodási Kutató Intézet dolgozója Növényt gyógyít a Fundasol Növényvédelmi szakmai tanács­kozást tartott a minap Győrött a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének növényvédel­mi szakosztálya, a Chinoin Gyógy­szer- és Vegyészeti Gyár, valamint a Győr—Sopron megyei AGROKER. Az egyes mezőgazdasági üzemek növényvédelmi szakembereit első­sorban az érdekelte, milyen lesz az idei növényvédőszer-ellátás. Mint ismeretes, idén a budapesti Chinoin vállalat is bekapcsolódott a növényvédószerek gyártásába. A nevezett vállalat kiváló kutatógár­dájának a gyógyszergyártásban világszerte elismert eredményes tevékenysége jó biztosíték arra, hogy a mezőgazdaság e fontos te­rületén is beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. Idén mintegy húsz szer gyártását végzi majd a magyar fővárosi gyógyszergyár. Idén kerül forgalomba többek kö­zött a Fundasol gombaölőszer is. A Fundasol a peronoszpőrafélé­­ken kívül valamennyi gombabeteg­ség ellen sikerrel használható szántóföldön, szőlészetekben és gyümölcsösökben egyaránt. A szóbanforgó szer előnye, hogy nemcsak a betegségek megelőzé­sére alkalmas, hanem a már beteg növény gyógyítására is, mivel ki­permetezés után a lombozaton ke­resztül felszívódik és gyógyító ha­tást vált ki. —r— ti v

Next

/
Thumbnails
Contents