Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-06 / 18. szám
-SZABAD FÖLDMŰVES 1Я72. május 8 4 Kicsi a bors, de erős HASZNOS, Évekkel ezelőtt elemeztem a Stredné Túrovce-i [Középtúr) földművesszövetkezet termelési eredményét, amikor egyben azt a gondolatot Is felvetettem, Hogy a ki-HAZASSAG" tűnőén gazdálkodó efsz még jobb, kifejezőbb sikereket érhetne el, ha egyesülne az akkortájt ugyancsak jól gazdálkodó szomszédos Dolné Túrovce-1 [Alsótűr) földművesszövetkezettel. Miért pendítettem meg a „húrt“? Egyszerűen azért, mert a két gazdaság földterületének kis terjedelme feltétlenül az egyesítést sürgette, amit egyeseknek eszmecsere közben meg Is Jegyeztem azzal, hogy erre előbb-utóbb amúgy is sor kerül. Szavaimra hallgatás és „jóindulatú“ mosoly volt a válasz. Hozzá kell még tennem, hogy akkoriban a 267 hektárnyi mezőgazdasági földterületen gazdálkodó Dolné Túrovce-1 szövetkezet hektáronkénti nyerstermelése meghaladta a 11 ezer koronát, s a Stredné Túrovce-1 gazdaság mezőgazdasági területe pedig 459 hektár volt, s egy hektáron majdnem 13 ezer korona nyerstermelést értek el. Amint látjuk, az eredmény mind az egyik, mind pedig a másik gazdaságban jó volt. S mind a „vőlegény“ mind pedig a „menyasszonyjelölt“ földterületére nézve elég kicsi volt ahhoz, hogy termelését technikai és technológiai szemszögből valóban nagyüzemi Jellegűnek tekintsük. Tény, hogy a Stredné Túrovce-1 vezetők az eredményesen gazdálkodó mini-szövetkezetben mindent megtettek a korszerű tenyészmunka, a haladó technika és technológia bevezetésére. Bizonyíték erre rangos sertéstenyésztésük, mely törzstenyészetté küzdötte fel magát. Az is jó gazdára vall továbbá, hogy földterületükből 280 hektárt stabil öntözőrendszer hálóz be, s kertészetükben is a legkorszerűbb fóliás termelést folytatják. Mindezek azt bizonyítják, hogy e téren jócskán maguk mögött hagyták szomszédaikat, s a környék legjobbal közé küzdötték fel magukat. Ugyanakkor, ml tagadás, a Dolné Túrovce-íek lemaradtak. Erre természetesen a járási termelési igazgatóság is felfigyelt, s Kecskés Károly elvtárs, a Stredné Túrovce-i Efsz elnöke egy szép napon azon vette magát észre, hogy a szomszédban Is elnök lett. Ezzel kezdetét vette az, ami elkerülhetetlen volt, vagyis, amit évekkel ezelőtt jóindulatúan magam is tanácsoltam. Csupán azzal a különbséggel, hogy akkortájt az egyesülés közgazdasági szemszögből érdemesebb lett volna. A két efsz tehát 1972. január elején „összeházasodott“, hogy tagjai most már közös erőfeszítéssel, együttes erővel teljesíthessék pártunk irányelveiből rájuk háruló feladatokat.Így alapjában véve a két minigazdaságból lett egy kis, 726 hektáros földművesszövetkezet, s most Ismételten a környező gazdaságokkal való szoros együttműködést látnám a legcélszerűbb megoldásnak, s még azt is hozzátenném, hogy bár nem szabad elhamarkodni a dolgot, mégsem lenne értelme késlekedni a szélesebbkörű egyesítéssel. Mert amint tudjuk, aki előbb indul el valahová, hamarább és kedvezőbb feltételek mellett ér a célhoz, ak! pedig később Indul, bizony fáradtan, s lehet, hogy nem is olyan egyenes úton kerül oda,' ahová egyébként sokkal kevesebb fáradsággal és jóval kisebb költséggel érhetett volna. Aki akarja, megérti ezt. Mindamellett a két földművesszövetkezet törekvését nagyon pozitív jelenségnek kell értékelni. Ugyanis Szarka Sándor ökonómus is úgy jellemezte a dolgot, hogy amióta egyesültek, megszűnt a munkaerő-probléma. Tehát az egyesülés mindkét fél számára hasznos. Az egyesülés előnyének persze a Jövőben a gabonatermesztésben is meg kell mutatkoznia, hiszen a két szomszédos hasonló talajviszonyok mellett termelő gazdaságban, e téren nagyon eltérőek az eredmények. így például a Dolné Túrovce-i Efsz-ben 1970-ben gabonafélékből 36,84, szemeskukoricából pedig 36 mázsát értek el hektáronként, s 1971-ben a gabona termésátlaga 40,3, a kukoricáé pedig 41 mázsa volt. Ezzel szemben Stredné Túrovcén 1970-ben gabonafélékből 40,1, szemeskukoricából pedig 53,2 mázsát, 1971-ben azonban gabonafélékből 53,26, szemeskukoricából pedig 59 mászát értek el. Ha tehát a két gazdaság 1971-es évi gabona- és kukorica hektárátlagát vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a Stredné Túrovce-i Efsz gabonákból 18, szemeskukoricáből pedig 12,96 mázsával ért el többet hektáronként, mint szomszédja. Tehát sok máson kívül ez is nagyon indokolttá tette az egyesülést, s feltételezhető, hogy a jó tapasztalatot most már az egész területen hasznosítják. Természetesen az erők egyesítése után el kellett dönteni, mivel foglalkozik az egyik, s mivel a másik részleg. Alapjában a növénytermesztési munkák szervezésében annyi változás történt, hogy gépparkot Stredné Túrovcére helyezték, ahol korszerű javítóműhely is rendelkezésre áll a megfelelés szakemberekkel együtt. Itt szerelték fel az üzemanyag-állomást is. Az állattenyésztés szervezésében a rendelkezésre álló épületkapacitás szabja meg az összpontosítás lehetőségét. Ennek megfelelően teheneket mindkét részlegen tartanak, míg az épületek korszerűsítése be nem következik. A tehenek mellett Dolné Túrovcén törzskönyvezett kocák is lesznek, viszont Stredné Túrovcén a tehenek mellett növendék- és hízómarha-tartással, valamint malacneveléssel foglalkoznak. Az egyesített gazdaság ugyanis választott malac és törzskönyvezett sertés értékesítésre rendezkedett be. Idén Stredné Túrovcén korszerű 350 férőhelyes kocaszállást építenek, s a következő esztendőtől fogva abba összpontosítják az állatokat. A korszerű istállóban az összpontosított nagy tenyészértékű törzstenyészetbe tartozó kocák ellenőrzését és ellátását jobban meg lehet szervezni. Erre nagy szükség van, hiszen a fehérnemes tenyészetből számos apaállat és kocasüldő kerül eladásra Szlovákia mezőgazdasági üzemei sertésállománya hasznosságának tökéletesítése céljából. A múlt évben például összen 150 tenyészállatot értékesítettek, s ennek a tenyészanyagnak jelentékeny hányada E és Ea osztályzatot kapott. Ahol ilyen magas színvonalú a sertéstenyésztés, az ember önkénytelenül is magától értetődőnek tartja, hogy a tehenészet is Ilyen legyen. Nos, ebben a tekintetben jobbak is lehetnének, de felelőtlenség lenne azt állítani, hogy eredményeik rosszak. Ugyanis már 1970-ben 3000 literen felüli évi tejátlagot értek el, s tavaly tovább Javult a tejhasznosság, de az is Igaz, hogy a „menyasszony“ Dolná Túrovce 1970-ben csak 2477, tavaly pedig 2609 liter tejet ért el tehenenként, ami arra figyelmeztet, hogy Idén az egyesített gazdaságban alaposan fel kell kötni az alsóneműt, ha 3000 literen felüli tejhasznosság mellett akarnak maradni. Mert a tejtermelés nemcsak a" jómlnőségü takarmány etetésétől, hanem egyben a jól szervezett, Időben történő fedeztetéstől is függ. Azt hiszem, akit illet, megérti, miről van szó. Különben a Stredné Túrovce-i zootechnikust nem kell tanítgatni, mert jól tudja, mit miért és hogyan kell tennie a jobb hasznosság eléréséért. S hisszük, hogy a tejtermelésben a jövőben legalábbis olyan megközelítő jó sikereket érnek el, mint a sertéstenyésztésben. Nagyon dicséretes továbbá, hogy Stredné Túrovcén a múlt évben 2 millió koronás beruházási akcióba kezdtek, melyet teljes mértékben bankhitel, tehát állami támogatás igénylése nélkül saját eszközökből fedeznek. Ebben az évben 300 ezer korona értékben gépeket vásárolnak, s rövidesen átadásra kerül a szociális épület, mely 490 ezer korona értéket képvisel. Ebből is látható, hogy ám kicsi a bors, de erős. Az egyesített gazdaság szocialista társadalmunk igényének megfelelően a szántó 65 százalékán gabonaféléket, s 15 százalékán szemeskukoricát termeszt. Mert nem kicsiség, hogy az egyesítés után is kis földművesszövetkezetnek mondható gazdaság ebben az évben 9 millió 343 ezer korona nyersjövedelemmel számol. Hogy ezt elérje, minden egyes efsz-tagnak és vezetőnek derekas munkát kell végeznie. S hisszük, hogy amit magukra vállaltak, becsülettel teljesítik. HOKSZA ISTVÁN Ahol százezrek teremnek... Első olvasásra kissé meghökkentő a cím. Az alábbiakban valóban egy olyan gazdaságot mutatok be, ahol ténylegesen százezrek teremnek. Ezt nem kártyán vagy egyéb szerencsejátékon nyerik, hanem odaadó becsületes munkával érik el. A színhely: a kvetná! földmüvesszövetkezet 16 hektáros kertészete. Ameddig a szem ellát, mindenütt a fehér szín dominál. — Újra visszatért a tél? — kérdeztem Szalma Gyulától, a főkertésztől. — Nem. A fóliasátrak teteje adja ezt a csalóka összhangot, ugyanis ezek ma már elengedhetetlen kellékei a nagyüzemi zöldségtermesztésnek. Szaknyelven szólva hajtatók, vagy szaporítók, amelyek alatt március, április hónapban biztosítjuk a friss zöldséget. Eddig húszezer saláta palántát ültettünk ki. De termelünk még zöldséget sárgarépát, uborkát, káposztát, karfiolt, karalábét, paradicsomot és Öt fajta paprikát. Közben Molnár Vilmos, a szövetkezet alelnöke is csatlakozott a beszélgetéshez. Elmondotta, hogy a kertészet valamennyi dolgozója dicséretet érdemel, de közülük külön ki kell emelni Maruslk Józsefné, Vidáné, Bobák Andrásné, Szalma Erzsébet és Szrena Erzsébet szorgalmát. A kertészetben hat férfi és harminc asszony dolgozik. Szezon alatt mindennap szállítunk árut a želiezovcei (Zselíz) felvásárló vállalathoz. Az utóbbi időben azonban itt is bajok mutatkoznak, mivel tavaly több alkalommal a Pohr. Ruskov-i {Oroszka) konzervgyárban voltunk kénytelenek az árut értékesíteni. Az Idén pedig a Zelenina nem szállította le a szerződésben vállalt vetőmagot sem. Tavaly elég sok gondot okozott az öntözés. Az idén sikerült ezt a problémát Is megoldani. Egy SZK—4-es szovjet kombájn motorját, nagyteljesítményű szivattyúval házasították össze, ami percenként 2400 liter vizet ad. Az idősebbek véleménye szerint azonban a hozzá kapcsolt csővezetéket nem ártana felújítani. Szalma Gyulától még megtudtam, hogy a kertészet évi terve 560 ezer korona, de bízik benne, hogy ezt a tervet 120 százalékra teljesítik. Igen. A fóliasátrak alatt mindenütt zöldellő palánták fogadják az embert. A gépház a plkíroző asszonyok vidám beszélgetésétől hangos. Egyszóval ebben a kertészetben, a szorgos munka által, valóban százezrek teremnek. Polák István, Kvetná (Kéty) Az emberiség történetében húsz év nem nagy idő, de egy ember életében csaknem mindent jelent. Ez mondható el Loksa Lászlóról is, aki a munkásosztály győzelme után 18 éves fejjel indult az életnek, hogy egykori álma teljesülhessen. A gépek utáni vágy, á Kráľovský Chlmec-i /Királyhelmec) gépállomásra vitte. Traktorosnak szegődött, s csakhamar jogosítvánnyal a zsebében egy Zetor nyergében látott az új barázdák szántásához. Virradattól késő estig, sőt még éjszakákon át is szántotta a tagosított parcellákat, melyeknek mezsgyéin hajdanában állandó ellentétek, pörlekedések folytak. Így teltek fiatal ével, s a szorgos munkában emberré érett. Gazdag tapasztalatai révén sokoldalú mezőgazdasági szakemberré és nagyszerű agitátorrá vált. Az utóbbira akkoriban nagy szükség volt, hiszen a nagyüzemi mezőgazdálkodás alapjait raktuk le. S mindebből 6 komoly részt vállalt. Majd a Battyán-i trakt or osbrigád vezetésével bízták meg. Itt érte a nagy megtiszteltetés. Az 1951. j év egyik napján levél érkezett címére. Prágába hívták, kitüntetés átvételére. A példás brigádvezető traktoros, az agitátor számos munkauerseny szervezője és résztvevője alig hitt a szemének. A Köztársasági Érdemrendet Klement Gottwald köztársasági elnöktől vette át. Ezután ismét dolgos hétköznapok következtek. Á napi munka mellett traktorosok oktatásával is foglalkozott. Eközben maga is sokat tanult. Mindig példásan helytállt a munkában, s későbben ugyanígy töltötte el tényleges katonai éveit is. A katonai, szolgálat letöltése után újabb feladattal bízták meg. A Veľké Kapušany-i (Nagykaposj gépállomás vezetését vette át. A katonai éveit eltöltő fiatalemberből hazatérve igazgató lett, — ezen a gépállomáson a tizedik. Ezt jól tudta, s éppen ezért bátran a bizonyítás elhatározásával látott a munkához. Azóta csaknem 16 év telt el, s több változás ment végbe életében. Igazgatói tevékenységéről talán csak annyit, hogy elődei káröröme ellenére is becsülettel helytállt, s az Irányítása alatt működő gépállomásnak jó hírnevet szerzett. Napok, hónapok, évek teltek el, s az Igazgatót egyre több és szebb eredmények igazolták. Oj gépek, új technológia és számos korszerű munkamódszer váltotta fel a régit. A mezőgazdaság valóban a nagyüzemi termelés útjára lépett. S hogy ezen az úton biztosan haladjon, abban sok része volt az Igazgatása alatt álló traktorállomásnak is. A jól szervezett és irányított munka eredményei sosem késztették őt elbizakodásra. A Köztársasági Érdemrend s a többi számos elismerés többre kötelezte őt. A fejlődő nagyüzemi mezőgazdálkodás nagy felkészültséget, sokoldalú tudást követelt. Ezekben az években gyakran felébredt benne a tudásszomj, a tanulnivágyás gondolata. Eljött az idő, amikor erre is sor került. Sokakkal együtt jelentkezett a Nyitral Mezőgazdasági Főiskolára. Életének talán az volt a legemlékezetesebb napja, amikor a katedráról először hallgatta tanárai előadását. Szorgalmasan, nagy kitartással tanult, s amikor kézhez kapta a mérnöki diplomát, örömteli érzéssel és ama elhatározással tért vissza szülőföldjére, — a trebišovt járásba, — hogy azután még többet tesz fejlődő mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért. Am a főiskola befejezése után első állomáshelye a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság lett, ahonnan párhónapos munka után visszakerült a termelésbe. A Veiké KapuSany-i Magtermesztő Állami Gazdaságba helyezték gépesítői funkcióba. Ügyszólván meg sem Ismerkedett a környezettel, s egy év múlva a felsőbb szervek az akkortájt gyenge eredménnyel gazdálkodó Veiké Kapušany-t Efsz elnöki tisztségébe javasolták. Ezúttal sem ellenkezett, hiszen már ifjú korában megtanulta, hogy a szocialista társadalom építése nagy odaadást követel, s a munkásmozgalom hű fiának sok mindent vállalnia kell a boldogabb holnap megteremtése érdekében. Azóta már több mint négy én telt el, bátran nézhet az efsz tagsága szemébe, hiszen nem kis érdeme van abban, hogy a csaknem 1700 hektáros szövetkezet az utóbbi évek során kikerült a hullámvölgyből. S hogy ez sikerült, nem kis fáradságba került. Magánélet, család, feleség, és az otthon tűzhelyének melege, az elmúlt évek során csaknem ismeretlen fogalom lett számára. Minden idejét a gazdasági eredmények fokozására fordította. Egyetlen órát sem mulasztott a munkából, mert tudta, hogy néha egy könnyelmű perc, egy meggondolatlan döntés milliós veszteséget okozhat az efsz-ben. S talán éppen sokrétű felkészültségének, következetességének és nagyszerű érzékének köszönhető, hogy ma ez a gazdaság a trebišovt járás egyik legjobb mezőgazdasági üzeme. Hatalmas erőfeszítésre, következetes szervezőmunkára, a tagság bizalmának megnyerésére, a szocialista vagyon iránti jó viszony kialakítására volt szükség. Mindebben fáradhatatlan munkát végzett. Az eredményt főleg az utóbbi két év igazolta. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1970 es esztendő kedvezőtlen időjárása és más nehézségek ellenére ts sikerült teljesíteni a társadalommal szembeni kötelezettségeket, valamint a tagság részére a tervezett javadalmakat, akkor ioggal állíthatjuk, hogy messzemenően rászolgált a bizalomra. Ezt a tagság sem titkolja, mert olyan évben találták meg számításukat, amikor nem egy efsz volt a járásban, ahol csekély részesedéssel, sőt ráfizetéssel zárták az évet. A gazdasági fellendülés 1971- hen tovább fokozódott. A közel 16 millió korona értékű bruttó termelést előirányzó efsz megvalósította célkitűzéseit. Örömteljes tény, hogy tavaly a tervezett munkabéreket a tartalékalap igénybevétele nélkül sikerült folyósítaniuk. Gazdasági eredményeikkel nemcsak a járási, de a kerületi, sőt a szlovákiai szervek is elégedettek. Nagyszerű sikernek könyvelhető el például a tejtermelés. E fontos termékből nemcsak teljesítették a feladatokat, hanem a terven felüli tejmennyiség értékesítésével nagyban hozzájárultak a járási terv sikeres teljesítéséhez. Az elnök jelenlegi gondolatait a többtermelés, az új technológia és technika tölti ki. Nem elégedett azzal, amit elértek, hogy a tagság megtalálhatta számítását, jövedelme elérte az iparban dolgozók keresetét. Ezért még nagyobb eredmények elérésére töreksz!ik. A tények eddig is őt igazolták, s bizonyára jövőben is így lesz. KASZONYI ISTVÁN, TrebiSov 4ХХХХХХХХХХХ\ЧХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХ\ХХХХХХХХХХХХ\ХХХЧХЧХХХХХХХХХХЧХЧХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХЧХХЧЧ> Életút mokke! és gondokkal
