Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-06 / 18. szám
Szabad Fúld műves 1S72. május B. Ara 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 18. szám ťTM"«.................... .........ix..................■■■■ ....................... — Éljen és szüntelenül szilárduljon hazánk és a Szovjetunió népeinek barátsága, szabadságunk és függetlenségünk legfőbb biztosítéka! Győzelem és béke Győzelem! Ez a szó hangzott Európában minden nép nyelvén azon a történelmi jelentőségű, veröfényes május 9-én. Ez a szó túlharsogta az egyre gyengülő fegyverropogást. Az élet győzött a pusztulás felett — a béke győzedelmeskedett a halált hintő háborún. Az élet győzött, de ez a győzelem 54 millió, nagyobbára fiatal ember halálát követelte. Súlyos adót szedett ez a világégés, amit az elvakult és elvadult hitleri fasizmus robbantott ki. Hiszen a több mint félszáz millió halott véráldozatát a csaknem 100 millió sebesült fájdalma tetézte, akik közül a tartósan megrokkantak a háború borzalmainak mementéjaként éltek és élnek közöttünk. Azon az emlékezetes májusi napon, 1945. május 9-én я béke, a békés fejlődés lehetősége — ami eddig hosszú éveken át csak vágyként élt az emberekben—, a háború befejezésekor konkrét formát ölthetett. A béke reménysugarát, a háború lőporfüsttől sötét időszaka után a felszabadító Szovjet Hadsereg hozta meg számunkra is. Oldalukon, a szovjet hadsereg egységeivel vállvetve harcolt szabadságunkért az első csehszlovák önálló hadtest — jelenlegi köztársasági elnökünk Ludvík Svoboda hadseregtábornok vezetésével —, valamint a szlovák- és a cseh partizánok. Győzelem — hangzott mindenünnen. De ezt túlharsogta egy rövidebb szó — béke! Gyógyírként hatott a háború megpróbáltatásai és szörnyűségei által feltépett friss sebekre. Béke — ami egyet jelent az építéssel, a fejlődéssel, az előrehaladással — volt a fiatal szovjet állam első szava is. Hiszen a Nagy Októberi S zočia lista Forradalom győzelmét s a szovjetek hatalmának megszilárdulását éppen a Békéről szóló dekrétum kiadása fémjelezte. Mert akkor is, csakúgy mint a későbbi években, a szovjet emberek a problémák békés megoldására törekedtek és törekednek. Ez jellemezte és jellemzi a szovjet külpolitikát, amely a dolgozók tömegeinek elsődleges érdekeit védi. A dolgozók érdeke pedig a békés élet lehetőségeinek megteremtése. A szovjet külpolitika békeigyeknzetét többek közt a nemzetek közötti kölcsönös megértés szorgalmazása is bizonyítja. Hiszen a szovjet diplomáciának alapját képezi a következetes békeprngram, melynek egyik legutóbbi eredménye egyrészt a Szovjetunió és Lengyelország, másrészt a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződések létrehozása, ami lényegesen és tartósan enyhítené a feszült politikai helyzetet Európában. Emellett nagy mértékben hozzájárul a két német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság helyzetének és viszonyának rendezéséhez, valamint Nyugat-Berlin kérdésének megoldásához. Mindannyian jól tudjuk, mennyire szükséges minden nép és nemzet számára a békés élet körülményeinek és lehetőségeinek kialakítása. Tapasztalatból tudjuk azt is, hogy a háború az anyagi- és a kulturális javak, az emberéletek gátlástalan pusztításával, pocsékolásával egyenlő. Ezért a józan ész sugallta megfontolás is a szovjet békepolitika hatékony támogatására kell, hogy késztessen mindenkit, akinek a szebb és tartalmasabb élet, a jövő nemzedék boldogulása lebeg szeme előtt. A fasizmus fölötti győzelem 1945. május 9-én számunkra is megteremtette a boldogabb, a kizsákmányolástól mentes, szebb élet építésének lehetőségét. Éljünk okosan, megfontoltan ezzel a nagy lehetőséggel, hogy az utókor számára gazdaságilag és politikailag jól megalapozott társadalmat, háborús konfliktusoktól mentes és a további fejlődést elősegítő békés légkört teremtsük meg. Ez legyen minden ténykedésünk, igyekezetünk alfája és ómegája, hogy a jövő emberének már soha se kelljen átélnie olyan öldöklő háborút, mint amilyen a világot és különösen Európát egy emberöltővel ezelőtt pusztította. tegyen a béke és az emberek közötti megértés az a szilárd alap, amelyből a haladás virágzó életfája fakad. A bősökről pedig. — akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a béke győzelméért, — sohase feledkezzünk meg! Sírjukon hálánk és kegyeletünk virága soha ne hervadjon. OBENAU KAROLY gs A Vili. KONGRESSZUS MEGSZABTA a mezőgazdaság lejtésének irányvonalát A prágai Kongresszusi Palotában három napig tanácskozott az egységes földművesszövetkezetek VIII. országos kongresszusa. A tanácskozáson 1518 küldött vett részt azzal a céllal, hogy megvitassa milyen módon válthatják leggyorsabban valóra Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozatait a szocialista mezőgazdaság továbbfejlődésével kapcsolatban. A kongresszuson résztvett Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Szövetségi Kormány és a Nemzeti Front küldöttsége Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével. A hazai szervek és szervezetek képviselőin kívül résztvettek a szovjet, a bolgár, a jugoszláv, a kubai, a magyar, a mongol, az NDK, a lengyel és a román hivatalos mezőgazdasági küldöttek, valamint a KGST titkársága mezőgazdasági Osztályának képviselői és még más jelentős képviseletek küldöttei. A fontos tanácskozást Bobuslav Večera, a Szövetségi Kormány mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere nyitotta meg. A föbeszámnlót Ľubomír Štrougal, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szövetségi Kormány elnöke tartotta. (Štrougal elvtárs beszédének lényeges részét az alábbiakban közöljük.) Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára a CSKP KB, a Szövetségi Kormány és a Nemzeti Front küldöttségének vezetője rendkívüli nagy érdeklődés közepette mondotta el a mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatos beszédét. Az efsz-ek VIII. kongreszszusán megválasztották a szövetkezeti földművesek szövetségi és nemzeti szerveit, és határozatot hoztak a mezőgazdaság továbbfejlődésével kapcsolatban. üibamir Straugal miniszterelnök beszéde A Szövetségi Kormány miniszterelnöke a párt és a kormány nevében üdvözölte a kongresszus résztvevőit és megköszönte a munkásoknak, parasztoknak és a falusi értelmiségnek, akiknek tízezrei ott voltak az egységes földművesszövetkezetek megalakításánál, elősegítették azoknak megszilárdítását és fejlesztését. Majd annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a párt és a kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított az egységes földművesszövetkezetek kongresszusának. A mostani tanácskozást különösen nagy fontosságúnak tartja, mert a találkozóra röviddel azután került sor, hogy a párt központi bizottsága plenáris ülésen foglalkozott а XIV. kongresszus fő feladatainak biztosításával. KEDVEZŐK A FELTÉTELEK Štrougal elvtárs beszédében kijelentette, hogy megvannak a kedvező feltételek a további gyors fejlődéshez. Átgondolt politikával fokozatosan fel lettek számolva a jobboldali és ellenforradalmi erők által okozott politikai és gazdasági felfordulás következményei. A társadalomban megszilárdul a kommunista párt vezető szerepe, felújult a szocialista állam funkciója és a népgazdaság Irányításának terve. A CSKP KB legutóbbi ülése is nagyra értékelte, hogy a politikai és gazdasági konszolidációban elért eredményekhez jelentős mértékben hozzájárultak a szövetkezeti és egyéb mezőgazdasági dolgozók Is. Hivatkozott viszont a CSKP Központi Bizottságának áprilisi ülésére, ahol HUSÁK elvtárs hangsúlyozta, hogy az elért eredményeket bíráló igényességgel lássuk és nyíltan fedjük fel a hibákat is, hogy mielőbb leküzdjük és felszámoljuk őket. Ez vonatkozik a szövetkezeti parasztságra, az állami' gazdaságok dolgozóira is és mindazokra. akik résztvesznek a mezőgazdaság fejlesztésében. NAGYJELENTŐSÉGŰ VÁLTOZÁSOK A MEZŐGAZDASÁGBAN A továbbiakban a miniszterelnök a mezőgazdaság szocialista átépítéséről és a munkás-paraszt szövetségről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy a kollektivizálás óta falvainkban a szövetkezeti parasztság új osztálya alakult ki. Alapjaiban megváltozott a munka jellege csakúgy, mint a szövetkezeti paraszt társadalmi helyzete és gondolkodás módja is. Kifejezően emelkedett az anyagi és kulturális színvonala, fejlődtek a községek, megjavult az élet- és munkakörnyezet. A falvainkon az emberek egymáshoz való viszonya, — amelyet a múltban mindenekelőtt az határozott meg, kinek mennyi a vagyona, — elvtársi együttműködéssé, szocialista együttéléssé formálódott. A forradalmi jellegű szociális gazdasági változások lehetővé tették a termelőerők nagyméretű fejlődését. A mezőgazdaságban a termelési állóalapok az utóbbi évtizedben 72 milliárdről 118 milliárd koronára nőttek, a traktorok száma pedig megkétszereződött. A takarmánykeverékek ipari termélése és a műtrágya felhasználása háromszorosára emelkedett. Az egy hektárra számított nyers mezőgazdasági termelés több mint egynegyedével, a piaci termelés pedig több mint felével nőtt. Ezek az eredmények még jobbak lehetnének, ha 1968—69-ben a jobboldali és antiszocialista erők nem okoztak volna sűlyos károkat a mezőgazdaságnak, s nem akarták volna megbontani a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetségét. A támadás gazdasági téren mindenekelőtt arra irányult, hogy gyengítsék az állam befolyását a mezőgazdaság irányításában és lazítsák a tervfegyelmet.' Ez többek között oda vezetett, (Folytatás a 2. oldalon.} I 4 I I
