Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 2. szám

I KÜLFÖLDI HALHÍRNÖK 7965 MÉTER MÉLYBŐL A „John Elliot Pillsburg“ amerikai kutatóhajó, a Puer­to Rico-i (Közép-Amerikai tengerárokból egy 19 cm nagyságú és a Bassogigas­­nemzetséghez tartozó halat fogott ki. Műszerek segítsé­gével megállapították, hogy a hal 79S5 m mélységben volt, amikor a hálóval meg­fogták. Ebben a mélységben teljes sötétség uralkodik, ennek ellenére a halnak két apró szeme volt. Ez az ered­mény rekordnak számít, mert Ilyen nagy mélységben még soha nem fogtak halat. (National Ztg. Basel) A VÍZ OXIGÉNNEL VALÓ TÚLTELÍTETTSÉGE MÉRGEZŐ Aost B. megállapította, hogy a túladagolt oxigén a halak központi idegrendsze­rét és a léghólyag működé­sét zavarja. Kísérleteit fő­képp tengeri halakkal vé­gezte. Azok a halak, ame­lyek az oxigénhiánnyal könnyen képesek dacolni, ezek az oxigén túltelítettsé­get is jobban elviselik. A szerző végül megállapítja, hogy ajánlatos a halak ré­szére a tiszta oxigént sűrí­tett levegővel hígítani és így adagolni. (Science, Washington) KAPITÄLIS CSUKÄRA HORGÁSZOK legalább 25 dkg-os, vagy még nagyobb csalihallal próbálkozzanak. A nagy csukák köztudomásúan lus­ták és szívesen mondanak le a kisebb halakról, ha egy nagyobbat rabolhatnak. A híres angol csukahorgá­szoknak is ez a tapaszta­lata. (Fisch und Fang) IZLANDI HALÁSZATI DEEICIT Izland külügyminisztere — íz Európa Tanács ülésén —• bejelentette, hogy a nagy­részt halászatból (nemzeti jövedelmük egyharmadát ad­ja a halászat) élő Izland­­nagy gondokkal küzd. Az utóbbi években ugyanis fe­lére csökkent az általuk ki­fogott tengeri halak meny- | nyisége, ami az íváhelyek szennyezettségével magya- £ rázható. Az államférfi kérte Я a tagországokat, fokozzák a tenger és folyók vizének ve- jf delinél. (Das Tier) * ■xMemrégiben alkalmam volt résztvennl egy többna­pos szovjetunióbeli kirándulá­son, melynek során sok szép és érdekes élményben volt ré­szem. Megnéztük Kijev, Minszk, Le­ningrad és Moszkva történelmi, művészeti és építészeti reme­keit. De e sok látnivaló elle­nére nekem mint régi horgász­nak nem kerülték el figyelme­met az ottani folyók sem. Gyönyörködtem Kijevben a Dnyeper szép sötéten csillogó hullámaiban, a pártjain ara­nyosan sárgálló nagy homok­zátonyaiban, ahol nyáron bizo­nyára ezren és ezren napoznak és fürödnek. Figyeltem a rajta úszó szép nagy hajókat, ame­lyek nagyon hasonlítottak a komáromi hajógyárban gyár­tottakhoz. Leningrádban a Néva széles vizét csodáltam, amelyet nyolc nagy híd ível át. Hullámait szá­mos kisabb-nagyobb társas szárnyashajó szeli nagy gyor­sasággal. A fővárosban a Moszkva fo­lyó, (amelyet csatornának is mondanak], elegáns hídjain kívül annak művészien kiépí­tett partjai a közelben lévő óriási épületek és nem utolsó sorban a folyó másik oldalán emelkedő Kreml festői tornyai ejtettek ámulatba. Az említett városokban az eléggé rohanó élet és a nagy forgalom ellenére is jut az em­bereknek idejük a legszebb sport, a horgászat űzésére. Mindenütt horgásztak. Hor­gásztak Kijevben, a Dnyeper partján. Ugyanúgy a Néva partján Leningrádban ezen kí­vül nagy és mélyfenekü csóna­kokból a hatalmas folyó köze­pén hálókkal. A fővárosban a Moszkva fo­lyó melletti Bukarest nevű szál­lóban kvártélyoztak el bennün­ket. Ahogy felébredtünk és a reggeli után a szálló előtt vá­rosnézésre sorakoztunk, észre­vettem amint az úttest másik oldalán a folyó alacsony kőfa­lára több idősebb bácsika kö­nyököl, kezeikben hosszú, vagy öt méteres műanyag horognyél­lel. Percek alatt körülvettük őket és figyeltük, hogyan ha­meglepődtünk, mert a horgon valami szép kukacot legalább is piros trágyahernyőt képzel­tünk, ugyanakkor egy eléggé hosszú, zöldesen csillogó mo­­szatféle volt rajta. Előbb azt gondeltam, hogy a hernyót a kishalak leették és a horgon lévő moszat útközben akadt rá. Már el is képzeltem, hogyan fogja ezt a horogról ledobni és helyette az új, friss hernyót rátűzni. De nem ez történt, öreg barátunk a tarisznyájában lévő dobozból ismét ilyen mo­­szatot emelt ki és tűzött a hor­gára. Mondtam is neki, hogy miért nem tesz rá valamilyen A HORGÁSZ az mindenütt HORGÁSZ! lásznak. Az egyik közülük pél­dául hosszú nyelével állandóan húzogatta a vízben lévő hor­got, azonban a rajta lévő csal­étket nem láthattuk. Éppen .ezért roppant kíváncsiak let­tünk, hogy mi lehet a horgán. Kíváncsiságunkra rövidesen feleletet kaptunk, mert bará­tunk megelégelte a több ered­ménytelen kapást és kiemelte a vízből a horgát, hogy rajta a csalétket ellenőrizze. Nagyon Duna-parti csendélet. így télidőben a halász többször békén hagyja a „verklit“, helyette hálót kötöget. Foto: N. Kovács István más eleséget, pl. piros trágya­­hernyót. Rosszallólag rámnézett, mint olyanra, aki nem ért a halásztudományhoz és bizony kissé lenézőleg csak ennyit mondott: Nálunk a hernyóféie nem járja, nem jó. Nem is kap­nak rá a halak. Nem is bosszantottuk tovább, nem kérdezősködtünk csak les­tünk, mert egy újabb titok leb­­bent fel a szemeink előtt. Ez nagy dolog lenne, mert Ilyen zöld moszat a mi folyóink part­ján heverő köveken is bőven található és milyen nagy kincs lenne ez nálunk, főleg a szá­raz nyári időszakban, mert olykor egy szál hernyó sem található. Lehet, hogy nálunk is elkapnák a halaki Lestünk, lestünk, de sajnos semmi ered­mény nem mutatkozott. Sajnál­tuk is öreg horgásztársunkat, hogy éppen ma nincsen sze­rencséje. Azért csak csöndben várakoztunk, hátha mégiscsak lesz valami. De hiába vártunk. A közöttünk ácsorgó Csontos Jancsi elvíársunk kapta magát és felrohant a szállóban lévő szobájába. Kisvártatva egy szép aranyszínű halacskával ellátott halászjelvénnyel tért vissza e szavakkal: Tessék öregem, ezt a szép jelvényt a komárnói horgászok küldik — és átnyúj­totta azt az öregnek. Horgá­szunk meghökkent, hol a kezé­ben lévő jelvényre nézett, hol pedig ránk! Arcára boldog mo­soly ült és kissé reszkető ke­zével kabátjára tűzte az aján­dékot. Utána gyorsan pakkolt és barátságos integetés és kö­­szöngetés közepette úgy távo­zott, mintha legalábbis egy tíz­kilós halat fogott volna. Igazán örültünk, hogy ily vi­dáman végződött ez a barát­ságos ismerkedés a moszkvai öreg horgásszal. Megtanultuk tőle, hogy a moszat is csalétek. Ha fontolóra vesszük öreg ba­rátunk állítását, akkor még­hozzá olyan jó csalétek, amely­re a dunaparti kövek oldalain bárhol szert tehetünk. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárno (Komárom) KISÁLLATTENYÉSZTÉS HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT A CSKP XIV. kongresszu­­sut követő időszakban a tevékenység üteme közéle­tünk minden szakaszán meg­gyorsult, elkészültek a jelen­legi ötéves időszak gazdasági tervei és körvonalaiban formát kaptak azok az elképzelések, amelyek Í985-ig munkálkodá­sunknak irányt szabnak. A leg­utóbbi választások során ha­zánk lakossága nem csupán az összes képviseleti szervekbe javasolt személyekre adta le szavazatát, de egyúttal bizal­mat szavazott azoknak a bátor, kezdeményező terveknek is, amelyeket a pártkongresszus cialista társadalmi rendszer tagjának lehetősége nyílik tel­jes mértékben foglalkozni ne­mes személyes kedvtelésével, érzelemvilágát kellemesen gaz­dagítani, miközben érdekköri tevékenységével hozzájárul a lakosság ellátásához különféle társadalmilag értékes és fontos élelmiszerekkel valamint ké­szítményekkel. Ezt bizonyára szervezetünk minden tagja teljes mértékben tudatosítja magában, amiről a gyakorlati tevékenység tanús­kodik legkifejezőbben. Szerve­zetünkön és föiöttes hatósá­gunkon kívül csak kevesen mivel ez szocialista társadal­munk teljes támogatásit élvezi. A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének csaknem 1300 helyi szervezete működik. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia községeinek több mint egy har­madában tevékenykednek szer­vezetten a kisállattenyésztők. Ha szemügyre vesszük az utób­bi 6—8 évben végbemenő fej­lődést, nem maradhat figyel­men kívül az a tény, hogy szá­mos régebben „gyenge“ járás ma már az „erősek“ sorába tartozik, nemcsak a taglétszá­mot illetően, de az önkéntes eladási kötelezettségek teljesí-Kisállattenyésztési célkitűzéseink jóváhagyott. Ez a bizalom biz­tosítéka a célkitűzések mara­déktalan végrehajtásának Is. A Szlovákiát Kisállattenyész­tők Szövetsége, a mi ötvenezer tagot számláló szervezetünk a többi érdekköri szervezetekhez hasonlóan távlati fejlesztési tervet dolgozott ki az 1971— 1985 közötti tizenötéves idő­szakra vonatkozóan, amelynek végrehajtásával hozzá kíván járulni mezőgazdaságunk fej­lődéséhez. Távlati fejlesztési tervünk bevezetőjéből idézünk: „A szo­tudják, hogy a kisállattenyész­tők 1970-ben a közellátás cél­jára harmincmillió korona ér­tékű különféle mezőgazdasági terméket adtak át. Ugyanakkor a tagok saját háztartásaikban hetvenmillió korona értékű élelmiszert fogyasztottak el. Ez tehát azt jelenti, hogy a kis­állattenyésztők érdekkört tevé­kenysége 1970-ben társadal­munknak százmillió koronás értéket nyújtott. A kisállattenyésztők szerve­zeti fejlődésének további tár­gyilagos feltételei adva vannak, 1 tése terén is. Míg néhány év­vel ezelőtt bizonyosfokú kétke­déssel írtuk alá az egész nyu­gat-szlovákiai kerületre vonat­kozó kétmilliós tojásbeadási kötelezettséget, addig manap­ság néhány olyan járás van eb­ben a kerületben, amely önál­lóan több mint kétmillió tojást ad át a közellátás céljára évente. De nemcsak ezirányban fejt majd ki a SZKSZ tevékenységet a következő években. Tekintet­tel arra, hogy szocialista nagy­üzemeink nagyobbrészt a jól bevált ihibridbaromfi nevelése útján gondoskodnak elégséges baromfihúsról és tojásról, a SZKSZ tiszta vérvonalú barom­fi, főleg naposcsibe ellátásra rendezkedik be. Ezeket tagjai­nak a szervezet saját farmjain kívánja előállítani, amelyek ne­mesítéssel Is foglalkoznak majd, ahogy ezt az érdekköri tevékenység kívánja. Előrelát­hatólag 1930-ig a SZKSZ-nek minden kerületben legalább egy baromfinemesítő farmja működik majd. Említettük, hogy jelenleg Szlovákia községeinek egyhar­­madában működnek a SZKSZ helyi szervezetei. Előrelátható­lag ez a községek számának kétharmadára, vagyis 2000 he­lyi szervezetre gyarapodik, amelyekben legkevesebb nyolc­van- sőt százezer szervezett 1. SZÁM 1972. JANUAR 15. • A TARTALOMBÓL + Kisáliattenyésztési célkitűzéseink Mit hoz a jövő? ■¥ A tenyésztojások és a keltetögépek fertőtlenítése + Házinyúltenyésztési figyelmeztető ■¥ Gyógyhatású-e a japán fürj tojása? Országos kanári énekverseny + Jó tudni ■¥■ Ne fertőzzük egymás állatait! A csőrkurtításról ® Vadállományunk egészsége mindannyiunk közös ügye 9 Vizslaverseny vándorpohárért 9 Bélyegen a fájd Ф Afrika védi vadját ÉL Elhanyagolt halas­tavak hasznosítása ÉL A halastó vegyes és kombinált állománya AĹ Külföldi vizeken ÉL A horgász az mindenütt horgász A SZKSZ saját baromfinemesítő telepeket létesít. —ksz— kisállattenyésztő működik majd. Ehhez mérten emelkedik majd a termelés valamint az állo­mányszám is. Fokozódik az ál­latok termelékenysége is a to­jótyúkok, a nyulak, a juhok, a kecskék a prémesállatok és a többi gazdasági kisállatok ese­tében is. A tojótyúkok termelé­kenységének fokozását elismert В és C-tenyészetekből, de főleg a SZKSZ nemesítőállomásairól származó tény észkakasok be­állításával kívánjuk elérni. A jövőben a SZKSZ keretein be­lül csakis C-tenyészeiböl szár­mazó kakassal rendelkező állo­mányok ismerhetők el. Az Ilyen kakasok szüleinek teljesítmé­nye ismert. A legközelebbi években bő­vül a karakul fajta juh tenyész­tése, mivel a nagyüzemek ez­zel a fajtával nem számolnak. Lehetőségünk van jutányos áron tenyészanyagot szerezni. A SZKSZ tevékenységének bő­vülése nem valósítható meg megfelelő mennyiségű szak­képzett tisztségviselő nélkül. Nevelésükről a SZKSZ állandó iskolája útján gondoskodunk, amely üzemi munkaiskola for­májában működik majd. Fel­adata olyan funkcionáriusok nevelése lesz, kiknek ismere­tei megfelelnek a SZKSZ társa­dalmi helyzetének. Mindez a különböző fokozatú párt és nemzeti bizottsági szer­vekkel történő együttműködés­ben valósul meg, mert csak ilyen módon lesz képes szövet­ségünk érvényesülni szocialista hazánk alapjainak megszilárdí­tása során. MAAR ISTVÁN, A SZKSZ fő szakelőadója

Next

/
Thumbnails
Contents