Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-22 / 16. szám

f HAT MÉTERES FARKTOLLÜ KAKAS A legfeltűnőbb megjelené­sű dísztyúk-fajta a Japánban kitenyésztett Phőnix-tyúk. A fantasztikusan hosszú farkú Phőnix-kakasok legfőbb te­nyésztő helye Sikoku, Japán egy szigete. A tenyésztők abban versenyeznek, hogy kakasaik farktolla a legna­gyobb bosszúságot érje el. Vannak olyan kakasok is, amelyek farka több mint bat méter bosszú. Emellett ezek az állatok ősi testformáju­kat nem változtatták meg lényegesen és többnyire ere­deti szinflket Is megtartot­ták, mert a tenyésztők fő célja a farktollak hosszénak növelése, míg a madár alak­jával és színével nem sokat törődnek. Az állat annál ér­tékesebb, minél hosszabbak a- farktollai. A tenyésztők­nek nagyon kell ügyelniük a Phőnix-kakas farktollai­­nak épségére, ezért ezeket elővigyázatosan rendezik el az ülőrfldon nyugvó kakas körül. Némely vidéken na­ponta többször is papírgom­bolyagra tekerik a többmé­teres farktoliakat. A Phőnlx­­tyúkot először 1878-ban hoz­ták be Közép-Eurépába, de csak kivételesen tenyészte­nek ki olyan szép példányo­kat, amelyek a japánjukkal versenyezhetnének. HONEGGER BLONDE A neves tenyésztő cég bar­na héjú tojást tojó hibridjé­nek éves tojástermelées 260 —270. A tyúk tollának színe is barna, az aljtollak vilá­gos színűek. Az 50 százalékos terme­lést 170 napos korban éri el. Tojőházl kiesés fél százalék vagy annál kisebb havon­ként A testsúly 20 hetes korban 1700 g, 24 hetes kor­ban 1900 g, a termelés befe­jezésekor 2200 g. A tojások 92 százaléka a „nagy" kategóriába tartozó. A tojóhibridnek sikeres pá­lyafutást jósolnak. TOJÄSTERMELÉS BRETAGNE ÜZEMEIBEN Az egyik francia szaklap munkatársa nemrégiben Bre­tagne baromlitelepeit láto­gatta végig. Tapasztalatai szerint a bretagnei termelők a tojótyúkokat általában ketrecekben tartják. Az is­tállók befogadóképessége 13 —20 ezer tojó. A vásárolt naposcsibéket maguk neve­lik fel. Töbnyire autosex- Hubbard és Hisex hibrideket tartanak. Tízezer tyúkra Jut egy munkaerő, s feladata a tojások osztályozása és cso­magolása is. Az üzemekben a tojáshozam 10—12 bőnap alatt 220 tojónként. (Deutsche Geflügel Wirtschaft) Miért fontos a galambfürdő Háztájt galambállományunk zöme padlástérben van elhe­lyezve. Ennek következtében a cserepek között és egyéb nyila­sokon keresztül bejutó kisebb nagyobb méretű huzatban él­nek a galambok. A hidegebb Időszakban a szét hideget, ta­vasszal és nyáron pedig finom homokszemcséket, port továbbit a galambok tollazatára, bőrére. A galamb az ilyen szennyező­dés ellen úgy védekezik, hogy még a legnagyobb hidegben is szívesen fürdik. Ez figyelmez­tető számunkra, hogy a galam­bokat fürdővízhez juttassuk. A padlástérben — bármeny­nyire is korszerűsítettük azt — azonban a tél fürdetés káros, mert fürdés után a huzatos tér­ségben, nagyobb mozgás, repü­lés nélkül a tollazat nem tud felszáradni. A melegebb időjárás beköszöntésével viszont a für­detést meg kell kezdeni. A leg­több helyen 120—80 cm méretű és 15 cm mélységű aluminium­­bél vagy műanyagból készített edényt használnak a galambok íürdetésére. A víz mélysége 6— 8 cm-nél nagyobb ne legyen. Amennyiben ennél mélyebb a víz, nem szívesen keresik fel a galambok. A fürdőedényt állan­dóan a galambok előtt tartani szükségtelen, mert akkor a für­dővizet ivóvíz gyanánt is fel­használják. Ez különböző állat­egészségi meggondolásokból nem célszerű. Megfigyeltem, hogy a vízbe lépő galamb azon­nal ürít, ami azt jelenti, hogy esetleg bélféreg vagy más kór­okozó kerülhet a a fürdővízbe, amit magára ken a galamb, ami­kor fürdik. Ezért a fürdetéskor a vizet többször cseréljük. Az elhasznált vizet ne az udvarra öntsük, vagy a padláson locsol­juk szét, hanem juttassuk a le­folyóba. A tél elmúltával hetenként egyszer, májustól kezdődően pedig hetenként kétszer is le­het fürdetni galambjainkat. A tiszta tollazatú és lábú galam­bok kevesebb kórokozót horda­nak a fészekbe, a tojásra s a fiókákra. Fürdetésre legalkal­masabb az állollvíz. Nyáron legalább egy őrét álljon a na­pon a csapvíz, vagy a kútból merített víz, hogy átvegye a környezeti hőmérsékletet. Ta­vasszal célszerű langyos mele­gített vizet a fürdőedénybe töl­teni. A fürdővízbe célszerű ke­vés mosóport tenni. A lábakra rászáradt trágya és egyéb szennyeződés gyorsabban lemo­sódik, a tollazat pedig tiszta és fényes lesz. Célszerű a mosó­poros víz után még tiszta víz­zel is megfürdetni a galambo­kat, hogy azok tollazatából tel­jesen kimosódjon a lúgos hatá­sú mosópor. A fürdetés ered­ményeként galambjaink fel­élénkülnek, fürgébbek, életvi­dámabbak lesznek. A tetvek és egyéb paraziták ellen rendsze­res fürdetéssel eredményesen védekezhetünk. A fürdetés a legolcsóbb és a legcélszerűbb rovarirtó. Inkább a prevenciót, tehát a fürdetést válasszuk, mint a kontakt vagy egyéb ha­sonló rovarirtó mérgeket, sú­lyosabb esetekben pedig a gyógyszereket, mert az már két­szeres kárt és kiadást jelent. A tisztaság fél egéeszség a ga­­famb számára is, ezért különö­sen tavasztól őszig gyakrabban fürdessük galambjainkat, hogy ezzel egészségesebb életkörül­ményeket teremtsünk. számuk­ra. —sziknra— Galambfürddő alátéttel. (A szerző felvétele] Az alom kérdése E fontos anyag nemcsak az állat tartózko­dási helye, hanem fontos szerepet játszik az Istállőklima alakulásában, azonkívül a benne élő mikrobák a betegségek terjedését gátolják. Csökkentheti a levegő nedvességtartalmát, vagy adott esetben, ha túl nedves, növelheti is. A jó alom iránt sokféle követelményt támasztanak. Megkívánják, hogy ne tartalmazzon durva, ke­mény anyagot, rugalmas legyen, ne tömörűd­­jék, ne porladjon és az állat ne fogyassza. Nem utolsó szempont, hogy ne kerüljön sokba. Télen vastagabb alraozás szükséges, mint nyáron; télen 10—15 cm-es, nyáron 5—7 cm-es rétegben terítsünk. Sok szakembernek az a véleménye, hogy az alom egyrésze kellő gon­dozás esetén ismételten felhasználható, ha a megkeményedett felső réteget eltávolítják és ezt az egészségügyi helyzet megengedi. Ilyen esetben körülbelül 2,5 cm mélységben hordják le a pótlandó részt és a megmaradónak fella­zítása után néhány nap múlva friss alommal helyettesítik. Kívánatos a régi alom forgatása­kor csibénként 0,45 dkg szuperfoszfátot ki­szórni. Ez az ammóniák párolgását akadályoz­za, és ha az almot trágyázásra használják, a benne található ürülék nitrogénje a növények számára jobban hasznosul. Mész Is felhasználható a régi alom frissíté­séhez. 100 m* alapterülelre 40 kg elég. Csibék jelenlétében ne keverjünk meszet az alomba. Kellő szellőzéssel szárazon tartható. Mele­gebb időben ez könnyebb, mint télen, amikor a légáramlás sebességének csökkentése kívá­natos. A hagyományos almozás mind nehezebbé válik, az anyaghiány és a költség növekedése miatt, ezért sokan más felhasználható mező­gazdasági hulladékot keresnek erre a célra. A ffirészporről eltérőek a vélemények, mert könnyen csipegethető és emészthető is. Híg­­roszkópikus tulajdonsága folytán könnyen el­szaporodnak benne a gombák, különösen az aspergilla fajták. A nyers fából származó fű­részpor elhullást okozó mikőzisok kórokozói­nak jó táptalaja lehet. Aprított fenyőkéreg gyaluforgáccsal bizonyos mértékben alkalmas az almozásra. Kísérleteztek amerikai mogyoró héjával, de kevésbé vált be, másrészt nehezen tárolható és szállítható. A szecskázott kukoricacsutka is kedvez a gomba fejlődésének. A nádcukor szá­ra szecskázva kitűnő az almozáshoz, kereske­delmi úton be is szerezhető, de drága. A gabo­­naneműek szalmája gyakori cserét kíván. Az etetésre alkalmatlan szénát felszecskázva gyakran hasznosítják alomként, de ez mégsem ajánlható, mert a dohos vagy penészes széna rontja az Istálló levegőjét, penészedik és a gombák gyorsan elszaporodnak benne. —ra— Drága jó atyámnak köszönhe­tem — aki egyebek között nagy vadász volt —, hogy 1905- ben a mogyoródi vadászterüle­ten ötéves koromban már szem- és fültanúja lehettem a nyír­fajdkakas dörgésének. Elképesztő az a gigászi vál­tozás, ami azóta az erdőkben, a réteken és a mezőkön végbe ment. Nem beszélve a falvak­ról, a városokról és azok lakói­ról. Nincs már messze az az idő, amikor az 500 hektáros nyír­erdőből már csak az útszélén láthatunk egy-egy nyírfát. Ab­ban az időben paradicsom számba menő varázslatos szép­ségű erdőről volt szó, tele ma­dárral és vaddal, főképpen nyírfajddal. Nem csoda, hiszen a nyírfajd leginkább a nyír­fákkal és égerligetekkel válta­kozó nagy pusztákat, legelőket szereti, ahol télen át ezen iák áltoboza majdnem kizárólagos táplálékát képezi. Sajnos, ma ez már csak az én emlékezetemben él, egy vissza­járó álom, ifjúságom színpom­pás múltjának felidézése. Azóta jól termő búza földje lett az a mogyoródi tsz-nek. Szinte logi­kusan felmerül a kérdés, vajon hová lett a sok fa, hozót, cser­je, fű és virág, de főképpen hová tűntek el a madarak és a nyírfajdok? A civilizáció előre­törése, az emberiség túlszapo­­rodása és kapzsisága kérlelhe­tetlenül elpusztította ezt a ra­gyogó természeti kincset. De lássuk a „filmet“, amely kitörölhetetlenül él bennem s az évek patinája mit sem vál­toztat a színes látomások üde­­ségén. Jó atyám még az előző ősszel fűzfa gallyakból olyan kasszerű alkotmányt készített, amelyet leshely álcázóknak használt fel. Érdekessége az volt, hogy hordozni lehetett, s így a les­helyét is változtathatta. Mogyoródra már előző este megérkeztünk, s az éjszakát is­merősnél töltöttük. Az ébresztő pontosan éjfélkor történt már azért is, mert a dürgőhely egy óra járásnyira volt, a feladat pedig az, hogy még sötétben érkezzünk a rendeltetési hely­re. Atyám mindent elmagyará­zott, de főként azt kötötte tel­kemre, hogy mozogni és sut­togni sem szabad. Rajtam kü­A nyírfáidról lönös érzés vett erőt, szótlanul álltam, egész lényemet, forró­ság fűtötte át és a múló per­cek örökkévalóságnak tűntek. Néztem a sötétséget és hallga­­téztam. Könnyű szellő lengede­zett és a közeli erdőből köze­lítő lágy suttogás fésülte át a rügyezni kezdő gallyakat. Percek múlva úgy rémlett, mintha a tisztásra, ahol lesben ültünk, valami becsapódott vol­na, utána másik, harmadik be­csapódás következett. Megérin­tettem apám vállát, 6 erre meg­­símogatta kezemet — megértet­tük egymást. Ezt követően nem­sokára beszállt a kis kakas is a dürgőhelyre, láttam amint pillanatokig neszeit, majd „csi­­kojni“ — ez nász dalának első része — majd hangosan „bu­­gyogni“ kezdett. Életemben elő­kel között az énekesemet ke­restem, közben több helyről is hallatszott az előző danához hasonló koncert. Végre észre­vettem öt mozgó fekete tollab­­dát. Kettőnél néha-néha fehér folt mutatkozott, a farka alatt, amint mozgott. Közben a haj­nal rózsaszínű ruhát öltött, a sötétség a nagy hegyek mögé vonult. Ujjongó madárdal kö­szöntötte a reggel érkezését. Most már mindent tisztán láttam, az egyik kis kakas — úgy látszik ez volt a legöre­gebb — a farkán lévő két „lan­tot“ széjjel terítette, farktollait magasra emelte, szárnyait pe­dig leeresztette, forgott, táncolt és állandóan dürgött, három tyúk pedig, mint a jó közönség kitartóan nézte ezt a rendkívüli balettet. Nyírfajd terítéken. szőr hallottam ezeket a hango­kat; tsüüííí, ulu — úlululuulu... Remegtem az izgalomtól. A piytmallatot lassú derengés kö­vette, a tisztás felett könnyű pára lebegett. A kas nyiladé­♦*« ♦♦♦ ♦♦♦ •** ♦** »J« Л ♦*« ♦*« *$♦ «$♦ «J« ♦$* «$» *** •**' Vadásznaptár - május Legtöbb vadfajunk májusban a szaporulat nevelésével fog­lalatoskodik. Az anyavadról való gondoskodást a vadászok készséges törődése egészíti ki. Fokozott vadvédelemmel óvjuk a sokat Ígérő szaporulatot. Gondoskodunk arról, hogy a vad olyannyira szükséges nyugalmát avatatlan személyek ne há­borgassák. A hónap végefelé meg lehet kezdeni a lombtakar­mány gyűjtését, szárítását. Vadászati berendezéseink vizsgálata után végezzük el a szükségessé vált javításokat. A vadászati lehetőségek főleg az egész évben lőhető kár­tékony vadra korlátozódnak, mert ezen kívül egész hónapban csak a vetési varjú fiókái vadászhatók. Május 15-vel zárul a siketfajd és nyírfajd kakas vadászata. A hónap 15-étől lőhető az őzbak, de csakis a jóváhagyott lövési terv szerint. K. K. (A szerző felvétele) Hirtelen mint a gondolat egy harmadik kakas repült a társa­ság közé. Nem törődve senki­vel és semmivel, nyakát előre nyújtotta és megindult a szőlő táncot járó kakas felé. Ez lát­va a hívatlan vendéget, szintén előre nyújtotta a nyakát és ne­kiszaladt a nászát zavaró kon­kurenciának. Megkezdődött a kakasviadal. Csőreik hol fönt, hol lent voltak s úgyszólván vezényszóra ugrottak a magas­ba. Gyönyörűség volt nézni ezt a ritkán látható harcot. Cső­reikkel, szárnyaikkal tépték és verték egymást, tolláik csak úgy röpködtek a levegőben. Percekig tartott a viadal, mire egymástól eltávolodtak és mint­ha semmi sem történt volna, újból dUrögni kezdtek. Jó apám rám nézett és intett, hegy lőj­­jön-e, de én a fejemet ráztam, hogy nem. A nyírfajd szívesebben dü­­rög a földön, mint fán. Ha szép napos az idő, akkor még fel gallyaz és dürög, délelőtt 8— 9 óráig is, ezt nevezzük nap­pali dürgésnek. Látása és hal­lása nagyon fejlett, így ennek megfelelően óvatos, félénk ma­dár. Szálló igévé vált ez a megállapítás: „a nyírfajd min­den tollán egy szem van“. Fész­két földre, mélyedésbe rakja és ebbe 8—15 tojást tojik. To­jásainak színeződése egyezik a siketfajd tojás színével. A dürgés Ideje, az időjárás és a hely fekvése szerint eltérő lehet. Kedvező időjárási viszo­nyok között ez március közepé­től május közepéig tart, rossz viszonyok között viszont cssk április közepén kezdődik és jú­nius közepén ér véget. Mindig az öreg kakasok kezdik a dör­gést, a fiatal seladonok csak azután kerülnek sorra. Érdekes sajátsága a nyírfajd­nak, hogy társaság kedvelő. A szálló nyírfajd mindig ott telep­szik a földre, vagy ül a fára, ahová már egy fajtestvére le­száll. Második különös tulaj­donsága, hogy útvonalát, úgyis mondhatnám váltóját szabályo­san betartja. Tudatában ezen tulajdonságainak a leshely ki­választása mindig sikerrel ke­csegtet. Kósza, nem állandó le­telepedésül vad. Anélkül, hogy ennek elfogrdhatő magyaráza­tát adhatnánk, máról holnapra változtatja tartózkodási helyét. Nyoma és hullatéka a nagy kakaséhoz hasonlít, természe­tesen valamivel kisebb. A kis kakas farkát lantnak hívják, ugyanis a farkok jobb és bal oldalán a tollak lantszerűen görbülnek, befelé. Az Osztrák- Magyar Monarchia idejében a Landwer hadosztály minden ka­tona sapkája mellett a kiskakas lantja ékeskedett. Volt alkal­mam látni Innsbruckban egy díszszázadot a Landwerekből s a képzettársítás következté­ben arra gondoltam, hány kis­kakas életébe került a sapkák hivatalos feldíszítése. Ebből ar­ra következtettem, hogy a ki­lencszázas Időben, az első vi­lágháború kitöréséig Ausztriá­ban, bele számítva Csehorszá­got is, nagy számban éltek a kis kakasok, amiről tanúságot tesz az akkori statisztika. Ezerkilencszázharmincban az állami erdészet hivatalában egy kiskakas „letörését“ engedé­lyezték számomra. Az Alacsony- Tátrában bárhol választhattam lelövésl helyet. A Király-hegyet választottam tudva azt, hogy a legtöbb nyírfajd a Pohorela és Šumiac községek határában tartózkodik. 1930. április 29-én hajnalban 27 dörgő kakast ol­vastam meg a leshelyen. Az év május l-én reggel 3 érakor Ka­tát pagonyvezető társaságában meglőttem életem első és utol­só kiskakasát. Ezentúl minden év tavaszán eljárogattam a dür­­gésekro, persze csak gyönyör­ködni, de nem lőni. Ha az a helyzet, hogy ezeken a helyen, ahol valamikor nagy számban éltek ezek a mada­rak, ma már csak mutatóba dürög itt-ott két-három kis­kakas. A kihalás veszélye fe­nyegeti ezt az érdekes és jobb sorsra érdemes madarat. J. M. Habrovský, Zvolen

Next

/
Thumbnails
Contents