Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-22 / 16. szám
(f A salkal (szálkái) Jánošík vadásztársaságot közel tfz éve létesítették s Jelenleg 15 taggal működik. Mint kezdő szervezetnek elég gondjabaja volt. Tagjai minden nehézséget legyőzve, évről-évre nagyobb feladatokat tűztek maguk elé. A múlt évben nem rendeztek körvadászatot, mert élőnyulak eladását vették tervbe. Céljuk a vadnevelés és a káros vad pusztítása. Az „Új Élet“ efsz-el egyetértésben dolgoznak. Résztvesznek a szövetkezet csúcs-Nagy fába vágták fejszéjüket munkáiban és munkabér fejében takarmányt kapnak, amelyet a vad téli etetésére használnak fel. A múlt év folyamán többek között terítékre került 110 fácán, 3 őz és 2 vaddisznó. A legsikeresebb vadásznak, Hangya Károly számit, mert az 6 nevéhez fűződik a három őz és 2 vaddisznó kilövé ve is. Testvéröccse Hangya Nándor 12 rókáról húzta le a bőrt. Szinck Alfréd egy áj vadászház felépítésének gondolatát vetette fel, melynek értéke százezer korona lenne. Az építés megkezdéséhez szükséges pénzük megvan, melyet élőnynlak befogásával szereztek. Nagy tervek ezek, de megvalósíthatók, annál is inkább, mivel ez évben is lemondanak a körvadászalról és legalább száz darab élőnyúl befogását és eladását tervezik. A vadászlak felépítő sét társadalmi munkában végzik. A hnb titkára Szeverin elvtárs egy régi épület lebontásával építkezési anyagot Ígért a felépülő vadásziakhoz. A vadászokon kívül többek között Gálik László és Molnár László az efsz kovácsa is Ígéretet tettek, hogy bekapcsolódnak az építkezési munkálatokba. Nagy fába vágták fejszéjüket a szálkái vadászok, de ha az építésnél példával járnak elöl, tervük megvalósul, mert mások is segítőkezet nyújtanak. Majerszky Márton, Salka (Szalka) Vadászszervezeti élet egy kelet-szlovákiai járásban Csülkösvadban gazdag vadászterületek jellemzik a rožňavai (rozsnyói) járást. Dr. Slopovsky Tibor viseli itt a Szlovákiai Vadászszövetség járási szervezetének titkári tisztségét. Tőle érdeklődtünk egyesületi életük felöl. — Vajon miként működnek a SZVSZ járási szervezetén belül az egyes szakbizottságok? — vetettük fel a talán légié nyegesebb kérdést. — Szervezetünk létezésének, életerős tevékenységének alapfeltétele — kezdte meg fejtegetését a fontos járási tisztség viselője — hogy szakbizottságaink jól működjenek. Járásunk határain túlmenő Jelentőségű, s ezért talán a legkiemelkedőbb eredményeket a lövészeti szakbizottság mutatott fel. Hoszszabb idő leforgása alatt egy jól felszerelt, lóteret létesítettünk ezen bizottság szervezési munkája nyomán. Itt az összes nálunk szokásos lövészeti ágazat gyakorolható, sőt lőterünk nemzetközi versenyek rendezésére Is alkalmas. A lőtér értéke a rajt lévő épülettel együtt két millió koronát képvisel. Hosszú évek során Igen jó lövőket sl került nevelnünk, akik országos viszonylatban is az elsők között szerepelnek. Neveket is említhetnék. Példul jó lövőink György Miklós, Szlovák József, Picinger Béla, a SZVSZ járási szervezetünk elnöke és még néhányan. A lövészeti szakbizottság minden évben megrendezi a lövészeti versenyeket, amelyeknek nagy hírnevük van. Versenyek alkalmával a szlovákiai elit lövők meglátogatnak bennünket és jól szokták nálunk magukat érezni. A golyós lövé szetben országos bajnokunk Balco Károly ménrök. — Hogyan értékeli a kínáló giai szakbizottság tevékenységét? — Ez ugyancsak J61 végzi munkáját. Törekszünk arra, hogy a vadásztörvény szellemé nek értelmében minden vadász társaságnak tiszta vérvonalú, jófajtájú vadászebjel legyenek. Rendezünk kiállításokat, évente rendezünk versenyeket és vadászeb vizsgákat, s ilyen tekintetben Ide gravitál nemcsak Kelet-Szlovákia, de országunk déli része is. A vérebek vizsgáztatása céljára a lőtéren el kerítettünk egy vadaskertet. Az ott tartózkodó szarvasbika és szarvastehén nyomait keresve vizsgáznak a vérebek. Kotorékeb versenyterünk nincsen, így a vizsgáztatást Kassán végezzük kölcsönösség alapján. — A vadászati szakbizottságról mi a véleménye? — Ez példásan végzi munkáját. Jelentős Intézkedés, hogy 1970 tői bevezettük a kőtelező trófea-vizsgálatot. Minden esetben megállapítjuk, hogy tenyészállatról volt-e szó vagy selejt állat lelövéséröl. A vizs gálát eredményeképpen vagy dicséretet kap a trófea tulajdonosa, esetleg büntetést, amely igen szigorú. A szigort a jövőben fokozzuk. Ezzel Igyekszünk elérni, hogy járásunk, amely a nagyvad tenyésztésében jelen tős helyet foglal el, a jövőben minőségi szempontból még ma gasabb szintre kerüljön. — Hogyan működik a többi szakbizottság? — Az ökonómiai bizottságunk működése a múltban gyenge volt, ezért egy évvel ezelőtt személyi változásokat kellett eszközölnünk a helyzet javítá sára. Ugyanezt mondhatom a kulturális bizottságunk tévé kenységéröl Is. — Terveik a jövőre nézve? — Ha szabad a kifejezést al kalmaznom, úgy ml „nagyhata lomnak“ tekintjük járásunkat a csülkösvad tenyésztése terén Ezzel szemben nem vagyunk kellő szinten az apróvad te nyésztésében. Kevés a nyúl, a fácán és fogoly. A helyzeten javítani szeretnénk. Az 1969 ben meginduló és kelet-szlovákín vadállományának szaporítását célzó mozgalomhoz mi is csat lakoztunk. A Rožňava (Rozs nyó] körüli völgykatlant, ezt a „kalap alját“ ahogy e tájat va lamikor Petőfi nevezte, nem hivatalos fácánossá szeretnénk tenni. A „kalapba dobott hatos“ vagyis a város, hat hétezer hek tárnyt területtel övezett. Itt elő szőr a kártékony vadat irtjuk ki és fácánt, foglyot valamint nyulat telepítünk. A halastavakon fél vadkacsát szaporítunk jugoszláv mintára. A szerbek a vadrécét házikacsával keresztezik, s a hibrid utód tulajdonsága, hogy messzire nem vándorol. Tehát amit Itt kitenyésztünk azt nekünk kell kilőni. Ez egy korszeré új módszer, amellyel kísérlet formájában már több helyen sikert értek el. Ezen kívül hozzánk a dalmáciai hegyvidékről úgynevezett szirti loglyokat szeretnénk telepíteni, amelyeket az erdővel átszőtt Karszl vidéken orebicenek neveznek. — Gondjaik? — A napsütötte, lyukakkal és egyéb rejtekhellyel bővelkedő hegyvidékünkre 1952 ben muflont telepítettünk. Ezek erőteljes, szép állománya örömünkre jól szaporodott, de vagy öt-hat év óta, amikor hiúzuink túlságosan elszaporodtak, ezt a muflonállományt állandóan tizedelik. Ha a hiúzálloinány csökkentése nem sikerül, úgy ex katasztrofális következményekkel járhat. Ha számításba vesszük, hogy egy hiúz évente 30 —40 őzet vagy muflont pusztít el. s mivel például a Pelsőci fennsíkon lévő vadászterületen több mint tiz hiúz van, nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámítsuk, ha ez így megy tovább, akkor néhány éven belül tönkremegy a vadászterület. A törvényjavaslat szerint a blúzt minden formában védeni kell, amivel nem érthetek egyet, pedig nagy pártfogója vagyok a vadvédelemnek. Nem szeretném ha a hiúz kipusztulna, de hogy tízes, huszas számban legyen jelen egyegy vadászterületen, ezt mint vadtenyésztő sehogyan sem tudom helyeselni. Szeretném ha e tekintetben valaki a rendelkezéseket kiadó hatóságok képviseletében alaposabban megvizsgálná helyzetünket, s necsak a zöld asztal mellöl intéz kedne. KUCSERA SZILÁRD VESZÉLYEZTETIK A NÖVÉNYVÉDÖSZEREK A VADAT? Román kutatók kísérletei szerint 0,5—1 g HCH és 1—5 g DDT a fácán és fogoly kísérleti állatokban, továbbá a méta systox a nyúlállományokban 60 V» pusztulást okozott. Sneth- Iage megállapította, hogy a répa vírusos sárgasága és a burgonyabogár leküzdésére alkalmazott vegyszerek a fácáncsibékre jutva sem okoznak pusztulást. Fedorenko szerint a foglyok a tiszta magvakat kiválogatják a különféle mérgező anyagokkal kezeltek közül. Azt megállapították több ország kutatói is, hogy a vad egyes szerveibe jutó méreg felhalmozódik és ezáltal — ha az ilyen vad fogyasztásra kerül — a méreg az ember szerveiben Is felhal mozódik. (Unsere Jagd) Legelésző niuflonnövendék. (A szerző felvétele) 6 A nyúl takarmányértékesitése Közismerten alapvető gazdasági érdek, hogy állatok súlygyarapodását a lehető legolcsóbban, a legkevesebb takarmány ellenében kapjuk meg. A nagy állatok és a baromfi tenyésztésében hosszú idő óta pontosan kidolgozott módszerek vannak a takarmányértékesítés megállapítására, és az így ka ]>ott takarniányértékesítésl mutatószúinoknt az illető állatfaj szelekciójában széleskörűen felhasználják. A nyúl tenyésztésben viszont a takarmányértékesítésre nem szelektálunk, illetőleg Ilyen szelekciót alig néhány tenyésztőtelepen képesek végezni. Ez nem jelenti azt, hogy a nyúl tenyésztőknek közömbös lenne az egy kg élönyúlra vagy egy választott nyúlra fordított takarmány mennyisége. Az ok egyszerűen az, hogy a nyulak takarmányértékesítésének megállapításában nehezen leküzdhető problémák mutatkoznak. Ezek a következőkben foglalhatók össze. ■ 1. A takarmányértékesítés megállapításához megfelelő állatlétszám szükséges. 8—10 nö vendékkel nem állapítható meg az egész fajta minden egyedére nagy valószínűséggel érvényes érték. Minél több állatot vonhatunk vizsgálatba, annál valószínűbb, hogy adataink megbízhatóak lesznek. ■ 2. Szükséges a takarmányok standardizálása és egysze rűsítése. A takarmányértékesftés meghatározására irányuló korábbi próbálkozások egyik nagy problémája az volt, hogy az általánosan elterjedt „vegyes“ takarmányozás körülményei között kívánták a takarmányár tékcsírést megállapítani. Ez a következő problémákat okozta: ' ф a) Minden tenyésztő más és más takarmányt etet. Ha az egyik tenyésztő meg is tudott állapítani egy takarmányértékesítési mulatót, például árpa korpa zab abrak és zöld lucerna vagy lucernaszéna etetésével, a kapott értéket nem használhatta a másik tenyésztő, aki történetesen tököt, réti füvet, akáclombot, továbbá korpát és kukoricát adhatott nyulainak. ф j) Л zöld és lédús takarmányok etetése során a megmaradt takarmány visszamérése okozott problémát. Az etetőből vagy szénarácsbúl kiszedett takarmány jó részét a nyúl összetaposta, ürülékével, vizeletével szennyezte. A kapott visszamérési eredmények többnyire használhatatlanok voltak. • c) „Vegyes* takarmányozás esetében az Is nehézséget okozott, hogy még az azonos takarmányféleségek tápanyagtartalmában is jelentős eltérések voltak, a fejlettségi stádium, a betakarítás és tárolás különbözőségei miatt. ■ 3. A rendkívül sokféle szerkesztésű etetőedények, önetetők jö részéből a nyulak kiszórták, kikaparták takarmányukat. A kiszórt abrak visszamérése pedig közismerten nehézkes, a dara, a granulált szemcsék ugyanis felszívják a vizeletet, és a kapott adatok félrevezetlek lesznek. ■ 4. Mit tehetünk az előrehaladás érdekében? Kétségtelen, hogy a különböző korú és hasznosítási Irányú nyulak takarmányértékesítését meg kell határozni és erre a tulajdonságra irányulóan szelektálnunk Is kell állományainkat. Ennek szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint a Gödöllői Kisállattenyésztés! Kutatóinézet egyik korábbi vizsgálatának eredménye. Esze rint a takermányértékesítés ugyanazon fajtán belül nagyon széles határok között változik. Az egyik törzsből származó ivadékok 1 kg élösúlygyarapodására 3, a másik törzsből származó ivadékok 7 kg granulált tápot basznának fel. A takarmányértékesítés mérése és ennek alapján a szelekció szükséges azért is, mert a nyulak esetében még nem állapítottak meg összefüggést a súlygyarapodás és a takarmányértékesítés között. Ha ugyanis ilyen összefüggés létezne, akkor elegendő lenne a súlygyarapodásra szelektálnunk, és ez egyúttal a takarmányértékesítésre irányuló szemányértékesftést csak granulált táp etetése alapján tudják értékelni, minthogy terimés vagy lédús takarmányt általában nem adnak. A kopott értékek tehát bizonyos állományra, az adott takarmányozásra vonatkozóan érvényesek. Feltételezhető, hogy a kizárólagosan granulált táppal etetett és jó takarmányértékesítőnek talált nyulak vegyes takarmányozása esetében is jó takarmányértékesítők lesznek. Ez azonban egyáltalán nem bizonyos. Az ilyen összehasonlítás kutatóintézeti feladat. A klstenyésziők azonban a takarmányszükségletet csak részben fedezik granulált táppal. Mit tehenek ők, akik számára a jó takarmányértékesítő törzsek, családok kialakítása ugyancsak fontos lenne? Egy lehetőség marad: saját takarmányértékesítési vizsgálatokat kell beállítani és a szaporaság, nevelöképesség, súlygyarapodás tulajdonságain kívül a takarmányértékesítést is figyelembe venni a következő szülőállomány kiválasztásakor. Említettük, hogy ilyen vizsgálatokhoz minél nagyobb állatlétszám szükséges. Esetenként ez azt jelenti, hogy a vizsgálatba teljes állományunkat bele kell vonni. Célszerű a következő, nagy vonalakban vázolt módszert követnünk. Ш 5. Először meg kell határoznunk a tenyészanvák takarmányértékesítését. A teljesen Legjobb az egyedi súlygyarapodás- és takarmányfogyasztásvizsgálat. (K. Sz. íelv.) lekciót Is jelentené. Mindaddig azonban, amíg ilyen összefüggéseket nem állapítanak meg, a takarmányértékesítés lényeges és a szelekcióban figyelmet érdemlő tulajdonságnak tekintendő. Nagyüzemi nyúltelepeink egyik fontos feladata tehát saját állományú takarmányértékesítésének megállapítása. Láttuk, hogy azonos fajtán belül a törzsek között Jelentős eltérések mutatkozhatnak. Joggal feltételezhető, hogy eltérő fajták és állományok között méglnkább vannak eltérések. A nagyüzemek azonban a takarkifejlett anyaállatokat fedeztetés elölt megmérjük, súlyukat feljegyezzük. (Fiatal anyák nem vehetők számításba, mert súlyukat még gyarapítják s erre Is takarmányt használnak fel). Az anyák részére azonos takarmányféleségeket biztosítunk, teljesen azonos mennyiségben. Legjobb, ha a terimés takarmányokat ad libitum nyújtjuk és naponta mérjük az elfogyasztott, illetve visszamaradt mennyiségeket. Ügyelnünk kell az abrakfélék kiszórására, kikaparására. A vizsgálat során lehetőleg azonos összetételű takarmányokat etessünk és ezt célszerű egy éven keresztül folytatnunk, lehetőleg 4 eliés során. Értékelés céljára az időszak végén összeadjuk a feletetett takarmányt, táblázatok segítségével átszámíthatjuk keményltöértékre és fehérjére, végül megkapjuk, hogy az anyák a felhasznált tuplálóanyagraennyiségek ellenében hány kg élősúlyú választott ivadékot adtak. Van azonban egy másik fontos szempont Is. Az Ivadékok számát, növekedési erélyét és takarmányértékesítését az apák is befolyásolják. Minél több bakot kell ezért használnunk a fedeztetéshez, úgy, hogy minden anya, minden fedeztetéskor más bakhoz kerüljön és minden anyának minden baktól legyen ellése. Így a bakok hálását egyenletesen oszthatjuk el. Végül sorrendet kapunk tenyészanyáink között, s ezt felhasznállialjuk munkánkban. A kajiott értékek nyilvánvalóan főként saját állományainkra vonatkoznak, más tenyésztő ezeket az adatokat csak tájékoztató jellegeként használhatja. ■ 6. A választott növendékek takarmányértékesítésének (a hizlalás alatti takarmányértékesítésnek) meghatározása valamivel könnyebb, de szintén sok buktatóval kell számolnunk. A vizsgálatot választás után is folytatnunk kell minden ivadékcsoporttal. Adataink megbízhatóbbak lesznek, ha egy-egy csoportot azonos Időpontban tudunk választanL A növendékcsoportok részére azonos tartási feltételeket szükséges teremtenünk. Azonos takarmányozás, a kiszórt takarmányok pontos, napi visszamérése elengedhetetlen. Két elhelyezési mód lehetséges. Legjobb az egyedi elhelyezés és a súlygyarapodásnak, valamint a takarmányfogyasztásnak egyedi regisztrálása. E* azonban kisüzemeinkben a helyhiány és a munkaigényesség miatt aligha lehetséges. Ezért inkább a csoportos elhelyezés javasolható, Ilyen esetben azonban a vizsgálat során bekövetkező elhullás hat zavaróan. A kísérletek során az elhullott állatokat megmérjük és súlygyarapodásukat, valamint a csoport átlagának megfelelő takarmányfogyasztásukat mindvégig levonjuk. Ha a csoport 10 °/e a elhullik, eredményeink aligha lesznek értékelhetők. Az egy év folyamán kapott eredményeket csoportosítva és egybevetve kitűnik, hogy melyik anya és melyik bak örökítette a legjobb takarmányértékesíte képességet Ivadékaira. Dr. HOLDAS SANDO*
