Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-22 / 16. szám
ÜK GYAKRAN A TOJÁST! A tojást óránként, de legalább kétóránként kell szedni és azonnal a 8—12 C fokú tárolóhelyiségben pihentetni. • (Kucsera Szilárd felvételei) desen a tárolőhely hőmérsékletére, vagy legalábbis 15 C fokra mert kint felejtettük őket a tojó- vagy kotlő tyúkok alatt — esetleg kigurulós tojőfészkek esetén is a meleg, 30 C fok körüli hőmérsékletű ólban — akkor továbbfolytatódik benne a megtermékenyített petesejt barázdálódása, s a csíra fejlődésnek indul, holott e fejlődési folyamatnak már rendes körülmények között csak a keltetőgépbe való berakás után szabad bekövetkeznie. Az így idő előtt fejődésnek indult csíra aztán a Kedvezőtlen körülmények között rövidesen, néhány órán belül elhal. Természetes ez, mert az embilé kifejlődéséhez csak a keltetőgépben vagy a kotló alatt vannak meg a kellő feltételek. Az olyan tojásból, amely néhány órai fejlődés után elhalt embriót tartalmaz, többé sohasem lesz csibe, bármily gondosán kezeljük is ezután. Csőri István-4- A baromfitenyésztőnek már rendelkezésére állnak a vágási érettséget elért csirkék. Elvégzi a csirkék előzetes válogatását és különválasztja azokat, amelyeket tenyésztésre megfelelőnek talál, vagyis amelyek növekedési erélye, tollazata és egyéb küllemi jele megfelelő. Amennyiben bő az adott udvartérség, úgy a jövendő jércékét és a kakasokat külön kifutóba helyezi. Ф A kacsatenyésztő még gyűjthetl a keltető totjást, azonban ezek megtermékenyülésének százalékaránya csökkenőben van. Az ilyen késői keltetőtojásból kikelt kiskacsákat nem nevelik továbbtenyésztésre, hanem kizárólag húsbasznosításl céllal. A A löd tenyésztő teljes mértékben kihasználja a víz melletti réteken való kisliba legeltetési lehetőségeket. Nem feledkezik meg azonban a szükséges szemestakarmány etetéséről sem. Csakis így érhető el a kislibák gyors növekedése. ■ A házinyú ltenyésztő már nem küzd takarmányozási gondokkal, mert elégséges zöldtakarmány áll rendelkezésre. Ez azonban nem jelentheti a szemestakarmány mellőzését a napi takarmányadagból. Széna, vagy száraz hereszéna állandóan legyen a házinyúl takarmánytartó rácsa mögött. A nyúlfiókák zöldtakarmányozása közben legyünk elővigyázatosak, mert ezek emésztőszervei még igen érzékenyek. Könnyen keletkezhetnek hasmenést okozó emésztési zavarok. Ezt követően a nyúl szervezete gyengül, s a kokcidiózis az ilyen gyenge szervezetet sokkal könynyebben megtámadhatja. Fontos szerepet játszik itt persze a ketrecek és az egyéb felszerelések valamint helyiségek tisztasága. © A galambtenyésztő ebben a hónapban már örömmel figyelheti az első kirepüléseket. Amennyiben valamilyen hegyes galambfajtát tenyészt, akkor már figyelemmel kísérheti a begy felfújódását. A melegebb napokon szaporodni kezdenek a tetvek. Az ellenük való harcot mindjárt kezdetben kell felvenni. A galamboknak minden nap lehetővé tesszük a fürdést. Ezt galambjaink egészségének megőrzése végett kell megtennünk. A galambfiókák kirepülése után a fészket azonnal kitisztítjuk és alaposan fertőtlenítjük. ir A kecsketenyésztő igyekezik kihasználni a napról napra javuló legeltetési lehetőségeket. A tenyészanyák lassanként legelőre szoktatják a kiskecskéket, amennyiben azokat tovább tartják. Amennyiben ezt a körülmények lehetővé teszik, úgy később a kiskecskéket az öregektől elkülönítve legeltetjük. Ebben a hónapban teljesen áttérünk a nyári takarmányozásra, mert már elégséges a zöldtakarmány mennyisége, minek következtében az állatok legelén-tartézkodásának idejét meghosszabbítjuk. Elérkezett az istálló meszelésének ideje is. Az ablakokat kinyitjuk és legyek elleni dróthálóval szereljük fel. Az istálló és környékének tisztántartása állandó feladat. 0 Az egzotikus madarak tenyésztőjének Idény kezdetén sok tennivalója akad. Az utolsó fagyok elmúltával apró madarait a kerti röpdébe költözteti át. Mindjárt kezdettől fogva kiadós takarmányozást kell végeznie, mert ez meggyorsítja a madarak párzását és fészkelését. Ebben az időszakban fokozottabb gondoskodásban részesíti a madarakat minden tekintetben, mert meg kell szokniuk a voliér nagy térfogatát. Az etetőket és Hatókat úgy helyezzük a röpdében el, hogy a madarak könnyen megtalálják és hozzájuthassanak. Gondoskodunk az etető- és itatóvályúk tisztításáról. A vizet naponta legalább egyszer cseréljük. —ar— » / Halaink szaporodása Az egyes halfajok életmódjuk, természetük, valamint ikrájuk és az abból kelő lárva Igénye szerint különböző ívéhelyeket keresnek. Legfontosabb haszonhalunk, a ponty, s vele együtt családjának számos más faja az áriéri réteken ívik legszívesebben, amelyek az év nagy részében szárazon állnak, füfélékkel benőttek Az ilyen területeket áradás idején sekély víz borítja, amely könnyen felmelegedik, s a benne nagy tömegben elszaporodó táplálékállatok az ivadék gyors fejlődését biztosítják. Természetesen ilyen optimális ívőhely hiányában is leivik a ponty, hínárfélékre, ritkás nádra, sót növénymentes ipari víztárolóban a partvédő kő- vagy betonfalra, töltésre is. Más kérdés, hogy a kedvezőtlenebb körülmények között kevés szaporulat vagy utóbbi esetben semmi sem várható. Nem minden pontyféle ívik azonban a csendes „szélvizeken“. A tipikusan folyásban élő halak általában ott is ívnak (pl. a márna). Említettük, hogy egyes halfajok nagy területen szanaszét ívnak csapatokban (pl. a ponty, a dévér), mások fészekre. A fé• szekre ivó halak nem csapatban ívnak, hanem párban, vagy egészen kis csoportban. Fészek alatt itt nem feltétlenül a szó szoros értelmében készített fészket értünk, hanem azt, hogy egyes halfajok, nagy gonddal szemelik ki, választják ' meg az ívóhelyet, amit azután tisztogatással előkészítenek. Ezt elsősorban a tejes végzi. A pisztrángsügér a lehetőleg kavicsos aljzatba mosdóiéira emlékeztető alakú és nagyságú fészket készít. A süllő is tisztítja a kiszemelt helyet. A süllőszuporítási munka során ismert süllő fvóhelyekre jő füzérbe kötött (rendszerében a fenékzsinórra emlékeztető] mesterséges fészeksort engedne le a fenékre. Á mesterséges fészek anyaga használt hálóléhés, vagy íüzgyökér, lécekkel összefogva, Ш. kiterítve. A- mennyiben a félmesterséges halszaporításra céltudatosan felkészültünk, úgy a fészkeket rendszeresen „felnézzük4 és az ikrával lépetteket a vezetőkötélről leoldva a keltetőházba visszük perraetben történő, védett érlelésre. A felnézés során gyakran látunk olyan fészket, amely teljesen tiszta, a többitől eltérően nincs rajta iszap, ezt a süllő már megtisztította. Ilyenkor tudjuk, hogy a másnapi felnézés során már ikrával lepve kerül a fészek ■íjra kezünkbe. A harcsa is végez hasonló tisztogatást. Az ivást megelőzi az ivarmirigyek termékeinek (az ikrának és tejnek, illetve a hímivnrsejteknpk) csaknem egy 7 évig tartó fejlődése (érése). Az utolső stádiumban az Ikra már leválik a petefészek faláról és termékenyítésre érett lesz. Az ívás kiváltódásához, megindulásához tehát mindenekelőtt az ikra beérése szükséges (ami általában meghatározott hőmennyiséget, hőigényt Is Jelent), de ugyanúgy a megfelelő ívóhely és ívó partner Jelenléte is. idevágó ismereteink azonban még nem teljesek. Egy, vagy több faktor szerepe még nem mindenben tisztázott. Kétségtelenül jelentős az Időjárás szerepe, illetve a halak Időjárásérzékenysége. A ponty leggyakrabban és tömegesen a hidegfront betörését megelőző fülledt-meleg (ciklonális depressziós) Időjárási helyzetben ívik. Valószínűleg a legtöbb halnál serkentőleg hat az ívásra ez az időjárási helyzet, amely általában jelentős tényezőnek tűnik a vízi szervezetek szaporodásában. Az algák tömegprodukciőja {köznyelven vízvirágzás) is leginkább ebben az időjárási helyzetben fejlődik ki. A csoportosan, olykor tömegben ívó halak (pl. ponty, dévér, küsz) ívása a szélvizeken akkora fröcsögéssel, locskolással jár, hogy az feltétlenül felhívja magára a figyelmet. (Innen az ívás népies kifejezése: „fürdik* a hal...) A legtöbb hal iváskor éberségéből sokat vészit, könnyebben esik orvhalászok zsákmányául, fokozottan szorul tehát védelemre, őrizetre. Hogyan megy végbe az Ivás közelebbről? A pontyok már az elóző napokban csapatosan vonulnak, járnak az Ivőhelyek környékén. Az ívás általában a szélmentes hajnali órákban kezdődik s reggelig tart, olykor Szórványosan, délben és alkonyat felé folyhat. Az ivási aktust a tejesek „udvarlása“ vezeti be. Egy ikrást több tejes Is követ, egyre követelőhben „hajt". A tejesek szájukkal az ikrás hastáját bökdösik, esetleg az ikrás uszonyait meg is ragadják. Az Ikrás hirtelen az egyik tejessel együtt egy-két másodpercre hassal egymás felé, kissé oldalára fordul — olykor csaknem vízszintes helyzetbe — ekkor történik az ivartermékek kölcsönös kibocsátása, heves farkcsapások közepette. A farkcsapások biztosítják egyrészt, az ikra és a tej elkeveredését, másrészt azt, hogy az ikra nem hull a fenékre, az iszapba, hanem szétszóródva, ragadósságánál fogva megtapad — mégpedig szemenként külön-külön — a vízi növényzeten. Az ivnrtermékek kibocsátása tehát helyváltoztató úszás közben történik, nem álló helyzetben, ez is elősegíti az ikra nagy területen történő szétszóródását. A leírt ivási aktust „összecsapásnak“ mondják a haltenyésztők. Ezek — esetleg más tejessel — ismétlődnek, de köztük mindig rövidebb-hosszabb szünetek vannak, az ikrás ikráját részletekben bocsátja ki, a teljes ívás több órát is eltarthat. A természetben a ponty és sok más halfaj Ikrája nem érik be teljes mennyiségében egyszerre. Egy-két, esetleg több hét múlva újra ívnak, az ilyen ivást szakaszosnak nevezzük. A fészekre ívó halak nem a vízfelszín közelében Ívnak, tehát az aktus teljesen rejtve marad általában — előttünk, hacsak nem akváriumban történik. Lényegében az előbbi leírthoz hasonlóan megy végbe azzal a különbséggel, hogy az ikra kibocsátása nem helyváltoztató úszás közben történik, hnnem a fészek fölött, mellett s az ikraszeipek már nem szemenként külön tapadnak meg az aljzaton, hanem olykor fürtökben is. —ra— IA fogassüllő franciaországi meghonosításával kapcsolatban felmerült nézeteltérésekről Jacky Vogt, az An hord de l’eau szakírója, a következőkben fejti ki álláspontját: A magam részéről teljesen képtelenségnek látom azt a rágalomhadjáratot, amely a süllő ellen indult. Ugyancsak céltalannak találom azt a követelést is, hogy annak törvényes méretét 35 cm-ről 25 cm-re szállítsák le. Az a beállítás pedig, hogy a süllő a legrettenetesebb hal pusztító: nevetséges mese. Természetesen, mint minden ragadozónak, a süllőnek is kell valami a fogai közé; de miből él a „többi“, a csuka, a fekete sügér stb. A hitetlenkedők megnyugtatására pedig azt tudom mondani, hogy egyes vidékeken már vagy 15 éve A fogassüllő bőségesen van süllő, a horgászok nem panaszkodnak. Sőt, ellenkezőleg. A süllő nagyon jól megvan az egyéb halféleségekkel, amelyekből jelenlétében is bőségesen van: ugyanúgy, mint a betelepítés előtt. Nagy előnye, hogy főképpen keszegfélékkel táplálkozik és ezek ízetlen, szálkás húsát (különösen, ha azok állóvízből származnak) pompás, kiválóan védelmében finom, Ízletes süllő-hússá alakítja át. Egyébként nincsenek vizeinkben más káros halfajták? Hogy csak kettőt említsek: a paduc és a törpeharcsa. Ezek táplálékának nagyrészét halikra és ivadék képezi, ami által számottevő kárt tesznek a halállományban. Mi történik ezen „nem kívánatosok* kiküszöbölése érdekében? Nagyon jó lenne megtanítani a horgászokat arra, hogy helyezzék vissza a vízbe nemcsak azt a halat, amely nem éri el a törvényes méretet, hanem azt is, ami túl van a mennyiségen, vagy amelyre — egyszerűen — nincs szükségük. De, sajnos a mi nagyon népes horgásztáborunknok van egy rétege, amely nem azért megy horgászni, hogy idejét — sportszcllemtől áthatva — kellemesen eltöltse, hanem, hogy zsákmányát eladja és — amint mondani szokás — „a hasznosat a kellemessel összekösse*. Ezek bármenynyit fognak is, az sohasem elég és jelenlegi halászati rendelkezéseink mellett nagyon nehéz őket ebben a „többtermelésben“ megnkadályo'zní. A tenyészpisztrángokat — bármily szépek is legyenek — három év múlva étkezési célokra használják fel. —ksz— A gyakori tojásgyfijtés а jé kelési eredmények egyik fontos feltétele. A tenyésztojás előállításának i általános követelménye, hogy legalább 2 óránként szedni kell ókét. Nem árt, sőt használ, ha az még ennél is gyakrabban, óránként történik. így mindenekelőtt megakadályozhatjuk, : a tojások túlzott lehűlését s ezzel is a jobb kelési eredményeket segítjük elő. Ezen kívül, bármily hihetetlenül hangzik is, a gyakori tojasszedéssel csökkenthetjük a terméketlen tojások számát isi Az embrió fejlődése (vagyis : a megtermékenyített petesejt barázdálódása) a tojásban u. i. i tulajdonképpen még a megtojás 1 pillanata előtt megkezdődik. A : megtojás után rögtön a tárolásnak, pihentetésnek kell kö- 1 vetkeznie. Ehhez legjobb a 8— j 12 C fok hőmérsékletű helyiség i s nem szabad, hogy a tárolóhely hőmérséklete 5 C fok alá 1 szálljon, vagy 18—20 fölé emel- i kedjen. '■ Ha a tojás a megtojás pilla- : nata után nem hűlhet le rövi-A jó kelési eredmények alapvető feltétele a jő minőségű, termékeny tojás. Ha terméketlen, természetesen hiába kezeljük a legszakszerűbben, hiába keltetjük a legkorszerűbb gépben: naposállatok nem kelnek ki belőlük. Jól tudják ezt a keltető állomásokon, éppen ezért igyekeznek úgy kötni a szerződéseket, hogy a tenyésztojást termelők érdekeltek legyenek abban, hegy tojásaik minél nagyobb százaléka legyen termékeny. Sok minden befolyásolja, hogy a tojások termékenyek lesznck-e, vagy sémi Fontos tényező az ivararány, az állatok kora, egészségi állapota, a fajta, a világítás időtartama, a takarmány összetétele, vitamintartalma, az évszak, illetve a hőmérséklet, a fényintenzitás, az ól berendezése, a tojófészek elhelyezése, az alom, illetve a kifutó talajának minősége, nem utolsó sorban a tojásgyűjtés gyakorisága és a tojás tárolása.
