Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-22 / 16. szám

A MOSZKVAI ÄLLATKERTBEN 128 cm hosszú és 14 kg sú­lyú vizán tanulmányozták és hangszalagon rögzítették mi­lyen hangokat hallat ez a halfaj. Megállapították, hogy négy hangtípust lehet meg­különböztetni, amelyek kö­zül a táplálkozásnál halla­tott a legintenzívebb. (Deutscher Anglersport) „KI GYŐZI LE a legyőzhetetlen Dezsőt?“ cím alatt írja az Au bord de l’Eau: Chaffin úr, egy An­­gers-i olvasónk küldte be az alábbi mulatságos történe­tet. Dezsőnek hívják azt a jó 25 font körüli csukát, amely minden horgászt lefegyve­rez, bárhonnan jött Is; a chateauneufieket éppúgy mint az Angersból, Párizs­ból, vagy akár Belgiumból érkezőket. Csak nagy élő­csalira harap és könnyedén szaggatja el a fémelókéket. Villantókból már eddig több mint százat sikerült elin* téznie. Vakmerőségében m/ir ódáig merészkedett, hogy több horgászt megfürdetett, köztük egy párizsit is, aki­nek testsúlya pedig az övé­nek tízszerese volt. Fennma­rad majd az utókor számára annak a horgásznak a neve, akinek sikerül Dezsőt a Sarthe vizéből kiemelnie. —•• Kemény fickó ez a Dezső —« teszi hozzá levelezőnk. Az ember azt hinné, hogy talán a helyi idegenforgalmi hiva­tal, vagy a környék horgász­cikk kereskedői egyikének Zsoldjában áll, aki sok pénzt keres rajta. Az erős emóciók híveihez pedig azzal d fi­gyelmeztetéssel fordulunk, vigyázzanak, nehogy otthon feledjék mentőövüket. KALIFORNIAI RÄK AZ EURÓPAI FOLYÓKBAN Európában a folyami rák kiveszőben van, mert egy penészgomba eredetű beteg­ség pusztítja. Ezért Svédor­szágban olyan kaliforniai rákfajt próbálnak meghono­sítani, amely a rákpestisnek nevezett betegségnek ellen­áll. Súlya eléri a 20 dekát, húsa pedig igen ízletes. Ha a svédországi kísérletek si­kerülnek, Európa más orszá­gaiban is Kaliforniai ráko­kat fognak a folyókba tele­píteni a feltartóztathatatla­nul kipusztuló folyami rák helyébe. 3 Gyönyörű nyári reggel mu­ri tatkozott, amikor elindultam. ’ Igaz a csillagok még fényesen j ragyogtak a magas égen, mert i a hajnal hasadása bizony mesz- 3 sze volt, dehát így van a hor­gász, soha sem megy elég ko­rán a vízhez. Mindig attól fél, hogy lekési a legjobb kapások idejét. Így aztán nem sajnálja a korai kelést. Örák hosszat ül a víz partján és lesi, várja a kapást és természetesen a vár­va várt szép halat, amit már régen megálmodott, csakhát az még nem jelentkezett. Minden kapásnál megdobban a szíve, felcsillan a remény, hátha ép­pen ez az igazi, azután kiderül, hogy mégsem. Kissé bosszúsan húza ki a horgot a vízből, rajta az újjnyi nagyíságú durbinccsal, ami olykor úgy felakad, hogy gond leszedni a horogról. így telik-múlik az idő, s köz­ben egész észrevétlenül megér­kezik a hajnal. A láthatatlan karmester intésére elkezdődik a partmenti fák lakóinak kon­certje, hogy kellő tisztelettel, szeretetük megnyilvánulásával fogadják a felkelő napot. Ekkor már ott ülök a part kiszögelésén s a vízfolyás irá­nyában elhelyezve békésen pi­hentek a horgok. A szép haj­nal ellenére bizony gyéren akadt kapás. Valahogy nem ment a dolog. Ügy látszott min­den szóra érdemes hal azon a napon másfelé vette útját. A szemközti parton Is üldögélt égy horgásztárs, de úgy lát­szott neki sem kedvez a sze­rencse. Egykedvűen váltogatta á csalit horogjain, de kevés- sikerrel, mert a halak ott se 4 járták horgon a táncot. Szóra- I kozásunkat a ritka kapásokon < kívül a szúnyogok szemtelen­sége biztosította. így aztán né­ha olyat csapott az ember a í; saját tarkójára, hogy maga is í megbánta. Ha érdemleges kapás sejthe­­: tő, akkor csíphetnek a szunyo­­j gok, de ha nincs, akkor szóra­­; koztató a szúnyogok népes Csa­ládjának irtása is. Csapkod az . ember jobbra-balra, üti-veri azt a helyet, ahol a szúnyogot sejti. Ott aztán elég gyakori a siker, amit egy-két kimúlt ügyetlen i szúnyog teteme jelez. ’ Közben beakad valahol a ho­rog, amin bosszankodik a hor- I gász. Dehát gyermekkorától fogva mindig azt hallotta, ahol sok az akadály, ott akad a hal is. Meg hát az igazat megvallva a napokban hallottam, hogy valamiféle harcsa tanyázik azon a tájon és szerettem vol­na elcsípni. Ezért aztán csak kitartottam az elfoglalt helyen. Semmi jel nem mutatta a har­csa kapási kedvét. A nehezen szerzett lótetűket lecsipkedték a kis halak, az említett harcsá­nak meg se híre, se hamva nem volt. Közben a hajnalt felváltotta már a nyári reggel, s csupán egy kiló körüli márna szerény­kedett a haltartóban. A lótetűk fogytán voltak, ami idegesített — hiszen köztudott dolog, hogy ha harcsa van a közelben, az a legjobb csali — de mit tehet­tem. Feltettem az utolsó jelen­levő díszpéldányt is a horogra, azzal a jelszóval, lesz ami lesz, s Jól belódítottam. Bíztam, hát­ha az utolsóval lesz szerencse, de nem történt semmi, at apró halak ezt is épp úgy lerágták, mint až előzők nagy részét. így aztán az egyik horgomat hu­­szonötös zsineggel felszerelve keszegezni kezdtem. Akadt is egy halacska, ami éppen meg­felelt arra, hogy a horogra te­gyem. A harcsáról magamban már kezdtem lemondani. Ügy gondoltam, ha idáig nem jött a horogra, most már igazán ke­vés rá a remény. A kis keszeg jól mozgott a horgon, de azon kívül semmi egyéb nem történt vele. Közben a vékony zsineggel felszerelt horoggal tovább foly­tattam a keszegezést. A virgonc trágyakukacok csakhamar ka­pásra csábították az éhes ke­szegeket, melyek jöttek is sor­jában, mint á parancsolat. Elé­gedetten üldögéltem, hiszen a keszegezés egyik legjobb szóra­kozásom. Ennél nem kell órák­­hosszat várakozni egy-egy ka­pásra. Minden pillanatban ké­szen kell lenni a bevágásra. Igaz, keszegezésnél nem na­gyon számíthat a horgász kilós példányokra, azok már eléggé tapasztaltak, de egyébként szó­rakozni kitünően lehet velük. A harcsa már nem is volt az eszemben. Egy-egy keszeggel való játszadozás, ha az néha meg is lépett, egészen jól szó­rakoztatott. S ekkor jött az amit már nem vártam. A ke­szegek apró rántásaival ellen­tétben a horognyél meghajlott, s az orsóról megindult a zsi­neg. A bevágáskor éreztem, hogy itt már nem keszeg akadt a horogra. Csak húzta, húzta a zsigenet, s mivel nem akartam a zsineg szakadását kockáztat­ni, engedtem. Csak óvatosan, gondoltam, mert könnyen el­mehet. Vékony a zsineg, rajta meg pici kristály horog. Tud­tam, hogy ezt a felszerelést nem több kilós halak fogására készítették, de azért nem ad­tam fel a reményt. Amit lehet megpróbálok, gondoltam s ha mégis elmegy, hát legyen sze­rencséje. Mást ebben az eset­ben úgy sem tehettem. Amennyire a szilon engedte, fárasztani kezdtem. Néha úgy tűnt, hogy már nem lesz meg. Főképp, amikor a szilon vala­hol beakadt egy láthatatlan akadályba, már-már lemondtam róla, de amikor újra elindult, S a szilon is kiszabadult, ismét reménykedni kezdtem. És nem is hiába. Hosszabb idő eltelté­vel egyszer csak éreztem azt a Jellegzetes rángatást, ami a harcsa fáradságát Jelzi. Ha kel­letlenül is, de engedni kezdett, s lassan mind közelebb került a parthoz. Már láttam is őt, s azon drukkoltam, hogy vajon azt a pár métert kibírja még a szilon. Nehogy ép most akad­jon ki a horog és elbabrálom a dolgot. Szerencsére a picike horog is kibírta a megterhelést. Ott volt előttem. Zsebkendőbe csa­vart kézzel sikerült benyúlni a szájába és szerencsésen a part­ra emelni. Csak akkor szaba­dultam fel az izgalom alól, amikor a harcsa már bizton­ságban volt a parton, összecso­magoltam és indultam haza. Az úton meg-meg állítottak. No­ha csak hét kiló és néhány deka volt a harcsa súlya, még­se maradtak el az olyan meg­jegyzések, hogy ej ha! Ez már igen! Ha nem is volt kapitális a mai viszonyokhoz mérten, szép­nek számított. Elgondolkoztam, a lótetű, ami a harcsák legked­veltebb csemegéje, sikertelen volt, a felkínált keszeg se kel­lett neki. Ugyanakkor megfo­­gődzott a ficánkoló trágyaku­kacon. Fő az, hogy sikerült. Adamcsík Ferenc, Sala (Vágsellye) HARCSA A 25-ÖSÖN KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szak me 11 ék le t e VADÁSZAT HALASZAT Az étkezési tojás többségét a nagyüzemek ketrecben tar­tott tyúkjai termelik. Tisztább a ketrecben termelt tojás, ke­vesebb takarmányból állítja elő a tyúk, több állat helyezhető el tapasztalattal rendelkező tojó­hibridtartók már nem almozott istállóban, hanem ketrecekben tartják tyúkjaikat. A ketrece­ket fa, vagy fém-állványra sze­relik. Maga a ketrec a leggyak­tése legalább 10 százalékos le­gyen, különben a tojás nem gurul ki belőle. Lejtősebb sem lehet, mert akkor csúszkálná­nak rajta a tyúkok és a tojás gurulása túlzottan gyors lenne. T OJÓKETRECEK A HÁZTÁJIBAN a ketreces ólban, kevesebb munkaerő szükséges az állatok ellátásához. A ketrecek azon­ban nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kistenyésztők háztáji gazdaságában is alkalmazhatók. Természetesen nem a drága, gyárilag készített ketreceket, hanem azokat, amelyeket saját maguk készítenek hulladék­anyagokból. Hogy ezek a ket­recek kitűnően beváltak az Is bizonyítja, hogy egyes nagyobb A rabban fakeretbe fűzött drótból készül. A ketrec mérete: hossza 40—45, szélessége 40, magas­sága 40 cm. Egy ilyen ketrec­ben három-négy tyúk helyezhe­tő el. Néhány centis eltérés a ketrecek méretezésénél gyako­ri. A házilag készített ketrecek legfontosabb része a taposő­­rács, amely nem készülhet 2 miniméternél vékonyabb drót­ból, de gyakran vékony lécek­ből csinálják. Fontos, hogy lej-A ketrec oldalára esőcsatornát, vagy furnérlemezből, deszkából készült vályút szerelnek a tyúk­tartók, föléje vagy két ketrec­sor közé pedig itatóvályut. Az itatóvályú félbevágott műanyag­cső lehet, készülhet pléhből is. A ketreceket leginkább három­szintűre készítik. A mellékelt képek illusztrál­ják a leírtakat, ezek mintájára bárki készíthet tyúkjainak ol­csó tojőketrecet. Arról azonban S. SZÁM 1972. Április 22. A TARTALOMBÓL Tojóketrecek a háztájiban -f Szedjük gyakran a tojást + Májusi teendők + A nyfil takarmány­értékesítése > Jő tndni •* Miért fontos a galambfürdő ♦ Az alom kérdése © A nyírfajdról © Vadásznaptár — Május ® Vadászszervezeti élet egy kelet-szlovákiai járásban © Nagy fába vágták fejszéjüket. © Látóhatár A Halaink szaporodása ▲ A fogassüllő védelmében A Külföldi vizeken A Harcsa a 25-üsün ■нвмааамвнив nem szabad megfeledkezni, hogyha a ketrec használat foly­tán háromszorosára növeljük az ólban elhelyezhető tyúkok számát, úgy a szellőztetést is aszerint kell fokozni. 1 Deszkából készült az etetővályfi és a tojásgyűjtő. Két ketrec között kapott helyet az itatóvályű. Drőtrácsos megoldású a tojáskiguruló, esőcsatornából készült az etető, pléhből pedig az itatóvályú. A trágya a kihúzható furnérlemezre hullik. Szünetel a kapás, van idő a beszélgetésre. (A szerző felvétele)*

Next

/
Thumbnails
Contents