Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-22 / 16. szám
A MOSZKVAI ÄLLATKERTBEN 128 cm hosszú és 14 kg súlyú vizán tanulmányozták és hangszalagon rögzítették milyen hangokat hallat ez a halfaj. Megállapították, hogy négy hangtípust lehet megkülönböztetni, amelyek közül a táplálkozásnál hallatott a legintenzívebb. (Deutscher Anglersport) „KI GYŐZI LE a legyőzhetetlen Dezsőt?“ cím alatt írja az Au bord de l’Eau: Chaffin úr, egy Angers-i olvasónk küldte be az alábbi mulatságos történetet. Dezsőnek hívják azt a jó 25 font körüli csukát, amely minden horgászt lefegyverez, bárhonnan jött Is; a chateauneufieket éppúgy mint az Angersból, Párizsból, vagy akár Belgiumból érkezőket. Csak nagy élőcsalira harap és könnyedén szaggatja el a fémelókéket. Villantókból már eddig több mint százat sikerült elin* téznie. Vakmerőségében m/ir ódáig merészkedett, hogy több horgászt megfürdetett, köztük egy párizsit is, akinek testsúlya pedig az övének tízszerese volt. Fennmarad majd az utókor számára annak a horgásznak a neve, akinek sikerül Dezsőt a Sarthe vizéből kiemelnie. —•• Kemény fickó ez a Dezső —« teszi hozzá levelezőnk. Az ember azt hinné, hogy talán a helyi idegenforgalmi hivatal, vagy a környék horgászcikk kereskedői egyikének Zsoldjában áll, aki sok pénzt keres rajta. Az erős emóciók híveihez pedig azzal d figyelmeztetéssel fordulunk, vigyázzanak, nehogy otthon feledjék mentőövüket. KALIFORNIAI RÄK AZ EURÓPAI FOLYÓKBAN Európában a folyami rák kiveszőben van, mert egy penészgomba eredetű betegség pusztítja. Ezért Svédországban olyan kaliforniai rákfajt próbálnak meghonosítani, amely a rákpestisnek nevezett betegségnek ellenáll. Súlya eléri a 20 dekát, húsa pedig igen ízletes. Ha a svédországi kísérletek sikerülnek, Európa más országaiban is Kaliforniai rákokat fognak a folyókba telepíteni a feltartóztathatatlanul kipusztuló folyami rák helyébe. 3 Gyönyörű nyári reggel muri tatkozott, amikor elindultam. ’ Igaz a csillagok még fényesen j ragyogtak a magas égen, mert i a hajnal hasadása bizony mesz- 3 sze volt, dehát így van a horgász, soha sem megy elég korán a vízhez. Mindig attól fél, hogy lekési a legjobb kapások idejét. Így aztán nem sajnálja a korai kelést. Örák hosszat ül a víz partján és lesi, várja a kapást és természetesen a várva várt szép halat, amit már régen megálmodott, csakhát az még nem jelentkezett. Minden kapásnál megdobban a szíve, felcsillan a remény, hátha éppen ez az igazi, azután kiderül, hogy mégsem. Kissé bosszúsan húza ki a horgot a vízből, rajta az újjnyi nagyíságú durbinccsal, ami olykor úgy felakad, hogy gond leszedni a horogról. így telik-múlik az idő, s közben egész észrevétlenül megérkezik a hajnal. A láthatatlan karmester intésére elkezdődik a partmenti fák lakóinak koncertje, hogy kellő tisztelettel, szeretetük megnyilvánulásával fogadják a felkelő napot. Ekkor már ott ülök a part kiszögelésén s a vízfolyás irányában elhelyezve békésen pihentek a horgok. A szép hajnal ellenére bizony gyéren akadt kapás. Valahogy nem ment a dolog. Ügy látszott minden szóra érdemes hal azon a napon másfelé vette útját. A szemközti parton Is üldögélt égy horgásztárs, de úgy látszott neki sem kedvez a szerencse. Egykedvűen váltogatta á csalit horogjain, de kevés- sikerrel, mert a halak ott se 4 járták horgon a táncot. Szóra- I kozásunkat a ritka kapásokon < kívül a szúnyogok szemtelensége biztosította. így aztán néha olyat csapott az ember a í; saját tarkójára, hogy maga is í megbánta. Ha érdemleges kapás sejthe: tő, akkor csíphetnek a szunyoj gok, de ha nincs, akkor szóra; koztató a szúnyogok népes Családjának irtása is. Csapkod az . ember jobbra-balra, üti-veri azt a helyet, ahol a szúnyogot sejti. Ott aztán elég gyakori a siker, amit egy-két kimúlt ügyetlen i szúnyog teteme jelez. ’ Közben beakad valahol a horog, amin bosszankodik a hor- I gász. Dehát gyermekkorától fogva mindig azt hallotta, ahol sok az akadály, ott akad a hal is. Meg hát az igazat megvallva a napokban hallottam, hogy valamiféle harcsa tanyázik azon a tájon és szerettem volna elcsípni. Ezért aztán csak kitartottam az elfoglalt helyen. Semmi jel nem mutatta a harcsa kapási kedvét. A nehezen szerzett lótetűket lecsipkedték a kis halak, az említett harcsának meg se híre, se hamva nem volt. Közben a hajnalt felváltotta már a nyári reggel, s csupán egy kiló körüli márna szerénykedett a haltartóban. A lótetűk fogytán voltak, ami idegesített — hiszen köztudott dolog, hogy ha harcsa van a közelben, az a legjobb csali — de mit tehettem. Feltettem az utolsó jelenlevő díszpéldányt is a horogra, azzal a jelszóval, lesz ami lesz, s Jól belódítottam. Bíztam, hátha az utolsóval lesz szerencse, de nem történt semmi, at apró halak ezt is épp úgy lerágták, mint až előzők nagy részét. így aztán az egyik horgomat huszonötös zsineggel felszerelve keszegezni kezdtem. Akadt is egy halacska, ami éppen megfelelt arra, hogy a horogra tegyem. A harcsáról magamban már kezdtem lemondani. Ügy gondoltam, ha idáig nem jött a horogra, most már igazán kevés rá a remény. A kis keszeg jól mozgott a horgon, de azon kívül semmi egyéb nem történt vele. Közben a vékony zsineggel felszerelt horoggal tovább folytattam a keszegezést. A virgonc trágyakukacok csakhamar kapásra csábították az éhes keszegeket, melyek jöttek is sorjában, mint á parancsolat. Elégedetten üldögéltem, hiszen a keszegezés egyik legjobb szórakozásom. Ennél nem kell órákhosszat várakozni egy-egy kapásra. Minden pillanatban készen kell lenni a bevágásra. Igaz, keszegezésnél nem nagyon számíthat a horgász kilós példányokra, azok már eléggé tapasztaltak, de egyébként szórakozni kitünően lehet velük. A harcsa már nem is volt az eszemben. Egy-egy keszeggel való játszadozás, ha az néha meg is lépett, egészen jól szórakoztatott. S ekkor jött az amit már nem vártam. A keszegek apró rántásaival ellentétben a horognyél meghajlott, s az orsóról megindult a zsineg. A bevágáskor éreztem, hogy itt már nem keszeg akadt a horogra. Csak húzta, húzta a zsigenet, s mivel nem akartam a zsineg szakadását kockáztatni, engedtem. Csak óvatosan, gondoltam, mert könnyen elmehet. Vékony a zsineg, rajta meg pici kristály horog. Tudtam, hogy ezt a felszerelést nem több kilós halak fogására készítették, de azért nem adtam fel a reményt. Amit lehet megpróbálok, gondoltam s ha mégis elmegy, hát legyen szerencséje. Mást ebben az esetben úgy sem tehettem. Amennyire a szilon engedte, fárasztani kezdtem. Néha úgy tűnt, hogy már nem lesz meg. Főképp, amikor a szilon valahol beakadt egy láthatatlan akadályba, már-már lemondtam róla, de amikor újra elindult, S a szilon is kiszabadult, ismét reménykedni kezdtem. És nem is hiába. Hosszabb idő elteltével egyszer csak éreztem azt a Jellegzetes rángatást, ami a harcsa fáradságát Jelzi. Ha kelletlenül is, de engedni kezdett, s lassan mind közelebb került a parthoz. Már láttam is őt, s azon drukkoltam, hogy vajon azt a pár métert kibírja még a szilon. Nehogy ép most akadjon ki a horog és elbabrálom a dolgot. Szerencsére a picike horog is kibírta a megterhelést. Ott volt előttem. Zsebkendőbe csavart kézzel sikerült benyúlni a szájába és szerencsésen a partra emelni. Csak akkor szabadultam fel az izgalom alól, amikor a harcsa már biztonságban volt a parton, összecsomagoltam és indultam haza. Az úton meg-meg állítottak. Noha csak hét kiló és néhány deka volt a harcsa súlya, mégse maradtak el az olyan megjegyzések, hogy ej ha! Ez már igen! Ha nem is volt kapitális a mai viszonyokhoz mérten, szépnek számított. Elgondolkoztam, a lótetű, ami a harcsák legkedveltebb csemegéje, sikertelen volt, a felkínált keszeg se kellett neki. Ugyanakkor megfogődzott a ficánkoló trágyakukacon. Fő az, hogy sikerült. Adamcsík Ferenc, Sala (Vágsellye) HARCSA A 25-ÖSÖN KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szak me 11 ék le t e VADÁSZAT HALASZAT Az étkezési tojás többségét a nagyüzemek ketrecben tartott tyúkjai termelik. Tisztább a ketrecben termelt tojás, kevesebb takarmányból állítja elő a tyúk, több állat helyezhető el tapasztalattal rendelkező tojóhibridtartók már nem almozott istállóban, hanem ketrecekben tartják tyúkjaikat. A ketreceket fa, vagy fém-állványra szerelik. Maga a ketrec a leggyaktése legalább 10 százalékos legyen, különben a tojás nem gurul ki belőle. Lejtősebb sem lehet, mert akkor csúszkálnának rajta a tyúkok és a tojás gurulása túlzottan gyors lenne. T OJÓKETRECEK A HÁZTÁJIBAN a ketreces ólban, kevesebb munkaerő szükséges az állatok ellátásához. A ketrecek azonban nemcsak a nagyüzemekben, hanem a kistenyésztők háztáji gazdaságában is alkalmazhatók. Természetesen nem a drága, gyárilag készített ketreceket, hanem azokat, amelyeket saját maguk készítenek hulladékanyagokból. Hogy ezek a ketrecek kitűnően beváltak az Is bizonyítja, hogy egyes nagyobb A rabban fakeretbe fűzött drótból készül. A ketrec mérete: hossza 40—45, szélessége 40, magassága 40 cm. Egy ilyen ketrecben három-négy tyúk helyezhető el. Néhány centis eltérés a ketrecek méretezésénél gyakori. A házilag készített ketrecek legfontosabb része a taposőrács, amely nem készülhet 2 miniméternél vékonyabb drótból, de gyakran vékony lécekből csinálják. Fontos, hogy lej-A ketrec oldalára esőcsatornát, vagy furnérlemezből, deszkából készült vályút szerelnek a tyúktartók, föléje vagy két ketrecsor közé pedig itatóvályut. Az itatóvályú félbevágott műanyagcső lehet, készülhet pléhből is. A ketreceket leginkább háromszintűre készítik. A mellékelt képek illusztrálják a leírtakat, ezek mintájára bárki készíthet tyúkjainak olcsó tojőketrecet. Arról azonban S. SZÁM 1972. Április 22. A TARTALOMBÓL Tojóketrecek a háztájiban -f Szedjük gyakran a tojást + Májusi teendők + A nyfil takarmányértékesítése > Jő tndni •* Miért fontos a galambfürdő ♦ Az alom kérdése © A nyírfajdról © Vadásznaptár — Május ® Vadászszervezeti élet egy kelet-szlovákiai járásban © Nagy fába vágták fejszéjüket. © Látóhatár A Halaink szaporodása ▲ A fogassüllő védelmében A Külföldi vizeken A Harcsa a 25-üsün ■нвмааамвнив nem szabad megfeledkezni, hogyha a ketrec használat folytán háromszorosára növeljük az ólban elhelyezhető tyúkok számát, úgy a szellőztetést is aszerint kell fokozni. 1 Deszkából készült az etetővályfi és a tojásgyűjtő. Két ketrec között kapott helyet az itatóvályű. Drőtrácsos megoldású a tojáskiguruló, esőcsatornából készült az etető, pléhből pedig az itatóvályú. A trágya a kihúzható furnérlemezre hullik. Szünetel a kapás, van idő a beszélgetésre. (A szerző felvétele)*
