Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-22 / 16. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972. április 22. 8. FALURÓL falura A trsticei (Nádszeg) szövetkezet üléstermében zsonganak az irányító emberek. A másnapi munkaelosztás lázában égnek. A délutáni órákban megeredt a várva várt esó. Juhos Dezső a közös agronómusa kipirult arccal ölt megszokott helyén. Fejét tenyerébe hajtja, mély gondolatokba merülve. Valahogy összetorlódott a munka. Teljes ütemben folyik a cukorrépa vetése, a kukorica talajának műtrágyázása, vegyszerezése és a mindennapi munka. Igen kellene egy új permetezőgép, de hát csak ígérgetik. Rövidesen megérkezik — mondják az illetékesek. Holnapra már elküldhetik. A jó ég tudja, mikor lehet ezt a gépet munkába osztani. Alkatrész is hiányzik. A bevásárló hiába rója nap-nap után az országutat, kisebb-nagyobb városokat. Az agronómus hirtelen felriad gondolataiból. Arca a szokottnál vörösebb, homloka ráncba szalad. Fogai közt szinte szűri a szavakat: „Hogyan végezzük a temérdek munkát hiánytalanul, ha nincs kelló felszerelésünk. Márpedig a gér pesítés korszakában a kapát ki kellene rekesztenl a termelésből, Menny! kézi munkaerőt igényel például a kukorica, a cukorrépa ápolása, a mákról, hagymáról nem Is beszélve. A főbb növények termesztését gépesíteni kellene, amire már nagy erőfeszítések történnek. A koptatott cukorrépamag vetése, a kukorica talajának gyomtalanítása talán megkönnyíti az idei növényápolási munkákat. Mindehhez azonban alkalmas gépi felszerelés és tetemes befektetés szükséges. Juhos elvtárs jól emlékszik mé; a szövetkezet alakulására, az elsl lépésekre, a kezdeti nehézségekre. Ott állt a közös bölcsőjénél és 20 éven keresztül különböző tisztségeket viselt. A szövetkezet fénykorában, a közelmúltban töltötte be az ötven esztendőt és egyre inkább aktív szorgalmazója a» új módszerek bevezetésének, az intenzív növényfajták termesztésének, és annak, hogy ipari jelleget öltsön a mezőgazdasági termelés. Az agronómus iparkodása, a közös iránti önzetlensége a félévszázados jubileuma alkalmával nem maradt figyelmen kívül. Méltóképpen ünnepelték és köszöntötték munkatársai, a szövetkezet vezetősége, a járási termelési igazgatóság pedig oklevéllel jutalmazta odaadó munkáját, szorgalmát. Ezen alkalomból engedje meg, hogy további munkájához mi is erót, egészséget kívánjunk. (sándor) Hagyományos borverseny Április 14-én került sor a már hagyományossá vált borminősítő versenyre, melyet ebben az évben a Nové Zámky-í (Érsekújvár) járási Mezőgazdasági Társulás rendezett a kameníni (Kéménd) Fehér Akác csárdában. Résztvevői a Nové Zámky-i járás földművesszövetkezetetei és állami gazdaságai voltak, amelyek intenzív szőlögazdálkodással foglalkoznak. Az érdekeltek a verseny iránt ezideig minden évben komoly érdeklődést tanúsítottak, számos mezőgazdasági üzem hozta el legjobbnak tartott bormintáit. A szakbizottság az előírt nemzetközi formulák szerint minősített. A kiértékelés után az érmék és az oklevelek gazdára találtak, de azok is, akik nem értek el helyezést, gazdag tapasztalatokra tettek szert, miután a kiváló szakemberek véleményezése «lapján további ismereteket szerezhettek a borkezelés minden viszonylatában. A szőlészet a járásban mind nagyobb tapasztalatokkal rendelkezik és nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, hisz pld. a Mikulás-i Állami Gazdaság dubníkl (Csúz) gazdasága Traminját 1967- ben a bratislaval nemzetközi borminősítő versenyen ezüstéremmel jutalmazták. Az idei borkóstoló a hagyomá- : nyokhoz híven a .legkiválóbb szakemberek jelenlétében került megrendezésre. A szakszerű felvilágosítás kijelölte azt az utat, amelyen a jelenben és a közeljövőben haladnunk kell. lánosy S. Az erdő szerelmese PAVLOVICS Péter 1944. január 15-én Szobon született. Az alapfokú kilencéves Iskola elvégzése után, két éves erdészeti tanonc iskolát végzett. Ott Ismerte meg a fa életmódját ami arra késztette, hogy elvégezze a négy éves erdészeti technikumot. Utána egy évet a Bohuníce-1 Erdőgazdaságban dolgozott. Samorínba 1969-ben került, ahol emberi megértésre talált. Munkája felelősségteljes. Szabadidejében szívesen jár a közeli eidőbe. Tavasszal és ősszel ezt * lehetőséget el nem engedi, amikQj a legtermészetesebb, de egyben • leggyönyörködtetőbb biológiai folyamat hatása alá kerül az erdő. Mindig kiválaszt néhány fát, s azt egész éven át szem előtt tartja. Jegyzeteket készít, hogy nyomon követhesse a technikumban tanult törvényszerűséget. Ezért sokan azt mondják róla, hogy az erdő szerelmese. Lényegében igaz a meghatározás. —óváry— Sütőtanfolyam Bensőséges ünnepéllyel fejeződött be március 20-án Milanovcén (Nagykér) egy újabb sikeres akció. A falu lányai és asszonyai ezúttal a sütés művészetével váltismerkedést fejezték be. A sütőtanfolyamot a helyi Nőszövetség a Jednota támogatásával szervezte meg és Nagy Ferenc, a Šurany! Dom odborov cukrásza vezette. A lányok, asszonyok nem várt érdeklődést tanúsítottak ez iránt a kezdeményezés iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még utólag is sokan jelentkeztek és így két csoportban 56-an ismerték meg a sütés és cukrászat alapvető fogásait. Rengeteg, eddig számukra ismeretlen sütemény és ital receptjét sajátították el. A befejező ünnepélyen már a* általuk készült inyencfalatokkal kínálhatták a helyi efsz, a mnv és a párt képviseletében megjelent vendégeket. Gróf István, Milanovce Kedves vendégek A senecl (Szene) könyvtárban irodalmi fórumot rendeztek, amely■ nek egyik szervezője Polák Margit könyvtárosnó volt. A fiatal xzlovákial magyar költők közül Alch Péter, Keszell Fereno és Kmeczké Mihály látogatott el a verset, irodalmat kedvelő olvasók közé. A magyar általános középiskola diákjai is résztvettek ezen a találkozón. A költők készségesen válaszoltak a résztvevők kérdéseire, * megígérték, hogy még sokszor Kilátogatnak közéjük. Dömötör Zoltán A fejlődés útján... A Levícel (Léva) Ökonómiai Középiskola városuk felszabadulása 27. évfordulójának tiszteletére ötletes kiállítást rendezett a járás fejlődéséről az elmúlt Időszakban, úgy az ipar, mint a mezőgazdaság területéről. A mezőgazdasági termelésben növekedést állapíthatunk meg, amelyet a kiragadott egynéhány adat is igazol. így 1961-ben 0.53 kg, 1970-ben 0.86 kg volt a tehenészetben az átlagos napi súlygyarapodás. 1960- ban egy tehéntől átlag 1975 liter tejet fejtek, 1970-ben pedig 2755 litert. Az 1960. évi ősszállomány 36 576 darab volt, 1970-ben pedig 41989 darab tehenet tartottak nyilván a járásban. A sertéstenyésztésben a napi súlygyarapodás az 1960. évi átlag 0.35 kilogrammról 1970-ben 0.50 kilogrammra növekedett. Egy anyakocától 1960-ban átlag 9.5 malacot választottak el, míg 1970-ben 14.6 malacot. Az ősszállomány 1960-ban 75 485 darab sertés volt, ez a szám 1970-ben 89 792 emelkedett. A növénytermesztésnél á búza hektárhozamát emelném ki, amely 1965-ben hektáronként 24.3 tj, 1971- ben pedig 39.9 q volt. Árpából 1965-ben 29.5 mázsát takarítottak be egy hektárról és 1971-ben pedig 41,3 mázsát. A kukorica átlag hektárhozama 1965-ben 24.3 mázsa volt, viszont 1971-ben már 39,9 mázsára emelkedett. Kelemen lajo» ja úgy értékelni, mint aki máshonnan jön Ide. Felkerestem a szép, modern pékséget, melynek dolgozói 1965-ben elnyerték a Szocialista Munkabrigád címet. A sütöde vezetője Oros Tibor még 11 évvel ezelőtt 24 éves korában vette át a pékség vezetését. Az illetékesek bizonyára már akkor látták benne a szakma kivételes tehetségű mesterét, s amint az utólag bebizonyosodott, nem tévedtek. Oros Tibor nem érdemtelenül kapta meg az előlegezett bizalmat. Szakmai tudása mellett kiválónak mondható a szervezőkészsége is. A pékségben olyan ki-1 váló szocialista munkabrigádot alakított ki, amely már többször elnyerte a vándorzászlót. A mester a munkában is az élen jár, jó példát mutat, ami nagy hatással van a közösségre. A pékség 19 alkalmazottja előtt most Is az a cél, hogy a lakosok mindenütt elégedettek legyenek a termékkel. En> nek érdekében fáradságot nem ismerve dolgoznak e nagyon igényes szakmában. Naponta 38—40 q kenyér hagyja el a pékséget, persze a legsürgősebb munka időszaka itt éppen akkor kezdődik, amikor legtöbb ember még élvezi a kellemes vasárnapi ebéd Izét, esetleg pihenőre, kirándulásra indul. A jelkai pékségben rendszeresen vasárnap délután 13.00 órakor kezdődik a munkahét. Természetexen nem minden vasárnapjuk foglaJt az alkalmazottaknak, hiszen itt is három műszakban dolgoznak. Megállás vasárnaponként sincs, mivel hétfőn reggel hat óráig valameiwnyi üzletet el kell látni friss kenyérrel, süteménnyel. Sütnek Itt barna és feliér kenyeret, 68 grammos kiflit, kis és nagy zsemlyét, szendvics kenyeret, kuglófot és fonott kalácsot. Szándékosan hagytam utoljára azt a kenyérfajtát, amelynek párját keresni kell. Et a kenyérfajta Oros Tibor különlegessége: a köménymagos ún. „pöstyéni kenyér“. Ha valaki Sládkovičovo (Diőszeg) vagy Sered (Szered} környékén jár, ne feledkezzék meggyőződni: valóban jó a jelkai ke-, nyár. Kolozsi Ernó Az utóbbi két évben a kultúrtevékenység kongott Aj (Háj) községben. Hogy mi volt ennek a passzivitásnak az oka, azt a CSEMADOK évzáró közgyűlésén jelenlévők is próbálták megvitatni. Hiányosságként azt lehetne megjegyezni, hogy nincs bentlakó tanítója a községnek, aki talán se githetett volna ezt a problémát megoldani. Örvendetes tényként kell azonban elismerni, hogy a SZISZ tagok a CSEMADOK tagjaival karöltve — mintegy 21 személyből álló lelkes gárda — elhatározták, hogy beta nulnak egy színdarabot. Elhatározásukat tett követte, és Simkó Angela vezetésével betanulták a „Gyűrűs zsidó“ c. háromfelvonásos színdarabot, melyet április 2-án adtak elő a zsúfolásig megtelt kultúrház nézőinek, akik előadás közben is viharos tapssal jutalmazták a szereplőket... Kiemelkedő volt a címszerepet játszó Kocsis Sándor és Kovács Böske teljesítménye. Most már csak a fiatalokon miV lik, hogy tovább vigyék a kultúra fáklyáját ebben a kis községben, amely bár alig számlál 500 lelket, vannak pártolói a szép szónak. Farkas Rózsa, Háj ízletes kenyér! Aki a galantai járás nyugati részének községeiben, városaiban vásárol kenyeret az üzletben, a kenyér fogyasztása közben örömmel állapítja meg, hogy az rendkívül jőizű, finom. S ha netán a illető más járásból, más vidékről valő, ha ismét arra jár, nem mulasztja el az alkalmat, s friss kenyérrel tér haza. Az érdeklődő az elárusítótól megtudhatja, hogy a finom kenyeret a Piešťany-i Sütőipari Vállalat Jelkai fiőküzemében, a jelkai (Jőka) pékségben sütik. Aki naponta fogyasztja ezt a kenyeret, zsemlét, kiflit, nem is tudOros Tibor Igazgatósága egy villanyorgonát, és egy dobfelszerelést vásárolt « részükre. A sport keretén belül megtalálható a labdarűgócsapat, a röplabdázók és a sakkozók, akik a különféle versenyeken képviselik az alapszervezetet. A politikai tevékenységhez sorolható az Idős pártharcosokkal való találkozás. De az Iskola egyes tanárai és az Igazgató Danis Ferenc mérnök is tartott beszámolót Szovjetunióban tett útjáról. A kétéves Járási vezetőképző iskola politikai tanfolyamát, a szervezet három tagja látogatja. Név szerint Mihály László, Bolgár Edit, harmadik és Jakab Marika, első osztályos tanuló. Ennek keretén belül bővítik politikai Ismeretüket és szervező készségüket. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a Lenin-klub, melyben szintén megtalálhatók a fiatalok. Jó munkájukért több alkalommal részesültek elismerésben. Legutóbb a CSKP 50. évfordulója tiszteletére rendezett versenyben az első helyen végeztek s ezzel elnyerték a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága emlékplakettjét. A járási SZISZ konferencia is pozitívan értékelte a szervezet munkáját. Ezért a becsületbeli elismerés boldog tulajdonosai lehetnek. Munkájuk eddigi szakasza tehát sikerekben gazdag volt. Természetesen a jövőben is szeretnék megtartani a kivívott helyüket és a tagok, vezetők még jobb összmunkájával a SZISZ méltó szervezetévé válni. Kelemen Lajos Dalolva szép az élet” v így dolgoznak... A levicei (Léva járásban elsőként a Šahy-1 (Ipolyság) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában alakult meg a SZISZ alapszervezete. Tagjainak száma 130 körül mozog, Így a diákság zöme tagnak számít. A szervezet elnöke Pallós László, aki az elmúlt időszakban eredményesen vezette a fiatalokat Ez abból is kitűnik, hogy a SZISZ I. kongresszusa tiszteletére ötezer munkaóra ledolgozását vállalták az iskola környékének a szépítése, és a környező földművesszövetkezetek kisegítése érdekében. Az Iskola kertjében az elmúlt évben 535 darab szőlőtőt és 529 facsemetét telepítettek. Ezekhez a betonoszlopok beállítása, amely mintegy 174 darab volt, a harmadik osztályos fiúk munkáját dicséri. A lányok azalatt a kísérleti kertben tevékenykedtek. A szervezet kultúrmunkája !x említésre méltó. A népt tánccsoport jelenleg Romániába készül, Molnár Károly és Bodzsfir Béla vezetésével. Eddig már több rendezvényen vettek részt, ahol kiemelkedő sikereik voltak. Az indulásnál a levicei járási versenyen az első helyezést érték el. A beatzenekar is ért el sikereket a különböző SZISZ és pionírszervezetek rendezvényein. Ezáltal az iskola Jelszó alatt rendezte meg Lukécx Tibor, a szövetkezeti klub tehetséges fiatal vezetője Komocán (Kamocsán) a műkedvelő énekesek estjét. Egy éve vette ét á klub vezetését, mindig azon fáradozott, hogy valamit újat adjon a lakosságnak és felkeltse kulturális érdeklődésüket. Meghallotta, hogy járásunk egyik községében már volt Ilyen rendezvény és gondolta 6 Is megpróbálja, hátha Kamoőán Is sikerül a kultúra Iránti közönyt felrázní. Sorba járta a községben mindazokat, akikről tudta, hogy jól tudnak énekelni. Elmondta nekik tervét, hogy szeretne dalestet szervezni és felkérte őket a szereplésre. A meglátogatónak közül 24-en örömmel vállalták a fellépést. Így került sor arra a nagysikerű ren' dezvényre, amelyet még sokáig fognak emlegetni Kamoőán. A műsor legidősebb énekese Kósa Sándorné volt. Több házaspár is fellépett, pl. Gogh Lészlóék, Lukács Gynláék, Matkovics Fercncék, Bőrke Károlyné, Lakács Jánosai és Szabó Lászlónó triót alkotva cigánydalokat adtak elő. A műsorban fellépett még: Bérezi Jannsné. Веке Imréné, Erdélyi Sándor, Gáspár Jánosné, Halász Zoltán, Hájas Rajmond, Kiss Gusztáv, Kiss Ernő, Pál Dezső, Pinka István, Soókv Kálmánná, Szabó Arpád, Takács Károlyné, Tóth Gynláná. A műsorban népballadák Is szerepeltek, mégpedig Gaál Irén, Gáspár János, Kósa Elza, Kósa Olga, és Soóky Zsuzsa előadásában. Bemutatkozott az ifjúsági szervezet 8 tagú tánccsoportja Kollárovics Ilona vezetésével, valamint a szövetkezeti klub fiatal 10 tagú tánccsoportja az Ajaki leánytánccal , Lukács Tiborné vezetésével. A tánccsoportokat Őszi László és Kósa Elza harmonikán kísérték. Hogy ez a rendezvény milyen jól sikerült, azt ml sem bizonyítja jobban, mint a zsúfolásig megtelt kultúrház. A nagyszámú érdeklődésre való tekintettel még egyszer meg kelett ismételni az előadást. A szereplőknek köszönet jár az énekkultúra ápolásáért és azért a bátorságért, hogy színpadra léptek. A közönség mindkét alkalommal nagyra értékelte fellépésüket, ezt bizonyította az elhangzott sok-sok taps. Lukács Tibor ezzel a rendezésével is bebizonyította, hogy lehet kulturális munkát végezni és a lakosság érdeklődését eziránt felkelteni, csak jő szervező kell hozzá és meg kell találni a megfelelő formát. —szi.— Egy jubiláns gondjai Sikeres bemutatkozás i
