Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-22 / 16. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1972. április 22. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítésével ** 4ll *OHÜ*V A NAGYJF.LENTÖSEGO PROGRAMBAN meghatározott feladatok teljesítésére többek között a LEV1CEI vjárás mezőgazdasága Is jól felkészült. A szakemberek kidolgozták a fejlesztés 10 éves tervét. Ez Idő alatt szakosítják a mezőgazdasági termelést, s kiépítik azt az ideális mezőgazdasági rendszert, mely szervezetileg és tartalmilag képes lesz a termelésnek a társadalom Igényel szerinti fellendítésére. A járásban ugyanis nem zárkóznak el a szervezeti felépítés eddigi Ismeretes formáitól sem. Például eddig is egyesítettek kisebb szövetkezeteket és ezután is egyesítenek s hogy óvatosabban, meggondoltabban mint másutt, azt nem róhatjuk fel fogyatékosságként. Más lenne a helyzet, ha véglegesen lemondtak volna a termelés összpontosításáról, de nem fgy van. Sőt nagvon következetésen valóra váltják az összpontosítást az összes fokozatok következetes betartásával. Tehát a szórványos egyesülések mellett kezdetben a kooperációs viszony kiépítését tartják a legjárhatóbb útnak, melyet a későbbiek folyamán fejleszteni lehet. A járásban az ötödik ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági nyerstermelést — az 1970-es valósághoz képest — 21,1, az árutermelést pedig 27 százalékkal emelik. Nagyon igényes feladat ez a termelők számára, hiszen a terméktöbbletet kevesebb emberi erővel, meglehetősen elhasználódott gépparkkal, közben korszerűtlenné vált istállókban kell elérniök. Tény, hogy a siker érdekében sok mindent menetközben kell megoldani. Ide tartozik például a régi tehénistállók modernizálása, s esetenként az új, korszerű tömbösített istállórendszerek építése, az új technológia bevezetése stb. Ezeknek együttesen elő kell majd segíteniük a termelés fellendítését s a közgazdasági viszony javulását, Illetve stabilizálását. NEM A MOSTANI HELYZET KONZERVÁLÁSÁRÓL VAN SZŐ Persze nem kis dolog, hngy tavaly Я1 millió 500 ezer koronával nagyobb termelési értéket értek et, mint 1970-ben, s az árutermelésben is hasonló a helyzet, ahol a gyarapodás 66 millió 296 ezer korona volt. A többleteredmény jelentékeny hányada a gabonatermesztésből származik. így bőségesen jutott a takarmányalapba is. A stabilizálódást tehát így értelmezik. Egyre többet, egyre bőségesebben termelni. A múlt évi eredmények Is bizonyították, hogy a tervszerű irányítás sokrétűen elősegítette a termelés kibontakozását. Rajta keresztül szoros összhangot teremthettek a társadalom igényei és a termelők érdekei közt. Az állami tervben meghatározott feladatok teljesítését és túlszárnyalását nagyban elősegítette a széleskörű szocialista munkaverseny kibontakozása, mely komoly értékeket hozott létre az egész szocialista társadalom számára. Dicséretes, hogy a termelési Igazgatóság irányítása alá tartozó mezőgazdasági üzemek a múlt évben egy hektár mezőgazdasági földterületre 11 394 koronás nyerstermelést értek el, vagyis az 1970- es valósághoz képest a növénytermesztés nyersbevétele 11, az állattenyésztésé pedig 7 százalékkal emelkedett. Az árutermelésben csupán a cukorrépa nem hozta a várt eredményt, mert a kedvezőtlen feltételek fékezően hatottak a termelésre. Húsból 66 vagonnal, tojásból 6 millióval, tejből pedig 293 ezer literrel adtak többet közellálásunknak, mint tervezték, mely olyan kedvező stabilitást eredmé nyezett a mezőgazdaságban, ami lyenre soha eddig nem volt példa örvendetes, hogy arányosan gya rapították az alapeszközüket is Ezeknek a pénzértéke elérte az 1 milliárd 355 millió koronát. To vábbi jó jelenség, hogy a hosszú lejáratú beruházási hiteleket majd nem 15 millió koronával csökkentették s az üzembiztosítási alapot Már nem „kisiskolás" fokon, de lehetne eredményesebben is! Szlovákia mezőgazdasága az ötödik ötéves tervidőszak első esztendejében — 1971-ben — körülbelül három és félszer nagyobb terméseredményt ért el, mint a háború előtti időszakban. A kimagasló siker mindenképpen pártunk bölcs mezőgazdasági politikájának köszönhető. Vitathatatlan, hogy a falu következetes szocializálása, dolgozó parasztságunk megnyerése nélkül nem juthattunk volna ilyen kedvező helyzetbe. A munkásosztály hatékony anyagi és erkölcsi támogatása kellett ahhoz, hogy a falu szocializálása, a termelőerők társadalmasítása meghozza a várt gyümölcsöt, hiszen a nagyüzemi termeléshez új épületek, gépek, a növénytermesztési eredményeket serkentő műtrágyák, vegyszerek s a lelkesedés mellett jól képzett szakemberek kellettek. Mindezeket a munkásosztály, vagyis egész szocialista társadalmunk adta a mezőgazdaság megalapozásához és későbbi megszilárdításához. Pár esztendővel ezelőtt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar — melyek a nemzeti jövedelem létrehozásában jelentékeny részt vállalnak — közös irányítás alá került központi kerületi és járási szinten s az egész társadalom élelmezését vállalja. Pártunk XIV. kongresszusa azonban az ötödik ötéves tervidőszakban, az előző ötéves tervek valóságos eredményeihez képest, még nagyobb ütemet szabott a mezőgazdasági termelésnek és az élelmiszerek ipari feldolgozásának. Ennek véghezvitelében természetesen a társadalom megfelelő részt vállal részben a nagy tömbösített termelőhelyek beruházásainak állami támogatásával, más részt a tudományos dolgozók által kidolgozott fejlesztési program közkinccsé tételével. Az egész vonalon elengedhetetlenül szükséges a szncialista termelőviszony elmélyítése s a termelőerők szüntelen fejlesztése az adott körülmények mellett is, mert egyszerre nem vagyunk képesek mindent újjá építeni, tehát a régi termelőbázist a lehető legjobban ki kell használni. őszintén szólva csak Így teljesíthetjük kifogástalanul azt a feladatat, melyet pártunk számunkra megjelölt. készpénzben egyetlen év alatt 26 millió koronával gyarapították s most 185 millió korona készlettel rendelkeznek. További pozitív jelenség, hogy a földművesszövetkezetek vagyoni állapota nem a melléküzemágakból, hanem a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből gyarapodott. A földmüvesszövetkezetek beruházási eszközeiket nem fecsérelik öncélú kisépítkezésekre, hanem a társadalom célkitűzéseivel, azaz a járási távlati tervvel összhangban, közös létesítményekre fordítják. Ilyen például a Cajakovoi nagyhizlalda, melyet kooperációban építettek, hasonló a járási üzemközi baromfifarm is. A BŐVÍTETT ÜJRATERMELÉSSEL összhangban a mezőgazdasági dolgozók javadalmazásában is nagy javulásnak lehettünk a szemtanúi. Például 1970-ben egy állandó szövetkezeti dolgozó évi jövedelme 16 Й9В korona volt s a múlt évben 19 845 koronára emelkedett. Mindez a mezőgazdasági termelőüzemek dinamikus fejlődésének a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, mely a pénzkészlet és az anyagi bázis gyarapodásában jutott kifejezésre s nem tévedek, ha azt állítom, hogy meghatározta a járás mezőgazdaságának további fejlődését is. Nem hallgathatom el azt sem, hogy a járás mezőgazdaságában még így is akadnak kiaknázatlan tartalékok, melyeknek a feltárása nem kerül pénzbe. Elsősorban is a költségtételek csökkentésére gondolok, melyek rendszerint fölemésztik a többlettermelés bevételeinek jelentékeny hányadát. U- gyanis az élenjáró gazdaságok következetes gazdaságpolitikai példamutató tevékenysége bizonyítja, hogy e téren még sok a tennivaló. A további tartalék pedig a termelés szakosításában, összpontosításában van, melyet minden egyes községben elsőrendű társadalmi feladatként kell értelmezni. POZITÍV EREDMÉNY, hogy a növénytermesztésben az 1968-as 5374 koronás valóságos eredményhez képest tavaly 6010 korona nyrestermelést értek el hektáronként. S mtg 1968-ban a földterület hektárjaként 413, addig a múlt évben már 593 korona értékű műtrágyát használtak fel. Talán nem árt, ha kis összehasonlítást teszünk, azaz bemutatjuk, milyen eredményt értek el a növénytermesztésben 1968-ban, illetve 1971-ben. Meg и evezés búza árpa gabonafélék összesen szemeskukorica silókukorica 1966 35.5 q/'ha 32,4 q/ha 33,1 q/he 35.6 q/ha 286,— q/ha 1971 41,97 q/ha 40,1Я q/ha 40,63 q/ha 4П,— q/ha 320,— q/ha Cukorrépából 1968-han hektáronként 448, tavaly pedig csak 326 mázsát értek el járási átlagban. Igaz, hogy a mostoha, aszályos Időjárás kedvezőtlenül befolyásolta a terméseredményt, de az is igaz, hogy számos gazdaságban, ahol a földterületnek többsége öntözőrendszerrel behálózott, legfeljebb csak 30—40 százalékban használták ki az öntözővizet. Ilyesminek a jövőben semmiképpen sem szabad előfordulnia. Aszály idején nagy gondot kell majd fordítani a vízigényes növények öntözésére. Sajnos, máris itt a kínálkozó alkalom, mert természetes csapadékban idén sem bővelkedünk. S jó termést nemcsak cukorrépából, hanem egyéb terményből is csak az öntözővíz maximális felhasználásával érhetjük el. Ilyenkor keli megmutatkozniaj a gya- I korlatban mit is jelent aszály idején a növénynek mesterséges vízellátása. A mezőgazdasági üzemekben a gabonafélék termesztését az össztársadalom érdekeivel összhangban szorgalmazták. Négy esztendő alatt a gabona vetésterületét 3749 hektárral gyarapították, ami főleg a búzánál jutott kifejezésre, melyből 1968-ban 17 576, tavaly pedig 20 ezer hektárnyit takarítottak be, s 1971 őszén pedig 24 ezer hektárt vetettek. Ebból Is látható, hogy helyesen értelmezték ez ötéves terv, vagyis pártunk XIV. kongresszusának célkitűzéseit. Szükségesnek tartom elmondani, hogy a búzatermesztés fellendülésében nagy része van a szovjet vetőmagvak használatának. Korábban a Bezosztája és a Mironovszkája fajtáknak, újabban a jubilejná, az Auróra és a Kaukaz vetőmagvak használatának. Az árpánál a hazai nemesítésű Diamant, a Denár, a Dvoran, a Jantar és más látták használata nyújtott kitűnő eredményt. a ]0 Átlagos EREDMÉNYEK mellett is akadnak olyan esetek, hogy két szomszédos hasonló feltétel mellett termelő gazdaság hozamában lényeges az eltérés. Például a Cajakovoi efsz 1968-ban búzából 39,2, a múlt esztendőben pedig 51,3 mázsás hektárhozamnt ért el. Ezzel szemben a vele szomszédos domašai efsz 1968-ban 34,4, tavaly pedig 38,2 mázsás búzahozammal „dicsekedhet“. Ez is arra utal, hogy a búzatermelésben is vannak rejtett tartalékok. Hiszen egyes gazdaságok valóságos hozama közt 8—10 mázsás vagy ettől Is nagyobb az eltérés hektáronként. Hol van a hiba? Ezt így kívülről pontosan nem lehet megállapítani. Egy azonban bizonyos, a szovjet vetőbúza kiváló minőségű. A hibát tehát a fajtára jellegzetes agrotechnikában, a tápanyagpótlásban, a gyomirtásban és sok másban kell keresni, jól lehet két szomszédos gazdaságon belül nem egyformák a körülmények, sőt egy dűlőn belül is előfordulhat ilyesmi, melyet a szakembernek kell felismernie. A termelési Igazgatóság arra törekszik, hogy a gabonafélék vetésterületét belátható időn belül a szántó 65 százalékára bővítse. Ezzel párhuzamban arányosan foglalnak helyet a vetésforgóban az ipari növények, a zöldség, a burgonya, az egynyári és évelő takarmány stb. Az emberi munkaerőnek a termelésből való kényszerű kiiktatása szükségessé teszi továbbá a termények betakarításának lehető legtökéletesebb gépesítését. Elsősorban Is a kompletizált gépsorok használatára lesz szükség a legmunkaigényesebb termények pl. a cukorrépa, a kukorica és a takarmánynövények betakarításánál. A speciális kultúrák, mint pl. a szőlő, a gyümölcs telepítése ugyancsak folyamatban van. A távlati fejlesztési terv szerint a járásban 1980-ig az intenzív szőlőültetvényt 2000, a gyümölcsöst pedig 1400 hektárra bővítik. Ilyen célokra főképpen a hasznavehetetlen földterületeket rekultiválják. A JÁRÁS Állattenyésztésében főképpen a tejtermelés vár alaposabb rekonstrukcióra. Igaz, hogy a korábbi évek eredményeihez képest aránylag jó a tejelékenység, mégis azt kell mondani, hogy a tavaly 2824 literes tehenenkénti tejhasznosság nem lehet elegendő, mikor a nyugat-szlovákiai kerületben tehenenként 3000 liter tejet termeltek. Egyébként a tejtermelés fejlesztésére nemcsak ebben a járásban, hanem egész Szlovákia területén, sürgető genetikai és technikai kérdés. Mindamellett ebben a járásban is vannak kitűnő tejtermelők, mint pl. a Hronské Kfa- Cany-i Efsz, ahol 3952, a Dolná Seő-1 Efsz, ahol 3818, a Višné-I Efsz, ahol 3631 s a Tekovské Hrádok-i Efsz, ahol 3574 liter tejet fejtek egy tehén átlagában. A legnagyobb fogyatékosságnak mondható, hogy egyes gazdaságok közt a tejtermelésben Is nagy az eltérés. Például a járás 23 szövetkezete 3500, négy szövetkezete 3500 literen felüli, 18 szövetkezete 2000—2500, egyetlen szövetkezete (Bory) 2000 literen aluli átlagos tejelékenységet ért el tehenenként. A kifejezőbb tejhasznosság elsősorban a jó takarmányok termesztésén és betakarításán múlik. Fontos, hogy a teheneket télen úgy takarmányozzák, hogy jó kondícióban kerüljenek a tavaszba, amikor fokozatosan zöldtakarmányra foghatják őket. Ilyen tehéntől aztán lehet tejet várni, de a lesoványodott állatnak először vissza kell szereznie eredeti súlyát s csak aztán nyújthat — elég drága pénzéit — némi tejet. A Járásban a malacelválasztásban sem elég stabil a helyzet. A legjobb gazdaság pl. 21,4, a legrosszabb pedig csak 6,7 malacot választott el kocánként, pedig a malacnevelés sokszorta problémamentssebb mint a tehéntartás. Lelkiismeretesseg kérdése az egész. Ahol tehát lelkiismeretesen gondozzák a kocákat, ott jó a ntalacozás, ahol lelkiismeretlenül, ott rossz az elválasztási arány. A mezőgazdasági üzemek jól teljesítik idei eladási tervüket is. A március 20-i állapot szerint az időterv teljesítését az alábbi táblázat mutatja: Megnevezés hús összesen ebből vágómarha ebhói vágósertés ebből vágóbaromfi étkezési tojás tej százalékban 113.9 117.6 115.6 81,4 132.9 104,— Pozitív eredménynek könyvelhető el, hogy a szarvasmarha állomány szaporítását az állattenyésztés elsőrendű feladatának tekintik. Ennek velejárójaként minden alkalmas üszőt befedeztetnek, hogy kellő mennyiségű utódot nyerjenek s az első laktáció után döntenek az első borjas további sorsáról. A mezögazadsági üzemek állattenyésztése munkaerő problémával küzd. A megoldást a termelés korszerűsítésében kell keresni, mert ezen a szakaszon többségben olyan Idős emberek dolgoznak, akik belátható időn belül nyugdíjba kerülnek s az utánpótlás nem fedezi a szükségletet. A járásban például a 2eliezovcei Állami Gazdaság nagyon jó példát mutat a környező üzemeknek a munkatermelékenység emelésében s más gazdaságok példája is vonzó lehet ebben a tekintetben. Csupán akarás kérdése az egész. Hiszen a korszerű technológiával rendelkező gazdaságokban gyorsabb, a régi technológiával rendelkezőkben pedig szerényebb, de mégis kifejező lehet a munkatermelékenység. Tény, hogy a legkedvezőbb technológia egymagában az emberek pozitív hozzáállása nélkül nem oldja meg a munkatermelékenység problematikáját. Tehát minden és mindig az emberektől, azok munkájától függ. ^ A TOVÁBBI CÉLKITŰZÉSEK azt mutatják, hoy belátható időn belül kilátás van a járás műszaki bázisának bővítésére, tudományos szívonalának tökéletesedésére, s termelékenység gyorsabb emelkedésére. Az efsz-ek az utóbbi öt évben 434 millió koronát ruháztak be; a termelőalap felújítására. Az összegből 236 milliót az építkezésekre. 50 milliót az ültetvényekre, 142 milliót pedig a gépesítésre fordították. Az efsz-ekben 104 főiskolást és körülbelül 500 közép- és alapfokú szakiskolást tartanak számon. Azt mondhatjuk, hogy a káder helyzet megfelel a követelményeknek. Tehát minden előfeltétel megvan a jobb eredmény eléréséhez. Most már minden a szervezés színvonalától és az emberek akarásától függ. Úgy mondhatnám, lelkesedésből nincs hiány. Az ef-szek sokasága kötelezettségvállalással készült a földművesszövetkezetek VIII. országos kongresszusára. A 12 millió koronát jócskán túlszárnyaló kongresszusi vállalás bizonyítja, hogy fölismerték a formalizmustól mentes szocialista munkaverseny politikai jelentőségét, nevelő hatását; az egész társadalom javát szolgáló tömegmozgósitó erejét. Hisszük, hogy a nagy akarás nemcsak új értékeket hoz létre, hanem egybpn eltávolítja mindazon akadályokat is, melyek a termelésben Itt-ott fékezői a kibontakozásnak, a termelékenység emelkedésének. HOKSZA ISTVÁN /
