Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-15 / 15. szám
r Megnyílt a Bratislava-i virágkiállítás a téli stadionban, amely minden nap megtekinthető reggel 7-től este 22 óráig. üj módszer az EM IV-es szaporítására A nagyüzemi almaültetvények rekonstrukciója-, az export és a házikertek egyre több szaporítóanyagot igényelnek. Az oltványtermelés növelésének azonban jelenleg igen komoly akadálya van: az alanybiány. Ezzel a gonddal küzdenek a Dél-Aíföld legjelentősebb üzemi faiskolájában a tiszaszigeti ,,Búzakalász“ Tsz-ben is. Saját EM IV-es anyatelepükről gyökeresdugvány szükségletüket nem tudták kielégíteni, vételre pedig az' általános alanyhiány miatt nem volt lehetőségük. A mentőötletet a szakirodalom tanulmányozása nyújtotta. FINN ERDÉSZ MÓDSZERE Szóráth Gyula faiskolavezető főkertész a Mezőgazdasági Világirodalomban egy finn erdész új fenyőgyökereztetési módszeréről olvasott rövid tájékoztatást. Ennek lényege, hogy a csemetéket tőzegben fóliaszalagba sodorják, s így nevelik két éven keresztül. A növények gyökerei részint a fólia mellett, részint a tőzegcsíkban vannak. Szóráth ennek alapján úgy vélte, hogy ez az eljárás más növényfajok gyökereztetésére is alkalmas lehet. A kísérleteket enyhe februári időben néhány díszcserje fajjal (Ligustrum, Salix, Polygonum) kezdték meg. A biztató eredmények láttán még februárban nagyobb mennyiségű EM IV-es simavesszőt szedtek gyökereztetés céljára. VESSZÖHULLADÉKBÜL ALANYCSEMETE Az ősz folyamán anyatelepről letermelt és homokban tárolt gyökeres vesszőket a szokászos módon, 25 cm-es hosszúságra visszametszették. A levágott vesszőrészekből — amelyeket máskor hulladékként kezeltek — most 25 cm-es simadugványokat készítettek. HOUYAN7 A célnak kiválóan megfelelt a 4,20 méter széles, 0,15 milliméter vastagságú, egyszer használt polyetilén kertészfólia, amelyből 120X60 as darabokat szabtak. A fóliacsíkokra 2—3 cm vastag nedvesített tőzegréteget terítettek, s erre — a gombás fertőzések elkerülése végett vegyszert szórtak. A fóliacsík két szélére 50—50 sima vesszőt helyeztek úgy, hogy 15 cm-es részük tőzegbe kerüljön. Felcsavarás után a 18—20 cm átmérőjű tekercseket átkötötték, majd középen gondosan kettévágták. A vesszők kihajtása a fóliatekercsek elkészítése után két héttel megindult. Az eddigi tapasztaltok szerint a tavasszal megszedett simavessző hamarabb kihajt, viszont gyengébben ered meg, mint a vermelt gyökeres dugványról lemetszett vessző. A módszert az EM IVYis alanyon kívül birssel és jó néhány díszcserjével, Forsythiával, Caragana arborescensszel, Lonicera tataricaval és a Phyladelphus coronariusszal is kipróbálták. Az egyes növények a kihajtás erélye tekintetében eltérően viselkedtek. AZ ÉRTÉKELÉS HÄTRA VAN Szóráth Gyula éppen a leírtak miatt is hangsúlyozza, hogy ma még nem szabad végkövetkeztetéseket levonni a kísérletekből. Hátra van még annak vizsgálata is, hogy a kiültetésre kerülő anyag miként viselkedik, továbbá milyen az egyes fajok, illetve fajták regenerációs képessége stb. A szaporítás gyorsítása szempontjából kétségtelenül nagy jelentőségű kísérletről van szó. Éppen ezért az eredmények részletes ismertetésére visszatérőn k. Kulin Imre Növényvédelmi lexikon VI. Gesagard 50 — szuszpenziós gyomirtó permetanyag, amelyet néhány zöldségben, pl. a szamócában, aromatikus és díszítő jellegű növényeknél, valamint különféle mezőgazdasági növénynél alkalmazunk. Hatóanyaga: 50 •/» prometryn A hatóanyag a gyökéren és a földfeletti részen jut a növénybe. Hatása 4—12 hét. Megbízhatóan pusztítja az egyéves gyomokat: a labodát, libatopot, árvacsalánt, pipacsot, gyújtovánvfüvet, vadrepcét, mezei tarsókát stb . A szamóca talaját a kiültetés előtt 7 nappal hektáronként 1,5—2 kg töménységben permetezünk. Felhívjuk a figyelmet, hogy az említett vegyszer csupán a Senga Sengána és Surprise des Hales fajtáknál alkalmazható. Sárgarépát és petrezselymet a kiültetés után, de még a kikelés előtt gyomirtószerezhetjük e vegyszerrel, hektáronként 1,5—2 kg töménységben. A zeller ellenáll a gyomirtó herbicidnek, azért az első talajlazítástól kezdve használható, egy-kéthetes időszakban. Alkalmazása legjobb ideje a gyomok kelésének kezdeti állapota. Az említett vegyszer a fokhagyma termesztésénél is felhasználható. Alkalmazási időpont ültetés után, illetve kelés előtt hektáronként 1—2 kg töménységben. A dughagyma talaját akkor permetezzük, amikor a növények már 2—3 levelűek. Az 1 hektárra eső mennyiség itt is 1,5—2 kg. A káposzta földje is gyomtalanítható, palántázás előtt egy héttel szükség szerint 1—2 kg vegyszerrel védekezünk. A paradicsom földjének gyomtalanítására szintén 1—2 kg anyagot használunk hektáronként. Kardvirágok és nárciszok gyomtalanítására is alkalmazható 1,5—2 kg/ha. Ara mezőgazdasági üzemeknek: 85,— korona. Bolti ára: 68,— korona. Gyártja: Ciba - Geigy — Svájc. Gesatop 50 — szuszpenziós gyomirtószer, amely a szőlészetben, a faiskolákban, a gyümölcstermő fák talajára, bogyósgyümölcsűeknél, a szamóca földjére, valamint a rózsa és nárcisz talajára is alkalmazható. Hatóanyaga: 50 % simazin A gyomnövények kikelése előtt használjuk. A gyökereken keresztül ható gyomirtószer. Szőlőtelepítésben csak az ültetést követő második évben alkalmazható. Első felhasználási idején hektáronként 7—10 kg szükséges, később 3 kg vegyszer 400—600 liter vízbe keverve elegendő. Szamócánál az első termő évben 1,5—2 kg-ot használunk a gyomok kelése előtt. Csupán a Senga Sengána és Surprise des Halles fajtáknál alkalmazzuk. Bogyósgyümölcsűek gyomtalanítására a kiültetést követő harmadik évben használjuk. Hektáronként 5—7 kg-mot adunk rügypattanás előtt. Faiskolákban a másodéves csemetéknél használhatjuk még a gyümölcsösökben a kiültetést követő harmadik évben 3—5 kg-os adagolásban. Almatermésűeknél a mennyiség a 10 kg-ot is elérheti. Tavasszal alkalmazzuk. A kétévesnél idősebb rózsafák talajának gyomtalanítására is alkalmazható. A növények totális irtására 1—2 g/m2 megfelelő menynyiség. Gyártja: Ciba - Geigy — Svájc A gerinctávolság szerepe a tavaszi fejlődésben Ha a méhészek legtöbb és legfájóbb panaszairól statisztikai adatokkal rendelkeznénk, minden bizonnyal a tavaszi fejlődési gondokkal foglalkozó problémák vinnék el a pálmát. Fél évszázada találkozom személyesen a panaszokkal, szaklapokban olvasom kesergő soraikat, vagy tanácsot kérő levelükben állandó töprengésüket. Sokáig kerestem rá a cáfolhatatlan magyarázatot. Vígasztal, hogy szándékomban nem álltam egyedül. Hogy vannak ilyen panaszok és sok esetben jogosak is. Az oknyomozás eredményein még lehetne vitatkozni. „Ahány ház, annyi szokás“ vagy ahány méhész, annyira különbözők a nézetek. Csak egyben lehetünk bizonyosak, hogy mindanynyiunk közös érdeke fűződik a valóság megközelítéséhez, vagy teljes felderítéshez. írásomnak is főleg ez a célja. Tudom, hogy lesznek azonos, vagy ellenkező vélemények. Több tajiasztalat, több megfigyelés, több felismerés vezethet végeredményben bennünket gyakorló méhészeket az egyedüli helyes útra. Amióta a kaptárak jutottak nagy szerephez a méztermelésben, azóta többször voltak időszakonként viták a méliek életrendjéhez legközelebb álló gerinctávolságokról. Akadtak olyan szélsőségekre hajlamos méhészek, akik nem a természet megfigyeléseinek eredményeire, hanem egyéni elképzeléseikre alapozva, szűkítenék, vagy szertelenül tágították a lépek közötti távolságot. A tudomány mai megállapítása, a szabadon építkező méhcsaládok léptávolságának felmérései és nem utolsó sorban megítélésem szerint a méhek számára a négy évszak időjárási eltéréseihez legjobban alkalmazkodni tudó a 35 mm lép gerinctávulság! Anniit tudjuk jól, ez a 35 mm valóságban csak eszményi érték. Minden keretütközőn — legyen az fa, vagy fém — legalább 1—1 mm méhszurok, vagy viasz tapad és ennyivel bővíti a két keret gerinctávolságát. A lényeg, hogy a két keret, illetve lép között a méhek számára 10—12 mm tépköznél sem több, sem kevesebb nem maradhat, illetve nein szabad, hogy maradjon! De mi köze lehet ennek a lépköznek a tavaszi fejlődéshez? Nagyon sok! Leghelyesebb, hu egy kis visszatekintéssel a telelésre gondolunk. Ha egy 10—12 mines lépközbe a telelő lépköz autothermfkus mechanizmusához mondjuk 1500 méh szükséges, akkor a 40—45 шш-es gei inctávolsághoz viszonyítva közel 2000 méh szükséges, mivel ennél a lépköz nem 10 mm, hanem 15—16 mm. Ha a jó telelésre a 8 léputcás családot tartjuk elegendőnek, akkor a normál 35 mm gerinctávolságú — tehát 10—12 mm lépközfi családnak 12 000 méhre van szüksége. A 40— 45 mm gerinctávolságú méhcsaládnak 15—16 mm lépközének a 8 léputca feltűnésére 16 ezer méhre van okvetlen szüksége! És ez telelés szempontjából nem közömbös, mert legtöbbször egy száraz ősz után 1,5 kg telelő mehet is nehéz biztosítani. És amikor okfejtegetésemben idáig érkeztem, máris hallom az ellenvéleményt, amit sajnos valamikor magam is hangoztattam. Ez a következő: „Ha több a méh a léputcákban, nagyobb meleget képes fejleszteni. Az anya korábban és erőteljesebben petézhet, több méh jut a dajkálásra a téputca élete nyugodtabb stb.“ Ha ez így volna, akkor miért hallunk állandó panaszt (főleg a széles léputcás méhészektől), miért vagyunk elégedetlenek a tavaszi fejlődés lemaradó ütemével, miért kell tavasszal egyesítenünk? Azok a méhészek, akik jártak az elmúlt évben a moszkvai méhészeti világkiállításon, láthatták, bogy a hidegebb klímához alkalmazkodni kénytelen szovjet méhészet kaptárainál nem használ keret ütközőket. Nyáron, amikor a nagy meleg rajveszélyt okozhat, mert a léputcák jóval népesebbek, zsúfoltabbak, akkor a kereteket széttolják, megrit kítják. Az ősz közeledtével a lépközöket egyre szűkítik azért, hogy a fiasítás lendülete egy pillanatra se csői kenjen. Amikor a fészkeket telelésre átrendezik, akkor a kereteket — amelyek 20 mm szélesek — a 35 mm gerlnctávnak megfelelően öszszotolják. (A keretek széttolása rajveszélykor nálunk sem ismeretlen!) A mi méhészeink, akik büszkék a 40—45 mm-es gerinctávolságú lépeikre, rendszerint már ősszel elvesztik a termelési csatát. Kereteik valamennyi fa-, vagy fémütközős, tehát nem lehet 5 —5 milliméterekkel összébb tólni. Nem beszélek a kétcsaládos fokvőberendezésű kaptárokról, amelyek egyre inkább kimennek a használatból, amelyeknél rendszerint megkésve végzik a mézelésre egyesített család szétválasztását. Ilyenkor a családok ösztönösen Igyekeznek mind azt pótolni, amit az egy anyára korlátozás miatt elvesztettek. Ez a lendület csak addig tarthat, amíg a hűvösödő éjszakák miatt a széles léputcák autotliermikus mechanizmusa (ön-hőszabályozó rendszere) képes megbirkózni a lehűlésekkel. A széles lépközök betöltése egyre több méhet kíván, tehát egyre szűkül a több léputcára kiterjedő fiasítás a bő léputcák kitöltése miatt. Ehhez hasonló a tavaszi helyzet. Az éjszakák még rendszerint hűvösek, ilyenkor a bő léputcák kénytelenek magukba „szívni“ a szabad méheket is ilyenkor az anya, amely a szűk léputcákban több lépen petézhetnek, kénytelen beérni néhány léppeí. Különösen áll ez a túlméretezett keretekre. Tapasztalat szerint főleg azok a méhészek panaszkodnak a fejlődés lemaradására, akiknek nemcsak gerinctávolságuk, de kereteik is túlméretezettek. Vannak még a tavaszi fejlődésnek más akadályai is. Ez alkalommal csak a gerinctávok rendellenességével kívántam foglalkozni, mert az okok között ez is igen fontos. A mi méhészeink rendszeresen vándorolnak. Kaptárrendszereink szerkezete a vándorlás biztonságára alapozott, ezért mi csak jól vállazott lépekkel tudunk nyugodtan vándorolni. De jő tudnunk, hogy a túlnépesedés ellen — amilyenre az idén is számíthatunk — igen jó védekezés a keretek enyhe széthúzása. NÉMET A méhek átcsoportosításánál nagyon jól bevált a képen látható vándorló kocsi.
