Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-15 / 15. szám

1972. április 15. SZABAD FÖLDMŰVES 5 i ISMERKEDÉS Ш MÓDSZEREKKEL borjúk könnyen és jól térnek át a teríméstakarmSnyokkal való etetésre és a hatodik hónapban már 0,81 kg napi súlyszaporulatot érnek el. Gazdálkodás Tudományos intézetének közleményei Racionális borjúnevelés korlátozott tejfogyasztással Mezőgazdasági termelésünk szem­pontjából igen fontos szerepe van az új termelési módszerek bevezetésé­nek, mivel ezek olcsóbbá teszik a termelést, s biztosítják az intenzilás növekedését. A korlátozott tejfogyasz­tással történő racionális borjúneve­lési módszer bevezetésének fő külde­tése, hogy csökkentse a takarmá­nyokra fordított költségeket, vala­mint a szükséges élőmunka ráfordí­tást. Ezen célok elérését részben a nagykapacitású, magasfokú gépesítés­sel ellátott borjúistállók építésével, másrészt a tejfogyasztás csökkenté­sével és a tejjel történő takarmányo­zás idejének lerövidítésével lehet elő­segíteni. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a borjúnevelés sikerességéhez nem föltétlenül szükséges a hosszú ideig végzett tejjel történő takarmá­nyozás, mivel a tejet nagyon jól és előnyösen lehet helyettesíteni a sok és olcsó növényi, valamint állati ere­detű fehérjét tartalmazó takarmány­­keverékekkel. A borjúnevelést úgy kellene irányí­tani, hogy az összhangban legyen a fiatal szervezet fiziológiájával, s hogy minél egyszerűbb és gazdaságosabb legyen a folyamat. Különböző tech­nológiai módszerek mellett a takar­mánykeverékekkel végzett nevelési módszer mutatkozik perspektivikus­nak. A keverékek alkalmazása egy­szerűbbé teszi a nevelési munkák szervezését, növeli a higiéniát és kedvező hatással van a munka ter­melékenységének alakulására is. A Gazdálkodás Tudományos Inté­zete által végzett megfigyelések so­rán az alábbi technológia alkalmazá­sával történt a borjúnevelés. A bor­júk 10 napos korig teljes tejet kap­tak. A tizedik nap után a napi takar­­tnányadagba besorolták a Z I. takar­mánykeveréket, amit 1:8 arányban vízzel hígítottak. A híg keveréket ta­karmányozás előtt jól elkeverték, föl­melegítették (38—42 °C) és tejjel együtt adagolták. A 30. naptól a Z II. takarmánykeveréket is adagolták, szintén hígított (1:10) és melegített (38—42 °C) formában, az Z I. keve­rékből készített híg takarmánnyal és a tejjel együtt. Ötvennapos kortól már csak a Z II.-es keveréket adagol­ták a borjúknak. A szemestakarmányt és a lucerna­szénát 30 napos kortól kezdve sorol­ták be a napi takarmányadagba. Ezen takarmányokat reggel adagolták egész ífapra elegendő mennyiségben. Tejjel és szemessel (keverékek) 20 napos korig naponta 3X, később már csak kétszer etettek. A növekedési inten­zitás megállapítása céljából minden hónapban egyszer ellenőrizték a bor­júk súlyát. A borjúk takarmányozása az alábbi takarmányozási terv szerint volt meg­valósítva: Kor Teljes tej Takarmánykeverék lit. Szemes Lucerna' napokban liter Z I. Z 11. kg kg 1-10 В 11 — 2(1 3.5 3,5 21 — 30 3,5 3,5 0,1 31 — 40 2.5 2,5 2.0 0.3 41—5U 1,5 1,5 4.П 0.5 igány szer. 51 —B0 7,0 П.Я BI—70 8,0 0,8 • 71 —Hí) 7,0 1,0 Bl—90 5,0 1,2 1,0 91—120 1,5 2,0 121 — 180 1,7 3,0 A Gazdálkodás Tudományos Intéze­tének több területi állomásán foly­tattak megfigyelést, hogy megállapít­sák a nevezett módszer előnyeit. A Malackv-i Állami Gazdaságban 27 borjút vetettek alá a megfigyelések­nek, melyeket átlagosan tíznapos kor­ban vontak be a kísérletbe. A techno­lógiai folyamat csak annyiban volt megváltoztatva, hogy a 70. naptól — a takarmány ízesítése és változato­sabbá tétele szempontjából — bizo­nyos mennyiségű kapást is besoroltak a napi adagba. Az első három hónap­ban a kísérleti csoport kisebb növe­kedési intenzitást mutatott, mint a hagyományos módon, teljes tejjel ne­velt borjúk csoportja. A keverékek­kel etetett borjúk 6 hónap alatt 115,8 kg súlygyarapodást mutattak föl, a teljes tejjel etetett állatoknál viszont átlagosan 130 kg volt a ta­pasztalt súlyszaporulat. Az eredmény ilyen arányú alakulását nagyban be­folyásolta a kísérleti állatok csoport­jánál bekövetkezett infekciós hasme­nés. A teriméstakarrnányokkal törté­nő etetés idején 0,70 kg volt az átla­gos napi gyarapodás, ami arról tanús­kodik, hogy a tejjel való takarmányo­zás idejének lerövidítése kedvező ha­tással van a bendő kifejlődésére. A A Partizánske-i Állami Gazdaságban végzett kísérletekből kitűnik, hogy a Z I. és Z II. takarmánykeverékek al­kalmazása ökonómiai előnyösséghez vezet, csökken az élőmunka iránti igény, mivel az 50 napos kor elérése után megszűnik a tejjel végzett ma­nipuláció. A hybei-szövetkezetben (Liptovský Hrádok-i állomás)' a Biovet Nitra ál­tal gyártott REhAVIT-FORTEXjTKM— 35) keverék fölhasználásával kísérle­teztek. összesen 137 pinzgaui fajtától származó borjút vettek megfigyelés alá, A kísérlet kezdetekor 20, végén pedig 75 naposak voltak az állatok, majd utána , egy másik gazdaságba lettek átcsoportosítva, ahol mellesleg romlott a hasznosságuk. A nevezett szövetkezetben a követ­kezőképpen állították elő a folyékony takarmányt: az OM 150 jelzésű tej­­melegítőbe 60 liter vizet öntöttek, ezt fölmelegítették 45' C°-ra, beindították a keverő! és a vízbe beleszórták a 7,5 kg szárított fölözött tejet, majd ezt mintegy három percig keverte a gép, aztán hozzáadtak még 4 kg Relavit-ot és ismét 2—3 percig kever­ték. Ezután víz hozzáadásával 100 li­terre egészítették ki az oldatot, mely­nek hőfoka 38—40 °C volt. Ha tejpor helyett friss fölözött tejet használunk, akkor 76 litert melegí­tünk föl 45 C°-ra, ebben elkeverjük a Relavit-ot, s azután adjuk hozzá a vizet, amivel 38—40 C'-ra csökkent­jük a keverék hőfokát. Itt is állandóan csökken a napi adag, majd a 20. nap után teljesen ki lehet vonni az adagból a Relavit készítményt, s helyette besorolható a fölözött tej. A borjúk szívesen fo­gyasztják a nevezett eledelt és köny­­nyen megvalósítható a terimésekkel történő takarmányozásra való áttérés. A megfigyelést végző szakemberek szerint Igen előnyösnek mondható a Relavittal történő borjúnevelés. A ne­vezett gazdaságban a hagyományos módszerrel 0,533 kg, az új eljárással pedig 0,751 kg átlagos napi súlygya­rapodást értek el, s a Relavittal ne­velt borjúk átlagsúlya 11,5 kg-mal volt nagyobb az elválasztás Idején. Kimutatták továbbá azt is, hogy a Relavittal történő takarmányozás ese­tén 323 koronával volt kevesebb az egy borjú fölneveléséhez szükséges takarmányozást költség, ami 28,8 szá­zalékot képvisel. A nagy ökonómiai effektivitás mellett tanúskodik az is, hogy a nevezett készítménnyel etetett borjúknál 12,54 koronával olcsóbban produkáltak egy kilogramm súlygya­rapodást. Mindehhez még hozzá kell fűzni, hogy ha a hagyományos módon ne­velt borjúknál történetesen jobb is lett volna a súlynövekedés, az effek­tivitás mutatója mégis az új módszer javára hillent volna, mivel a Relavit adagolása lehetővé tette, hogy több mint 45 ezer liter teljes értékű tejet takarítson meg és értékesítsen a szö­vetkezet terven felül. Ha ehhez hoz­zászámoljuk a különböző felárakat és prémiumokat, akkor 24 ezer 800 ko­ronával növekedik a szövetkezet ez­­irányú gazdálkodásának eredménye, vagyis több mint 69 ezer korona jöve­delemre tett szert a nevezett gazda­ság ezen a szakaszon az új módszer bevezetése révén, amiből 500 korona jut egy elválasztott borjúra. A GTI közleménye nyomán: —kádek— A lehetőségek kiaknázásával a sdrarpatermesztés fellendítéséért A CSKP 'XIV. kongresszusán jóváhagyott 5. ötéves népgazdaságfejlesztési terv igényes feladatai közé tartozik a gabonatermesztés, többek között a sörárpatermesztés fellendítése is. A kedvező tavaszi időjárás beköszön­tése után mezőgazdasági üzemeinkben megkezdődött a sürgés-forgás, be­népesedett a határ, kezdetét vette a tavaszi talajelőkészítés, vetés. A me­zőgazdasági dolgozók szorgos munkával igyekeztek és igyekeznek meg­teremteni a tervfeladatok teljesítéséhez szükséges optimális feltételeket. Gyakorlatból tudjuk, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek által föl­mutatott terméseredmények között lényeges különbség tapasztalható, nem beszélve arról, hogy sok esetben még az azonos talaj- és éghajlati viszo­nyok között gazdálkodó szomszédos üzemek eredményei is nagyon elté­rőek. A tapasztalt különbségek kiegyenlítésében, eltávolításában kell ke­resnünk az árpatermesztés, sőt egyéb termelési ágazatok eredményeinek javulásához vezető utak egyikét. A Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán meg­tartott össz-szlovákial sörárpatermesztési konferencia fő küldetése az volt, hogy rámutasson ezekre a hiányosságokra, valamint arra, hogy a nevezett tartalékok kiaknázása milyen, óriási jelentőséggel bír a sörárpatermesztés fejlesztése szempontjából. A nevezett értekezleten az agronömusok egyeztették a komplex agro­technikai intézkedésekkel kapcsolatos nézeteiket, s nyíltan hangsúlyozták, hogy az utóbbi években elért eredmények nem véletlenül jöttek létre. A konferencia résztvevői megvilágították többek között az egyes termelő körzetek helyes fajtaösszetételének fontosságát, a talaj és vetőmag elő­készítésének, az agrotechnikai intézkedések, valamint a határidők be­tartásának kérdését. Spaldoű akadémikus, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola professzora többek között foglalkozott a sörárpatermesztés perspektív feladataival is. Rámutatott, hogy a tervezett 45 q átlagos hektárhozamot csak úgy érhetjük el országos viszonylatban, ha teljes mértékben kihasz­náljuk a rejtett tartalékokat, s nagy gondot fordítunk a tápanyagpőtlás kellő színvonalának biztosítására. Mint mondotta, a kísérleti és kutató állomások, valamint a söripari szakemberek szerint csupán 20—30 kg nítrogéntápanyagot kellene adagolni a sörárpa termőterületének hektár­jára, mivel ez a tápanyagmennyíség biztosítja számukra a nélkülözhetetlen legjobb minőségű sörárpát. Sajnos — fűzte hozzá a továbbiakban Špaldoň akadémikus —, ez a tápanyagmennyíség nem segíti elő a jelenlegi átlag­hozamok növekedését! Napjainkban alapozzuk meg az árpa idei átlaghozamainak alakulását. Szigorűan és maradéktalanul be kell tartanunk az árpatermesztéssel kap­csolatos agrotechnikai alapelveket, követelményeket. Mezőgazdasági üze­meinkben nem tévesztették szem elől azt a tényt, hogy nemcsak a vetőmag és a talaj előkészítése, a tápanyagpótlás intenzitása, hanem a vetés agro­technikai határidejének betartása is döntő hatással van az eredmények végső alakulására. A Nové Zámky-i járás mezőgazdasági üzemeiben vég­zett megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy a március 10-ig elvetett árpa 40,5 q, a március 20—31. között talajba juttatott árpa viszont átla­gosan 3 mázsával kevesebbet termett egy hektáron. A járásban különös gondot fordítanak a fajtaösszetétel minőségi javí­tására. A Nové Zámky-i járás teljes egészében a kukoricatermesztő kör­zetbe tartozik, s a múlt évben a Topas 44,7 q/ha, a Denár 43,57 q/ha és a Dvoran 38,62 q/ha árpafajták biztosíttoták a legjobb eredményt. Az árpa átlaghozama járási viszonylatban 38,89 q/ha volt. Ezen tapasztalatokból kiindulva idén a nevezett fajták elterjesztését szorgalmaztuk ebben a já­rásban, s természetesen fokozatosan csökkentjük a kevésbé bőtermő faj­ták (Jantár, Sladár) vetésterületét. Remélhető, hogy a fajtaösszetételben eszközölt változások hozzájárulnak az eredmények javulásához. Az utóbbi öt évben fokozatosan növekedett az árpa átlaghozama ebben a járásban. 1967-ben 30, 1971-ben pedig már 38,89 q árpát takarítottak be mezőgazdasági üzemeink átlagosan egy hektárról. Hasonló növekedés ta­pasztalható a tápanyagpótlás szakaszán is. A múlt évben már átlagosan 269.6 kg NPK tiszta tápanyagot, 50,9 kg N, 89,1 kg P és 129,6 kg К ada­goltak egy hektár árpa alá, 1:1, 7:2,5 arányban, a járás mezőgazdasági üzemei. Tekintettel a tavaszi árpa nítrogéntápanyaggal történő trágyázásával kap­csolatos különböző nézetekre, a jérásban egy felmérést végeztek, melyben kimutatták, miiven átlaghozamot nyújtott a két legjobban bevált faita, a Dvoran és a Dénár (összesen 9 ezer 400 hektár területen termesztették) különböző intenzitású nitrogéntrágyázás esetén. A kimutatásbői kitűnik, hogy a Dénár fajta 50—60 kg N-táüanvag adagolása esetén nyújtott leg­jobb — 46,88 q/ha — eredményt, s 20—30 kg/ha N-tápanyag applikálásakor csak 40.5 q átlagos hektárhozamot biztosított. Ugyanezen adagok eseté­ben a Dvoran 40,7 q, illetve 37,4 о termést hozott hektáronként. Ezek az adatok teljes mértékben igazolják Spaldoii akadémikus szavait, mi szerint csak intenzív tápanyagpőtlással lehet biztosítani a nevezett növény átlag­hozamának növekedését, ami viszont a söripar szempontjából nem a leg­kecsegtetőbb. Amint látjuk, számos tényező befolyásolja az árpatermesztés eredmé­nyeinek alakulását. Az agronőmusokon és a növénytermesztési dolgozókon múlik, milyen mértékben képesek összehangolni és biztosítani az árpa­­termesztés agrotechnikai követelményeit. A bőtermő fajták és a megfelelő tánanvagpótlás segítségével, valamint a pontos agrotechnika maradék­­nélküli betartásával idén 3—4 mázsával növelhetjük a szőbanforgő növény átlagos hektárhozamát, amit — a járás néhány ezer, a kerület és Szlovákia több tízezer hektár árpaterületét számítva — már jelentős sikerként lehet­ne elkönyvelni. Ing. Jozef Mudroch SZABADALMI ELIARAS ALATT A SZEGEDI GABONATERMESZTÉSI KUTATÚ INTÉZET TALÁLMÁNYA Új hibridbuza-termesztési eljárás Л világ húzatcrmesztuit bosszú idd óta foglalkoztatta a hibrid búza tö­meges termesztésének tudományos problémája. Eddig ngyaois az újabb és ájabb, mind nagyobb terméshoza­mokat biztosító fajtákat lényegében szelekciós eljárással állították elő. A tudomány azonban nem rekedhet meg; új utakat keres a búzatermés­hozamok további nagymérvű emelhe­­toségéhez is. A kukoricához hason­lóan szerte a világon már sok helyen állítottak elő húzahibrideket, amikor is a különböző tulajdonságú cgyedek különféle genetikai képességeit egyet­len utódban összesítik, s ezáltal úgy­nevezett genetikai robbanást váltanak ki. Ezáltal 30—50 százalékos további tcrmésnövekcdést is el lehet érni. Az idevonatkozó tudományos gyakorlat­ban a 100 mázsánál jóval nagyobb búzatermésátlagok is ismeretesek már. Csakhogy, ami lehetséges a labo­ratóriumban. a kutató parányi te­­nyészkertjében, teljes lehetetlenség az az általános köztermesztői gyakor­latban. Ez volt a helyzet eddig a hib­rid búzával is. A hibridbúza-vetdmag tömeges előállítása oly sok kézi mun­kaerőt igényelne, hugy ezzel még kí­sérletezni is merő képtelenség volna. Külön-kölön, de egyazon állományba kellene elvetni, egymás mellé például tíz anya- és három apasort, s ugyan­ezeket külön-külön kellene betakarí­tani, méghozzá 100 százalékos izolá­ciós biztonsággal, hogy a két mag egymással ne keveredjék. Ilyen gépek nincsenek, s nem is lehetségesek. A Szegedi Gabonatermesztési Ku­tató Intézetben dr. Barabás Zoltán tudományos főosztályvezető és kollek­tívája azonban a világon egyedülálló új eljárást dolgozott ki az utóbbi években, melyet néhány nappal ez­előtt a prioritás biztosítása céljából az Országos Találmányi Hivatalban már szabadalmi eljárás alá vontak. A bejelentés megtörtént, a fölfedezés tehát már nem titok többé. E szerint az új hibridbúza-velőmag komponensei épp úgy vethetők a ha­gyományos rendelkezésre álló vető­gépekkel, mint bármely más szok­ványbúza magja, s ugyanúgy kombáj­nokkal betakaríthatók. A termést ez­után fotoceliás, színreakciós osztá­lyozó gépekkel szétválasztják. A nagy tudományos probléma — amit a sze­gedi tudóskollektívának sikerült meg­oldani — tulajdonképpen az volt, ho­gyan lehetséges a kiválasztott hibrid­­komponenst megfesteni, hogy a szín alapján azután a gép azt különvá­laszthassa. Ehhez egy bíborpiros szí­nű, az ausztráliai kontinensen termő, köztermesztésben nem ismert búza­fajtát használtak fel. Ennek piros szintulajdonságát visszakereszlezéssel bármely búzába viszonylag könnyen be lehet vinni anélkül, hogy annak gazdasági értéke megváltoznék. Az utódokban, vagyis a kész hibrid bú­zában, a végtermékben azonban a pi­ros szín már nem jelentkezik, vagyis szaknyelven szólva jelen van ugyan, de recesszív génhatású. A szabadalmi eljárás alatt levő ta­lálmányt dr. Barabás Zoltán gabona­­nemesítési tudományos főosztályve­zető elsőként kedden délután, az ag­rárszakemberek szegedi klubjában ismertette a nyilvánosság előtt. Kije­lentette: ezzel az eljárással vélemé­nye szerint odáig jutottak, hogy a magyar búzanemesítök a jövőben ko­molyan beleszólhatnak majd abba a tudományos világversenybe, mely a legnagyobb nemzetek között folyik ma, a kenyérgabonatermesztés hibri­­dizálásáért. Tehát, mint kiderült, tulajdonkép­pen kézben van már a tudományos kulcs ahhoz, hogy a jövő évtizedek­ben a magyar mezőgazdaságot ele­gendő hibridbúza-vetomaggal lássák el anélkül, hogy ez különösebb anya­gi megterhelést róna az üzemekre. A következő feltevést már az újság­író kockáztatja meg: tatán egy új „C-vitamin“-t adott ismét a világnak Szeged? Mert ha valóban sikerült új útat találni a nagyobbrészt még min­dig éhező emberiség kenyérrel való ellátásához, akkor ezt akár a Mobel­­díjas Szent-Györgyi Albert találmá­nyával egy sorban is említhetjük. Csépi József (CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP) A Bolgár Mezőgazdasági Tu­dományos Akadémia és néhány további mezőgazdasági intéz­mény szakemberei egy olyan betakarítógépet, kombájnt szer­kesztettek, melynek segítségé­vel a burgonyaszedést, a répa-, Új gép a sárgarépa-, a hagyma- és egyéb olyan kapások valamint zöldségfélék begyűjtését is meg lehet valósítani, melyek a föld alatt nevelik termésüket. Az univerzális betakarítógé­pet öt ember üzemelteti. Az új gép a világ legtökéletesebb és legsokoldalúbban kihasználható ilyen küldetésű gépei közé tar­tozik. —z—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents