Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-15 / 15. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. április 15. Légi hadjárat Viszonylagos „szélcsend“ után Vietnamban újra fellángoltak a harcok. Szakértők szerint, Dél-Vietnamban a népi felszabadító hadsereg gyalogsága és tüzérsége négy év óta a leghevesebb támadássorozatot indította a saigo­­ni hadsereg északi védővonala és a középső fennsíkon kiépített állásai el­len. A felszabadító erők csapást csapás után mérve nyomulnak előre és a saigoni bábrezsim katonái fejvesztetten menekülnek. Ezer meg ezer „báb­katonának“ ingott meg a hite a saigoni kormányban. Egyre jobban zúgoló­dik a polgári lakosság is. Dél-Vietnam egyik.északi tartományában például fellázadt a parasztság és a felszabadító erőkhöz csatlakozott. Az amerikai hadseregben is egyre nagyobb az elégedetlenség. Miután a Vietnami De­mokratikus Köztársaság légvédelme több tucatnyi amerikai gépet lelőtt, a pilóták is vonakodnak a bevetésektől. A VDK partvédő flottája sikeres harcot vívott az amerikai VII. flotta csatahajóival. Az amerikai tengerészek is látják, hogy nem babra megy a játék,'és ezért a tonkini körzetben mint­egy 40-en dezertáltak a bevetés előtt. Dél-Vietnamban általános zűrzavar uralkodik. A felszabadító erők már a fővárost, Saigont veszélyeztetik. A bábkormány rendületlenül bízik Nixon ígéretében, aki azzal bíztatta őket, hogy légierejével megvédi a felszaba­dító erők támadásaitól. Indokína légiterében már 400 amerikai repülőgépet vezényeltek, de számuk napról napra növekedik. Gyilkos terhüket békés városokra és falvakra hullatják. Ez tehát Nixon Indokínai „béketerve“. Az óriási offenzíva megmutatja, hogy a kizsákmányoló dél-vietnami rezsimet csakis az amerikai imperializmus tartja fenn, mert beavatkozása nélkül a haladó, felszabadító erők már rég átvették volna a hatalmat és egy koalí­ciós kormány intézhetné a vietnami polgárok ügyeit. Használjuk ki jobban a régi épületeket is Az európai biztonságért Az Európai Biztonsági Értekezlet összehívásával kapcsolatban egyre több nyilatkozat hangzik el pártvezé­rek, államférfiak, diplomaták, politi­kusok szájából. Habár többször lénye­ges eltérések tapasztalhatók az érte­kezlet esélyei, illetve európai politi­kát irányító hatására vonatkozólag, abban megszületett az egység, hogy össze kell hívni. Brockway angol lord —az ismert politikai tényező — szin­tén támogatja a konferencia össze­hívásának elvét és azt hangoztatja, lmgy mérsékeltebb „levegő“ lehet majd a jövőben Európában és a kon­ferencia szerinte hozzájárul a fegy­verkezés ütemének csökkenéséhez. A katonai csoportosulásuk jelenleg még fennmaradnának, azonban meg­születhetne egy olyan európai szerv, amely mérsékelné a feszültségét és előmozdítaná az európai nemzetek közötti gazdasági és kulturális együtt­működést. Az utóbbi megállapítás igen jelentős, mert az értekezletnek nemcsak az a célja, hogy megteremt­se Európában a biztonságot, a békés élet feltételeit, hanem az is, hogy elősegítse az országok közötti gazda­sági és kulturális együttműködés fej­lődését. Jacques Duclus. a Francia Kommu­nista Párt politikai irodájának tagja, szenátor, a TASZSZ szovjet hírügy­nökségnek adott nyilatkozatában nagy jelentőségűnek nevezi azt a szovjet békeprogramot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa fogadott el és azóta is érvényesül világméretben. A Szovjet­unió. mivel támogatja az ázsiai és afrikai, valamint az egész világ népei függetlenségi törekvéseit, nagy tekin­télyt szerzett a haladó szellemű em­berek előtt. Duclos elvtárs szerint a Szovjetunió nemzetközi elismerést érdemel azért, hogy komoly erőfeszí­téseket tett az európai biztonsági konferencia összehívására. Kamerun fővárosában ülésezett az országgyűlések között működő végre­hajtó bizottság, amely olyan rezolú­­ciót adott ki, amely szerint Helsinki­ben 1972. november 10—15-én össze kellene hívni a 70 ország parlament­jeinek képviselőit, akik foglalkozná­nak az európai biztonság kérdésével. Az utóbbi időben elhangzottak olyan javaslatok is. hogy Helsinki­ben akkor is meg kell kezdeni az európai biztonsági értekezlet előké­szítéseit, hogyha annak megtartására még nincs meghatározva konkréten az időpont. Ezzel el akarják érni, hogy a biztonsági értekezlet összehí­vása állandóan napirenden legyen és elodázására ne kerülhessen sor. Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának mezőgazdasági es élelmezésügyi bizottsága tárgyalt a mezőgazdasági kérdésekkel foglalko­zó pártplénuin, valamint az efsz-ek VIII. országos kongresszusának elő­készületeiről. A tanácskozást Ján ja­nik, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Az ülés napirendjén szerepelt a párt gazdaságpolitikája az egyénileg gaz­dálkodó parasztokkal kapcsolatban, a SIKERES TERVTELJESÍTÉS Az év első három hónapjában me­zőgazdasági dolgozóink példásan tel­jesítették eladási kötelezettségeiket. Terven felül eladtak 3843 tonna hízó­­állatot, 8 millió liter tejet és 9,6 mil­lió darab tojást. Az eredmény annál értékesebb, mivel a teljesítésből mindhárom kerület mezőgazdasági dolgozói lehetőségükhöz mérten ki­vették részüket. Nincs túl nagy kü­lönbség a járások között a teljesítés­ben, illetve a túlteljesítésben. Az eredmények az összes tartalé­kok felhasználásának és az állatállo­mány hasznossága fokozásának kö­szönhetők. A hízó szarvasmarhák at­­lagsúlyát 10 kg-mal sikerült emelni [482 kg darabonként) és így keve­sebb állattal több húst lehetett ter­melni. A téli gyapjú nyírásból a me­zőgazdasági dolgozók 153 tonna gyap­júval adtak el többet a tervezettnél. további kollektivizálás, valamint a szemestermények növelése és a mező­gazdaság hatékonyságának kérdése. A bizottság tagjai hangsúlyozták, hogy a mezőgazdasági dolgozók első­rendű kötelessége teljes mértékben kihasználni valamennyi tartalékot a mezőgazdasági termények termelési és felvásárlási tervének teljesítésére. A legfontosabb feladatok közé tarto­zik — a következő években — a ga­bonatermesztés növelése, és a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztése. A bizott­ság megfogalmazta azt az alapelvet, mely szerint a mezőgazdasági terme­lés további koncentrációjának és sza­kosításának az élelmiszerek termelé­sének növelését kell szolgálni. Az összpontosítás mellett ki kell hasz­nálni az állattenyésztés rendelkezé­sére álló jelenlegi gazdasági épülete­ket, amelyekben megfelelő korszerű­sítés után eredményesen lehet ter­melni. A bizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés sikeres lej­­lesztése jelentős mértékben függ at­tól. hogy a mezőgazdaság számára gyártó vállalatok biztosítsák az egyenletes anyagi műszaki ellátást, továbbá attól, hogy a mezőgazdasági terményeknek megfelelő piacot biz­tosítsunk és kiépítsük a mezőgazda­ság érdekeinek megfelelő szolgálta­tásokat. A felszólalók rámutattak arra, hogy sok körzetben átlagon aluli eredmé­nyeket érnek el, pedig meg lenne a lehetőség a termelés növelésére. Aktivizálják a SZISZ alapszervezeteit Vízi Sándor, a SZISZ nyugat-szlo­vákiai kerületi titkára tájékoztatta az újságírókat, hogy az ifjúsági szerve­zetek hogyan készülnek az efsz-ek VIII. és a SZISZ I. kongresszusára, valamint a pionírszervezetek megala­kulásának 23. évfordulójára és végül Lenin születésének 102. évfordulójára. A nyugat-szlovákial kerületben 744 egységes földművesszövetkezetben 71 Ifjúsági szervezet működik. További községekben falusi ifjúsági szerveze­tek tevékenykednek. Cél, hogy min­den állami gazdaság mellett megala­kuljon a SZISZ alapszervezete. A SZISZ 1. kongresszusának tiszte­letére a fiatalok 780 ezer brigádőrát dolgoznak le, 78 millió korona érték­ben. A legjobb ifjúsági kollektíva Okoőon (Ekecs), Lehnicén (Nagylég), Orechová Polohou (Dióspatony) és még számos más községben működik. Ezek a községek el akarják nyerni a SZISZ I. kongresszusa címét. A levi­­cei (Léva) járásban az efsz-ek Vili. kongresszusa tiszteletére 53 370 bri­gádórát dolgoztak le 891 835 korona értékben. A nitrai (Nyitra) járásban a fiatalok 170 hektár parlagon heve­rő föld megművelését vállalták. A kerületi bizottság felhívással for­dult a járási nemzeti bizottságokhoz, valamint a helyi nemzeti bizottságok­hoz és etsz-ekhez, hogy „hármas szer­ződést“ kössenek a hnb-k, az efsz ek és a SZISZ helyi szervezetei a jobb együttműködésért. A hármas találko­zók a levicei (Léva), a senicei és Bra­­tislava-vidéki járásban sikerültek a legjobban. A bratislavai járásban 200 ezer koronát, a Dunajská Streda-i járásban pedig 100 ezer koronát ad­tak a nemzeti bizottságok az ifjúsági klubok megsegítésére. Öráry EGYRE JOBBAK A KAPCSOLATAINK Országszerte készülünk a Szovjet­unióval kötött szövetségi szerződé­sünk aláírása második évfordulójá­nak megemlékezésére. Ez a szerződés az eddigi legátfogóbb és leghaladóbb formában rögzíti a két ország kölcsö­nös kapcsolatának helyzetét és a szo­cialista országok kapesolatainak ma­gas elvi színvonalát. A jövőben még gyorsabban fejlődnek majd kapcsola­taink a Szovjetunióval. Amíg például az 1965—147(J-es időszakban a Szov­jetunióba irányuló csehszlovák export 59,9 százalékát képviselték gépek és berendezések, a megkötött hnsszútávú szerződés alapján az ötéves tervidő­szakban 64,8 százalékra nőtt. A köz­szükségleti cikkek kivitele 21,2 száza­lékról 24 százalékra emelkedik. íl A toll felelőssége Az újságíró berkekben lázasan ké­szülnek a Szlovák Újságíró Szövetség, valamint a Csehszlovák Újságíró Szö­vetség kongresszusára. Nagyjelentő­ségű politikai eseményekről van szó, mert az utóbbi években széttagolt újságíró mozgalom egységesítésére kerül sor. Ugyanis eddig a két szö­vetség munkájának, illetve a tevé­kenységének összehangolása sok eset­ben nehézségbe ütközött. Az 1968 — 1969-es időszakban a jobboldali revi­zionista erők az „oszd meg és ural­kodj“ elv alapján az egység elapró­­zása következtében nagyobb romboló­munkát tudtak végezni, és a párt sem tudta kellően érvényesíteni vezető szerepét. A tapasztalatokon okulva, ezért a jövőben a Csehszlovák Újság­író Szövetség Központi Bizottságának, illetve plénumának, konferenciájának vagy kongresszusának lesz országos méretben döntő joga, emellett meg­maradnak a nemzeti köztársaságok újságíró szervezetei Is, de ezek csak Inkább helyi szervezeti, nevelőmunkát végeznek. Most, amikor egységre törekszünk és az újságírást újra marxista-leni­nista alapokra akarjuk helyezni, nem árt visszatekinti, hogy az elmúlt bel­politikai zűrzavarban hogyan állták meg helyüket a szlovákiai újságírók. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az újságírók nagyon sokan hozzájá­rultak az 1968—69-es tragikus Idő­szak kialakításához. Maga az újságíró szövetség például hivatalosan sem ismerte el a párt vezető szerepét. A szerkesztőségekbe sok olyan talaj­­talan, erkölcstelen elem került, aki­nek nem volt kapcsolata a néppel, a szocializmus építéséből előző mun­kahelyükön sem vették ki részüket és ez megmutatkozott állásfoglalá­sukban is. Saját önző céljaikból ki­indulva nem ismerték el a munkás­osztály vezető szerepét, a párt irányí­tási és vezetési jogát. Kákán csomót keresve igyekeztek felnagyítani a szo­cializmus építésében előforduló ki­­sebb-nagyobb hiányosságokat. A szo­cializmushoz a párthoz hű vezetőket újságokon keresztül és különböző fó­rumokon terrorizálták. A „demokrá­cia“ leple alatt például több járási újságban kipellengérezték azokat az funkcionáriusokat, akik éjt nappallá téve igyekeztek minél előbb megszer­vezni a szocialista nagyüzemi gazda­ságot. De vonatkozik ez a központi lapokra is, amelyekben nagyon sok olyan cikk jelent meg, amelyek miatt több vezető idegösszeomlást kapott, de nem volt ritkaság az* olyan eset sem, amikor a sajtó halálba kergetett kommunistákat vagy olyan vezető funkcionáriusokat, akik hűek marad­tak az internacionalizmus elvéhez. A pszichológiai nyomás bizony nagyon sok szocializmushoz hű ember életét keserítette meg. Voltak olyan esetek is, amikor beverték a szövetkezet el­nöke házának ablakait csak azért, mert több mezőgazdasági terméket akart eladni a közellátásnak. Néhány elnököt leváltottak funkciójából, mert a lehetőségekhez mérten több gabo­nát akart eladni az államnak. Az ilyen esetekre azért került sor, mert a sajtóban is megjelentek olyan cik­kek, amelyek azt bizonygatták, hogy a mezőgazdasági üzemeknek Is joguk van a szabad kereskedésre és jól te­szik, ha az államnak csak azt adják el, amit más, előnyösebb úton nem tudnak értékesíteni. Ismeretes pél­dául, hogy az átmeneti húshiányt is az idézte elő, hogy a megengedettnél nagyobb számú állatot adtunk el kül­földre, tehát figyelmen kívül hagytuk a hazai piac igényeit. A sajtóban több olyan cikk jelent meg, amely sürgette a szövetkezetek „szétparcellázását“. Azt hangoztatták, hogy annak is ki kell mérni a földet, aki két évtized­del ezelőtt otthagyta az efsz-t és elő­nyösebb kereseti lehetőségek között az iparban vagy másutt dolgozott. A parcellázásra már egyes helyeken meg is történtek az előkészületek. A jobboldali elemek frontális tá­madásba kezdtek a Szlovák Újságíró Szövetség különböző szekcióiban és klubjaiban is. A Magyar Újságíró Szervezet gyűlésén többször támadták azokat az újságírókat, akik az 1968—• 69-es időszakban hűek maradtak a Szovjetunióhoz, a marxista-leninista eszmékhez, a szocialista táborhoz. Csak komoly erőfeszítések árán lehe­tett elérni, hogy több jobboldali hatá­rozat nem kapott szavazattöbbséget. Még a csehszlovákiai magyar újság­írók számára rendezett hároméves tanfolyamon is érezni lehetett a jobb­oldali erők nyomását. Voltak olyan törekvések, hogy az újságírás szaka­szán bevált munkáskádereket valami­lyen módon lehetetlenné kell tenni, vagy el kell buktatni. Az iskola veze­tője a tanfolyam bevezető ünnepélyén nem átallotta kijelenteni, hogy az iskolának szűrőjellege volt és nem Is volt olyan törekvés, hogy azt minden­ki elvégezze. Szinte hihetetlenül hang­zik ez az állítás, de sajnos, így tör­tént. Ezen kívül különböző csoportok is működtek. A Pravda hasábjain az 19tS8-as augusztusi események első napjaiban csehszlovákiai magyar új­ságírók, költők, tanárok csoportja alá­írva egy nyilatkozatot megtámadta a Hét című újságot, hogy miért nem uszít a Szovjetunió és általában az öt szövetséges szocialista ország ellen. A rágalmazó cikk címe „Alszik«Hét“ (Hét spí) volt. A támadó jellegű írás után bizony elég nehéz helyzetbe ke­rült a Hét főszerkesztője és néhány olyan újságírója, akik nem akarták megengedni a jobboldal előretörését a lap hasábjain. A „duböeki demokráciában“, az „emberarcú szocializmusban“ tehát ilyen pszichológiai nyomás, terror­akciók nyomán igyekezett térthódíta­ni az opportunista jobboldal. Akik ujjongva kiabálták a demokráciáról, épp azok rúgták azt fel minden sza­kaszon. Egyes városokban valóságos vadnyugati állapotok uralkodtak. Ismeretes, hogy a sajtó lázítása nyomán a jobboldali elemek által félrevezetett csőcselék követelte, hogy a kommunistákat az állami, gaz­dasági szervekből, valamint a tömeg­­szervezetekből el kell távolítani. Is­meretes az a jelsző, hogy „Üzemi ta­nácsokat, kommunisták nélkül!“ Az újságírók tehát sok hibát követ­tek el a múltban, közülük sokan meg­­tántorodtak, de sokan voltak olyanok is, akik tudatosan folytattak olyan tevékenységet, ami a szocializmus ellenségeit szolgálta. Az utőbbiaktó? már megtisztítottuk az újságíró szer­vezeteket, azonban a harc nem ért véget, mert az újságírás különböző szakaszain napjainkban még mindig felbukkannak különböző burkolt jobb­oldali nézetek, fejtegetések, melyek ellen a jövőben még aktívabban kell harcolni. Nagy a toll felelőssége, és ezt nekünk újságíróknak feltétlenül tudatosítanunk kell. Balia József A dollár .trónfosztása' Az Európai Gazdasági Közös­ség országainak jegybankjai között a telefonköltségek rövi­desen ugrásszerűen emelked­nek: a mostani és a jövőbeni tíz közösségi tagállam valuta­felelősei május elsejétől kezd­ve naponta egyszer, vagy több ízben is beszélgetéseket szán­dékoznak folytatni arról, ho­gyan biztosíthatják, hogy a partnerországok valutái közötti átváltási árfolyamok az eddi­ginél kevésbé ingadozzanak. A dollárral szemben a 4,5 száza­lékos árfolyamkülönbség enge­délyezett, az EGK-n belül vi­szont. július 1-től kezdve előre­láthatólag már csak 2,25 száza­lékos Ingadozásról lehet szó. Az idei nyáron a turistáknak kevesebb lehetőségük lesz ar­ra, hogy a magukkal vitt „erős“ nyugatnémet márkát osztrák Schillingre, vagy svájci frankra csak akkor váltsák át Olaszor­szágban, vagy esetleg Francia­­országban, ha az árfolyam kü­lönösen kedvező. Az előnyös és az egyéb árfolyamok között egyik napról a másikra kisebb lesz a különbség —, s az ez irányú intézkedésekben előre­láthatólag olyan sok turistát fo­gadó országok Is részt vesznek önkéntes elhatározás alapján, mint Ausztria, Svájc és Svéd­ország. Az árfolyamkülönbségek le­szűkítése az EGK-n belül az üz­letemberek számára is válto­zást hoz: egyelőre még az EGK- valuták között 9 százalékig ter­jedő árfolyam-különbségek Is lehetségesek. A dollárárfolyam azonban csak 4,5 százalékig in­gadozhat. Az amerikai pénznem tehát biztosabb az üzletkötések szempontjából, mint az euró­paiak. A dollárhitelek Is na­gyobb biztonságot nyújtanak. Hosszabb távra azonban előre­láthatólag megnövekszik a készség európai valutákban megkötni az üzleteket — külö­nösen, ha az árfolyamingado­zást az EGK-n belül 2,25 száza­lék alá nyomják: júliustól kezd­ve különleges esetekben még lehetségesek az Európán belüli 4.5 százalékos, a dollárhoz ha­sonló árfolyamkülönbségek. Tény viszont, hogy az Európai Gazdasági Közösségen belül előirányozták az árfolyamkü­­lönbségek leszűkítését egészen 1.5 százalékig. Ebben az eset­ben viszont az európai valuták nagyobb árfolyambiztonságot jelentenek, és megkezdődhet a dollár „trónfosztása“. Az európai valuták közeledé­sét a jegybankok folyamatos „összehangolással“ biztosítják. Clasen, a Bundesbank elnöke kijelentette, sokkal többről van sző, mint csupán konzultáció­ról. Az Európai Gazdasági Közös­ségen belül a tagállamok pénz­nemeit felvásárlásokkal vagy eladásokkal támogatják, ameny­­nyiben valamelyiknél a hazai Infláció következtében gyengü­lést tapasztalhatnak: vagyis, ha ezeknél a valutáknál túlkínálat mutatkozik a tőzsdén. Amennyiben például az NSZK nagymennyiségű frankot vásá­rol, annak elkerülése végett, hogy a frank árfolyama 2,5 százalékos árfolyamkülönbség alá csökkenjen, akkor Párizs­nak egy hónapon belül arany­nyal vagy dollárral ki kell vál­tania ezt a frankösszeget: a­­mennyiben pedig valamelyik EGK-ország arany- és dollár­­tartalékok hiányában fizetés­­képtelen, az EGK hitelekkel se­gíti, de csak abban az esetben, ha az adós ország hivatalosan elkötelezi magát a stabilitási politika mellett. A stabilitás a „tizenegyek tanácsának“ célja. A tanácsban minden egyes EGK-ország és az Európai Bizottság egy-egy fővel képviselteti magát. Ennek a tanácsnak a feladata a gaz­daságpolitika egybehangolása, vagyis az ár, a kamat és az ál­lami kiadások politikájának az egybevetése, hogy az EGK ne váljon inflációs közösséggé. íme a szalmaszál, amibe я fuldokló kapaszkodik!

Next

/
Thumbnails
Contents