Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-15 / 15. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. április 15. Légi hadjárat Viszonylagos „szélcsend“ után Vietnamban újra fellángoltak a harcok. Szakértők szerint, Dél-Vietnamban a népi felszabadító hadsereg gyalogsága és tüzérsége négy év óta a leghevesebb támadássorozatot indította a saigoni hadsereg északi védővonala és a középső fennsíkon kiépített állásai ellen. A felszabadító erők csapást csapás után mérve nyomulnak előre és a saigoni bábrezsim katonái fejvesztetten menekülnek. Ezer meg ezer „bábkatonának“ ingott meg a hite a saigoni kormányban. Egyre jobban zúgolódik a polgári lakosság is. Dél-Vietnam egyik.északi tartományában például fellázadt a parasztság és a felszabadító erőkhöz csatlakozott. Az amerikai hadseregben is egyre nagyobb az elégedetlenség. Miután a Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme több tucatnyi amerikai gépet lelőtt, a pilóták is vonakodnak a bevetésektől. A VDK partvédő flottája sikeres harcot vívott az amerikai VII. flotta csatahajóival. Az amerikai tengerészek is látják, hogy nem babra megy a játék,'és ezért a tonkini körzetben mintegy 40-en dezertáltak a bevetés előtt. Dél-Vietnamban általános zűrzavar uralkodik. A felszabadító erők már a fővárost, Saigont veszélyeztetik. A bábkormány rendületlenül bízik Nixon ígéretében, aki azzal bíztatta őket, hogy légierejével megvédi a felszabadító erők támadásaitól. Indokína légiterében már 400 amerikai repülőgépet vezényeltek, de számuk napról napra növekedik. Gyilkos terhüket békés városokra és falvakra hullatják. Ez tehát Nixon Indokínai „béketerve“. Az óriási offenzíva megmutatja, hogy a kizsákmányoló dél-vietnami rezsimet csakis az amerikai imperializmus tartja fenn, mert beavatkozása nélkül a haladó, felszabadító erők már rég átvették volna a hatalmat és egy koalíciós kormány intézhetné a vietnami polgárok ügyeit. Használjuk ki jobban a régi épületeket is Az európai biztonságért Az Európai Biztonsági Értekezlet összehívásával kapcsolatban egyre több nyilatkozat hangzik el pártvezérek, államférfiak, diplomaták, politikusok szájából. Habár többször lényeges eltérések tapasztalhatók az értekezlet esélyei, illetve európai politikát irányító hatására vonatkozólag, abban megszületett az egység, hogy össze kell hívni. Brockway angol lord —az ismert politikai tényező — szintén támogatja a konferencia összehívásának elvét és azt hangoztatja, lmgy mérsékeltebb „levegő“ lehet majd a jövőben Európában és a konferencia szerinte hozzájárul a fegyverkezés ütemének csökkenéséhez. A katonai csoportosulásuk jelenleg még fennmaradnának, azonban megszülethetne egy olyan európai szerv, amely mérsékelné a feszültségét és előmozdítaná az európai nemzetek közötti gazdasági és kulturális együttműködést. Az utóbbi megállapítás igen jelentős, mert az értekezletnek nemcsak az a célja, hogy megteremtse Európában a biztonságot, a békés élet feltételeit, hanem az is, hogy elősegítse az országok közötti gazdasági és kulturális együttműködés fejlődését. Jacques Duclus. a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagja, szenátor, a TASZSZ szovjet hírügynökségnek adott nyilatkozatában nagy jelentőségűnek nevezi azt a szovjet békeprogramot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa fogadott el és azóta is érvényesül világméretben. A Szovjetunió. mivel támogatja az ázsiai és afrikai, valamint az egész világ népei függetlenségi törekvéseit, nagy tekintélyt szerzett a haladó szellemű emberek előtt. Duclos elvtárs szerint a Szovjetunió nemzetközi elismerést érdemel azért, hogy komoly erőfeszítéseket tett az európai biztonsági konferencia összehívására. Kamerun fővárosában ülésezett az országgyűlések között működő végrehajtó bizottság, amely olyan rezolúciót adott ki, amely szerint Helsinkiben 1972. november 10—15-én össze kellene hívni a 70 ország parlamentjeinek képviselőit, akik foglalkoznának az európai biztonság kérdésével. Az utóbbi időben elhangzottak olyan javaslatok is. hogy Helsinkiben akkor is meg kell kezdeni az európai biztonsági értekezlet előkészítéseit, hogyha annak megtartására még nincs meghatározva konkréten az időpont. Ezzel el akarják érni, hogy a biztonsági értekezlet összehívása állandóan napirenden legyen és elodázására ne kerülhessen sor. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának mezőgazdasági es élelmezésügyi bizottsága tárgyalt a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó pártplénuin, valamint az efsz-ek VIII. országos kongresszusának előkészületeiről. A tanácskozást Ján janik, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Az ülés napirendjén szerepelt a párt gazdaságpolitikája az egyénileg gazdálkodó parasztokkal kapcsolatban, a SIKERES TERVTELJESÍTÉS Az év első három hónapjában mezőgazdasági dolgozóink példásan teljesítették eladási kötelezettségeiket. Terven felül eladtak 3843 tonna hízóállatot, 8 millió liter tejet és 9,6 millió darab tojást. Az eredmény annál értékesebb, mivel a teljesítésből mindhárom kerület mezőgazdasági dolgozói lehetőségükhöz mérten kivették részüket. Nincs túl nagy különbség a járások között a teljesítésben, illetve a túlteljesítésben. Az eredmények az összes tartalékok felhasználásának és az állatállomány hasznossága fokozásának köszönhetők. A hízó szarvasmarhák atlagsúlyát 10 kg-mal sikerült emelni [482 kg darabonként) és így kevesebb állattal több húst lehetett termelni. A téli gyapjú nyírásból a mezőgazdasági dolgozók 153 tonna gyapjúval adtak el többet a tervezettnél. további kollektivizálás, valamint a szemestermények növelése és a mezőgazdaság hatékonyságának kérdése. A bizottság tagjai hangsúlyozták, hogy a mezőgazdasági dolgozók elsőrendű kötelessége teljes mértékben kihasználni valamennyi tartalékot a mezőgazdasági termények termelési és felvásárlási tervének teljesítésére. A legfontosabb feladatok közé tartozik — a következő években — a gabonatermesztés növelése, és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése. A bizottság megfogalmazta azt az alapelvet, mely szerint a mezőgazdasági termelés további koncentrációjának és szakosításának az élelmiszerek termelésének növelését kell szolgálni. Az összpontosítás mellett ki kell használni az állattenyésztés rendelkezésére álló jelenlegi gazdasági épületeket, amelyekben megfelelő korszerűsítés után eredményesen lehet termelni. A bizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés sikeres lejlesztése jelentős mértékben függ attól. hogy a mezőgazdaság számára gyártó vállalatok biztosítsák az egyenletes anyagi műszaki ellátást, továbbá attól, hogy a mezőgazdasági terményeknek megfelelő piacot biztosítsunk és kiépítsük a mezőgazdaság érdekeinek megfelelő szolgáltatásokat. A felszólalók rámutattak arra, hogy sok körzetben átlagon aluli eredményeket érnek el, pedig meg lenne a lehetőség a termelés növelésére. Aktivizálják a SZISZ alapszervezeteit Vízi Sándor, a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi titkára tájékoztatta az újságírókat, hogy az ifjúsági szervezetek hogyan készülnek az efsz-ek VIII. és a SZISZ I. kongresszusára, valamint a pionírszervezetek megalakulásának 23. évfordulójára és végül Lenin születésének 102. évfordulójára. A nyugat-szlovákial kerületben 744 egységes földművesszövetkezetben 71 Ifjúsági szervezet működik. További községekben falusi ifjúsági szervezetek tevékenykednek. Cél, hogy minden állami gazdaság mellett megalakuljon a SZISZ alapszervezete. A SZISZ 1. kongresszusának tiszteletére a fiatalok 780 ezer brigádőrát dolgoznak le, 78 millió korona értékben. A legjobb ifjúsági kollektíva Okoőon (Ekecs), Lehnicén (Nagylég), Orechová Polohou (Dióspatony) és még számos más községben működik. Ezek a községek el akarják nyerni a SZISZ I. kongresszusa címét. A levicei (Léva) járásban az efsz-ek Vili. kongresszusa tiszteletére 53 370 brigádórát dolgoztak le 891 835 korona értékben. A nitrai (Nyitra) járásban a fiatalok 170 hektár parlagon heverő föld megművelését vállalták. A kerületi bizottság felhívással fordult a járási nemzeti bizottságokhoz, valamint a helyi nemzeti bizottságokhoz és etsz-ekhez, hogy „hármas szerződést“ kössenek a hnb-k, az efsz ek és a SZISZ helyi szervezetei a jobb együttműködésért. A hármas találkozók a levicei (Léva), a senicei és Bratislava-vidéki járásban sikerültek a legjobban. A bratislavai járásban 200 ezer koronát, a Dunajská Streda-i járásban pedig 100 ezer koronát adtak a nemzeti bizottságok az ifjúsági klubok megsegítésére. Öráry EGYRE JOBBAK A KAPCSOLATAINK Országszerte készülünk a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződésünk aláírása második évfordulójának megemlékezésére. Ez a szerződés az eddigi legátfogóbb és leghaladóbb formában rögzíti a két ország kölcsönös kapcsolatának helyzetét és a szocialista országok kapesolatainak magas elvi színvonalát. A jövőben még gyorsabban fejlődnek majd kapcsolataink a Szovjetunióval. Amíg például az 1965—147(J-es időszakban a Szovjetunióba irányuló csehszlovák export 59,9 százalékát képviselték gépek és berendezések, a megkötött hnsszútávú szerződés alapján az ötéves tervidőszakban 64,8 százalékra nőtt. A közszükségleti cikkek kivitele 21,2 százalékról 24 százalékra emelkedik. íl A toll felelőssége Az újságíró berkekben lázasan készülnek a Szlovák Újságíró Szövetség, valamint a Csehszlovák Újságíró Szövetség kongresszusára. Nagyjelentőségű politikai eseményekről van szó, mert az utóbbi években széttagolt újságíró mozgalom egységesítésére kerül sor. Ugyanis eddig a két szövetség munkájának, illetve a tevékenységének összehangolása sok esetben nehézségbe ütközött. Az 1968 — 1969-es időszakban a jobboldali revizionista erők az „oszd meg és uralkodj“ elv alapján az egység elaprózása következtében nagyobb rombolómunkát tudtak végezni, és a párt sem tudta kellően érvényesíteni vezető szerepét. A tapasztalatokon okulva, ezért a jövőben a Csehszlovák Újságíró Szövetség Központi Bizottságának, illetve plénumának, konferenciájának vagy kongresszusának lesz országos méretben döntő joga, emellett megmaradnak a nemzeti köztársaságok újságíró szervezetei Is, de ezek csak Inkább helyi szervezeti, nevelőmunkát végeznek. Most, amikor egységre törekszünk és az újságírást újra marxista-leninista alapokra akarjuk helyezni, nem árt visszatekinti, hogy az elmúlt belpolitikai zűrzavarban hogyan állták meg helyüket a szlovákiai újságírók. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az újságírók nagyon sokan hozzájárultak az 1968—69-es tragikus Időszak kialakításához. Maga az újságíró szövetség például hivatalosan sem ismerte el a párt vezető szerepét. A szerkesztőségekbe sok olyan talajtalan, erkölcstelen elem került, akinek nem volt kapcsolata a néppel, a szocializmus építéséből előző munkahelyükön sem vették ki részüket és ez megmutatkozott állásfoglalásukban is. Saját önző céljaikból kiindulva nem ismerték el a munkásosztály vezető szerepét, a párt irányítási és vezetési jogát. Kákán csomót keresve igyekeztek felnagyítani a szocializmus építésében előforduló kisebb-nagyobb hiányosságokat. A szocializmushoz a párthoz hű vezetőket újságokon keresztül és különböző fórumokon terrorizálták. A „demokrácia“ leple alatt például több járási újságban kipellengérezték azokat az funkcionáriusokat, akik éjt nappallá téve igyekeztek minél előbb megszervezni a szocialista nagyüzemi gazdaságot. De vonatkozik ez a központi lapokra is, amelyekben nagyon sok olyan cikk jelent meg, amelyek miatt több vezető idegösszeomlást kapott, de nem volt ritkaság az* olyan eset sem, amikor a sajtó halálba kergetett kommunistákat vagy olyan vezető funkcionáriusokat, akik hűek maradtak az internacionalizmus elvéhez. A pszichológiai nyomás bizony nagyon sok szocializmushoz hű ember életét keserítette meg. Voltak olyan esetek is, amikor beverték a szövetkezet elnöke házának ablakait csak azért, mert több mezőgazdasági terméket akart eladni a közellátásnak. Néhány elnököt leváltottak funkciójából, mert a lehetőségekhez mérten több gabonát akart eladni az államnak. Az ilyen esetekre azért került sor, mert a sajtóban is megjelentek olyan cikkek, amelyek azt bizonygatták, hogy a mezőgazdasági üzemeknek Is joguk van a szabad kereskedésre és jól teszik, ha az államnak csak azt adják el, amit más, előnyösebb úton nem tudnak értékesíteni. Ismeretes például, hogy az átmeneti húshiányt is az idézte elő, hogy a megengedettnél nagyobb számú állatot adtunk el külföldre, tehát figyelmen kívül hagytuk a hazai piac igényeit. A sajtóban több olyan cikk jelent meg, amely sürgette a szövetkezetek „szétparcellázását“. Azt hangoztatták, hogy annak is ki kell mérni a földet, aki két évtizeddel ezelőtt otthagyta az efsz-t és előnyösebb kereseti lehetőségek között az iparban vagy másutt dolgozott. A parcellázásra már egyes helyeken meg is történtek az előkészületek. A jobboldali elemek frontális támadásba kezdtek a Szlovák Újságíró Szövetség különböző szekcióiban és klubjaiban is. A Magyar Újságíró Szervezet gyűlésén többször támadták azokat az újságírókat, akik az 1968—• 69-es időszakban hűek maradtak a Szovjetunióhoz, a marxista-leninista eszmékhez, a szocialista táborhoz. Csak komoly erőfeszítések árán lehetett elérni, hogy több jobboldali határozat nem kapott szavazattöbbséget. Még a csehszlovákiai magyar újságírók számára rendezett hároméves tanfolyamon is érezni lehetett a jobboldali erők nyomását. Voltak olyan törekvések, hogy az újságírás szakaszán bevált munkáskádereket valamilyen módon lehetetlenné kell tenni, vagy el kell buktatni. Az iskola vezetője a tanfolyam bevezető ünnepélyén nem átallotta kijelenteni, hogy az iskolának szűrőjellege volt és nem Is volt olyan törekvés, hogy azt mindenki elvégezze. Szinte hihetetlenül hangzik ez az állítás, de sajnos, így történt. Ezen kívül különböző csoportok is működtek. A Pravda hasábjain az 19tS8-as augusztusi események első napjaiban csehszlovákiai magyar újságírók, költők, tanárok csoportja aláírva egy nyilatkozatot megtámadta a Hét című újságot, hogy miért nem uszít a Szovjetunió és általában az öt szövetséges szocialista ország ellen. A rágalmazó cikk címe „Alszik«Hét“ (Hét spí) volt. A támadó jellegű írás után bizony elég nehéz helyzetbe került a Hét főszerkesztője és néhány olyan újságírója, akik nem akarták megengedni a jobboldal előretörését a lap hasábjain. A „duböeki demokráciában“, az „emberarcú szocializmusban“ tehát ilyen pszichológiai nyomás, terrorakciók nyomán igyekezett térthódítani az opportunista jobboldal. Akik ujjongva kiabálták a demokráciáról, épp azok rúgták azt fel minden szakaszon. Egyes városokban valóságos vadnyugati állapotok uralkodtak. Ismeretes, hogy a sajtó lázítása nyomán a jobboldali elemek által félrevezetett csőcselék követelte, hogy a kommunistákat az állami, gazdasági szervekből, valamint a tömegszervezetekből el kell távolítani. Ismeretes az a jelsző, hogy „Üzemi tanácsokat, kommunisták nélkül!“ Az újságírók tehát sok hibát követtek el a múltban, közülük sokan megtántorodtak, de sokan voltak olyanok is, akik tudatosan folytattak olyan tevékenységet, ami a szocializmus ellenségeit szolgálta. Az utőbbiaktó? már megtisztítottuk az újságíró szervezeteket, azonban a harc nem ért véget, mert az újságírás különböző szakaszain napjainkban még mindig felbukkannak különböző burkolt jobboldali nézetek, fejtegetések, melyek ellen a jövőben még aktívabban kell harcolni. Nagy a toll felelőssége, és ezt nekünk újságíróknak feltétlenül tudatosítanunk kell. Balia József A dollár .trónfosztása' Az Európai Gazdasági Közösség országainak jegybankjai között a telefonköltségek rövidesen ugrásszerűen emelkednek: a mostani és a jövőbeni tíz közösségi tagállam valutafelelősei május elsejétől kezdve naponta egyszer, vagy több ízben is beszélgetéseket szándékoznak folytatni arról, hogyan biztosíthatják, hogy a partnerországok valutái közötti átváltási árfolyamok az eddiginél kevésbé ingadozzanak. A dollárral szemben a 4,5 százalékos árfolyamkülönbség engedélyezett, az EGK-n belül viszont. július 1-től kezdve előreláthatólag már csak 2,25 százalékos Ingadozásról lehet szó. Az idei nyáron a turistáknak kevesebb lehetőségük lesz arra, hogy a magukkal vitt „erős“ nyugatnémet márkát osztrák Schillingre, vagy svájci frankra csak akkor váltsák át Olaszországban, vagy esetleg Franciaországban, ha az árfolyam különösen kedvező. Az előnyös és az egyéb árfolyamok között egyik napról a másikra kisebb lesz a különbség —, s az ez irányú intézkedésekben előreláthatólag olyan sok turistát fogadó országok Is részt vesznek önkéntes elhatározás alapján, mint Ausztria, Svájc és Svédország. Az árfolyamkülönbségek leszűkítése az EGK-n belül az üzletemberek számára is változást hoz: egyelőre még az EGK- valuták között 9 százalékig terjedő árfolyam-különbségek Is lehetségesek. A dollárárfolyam azonban csak 4,5 százalékig ingadozhat. Az amerikai pénznem tehát biztosabb az üzletkötések szempontjából, mint az európaiak. A dollárhitelek Is nagyobb biztonságot nyújtanak. Hosszabb távra azonban előreláthatólag megnövekszik a készség európai valutákban megkötni az üzleteket — különösen, ha az árfolyamingadozást az EGK-n belül 2,25 százalék alá nyomják: júliustól kezdve különleges esetekben még lehetségesek az Európán belüli 4.5 százalékos, a dollárhoz hasonló árfolyamkülönbségek. Tény viszont, hogy az Európai Gazdasági Közösségen belül előirányozták az árfolyamkülönbségek leszűkítését egészen 1.5 százalékig. Ebben az esetben viszont az európai valuták nagyobb árfolyambiztonságot jelentenek, és megkezdődhet a dollár „trónfosztása“. Az európai valuták közeledését a jegybankok folyamatos „összehangolással“ biztosítják. Clasen, a Bundesbank elnöke kijelentette, sokkal többről van sző, mint csupán konzultációról. Az Európai Gazdasági Közösségen belül a tagállamok pénznemeit felvásárlásokkal vagy eladásokkal támogatják, amenynyiben valamelyiknél a hazai Infláció következtében gyengülést tapasztalhatnak: vagyis, ha ezeknél a valutáknál túlkínálat mutatkozik a tőzsdén. Amennyiben például az NSZK nagymennyiségű frankot vásárol, annak elkerülése végett, hogy a frank árfolyama 2,5 százalékos árfolyamkülönbség alá csökkenjen, akkor Párizsnak egy hónapon belül aranynyal vagy dollárral ki kell váltania ezt a frankösszeget: amennyiben pedig valamelyik EGK-ország arany- és dollártartalékok hiányában fizetésképtelen, az EGK hitelekkel segíti, de csak abban az esetben, ha az adós ország hivatalosan elkötelezi magát a stabilitási politika mellett. A stabilitás a „tizenegyek tanácsának“ célja. A tanácsban minden egyes EGK-ország és az Európai Bizottság egy-egy fővel képviselteti magát. Ennek a tanácsnak a feladata a gazdaságpolitika egybehangolása, vagyis az ár, a kamat és az állami kiadások politikájának az egybevetése, hogy az EGK ne váljon inflációs közösséggé. íme a szalmaszál, amibe я fuldokló kapaszkodik!
