Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-15 / 15. szám
1972. április 15. Ara 1,— Kčs XIII. évfolyam, 15. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Ш Példák egész sora igazolja, hogy a belterjes juhtenyésztés Dél-Szlovákiában is jó jövedelemforrásnak bizonyul. (Fényképezte: Noga) íiiHiiiuiiNimnHiHniMiniinmimMHHMM Az „Ancsa" pilótái A jclhőfoszlányok elöl bújkáló nap kíváncsian kukkant le a tvrdošovcei (Tardoskedd J szövetkezet sík földtábláira, amelyeken hangyaszorgalommal dolgoznak az emberek. Major Károly főmechanizátort boldoggá teszi ez a kép, mert — habár vannak gondok — jól haladnak ' a tavaszi munkákkal. Idejében földbe került az árpa, a cukorrépa, mégpedig az előző éveknél sokkal kisebb erőfeszítéssel. Szövetkezetükben egyre inkább a gépeké a szó úgy a talajmunkákban, a vetésben, a növényápolásban, mint a begyűjtésben. Tavaly a kukorica munkálatait már 40 százalékban gépesítették, idén pedig 60—70 százalékra akarják. A tavaszi szél repülő zúgását hozza felénk. „Most emelkedik a repülőterünkről a szovjet gép" újságolja a mechanizátor. Amikor magyarázatot kérünk a repülőtérrel kapcsolatban, elújságolja. hogy nemrég csak úgy rögtönzötten létesítették, hogy fogadhassák a munkájukat megkönnyítő repülőgépeket. A műtrágya 80 százalékát ezekkel szórják el. Kíváncsiságtól hajtva sietünk a mezei repülőtérre. A kétfödelű gép napsugaraktól bearanyozva csillog az égbolton és többször elhúz felettünk, míg végre zihálva felénk gurul a zöld jűszőnyeggel bevont repülőtéren. Hamarosan látható az az AN t-2 es szovjet mezőgazdasági *repülőgép négyágú légcsavaró. Oldalából kisvártatva előbújik A. Duducsenko első pilóta és N. Semiletkin másodpilóta. Vidáman, könnyedén ugranak a földre, hogy pár perc múlva újra felröppenjenek. Mert nem sok idő van a pihenésre. V. Kuhnyuk technikus gyorsan beraktározza a kövérhasú gép gyomrába a 1200 kg műtrágyát, amit öt perc alatt a' földre szórnak. Ezért sietni is kell a beszélgetéssel, nehogy feltartsuk őket. Főleg az első pilótát faggatjuk a repülőgép tulajdonságairól, meg általában az életükről. „Ancsájukkal" jóformán bejárták már a Szovjetunió déli részét. Az ukrajnai Cserkaszból eljutottak már Kazahsztánba is, most meg társaikkal együtt öt géppel jöttek 1500 kilométert, hogy Szlovákia déli részén mint a SLOV AIR vendégei segítsenek a mezőgazdasági dolgozóknak. Gépjüket jól ismerik és amint a mechanizátor is bizonyítja, jól repülnek és pontosan végzik munkájukat. Pedig az aránylag nagy gép irányítása nem kis ügyességet követel, de rendkívül jó stabilitása megfelelővé teszi mezőgazdasági munkákra. Idefelé 2700 méteres magasságban jöttek, de a szántóföld fölött, ahol nincs villanyhálózat, egészen közel ereszkednek a földhöz, hogy a műtrágyát ne vigye el a szél. Cserkaszban nagyobb bázisuk van és ők már amolyan állandó pilóták. Ha a mezőgazdaságban nem lehet dolgozni, akkor rövidebb távolságra szállítják az embereket. Beszéd közben kiderül, hogy mind a hárman nősek. Mindjárt el is árulják, hogy hármuknak összesen két lányuk és egy fiuk van. Csak az a baj, hogy keveset látják őket, mert a munka sokszor messzire és hosszú időre elszólítja őket a család közeléből. Mondja is a főpilóla, hogy a felesége gyakran hajtogatja, „férjem van, de házastársam az nincs“. Ezen mindannyian elmosolyodnak. Nyugodt, kiegyensúlyozott emberek. Ilyen a beosztásuk, ilyen az életük. Világot látnak, világot járnak, utána aztán jobban esik a pihenés. Igazi vígkedélyű Szovjet emberek ezek. Megszokták már a nehézségeket, zúgolódás nélkül teljesítik a feladatokat. Elmondják még, hogy nagyon, jól érzik magukat Csehszlovákiában. Különösen ízlik nekik a hurbanovoi jögyalla) Aranyfácán sör, persze csak munka után lehet megízlelni, mert a kis kötelékben nagy a fegyelem. Amíg a munka tart, csak alkoholmentes frissítőket szabad fogyasztani. Közben megtelik a tartály és indulást /elez a technikus. A két pilóta keményen kezet szorítva búcsúzik, még visszaint a tojásalakú ajtóból és máris a kormányszerkezethez ül. Még látjuk, amint a napsugarak csillognak védőszemüvegeiken, aztán felberregnek a motorok és az egyre gyorsuló légcsavar felhúzza őket a szél hátára. Bizony nem a legkellemesebb most a repülés, mert először széllel szemben kell szállniuk és csak azután térhetnek rá az előre kijelölt pályára. De minden a legnagyobb rendben megy és az oldalkor után nyílegyenesen szállnak a földtábla felett és a műtrágya széles sávban festi fehérre nyomukat. BÁLLÁ JÓZSEF A három repülő (középen) egy kis megbeszélést tart repülés előtt. A szocializmus erősségei Alapjában véve két évtized kellett ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasága pártunk vezetésével népgazdaságunk egyik legerősebb ágazatává, szocializmusunk szilárd pillérévé vájon. Tény, hogy alig van példa ilyesmire népgazdaságunk, szocialista társadalmunk történetében. Az eltelt időszakban sok minden változott, tökéletesedett. Emberek százai és ezrei, akik kezdetben ellenezték a kollektivizálást, már el sem tudnák képzelni az életet a nagyüzemi gazdálkodás nélkül, s ma gyakran előmozdítói a termelés szakosításának, korszerűsítésének, összpontosításának. Az idő bizonyította, hogy a kisüzemi termeléssel nem lehet kijutni az elmaradottságból és a kilátástalanságból. A ma szövetkezeti földművese sokszorta lobban, boldogabban él családjával, mint hajdanban a nadrágszíj-parcellás gazdálkodás időszakában, mert a terhek viselésében nincs magára hagyva. Az egész társadalom segíti eredményes tevékenységét. Ismeretes, hogy mezőgazdaságunk egyre nagyobb munkaerőproblémával küzd. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a munka nehezét a gépekre bízzuk, s ebben a földmüvesszövetkezetek megalakulása óta hatalmas előretörésnek lehettünk a szemtanúi. Majdnem a szövetkezetekkel egyidőben, mondhatnánk azok megalakulásával párhuzamosan szervezték az állami gépállomásokat, hogy az új, nagyüzemi mezőgazdaságot minden téren segítsék, alapjaiban szilárdítsák. Jóllehet, voltak árnyoldalai is a dolognak, amikor a gépállomások nem az ott dolgozó néhányezer szakember hibájából mással foglalkoztak, mint kellett volna, azonban tény, hogy szövetkezeteink amióta átvették a gépállomások traktorait és talajművelő munkaeszközeit, sok mindent tettek azért, hogy a társadalommal szemben a lehető legeredményesebben teljesíthessék feladataikat. Igv nem a véletlen műve az sem, hogy 1970-ben, az 1968-as évi gyér eredményhez képest — a munkaerő csökkenés ellenére — 68 százalékkal emelkedett a nyerstermelés, ezen belül a vágómarha árutermelése megkétszereződött, a vágósertés árutermelése ötszörösére nőtt, s a munkatermelékenység pedig szintén ötszörösére emelkedett. S ugyanilyen volt a helyzet 1971- ben is. Amint látjuk, a mezőgazdasági termelés a problémák ellenére is a sokat szidott gépesítés és a tökéietesebb szakértelem mellett, jobb eredményt hozott társadalmunknak. Pártunk irányelvei azonban megkövetelik, s a társadalom azt igényli, hogy a következő években tovább bővítsük a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisát, szilárdítsuk a szocialista tulajdonviszonyt, mezőgazdaságunkat valóban nagyüzemi alapokra helyezzük, hogy még jobban képes legyen feladatainak teljesítésére. Ezt a belső igényeken túl, hazánk nemzetközi kötelezettségei is sürgetik. Tény, hogy mezőgazdaságunk, földművesszövetkezeteink csak ügy teljesíthetik kívánt mértékben a rájuk háruló feladatokat, ha partnereik, s közülük a gépállomások is, kifogástalan szolgáltatást nyújtanak számukra. A termelés szakosítása és összpontosítása nagy teljesítőképességű erőgépek vásárlását, 160—230 lóerős traktorok beszerzését teszi szükségessé, és pénzügyi helyzeténél fogva erre nem minden földművesszövetkezet vagy szövetkezeti társulás képes. Ezért ilyen gépeket elsősorban a gépállomásoknak kell majd megvásárolniuk és hasonló módon, mint kezdetben a szövetkezetek által igényelt talajművelőmunkákat elvégezniük, mert máskülönben a jövőben aligha beszélhetnénk a növénytermesztési munkák zömének komplex gépesítéséről. Adatok bizonyítják, hogy tavaly a szemeskukoricát adaptérrel felszerelt kombájnokkal 28 560 hektárról takarítottuk be Szlovákiában, tehát háromszor akkora területről, mint 1970-ben, s ebben a legjobb eredményt a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei érték el. A következő években egy-egy gabonakombájn idényteljesítményét a korábbi 128-ról 180—250 hektárra kell emelnünk. S ezzel párhuzamosan a cukorrépa gépi betakarításában is előbbre kell jutnunk. Ebben nagy feladat hárul a gépállamások dolgozóinak népes táborára. Szlovákia 35 gépállomásának 258 munkahelyén ugyanis 7500, az öt állami gépjavítóüzemben pedig 960 szakember serénykedik. Feltételezhető, hogy ez a nagy szakgárda erejét megfeszítve ugyancsak azon lesz, hogy mezőgazdaságunk minél jobban, eredményesebben teljesíthesse a társadalom által, vele szemben támasztott követelményeket. Hoksza István t
