Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-08 / 14. szám
i 1У ГкОЧ£01Ю1 ttizefoe*MÜKUKAC Már több ízben hallottunk a műkukacról, vagy pontosabban szólva: a műanyagkukacról. Egyes „előregyártóit“ — vagyis teljesen kész — műkukacot néhány külföldet Járt horgásztársunk hozott is magával. Most a Szovjetunióból kaptuk az érdekes hírt: ott is megjelent az üzeletekben a műkukac, méghozzá tubusban. A tubusból a benne levő kukacszínű műanyagot ki kell nyomni (akár a fogkrémet), majd a rövid ideig nyúlós és alakítható anyagból kézzel lehet a kívánt hosszúságú és vastagságú gilisztát kialakítani. (Szovjetunió) VÉGRE . .. A nyugat-németországi Naab folyó mellett létesített hőerőmű hűtővize jelentősen felmelegíti a folyó vizét. A behelyezett pontyivadék ennek hatására oly gyorsan fejlődik, mint a kedvező fekvésű tógazdaságokban. Végre egy üzem, amely nem pusztítja, hanem gyarapítja a halállományt. (Fisch und Fang) A SZAJNA PARTJÄN Autóutat terveznek a Párizson áthaladó forgalom megjavítása érdekében. Az új út — a tervek szerint — a Szajna partján halad majd a városon keresztül. A Párizsi Sporthorgászok Egyesülete, amelynek 25 ezer tagja van, akciót indított annak érdekében, hogy az autóstráda (müút) építésével kapcsolatban a horgászok számára, végig a Szajna-parton, egy külön padkát építsenek, ami lehetővé teszi számukra a víz akadálytalan megközelítését. A pá- 3 rizsi horgászok eddig is so- ] kat szenvedtek a hajók jog- I tálán kikötésétől, ami sok helyütt megfosztotta őket területük használatának lehetőségétől. Ez a Szajnaparton végigvonuló horgászpadka: kitűnő ötlet, amelyet már régen meg kellett volna valósítani. (Liberation.) A compók és kárászok tanyája. (A szerző felvétele) Amikor a tavaszt hozó szellő lassan megmozdítja a nehéz sötét felhőket, melyekből az utóbbi időben már nem csillogó hópihék, hanem tavaszi eső szemerkél a tájra, kénytelen, kelletlen megindulnak más földrészek felé. Mögiilük ki-ki kandikál a napocska, hogy gyenge sugaraival simogassa az újraéledő természetet, új életet öntsön emberbe, állatba, növénybe egyaránt. A folyók, tavak jege mérgesen, pattogva repedezik, ilyenkor, hogy azután haragos robajjal, recsegéssel elvonuljon. Ezek után a folyók, tavak vize újra visszatükrözi az ég kék színét. A víztükörbe pajkosan kacsingatva szemlélik magukat a játékosan tovaszálló tavaszi felhők. A valamikor szép, fehér hótakaró szakadozott, piszkos göncre emlékeztet, amit a természet eldob, mert már nincsen rá szüksége. Lassanként ébred a természet is. Kidugja fejét a hóvirág, s a tavaszi szellő hatására meg-meg billenti fejecskéjét, mintha azt mondaná: ébresztő, már vége a lustálkodásnak, a semmittevésnek, kezdődik az új élet. A fák és a bokrok rügyező ágai visszaintenek, bizonygatva, hogy valóban úgy van. Ilyenkor azután nem fér a bőrébe a horgász sem. Fogja a horgászbotokat és azt a néhány trágyakukacot, amit sikerült kibányásznia, s az első zsákmány reményében elindul a vízhez szerencsét próbálni. Látja ám, hogy nem is ő az első. Már mások is kint settenkednek. Ügy látszik ők is megúnták a tétlenkedést. Örömmel üdvözli a régi ismerősöket, halásztársakat, s talán kissé irigy szemmel nézi, ha valakinek közülük sikerül bemutatni az idei első fogást, azt az egy vagy két darab tenyérnyi nagyságú keszeget. S amikor a körmünk alá megy a hideg, mert azért hideg van, hogy még a virgonc trágvanyűvek is görcsöt kapnak a hideg vízben, mi a parton olyan kis tábortűznél melegedve latolgatjuk, hogy mit is hoz majd ez az új horgászidény. Jobb, vagy rosszabb lesz-e mint az előző év. Szóba kerülnek a múltévi események s pirosra csípett arccal gondolunk a lassan, de biztosan közelgő meleg nyárra, abban reménykedve, hogy talán jobb lesz mint az elmúlt idény. Egyeseknek talán majd sikerül szép fogásokat, esetleg elvétve egy-egy kapitális példányt is bejegyezni a naplójukba. Ilyen beszélgetés közben egyszeresek segélykiáltás üti meg a fülünket. Felugrálunk guggoló helyzetünkből. Látjuk ám, hogy egyik társunk lubickol a jéghideg vízben. Mindannyian segítségére sietünk, mert bizonyára nem kellemes számára ez a koratavaszi fürdés. A vízből kikerülve azonnal szedi a sátorfáját, hogy minél előbb otthon legyen és jó forró rumos-, esetleg borosteával kúrálja magát, hogy komolyabb baja ne essék s a szó szoros értelemben megússza egy kis influenzával. AZ ÓVATOSSÁG SOHASEMART zért, ha csak egy mód van rá, ketten megyünk a vízhez. Így legalább segítséget várhat az ember, ha netalán bajba kerülne. A víznél sokszor a csekélységnek tűnő dolgokat sem lehet lebecsülni. Hogy érvelésemet igazoljam, azt néhány megtörtént esettel támasztom alá. Vannak közte olyanok, amelyek velem és társammal történtek meg, a többit pedig másoktól hallottam. Az egyik eset, amely könnyen tragikussá válhatott volna a jó halászhelynek mutatkozó három méter magas meredek part elég hosszú szakaszán történt. Ott lent épp hogy csak leülhettünk, de mi letornásztuk magunkat és vártunk a szerencsére. Pár méterre tőlünk, a már régebben alámosott part nagy robajjal belezúdult a vízbe. Elfehéredve tekintettünk egymásra, aztán szedtük a sátorfánkat és biztonságosabb helyet kerestünk. Ha ránk zúdul az a jónéhány köbméter föld, lehet, hogy egyhamar meg se találtak volna bennünket. A horgászok többsége a horognyelet horgászás közben egy tömb kettéágazó földbeszúrt tartőbotra helyezi. Ezeket a botokat gyakran látni a folyók mentén. Én is ilyen botokra szoktam rakni a nyeleket. Mivel szeretem a természetet, igyekszem a partmenti bokrokat nem elcsúfítani, ezért inkább száraz gallyat keresek, ami szintén megfelel a célnak. Egy alkalommal a szépen kihegyezett botot be akartam csobbanással már a vízbe esett és benne lubickolt. Szerencsésen megúszta, csupán a karórája szorult háromhetes gyógykezelésre. Egy horgásztárs mesélte, hogy mi történt vele az elmúlt idényben. Társával kint voltak halászni. A mélyebb víz a parttól kissé távolabb kezdődött. Mivel oda nem sikerült neki bedobni a horgot és a szélén csak húszharminc centiméteres vízre számított, úgy gondolta, néhány métert belegázol, ahonnan biztosan a kívánt helyre dobhatja horgát. De hát az ördög tudja, mit rejt s mit nem magában még a sekély víz is. Alig tett néhány lépést az iszapban, süllyedni kezdett. Már térden felül állt benne. Önerejéből kikászálódni már nem tudott. Ijedten hívta segítségül társát, s közreműködésével sikerült kijutnia a kellemetlen fogságból. Talán nem volt „feneketlen“ mocsár, de minden esetre kellemetlen lett volna órák hosszat várni a segítségre, ha egyáltalán arra vetődött volna valaki. A leírt esetek, kis fürdés árán szerencsésen végződtek. Sajnos akadnak tragikusan végződő horgászatok is. A közmondás azt mondja: „Más kárán tanul az okos!“ tanuljuk ezért meg, hogy gyakran csekélységből is nagy baj származhat. S ha kimegyünk a vízhez ne feledjük el, hogy az óvatosság sohasem árt. ADAMCSlK FERENC, Šaľa (Vágsellye) r-KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT es HALÁSZAT |^| ind a nagyüzemi, mind a háztáji galambtenyésztök nagyrészében — a hagyományok alapján — helytelen módon, ládikákból hevenyészve összeállított sötét búvóhelyeket tartanak kedvezőnek a galambok fészkelésére. Mások viszont ennek ellentétes végleteként túlméretezett, vagy díszesen komplikált bejárókkal, rácsozott szerkezetek be- és kiemerény a hozzúfüzöt szaporulatemelkedést valóra váltotta. Előnyei: korszerű, egyenes vonalú, be’sőtere világos, könynyen betekinthető, kezelhető és tisztítható. Előállítása egyszerű és gazdaságos. Az eddig használt dupla rekeszű, vagyis páros rendszerűvel szemben — ide értve a most terjedő amerikai típust is — a legelőnyösebb, mert használata 20—25 ládát teszünk a polcra. A tojáson ülő szülőket az alsó fészekben levő fiatalok háborítani nem tudják, így a. tojások ürülékkel — bezápulásig — történő szennyezése, vagy összenyomása teljesen kizárt. A költőszekrény rekeszel, keretes drőthálós előtétek, ráfordítók rögzítésével helyhez szoktató, párosító ketrecként is használhatók. A rekesz magasKorszerű költőszekrény GALAMBOKNAK lésével nehezítik a tenyészpárok természetes mozgását és a fiókák nevelésének zavartalanságát. A dupla rekeszű és számos egyéb változatú — de nem kielégítő — költőhelyek használata után, a tenyészetek látogatásakor sikerült találnom olyan fészektípust, amely már évtizedek óta ismert volt, de a termelést a közölt hibák folytán körülményessé tette. Az ötlet adva volt, most már a költőhely formálása, egyszerűsítése és ideális méretezése után, a több évi gyakorlat tapasztalatait kellett értékelni. Az egyrekeszes, polc rendszerű, egy galambpár fészkelésére alkalmas költőtér, illetve többszintesen építhető köitőszek%-os kelési, illetve fiókanevelési többletet eredményez. A galambpár állandóan egy rekeszben tartózkodik és fészkel, ezzel a helykeresésből adódó tojástürés, fióka-taposás említést sem érdemel. A galambok fészkelése, illetve a tojások kikeltése, minden esetben a polcon történik. így az esetleges betolakodó idegent a polcon fészkelő a rekesz alsó terében támadja meg, tehát a fészek szétdulása nem következik be. A kikelt fiókákat — megerősödésük után — a polcról 8— 10 napos korukban a fászekládikával együtt a rekesz egyik alsó sarkába helyezzük. Ezzel egyidejűleg — az új nemzedék számára — bealmozott fészeksága és terjedelme a galambok párosodási aktusát is lehetővé teszi — ennek többsége ott zajlik le —, így a párok általi szétverésből adódó terméketlen tojások száma minimálisra csökken. A költőszekrérty előállítási költsége nem nagyobb a hagyományosénál. A lécből készített vázszerkezet oldal- és háti részeinek befedéséhez minden fa- és műanyag-hulladék felhasználható. Egyedül a polc és aljzatrészek gyártandók szilárdabb anyagból. A 4 mm-es farostlemez hulladék is alkalmas rá. Farostlemez felhasználásakor ajánlatos 2X2 cm-es alsó lécmerevítőket szegelni, hogy a lemez az ürülék nedvességétől ne vetemedjen. A járótér és a ^---------1 Ä: 1 ^— 7. SZÁM 1972. Április 8. • A TARTALOMBÓL Korszerű költőszekrény galamboknak Növendékjércék takarmányozása ♦ A tojás jó minőségű legyen! A szervezeti életről járási szinten Jó tudni ♦ Légyesata Angliában A kereslethez igazodni kell © Egy lelőtt nagykakas szomorú sorsa © Turjánok—varsák— Waidmannsheil A Látogatás egy hálókötő üzemben A Külföldi vizeken A Az óvatosság sohasem árt fészekfenék nem lehet csúszós felületű. A költőtér aljzata és polcrésze végleges rögzítéssel, vagy az alsó lécpántok rászegelésével, kihúzható. Az eleje — homlokzata — teljesen nyitott lehet. A veszekedésre hajlamos, könnyen ingerlödö fajták esetében kedvező a rekeszek homlokzatát 20—30 cm széles síklapú előtétekkel részben takarni. Ez esetben 20 cm széles, de teljes magasságú bejárónyílást kell hagyni. A fenék- és a jobb oldali oldalrészhez 4—5 cm-es ütköző tipliket szegelünk, amelyhez az előtét lapokat, szegből készített ráhajtókkal erősítjük fel. Előtét használatához a költőszekrény mélységét 15 cm-el kell növelni, hogy az így képződött párkányrésszel a galambok berepülését és a polcra történő felugrását megkönnyítsük. Galambfajtáktól függően egyegy rekesz, a rajzon közöltek szerint 40X40X50 cm méretre készítendő. A magasságának minden esetben 50 cm-nek kell lennie. A polc 50X25 vagy 40X20 cm méretű lehet. A költőszekrény a jól méretezett fészekiádika fontos kiegészítője. Ugyancsak hulladék lécből és farostlemezből állíthatjuk össze, galambpáronként kettőt számítva (rajz). Az elkészült költöszekrényt és fészekládákat frissen oltott mésztejjel történt alapos fertőtlenítés — meszelés — után használatba vehetjük. Az egyrekeszes polcrendszerű költőszekrény bármilyen, akár lépcsőzetes alakban is összeállítható, így a padlásterek hajlási szögei előnyösen beépíthetők. Nagyüzemi használata 20—30 páros tenyészblokkokban a közölt előnyöket mindenben igazolta, de igazán csak az a kistenyésztő tudja nagyra értékelni, aki a nap 8—10 óráját galambjaitól távol tölti el. CSAPÖ ZOLTÁN A kisebb baleset szerencsésen végződött, de arra késztet, hogy most az idény elején néhány sort írjak az elővigyázatossságról, hiszen a baj hamarabb megvan, mint ahogy a szerencse beköszönt. Az idősebbek talán jobban ügyelnek magukra a víznél, de vannak fiatalok, akik tüzes fejjel olyan dolgokat müveinek, amitől az ember haja égnek áll. Sokszor az elővigyázatosság ellenére is baj történik. Igaz sok esetben aránylag szerencsésen, egy kis fürdés árán megússza az ember, de tragikusan is végződhet a dolog. Itt utalok a horgászok néhány éve lezajló tragédiájára a Dunán. Tudjuk, hogy legtöbbször ott várhatunk jó fogást, ahol mély a víz, és elég távol a part, s ez gyakran valamilyen veszélyt rejteget. Eszúrni a partba, de mivel az száraz volt, a nyomás hatására eltörött, s akaratom ellenére kényszerfürdőt vettem. Ez szerencsére nyáron történt, amikor a ruhaszárftás nem okozott gondot. Alsónadrágban több volt ugyan a szúnyogcsípés, de azt a horgászok máskor is hősiesen elviselik. Egyik ismerősöm velem jött halászni. A víz áradt. Tudtam, hogy ahol horgot vetettünk, mindjárt a part közelében, nagyon mély a víz. Forgók alakultak rajta s mint áradáskor szokás, a folyó sok szemetet hozott magával. A horgokat gyakran ki kellett szedni, hogy megtisztítsuk a szeméttől. Társam egy ággal igyekezett ezt megelőzni. Éppen figyelmeztettem, hogy vigyázzon, mert alámosott parton áll, de közben nagy
