Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

4 Növendékjércék takarmányozása Dr. S. J. Síinger, a Guelphi Egyetem tanára a Shaver cég által rendezett előadássoroza­ton a jércék takarmánykorlá­tozott nevelésével kapcsolatban 10 pontban foglalta össze meg­állapításait: 1. A korlátozott takarmányon nevelt jércék 5—10 nappal később kezdik a termelést és ugyanakkor soványabbak is, mint szabadon takarmá­­nyozott társaik. 2. A takarmánykorlátozás kő vetkeztében kevesebb az apró tojás és a tojóidőszak alatti elhullás. 3. A korlátozott takarmányon nevelt tojók életükben mint­egy 2,4 kg takarmánnyal fogyasztanak kevesebbett. 4. A takarmánykorlátozás nö­veli a szeptember és január között keltetett jércék to­­jástermelését. 5. A takarmánymennyiség kor­látozását 23 hetes korig, il­letve 10 százalékos terme­lésig kell folytatni, aszerint, hogy melyik következik be hamarabb. Ha az állatok teljes takarmánymennyiség felvételére már hamarabb kapnak lehetőséget, a súly­lemaradást bepótolják és takarmánymegtakarltás nem lesz. 6. Ha a takarmányt nem meg­felelően osztják ki az álla­toknak, vagy nem elegendő az etetési férőhely ahhoz, hogy minden állat egyszer­re ehessen, ez egyenlőtle­nül fejlett állományt ered­ményez. 7. A korlátozott takarmányon tartott állatokat el kell lát­ni kavicsgrittel (emészthe­tetlen grittel), mégpedig hetenként 100 állatra szá­mítva 0,5—1,0 kg-mal, amit a takarmány tetejére kell egyenletesen szórni. Ha a grittet szabadon etetik, az állatok túl sokat fogyasz­tanak. 8. A korlátozott takarmányo­zással együttjáró probléma az alom elnedvesedése, amely egészségügyi gondo­kat okozhat. Betegség idő­tartamára a korlátozott ete­tést fel kell függeszteni. 9. A takarmánykorlátozás ma­gas nyersrost- és alacsony energia tartalmú takarmá­nyozás esetén rendszerint nem mutatkozik gazdasá­gosnak. 10. A „Skip a-day“ etetési mód­szer egyszerű, kevésbé mun­kaigényes és a legtöbb eset­ben eredményesebbnek mu­tatkozott. Skip-a-day rend­szerű etetésnek nevezik a takannánykorlátozásnak azt a módját, amikor a két nap­ra szánt takarmánymennyi­séget egy napon adják az állománynak, és másnap nem etetnek.) Az előadó szerint az egyes telepeken kidolgozott és ott jól bevált takarmányadagolás má­sok részére csak irányadóul szolgálhat. A takarmányok bél­tartalma kisebb-nagyobb mér­tékben eltérő, és az állatok energiaigénye is változik a kü­lönböző hőmérsékleti körülmé­nyek között. Azt tanácsolja azért, hogy a takarmányadagok helyes meghatározása érdeké­ben rendszeresen, de legalább kéthetenként próbamérést kell végezni az állomány egyedei­­ből, és ennek eredményekép­pen növelni vagy csökkenteni a takarmányadagokat aszerint, hogy a mért állatok súlya meny­nyiben tér el a tenyésztő által előírttól. A takarmányozási programtól függetlenül a szeptember és ja­nuár között keltetett jércék részére a világítási program pontos betartása is szükséges ahhoz, hogy a jércék tojásai a termelési időszak folyamán maximális súlyúak legyenek. Az ellenőrzött világítás egyma­ga nem csökkenti az állatok testsúlyát és zsírképződését és nem eredményez takarmány­­megtakarítást sem. Az előadó szerint a ketreces előnevelés az idő előrehaladtá­val mind nagyobb szerepet ját­szik. A ketrecben a növendék jérce mozgási lehetősége kicsi, ezért energiaszükséglete is ke­vesebb, s speciális takarmányt és takarmányozást igényel. N. S. A tojás jó minőségű legyen! Bárhol is értékesíti a tojást a háztáji baromfitartó, arra kell törekednie, hogy az tetsze­tős és jó minőségű legyen. A tetszetősség azt jelenti, hogy feltétlenül tiszta legyen a héj s trágya, sár ne csúfítsa. A to­jás mosása helytelen: a szeny­­nyes vízzel a tisztát is össze­kenjük, másrészt a mosóvízzel leoldjuk a tojásról a kiszára dást gátló védőréteget. A tojást válogatva célszerű értékesíteni, külön az aprób­bakat és nagyobbakat. A na­gyok közé kevert aprótojás fel­tűnő. A tisztaságra vonatkozó kö­vetelményeknek eleget tud ten­ni a baromfitartó, ha jói almo­zott ólban tartja tyúkjait, a ba­romfiudvar talaját megóvja az elsárosodástól s rendszeresen cseréli a tojófészekben levő almot is. Ez esetben is csak akkor számíthat tiszta héjú tojásra, ha elég fészket vagyis ötnek-hatnak egy egyedi fész­ket bocsájt rendelkezésére. Ha kevés a tojóhely és sok tyúk kénytelen egy-egy fészekre jár­ni, akkor nemcsak szennyezik, össze is törik a tojásokat. A tojás tisztaságát azzal is óvhat­juk, ha napközben többször szedjük össze a tojást. A háztájiból eladásra kerülő tojások többsége friss, hiszen a rendszeresen értékesítők na­gyobb állományokat tartanak, nem kényszerülnek arra, hogy hosszú időn keresztül gyűjtő­­gesssék a tojást. Mégis sok a panasz rájuk. A frisseséggel kapcsolatban nem az a fő ki­fogás, hogy üreg a tojás, hanem hogy meleg konyhában, nem ritkán kemence mellett, zárt kosárban tartják-tárolják s a meleg, zárt helyen bizony könnyen megromlik. Különösen könnyen romlik a repedthéjú tojás. Héjrepedés akkor fordul­hat elő, ha a tojást ritkán sze­dik össze a fészkekből, vagy ha egyébként is gyenge a héja. Sokan vödörbe gyűjtik a tojást, pedig a fém edény erre nem alkalmas. Rázós úton a rosszul csomagolt tojáshéj szintén meg­repedhet, jégzsinórja el is sza­kadhat. A jégzsinórszakadt to­jást nevezik úszónak, az ilyen tojás sárgája néhány nap alatt a héjhoz ragadhat. A hosszú ideig vagy túlságo­san száraz levegőjű helyiség­ben tárolt tojás bár nem rom­lott, de apadt lehet s ez is mi­nőséghiba. Ha valamilyen ok miatt úgy véli a baromfitartó, hogy a tojás, amit értékesíteni akar, csökkent minőségű, in­kább használja el saját háztar­tásában, ne vigye a felvásárló­hoz, a piacra. A vevő ugyanis, akit az előző vásárlás alkalmá­val csalódás ért, legközelebb nem vásárol szívesen. Ma már a háztáji baromfitar­tóknál is megteremthetők a kiváló, friss tojás termelésének feltételei. Aki értékesítés cél­jából termeltet tyúkjaival to­jást, ügyeljen arra, hogy csakis kifogástalan árut szállítson. Az ilyet vásárolják szívesen a ke­reskedők és a háziasszonyok. —s-Az ilyen fészekben tiszta marad a tojás. c * Látogatás egy háláktttl üzemben Már a harmincas évek óta hobbym a halászat. Kamasz ko­romban számtalan lehetőség nyílt arra, hogy a kanyargós, csöndes folyású Feketevíz, ille­tőleg a szőkevizű Kis-Duna partján tanyázzam. Gyakran vittem elemózsiát édesapámnak, s az meg szíves-örömest nyitot­ta meg számomra a halászat rejtelmeinek kapuját: megta­nulhattam a bűvös halfogás megannyi fortélyát. Vízközi ember lévén, sok­mindent megfigyeltem. Többek között azt is, hogy a Kis-Duna alsó szakaszán „vizet szövö­gető“ kolárovoiak (Gúta) ha­lász-szerszámai kissé elütnek a miénktől. Az övéik a sebesebb folyású, mélyebb vizű Kis-Duna sajátosságaihoz igazodtak. Te­herbíróbb emeltyűt használtak. A hálójuk meg jóval öblösebb volt, amelyből nehezebben sza­badulhatott a pikkelyes. Egy szó, mint száz: mesterségbeli tudásban a kolárovoi halászok iölénk magasodtak. Boszorká­nyos ügyességüket főleg a háló­kötésben kamatoztatták; ebben szinte utánozhatatlanoknak bi­zonyultak. TŰL A HAGYOMÁNY­TISZTELETEN . . . Egynéhány éve hallottam elő­ször, hogy „gyárilag“ készíte­nek hálókat Kolárovou (Gúta). No majd egyszer... ha szerét tehetem, hát csak meglátoga­tom a hálógyáriakat... De a látogatás bizony el ei maradt. Valahogy nem jött ki a lépés, hegutóbbi alkalommal azonban nem tágítottam: úgy döntöttem — ha törik, ha szakad — be­nézek Gittára, s amint mondani szokás: egy csapással két le­gyet ... 1 Ám ezúttal a szerencse nem szegődött teljesen mellém... Szóval a gútaiak nem dobták sutba az e téren kialakult sok évtizedes hagyományaikat a ki­alakuló új, szocialista társadal­mi rendszerben. Sőt, iparsze­­rűen űzik azt, amit á múltban kezdetleges eszközökkel, kez­detleges módon végeztek. Vajon kié lehetett az ötlet? Kié a gazdag hagyományokra alapozott kezdeményezés ... ? Ezt bizony nem firtattam. Any­­nyit azonban megtudtam, hogy a Nové Zámky-i (Érsekújvár) PLETATEX termelőszövetkezet termelési részleget létesített a halászat „fellegvárában“ — Kolárovou, ebben a fiatal vá­rosban. Nos, ez az, ami dicséretet ér­demel! Egyrészt azért, mert — bár kis termelőegység — mégis társadalmi szükségleteket elé­gít ki, másrészt erag közel har­minc nőnek nyújt egész éven át munka- és kereseti lehető­séget — helyben. Hagyományos szakismereteiket jól hasznosít­hatják az alkalmazottak, amel­lett, hogy jobbára a géjieké a szó. HÁLÓK — MINDEN VÁLTOZATBAN hálók egész skáláját készítik, 8 mm-estől 140 mm hálószem­­méretig. Az utóbbi években már nem a hagyományos fonal­ból, hanem kizárólag szintéti­­kus anyagból (szilon, chemlon) készítik a halászásra, élővad­befogásra, fóliasátrak szél el­leni védelmére, s sportcélokra alkalmas hálókat. A szintetikus anyagból készí­tett különféle hálók használati élettartama többszöröse a ha­gyományosnak. Például egy szi­­lon-halászható — feltéve, ha nem köves, akadós a mederfe­nék — négy öt évig is eltart­hat. dő szőnyegek nyelik el a lép­tek zaját. A szőnyeg-frontra is betört a divat. Sokan vásárolnak ma már kézi szövésű, polypropylén szőnyeget. Hogy miért? Köny­­nyebben tisztíthatók, sokkal tartősabbak. Színük kombinált, fiatalos, üde. Amire érdemes odafigyelni! PLETATEX kolárovoi üzem­­részlege a lakosságszolgálat színvonalának javítása érdeké­ben egyéni rendeléseket is fel­vesz, méltányolva a rendelők saját javaslatait 320 cm szé­lességig — a hosszúsági méret korlátlan. A rendelés leszállí­... Mint már az előbb emlí­tettem, Fortuna szekerének csak a hágcsójára léphettem. Vagyis a lehető legrosszabb időpontot fogtam ki. Osziné üzemrészlegvezető, már . éppen távozóban volt. Mégis szentelt annyi időt számomra, hogy „kutyafuttában“ tájékoztasson az üzemrészleg termeléséről. Többek között elújságolta, hogy nem panaszkodhatnak, munka akad bővon. Egyre-másra ér­keznek a rendelések a halász­egyesületektől, vadásztársula­toktól, sportszervezetektől, me­zőgazdasági üzemektől és egyé­nektől is. Az üzemrészleg fő termelési profilja: a hálókötés. Géppel, illetőleg kézileg. A különféle Szabó Erzsébet hálót javít. Ám nemcsak új hálókat gyár­tanak. Elfogadják a javításra szoruló hálókat is, mert köztu­dott, hogy a kontármunka meg­bosszulja magát — visszaüt, mint a bumeráng. Vagyis, a hálótulajdonosoknak jobban ki­fizetődik, ha a javításra szo­ruló hálóikat szakavatott ke­zekre bízzák. A szakértelemhez itt lelkiismeretesség is párosul. Mert a minőségi munka a ter­melőszövetkezet márkája. A márkás árúk meg az illető szö­vetkezet, vagy üzemrészlege jó hírnevét öregbítik. Erre vall az is, hogy már külföldi megren­delésekre is dolgoztak. S most megint számítanak rá. DIVATOS SZŐNYEGEK, SZATYROK Manapság forradalmasodik a lakáskultúra. Még ott is sző­nyegeket használnak, ahol az­előtt soha, még rá se gondol­tak. Futja már a keresetből az ilyesmire is. Falvainkon süppe-A takarmány fölösleges szennyezését és pocsékolását akadí lyozza meg az ilyen házilag elkészíthető etetoláda. —ku­tasának határideje: 2—6 hónap. Ha a kedves olvasó úgyneve­zett „necc“ bevásárló táskát vesz a kezébe — amely ma már szilonból vagy chemlonból ké­szül — nem is tudja, hogy azt az ügyeskezfi, végtelenül szor­galmas gútai asszonyok kötik — a legtöbb esetben. Tetszetősek ezek a szatyrok, praktikusak, mert üresen kis helyet követel­nek, ugyanakkor nagyon tartó­sak, szinte elszakíthatatlanok. S aránylag olcsók! A Pletatex kolárovoi üzem­részlegének asszonyai — bár nem a legideálisabb környezet­ben serénykednek — vállalt feladataikat becsületesen telje­sítik. Fáradozásukat minőségi árúk fémjelzik. Tudják: a Ple­tatex nem csupán egyszerű név, szövetkezetük neve. Sokkal több annál. Pletatex — minőségi márka. Minőségi árú' hírnév­­öregbitő Minőségi munka: kor­követelmény Becsület dolga! N. KOVÁCS ISTVÁN Pihenő, száradó hálók..«

Next

/
Thumbnails
Contents