Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

10 SZABAD FÖLDMŰVES — Ez a megbomlott hegyi vihar ve­szélyt rejt magában — ordítja fülem­be Jurij barátom. — Bújjunk el amoda — és egy kis barlangszerü nyílásra mutat, amelyet eddig észre sem vet­tünk. A vihar dél felé megszűnt, sűrű pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Ez jó jel. Lassan majd kitisztul az ég — tűnődtünk el — miközben féle­lem lett ra|tunk úrrá, mert elvesztet­tük a tájékozódást. Halljuk, hogy alattunk zörgés tá­madt. Figyelünk. — Ök azok! — hebegem vacogó fogakkal, — a vadkecskék! — Igen, ők azok, s ez igen jó, mert megmutatják a lefelé vezető utat. A hótakarón tisztán látjuk a csorda patanyomát. Lassan megkíséreljük a lejutást. Mintegy négy óráig tart a visszavezető út. A köd lassan oszladozik. Sátorunk körvonalait már látjuk a völgyben. A varjak százai keringenek körütötte. Utálatos madarak ezek, mindig rosz­­szat jelentenek. — Ott vannak — nézd csak — súg­ja felém Jurij. Ott lent, az alatt a sárga hegyfal alatt. Arra lorditom a fejem s a hegyfai alatt valóban ott áll az egész csorda. Gyönyörködünk a hegyóriások ne­mes állataiban. Megfeledkezünk a fá­radalmakról, melyeket el kellett vi­selnünk, hogy ilyen közelről láthas­suk őket. Távolabb, egy kiemelkedő szirten áll a csorda vezetője, a ha­talmas bakkecske, fején impozáns méretű szarvakkal. Az a bizonyos bak, amely hajnalban fogadott en­gem. Méltóságteljesen, magabiztosan áll a vártán. Gyönyörűen ívelt nyaka és feje szinte elbűvöli az embert. — Már nem szabadulsz — mondom magamban és óvatosan megcélzóm. Ebben a pillanatban a völgyet óriá­si robaj remegtette meg. Önkéntele­nül a sziklához lapulok. Néhány mé­terre tölünk kőlavina zúdul alá. A völgyből sűrű pprfelleg száll a he­gyek ormai felé. Kénes szag üti meg az orrunkat. A szivem megdermedt. Ott ülök az egyik kőbálvány mellett és mozdulni sem tudok. Alant, egy kőhalmazon holtan fekszik a hegyek büszke őrzője, a hegyikecskék veze­tője, az én királyi bakom. — Tragédia, mondom Nyikolajnak, amikor kezembe adja az óriási szarvakat, amelyek röviddel ezelőtt még ott díszelegtek a bak fején. — Igen, tragédia — mondja az öreg hegyi vezető. A legszebb kecske­bak volt, s kiskorától ismerem. Az altáji knszáli kecske szarvának jellegzetes alakulása. * Oškvarek elbeszélése nyomán jKucsera Szilárd felvétele) *rta; Andrej Rišťíovský Vadászzsákmány? Trófea? Talán annak is nevezhetnénk a gyönyörű szarvakat, amelyeket emlékként ott­honomban őrzök, ha nem fűződnének hozzájuk tragikus körülmények. A Zub Szufrudzsu őriáshegy meg­mászása után az este széttárta pa­lástját a vidékre, s a mi kis tanyánk­ra is; Pihenőt tartottunk. A üoyibaj- Ülgen égbetörö csúcsain a lenyugvó nap sugarai ezer színre bomlottak. Sátrunkat százeves fenyőfák árnyé­kában ütöttük fel. Alattunk zöld sző­nyegként rétek futottak, amelyek szé­le felért a hegyek lábához. A tűz körül ültünk és beszédbe elegyedtünk karacsevl barátainkkal. — A vadkecskék után érdeklőd­nek? Megmutathatom őket, — mon­dotta Nyikolaj Kondratievics, öreg hegyi vezetőnk Ismerek egy völgyet a Muszat-Csen nyugati oldalán, aho­vá, ezek az állatok csoportosan le­gelni járnak. Az erdőkben elcsitult a madarak csevegése, halk sóhajok keltek szárnyra és az erdők hatalmas faőriásai éjjel beszélgetésbe kezdtek. — Itt az ideje, hogy aludni tér­jünk — mondotta vezetőnk. — Ha látni akarják a hegyi vadkecskéket, már pirkadat előtt ott kell lennünk a hegy hóval borított hágóján. Az éj csendes volt. A hegyek gerince felől hideg áramlott le Az égen a csilla-1972. április ' 8. Ismét új könyvekkel gazdagodott könyvpiacunk. A MADÄCH KÖNYV­KIADÓ révén megjelent legújabb könyvkiadványok már beszerezhetők a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. ★ Szabó Pál: NYUGTALAN ÉLET (önéletrajz) A szerző önéletrajza áttekintést nyújt családja, faluja múltjáról és je­lenéről, keresi azokat a mozzanato­kat, amelyek meghatározták életpá­lyáját és összegezését adja mindan­nak, amit a paraszti életben meglá­tott kalandos és viharos pályája nyo­mán. Ez a könyv a háromkötetes új kiadás első könyve. Ara: 28,— korona. ★ Jiŕí Marek: BOLDOGKOR E könyv szereplői emberek és automaták, illetve automata emberek és emberautomaták. Az író olyan jelenséget vetít a jövőbe, melynek nyomai már felismerhetők, de kimutatni csak erős nagyítással lehet, figyelmeztetni rá, elriasztani tőle, eleve védekezni ellene csak akkor lehet, ha végső fejlődésének alakjában leplezzük le. Az írónak sikerült a filozófiai mon­danivalót izgalmas cselekménnyel ötvöznie, s ehhez érdekes és szellemes formai megoldásokat alkalmazott. Ára 14,— korona. ★ Jókai Mór: A LŐCSEI FEHÉR ASSZONY (regény 1 A Rákóczi-szabadságliarc várostrommal, árulással, a majtényi fegyver­­letétellel képezi e romantikus dráma történelmi kulisszáját. A regény fő­hőse, Korponayné, Géczy Julianna a valóságban is élő személy volt. Ára: 8,— korona. ★ Csák Gyula: BONTJÁK A KEMENCÉKET (írások a faluról) A szerzőt az a szándék vezette, hogy minél többet megtudjon és feltárjon a környező világunkról, de nem csupán a külsejéről, hanem a belsejéből is. Szaporítani akarja könyve segítségével azoknak a számát, akik nemes szenvedéllyel kutatják világunkat és életünket. Ára: 9,— korona. ★ Ozsvald Árpád: SZEKEREK BALLADÁJA (versek) A szerző legújabb verseskötete a csehszlovákiai magyai kólia-,mi egyik bíztató terméke. Ára: 5,— korona. ★ Lev Ginzburg: TÜLVILÁGI TALÁLKOZÁSOK A szerző bejárta Nyugat-Németországot, felkereste a fasiszta rendszer életben maradt „nagyságait“. E könyvben nyilatkozik Hitlerről a régi „harcostárs“, a volt titkárnő, Éva Braun nővére, a Führer és húga szerel­mének csendes szemlélője. Megszólal és kifejti véleményét Himmler veje, az újnáci párt egyik vezető embere, a nürnbergi perben elítélt Albert Speer, a náci fegyverkezési miniszter stb. ★ Lion Feuchtwanger: A HAMIS NERO j A szerző látszólag egy igen távoli kor problémáival foglalkozik ebben a regényében, holott valójában saját korának kérdéseiről szól. Tanulságos, de egyben szórakoztató olvasmány. Ára: 18,— korona. ★ Tatay Sándor: ESZTER ÉS A FAJDKAKAS (regény) A szerelemben mindig a nő választ — tartja a közhit. De mi történik akkor, ha egy olyan leányról van sző, akinél „minden fa tetején minden fa levelén“ szerelem virágzik? Aki, mint e regény Észtere, magába bolon­­dít sok férfit? Ezt megtujuk ebből a csiklandós meséből, melyben a nagy szerelmi lángok mögött egy pusztulásra érett világ haláltáncának kontúr­jai bontakoznak ki. Ára: 15,— korona. ★ Jókai Mór: SZERETVE MIND A VÉRPADIG Szertelenül csapongó fantáziával, káprázatos ügyességgel szövögeti, bo­nyolítja a mese szálait. Nem a történelem Ocskayját, Rákóczi villámát, majd árulóját akarta a szerző ábrázolni, hanem a férfit, akit szerettek, egészen a vérpadig. Ára: 40,— korona. z D LU N О z H ш ec ш Z (Л Z О z Három évvel ezelőtt 1969-ben alapították meg Galántán a honismereti múzeumot, az új­­gót stílusban épített valamikori Eszterházy kastélyban kapott helyet. Igazgatója ján Sokol elvtárs, akt két múzeumi dol­gozóval kezdte meg a gyűjtő­munkát. Ma már 3000 külön­féle értékes lelet, tárgy képezi a múzeum gazdagságát. A gyűj­tőmunka valójában még csak a kezdetén tart. de a kastély he­lyisége már megtelt a gyűjtött, múzeálls értékű tárgyak soka­ságától. A legrégibb és egyben a legérdekesebb tárgy égy óra­­szekrény, melyet Ismeretlen faragómíivész készített. A néprajzi részleg vezetője Skotnická Jolana, aki különös kedvteléssel foglalkozik a szőt­tesek és klvarrások gyűjtésével. Nagyon érdekes, aranyszállal kivarrott népviseletet talált Slovenský Grob községben. Sze­retett volna hasonló népi jel­legű viseletét gyűjteni a járás magyarlakta községeiből is, de kutatómunkája eddig ered­ménytelen. Népművészek munkált is gyűjtik. Különösen büszkék bá­rom gyűjteményükre. A šopor­­üat faragványokra, a Vlöany (Vágfarkasd) községből szár­mazó textilfestők munkáira, va­lamint azokra a díszítmények­re, melyeket a Sereden élő Hupka mester készített. A múzeum preparátora Val-kovics Gyula, aki szívesen fény­képez is, ha erre szükség van. Munkája nehéz, mert rendsze­rint a hiánycikkek közé tartoz­nak a preparáláshoz és konzer­váláshoz szükséges anyagok. Ennek ellenére már majdnem teljes az a gyűjtemény, mely a járás faunáját, állatvilágát hi­vatott bemutatni. Hamarosan hozzákezd a növények gyűjté­séhez is. Munkájának azonban határt szab a helyiséghiány. A múzeum dolgozói szívesen foglalkoznak a munkásmozgal­mi múlt emlékeinek összegyűj­tésével ts, Idejében kezdtek hozzá, így már jelentős mennyi­ségű anyagot gyűjtöttek össze. Ebben persze szerepe van an­nak is, hogy a járás munkás­mozgalmi múltja gazdag. Az összegyűjtött anyagból kiállí­tást rendeztek, melyet a múlt évben több mint 12 ezer láto­gató tekintett meg. Helyiség­hiány miatt a sládkoviöovoi (Diószeg) cukorgyárban kapott ideiglenes otthont a kiállítás anyaga. Honismereti kör sajnos nem működik a múzeum mellett. Ilyen köröket még nem szer­veztek sem a népművelődési otthonokban, sem az iskolák­ban. A CSEMADOK helyi szer­vezete azonban önként részt kért az ilyen irányú tevékeny­ségből. Tavaly egy régi falusi pitvar, konyha és szoba beren­dezését gyűjtötték össze. Az anyagot a múzeum munkatár­sai rendezték. A gyűjtőmunkát illetően kü­lönfélék a tapasztalatok. Mos­tov (Hidaskürt) községben nem fogadták szívesen a múzeum munkatársait. Matuškovo (Tak­sony) községben viszont meg­értették őket és a lakosok ami­ben tudtak, szívesen segítettek. Az egyéni gyűjtőkre joggal pa­naszkodnak a múzeum dolgo­zói, mert kimondhatatlan káro­kat okoznak. A legtöbb egyéni gyűjtő azt hiszi, hogy a járás egyébként sík területén minden valamire való dombocska „kin­cset rejt“ és ilyenkor „ásatási“ munkába kezd. Néhány év múlva már négy szakosztálya lesz a múzeum­nak. Történelmi és archeológiái gyűjtést is indítanak majd. A távlati tervek szerint 1975-ben két szakképzett dolgozóval bő­vül a munkatársak száma. Az egyik etnográfus lesz.. Hat milliő koronát biztosított a SZSZK kormánya saját költ­ségvetésből a múzeum fejlesz­tésére. Jövőre ebből az összeg­ből kezdik meg a kastély tel­jes átépítését és múzeummá való átalakítását. Néhány év múlva tehát a kastély, mely a felszabadulás után átmenetileg otthont adott a járási nemzeti bizottságnak, s jelenleg Is szá­mos hivatalnak ad helyet, ki­mondottan a honismereti mú­zeum céljait fogja szolgálni. BENYÁK MÁRIA MINDIG NAGYON BÜSZKE VOL­TAM, hogy ilyen rangos barátom van. Bizony, Batoniak vitte a legtöbbre közülünk. Néha összeakadtam vele, ahogy rohant egyik értekezletről a másikra. De mindig megállt, hogy ke­zet rázzunk és pár pillanatra elbe­szélgessünk. — Gyere már be egyszer a hivata­lomba, öreg cimbora, hogy végre jól kibeszélgethessük magunkat — invi­tált. — Ugyan, hogy is foglalhatnám le a te értékes idődet? — Ne bolondozz már, számodra mindig akad еду-két szabad percem. Ёп azonban nem siettem elfogadni a meghívást. De egy napon, amikor éppen elmentem a hivatala előtt, úgy döntöttem, hogy benézek. A titkárnő egy karosszékbe ültetett, mondván, hogy az igazgató úr nem ér rá. So­káig vártam, s már éppen el akartam menni, de akkor a titkárnő betessé­kelt. — /я/ de örülök, ülf le, foglalj he­lyet — üdvözölt a barátom. — Most legalább elbeszélgetünk. Igen, igen — sóhajtgaíott — azok voltak a szép napok. Bocsáss meg egg pillanatra... — ugyanis ekkor megszólalt a tele­fon. RÖVIDEN ELINTÉZTE a beszélge­tést, majd hozzám fordult: — Hol is tartottunk? — 0, hát a régi szép napoknál. — Igen, azok' voltak csak a szép idők. Ifjúságunk szép napjai, nem igaz? Várjál már egy pillanatra, azon­nal jövök. Ekkor már elég sokáig volt távol. Aztán visszajött, ismét kiment, majd újból visszatért. — Igen, semmi sincs ami a régi szép napokhoz jogható, mikor még fiatalok voltunk — mondta, isten tud­ja hányadszor, aztán megintcsak ki kellett mennie a titkár-szobából. VÁRAKOZÁS KÖZBEN ELALUDTAM, és nagyon éhesen ébredtem, de sze­rencsémre volt nálam egy szendvics. A titkárnő készített hozzá teát. A kö­vetkező szunyókálás után egészen el­veszítettem az időérzékemet. Nem tu­dom, meddig ülhettem ott, de a sza­kállam sarjadzásából ítélve jó ideje lehetett már. Aztán felpattant az ajtó, belépett egy férfi, és letelepedett az íróasztal mögött. Ekkor rám esett a pillantása. — Hé, mit keres maga itt? — Batoniak igazgató úrra várok. — Nem ismerek semmiféle Bato­niak igazgatót. Itt én vagyok az igazgató. NEHÉZKESEN ÁLLTAM FEÍ a ka­­rosszékböl, és lassan az ajtó felé in­dultam. Ahogy áthaladtam a kis elő­szobán. észrevettem, hogy már a tit­kárnő is új. gok milliói szórlak szét fényüket, s a hold megvilágította az ezer méter magasságban trónoló hegyóriásokat. Amikor a felkelő nap első sugarai megsimogatták arcunkat, dideregni kezdtünk, mert a hideg kegyetleneb­bé vált. A nyárból ugyanis az örök télbe léptünk. Szakadékon kell áttornásznunk magunkat. Minden mozdulatot óvato­san, megfontoltan teszünk meg. Mint­egy két méterre felettem fenséges mozdulatlanságban áll egy hatalmas vadkecske-bak és szemeiből vészjósló íenyegtés lövell felém. Pillanatokig némán meredtünk egymásra. О az ég­betörő hegyek őrzőjének méltóságos komolyságával, én a félő ember szo­rongásával. Ebben a pillanatban a bak lábaival mérgesen a hegybe túrt, fúvó hangot hallat, az orrcimpái ki­tágulnak, majd hihetetlenül kecses és impozáns ugrással eltűnik. Fellélegeztem. Kis hegyi tisztáson fekszem és izgatottan kapkodom a levegőt. A hegygerinc elhagyatott. A hómező szélén tisztán láthatók a megzavart csorda patáinak nyomai. A levegöréteg megmozdult. Vihar támadt és a villámcsapások egymást követték. A Muszat-Cseri hegy szinte inogni látszott a sűrű villámverésben. A völgyek visszhangozták ezt az égi zenebonát. Kaukázusban

Next

/
Thumbnails
Contents