Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES i 1972. április 8. CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesitésével Demokráciánk dicsérete néhány gondolat és észrevétel SZÖVETKEZETEINK JÄRÄSI KONFERENCIÁJÁRÓL A Kelet-Szlovákiai Vasmű kultúrháza már­cius 24-én és 25-én két napon át látta vendé­gül a Košice-vidék járás szövetkezeti dolgozói­nak csaknem 400 küldöttjét és a konferencia vendégeit. Ezen a konferencián számumra, de lehet, hogy sokak számára is szinte jelképpé rögződött, hogy hazánk legnagyobb kohóipari üzemének kultúrházában tanácskoztak a föld­művesszövetkezetek küldöttei, a munkásosztály és a szövetkezeti földművesek egységet szim­bolizálva. Összejöttek, tanácskoztak, értékelték eddigi munkájukat, kicserélték tapasztalataikat, meg­vitatták az új szövetkezeti törvényjavaslatot, nem rejtve véka alá észrevételeiket és meg­jegyzéseiket. AZ ELEVENRE TAPINTÓ FÖBESZÄMOLÖ A konferencián — a napi­rendi pontok jóváhagyása után — Matej Repej mérnök, a Me­zőgazdasági Termelési Igazga­tóság vezetője emelkedett szó­lásra. Tartalmas, a problémák elevenére tapintó és a részlet­­kérdések aprólékos elemzését sem nélkülöző beszédében név szerint sorolta fel az egyes munkaszakaszokon gyenge eredményt felmutató szövetke­zeteket. összehasonlította ered­ményeiket a jobb és a kitűnő termelési sikereket elérő üze­mekkel, s ugyanakkor elemezte a hiányosságok okait is. A nyílt, őszinte hang, mely nem szándékozott elkendőzni a vezetésben mutatkozó hiányos­ságokat sem, nagy hatással volt a küldöttekre. A nyíltság vi­szonzásaképpen a vitában fel­szólalók is kertelés nélkül tár­ták fel hiányosságaik általuk feltételezett és megállapított okalt. Ez az őszinte hangvétel vörös fonálként húzódott vé­gig a konferencia egész tanács­kozásán. A föbeszámoló a járás szövet­kezeteinek munkáját, termelést eredményeit tárgyilagosan ér­tékelte, aprólékosan foglalko­zott a járás földművesei előtt álló legközelebbi feladatokkal. Felemlítette, hogy a járás szö­vetkezetei az elmúlt esztendők során komoly eredményeket ér­tek el a nagyobb termelési egy­ségek kialakítása, a szövetke­zetek és.szerű egyesítése terén. A szövetkezetek száma a járás­ban az egyesítés folytán 89-ről 70-re csökkent, s ennek követ­keztében a szövetkezetek által megművelt földterület átlaga 669-röl 876 hektárra emelke­dett. A mezőgazdasági termelés fejlődését igazolja az a tény is, hogy a szövetkezetek VII. kong­resszusa óta eltelt idő alatt a mezőgazdasági nyerstermelés 25 százalékkal, az árutermelés pedig 34 százalékkal emelke­dett. EREDMÉNYEK ÉS HIBÄK A növénytermesztés terén a járás szövetkezetei nem egy si­kert könyvelhetnek el. Döntő fordulatot sikerült elérniük ga­bonafélék és az őszi repce ter­mesztésében, s feljavult a szán­tóföldi takarmányok összetéte­le. A föbeszámoló szerint azon­ban nem lehetnek elégedettek a terimés takarmányok ter­mesztésének színvonalával, s hibának számít a zöldségterme­lés csökkenése, mivel jelentős Ipari központot kell ellátni friss zöldséggel. Ugyancsak aggasztó a cukorrépa termesztésben mu­tatkozó stagnálás, nembeszélve arról, hogy cukorrépát takar­mányozási célokra alig ter­mesztenek. A gyümölcstermesz­tés terén sem érték el a felté­telezett eredményt, habár a szőlőtelepítésben szép sikereket mutathatnak fel. Az állattenyésztés vonalán, sikerült a tehenek hasznossá­gát átlagban csaknem 800 liter­rel növelni. Ezáltal a tej áru­termelésében 14 millió literes növekedést mutathattak fel. Si­került tehát a járás tejtermelé­sében állandósult hiányt „szé­píteni“. A tehenek tejhozamá­nak növelésében azonban átütő javulást mégsem sikerült elér­ni, s a tehenek állományának számát sem tudták lényegesen bővíteni. Ezt az üszönevelés alacsony színvonala, valamint a tehénállomány gondozásának egyáltalán nem kielégítő mun­kafeltételei okozzák. Hibának róható fel az is, hogy az állat­­tenyésztési termékek, elsősor­ban a sertéshús és a tej eladási kötelességét az év folyamán nem teljesítik egyenletesen. A feltárt hiányosságok alap­ján az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatai között a munka termelékenységének fo­lyamatos növelését és a jobb munkafeltételek kialakítását tűzték ki célul, főképp a szarvasmarha tenyésztésben, el­sősorban pedig a tehéntenyész­tés szakaszán. Korszerűsíteni kívánják az eddig alkalmazott hagyományos takarmányozási rendszert. Új tehénistállókat akarnak építeni, ahol a leg­újabb technológiát sikerrel le­het majd alkalmazni. A beszámoló foglalkozott a munkaerő kérdésével, a szak­emberek képzésével és komoly hibaként jelölte meg, hogy a főiskolai végzettséggel rendel­kező mezőgazdasági szakembe­reknek csupán egy elenyésző hányada dolgozik a termelés­ben. Nehéz a fiatalok megnye­rése is a mezőgazdaságban vég­zendő munkára, hiszen a járás területén levő ipari üzemek rengeteg munkaerőt vonnak el kedvezőbb kereseti lehetősé­geik és az egyéb előnyök nyúj­tása által. E téren a mezőgaz­dasági üzemeknek még sokat kell tenniük, hogy a fiatalok számára vonzóbbá tegyék a mezőgazdasági munkát. Elegen­dő példa akad a járásban, amely bizonyítja, hogy néhány szövetkezetben, mint Nová Bod­­va (Üjbődva) és Seiía (Szinye), valamint még néhány szövetke­zetben nem probléma a fiata­lok megnyerése és megtartásuk a mezőgazdaságban. Igaz, hogy e helyeken már csaknem az ipar színvonalán tudnak fejlő­dési és érvényesülési lehetősé­geket biztosítani a fiataloknak. SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE Abban, hogy a mezőgazdaság az ötéves terv komoly felada­tait sikeresen teljesíthesse, nagy szerep hárul a népgazda­ság többi ágazata által a mező­­gazdaságnak nyújtott szolgál­tatásokra is. Elsőrendű feladat a szolgáltatások feljavítása. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat részéről feltét­lenül meg kell javítani a gabo­na átvételének időbeosztását és jobban kell megszervezni a mű­trágyák, valamint a jó minő­ségű keveréktakarmányok szál­lítását. A járás mezőgazdasági üze­mei bíznak abban, hogy minő­ségi javulás áll be a gépállo­mások munkájában a növény­­védelmi munkák, a gépjavitá- t sok, a műszaki segítség, vala­mint az istállók gépi berende- • zéseinek szerelése és karban­tartása terén. Nagyobb segítséget várnak az előbb említett szervezetektől az agrokémiai központok felépíté­sében és üzemeltetésében, ter­mészetesen a mezőgazdasági üzemekkel szorosan együttmű­ködve, hogy ezáltal mihama­rább kiküszöböljék a műtrá­gyák és a növényvédő vegysze­rek elosztásában eddig fenn­álló hiányosságokat. A C3KP XIV. kongresszusá­nak határozataiban a mezőgaz­daság elé tűzött feladatok sike­res megoldásához e járásban is javítani kell a mezőgazdasági termelés terményei, valamint a mezőgazdaság által termelt nyersanyagokat hasznosító fel­dolgozó ipar közötti együttmű­ködést. Gondolnak itt elsősor­ban a tejipar, a baromfi feldol­gozó ipar, a zöldség- és gyü­mölcsértékesítés vállalatainak, valamint a cukorgyárak szoro­sabb'kapcsolatának kialakításá­ra, a mezőgazdasági termelő­üzemekkel. MÉG EGY FAJÖ PONT A főbeszámolóban tág teret szenteltek az egyes szövetkeze­tek által folytatott nem mező­gazdasági tevékenység, a túl­zott melléküzemági termelés néhány visszáságának. A múlt­ban ugyanis egyes szövetkeze­tek tevékenységük gazdasági eredmnyeinek gyors növelése érdekében aránytalanul fejlesz­tették melléküzemágaikat. E ká­ros jelenség több helyen tör­vénybeütköző túlkapásokig fa­jult, s a dolgozók jelentős ré­szét — nagyobb egyéni jövede­lem reményében — elvonta a szövetkezetek fő feladata, a mezőgazdasági őstermelés biz­tosításának munkáitól. Nagy erőfeszítések árán si­került a szövetkezetek mellék­üzemági termelését a megenge­dett és elfogadható, ésszerű ke­retek közé szorítani, s így a szövetkezetek ma már ismét legfontosabb feladatuk, — a mezőgazdasági termelés foko­zására fordíthatják anyagi és erkölcsi tartalékaik zömét. Ez az intézkedés tette lehetővé e járásban, hogy a melléküzem­­ági termelés ma már valóban a mezőgazdasági tevékenység kiegészítője csupán, mely kellő munkalehetőséget biztosit a szövetkezet tagjainak a vege­tációs nyugalom időszakában. A beszámoló tehát minden kérdésre kitérően bírálva ér­tékelte a szövetkezetek VII. kongresszusa óta eltelt időszak alatt gazdasági, termelési, tár­sadalmi és kulturális téren el­ért eredményeket, feltárva a még megoldatlan kérdéseket, és rámutatott a hiányosságok­ra. Egyben kellő anyagot és támpontot szolgáltatott a gyü­mölcsöző vita kibontakozására is. Hogy ez az őszinte hangvé­tel mennyire megnyerte a kül­döttek tetszését, azt nem is annyira a föbeszámolőt követő viharos taps, mint inkább a vi­­tafelszólalosok nyílt tárgyila­gossága igazolt. MÉG NÉHÁNY ADAT Egy járás fejlődését az egyes mutatók összehasonlítása, né­hány év eredményeinek egyez­tetése által lehet a legbizto­sabban felmérni. Ezért néhány adattal szeretném e járásban elért sikereket szemléltetni, ha­bár a számok néha unalmas­nak, feleslegesnek tűnnek. Négy év távlatából, amint már erről sző volt, a járás szö­vetkezeteinek száma gazdasági­lag indokolt egyesítések követ­keztében 19-cel csökkent. A mezőgazdasági földterület ezzel szemben 59 613 hektárról 61 ezer 353 hektárra emelkedett. Az egy hektáron elért mező­­gazdasági termelés az 1967-es év 6340 koronájáról 1971-ben 7716 koronára emelkedett, ami­ben a növénytermesztés 3169- röl 3676 koronára, az állatte­nyésztés pedig 3174-rői 4040 koronára növelte részesedését. A teljesítmények összehason­lítása is emelkedő irányzatot mutat. Míg 1967-ben az egy hektár mezőgazdasági földte­rületre eső teljesítmény értéke 7466 korona volt, ez 1971-ben 9878 koronát tett ki. Arányosan emelkedtek az anyagráfordítás költségei is. A költségek a me­zőgazdasági földkerület egy hektárjára számítva, 1967-ben 3445 koronát tettek ki. Ez az összeg 1971-ben 5613 koronára növekedett. A bérek és a jutalmazás ér­téke egy hektárra számítva 1967-ben 2444 korona volt, és 1971-re már 3136 koronára emelkedett. Ezáltal az egy dol­gozóra eső havi átlagkereset az 1967-es év 1133 koronájától 1971-ig havi 1430 koronára nö­vekedett. Gyarapodott az állandó dol­gozók száma éspedig az 1967-es évben nyilvántartott 9114-röl a múlt évben 10 093-ra. A szövet­kezeti tagok száma pedig az 1967-es év 7265 taglétszámáról a múlt évig 9168-ra emelkedett. Így csökkent az egy állandó dolgozóra eső mezőgazdasági földterület éspedig az 1967-es év 7,6 hektárjáról 6 hektárra. Az egyes szövetkezetek közül piaci árutermelését lényegesen megnövelte a Nová Bodva-i, a drienovcei (Somodi), a péderi, a peréni (Perény) és a budu­­lovi (Bodoló) szövetkezet, és­pedig a felsorolás sorrendjében az 1967-es év 4571 koronájáról 14 226-ra, 5552-ről 8171-re, 5941- ről 7867-re, 5656-ról 7608-ra és 5591-ről 7235-re. De talán hagy­juk az összehasonlítást, habár a statisztikai adatok sok min­dent elárulnak-. Az adatokból következtetni lehet arra, hol, hogyan láttak hozzá feladataik elvégzéséhez. A gyenge ered­mények pedig bizonyos hibákra figyelmeztetnek. Azonban in­kább vetítsünk le néhány vita­felszólalást, amelyekben a szö­vetkezetek értékelték saját munkájukat. NEM CSUPÁN A SIKEREKRŐL A vitában felszólalók nem csupán az általuk elért sikere­ket emelték ki elhallgatva a hiányosságokat. Egyéni benyo­másom szerint, éppen ellenke­zőleg, inkább a hiányosságok taglalására helyeztek nagyobb súlyt a vitában felszólaló kül­döttek. Nyíltan bírálták saját hibáikat is, nemcsak a felsőbb vezetést. Élesep elítélték a túl­zott mellékági termelés révén elért gazdasági nyereségeket, amit sok esetben a tulajdon­képpen mezőgazdasági őster­melés elhanyagolása révén ér­tek el. De nem hiányzott a ve­zetés bírálása sem. A felszólalók közül csak né­hányat említek. Nová Bodva egyesített szövetkezet életéről Köteles János mérnök az egye­sített szövetkezet elnöke szá­molt be. A szakosítást 1967-ben valósították meg, átszervezték a vetésforgót a megnagyobbo­dott termelési egységben. Sza­kosításuk során a tejtermelés­re, valamint a baromfihús ter­melésére összpontosították erői­ket. E termelési ágazatokat egészíti ki a kisebb méretű juhtenyésztés. Jó ' munkájuk eredményeképpen a tagok jöve­delme az elmúlt évig csaknem háromszorosára emelkedett. A fiatal szakemberek lelkesedése az idősebb tagok gyakorlati is­mereteivel és megfontoltságá­val párosulva, meghozta gyü­mölcsét. De még mindig egyre újabb szakképzett dolgozók jön­nek e szövetkezetbe és eddig egyetlen egy sem távozott, mi­vel olyan munkafeltételeket teremtettek, amellyel sok ipari üzem sem dicsekedhet. A növénytermesztés terén csökkentették a termesztett nö­vények fajtaválasztékát, első­sorban a gabonaféléket és a zöldésgtermesztést szorgalmaz­zák. Az egyesített szövetkezet­ben 100—150 hektáros parcel­lákat alakítottak ki az egyes növénykultúrák termesztésére. Így a gépek jobb kihasználásá­val Jelentős anyagi és munka­erő megtakarítást érnek el. Az átlagos tejhozamot tehe­nenként 3318 literre emelték, de szerintük a tejtermelés így sem kifizetődő. A Sady nad Torysou-i egyesí­tett szövetkezet problémáiról Eged František elnök beszélt. Az általuk elért jó eredmények felsorolása után éles szavakkal bírálta azt az Irányzatot, hogy a szövetkezeteknek maguknak kell kialakítaniuk a nyolcórás munkaidőt, a szabadságot, az üzemi étkezdék, bölcsődék, óvo­dák, napközi otthonok létesíté­sének lehetőségeit, hogy dolgo­zóik számára kedvezőbb mun­kakörülményeket biztosítsanak, míg az ipari üzemek mindezt állami támogatással építik és üzemeltetik. Ebben a szövetke­zetek hátrányos helyzetét látta. *■ Hasonlóképpen helytelenítet­te a különbözeti árpótlék meg­szabásának rendszerét, s utalt arra, hogy egyes hegyvidéki szövetkezetek csakis azért tud­nak jobb gazdasági eredményt - felmutatni,- tagjaiknak nagyobb jutalmat biztosítani, mivel lé­nyegesen nagyobb árpótlékban részsülnek. Véleménye szerint e téren szövetkezetük igen hát­rányos helyzetbe került. Továbbá megemlítette, hogy я zöldség és a gyümölcs ter­mesztése nem fizetődik ki szá­mukra, mégis termeszteniük kell, hogy az ipari üzemek dol­gozóit és a lakosságot elláthas­sák. A gyümölcstermesztésben külön gondot okoz a hütötáro­­lók hiánya. Ha jó év van és bő a gyümölcstermés, nem sok pénzt vesznek be, mert az át­vételi ár alacsony, ha viszont gyenge a gyümölcstermés, szin­tén nem zárják haszonnal az évet e termékből. Szót ejtett a háztáji földek­ről és megállapította, hogy a szövetkezet inkább ne adjon háztáji földet a nyugdíjasok­nak, hanem kapjanak olyan nyugdijat, amit nem kell ilyen módon kiegészíteni. A fiatalok számára klubot létesítettek, amelyet tökéletesen kihasznál nak, és egyéb módon is társas utazások rendezésével igyekez­nek az ifjúságot szövetkezetük­ben megtartani. Érdekes és értékes volt Vajá nyi Lászlónak, a buzicai (Bu­­' zita) szövetkezet elnökének vi­tafelszólalása. — Nem üres szó­lam — mondta —■ a jelszó amit oly sokszor hallunk. Va­lóban ma végzett munkánk hol­napi életünket szabja meg. — A felszólaló foglalkozott a tej értékesítési árával, összehason­lítva ezt a termelési ággal. En­nek alapján kitűnt, hogy a tej­termelés, legalábbis náluk, rá­fizetéses. Csak az esetben járna haszonnal, ha a tejet 2,10 ko­ronás árban tudnák termelni. Konkrét formában szólt hoz­zá a szövetkezeti törvényjavas­lat néhány pontjához és rámu­tatott a törvényjavaslat megfo­galmazásának néhány hiányos és ködös kitételére. Véleménye szerint a törvénynek egyértel­műen érthetőnek kell lennie, nehogy többféle magyarázatra adhasson okot. Véleménye sze­rint a szövetkezeteknek minden gabonát be kellene adniuk az állami alapba, s maguknak csupán a vetőmag mennyiségét, valamint a tagok természetbeni juttatásához szükséges gabona­­menyiséget tartanák meg. így biztosítottnak látja, hogy az ipari takarmánykeverő üzemek­ből mindig pontosan és jó mi­nőségű keveréket kaphatnának. UTÓSZÓKÉNT Az összes további vitafelszó lalásból is az őszinte segíteni akarás csendült ki. A bátor bí­ráló hang pedig demokráciánk dicsérete, amely lehetővé te­szi a vélemények szabad kinyil­vánítását minden fórumon. E járási koníerenciához csupán annyit tehetnénk hozzá, hogy minden remény megvan arra, a Košice vidék járás földműve­sei becsülettel teljesítik ötéves tervünk reájuk háruló felada­tait OBENAU KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents