Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-04-08 / 14. szám

1972. április 8. SZABAD FÖLDMŰVES. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítésével a szocialista mezőgazdaság további fejlődéséért! Az eredményesebb, színvonalasabb termelésért! Az egységes földművesszövetkeze­tek komárnoi (Komárom) járási kon­ferenciáján 132 szövetkezeti küldött képviselte a járás mezőgazdasági üze­meiben, szövetkezeteiben tevékeny­kedő 11 646 állandó dolgozó érdekeit. Sobota Jozef mérnök, a jmt igazgató­ja főbeszámolójában részletesen ele­mezte az utóbbi évek termelési ered­ményeit, rámutatott az észlelt hiá­nyosságokra, valamint arra, hogyan tervezik megoldani a termelés foko­zását gátló problémákat. A konferen­cia résztvevői. megvitatták a járás mezőgazdasági termelése távlati fej­lesztését illető elképzeléseket, terve­ket. A múlt évben 130 millió koronánál több volt a járás szövetkezeteinek betétszámláin, ami 47 miliővel több mint az 1970-b^n kimutatott összeg. Emellett mintegy 7 millió koronával csökkent a szövetkezetek üzemviteli hitele, sőt 33 százalékkal csökkent a hosszúlejáratú hitelek összege is. A szövetkezetekben az egy főre eső munkaproduktivitás 1970 óta 59 ezer 571 koronáról 66 ezer 966-ra, az évi átlagkereset viszont 19 ezer 566-ról 21 ezer 481 koronára növekedett. Tagadhatatlan, sokat fejlődött a járás mezőgazdasági termelése ez alatt az egy év alatt is, de még min­dig sok a hiányosság, a kiaknázatlan tartalék. Hogy csak egy konkrét pél­dát említsek, a járásban 1000 korona értékű takarmányból átlagosan 1172 korona értékű húst termelnek, ezzel szemben a trávníkyi szövetkezetben 1629, a komárnoiban viszont csak 735 korona értéket produkálnak ugyan­ennyi takarmányból. Minél előbb fel kell tárni az ilyen és ehhez hasonló hiányosságok okait, s oda kell hatni, hogy haladéktalanul megoldjuk az észlelt problémákat, — hangsúlyozta többek között Sobota mérnök — mert csak így mozdíthatjuk előbbre a ter­melés fejlődését. Amint a vitafelszólalásokból kitűnt, nagy érdeklődést váltottak ki a szö­vetkezeti parasztság körében az efsz-ek közelgő VIII. Kongresszusának közzétett vitaanyagai. Valamennyi üzemben részletesen megtárgyalták azokat és esetenként értékes javas­latok, hozzászólások láttak napvilá­got. A járási konferencián felszólalt többek között Retkes Lajos elvtárs, a búcsi szövetkezet elnöke is. Beszédé­ben rámutatott, hogy az efsz-ekre vo­natkozó, eddig őrvényben lévő törvé­nyek, határozatok és különböző ren­deletek túlsúlyban elavultak, ezért örvendetes, hogy a közelgő Vili. kongresszus az új szövetkezeti tör­vény rögzítését is napirendre tű­zi. Mint mondotta, vannak azonban a törvényjavaslatban olyan pontok is, amik nem minden esetben elfogadha­tóak. Ilyen például a tagsági viszony megszűnését tárgyaló törvényjavaslat, mely szerint kHépés esetén a tagsági viszony az év október elsejével szű­nik meg. A szeptember, október, no­vember hónapok az ország legtermé­kenyebb részén nagyon igényesek a munkaerőre, mivel akkor folynak az őszi terménybetakarítások, valamint a következő év sikeres eredményei­nek, termésének megalapozása. Nagy hátrányt jelentene, ha éppen ebben az időszakban távoznának a tagok a r-zovetkezetből. A legtöbb mezőgazda­sági üzemben úgy gondolják, helye­sebb volna, ha a tagsági viszony a naptári év végén, tehát december 31-én érne véget, nem pedig a gaz­dasági év végén, azaz október else­jén. Csémy József elvtárs, a Zemianská OlCa-i (Nemesócsal szövetkezet elnö­ke hangsúlyozta, hogy az anyagi ér­dekeltség a legfőbD mozgató erő, ezért úgy keli eljárni, hogy minden egyes dolgozó megtalálja számítását a mezőgazdaságban. Vitafelszólalásá­ban kitért többek között a legtöbbet vitatott probléma, a háztáji gazdál­kodást szabályozni kívánó törvényja­vaslat körüli bökkenőkre is. Mint mondotta, helyes volna, ha a család­fenntartó szövetkezeti tag továbbra is megkapná a 0,5 hektár háztáji föl­det, a többi családtagnak juttatandó háztáji terület, illetve természetbeni terjedelmét, mennyiségét viszont a szövetkezet házirendje határozná meg, saját adottságai és lehetőségei szerint. Élénk vita alakult ki a törvényja­vaslat ezen problémakört tárgyaló részével kapcsolatban. A járási kon­ferencia résztvevői végülis állás fog­laltak e téren és a vitafelszólalások, valamint az észrevételek alapján a következő megoldást javasolták: — a szövetkezeti tag családjának továbbra is legtöbb 0,50 ha háztáji földet kell juttatni. — ha egy családból több tag is dolgozik a szövetkezetben, úgy a har­madik vagy további családtagnak és szövetkezeti tagnak a háztáji föld he­lyett, a munkában való részvétel ará­nyában, ennek ellenértékeként min­den ledolgozott munkaegység vagy teljesítmény-norma után 3 koronát fizessen a szövetkezet azzal a felté­tellel, hogy ezek a tagok legkevesebb egy évig közös háztartásban élnek a szövetkezeti tag családjával, — ha a szövetkezeti tag egyedül alkot egy családot (özvegy, nőtlen, hajadon stb.j, ilyen esetben 0,25 ha háztájit kell kimérni, — a szövetkezeti tag családjában élő nyugdíjas részére, aki az efsz-böl ment nyugdíjba, 0,25 ha földet kell kimérni, még akkor is, ha a szövet­kezeti nyugdíjas egyedül él (özvegy). Ha a nygdijas szövetkezeti tag az efsz belegyezése nélkül munkát vál­lal más szervezeknél, az efsz-nek jo­gában áll megvonni a háztáji földet. A konferencia résztvevői szerint a háztáji földterület csökkentése maga után vonná a természetbeni juttatá­sok iránti igény növekedését, a szük­séges takarmányt a szövetkezet ta­karmányalapjából vásárolnák meg a tagok, s ezzel a megnövekedett igé­nyekkel negatív irányban befolyásol­nák a már amúgy is túlfeszített ta­karmánymérleget. A tézisekben java­solt 0,25 ha háztáji föld juttatásával nem lehetne biztosítani a nagy gaz­dasági állatok tartását, mert ahhoz sok takarmányra van szüksége a tag­nak, s amennyiben ezt nem tudja ki­termelni, a szövetkezettől igényli ezt a mennyiséget, ami nem kívánatos jelenség. A jelenlegi jutalmazási rendszerek nem teljesítik tökéletesen a küldeté­süket, sok esetben kerékkötői a koo­perációs és integrációs kapcsolatok fejlődésének, — mondta többek kö­zött Retkes elvtárs — ezért minél előbb közös nevezőre kell hoznunk a mezőgazdasági üzemekben a jutal­mazások rendszerét, vagyis életbe kell léptetni az új jutalmazási módot, amely progresszív koncepciójával hat­hatósan segítené a kooperációs és integrációs kapcsolatok kialakulását és fejlődését, s mindemellett kellő ösztönzője lenne a dolgozók, főleg a fiatalok anyagi érdeklődésének. A komárnoi járás igen jó adottsá­gokkal rendelkezik a szőlő-, gyü­mölcs- és zöldségtermesztést illető­leg, ezért nem csoda, hogy az utóbbi években egyre fokozottabb gondot fordítanak az üzemek ezen termelési ágazatok fejlesztésére. Ezek közé tar­tozik a Dolný Peter-i (Alsópéter) gaz­daság is. A szövetkezet elnöke, Bar­­takovics István mérnök, felszólalásá­ban kiemelte, hogy a nevezett három termelési ágazat fejlesztését szorgal­mazó üzemeknek kedvét szegi az a tény, hogy még napjainkban is nagy rizikóval jár az ilyen Irányú terme­lés, mert még a legrosszabb eszten­dőkben sem lehet szerződést kötni a biztosítóval az esetleges fagyok vagy egyéb elemi csapások által keletke­zett károk megtérítésére. Szerinte he­lyes* volna, ha az efszek-ek __ VIII. kongresszusa foglalkozna az Állami Biztosító jogkörével, s bizonyos vál­tozásokat eszközölnének a kárbizto­sításra vonatkozó intézkedések terén, amivel nagyobb biztonságot teremte­nének a termelők számára, s ezzel hozzájárulnának a nevezett termelési ágazatok további akadálytalan fejlő­déséhez. Nagy Vilmos elvtárs, a kolárovoi (Gúta) szövetkezet alelnöke hangsú­lyozta, hogy az utóbbi években sokat fejlődött a szövetkezeti tagok öntu­data, könnyebbé vált a megnöveke­dett feladatok teljesítése. Szerinte azonban nem elég kitűzni a felada­tokat, melyek sok esetben nem is a realitásból kiindulva vannak kidol­gozva, központilag szétirva, hanem arra kell törekedni, hogy megteremt­sük az igényes feladatok teljesítésé­hez feltétlenül szükséges optimális viszonyokat is. Mint mondotta, nem ártana, ha a szövetkezeti kongresszus küldöttei elgondolkoznának azon, ho­gyan lehetne mennyiségi és minőségi javulást eszközölni a szövetkezetek­nek, s általában a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások terén. Ehhez a véleményhez csatlakozott többek között Soóky elvtárs, a modranyi (Madar) szövetkezet elnöke is, aki többek között megjegyezte: oda kell hatni, hogy minden egyes mezőgaz­dasági üzem számára biztosítani tud­juk a szükséges műtrágyákat, vegy­szereket, gépeket stb., hiszen csakis ezek segítségével képesek megoldani a rájuk bízott feladatokat. A növénytermesztés szakaszán a talaj termőképességének fokozásával, nagykapacitású öntözőberendezések kiépítésével és a termelés összetéte­lének helyes kialakításával igyekez­nek a járás keretén belül biztosítani a jobb eredmények elérését. A távlati terv egyik legfontosabb megoldásra váró feladata az öntözőhálózat kiépí­tése, mivel jelenleg mindössze 4500 ha területet tudnak öntözni, ami a kör­nyező járások öntözött területeihez viszonyítva igen kevés. Az 1975— 1976-os években 13 205 ha öntözésére alkalmas hálózat épül ki, s ebből 8943 h lesz a nagykiterjedésű öntöző­rendszer területe. Ezzel a kérdéssel Takács András mérnök, a Radvaň nad Dunajom-i (Dunaradvány) szövetke­zet elnöke foglalkozott vitafelszóla­lásában. Elmondta, hogy mióta áttér­tek a rendszeres öntözésre, sokkal jobb eredményeket érnek el, tehát gazdaságosabb lett a termelés. Saj­nos, — mondotta — még mindig nem tudják öntözni az egész területet és a környező, hasonló viszonyok között gazdálkodó üzemek eredményei is jobbak lehetnének, ha kibővítenék a hálózatot. Kellene egy-két öntöző­gazdálkodási gépújdonság is, de nem lehet őket beszerezni. Takács elvtárs megemlítette, hogy 1969 óta fólia alatt termesztik a zöldséget. A múlt évben már egy hektáron folytattak fóliás zöldségter­mesztést. A régi módszer alkalma­zása idején 50 ezer, a múlt évben pedig 600—700 ezer korona körül mozgott az egy hektárra jutó bevéte­lek összege. A konstrukciók és a nagyméretű fóliatakarók készítésével, az ellátottság javításával itt is sokat segíthetne az ipar a termelőknek. Ilyen és hasonló észrevételek, ja­vaslatok hangzottak el a járási szö­vetkezeti konferencián. A résztvevők­nek a dolgokhoz való pozitív hozzá­állását mi sem bizonyította fényeseb­ben, mint az a tény, hogy a' kora reggeli kezdés ellenére csak késő dél­után kerülhetett sor az országos kon­ferencia küldötteinek kijelölésére, megválasztására. A vitafelszólalások színvonalából és a járási konferencia hangulatából arra lehet következtet­ni, hogy a megválasztott 24 küldött méltán és eredményesen képviseli majd a járás szövetkezeteit és szövet­kezeti parasztságát az efsz-ek ápri­lisban sorra kerülő VIII. országos konferenciáján, — minek tiszteletére 16 millió 643 ezer korona értékű szo­cialista kötelezettségvállalást tetiek a járás mezőgazdasági üzemei — melynek döntése, határozata előre láthatólag pozitív irányban befolyá­solja majd hazánk szocialista mező­­gazdaságának további fejlődését. KÄDEK GÁBOR 3 Tovább fokozni az ütemet! Az efsz-ek járási konferenciáinak lebonyolításával befejező­dött a VIII. kongresszus előkészítésének legfontosabb szaka­sza. Valamennyi összejövetelt a legutóbbi kongresszus óta el­telt négy esztendő kiértékelése, valamint a CSKP által kitűzött igényes feladatok realizálására való törekvés jellemezte. Sok felszólalás, javaslat hangzott el a vitanyagokkal kapcsolat­ban is. Szó esett a termelőeszközök hatékonyabb kihasználá­sáról, a rejtett tartalékok feltárásáról, a mezőgazdasági üze­mek közti kooperációs és integrációs viszonyok megteremtésé­ről, a káderpolitikáról, az ifjúság helyzetének javításáról, a további gépesítésről, a munkakultúra színvonalának emelésé­ről stb. A Dunajská Streda-i járás mezőgazdaságának sajátos kér­déseivel lapunk 10. számában egy egész oldalon behatóan foglalkoztunk, ezért az aláb­biakban csak vázlatosan szeret­nénk ismertetni a március 24-1 konferencián elhangzottakat. A főbeszámolót Dömény János elvtárs, a JMT elnöke tartotta. Utána a felszólalók közt szót kért többek között Ján Hucko szövetségi mezőgazdasági és élelmezési miniszterhelyettes, és Ferencei elvtárs a járási pártbizottság titkára, akik be­szédükben nagyra értékelték a járás efsz-einek a legutóbbi években elért kimagasló ered­ményeit és politikai helytállá­sukat az 1968-as zavaros idő­szakban. Valóban tagadhatatlan, hogy a legutóbbi kongresszus óta el­telt négy esztendőt a gyors és zökenőmentes gazdasági növe­kedést jellemezte, és a járás me­zőgazdasági életében ez volt az eddigi legeredményesebb idő­szak. A mezőgazdasági munka­termelékenység gyors emelke­dését bizonyítja az egy dolgo­zóra jutó mezőgazdasági áru­termelés értékének növekedése, mely 1967-től 63 411 koronáról 77 070 koronára emelkedett. Az elért kiváló eredmények többek között a tudományos is­meretek széleskörű felhaszná­lásának, a főiskolák és kutató­intézetekkel való szoros együtt­működésnek, továbbá a meg­felelő tápanyagellátásnak (1967- ben 171 kg/ha, 1971-ben 294 kg/ha), az öntözés állandó bő­vítésének (az öntözőkapacitás a múlt év végén 8709 ha volt), a gépesítés gyorsütemű növe­kedésének és nem utolsósorban a szakkáderek nevelésének kö­szönhető. A járás efsz-eiben je­lenleg 55 főiskolát, 199 teljes szakközépiskolát és 158 egyéb technikusi képesítést nyújtó iskolát végzett mezőgazdász dolgozik. Míg 15 évvel ezelőtt elsősorban erős fiatalokra volt szükség, a tudás nem volt dön­tő, ma a végzettségen van a fő­hangsúly. Az említett számok biztatóak, annál is inkább, mi­vel a szakképzett fiatalok szá­ma évről évre emelkedik. En­nek ellenére azonban sok hiá­nyosság mutatkozik még, első­sorban a szakkáderek elosztá­sában, továbbá igen alacsony még a szakmérnökök (szőlész, kertész, gyümölcsész, gépesítő, meliorátor stb.) száma. Az eredményekről szólva nem feledkezhetünk meg a járás po­litikai vezetőiről sem, akik mindenkor hűek maradtak a marxizmus, leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelveihez, és így eleve meg­hiúsították a jobboldali oppor­tunisták mesterkedéseit. A járás növénytermesztésénél a központi problémát a szeme­sek termesztése jelentette, s ezért különösen ki kell emel­ni, hogy éppen e téren sike­rült a legnagyobb előrehaladás. A járási átlaghozamok is ezt bizouyítják. Míg 1967-ben búzá­ból 42,40, árpából pedig 33 má­zsa volt a hozam, addig a múlt évben 44,60, illetve 40,30 má­zsa termett hektáronként. Az is örvendetes, hogy az elmúlt esz­tendőkben fokozatosan csök­kentek az egyes üzemek közti különbségek, és bővült a vetés­­terület is. A már említett jó kapcsolat a főiskolákkal és tudományos kutatóintézetekkel is gyümöl­csöző, hiszen a nagyhozamú fajták (Bezosztája, Mironov­­szkája, Dvoran, Jantár, Diamant stb.) beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket. Ugyancsak pozitívan kell ér­tékelnünk a termelési techno­lógia terén elért eredményeket Is. A járás szövetkezeteinek a múlt év végéig 973 traktor, 147 gabonakombájn, 35 kukoriea­­adaptér, 34 répakíszántó, 36 ré­­pakarajozó, 26 nagykapacitású begyűjtőkocsi stb. volt birtoká­ban. A növénytermesztés szaka­szán kitűzött további célok igényesek, de az eddigi tapasz­talatokból és eredményekből kiindulva teljesíthetők. Az idei terv: búzából elérni az 50, sze­meskukoricából pedig az 55—60 mázsás hektárhozamot, és a cukorrépát 400 mázsa felett stabilizálni. A kitűzött felada­tokat elsősorban a legprogresz­­szívabb búzafajták gyors elter­jesztésével, a kukorica vetés­­területének bővítésével, az ön­tözőberendezések jobb kihasz­nálásával és a céltudatos táp­­anyaggazdálkodással lehet el­érni. Egy további, lényeges feladat a termőföld megvédése. Tud­juk, hogy a pillanatnyi haszon (kavics- és homokbányák nyi­tása stb.) nem mindig kifize­tődő. A járási pártbizottság ezért úgy döntött, hogy a kö­zeljövőben át kell vizsgálni a tedmőtalaj gazdaságos kihasz­nálását, mert akadnak olyan területek is, melyeket csak részben használnak ki. Természetes, hogy a növény­­termesztésben elért sikerek kihatottak az állattenyésztésre is. A járásban nemcsak a múlt­ban, de ma is ez a jelszó érvé­nyes: nem csökkenteni a tehén­­állományt, törekedni kell a 3500 literes átlag tejhozam el­érésére. Ez akár már az idén is sikerülhet, hiszen míg a fe­­jési átlag 67-ben 3037 liter volt, 1971-ben már 3372, és ez 414 literrel több a kerületi, és 601 literrel a szlovákiai átlagnál. A legnagyobb tartalék elsősor­ban a járási átlagot el nem érő efsz-eknél mutatkozik. Az állattenyésztésben tehát a döntő láncszem továbbra is a tehenészet marad. A távlati terv: 1980-ig egy dolgozóra eső évi 120 ezer liter tej kiterme­lése. Kár, hogy a borjúelválasztást nem lehet ilyen pozitívan érté­kelni, mert az 1967 óta 100 te­hén viszonylatában 93,4-ről 85.7- re csökkent. A szarvasmar­ha hústermelést viszont fejlő­dés jellemzi. Míg 1967-ben 5958, addig a múlt esztendőben 6152 tonna hús került a piacra. Ezerkilencszázhetvenháromban összjárási kooperáció keretén belül 7600 állatot befogadó marhahizlalda épül Dunajská Streda közelében, kihasználva így a cukorgyári melléktermé­keket. Az állattenyésztés legsikere­sebb ágazata — itt elsősorban a jövedelmezőség ösztönzött — a sertéstenyésztés volt. A ko­cánkén« elválasztás 1967-től 11.8- ról 16,7-re, a napi egyeden­kénti súlygyarapodás pedig 55- ről 58 dekára nőtt. A sertéste­nyésztés további növelésére még az idén megkezdik ugyan­csak járási kooperáción belül az évi 1300 tonna hústermelés­re méretezett zártforgójú ser­tésfarmok építését. A Dunajská Streda-i járásban elért kimagasló sikerek nem vezethetnek az önelégültség­hez. A legfőbb cél a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból ki­indulva, az eddigi iramot nem­csak megtartani, de még tovább fokozni, mert csak így teljesít­hető az a feladat, mely szerint az ötéves terv végére egy ne­gyeddel többet kell jutiatni a dolgozók astzalára, mint 1970- ben. ORDÖDY VILMOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents