Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-25 / 12. szám
« \ 1972. március 25. .SZABAD FÖLDMŰVES. A ki szeret utazás közben az ab** lak előtt tovasuhanó táj szépségében gyönyörködni, az Radvaií nad Dunajom-bó! Komárnoba igyekezve minden bizonnyal a rövidebb útvonalat választja, amely a vén Duna partján kanyarogva kígyózik a járási székhely felé. Az út jobb oldalán a rohamosan fejlődő, terjeszkedő patincei gyógyfürdő, az átelembeii oldalon pedig a békésen hömpölygő folyam nyújt fenséges látványt. Az első útbaeső kisközség — Patince. A most „vízszegény“ folyam alig hét évvel ezelőtt úgyszólván teljesen elpusztítotla a falut. Az emberek azonban felvették a harcot a természettel, megzabolázták, medrébe szorították a Dunát, s az ország népének hathatós segítségével eltávolították a károkat. Csinos, jórészt emeletes családi házak sorai kígyóznak a romok helyén. A község szebb, mint valaha. A házakban jólét és öröm, hangyaszorgalmú lakóinak lelkében pedig a béke és elégedettség lakozik. Nem csoda, hisz a község nem egészen félezer hektáros szövetkezete az utóbbi néhány esztendőben rugalmas léptekkel tört előre a fejlődés útján. A közös gazdasági helyzetének megszilárdulása lehetővé tette a szövetkezet tagjai, dolgozói életszínvonalának javulását. Itt minden a termelés fokozása, az emberek élet- és munkafeltételeinek javítása érdekében történik. Fiatalok és öregek egyaránt nagyra értékelik a szövetkezet vezetőinek törekvését, szívesen dolgoznak a közösben. A szövetkezet székhaza a gazdasági udvar egyik szögletében szerényen meghúzódó javakorabeli épületben kapott helyet. Amikor bekopogtam az elnöki iroda ajtaján, nem sejtettem, hogy jó „fogást“ csinálok. Pollák János mérnök, a szövetkezet „főkormányosa“ Masár Dušan mérnökkel, a szomszédos izsai szövetkezet elnökével épp az efsz-ek VIII. kongresszusának vitaanyagait taglalta. Pár perc múlva hármasban folytatódott a beszélgetés, s azt hiszem, mondanom sem kell, hogy hamarosan megszaporodott jegyzetfüzetemben a teleírt lapok száma. — Mint minden efsz-ben, nálunk is mind nagyobb méretet ölt a kongreszszusra való készülődés — mondta Pollák elvtárs. Minden dolgozónk számára lehetővé tettük, hogy áttanulmányozza a kongresszusi vitaanyagokat, majd minden felelős dolgozó külön külön megmagyarázta a hatáskörébe tartozó dolgozóknak, hogyan kell helyesen értelmezni a téziseket, milyen feladatok várnak szocialista mezőgazdaságunkra, s milyen formában és mértékben járulunk hozzá mi a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Őszintén elmondhatom, mindkét vitaanyag iránt nagy volt az érdeklődés. — Mi is megvitattuk a kiadott téziseket — vette át a szót Masár elvtárs — számtalan kérdésre próbáltuk megtalálni a megfelelő választ. Még most is előfordul, hogy naponta több dolgozó is megállít, kérdez, javasol valamit, vagy egyszerűen elmondja a véleményét. Amint a továbbiakból kitűnt, bizonyára érdekesek lehettek ezek a viták, mert a nevezett szövetkezetekben több értékes észrevétel, javaslat hangzott el. A dolgozók teljes mértékben egyetértettek a távlati célkitűzésekkel, s többízben hangoztatták, hogy bár az 1972-es év tervének proporciói nincsenek arányosan összhangban az eredetileg jóváhagyott fejlesztési terv mutatóival, mégis reálisnak és teljesíthetőnek tartják azokat, s minden erejükkel azon lesznek, hogy elősegítsék a célkitűzések valóra váltását. A dolgozók nagyon helyesen mutatlak rá az anyagellátásban és a különböző szolgáltatások szakaszán jelentkező hiányosságokra. Nagy, mintegy 40 százalékos hiány mutatkozik a foszfortartalmú műtrágyákkal való ellátásban, s aránylag nehéz a szükséges pótalkatrészek, különböző vegyi készítmények stb. beszerzése is. Mint mondották, oda kell hatni az illetékes szerveknek, hogy az igényes feladatok teljesítéséhez szükséges optimális feltételek minél előbb meg legyenek teremtve. A két szövetkezet tagjai pozitiven értékelték a munkaviszony, a dolgozók és az üzem közötti jogi kapcsolatok rendezésére irányuló törekvéseket, de helytelenítették, hogy a törvényjavaslat nem utal a föld tulajdonjoga végleges megoldásának mikéntjére. A legnagyobb visszhangot talán a háztáji földterület nagyságának korlátozása váltotta ki. Szerintük tekintet nélkül arra, hány családtag dolgozik a szövetkezetben, mindenkinek meg kellene adut a 25 ár háztáji földet. Többek között olyan kérdések is elhangzottak, hogy a szövetkezet hogyan akarja biztosítani a község belterületén levő, a megengedettntél nagyobb földterületek megművelését, ha itt a nagyüzemi gazdálkodás lehetetlen. *- A természetbeli juttatásával, illetve eladásával kapcsolatban olyan nézetek voltak, hogy ezt a kérdést családonkénti megkülönböztetések alapján kellene megoldani. Az egyes családok esetében az eltartott személyek szerint bizonyos határegységeket kell megállapítani (pl. 3—5 mázsaj, aminek nem kellene minden évben azonosnak lenni, hanem az üzem eladási kötelezettségeinek teljesítése és az évi eredmények alapján változhatna a kiosztásra kerülő mennyiség. Ebben az esetben meg kellene határozni az alsó határt, s ezt a mennyiséget még a legínségesebb években sem szabadna megvonni a szövetkezet tagjaitól. A dolgozók egyetértettek a garantált jutalmazás elvével, de hangsúlyozták: úgy kell eljárni, hogy a természetbeni jövedelem korlátozása és a jóváhagyott jutalmazási rendszer bevezetése, a jelenlegi munkafeladatok és a termelés növekedése mellett, ne vezessen a dolgozók jövedelmének csökkenéséhez, mert a dolgok ilyen alakulása negatívan befolyásolná a munkaerkölcsöt, és a munkafegyelmet, ami viszont kontraverzálisan hatna a párt mezőgazdasági politikája által kitűzött feladatok teljesítésére. EGYÜTT KÖNNYEBB LESZ — A vitaanyagok iránti érdeklődés, a többnyire pozitív hozzászólások, észrevételek, fenyesen igazolják, mennyit fejlődött a falu népe, hogyan bővült az emberek látóköre. Pár évvel ezelőtt nehézségekbe ütközött a vegyszeres gyomirtás bevezetese; az emberek nem akarták megérteni, hogy ez az ó munkájuk megkönnyítése, a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében történik. Ma már fenntartás nélkül szavaznak az üzemekkel történő együttműködés mellett, sőt néhányan már azt latolgatják, nem lenne-e előnyösebb, ha a két szomszédos szövetkezet — a patincei és az izsai — egyesülne, 's közös erővel küzdene a jobb eredményekért? — mondta többek között Pollák mérnök. A szobanforgó üzemekben már két évvel ezelőtt felvetődött ez a gondolat, s azóta szorosan együttműködik a két gazdaság. Mindenben segítik egymást, igyekeznek közös nevezőre hozni a mutatókat, megteremteni a „frigyre lépéshez“ szükséges optimális feltételeket. Többek között fölépítettek egy nagykapacitású szárítót is — ebbe betársult a komárími szövetkezet is — melynek üzembe helyezése lényegesen előmozdítja majd a gazdálkodás eredményességét. — Két üzem egyesítése nem egyszerű feladat. Azonos nívóra kellett hozni a termelést, sőt nálunk, az izsai szövetkezetben, a jutalmazási rendszert is meg kellett változtatni, — mondta Masár mérnök — mivel mi még munkaegységek alapján fizettük a dolgozókat. Most már megvannak a kellő feltételek, de idén még különkülön zárjuk le az évet. Ősszel már együtt dolgozzuk ki a vetési és egyéb terveket, s aztán 1973-ban már közös erővel igyekszünk teljesíteni a távlati fejlesztési terv által kitűzött feladatokat. A távlati tervek szerint még az ötéves tervidőszak lejárta előtt csatlakozna a nevezett két szövetkezetből kialakult gazdasági egységhez a komárnoi szövetkezet is, de előbb ott is meg kell teremteni a kellő feltételeket. A patincei és hz izsai rzövetkezet „házassága“ révén egy 1820 hektáros gazdasági egység jönne létre, mely évente mintegy 500 vagon gabonát, 200—250 vág,on lucernalisztet, 200 vagon cukorrépát, 60 vagon konzerv gyártására alkalmas paradicsompaprikát, közei 2 millió liter tejet és 60 vagon húst termelne, s mindemellett még tenyészállat-szaporítással — törzskönyvezett anyasertésállományuk van — is foglalkozna. A gazdaság takarmányok szempontjából önellátó lesz, s az évi bevételek 25 millió korona körül mozognak majd. KÖNNYEBBEN, EREDMÉNYESEBBEN A szövetkezetek vezetői nagy gondot fordítanak a dolgozók munkájának megkönnyítésére, élet- és munkafeltételeik megjavítására. Napjainkig úgyszólván minden növénytermesztési munkát gépesítettek. Idén már a paprika betakarításánál is gépek segítik az emberek munkáját. Mindnkét szövetkezetben tovább fokozzák a gépesítést, a tápanyagpótlást, valamint a vegyszerek használatát. A szárító üzembe helyezése lehetővé teszi az új takarmányozási módszer bevezetését, melynek során jól értékesíthetik a kitermelt lucernalisztet. A két szövetkezet eddig 60 mázsa lucernaszénát t'ö—7 százalék fehérjetartalom) nyert egy hektárról. Az 5,5 millió korona ráfordítással létesített MGF—OB/'G jelzésű szárító üzemelése lehetővé teszi, hogy egy hektárról mintegy 80 mázsa lucernalisztet nyerjenek, aminek már 15—16 százalék a fehérjetartalma. így 360—420 kg helyett 1200—1300 kg fehérjét tudnak előállítani hektáronként, ami koronában kifejezve mintegy 10 ezer korona többletet jelent. Értékesebb takarmányt adhatnak az állatoknak, belterjesebbé válik a lucernatermesztés, csökkenthetik annak területét, ellenben nagyobb területen termeszthetik a szemeseket. Ezenkívül lehetőség nvílik a kukorica betakarításának komplex gépesítésére is, mivel megszáríthatják a nagyobb nedvességtartalommal betakarított kukoricát. Hektáronként 800 koronával csökkenthetik a kukoricatermesztés költségeit, nem beszélve a minőségi javulás előnyösségéről. KORSZERŰ TECHNOLÓGIA — GAZDASÁGOSABB TERMELÉS Az izsai szövetkezetben megkezdték az istállók korszerűsítését, s teljes mértékben szeretnének áttérni a rövidállásos istállókban való almozás nélküli tehéntartásra. Az első istálló korszerűsítése folyamán 5124 korona költség jutott egy tehénre. Eddig 14, most pedig öt ember gondoz 102 fejőst. Az eddigi tapasztalatok szerint 130 százalékkal növekedett az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység, s az egy literre számított munkaköltség 0,78-ról 0,38 koronára csökkent. A takarmányozás gépesítése után tovább csökkennek a költségek. Jelenleg 250 fejőstehene van a szövetkezetnek, 1975-ben pedig 400-at tartanak majd. Tovább folytatják az istálló korszerűsítését, kibővítését, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, érdemes. Késő délután volt, amikor a két szövetkezet gazdasági udvarának megtekintése, a vezetőkkel, valamint a dolgozókkal folytatott beszélgetés után búcsút intettem a Dunaparti két kisközségnek. Suhanó kocsink ablaka előtt némán, mégis oly sokatmondón vonult el a csinos házak sora, a szorgos munkáról tanúskodó, aikonyi szürkületben úszó táj. Gondolatban felidéztem Pollák mérnök szavait: „Minden erőnkkel a termelés fellendítésén fáradozunk, de elvárjuk, hogy a felsőbb szervek segítsék törekvéseinket. Mivel a XIV. pártkongresszus határozata értelmében a tervek törvénnyé váltak, az illetékeseknek sokkal felelősségteljesebben kell hozzáállni a tervek elkészítéséhez, reálisan, az adottságoknak és az előző évek eredményeinek alapján kell az egyes körzetekre, járásokra, mezőgazdasági üzemekre szétírni a tervfeladatokat, mutatóakt, mert ez mozgósítja, fokozott tevékenységre ösztönzi a vezetőket, a dolgozókat. A helytelen megterhelés, a feladatok nem megfelelő elosztása már eleve kedvét szegi a vezetőknek, s csökkenti a dolgozók ügybuzgalmát is.“ A lassan bámuló: szántóföldek felől a korán beköszöntött tavasz illata áradozott. Az ébredő természetben gyönyörködtem, közben azokra a szorgoskezű emberekre gondoltam, akik talán éppen akkor tették meg az utolsó „simításokat“ a gondosan rendbehozott gépeken, vagy épp akkor tették helyére az utolsó zsák vetőmagot, vegyszert vagy műtrágyát, amire szükségük lesz, hogy a kedvező időjárás beköszöntésével lerakhassák egy talán még gazdagabb esztendő alapjait, melytől terveik, vágyaik teljesülését várják. Mikor az eredmények és tervek felől érdeklődtem, egy régi magyar közmondással — ki mint vet, úgy arat — válaszoltak. Engedtessék meg nekem, hogy most Madách szavaival üzenjem: „Ember küzdj és bízva bízzál!“ KÄDEK GÁBOR A fogyatékosság feltárásával a hatékgoy termelésért! # Csökkent a szarvasmarha-állomány © 500 vagonnal kevesebb cukorrépát adtak el ф Többtermelésre serkentő kötelezettségvállalások в Jobb minőségű takarmánykeveréket várnak © Kara Márton beszámoló közben. A két elnök — Pollák jánus mérnök és Masár Dušan mérnök — seregszemlét tart az izsai szövetkezet állattenyésztési részlegén. Foto: —bor— A Nové žämky-i (Érsekújvár) járási szövetkezeti konferencia résztvevői a Dvory nad Žitavoti-í (Udvard) efsz szövetkezeti klubjában vitatkoztak a továbbfejlődés lehetőségeiről. A konferenciára jellemző volt, hogy úgy a beszámolók, mint a felszólalók a CSKP februári határozatának szellemében alaposan elemezték a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását, rámutattak a termelésben előforduló hiányosságokra és javaslatokat tettek a termelés hatékonyságára. Amint a konferencián is kiderült, bizony a járásban nagyon eltérőek a különbségek az egyes szövetkezetek termelési szintje között. A szövetkezetek jó részében 40 százalékkal is alacsonyabb a hektárhozam, mint az élenjáró szövetkezetekben, hasonló a helyzet a hús- és tejtermelésben, valamint a borjúelválasztásban. Számos szövetkezetben IS—20 borjúval kevesebbet választanak el 100 tehéntől, mint a legjobb efszekben. A Nové Zámky-i efsz-ben 95, a kamenicai efsz-ben szintén 95 borjút választanak el 100 teheneként, a milanovceiben (Nagykér) csak 65-öt és a bardonovoiban (Baracska) 61 darabot. Tény, hogy a járás jelentős sikereket ért el az elmúlt évben, azonban egyes szakaszokon lemaradás észlelhető. Kara Márton az Egyesült Garamvölgye Efsz Kamenný Most-i (Kőhídgyarmat) részlegének vezetője szóvátette, hogy a szarvasmarha-állomány az utóbbi négy évben 100 hektáronként két darabbal csökkent. Ha ez így megy tovább, altkor komoly gondot okoz majd a szarvasmarha-hús eladás teljesítése és a tejeladás mennyiségének fokozása. Sok szövetkezetben még 15 tehénnél is kevesebbet tartanak 100 hektáronként. A konferencia megállapította, hogy az integrációs és kooperációs kapcsolatok létrehozása helyes volt, mert a földterület 50 százalékán gazdálkodó egyesített szövetkezetekben a termelés lényegesen emelkedett, s a munka termelékenység is fokozódott. Hogy csak egy példával bizonyítsunk, a kameníni efsz-ben például a tejtermelés 33 százalékkal nőtt. A felszólalók az eddigi tapasztalatok alapján egyetértettek azzal, hogy a járásban a megkezdett utat tovább folytassák és nagyobb termelési egységeket hozzanak létre. A vitázók igazán a VIII. kongreszszus vitaanyagainak szellemében szólaltak fel. Egyrészt bírálták a hiányosságokat, másrészt javaslatot teltek a töhbtermelésrs. Štefan Hentek az egyesített húli efsz elnöke kifogásolta, hogy nem kaptak elég és megfelelő minőségű műtrágyát, és a gépellátás is rossz. Ennek ellenére megbirkóztak a feladhtoklcal. Bejelentette, hogy a kongresszus tiszteletére 1000 mázsa gabonát, 500 mázsa húst és 40 ezer liter tejet adnak el terven felül. Többtermelésre serkentő kötelezettségvállalások értéke 985 ezer korona. A termelés szintje eddig is magas volt szövetkezetükben, amit bizonyít az a tény is, hektáronként 308 mázsa húst, 664 liter tejet, és 542 kg gabonát adtak el. Azonban ezzel az eredménnyel nem elégedettek. Széleskörű szocialista munkaversennyel igyekszenek többet termelni. Major Károly, a tvrdošovcei (Tardoskedd) efsz fömechanizátora elégedetlen volt a gépellátással és elpanaszolta, hogy sokszor filléres értékű alkatrészek miatt be kell utazni az országot. Nehéz a külföldi, bevált, mezőgazdasági gépek beszerzése. Kifogásolta, hogy nincs eléggé gépesítve a zöldségtermesztés, pedig erre nagy szükség lenne, mert ezen a szakaszon is egyre kevesebb a munkaerő. A bánovi efsz elnöke egyrészt bizunyítota, hogy milyen mértékben emelkedett a termelés szintje az egyesítés után, másrészt konkrét tényekkel támasztotta alá, hogy a cukorrépatermesztés azért költséges, mert sem a növények ápolása, sem begyűjtése nincs eléggé gépesítve. Nem tudnak elegendő új gépet vásárolni. Húszéves lánctalpas traktorokkal dolgoznak és előfordult mar, hogy egyszerre négy is felmondta a szolgálatot, s csak gyors beavatkozással tudták elvégezni a munkálatokat. Többen bírálták a mezőgazdasági felvásárlási és ellátó vállalatot, hogy sokszor rossz minőségű keveréket ad el a szövetkezeteknek. A vállalat képviselője lényegében egyetértett a bírálattal, de beszélt azokról a nehézségekről, amelyek a keverékek készítéshez szükséges összetevők beszerzésekor felmerülnek. A cukorgyár képviselője felrótta, hogy a járás földművesei 500 vagonnal kevesebb cukorrépát adtak el a múlt évben a tervezettnél. Erre nyomban felelt Kara Márton, az Egyesült Garamvölgye Efsz Kamenné Most-i részlegének vezetője, és konkrét adatokkal bizonyította, hogy a szárazság ellenére is öntözéssel 583 mázsás hektárhozamot értek el cukorrépából. Egyben felhívással fordult a járás összes mezőgazdasági üzemeihez átlagos 500 mázsás hektárhozam elérésére. Kara elvtárs bírálta a mesterséges megtermékenyítő állomás szolgáltatását, javasolta, hogy az inszeminációs technikusok legalább kétszer látogassanak el a szövetkezetekbe, hogy jobban biztosíthassák a tehenek vemhesülését. Fájlalta, hogy takarmánykeverékmérgezés miatt milliós károk keletkeznek, és ezért egyrészt az efsz-eket tette felelőssé, mert sokhelyen szakszerűtlenül tárolják a gabonát és dohosán adják át a keverőüzemeknek. Az efsz-ek VIII. kongresszusa tiszteletére indított versenybe a zitavaí efsz felhívására már 11 efsz válaszolt s a járási kötelezettségvállalás értéke meghaladta a 6 millió koronát. A versenyláz tovább tart és az eddiginél sokkal jobb eredményekre buzdítja a földműveseket. —b— í
