Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-25 / 12. szám
■SZABAD FÖLDMŰVES 1972. március 25 A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA Mezőgazdaságúi anvagi-mííszaki bázisának tökéletesítése és felújítása fiSSZTARSAOALMI ÉRDÉK! A termelés sokoldalú fejlesztése megköveteli, liogy a mezőgazdasági technika fejlesztésében belátható időn belül forradalmi változás történjék. Arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági őstermelőkkel valamilyen formában együttműködő 22 termelő ágazat a közeljövőben mintegy 400 különfajta új gépi berendezést kapjon. Mezőgépiparunk a gépeknek csak egy részét képes legyártani, ezért az új berendezések jelentékeny hányadát a szocialista államokból kell beszerezni. Pártunk irányelvei s a mezőgazdasági üzemek érdekei is azt követelik, hogy a jövő a munkaszervezés terén is lényeges javulást hozzon. Máskülönben nem használhatnánk ki kellő mértékben a mezőgazdaságba egyre jobban „betörő“ technikát. A nagy teljesítőképességű, gondos kezelést igénylő gépeket ugyanis csak' több műszakban lehetséges maximális mértékben kihasználni. Az ilyen gépekhez már nem elegendő a hajtási jogosítvány. A kezelő személyzetnek több oldalú szakképzettség szükséges. Ismernie kell a gépek technológiai rendszerét, s értenie kell az agrotechnikához és a szervezéshez. A bonyolult gépek állandó üzemképességének fenntartása céljából színvonalas szervízhálózat kiépítése is szükséges. Társadalmunk érdekei megkövetelik, hogy a mezőgazdasági termelés minden vonatkozásában a haladó technika és technológia kiszorítsa a régi maradi felszereléseket és módszereket. Tulajdonképpen ez történik mostanában az anyagi és a műszaki bázis felújítása és tökéletesítése terén. Nem a véletlen műve tehát, hogy mezőgazdaságunk ebben az ötéves tervben 56 ezer traktort kap a munkafolyamatok korszerűsítése céljából. MILYEN TRAKTOROKRÓL VAN SZÓ? Mezőgazdasági üzemeink többsége jelenleg kis teljesítőképességű traktorokkal rendelkezik, melyek már nem felelnek meg a korszerű, valóban nagyüzemi termelés-feltételeinek. Ezért az idő sürgeti, hogy az ötödik ötéves tervben minőségi változást érjünk el a géppark tökéletesítésében. Tehát arról van szó, hogy valóban nagy teljesítőképességű traktorok kerüljenek a régiek helyébe. Ilyen például a Z—8011 típusú Crystal, a Z— 12011 típusú 120 lóerős, a Z—14045 típusú 140 lóerős, továbbá a ŠT—180 típusú és а К—700-as típusú kerekes traktor, s persze nem mondunk le más traktorok, mint például az eddig is jól bevált DT—75-ös lánctalpasok és a T—150-es típusú traktorok behozataláról sem. Országszerte köztudatba ment át, hogy a gabonafélék a legfontosabb mezőgazdasági termékek. Ezért az ötödik ötéves tervben a gabonafélék hozamát 1 millió 700 ezer tonnával kell emelni. Ennek teljesítése persze komplex feladat. Függ a jő agrotechnikától, a célszerű tápanyagellátástól, a nagyhozamú vetőmagvak használatától, s nem utolsósorban a gépesítés fokától. Tehát teljes mértékben át kell állnunk a gépesített termelésre és betakarításra. A jövőben a betakarítást egy menetben olyan arató-cséplőgépek (gabonabetakarítő kombájnok) használatával oldjuk meg. melyek percenként 8—10 kg mag kicséplésére és tisztítására képesek. Ezek a kombájnok kétszer olyan teljesítőképességűek, mint az SK—4-es és az E— 512-es típusú gabpnakombáinok. A jövő korszerű kombájnjának nagy előnyére válik, hogy minimális szemveszteséggel dolgozik. Az egyik oldalon tehát a gabona egymenetes (közvetlen) betakarításával csökkent-V. ТЕМА hetjük a betakarítás idejét, vagyis egy időegység alatt dupla mennyiségű szemtermést takaríthatunk be, másoldalon pedig az állattenyésztés korszerűsítésével a rostállású istáliők kiképzésével csökkenthetjük a szalma betakarítását. Ugyanis a szalmának nagyobbik hányadát a tarlón hagyjuk és beszántjuk. A jövőben a cukorrépa termesztésében úgymond teljes mértékben az egycsírájú és a koptatott magvak kerülnek előtérbe, hogy kiküszöbölhessük a kézi egyelést. A betakarítást pedig 95 százalék erejéig gépesítjük. Az ötéves terv éveiben nagyon fontos az évelő és a rétiszéna jó minőségben történő betakarítása. Ezért a herefélék kétharmadát a rétiszénának pedig egyharmadát új technológiával, fonnyasztolt, szecskázott állapotban takaríthatjuk be, hogy a zöld tömeget szenázsolhassuk. az Állattenyésztést is KORSZERŰSÍTJÜK Mezőgazdasági üzemeink legtöbbje napjainkban is a régi épületekben látszatra nagyüzemi formában, a valóságban azonban kisüzemi módon végzi az állattenyésztést. Tehát e téren is szükséges a termelés rendezése, összpontosítása, korszerűsítése. A soron lévő 15 esztendőben azt a célt követjük, hogy a beruházási eszközök felhasználásában a tömbösített istállórendszerek és farmok építésére álljunk át, melyek teljes mértékben megfelelnek társadalmunk és a termelők igényeinek. Természetesen az új létesítmények használatba vétele és a régebbi épületek korszerűsítése kedvezően lehetővé teszi a termelékenység emelkedését. Tehát egy dolgozónak a korszerű feltételek mellett sokszorta több állatot keli ellátnia, mint régebben. Jelenleg például egy dolgozó a tehenészetben 15 állatot fej és gondoz, s a munkaművelet korszerűsítése után ugyanabban az istállóban 30, de az új, korszerű épületekben legalább 70—80 tehénről gondoskodik. A korszerűsített sertéshizlaldák állatgondozója 1000, az új, nagyhizlaldák állatgondozója pedig a jövőben 2000—2500 állatot Tát majd el. MILYEN ISTÁLLÓK KIVITELEZÉSE GAZDASÁGOS? Az új istállók építésénél és a régiek korszerűsítésénél fontos követelmény, hogy olcsó és könnyű építőelemeket használjunk. Arról van ugyanis szó, hogy a könnyű építőelemek nagy előnyére válik tartósságuk könnyen és gyorsan összeszerelhetősége. Manapság ugyanis nagyon ionlos, hogy ne gvarapítsuk a megkezdett építkezéseket, mert egy épület vagy farm csak akkor lehet gazdaságos, ha azt mielőbb a termelésbe állítjuk. Ezért nagyon fontos a beruházási eszközök célszerű összpontosítása, akár istállók, akár farmok vagy agrokémiai aplikációs központok építéséről legyen szó. Ezeket minden esetben a járások távlati koncenciójával összhangban lehet és kell megvalósítani, az egyes kooperációs körzetek jellegére és termelési irányzatára való tekintettel. Jelenleg ugyanis a műtrágyafélék használatában raktárhiány következtében mintegy 15 százalékos veszteségünk van, s további károk keletkeznek a bedolgozással is. Nagy hiba továbbá, hogy az agronómusok sokaságának szakismerete sem felel meg a tudományos gazdálkodás racionális feltételeinek. Azért van tehát szükség az agrokémiai aplikációs központok kiépítésére, hogy elkerüljük a veszteségeket. A LEGFONTOSABB TERMELŐESZKÖZ A TALAJ A vegyszeres kezelés persze nem old meg mindent. Ezért a jövőben nagyobb következetességet keil tanúsítanunk á talaj táperejének szüntelen növelésére. Egyrészt a kishozainú földek rekultivációs kezelésével, másrészt a vizenyős területek lecsapolásával kell törekednünk a szántóterület bővítésére. Sajnos, sok gazdaság az említett módszereknek egvikévei sem törekszik földalapja termőerejének fokozására. Így nem csoda, hogy terméseredménye évek óta alacsony színvonalon mozog. Nem vitás, a talajjavítás hosszú távra szóló feladat. Azonban az ötéves tervidőszakban társadalmunk nem hiába áldoz a talajjavításra több mint 8 milliárd koronát. Emellett persze ki kellene használni a mezőgazdasági üzemek adta lehetőségeket is azon a címen, hogy aki többet termel, elsősorban maga látja a hasznát. Az öntözőrendszerék építése persze legalább olyan fontos, akárcsak a vadvizek elvezetése. Egyes körzeteinkben, ahol nincs elegendő természetes csapadék, szükséges, . hogy mesterséges úton juttassunk vizet a növényzetnek. Például előfordult olyan eset, hogy az öntözött kukorica szemtermése 30 mázsával több lett hektáronként, mint az öntözetlené. Ez is az öntözés előnye mellett szól. Persze, nemcsak a víz, hanem az okszerűen adagolt tápanyagok is hozzájárultak a jó eredmény eléréséhez. Ha tehát bőségesebb hozamot akarunk elérni, fokozottabb mértékben kell gondoskodni a földalapról. Legalább annyira, mint a gépesítésről, vagy a nagyhozamú vetőmagvak igénybevételéről. Ha ez így lesz, a talaj a többletmunkát nagyon meghálálja. Sajnos, nálunk a kémiai növényvédelem még mindig sok követelnivalót hagy maga után. Tehát az ötödik ötéves tervben el kell érnünk, hogy a terület nagy hányadán vegyszeres kezeléssel irtsuk a kultúrnövényeket fojtogató gyomokat, s ezáltal is csökkentsük az élőmunka szükségletet. Kívánatos, hogy az elkövetkező időszakban az igényeknek megfelelően kiszélesítsük és tökéletesítsük az agrolaboratóriumi és tanácsadói szolgáltatást. Rendszeresíteni kell egyrészt az őstermelők értékesített terményeinek és a partnerek által szállított termelőeszközöknek laboratóriumi vizsgálatát. Ezzel lehetőség nyílik az adó-vevő viszonyban a kölcsönös előnyök lehető legjobb betartására és az esetleges súrlódások elkerülésére.-—hat— ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: Hogyan használják ki a gépparkot a kooperációs kapcsolatban? • a gabona ф az évelő takarmányok ф a cukorrépa termesztésében ф és a tehenészetben ф Bufl indjárt elöljáróban elmondhatom, hogy a Veiké Ufany-i (Nugyfödé■*“ mesJ efsz dolgozói a vezetőséggel karöltve egyre jobb eredményekkel dicsekedhetnek. Közös erőfeszítéssel arra törekednek, hogy munkájuk tökéletesítésével kimagaslóhb sikereket érjenek el. A szövetkezet elnöke G 1 e m b a Mihály már néhány éve a tagság bizalmát élvezi, s azt meg is érdemli, mert vezetése alatt a szövetkezet múlt évben is jócskán túlteljesítette tervét, s az első helyet foglalta el a járásban. A növénytermesztésben a cukorrépán kívül valamennyi növényfajta termesztésében túlszárnyalták az évi tervet. Ellenben sok gondot okozott az őszi termények (cukorrépa, kukorica) idejében való betakarítása. Ezt a munkaerőhiány okozta. Ezen úgy segítettek, hogy a kertészet dolgozóit is bekapcsolták a betakarításba. A vezetőség azonban belátta, hogy ez nem végleges megoldás, ezért már most gondoskodtak arról, hogy hasonló helyzet a lövőben meg ne ismétlődjön. Ezért nagy teljesítőképességű gépeket vásároltak a termények betakarítására. Félmilliós vállalás a kongresszus tiszteletére A növénytermesztők mellett szólni kell azonban a kertészet dolgozóiról is. Bár csak 13 hektár területük van, a zöldségtermesztés tervét mégis 124,8 százalékra teljesítették, s ez feltétlenül jó munkájukat igazolja. Volt ugyan sikertelen kísérletük is a csemegekukoricával, és a fűszerpaprikával, ezek azonban úgy látszik az ottani talajon nem válnak be, így a jövőben termesztésükkel nem foglalkoznak. Eredményeikkel az állattenyésztésben sem maradtak el. Évi tejtermelésük 894 734 liter volt, tehát 10 százalékkal jobb a tervezettnél. Az átlagos napi tejhozam 8,72 liter egy tehénre. Az állatgondozók bizonyították, hogy jó szakmai tudásukat a rájuk bízott szakaszon hasznosíthatják. Hazánk dolgozóinak húsellátásához a szövetkezet 3051 kg-mal járult hozzá. A tervezett súlygyarapodást minden állatfajtánál túlteljesítették. A szövetkezet múlt évi eredményeit összegezve megállapíthatja, hogy a termelési bevételi tervet 1 millió 172 ezer koronával túlteljesítették. Az utóbbi időben egyre több szó esik itt is a földnuívesszövetkezetek Vili. kongresszusának vitaanyagáról. A szövetkezeti tagság nagy érdeklődést tanúsít ezzel összefüggésben, és sokat vár a kongresszustól. Persze a várakozás nem tétlenkedés, hiszen a tagok bekapcsolódtak a szocialista nuinkaversenybe, s vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére 521 ezer korona értékű terméket adnak a társadalomnak terven felül. KOLOZSI ERNŐ, Komárno Ha az Ipoly ennyire rossz barát... Ha egy gazdaságim« az ember vincellér után kutat, rendszerint idősebb, néhány évtizedes gyakorlattal bíró emberre talál. Az én esetemben a legutóbb csoda történt. Még csak nem is középkorú, hanem a kút X et csupán három évvel átlépő szakembert'állított elém a szövetkezet egyik idősebb tagja. Bajkai Jenő, az Ipeľské Sokolec-i (ipolyszakállasi) Efsz szőlésze, első mondatában azt sejtette, amit az elején feítételezetm: — Nem egyedül vagyok itt vincellér, van még egy kollégám... — mondta szerényen, s mikor a szaktárs kora felől érdeklődtem, a válasz így hangzott: — a kolléga húsz éves. A vincellér elmondta, hogy 1967- ben végezte a karval mesteriskola szőlészeti-kertészeti szakát, s még abbaü az évben kezdte munkáját a jól gazdálkodó szövetkezetben. Az Ipeľské Sokolec-i Efsz „atyjai“ nagyon helyesen döntöttek akkor, mikor fentről, a szőlőhegy enyhén dombos vidékéről kívánták a biztos és jövedelmező terméseredményt elérni. Ugyanis, ebben a faluban az Ipoly gyakran kegyetlen, s 400 hektár rétilegelő, 300 hektár szántó termésének betakarítását hagyja olykor függőben. Bajkai Jenő birodalmát ilyesmi nem veszélyeztetheti, s éppen ezért a bizalom iránta a gazdaság minden egyes tagja felől a legmesszemenőbb. De beszéljen ő, a lelkes szakember: — Gazdaságunk szőlőtermesztéssel 1965 óta foglalkozik, akkor ültette kt a különböző fajtákat. Ügy hozta1 a sors, hogy egy időseb vincellér nyugdíja ment, s így 1967-ben én vehettem át a vincellérséget. Ma már a 29-ik hektár beültetett szőlőterületnél tartunk, hol a fajták megválasztása és elosztása így történt; Müller Turgau-ból 7, Pozsonyi leánykából 18, Kék frankosból és Zöld veltelinbői két-két hektárt ültettünk a jól bevált Moser — „formula“ szerint. Ezelőtt mindig körülnéztem más szőlészetekben is azért, hogy az ember tapasztalatokat gyűjtsön, levonja a következtetéseket. Gyakran hallottam és hallom ma is azt a panaszt: nincs munkaerő. Ez nálunk elég jól megoldódott, mivel a szövetkezet megszüntette kertészetét, s így a női munkaerő jóformán teljes egészében a szőlészeiben van alkalmazva. Ha állandó munkabrigádom nincs is, hiánv ebből a szempontból eddig még nem lépett fel Ennek örülni kell, mert bizony sokszor hallom a kollégáktól; „Ha megszakadok akkor sem lesz jó eredmény — nincsenek embereim,“ Hogy az eredményeinkről is beszéljek, ezek igen biztatóak. Összehasonlításként két adatot ismertetek: 70-ben 12 hektárról 9 vagont „szedtünk“ le, 71-ben már 25 vagon szőlőt szüreteltünk 25 hektárról. Ilyen fiatal szőlőről ez nagyon szép eredmény. Ennek ellenére az átadással nem voltak gondjaitok? — Csak annyi, hogy a Levice-i Borászati Üzem nem valami nagy kapacitású és így némi időveszteséggel kellett számolnunk. Máskülönben ezen a téren is minden rendben volt. A szőlő cukorfokával hogyan álltok? — Müller turgau-nál 17-től 24-ig, a leánykánál 21-től 24 fokig mértünk cukortartalmat. A szölőbetegségek milyen mértékben léptek fel? — Az általános betegségekkel természetesen számolnunk kellett, s ezeknek a „lerofmnása“ nem okozott számunkra sem problémát. Jobban félek én inkább a vírusbetegségektöl, de ez rjálunk még nem ütötte fel a fejét. A fiatal szakemberek rendszerint szívesen kísérleteknek. Vannak-e például az irányban terveid, hogy bizonyos mértékben csökkentsd a kézimunkát? — Állandóan figyelem és olvasom a szakirodalmat, s mikor ezzel kapcsolatban fejtegetik a gondolatokat, mindig áttanulmányozom ezt a részt. Mindenesetre még az idén, vagy jövőre néhány hektáron kísérletképpen megpróbálkozunk a sorok alatti gyepesítéssel. Ha Itt a többihez képest nem romlik az átlagtermés, lehetséges, hogy nagyobb területeken is bevezetem. Még egy utoisó kérdés: Mint fiatal szőlésznek nem voltak problémáid a kollégákkal, beosztottjaiddal? Értem ez alatt azt, hogy nem e hangzottak el olyan vélemények, melyek a te szemedben egyáltalán nem voltak reálisak — esetleg maradiságot tükröztek? Ilyesmi volt is és lesz is. Ha figyelembe vesszük az én esetemet legszívesebben azt felelném: nem. Mert komolyabb összetűzéseim nem is voltak soha senkivel. Ez lenne persze a „legkényelmesebb“ válasz, de érdemes néhány mondatot ejteni erről a témáról. Én azt tartom, hogy a fiatalok részéről hozzáállás kérdése az egész. Ha értem a dolgomat — tehát tisztában vagyok legalább a „vezérfonallal“, akkor tudom hogy; — igen, ezt az embert érdemes meghallgatni, javaslata, véleménye megfontolandó. A másik eset az, ha a véleményben érzi az ember a maradiságot. félrevezetést — vagy mást ■— Itt sem vitatkozik majd, csupán következtetéseket von le saját maga részére. Ezzel is szilárdabbá teszi történetesen a helyes cél felé vezető utat. KALITA GABOR
