Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-18 / 11. szám
1 Bárki által könnyen összeállítható az acélszerkezetű „hobbynövényház“. Az alaptípus 3 m széles, 4 m hosszú; hossza további 2 m es tagokkal növelhető (felső kép). A balkonnövényház (alsó kép) főként a kaktuszkedvelök körében talál majd népszerűségre. (Garten Center) ŐSZI BARACKFÁK mézgásodása Csonthéjas termésű gyümölcsfáink általánosan ismert és — sajnos — rendszeresen nagy károkat okozó megbetegedésé a mézgásodás. Őszibarackosainkban okozza a legnagyobb kárt, a fák korai részleges vagy teljes elpusztításával. A csonthéjasok élettani tulajdonsága, hogy inézga képződésre hajlamosak, még egészséges állapotban is. Jól fejlődő fákon is gyakori az apró mézgacseppék megjelenése a zöld növényi részek felületén, illetve azok belsejében; ezek szövetzárványok. Ha az őszibarackfák tenyészviszonyai nem megfelelőek, vagy növényi károsítők (gombabetegségek, vírusok, kártevők) támadják ineg, illetve mechanikai sérülések keletkeznek rajtuk, mézgásodás támadhat. Ez kóros jellegű is lehet, a széteső sejtállomány elzárja a szállítószöveteket, majd a felszínen is kitör. Az őszibarack betegségeivel kapcsolatos több éves megfigyeléseink során a mézgásodással kapcsolatban is végeztünk vizsgálatokat. Tapasztalataink alapján a kóros mértékű mézgásodás tényezői az alábbiakban foglalhatók össze: A NÖVÉNYBETEGSÉGEK KÖZVETETT KARTÉTELE A levéllikasztó betegségre érzékeny fajtákon (Alexander, Amsden Kínai lapos stb.), egyegy évi erős lombfertőzés utáni második harmadik évben fokozódik a zöld és fás részek mézgás pusztulása, a rügyek elhalása. Különösen szembetűnő ez olyan Őszibarackosokban, ahol a kórokozó rendszeresen fellép és kárt okoz. A tafrinás levélfodrosodás iránt fogékony fajtákon, (ilyen az Elberta, J. M. Hale stb.), a növénybetegség erős mértékű fellépése nyomán is fokozott a mézgásodás. Főként Elberta fajtán volt ez szembetűnő, amikor rendkívül erős volt a levélfodrosodás lombkártétele. A moníliás ágelhalás és gyümölcsrothadás szintén elősegítő tényező, elsősorban szintén az érzékeny fajtákon. A barackmoly által károsított hajtásvégek elmézgásodnak, a gyümölcsökön is gyakori a kártételt kísérő mézgakíválasztás. IDŐJÁRÁSI TÉNYEZŐK Erősen csapadékos tavaszi időjárás esetén valóságos mézgafolyás figyelhető meg az őszibarackfákon. Kemény téli hidegek után fagyra érzékeny fajtákon (például az Erbertán, a J. H. Halén) fokozott a mézgásodás. TALAJTANI TÉNYEZŐK Az őszibarack mészigényes növény, a mészhiány szintén mézgásodáshoz vezethet. Ugyanígy káros lehet a túlságosan meszes, valamint az erősen kötött, levegőtlen, nedves vagy nagyon száraz talaj is. A TERMESZTŐ SZEREFE A metszés során az őszibarackfán nagyon sok sérülés keletkezik. E sebekben kórokozó gombák telejiedhetnek meg. (Nectria, Phellinus, Schizophyllum, Stereum, Valsa, Verticillium stb.), amelyek végső soron a mézgásodást is elősegítik. A fák sebeinek, sérüléseinek ápolása meglehetősen elhanyagolt, és sok baj forrása lehet. Koroknai Balázs Növényvédelmi lexikon IV. Diazinon E 60 — káros rovarok, gubacsatkák pusztítására előállított permetlé. Hatónyaga: 60 % diazinon A készítmény a szívó és rágó rovarokat pusztítja. A káposztaféléket károsító káposztalégy kártétele ellen ajánlatos az 0,1 %-os hígítású permetlé alkalmazása. A vegyszert öntözővízbe tesszük és 80—100 ccm mennyiséget juttatunk belőle egy-egy növényi egyedhez. Megegyező töménységben használhatjuk a fokhagymalégy pusztítására, fél litert juttatva belőle folyóméterenként a növény soraira. Gyümölcsfáinkat 0,15 % hígítású oldattal permetezzük a levéltetvek, bolhák, poloskaszagú darazsak, molyok és különféle hernyók kártétele ellen. 2000 liter vízben oldott 0,15 %-os töménységű Diazinont alkalmazunk egy hektárnyi szamóca permetezésére a szamőcaatkák kártétele megfékezésére. A növényvédőszert először a szamóca hajtásmegindulásakor alkalmazzuk, majd hetente megismételjük a termőrügyek megjelenéséig. Dísznövényeinket á pajzstetvek és gubacsatkafélék kártétele ellen szintén megvédhetjük ezzel a permetanyaggal. Hatása két hétre szól. A készítmény erősen mérgező hatású. Ara mezőgazdasági üzemeknek: 74,30 Kés. Bolti ára: 78,— Kés. Gyártja: J. R. Geigy — Svájc. Dithane M 22 — gombakártevők elleni növényvédöszer. Hatóanyaga: 80 % maneb A fokhagyma peronoszpórája ellen 2 kg/ha a leghatásosabb mennyiség. 7—14 napos intervallumokban alkalmazzuk a hajtások tavaszi növekedésétől kezdve. A burgonyavész ellen hektáronként 1,5—2 kg védőszert használunk 7—14 napos ismétlésekkel. Ára mezőgazdasági üzemeknek: 15,40 Kés Bolti ára: 16,— Kcs. Gyártja: Minoc — Franciaország Dithane M 45 — növényvédőszer gombakártevők ellen. Hatóanyaga: 80 % mancozeb A fokhagyma peronoszpórája ellen 2 kg hatóanyagot vegyítünk 600 liter vízhez. A permetlé egy hektárra elegendő. A tavaszi hajtásmegindulás kezdetétől 7—14 napos ismétlésekkel alkalmazzuk. 0,2 %-os koncentrációban az alma- és körtevarasodás (fusicládium) ellen hatásos. Virágzás előtt és után, majd szükség szerint 10—14 napos időközökben ismételjük a permetezést. A szőlőperonoszpóra ellen 7—14 napos periódusokban 0,2—0,4 % koncentrációt alkalmazunk a virágzás előtti időszakkal kezdve. Június kezdetétől szeptember végéig a szőlőiskolák növényanyagát hetenként permetezzük 0,3 °/o-os hígítással. Faiskolákban a cseresznye és meggy levélfoltossága ellen 0,2 %-os töménységű permetezés az ajánlatos. A dió barnafoltossága ellen 0,3 %-os hígítású permetanyagot alkalmazunk május közepétől. Ezt a védekezést még 2—3 alkalommal megismételhessük. Paradicsom barnapenész levélfoltossága és szeptóriás ragyásodása ellen ajánlatos 0,2 %-nyi töménységű permetlevet alkalmazni az első tünetek idején, szükség szerint hetente megismételve. A magtermesztéses gazdaságokban az alternaiozisos levélfoltosság, a káposzta peronoszpórája ellen virágzás előtt és után 0,3 %-os töménységű permetanyaggal védekezünk. Ara mezőgazdasági üzemeknek: 16,— Kis. Bolti ára: 16,50 Kés. Gyártja: Minoc — Franciaország VLADIMÍR GRECO mérnök i EHMezi-e az olmce virágpora a rajzást? Tavaly gyakran szélsőséges volt az időjárás. Sok kellemetlen meglepetéssel járt, azonban alkalmasnak bizonyult olyan megfigyelés, ami más években ritkán fordult elő. Szerencsémre méhállományom közelében (kb. 1000 m távolságban) nagy repcetábla virított. Eddig nem volt szerencsém repcetábla közelében méhészkedni, ezért a repcét, mint nektár forrást és főleg mint virágport nyújtó növényt nem ismertem. Az időjárás a repcevirágzás alatt kitűnő volt. A méhek kitűnően kihasználhatták az adott alkalmat. A költöfészek átvizsgálásánál csakhamar megállapítottam, hogy a repce virágpora nagy területeket foglalt el a lépeken. Sőt nemsokára egész „virágpordeszkák“ keletkeztek. Ismeretes, hogy a repcevirágpor kitűnő minőségű. A méhészek általában ennek tulajdonítják a rajzási hajlam felébredését. Tény, hogy repcevirágzás alkalmával, de főleg azután, gyakran jelentkeznek a rajok. A repcevirágzás kezdete után a sok virágpor korlátozni kezdi az anyát a petézésben. Az anya szokása ellenére befiasította a lépek felső sarkaiban lévő sejteket is, ahol még nem volt virágpor. Ezt rendes körülmények között nem teszi. A család fiasítási területe normális körülmények zárt, összefüggő terület, ami az álcák etetése és a hőgazdálkodás szempontjából igen fontos. Ily körülmények mellett a méhek a virágport első sorban a fiasítás közvetlen közelébe rakják, így keletkeznek a fiasításos lép közvetlen szomszédságában az ún. virágporos lépek, amelyek telis-tele vannak virágporra). Hogy az anya bővíthesse a fiasítás területét „átugorta“ a virágporos keretet s az üres lépben petézett. Ezt csak ott tehette meg. ahol még volt üres lép. Ez ritkán fordult elő, mivel tavasszal a köitőtercket újra leszűkítettem. A fiasítás kikelése után tehát virágpor került a sejtekbe. A méhek az üres sejteket virágpor tárolására alkalmazták. Normális körülmények mellett ezeket a sejteket az anya újra bepetézi. Megfigyeléseim után minden családhoz beakasztottain a fiasításos keret és a virágporos keret közé egy szép, világosszínű üres keretet. Azután versenyzésre került sor a virágport gyűjtő méhek és az anya között az üres sejtek elfoglalásában. Három napon belül a friss lép összes sejtjeiben pete, vagy virágpor volt. További keretre volt szükség, hogy az anyának alkalmat adjunk a petézésre a gyűjlőinéheknek pedig a virágpor lerakására. így bővült a költőiér. Gondom volt arra, hogy az anya állandóan petézhessen, valamint a méheknek helyük legyen a virágpor és a nektár lerakására. A repcevirágzással egyidőben a szokatlan meleg idők következtében kivirágzott az akác is. Ebben az időben a családokban négy vagy öt virágporral töltött „virágpordeszka“ volt. Az így kezelt családokból egy sem rajzott ki, amíg sok esetben az akáchordás beállta előtt számos méhész rajgondokkal küzdött. Megfigyelésem szerint a repcevirágpor elsőrendű minőségű, de a rajzási ösztönt nem fokozza, ellenben az üres sejtek hiánya fékezi az anya petézését vagy pedig a virágpor tárolását. Ezért bőséges virágpor hordás esetén legyen gondunk arra, hogy az anyának elegendő üres sejt állion rendelkezésére. Aggodalommal figyeltem, hol képződik maid a fiasítás szániára terület, amikor majdnem az összes lépeken elszórt sárga, illetve akác után más színű virágpor volt a sejtekben. Hová helyezi majd a család téli készleteit? Akácvirágzás után hűvös időjárás járta, amelv július első hetéig tartott. A méhek alig hagyhatták el a kantárakat. Mikor az időjárás megjavult, gondoltam nagyon kicsi fiasítási területeket találok a méhcsaládokban. Ekkor nagv meglepetés ért: ahol 3—4 hét előtt még „virágpordeszkák“ voltak, most szép fedett fiasítási területeket találtam s mindez, a hűvös időjárás ellenére! A virágporkészletek helyén fiasítás volt s mind a virágporkészletek, mind a mézkészletek megfogvtak úgy, hogy azt pótolni kellett. A virágporkészletek serkentették a méhcsaládokat fiasításra. Tehát semmi aggodalom a Hasítás elhelyezésének lehetőségére, és a téli élelem raktározására. Azonban további gondok merültek fel: mi lön.énik, ha a családok nem rendelkeztek volna bő virágporkószlettel? Hiányuk lett volna. Ugyanis a természetadta ösztön, a folyamatos virágpor gyűjtésbul származó többlet a család létfenntartási céljából igen fontos. Lehetőségünk szerint igyekezzünk alkalmat adni méheinknek, hogy ezen hajlamukat kielégíthessék. Véleményem szerint nem a repcevirágpor az oka a rajzási ösztön felébredésének .— noha kiváló minősége elvitathatatlan — hanem üres szabad sejtek hiánya a fiasítás továbbterjesztése céljából. A méhész kötelessége tehát szép üres lépek, illetve kellő időben (nektárhordás alatt) műlépek berakásával alkalmat adni a méhcsaládoknak, hogy kellő mértékben rendelkezhessenek üres sejtekkel. SVANCER L. Rablás a tisztesfüvön Jb Kertészet Méhészet 1071. ” évi július 18-i számában I B. Gy.) aláírással, fenti címen cikk jelent meg. A cikkíró elmondja, hogy akác után családjaikat somkóróra vitték és mivel más virágzó növényt nem találtak, ottmaradtak annak teljes elvirágzásáig. Egy heti hordástalanság után a méhek között kutatás tört ki. Innen tisztesfűre vándorollak. A reggel 6 óra után repülni kezdő méhek kutatni kezdtek, majd egymásra törtek, figyelmen kívül hagyták a szépen virágzó tiszlesfű táblát. Elmondása szerint csak füstöléssel, vízpermetezéssel, röpnyilás-szűkítéssel tudták a rablást megfékezni. Ôsžig helyükön maradtak, de a kutatás legkisebb nyomát sem tudták többé tapasztalni. Méhészekkel való tanácskozás után az a vélemény alakult ki, hogy a rablási hajlam már az elvirágzott somkórón ébredt fel és talán az éjszakai szállítás izgalmai a családokon belül váltotta ki a további rablást. Az elmondott eset méhészek előtt nem ismeretlen. Kezdő méhész koromban hasonló esetem nekem is volt. Nagy gondot okozott egy ilyen „rablás“. Nyitjára csak akkor jöttem, amikor egyszer hazulról akácra a nyílás elölt 4—5 nappal vittem ki melleimet. Indulásom 7 előtt én sem észleltem a kutatás legkisebb nyomát. Lakóhelyemtől 5—6 kilométerre lévő akáciegelőmön — ahová éjszaka érkeztem — hajnali 4—5 óra tájban kezdtem a kijárókat kinyitni. Akkor még hűvös volt, csak vontatottan indultak a méhek. Tudtam, hogy a korai nyitáskor a méhek a hegyes, dombos legelő déli, délkeleti részein találhatnak néhány kinyílott virágot. így abban reménykedtem, hogy napfelkelte után a felmelegedő levegő már tömegesebb bimbó festést hozhat és ez a méheket már viráglátogatásra ösztönzi, tehát elmarad a kutatás. Sajnos, nem egészen így történt! Amikor a legelő korábban virágzó oldalait körüljártam, örömmel tapasztaltam, hogy egyre sűrűbben lepik a méhek a félig nyílott bimbókat akkor is, ha abban nektárt látszólag nem találhattak még Körsétámat 9 óra tájban fejeztem be és meglepetten láttam, hogy az otthonihoz hasonló egyvonalban lerakott méhcsaládjaim között eszeveszett kavargás, kutatás tört ki. A méhek védekezve, forogva hulltak a földre, de nem szúrták le egymást. Akkor érlhetetlennek lartotlam a látottakat. Én is füstölővel jártam a kaptalak előtt, és kb. egy óra múlva örömmel tapasztalhattam, hogy a „rablás“ lassan szűnőben van. Sokat gondolkodtam az eseten, megpróbáltam elfogadható magyarázatot kapni, ami végűi is sikerült. Méheimet a legelőn is ugyanúgy egyvonalba raktam, mint otthon. Két-két családot közvetlen egymás mellé, majd egy üres helyet kihagyva, ismét két-két kaptárt egymás mellé és így tovább. Gyakorlatomban ez a felállítási mód jól bevált, soha méhanyám párzásnál el nem tájolt és tapasztalatom szerint a méhek számára is előnyösnek bizonyult. Kaptáraim mind számozva voltak, de a vándurtanyai lerakódás nem ennek sorrendjében történt, nein úgy mint otthon voltak. És ezzel követtem el a nagy hibát! A következő évi vándorlásaimnál indulás előtt a kaptár számokat az otthoni lerakódás sorrendjében feljegyeztem. Pontosan ebben a sorrendben raktam le a kantárakat, ügyelve az egymásközti távolságra és az egyenes vonalra. Többször előfordult, hogy méheimet kb. egy héttel korábban vittem ki az akácerdőbe, a betájolás gyorsan és zökkenőmentesen történt, mivel a méhek csak a kaptárak körüli térben találhattak változást, a kaptárak elhelyezésében nem. Mivel ez a módszer bevált, ugyanezt a módszert betartottam éveken át tarlóvándorlásaimnál is és soha nem tapasztaltam észrevehető helykeresést a szokásos tájoláson kívül. Meggyőződésem, hogy B. Gy. méhésztárs ha hasonlóan jár el, úgy nála sem történt volna rablás (ez inkább helykeresés volt). A betájolt méhek — új helyükön — kirepülésük után keresik jól betájolt kaptáraikat, de azon a helyen más családot találnak, melynek hasonló problémája van. Ebből keletkezik a rögtönzött kutatás, amely később, amikor minden méh megtalálja régi helyét, vagy már beilleszkedett idegen otthonába, lassan megszűnik káros következménv nélkül. Lehet, hogv a régi otthon felkutatásában szerepet játszik annak szaga is A tanulság ebből az, hogy vándorlásunk előtt pontosan jegyezzük fel kaptáraink helyét, számát abban a sorrendben, ahogy otthon álltak és lehetőleg azonos formációban, de mindenesetre azonos számhelyekkel állítsuk fel új helyükön. íné)
