Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-11 / 10. szám
л veszteségmentes csibenevelés másik fontos feltétele, a jő minőségű, egészséges naposállatok beszerzése. A felnevelésre vásárolt naposcsibe 36—40 gramm súlyú, ép csőrű és végtagú, tökéletesen felszívódott szikii és bezárult köldökcsonkú legyen. Ha a csibék 1—2 cm-es szárnytollazattal érkeznek, ez a körülmény arra figyelmeztet bennünket, hogy az állatok 24 óránál idősebbek. Az első etetés, illetve itatás alkalmával ajánlatos szervezetüknek A—Dä vitamintartalmú készítménnyel „vitaminlökést“ adni. A naposállatokat az átvevőhelyen ne csak darabszámra, hanem minőség szerint is vegyük át. Amennyiben kosárban történik hazaszállításuk, ajánlatos az útközbeni megfázás elkerülése érdekében állatainkat puha ruhabélelésssel védeni. A nevelőhelységben papírlapra hintett csibetáppal, vagy lisztjétől kiszitált kukoricadarával várjuk a kiscsibéket, hogy mielőbb megtanuljanak önállóan táplálkozni. Amint az aprójószág megismerkedik új környezetével, áttérünk a rendszeres etetésre, amit már etetöedéuyből ajánlatos végezni. A baromfi zúzógyomra hivatott a takarmány őrlésére, annak emésztésére való előkészítésére. A zúza csak akkor tudja feladatát tökéletesen ellátni, ha az állat ösztönösen aprókavicsot is fogyaszt. Kavicsról napos kortól, szabad kifutóba engedésükig nekünk kell gondoskodnunk. Az aprókavics tárolására kis vályúkat rendszeresítünk. Amikor áttérünk az állatok rendszeres etetésére, el kell Korai naposcsibe (II.) réket. Tapasztalataink szerint a csibék előszeretettel fogyasztják a lágyeleséget és súlygyarapodásuk is kedvezően alakul. A lágyeleség elkészítésének munkaigényessége, továbbá a fokozottabb tisztasági rendszabályok szükségessége miatt, a nagyüzemi csibenevelésben ezt az eledelt egyre ritkábban alkalmazók. Kisállattenyésztőink általában korlátozott keretek között tudják a gyors növekedéshez szükséges magas fehérjetartalmú speciális táptakarmányokat beszerezni. Ezért mindenki saját leleményességére van utalva, hogyan szerzi be fehérje szükségletét. Olcsó és jó minőségű állati eredetű fehérjét szolgáltat a vágóhídi hulladék és a tejipari melléktermék. Saját háztartásunkból is rendszerint összegyülemlik olyan ételmaradék (disznóölési hulladék, aludttej, túró, sajthulladék, tojás stb.j, amelyet korlátozott keretek között felhasználhatunk növendékáilataink takarmányozására. A kiscsibe frissen főzött tojást tud a leggyorsabban testállománya növelésére asszimilálni. Egy hetes korig 8—10 csibe részére naponta egy keménytojást ajánlatos feldarabolva a kukoricával, kölessel vagy a rizstörmelékkel összekeverni. A könnyebb emésztést reszelt sárgarépa vagy vöröshagyma adagolásával segítjük elő. Az első két hétben kétóránként végezzük az etetést. Egy-egy alkalommal csak annyi keveréktukarmányt szórunk a tisz...eiesre csakis élénk, egészséges naposcsibét vásároljunk —ksz— határozni, hogy a továbbiakban száraz darával, vagy lágyeleséggel takarmányozunk-e. „Menetközben“ végrehajtott takarmányváltoztatást súlyosan megsínylik az állatok. Háztáji baromfitenyésztőink általában a kombinált etetést alkalmazzák, mert a háztartásból hulladékszámba menő ételmaradékokat a csibékkel gazdaságosan feletetik. Amennyiben önetetőkkel is felszereltük nevelőházukat, a növendékcsirkék egész napon át tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthatnak baromfitápot vagy házi ésszeállftású száraz darakeveta etetőedényekbe, amennyit az állatok rövid idő alatt jóízűen elfogyasztanak. Mivel a savanyodásnak induló lágyeleség bélhurutot okozhat, az etetőedényekben visszahagyott maradékot gondosan takarítsuk ki és a felnőtt baromfival etessük meg. Különös gonddal végezzük az aludttej etetését, itatását. Mint ismeretes a tej- és annak különféle mellékterméke a baromfi számára szinte pótolhatatlan értékű fehérje- és vitaminforrást jelent. A tökéletesen megalvadt tejet veszélytelenül etethetjük, az aludttej kedvező bélflórát alakít ki a bélcsatorna rendszerben és elősegíti az emésztést. A savanyodásnak induló tej itatása hasmenést idéz elő. Ugyancsak bélhurut lép fel, ha az etetőedényeket aludttej etetése vagy itatása után kitakarítatlanul az állatok előtt hagyjuk. Sokan a fölözött tejből túrót készítenek s azt etetik a fiatal csirkékkel. A túró készítésekor ügyeljünk arra, hogy az ne legyen magas hőfokon hevítve, mert megsemmisülnek a tejben található értékes vitaminok. A túrót nehezebben emésztik meg az állatok, mint a tojást, az aludttejet vagy főtthúst. Egészségesen fejlődő 10—14 napos korú csibék részére már zsenge zöldtakarmányt is adhatunk. A spenótot, a salátát, valamint a fiatal lucernát és a csalánt szinte csemegeként fogyasztják. A zöldtakarmányt aprószecskázva a lágyeleségbe keverhetjük. Ha száraz keveréktakarmányt etetünk, akkor a friss zöldtakarmányt kis csokrokba kötve függesztjük fel. Csalán, vagy lucernaesokor csipegetésével megelőzhető a csirkék egymás közötti tollcsipkedése, illetve a kannibalizmus fellépése. Amennyiben azt a külső hőmérséklet és általában'az időjárás megengedi, állatainkat a déi órákban fokozatos szoktatással engedjük a szabadba. Az udvarban tartózkodó növendékállatok edzettek lesznek és a betegségekkel szembeni ellenáilóképességük is fokozódik. Különösen akkor kell nagy gondot fordítani a növendékállatok szabadban való tartózkodására, amennyiben tojókat szándékozunk belőlük hagyni. Ha kizárólag pecsenyecsirke nevelést tervezünk, mellőzhetjük az állatok szabadba engedését. Hathetes kortól kezdve az etetések közötti időt 2 óráról 3 órára nyújthatjuk. ASuftTc piutolsó etetést ,,-iott egy órával heI!°,ük!' meg, s ezek okvetlenül száraz kukoricadarát, búzaocsút, vagy kölest kapjanak. A jőtlakásig begyreszedett takarmányt a csirkék reggelig teljesen megemésztik. Legeredményesebben gyári úton előállított táptakarmánynyal nevelhető baromfi. A csibetáp magas koncentrációjú fehérjetartalmán kívül magába foglalja mindazokat az ásványi anyagokat, vitaminokat és antibiotikumokat, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlődő csirkék számára. Gondosan figyeljük állataink viselkedését s amennyiben bágyadtakat, vagy betegeket találunk közöttük, ezeket azonnal különítsük el egészséges társaiktól. Ha súlyosabb természetű megbetegedést sejtünk, vegyük az állatorvosi segítséget igénybe. A külső levegő fokozatos felmelegedésével, illetőleg a csirkék növekedésével párhuzamosan hetenként 1—2 C°-kal csökkentsük az istálló hőmérsékletét. Edzett, egészséges és kiegyenlítetten tollasodó állatokat csak akkor remélhetünk, ha az optimális melegszükségletröl a nevelés egész időtartama alatt gondoskodunk. A 4—5 hetes korú csirkéket fokozatosan szoktassuk szentestakarmányok fogyasztására. A rovarokban, gyommagvakban gazdag kifutón élő 7—8 hetes csirkéket elég étvágyuk szerint naponta 3—4 alkalommal megkínálni. A folyamatos ivóvízellátásra állandóan legyen gondunk. Kopár kifutóban tartózkodó növendékcsirkék lágyeleségébe mindig keverjünk kevés nyersrostot tartalmazó, apróra szecskázott friss zöldtakarmányt. Több száz csirke nevelése alkalmával tapasztalhatjuk, hogy azok kisebb hányada a növekedésben lemarad. A zsúfolt elhelyezés, a szellőzetlen istálló, a megfázás, a különféle betegségek fellépése, az etetőedények hiánya stb. súlyos növekedési, fejlődési visszaesést okozhat, ami indokolttá teszi a falkásítást. Kisebb állomány esetén ez nem annyira szembetűnő, mert mindig a legsúlyosabb csirkék kerülnek értékesítésre, vagy levágásra. Amenynyiben állománycserét szándékozunk végrehajtani, a továbbtartásra szánt jércéket 1,20— 1,40 kg súlyban válasszuk külön a kakasoktól, mert azok folytonos háborgatása további fejlődésükre hátrányos. Tetszetős vágóárut és ízletes, lédús izomzatot a ^bo^j^ggj. csirke szo^iyj'-^t ajánlatos lelettel korábban sárgaszemű kukoricával etetni, hogy bőrszövetük alatt vékony zsírréteg rakodhasson le. A kukoricában található sárgaszínű festékanyag (xantofíll) a bőrnek szép sárga színt kölcsönöz. Kék, lila bőrszíneződésű sovány, tollhiányos és tokos állat sokat veszít piaci értékéből. A jövőben csak akkor tudunk baromfihú^- és tojástermeléssel több jövedelmet szerezni, ha fokozatosan átvesszük a nagyüzemi gazdaságokban jól bevált tartási és takarmányozási módszereket. Saját húsellátásunkon kívül a városi lakosság jómínőségű baromfival és tojással végzett ellátását is feladatunknak kell tekinteni. Éljünk e lehetőségekkel, hiszen vállalkozásunk haszonszerzéssel jár. KERÉNYI ERVIN mérnök, Michal n/Ostr. (Mihályfn) 7 Gondolom, kevés az olyan horgász, aki mielőtt az évi horgászási tervét elkészítené, előzőleg megkérdezné az orvosát, hogy miiyen egészségügyi szempontokat kell betartania horgászás közben, illetve egyáltalán tanácsos-e számára a horgászás. A kérdést minden esetben egyénenként kellene elbírálni, és ennek a kis írásnak a célja nem lehet más, minthogy a horgászás egészségügyi vonatkozásainak általános szemfiontjait adja meg. Fiatal vagy középkorú egészséges ember nyugodtan vállalhatja a horgászás minden formáját, hosszabb gyalogtúrát vagy kerékpár útat tehet meg, amíg a horgászhelyre ér, és csak hasznos lesz számára a csónakból való horgászással járó evezés is. Az egészséges ember felkeresheti a vizet melegben, esős vagy hűvös időben, horgászhat hajnalban vagy késő este is, természetesen gondosan ügyelve arra, hogy megfelelő öltözködéssel védekezzék az. időjárás viszontagságai ellen. Különösen fontos ez akkor, amikor az jdőjárás szélsőséges jellegű. Esős, szeles, hűvös időben megfelelő meleg öltözetről kell gondoskodni és átázott ruhában még a legegészségesebb ember se maradion a vízparton, mert könnyelműsége hosszú ideig tartó izületi panaszoknak lehet szülője. Nem kevésbé fontos a tűző napsugarak ellen való vétkezés sem. A vízm!ak a naprődő sugefc'ölő hatását, ezért, ^'’'megfelelő árnyékos hely nincs a víz mellett, helyesebb a horgászást időben abbahagyni, mint a napszúrásnak, Illetve a melegártalom egyéb formáinak kitenni magunkat. Idősebb vagy nem egészen egészséges emberek már csak bizonyos megszorításokkal hódolhatnak a horgászás szenvedélyének. ilyen a heveny hüléses hurut, a heveny gyomor-bélhurut, a gyomorfekély betegség heveny szakasza, a heveny izületi gyulladás, a hőlyaghurut és minden lázas betegség — leghelyesebb a horgászástól teljesen ' tartózkodni. Az idült betegségek közül a szívbetegségekben szenvedőknek megengedhető a horgászás, ha a kezelőorvos is hozzájárul, de kerülniök kell minden testi megerőltetést és izgalmat. Ezért, ha a szívheteg „izgulós természetű“, helyesebb ha nem horgászik. Ugyanez vonatkozik a magas vérnyomásban szenvelom, amikor „mindent szabad“. Az így gondolkodó horgásznak több típusa van. Az egyik tűző napsütésben gyalogol vagy kerékpározik egyik horgászhelyről a másikra, a másik egész nap étlen-szomjan ül a stégen és lesi a kapást, a harmadik egyik cigarettát a másik után szívja és közben mindent és mindenkit szid eredménytelensége miatt, a negyedik a horgászás ürügye alatt annyi bort és pálinkát iszik, amennyitől az egész halastó halállománya lerészegedne, az ötödik „úgy sincs hal“ felkiáltással ki sem megy a vízpartra, hanem a haA horgászás pihentető, testedző, idegerösítn sport. —к— MIT CSINÁLJON A BETEG EMBER? Mondjon le egyszer s mindenkorra a horgászásról? Nem! Erre általában nincs szükség. Természetesen igen sok függ a betegség milyenségétől, de nagyon sok múlik magán a betegen is, vagyis azon, hogy az illető mennyire képes horgászás közben is betartani azokat az előírásokat, amelyekre őt betegsége miatt az orvosok kötelezik. Nem lehet szó arról, hogy felsoroljuk az összes betegségeket és azokat az előírásokat, amelyeket az egyes betegségek esetén be kell tartani. Csak néhány példára, a leggyakrabban előíorduló bajokra kel) szorítkoznunk. Heveny betegség esetén — dőkre is, akiknek feltétlenül kerülniök kell az erős napsütést. — A reumás betegek is horgászhatnak. Az ő betegségükre a mérsékelt napsütés általában jó hatású, annál, károsabb szokott lenni számukra a hűvös, nedves, szeles idő. — A gyomorfekélyes betegeknek általában jót tesz a horgászással járó kikapcsolódás, nekik viszont arra kell ügyelniök, hogy horgászás közben is betartsák azokat az étrendi előírásokat, amelyeket a betegségük miatt tartaniuk kell. SOK HORGÁSZ AZT GONDOLJA, hogy a horgászat az az alkasonló gondolkodásúakkál együtt ultizik. Van még hatodik és hetedik típus, de ezekről inkább hallgassunk! A tanulság: a horgászás az egészséges ember számára is csak akkor jelent pihenést, felüdülést, egészséges szórakozást, ha azt megfelelő körülmények (jözt, bizonyos egészségügyi szabályok betartásával űzi. Vonatkozik ez egyaránt a tisztálkodásra, evésre-ivásra és az alvásra is. Ha gondolunk erre, akkor valóban az lesz a horgászás, amit várunk tőle: pihentető, testedző, idegerősítő sport. Wirth Ferenc dr. I tokán bizonyára hallottak már arról, hogy egyes halfajok, többek között az angolnák vére mérgező hatású. E tényt bizonyította Herbert Brugsch berlini orvostanár érdekes állatkísérleteivel. Kísérletei során kutyákat, házinyulakat, békákat és galambokat angolnavérrel „fertőzött“, mire ezen állatok szív- és légzőszervi görcsök következtében elpusztultak. Herbert Brugsch professzor e mérgező hatást azzal magyarázta, hogy az angolna vérében levő mérgező anyag, az úgynevezett ichtitoxin — számos kígyó mérgéhez hasonlóan — nagyon fokozza a vér alvadékonyságát. Az 'emberi szembe fecskendezet angolnavér, fájdalmas köíőhártva és a szem-Miért mérgező az angolna tf Я héj gennyes gyulladását idézi elő. Abban az esetben, ha a méreg nyílt sebbe jut, szintén heves és nagyon fájdalmas gyulladást okoz. Hans Lfebmann müncheni professzor ugyanezen megfigyeléseket tette, de bebizonyította, hogy másfajta halak is, mint például a harcsa, a süllő, a sügér és a compó vére is hasonló mérgezési tüneteket válthat ki, ha nem is olyan heves formában, mint azt az angolnavér teszi. Megemlítendő még az a tény is, hogy némely hal ikrája is mérgező hatású, különösen az ivás körüli időszakban és főleg nyersen fogyasztva okozhat hasmenést és nagy legyengülést. Ilyen ikrája van az ívás időszakában például a márnának és a compónak is, de kisebb mérgező hatást más halfajok ikrája is kiválthat az ívás időszakában. Ami a fent említett halvérinérget, az ichtiotoxint illeti, a fent említett kutatók kísérletei bebizonyították, hogy hatását 60 C fokos felmelegítés hatására teljesen elveszti. Ez annyit jelent, hogy a főtt és sült halak vére nem mérgező. Mérgező tüneteket tehát csak akkor észlelhetünk, ha a fent említett halakat nyersen, savanyítva, sózva fogyasztjuk! MUDr. Juhász István, Čierna nad Tisou (Ägcsei nój-ЯШ' 1Я» ЧГ+ ^ ’**■ ^ шял ÍOÍ (jd&ZdS iu и§ш!Щ|
