Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-11 / 10. szám
1972. március 11. SZABAD FÖLDMŰVES. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítésével a szocialista mezőgazdaság további fejlődéséért! feladataink összhangban vannak lehetőségeinkkel és érdekeinkkel </! Щ KO^b A közelmúltban érdekes beszélgetést \ folytattuk a Dun. Streda-i járás mezőgazdaságának néháiy vezető dolgozójával: Bartos Andor mérnökkel, ajárási mezőgazdasági társulás igazgatójával és dr. Cséfalvay Gáborral, az ökonómiai osztály vezeojével, Csömör Gézával, a Trhové Mýto-i (Vasfűt) Efsz elnökével és Radimák János agronónľssal, Dömény Jánossal, a Topoľníky-i (Nyárasd) Ef*z elnökével, az Ohrady-i (Csallóközkürt) Efsz a.ronómusával, Németh Lászlóval és Mészáros Laje zootechnikussal, Józsa Károly agronómussal & Tóth Zoltán farmárral, a Hroboňovói (Alistál) B'sz-ből, valamint Piver Dezsővel, a Vidrany-i (Hodcs) Efsz elnökével. Miről is beszéltünk volna másról, mint # efsz-ek VIII. kongresszusával kapcsolatos kérdésiről. Főleg arra kértünk választ, hogy milyen gcidolatokat ébresztettek ebben a járásban a vitaanyagokban körvonalazott kérdések és milyen intikedéseket tesznek a gabonafélék, a hús és a tej tegezett értékesítési szintjének elérése céljából?! Az alábbiakban tehát kísérletet tisztink arra, hogy az elhangzott véleményeket és eképzeléseket a lehető leghitelesebben tolmácsoljuk „ÍGY LÁTJUK Ml“ A járási mezőgazdasági társulás s egyben jű jövedelmező balonyi vezető dolgozói mindenek előtt „tojásgyárn-k“, és az AGROFRIGOR- is azt hangsúlyozták, hogy az eísz-ek nak, mint igyancsak üzemközi válla- Vili. kongresszusának vitaanyagaiban latnak az eredményes munkája is. körvonalazott termelésfejlesztési fel- »kezdeti é- eevben jóknak adatok a szó legszorosabb értelmében .. , . „ meseeveznek a tárás mezňeazriasási minositheo tapasztalatok érleltek meg megegyeznek a járás mezőgazdasági t g(Ilc|0latot, amely a kooperádolgozóinak elképzeléseivel és torek- ., ■ „„„ véseivel Kellő helvre teszik a mező- ci6s vlszmyok továubl fejlődését, egy vebeivei. леио neiyre lesziK a mező 7^rt/siiniiánvfor2Ós rendszerű sertésgazdaságot és a CSKP XIV. kongresz- ľ.fLflÄľálI ľt létesítését eredmészusának irányelveivel összhangban, TM E^fvál!a!af melynek ti ľát mlesztänek Tovább,“úHáГ t/rmel-l kapacitása 1300 tonna hús S Perszeazt sem haľlsattákel hosv lesz- övidesen megkezdi az üzemea mezőgazdasági termelés korszerű- léIÍf’ ^ГегутппПкМ^че\\2ек eev sitése, ami az ipari jellegű munkafolyamatok térhódításához vezet, eb- ‘ ... ^n»i»t te 9m„i„ hen a iáráshan abnl az inait áéaza hlzl‘16 uzemkozl Vállalat IS — amely ben a járásban, ahol az ipán ágaza ykét esztendő múlva egy korszetoknak mnesenek komolyabb üzemei, TM bereildezett 7600 férőhelyes hizsajatos helyzetet növekvő munkaerő- mondhat ma]d magáénak -felesleget teremt. Ezt a kérdést úgy é „bontogatja szárakarják majd megoldani, hogy, az * ..« 66 ..ej állattenyésztési termelés és a növény- y termesztési munkafolyamatok korsze- Kétségtelen azonban, hogy a távrűsítésével, vagyis optimális gépest- lati fejlesztési gondok mellett ebben tésével párhuzamosan bővítik az a járásban is előtérbe került az idei olyan munkahelyek — főleg a kér- termelési áruértékesítési tervfeladatészet — terjedelmét, amelyek még tok teljesítésének előkészítése. Lényetávlati szempontból is sok élő mun- gében indokoltnak és reálisaknak kát igényelnek. tartják a felemelt áruértékesítési fel-Nagyon időszerűnek tartják azt is, adatokat annak ellenére, hogy a hogy előtérbe került a mezőgazdasí- múlt év áruértékesítési terv iránygi üzemek kooperációs viszonyainak számaihoz viszonyítva 1250 vagon gacéltudatos fejlesztése. Ugyanis már a bona, 3220 tonna hús és 1 millió 500 saját tapasztalataik is meggyőzően ezer liter tej-többlettel számolnak, bizonyítják, hogy a mezőgazdasági Ezek a megnövekedett feladatok őszüzemek együttműködése nyomán léte- tönzik a mezőgazdasági üzemeket a sített termelő központok és szerveze- rejtett tartalékok és az eddig még tek képezik a mezőgazdasági terme- mellőzött, esetleg lebecsült lehetőlés gyorsabb ütemű fejlődésének ségek feltárására és optimális kihaszegyik nagyon fontos láncszemét. Er- nálására, s végeredményben a mezőről tanúskodik a járás két talajjaví- gazdasági üzemek jövedelmét gyarató, vagyis meliorációs szövetkezeté- pítják. Tehát azt lehet mondani, hogy nek, a hatvanezer tojó és harminc- a növekvő társadalmi igények összhatezer növendék baromfi szakszerű hangban vannak a mezőgazdasági és korszerű gondozását biztosító, dolgozók sajátos érdekeivel. BÍZTATÓ TERVEK Az ezerötszáznegyvenöt hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó TRHOVÉ MÝTO-i Efsz — a múlt évihez viszonyítva — ötvenhat vagon gabonafélével növelte az eladási tervét. E terv teljesítésének előfeltételét egyrészt megteremtették azáltal, hogy a múlt évihez viszonyítva lényegesen, vagyis 125 hektárra bővítették a nagyhozamú Kaukáz, Auróra és Jubilejná 50 búzafajták vetésterületét, ami a feltételezések szerint hektáronként két mázsa terméktöbbletet eredményez, vagyis a búza átlagos hektárhozamát negyvenhét mázsára növelik. A silókukorica vetésterületének rovására ötven hektárral bővítik a szemre termesztett kukorica vetésterületét és nagyhozamú hibridek vetése, valamint a még hatékonyabb tápanyagellátás mellett, a múlt évi 55 mázsáról 60 mázsára emelik a hektárhozamot. A gabonaeladási tervük teljesítésének másik fontos előfeltételét a takarmányozási célokra felhasznált gabonamennyiség lényeges csökkentésében látják. Persze ez céltudatos intézkedéseket követel a termés takarmányok jobb összetételének biztosítása céljából, s a lucerna egy részének módosított felhasználását igényli annál is inkább, mert a húseladás tervét a múlt évi 53 és fél vagonról 55 és fél vagonra, míg a tejeladás tervét 1 millió 250 ezer literről, 1 millió 275 ezer literre emelik. A takarmányozásban tehát rangos helyet foglal majd el a lucernaliszt, amit különböző anyagokkal keverve tápanyagdús moslékként etetnek az állatokkal. A szarvasmarhák takarmányozásában szót kér majd a több éve mellőzött kukoricakóró is, amelyből répafejjel és szelettel dúsítva, tehát a lehető legjobb minőségben, 150 vagon szilázst készítenek. A gordiuszi csomónak látszó kérdés tehát megoldódik. Ahhoz azonban, hogy minden az elképzeléseknek megfelelően teljesüljön, egyrészt kedvező időjárásra és arra van szükség, hogy a felvásárló és ellátó vállalat maradéktalanul teljesítse a műtrágya és takarmánytápszállítási köletességeit.- ♦A TOPOENlKY-i Efsz, amely a Dunajská Streda-i járás legintenzívebben gazdálkodó, tehát a legjobb termelési eredményekkel dicsekedhető szövetkezete, s amely 1718 hektái mezőgazdasági területen gazdálko dik, a múlt évihez viszonyítva 33 va gón gabonafélével növelte az áru értékesítési tervét, vagyis ebben a; esztendőben 138 vagon gabona eladá sával számol. Ebből a célból hetver hektárral bővítik a szemesek vetés területét, mégpedig a jó minőségi takarmánynak bizonyult silókukoriCE vetésterületének rovására. Itt a bizakodás némi kétkedéssel párosul. S ez érthető! Ugyanis a siló kukorica-kiesést olyan takarmánnyal kell pótolniuk, amit a múltban leszántottak, vagy a legjobb esetben potomáron eladtak. A kukoricakóróról van szó, ami bizony sovány takarmányocskának bizonyul egy olyan tehenészetben, ahol az egy átlagtehénre eső évi tejhozam az elmúlt esztendőben 420Ú liter volt, s amely az idén is 1 millió 780 ezer liter tejet, valamint 65 vagon húst akar értékesíteni. Kétségtelen, hogy ebben a gazdaságban a gabonaeladási követelmények növelése veszélyeztetheti az állattenyésztési termelés jelenlegi színvonalát, hacsak a leleményes nyárasdiak áthidaló megoldást nem találnak. Bízunk benne, hogy mint a múltban, úgy a jelenben is siker kíséri törekvésüket. — Mi 19 vagon gabonával terveztünk többet eladási célokra, mint az 1971-es évre — mondotta Németh László, az OHRADY-i Efsz agronómuза. Itt is hasonló a helyzet, mint a már említett két szövetkezet esetében. Cél a búza és a szemre termesztett kukorica hektárhozamának nö velése és némi abraktakarmányt meg kell majd spórolni az állattenyésztésben. Ebben a 973 hektáros szövetkezetben, amely 40,5 vagon húst és 72C ezer liter tejet akar az idén értékesíteni, tehát jóval többet mint a múll esztendőben, a takarmányozás eddigi színvonalát 10 hektár szója, 10 hektár takarmány-borsó, valamint a zöldtakarmányozásban jó eredményekhez vezető 15 hektár HYSO termésének szakszerű felhasználásával akarják nemcsak megtartani, hanem bizonyos fokig emelni is. A VYDRANY-i Etsz elnöke, Piver Dezső elvtárs bizakodva nyilatkozott az idei tervfeladatok teljesíthetőségéről. Pedig ebben a szövetkezetben is 24 vagonnal több gabonát, nyolc vagonnal több húst és 150 ezer literrel több tejet akarnak eladni, mint amennyit eladtak a múlt esztendőben. Igaz, hogy a tervezett gabonatöbbletet főleg az állatállományon fogják meg, de azt pótolni akarják 30 vagon lucernaliszttel, jó minőségű kukorieaszilázzsal, valamint leszárított silókukoricával és a répakombájn jóvoltából megmaradó nagy mennyiségű rápafejjsl. Persze komoly szerepet játszik az eredmények alakulásában a műtrágyaadagok lényeges növelése (búza esetében egy hektárra 290 kg tiszta hatóanyagot adtak), valamint a szervestrágya-szükséglet fokozottabb kielégítése nemcsak a hazai, hanem más források leleményes kihasználása nyomán is. Megnyugvást jelent számukra — főleg a hús- és a tejeladási tervük teljesítése tekintetében —-, hogy ezt az évet ötvennel több tehénnel kezdték, mint amennyi a múlt esztendőben volt, s hogy a korszerű 1200 as, valamint a tehénistállóból átalakított és korszerűnek is nevezhető 850 db-ot befogadó sertéshizlaldájuk, lehetővé teszi a hizlalás színvonalának emelését, az eredmények növelését. E cikkben szereplő öt szövetkezet közül a HROBONOVŐ-i Efsz gazdálkodik a legrosszabb talajviszonyok mellett. A termőréteghez nagyon közel van a vízre szomjazó kavics, s így gyakran előfordul, hogy a dús terményt ígérő növényzet június elején hervadni kezd és aratáskor szűkebben méri a magot. Ezért van az, hogy a hektárhozam-terveik búzából közelebb vannak a 40, mint az ötven mázsához és kukoricát is csak 45 mázsát terveztek hektáronként. Akaratban azonban ebben a szövetkezetben sincs hiány, s az idén 27 vagon gabonával és számottevő húsmennyiséggel juttatnak többet az állami alapokba, mint tavaly. Pár év múlva, amikor majd az épülő 450 hektáros öntözőrendszert is használhatják, magabiztosabban vállalhatják a növekvő társadalmi megrendelések teljesítését. A cikkben szereplő öt szövetkezet termelésfejlesztési törekvései figyelmetérdemlöek és arról tanúskodnak, hogy az efsz-ek VIII. kongresszusa előtti vitát — nagyon helyesen — a tartalékok és az eddig mellőzött lehetőségek feltárására, a termelési eredmények növekedéséhez szükséges összes előfeltételek létrehozására irányítják. Ezt a eélt szolgálja a széles körben kibontakozó szocialista munkaverseny is, ami nemcsak ezekben a szövetkezetekben, hanem a járás minden mezőgazdasági üzemében a dolgozók példás kezdeményező-készségével párosul. VÉLEMÉNYEK A KOOPERÁCIÓRÓL a megcáfolhatatlan tény elsősorban is abban mutatkozik meg, hogy a népgazdasági terv által jelzett és megnövekedett társadalmi élelmiszerigényt nem szükséges rossznak, vagyis nem bosszantó jelenségnek, hanem a szocialista társadalom fejlődésével járó törvényszerű következménynek minősíti, s ezért minden lehetőt elkövet a megnövekedett feladatai teljesítése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítésének elősegítése céljából. Erről, a határozott elkötelezettségről tanúskodó magatartásról nem csupán a mondott szavak, hanem a szövetkezetek évi termelési terveiben lefektetett dicséretes tények is beszélnek. Mivel őszintén keresték, így meg is találták a módját, hogyan lehet az intenzív állattenyésztés fenntartása, illetve az állattenyésztési termékek piaci értékesítésének további növelése mellett, az állami alapokba szánt gabonamennyiséget növelni. A jelenlevő szövetkezeti vezetők mindegyike hangsúlyozta, hogy szövetkezetük vezetősége és tagsága nagy érdeklődést tanúsított az efsz-ek Vili. kongresszusának nyilvánosságra hozott vitaanyagai iránt. Helyeslik, hogy a CSKP XIV. kongresszusának irányelveivel összhangban, a mezőgazdasági termelés céltudatos fejlesztése az egész társadalmunk egyik legfontosabb feladatává válik. Persze tudatában vannak annak is, bogy a gazdaságfejlesztéssel járó problémák oroszlán részét a mezőgazdasági dolgozóknak kell megoldaniuk. Szívesen vállalják a fejlesztéssel járó gondokat és az igényesebb munkát, mert tudják azt is, hogy ez a társadalmi igény nincs ellentétben a dolgozó parasztság érdekeivel. A mezőgazdasági dolgozók sajátos érdekei is sürgetik a termelési folyamatok korszerű módszereinek széleskörű meghonosodását, ami csak a mezőgazdasági termelés további összpontosítása és célszerű szakosítása mellett képzelhető el. Persze azt sem hallgatták el az említett szövetkezetek képviselői, hogy az áruértékesitési irányszámok, amelyek a gabonafélék, a hús és a tej mennyiségének lényeges növelésével számolnak már az 1972-es évben, komoly gondokat okoztak az évi termelési és áruértékesítési tervek formálóinak éppen úgy, mint az egész szövetkezeti közösségnek. S ezen bizony nincs semmi csodálkozni való. Ismeretes ugyanis, hogy a Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági üzemeinek túlnyomó többsége már az elmúlt években is magas fokú intenzitásról tanúskodó termelést folytatott. Ennek a ténynek az áldásos következményei vissza tükröződtek az állami alapokba juttatott gabona, hús és tej mennyiségének következetes növekedésében, s persze ezzel párhuzamosan a szövetkezetek gazdagodásában és a dolgozók személyi jövedelmének, életszínvonalának emelkedésében is. Meglepetést váltott ki tehát az a társadalmi igény, amely egy olyan járás mezőgazdasági üzemeivel szemben is hatványozottabb . áruértékesítési követelményeket támaszt, amely már több éven keresztül mind a termelés, mind pedig az áruértékesítés tekintetében az ország legjobbjai között szerepelt, vagyis ahol a termelés fejlesztésének lehetőségeit már eddig is nem csupán latogattták, hanem a sajátos viszonyaik mellett ki is használták. Az áruértékesítési irányszámok várakozáson felüli emelése azonban sehol, egyetlen szövetkezetben sem vezetett kedvvesztéshez. A csallóközi parasztember — mint azt Dömény János elvtárs a többi jelenlévők helyeslése mellett hangsúlyozta — önkéntesen és őszintén elkötelezte magát a szocialista rendszernek. S ez A Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági dolgozói — köztük e cikkben szereplő eisz-ek vezetői és tagjai is — egyértelműen helyeslik a CSKP XIV. kongresszusának e kérdéssel foglalkozó irányelveit. Meggyőződésből vallják, hogy a mezőgazdasági termelés kívánt ütemű fejlesztése a különböző termelési ágazatok céltudatos összpontosítása mellett valósítható meg, vagyis úgy, ha a mezőgazdasági üzemek kooperáiása (együttműködése) nyomán nagy beruházásokat igénylő termelőközpontokat, szolgáltatásokat nyújtó közös vállalkozásokat és vállalatokat létesítenek. , Azt is meg kell mondani, hogy a kooperációs viszonyok fejlesztésének szükségességét ebben a járásban már több évvei ezelőtt felismerték. Ennek élő tanúja a járás mezőgazdasági üzemeinek közös vállalatát képező AGROFRIGOR, s e vállalat keretében létesített hatszáz vagon termény befogadására alkalmas hűtőházrendszer, az épülő nagykapacitású üdítőitalgyár és a további közös vállalkozások. E (árás mezőgazdasági üzemei tehát most, amikor a kooperáció fejlesztése országos üggyé és vitatott kérdéssé vált, már gazdag tapasztalatokkal is rendelkeznek. Ezek a tapasztalatok elsősorban is annak az állításnak helyességét igazolják, hogy a mezőgazdasági üzemek csupán akkor tudnak a korszerűség követelményeinek megfelelő nagy dolgokat alkotni, ha a társadalom segítségének igénylése és igénybe vétele mellett, közös vállalkozásokba kezdenek. Ezek a pozitív tapasztalatok vezettek oda, hogy ebben a járásban a kooperációs viszonyok fejlesztésével, a mezőgazdasági üzemek együttműködésének hogyanjával valóban behatóan és felelősségteljesen foglalkoznak. A beszélgetés közben persze felvetődött az a kérdés is, hogy a kooperációnak melyik formáját érdemesebb fejleszteni?! Azt, amely önálló mezőgazdasági vállalat létrejöttéhez vezet, avagy az olyan szövetkezetközi kooperációt, illetve együttműködést, amely nem vezet önálló gazdasági egységként szereplő új mezőgazdasági vállalat, esetleg vállalatok keletkezéséhez? Az önálló mezőgazdasági vállalatot eredményező kooperációi általában mindenki az együttműködés haladóbb formájának, tehá távlati szempontból is nagyobb lehetőségekkel kecsegtető módszernek tartja. E módszer melletti egyértelmű állásfoglalást azonban kissé körülményessé teszi az, hogy a társtulajdonos mezőgazdasági üzemek nem bíznak a közös létesítményhez nyújtott beruházási eszközeik gyors megtérülésében. Persze, mint mindennek, úgy ennek az enyhe bizalmatlanságnak is meg van az oka. S főleg azzal magyarázható, hogy a közösen létesített és önálló gazdasági egységként működő mezőgazdasági vállalat további fejlesztésének néha olyan irreális, tehát gyors ütemet akarnak diktálni, amely felemésztené a ténykedéssel járó jövedelem jelentékeny részét, s így a tagszervezetek tényleges jövedelme a minimálisra zsugorodna. A tanulságok, s az említett enyhe bizalmatlanság jelei tehát arra figyelmeztetnek, hogy a közös vállalat fejlesztési lehetőségeinek körvonalazásakor — a tényleges szükséglet mellett — azt sem szabad szem elöl téveszteni, hogy a mezőgazdasági üzemek a beruházási eszközeik után nem távlatilag, hanem már a termelés első éveiben is jövedelemrészesedésre tartanak igényt. Ha ezt az utóbbi jelenséget nem respektáljuk, akkor a tagüzemek előbb utóbb elidegenednek a közösen létesített vállalatuktól még akkor is, ha az egyébként országos hírnévre tesz szert. Magától értetődik, hogy a kooperáció egyszerű formája is gyakran szóba kerül a Dunajská Streda-i járásban, s az támogatókra is talál. Ez esetben olyan szövetkezetközi vállalkozásokról van szó — amelyek ugyan az együttműködő mezőgazdasági üzemek közösen alkotott és használt vállalkozásait képezik, de nem válnak önálló mezőgazdasági vállalatokká, hanem vagyonjogi és nyilvántartási, valamint üzemeltetési szempontból az együttműködő mezőgazdasági üzemek valamelyikéhez tartoznak. Biztosra vehető, hogy a Dunajská Streda-i járás irányító szervei és mezőgazdasági dolgozói mivel keresik, így meg is találják a közös vállalkozások fejlesztésének azt a módját, amely a mezőgazdasági termelés gyors fejlődéséhez, az életszínvonal szüntelen emelkedéséhez vezet. PATHŰ KAROLY
