Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-04 / 9. szám

A tavasz közeledtével a meleg napsugái nemcsak a természetet ébreszti fel, hunem az embereket is kicsalja a kertbe, mezőre. A jó kertész eddig sem tétlenkedett, a tél folyamán beszerezte és előkészítette a szükséges kertészeti kellékeket, főleg a vetőmagot, ami a sikeres zöldségtermesztés egyik alapját képezi. A vetésre kerülő magtól megköveteljük, hogy egészséges legyen, jő csírázóképességgel és csírá zási erővel rendelkezzen. Csírázást erőn a magvak egyenletes és egy időben (2—3 nap alatt) történő csírázását értjük, atni nagyon fontos a növényzet további fejlődésénél. Hogy a rendelkezésre álló zöldségmagvaink mennyiben felelnek meg az említett követelményeknek, már jóval a feltételezett vetés előtt nagyon ajánlatos, hogy csírázási próbát végezzünk.

A csírázási vizsgálathoz elég egy tányér, vagy műanyagtálca, melynek aljára két vagy több rétegben feliér itatóspapírt helyezünk, azt benedvesítjük és ráhelyezünk 100 darab (vagy 2X50 db-ot) szemet a kérdéses magból. Az edényt üveglappal letakarjuk, hogy a víz ne tudjon hamar elpárologni és 20—25 fokos hőmérsékletű szobában elhelyezzük. A magvakat naponként ellenőrizzük. Az elpárolgott vizet pótoljuk, de a magvak ne legyenek víz alatt. Ha nem rendelkezünk itatós papírral, homok is megfelel erre a célra.

Miután a magvak kicsíráztak, a nem csírázott magvakat megszámoljuk. A csirás magvak száma adja a csírázóképesség százalékát. Ha ez kevesebb a megkövetelt százaléknál, úgy a hiányzó mennyiséget duplán számítsuk vetésnél. Pl., ha a vizsgált mag csirázóképessége 84 százalék és az elismert vetőmag csírázásának alsó határa 90 % (a különbség 6 %) vetéskor 12 %-kal többet kell vetnünk, mint rendesen. Ugyanis vizsgálatkor a csírázáshoz optimális körülményeket biztosítottunk, a talajban azonban ugyanazon feltételek nincsenek adva teljes mértékben, igy még kevesebb mag kel ki. A gyenge csirázású mag nem hoz jő eredményt.

A csírázás ideje zöldségfajonként különböző (4—20 nap), amit nagyban befolyásolják az adott körülmények (a talaj hőmérséklete, nedvességtartalma). Leglassabban csíráznak a gyökérfélék (sárgarépa, petrezselyem, zeller), vöröshagyma, fokhagyma (10—20 nap); leghamarább kelnek a káposztafélék, retek, tök stb.

Egyes zöldségfajoknál (uborka, zeller) előnyös a magot előcsiráztatní. Az uborkánál a magot kb. 2—4 órára langyos vízbe beáztatjuk, majd vékony rétegben nedvesen tartva hagyjuk kicsirázni. A lassan csírázó magvakat (sárgarépa, petrezselyem, zeller, hagyma) ajánlatos két napon át vízben áztatni. Ezer. idő alatt a vizet

3—4-szer kicseréljük. Naponta

Zöldségtermesztők

Пшене

kétszer a magot kiemeljük a vízből íél őrára, mert a magvak lélegzőnek és a víz alatt befulladnának. Az uborkánál kísérlettel bizonyították, hogy a mag vetés előtti két órán át 58—60 fokon történő felmelegítése 10 nappal korábbi érést és 15—25 %-os hozamemelkedést eredményezett. Az említett módszerekkel kezelt mag a talajban hamarább kikel (ha a talajviszonyok is megfeleóek), így kevesebb a veszélye annak, hogy a csírázó magot károsodás éri. A melegebb kedvelő növények (magvak) csírázásához szükséges hőmérséklet optimuma 20 — 25 fok, (paprika, uborka, bab), minimuma 10—12 fok. A hőmét séklet iránt kevésbé igényeseké (saláta, hagyma stb.) az optimum

15—20, a minimum 2—5 fok.

Sok esetben még a jó csiraképességű mag sem biztosítja az erős palánta kinevelését. Számítanunk kell arra, hogy fennállhat a különböző gombabetegségek általi fertőzés veszélye. A gombák spórái a magvakon vagy a talajban telelnek át és már a csírázó magvakat megtámadhatják, vagy a fiatal palántákat semmisítik meg. Ugyanúgy károsíthatnak a talajban élő állati kártevők. Ezei\ veszélyek megelőzése érdekében a magvakat csáváznunk kell. Megkülönböztetünk nedves és porcsávázást.

Nedves csávázószerként a FALISAN (korábban Germisanj 0,25 %-os oldatát használják. Egy edényben elkészített oldatban a magot 10—15 percig áztatjuk, majd utána tiszta vízzel átmossuk és úgy vessük el. A nedves csávázás előnye a porcsávázással szemben, hogy itt a csávázószer hatóanyaga egyenletesen kerül a magra.

A porcsávázőszerek közül legismertebbek az AGRONAL H, HERMAL 50, amelyből 5 grammot számítunk egy kiló magra. Mivel kis mennyiségű magról van szó, a csávázást úgy oldjuk meg, hogy egy műanyagzacskóban a szerrel összekeverjük a magot, majd a fölösleges port eltávolítjuk.

A betegségek és kártevők ellen eredményesen védekezhetünk talajfertőtlenítéssel. Erre a célra alkalmas az ALLYLALKOHOL, amellyel a frissen elkészített melegágyi földet vetés előtt 6—10 nappal megöntözzük 30 ccm szert 3—5 liter vízben feloldva négyzetméterenként, (fél deci 8—10 liter vízhez). Az ALLYLALKOHOL használata nem ajánlatos üvegházakban. További tatajfertőtlenitöszer a NEMATIN, amelyet 2—3 héttel használunk vetés előtt 150 ccm-t (1,5 deci) számítva' 5 liter vízhez egy négyzetméterre (25 cm vastag földréteg). A neolatinnal ajánlatos

a talajt (melegágyi földet) még ősszel kezelni, hogy tavasszal korán vethessünk. A talajfertőtlenftő szerek akkor fejtik ki jól hatásukat, ha a talaj hőmérséklete 5 fokon felül van, a magasabb hőmérséklet (10 fok felett) alkalmasabb.

A palántahullás ellen hatásos a BRASSICOL, amit vetés előtt a földdel összekeverünk 300—400 grammot számítva egy köbméter földre, vagy felületi öntözéssel 30—40 g 1 mJ-re. FALISAN-nal 14 nappal a vetés előtt öntözhetjük meg a talajt (20—25 g/8 liter víz mJ). Továbbá használható a 40 %-os Formalin is 3—4 héttel a vetés vagy ültetés előtt 250 ccm-t feloldva 10 liter vízben egy négyzetméterre (legjobb ősszel). Vetéssel egyidőben a melegágyi földet megönthetjük BENLATE oldatával, amelyből egy négyzetméterre 5 g-ot oldunk fel 8 liter vízben.

Ha a talaj fertőtlenítését és a magvak csávázását elmulasztottuk, úgy legalább a melegágyi föld felületét vetés előtt Agronal H, vagy Hermal L 50 porcsávázó szerekkel szöktessük meg. A gombabetegségek ellen véd a NOVOZ1R N—50 0,5 %-os oldata a melegágyi palántancvelés ideje alatt, amellyel hetente egyszer megpermetezhetjük a palántákat.

Fontos tudni, hogy a melegágyban károsító gombák (palántahullás) ellensége a nem túl párás friss levegő. Ezért azok terjedését nagyban gátolhatjuk a melegágy mérsékelt öntözésével (ne legyen magas páratartalom) és főleg szellőztetésével.

BORCS1K DÉNES mérnök,

Somotor, okr. TrebiSov

Az eceteseden borok gyógyítása

A borok legveszedelmesebb és gyógyíthatatlan betegsége az ecetesedé s. Azonnal felismerhető a bor szúrós, ecetes szagáról és karcoló ízéről. A levegőt kedvelő ecetbaktériumok (Bacterium acetim, Bacterium xylinum stb.) idézik eló, amelyek társulva, vagy külön is előfordulhatnak. Az ecetesedé« is, hasonlóan mint a pimpósodás az alacsony alkoholtartalmú (12 térfogat százalékánál alacsonyabb) borokat támadja meg.

Az ecetbaktériumok szaporodásának kedvező feltételt biztosítanak a szőlőtőkén levő sérült szőlőszemek, a huzamosabb ideig szellőztetett törköly, a magasabb hőmérsékleten (28—33 °C) erjesztett must és a lágy, közepes alkoholtartalmú bor.

Az ecetbaktérinmok fertőzés esetén a bor felületén vékonyabb, vagy vastagabb, finom, összefüggő, alig látható hártyát alkotnak. A bor tisztasága sokszor nem is változik. Szaga szűrős, borecetre emlékeztet és a keletkező ecetésztertöl származik. tze kellemetlenül savanyú, a garatban karcolóan csípős, majd később élvezhetetlenül ecetes.

A csehszlovák bortörvény szigorúan előírja, hogy azt a fehér bort, amelynek ecetsavban kifejezett illősav-tartalma literenként az 1,2 g-ot, vörös borban az 1,4 g-ot, aszúborban a 2 g-t meghaladja, közfogyasztás céljára forgalmazni nem szabad. Az ilyen borok romlottak s belőlük borpárlatot vagy borecetet készítenek.

A gyengén ecetesedett bor kezdeti stádiumában még megmenthető, ha azt 88—70 C fokon pasztörizáljnk, vagy erősebben kénezzük; 5—10 g cseppfolyós kénessav hozzáadása hektoliterenként rendszerint meggátolja a további ecetescdést. Megfelelő berendezés hiányában a beteg bort 15—20 g borkénnel (káliumpyroszulfát tablettával) kénezzük. A már keletkezett ecetsav a borban a kénezés után is megmarad, az ecetes ízt esetleg egészséges borral házasítva palástolhatjuk. Az ilyen bor azonban nem tartós, ezért elfogyasztása mielőbb ajánlatos.

Az ecetsav az ecetesedett borból gyakorlatilag semmiféle módszerrel nem távolitható el. A szénsavas mésszel (kalciumkarbonát) végzett savtalanítás szintén nem jár eredménnyel. Ugyanis a borban lévő egyéb savakat — mint pl. a borkősavat, borostyánkősavat, almasavat közömbösíti, végül az ecetsavat a borban oldódó ecetsavas méssző alakítja, melytől a bor még kellemetlenebb, úgynevezett „szappanos“ ízt nyer. Az ecetsav eltávolítása ión-cserélő gyantákkal szintén nem vezetett eredményhez.

Olaszországban az ecetesedett borok ecetmentcsítésére a Cherez elnevezésű bőrképzö élesztőféleséggel értek el jelentős eredményeket. Ezzel a módszerrel 4—0 hét alatt sikerült a borból 1,5 g/liter ecetsavat is etlávolítani.

Befejezésül említést érdemel: az ecetes bor hordóját szódás forró vízzel gondosan kimossuk, majd hideg vizzel kiöblftjük, ne terjessze tovább e gyógyíthatatlan bőrbetegséget.

BÖZNER MIKLÓS, Hurbanovo-SesíleS Kísérleti Állomás

Márciusi figyelmeztető

lésnél felhívjuk a figyelmet, hogy amíg a káposztafélék előnevelése néni követel magas hőfokot (10—12 PC), addig a paradicsom, paprika, uborka, dinnye optimális keléséhez és fejlődéséhez 18—24 °C melegre van szükség. Ez azt jelenti, ha az említett hőfokot nem tudjuk biztosítani, fáradságunk többékevésbé kárba vész. Ily esetben tanácsos, hogy a felsorolt melegkedvelő zöldségfélék magját fütött helyiségben, a konyha avagy előszoba világos pontján ládákha vessük, ahonnan kikelése után néhány hét elteltével az előre elkészített melegágyba kipikírozhatjuk.

A KERT EGYIK

vitamindús csemegéje a korai burgonya, valamint a csemegekukorica. Amíg a burgonya termesztését széleskörűen űzik a kiskerttulajdonosok, a csemegekukorica már ritkább jelenség. Pedig a zsenge kukorica tápértéke aránylag magas s emellett gyerek és felnőtt kedvenc eledele. Magüzleteinkben és piacainkon számos fajtája megvásárolható.

Régi szokás a korai burgonya csíráztatása, a termelők többsége mégsem él az adott lehetőségekkel. Kényelemből, avagy egyéb mulasztásból, közvetlenül a vetés előtt kerül elő a burgouya a veremből. Pedig néhány hetes csírázlatásával mintegy tíz nappal hamarabb szedhető termése. Maga a csíráztatás nem kíván különösebb szaktudást, csupán egy alkalmas helyiség és akarat szükséges ehhez a munkához. Kisebb mennyiségű burgonya a lakás valamelyik zugában is előcsíráztatható. Ha valamilyen oknál fogva a csíráztatás mégis elmarad, a veremből kiszedett burgonyát ne ültessük azonnal, a szabadban takarva vagy színben hagyjuk „pihenni“ szikkadni, ahol enyhébb időben csírázása szintén megindul. Déli fekvésű vidékeinken, melegebb talajokon ne féljünk a burgonya korábbi ültetésétől, mert a kisebb talajmenti fagyokat — ha lombozatát enyhén le is perzseli — némi károsodással átvészeli.

GYŰ MÖLCSÖSEINKBEN

iparkodjunk a fák ültetésével. Igaz ugyan, hogy az őszi ültetés előnyösebb, ám szükség esetén kis hozzáértéssel munkánkat tavasszal is siker koronázhatja.

Március első felében be kell fejeznünk a fák téli permetezését. Ugyanis a jelenleg használatban lévő téli vegyszereink, mint a Nitrosan és az Arborol A—C csupán a fák nyugalmi állapotában használhatók. Bár gyakorlati tapasztalataink igazolják, hogy a kártevők telelésük utolsó stádiumában jóval érzékenyebbek a vegyszerekkel

Engedjék meg, liugy né“ hány sorban ismertessem tapasztalataimat az őszibarack termesztéséről. Erről különböző vélemények látnak napvilágot. fóinagam kilenc éve foglalkozom termesztésével. Jelenleg 86 lám van, mégpedig Elberta, Mayflower, Redháven, és Sudháven fajták. A fákat négyzetes kötésben kétszer kétinéter távolságra ültettem. Látszatra ez nagyon sűrű telepítés, de a korona elsürűsödését sikerült megakadályoznom. Kailanszerűen és több-Gondolatok

az őszibarackról

szintesen felváltva alakítottam ki a fák koronáját. Fáim már a második évben termőre fordultak, ugyanakkor a harmadik év tavaszán már szép termővesszők mutatkoztak. A zöldmetszést sosem mulasztottam el, szüret után pedig a hajtás válogatást is elvégeztem. Munkám eredményeként a minimális tőtávolság ellenére a fák koronája a mai napig sem nőtt össze, ugyanakkor kis területen aránylag magas hozamot érek el.

Fáimat rendszeresen permetezem, talaját pedig mésszel és műtrágyával javítom. A trágyák közül a baromfitrágyát tartom legalkalmasabbnak. Az állandó gondozás eredményeként tavaly egy-egy fáról 3S kg termést szüreteltem.

BERTALAN GABOR

A vérbeli kertészkedő alig várja, hogy kezdődjön a munka. Előre sosem tudni, mikor kerülhet sor a talajművelésre, a vetésre. Egy azonban bizonyos. Március már a tavaszi hónapok egyike s bármennyire is ármánykodna a tél, előbbutőbb beköszönt a kikelet. Ebben az- időszakban haladéktalanul hozzá kell látnunk a vetőágy előkészítéséhez.

Tanácsos, hogy a kert öszszes munkáit tervszerűen s ne ösztönszerűen végezzük. Előre tudnunk kell, hova kerülnek a legkorábbi növények. Kertünk fekvését, a föld összetételét ismerve a koraiak magját mindig a legmelegebb részekre, szélvédett helyre vessük. Igaz ugyan, hogy a koraiak többsége nem érzékeny az utófagyokra, a talaj jő megválasztása mégis elsőrendű kérdés, mert a „lángosabb“ területen 8—10 nappal korábban szedhető a termés. Ez a megállapítás azokra a növényekre is vonatkozik, amelyek az utófagyokat minden károsodás nélkül elviselik. Ilyenek a spenót, petrezselyem, tavaszi fokhagyma, dughagymáról duggatott hagyma stb., stb. A korán vetésre kerülő növények közül azonban részesítsük előnybe a salátát, retket, karottát és a zöldborsót. Ha a téli csapadék jóvoltából a talaj nedvességtartalma kielégítő, úgy a gyors kelés érdekében a vetésre kerülő növények magját ne. tegyük túl mélyen a földbe. Az aprőmagvú növények egyébként sem szeretik a vastag földtakarót.

A koraiak vetésével egyidőben sekély kapálással, gereblyézéssel vagy sarabolással a szabadon maradt terület simítását is szorgalmaznunk kell. Ez a munka két célt szolgál; a talaj gyomtalanítását, továbbá a téli csapadék megőrzését. Erre minden tavaszon nagy szükség mutatkozik, hiszen a „böjti“ szelek sok esetben az egész vetőágyat kiszárítják. Már pedig a talaj vízkészletére a tenyészidö folyamán a száraz nyári napokon nagy szükség lesz.

Kapálás, illetve gereblyézés előtt kiszórhatjuk az egyes műtrágyaféléket. Ha ősszel ezt a munkát elmulasztottuk, úgy a foszforos műtrágyákat mélyebb kapálással juttassuk a talajba. A kert trágyázására legalkalmasabb a Cererit — a három fő alkotóelemen (NPK) kívül nyomelemeket is tartalmaz. Ennek híján a forgalomban lévő szemcsézett NPK-t ajánljuk a kiskertészkedők számára.

az utóbbi Evekben

egyre több háziasszony próbálkozik a palánták nevelésével. Kisebb-nagyobb melegágyakban elvetik a korai káposzta, karafe lábé, kel magját, majd a para- I dicsőm, paprika kerül a föld- 9 be. A melegágyi palántaneveszemben, a permetezéssel mégsem várhatjuk meg a rügyfakadás idejét. Ha mégis elmarad a téli permetezés, úgy rügyfnkadáskor Akar.Uonnal (0,07 %) vagy Arafosfotionnal (0,3 % 1 permetezzünk. Ezzel majdcsak teljes egészében pótoljuk a téli permetezést, különösen ha fáink kaliíorniai pajzstetűkkel nem fertőzöttek.

Rügyfakadás idején a lisztharmat fellépése ellen Is védekeznünk kell. Ugyanis a gomba a rügyekben telel s fakadásával egyidőben szaporodik. Ellene Sulkáva! (1%) védekezünk.

SZŐLŐINKBEN

már javában folyik a munka. A kistermelők többsége a nagyüzemi szőlészeket figyelve, teljes gőzzel hozzáláttak a metszéshez. A nagy-nagy sietségre nincs ok, íőieg ha kevesebb tőkével rendelkezünk. Azonban az időbeni munka sosem árt. Inkább korábban metszünk, mint későn, mert ez a termés rovására mehet.

A szőlő növényvédelmével kapcsolatban egy fontos tényre hívjuk fel a kertészkedők figyelmét. Ha netán az elmúlt esztendőben a szólőgubacsatka kártételét észleltük, úgy metszés után, illetve legkésőbb rügyfakadás előtt egy héttel 3 %-os Sulkával, vagy 3—4 százalékos Polibarit oldattal lemosásszerűen permetezzük a tőkéket.

A szőlő kitakarása, vagy kapálása előtt feltétlenül szórjuk ki a műtrágyák egy részét. Főleg a foszforos műtrágya talajbajuttatdsa fontos, mivel lassan oldódik és tápanyagának mozgási körzete minimális. A tőkék kitakarásának idején tehát ekével, kapával dolgozzuk a talajba, hogy minél közelebb kerüljön a növény gyökereihez.

Kertészkedőink a tavasz nyílásakor ne feledjék azt a régi, bevált közmondást, „ki korán kel, aranyat lel“.

sándur

A jó szölöoltvány készítése szakszerű, igényes munka. Mert bizony nem mindegy, vajon megfogan-e, vagy sem. Ebből a téli, télvégi munkából kiveszik részüket nemcsak az idősebb szövetkezeti tagok, hanem az ügyeskezű lányok is ... Nincs ebben a munkában semmi ördöngösség, viszont a felületesség nagyon megbosszulja magát... Foto: nki