Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-04 / 9. szám

zideig a termesztésben két hazai nemesítésű sárgadinnye fajtánk volt: a zöldhúsú „Solartür“ és a sárgahúsú gerezdéit „Lednický“. Mivel a sárgahúsú „Lednický“ szlovákiai viszonyok között alacsonyabb és gyengébb minőségű termést ad, a sósszigeti nemesítőállomás kapta feladatni egy olyan sárgadinnye fajta kinemesítését, amely jobb termőképességű és jobb minőségű, mint a „Lednický“.

Az 1968-as évben került a sósszigeti nemesítésű 63— 189-es jelzésű törzs az állami kísérletekbe, és a hároméves kísérleti eredmények alapján 1971-ben lett államilag elismerve „Oranž“ néven.

Az új fajta a következő tulajdonságokban mutatkozott jobbnak a „Lednický“ fajtánál:

gyasztóipar nagyobb mértékben igényelni ingja.

A FAJI*. RÖVID AGROTECHNIKÁJA:

Tenyészthető elsősorban Szlovákia legmelegebb körzeteiben. A meleg, könnyebb, humuszos tápanyagokkal jól ellátóit talajokat igényli. Az «кто eveié* melegágyakban történik. A vetés ideje március másik fele gyeptéglába vagy tápkockákba. A palántákat május első felében ültetjük ki a szabadföldbe l,2Xl,2/m növény- és sortávolságra. Fóliás termesztés esetén a tenyészterütet l,5Xl/m a növény- és sortávolság. Meleg talajokon lehetséges a szabadföldi vetés is, így azonban nagyobb a kockázat. Fóliás termesztés esetén a fóliát tanácsos a' kiültetés előtt legalább 7—10 nappal előbb lerakni,

Új elismert hazai nemesítésű sárgadinnye fajta

1. Nagyobb a terméshozama,

2. Jobb a minősége.

3. Éréskor esős időben kevésbé reped fel, mint a „Lednický“.

4. Az új fajtának vékony a héja és vastag a húsa, ezért magasabb a fogyasztói értéke. Az „Oranž“ sok tekintetben

hasonlít a „Solartúrhoz“. A legfőbb különbség közöttük az, hogy a „Solartúr“ húsa zöldes-fehér, erősen lédús, az „Oranž“-é pedig narancssárga és a konzisztenciája vajszerű. Éppen ezért kiválóan alkalmas konzervipari — főleg fagyasztás! — célokra.

Különben a fajta morfológiai és biológiai tulajdonságai és a termelőképessége megegyezik a „Solartúr“-éval.

A FAJTA RÖVID LEÍRÁSA: A növény növekedése közepes, levéizete sötétzöld, közepes nagyságú.

A gyümölcs gömbölyű, vagy gyengén hosszúkás, a héja érett állapotban barnás-sárga, hálózott, vékony, vastag narancssárga hússal, egész kis magházzal. A búsa érett állapotban finom aromájú, édes, vajszerű állományú.

A gyümölcs súlya 1—1,5 kg, fóliás termesztésnél kedvező viszonyok között 2 kg-ra nő. Tenyészidore nézve 3—5 nappal korábban kezd érni, mint a „Lednický. Termőképessége jó. Közepes viszonyok közt 200 q/ha átlagtermést ad. Fóliás termesztésnél ideális termesztési viszonyok között a csúcstermelés 200 q/ba-on felül van. A többéves kísérletek alapján az újonnan elismert fajta termőképessége legalább 30 százalékkal jobb, mint a „Lednický-é.

A fajtát kipróbálták fagyasztás! célokra is, nagyon jó eredménnyel. Feltételezhető, hogy a jövőben ezt a fajtát a fahogy a talaj kellően felmelegedjen és átnyirkosodjon. A fóliás dinnye legalább 10—14 nappal korábban érik, a hektáronkénti többlettermés legalább 100 q/ha, ugyanakkor a minősége is jobb, mint a fólia nélküli dinnyéé. A tenyészidő alatt a talajt gyommentes állapotban tartjuk. A gombabetegségek ellen Perozin, Ditbon 45 és Karathan permetanyaggal védekezünk. A tenyészidő alatt legalább 4—6 permetezés szükséges.

Száraz, napos időjárás esetén kevesebb, esős, borús időjáráskor pedig többször szükséges permetezni. A szedést akkor kell végezni, amikor a gyümölcsök sárgák, illatosak, könnyen leválnak a kocsányról. Nagyon fontos tudni, hogy ekkor л gyümölcs még nem konzum-érelt. Közvetlen szedéskor a dinnye húsa még kemény „répás“, szedés után legalább 2—4 napig kell utánérlelni, csak ezután lesz a dinnye finom aróinájú, vajszerű konzistenciával. Az „Oranž“ fajta különösképp megkívánja az utánérlelést.

A dinnye termesztése újabban fellendülőben van, bár az értékesítés körül még elég sok a tennivaló (pl. a korai dinnye jobb felvásárlási ára, a szállítás jobb szervezése stb.j.

Úgy gondoljuk, hogy a termesztés fellendítésében az eddigi tapasztalatok alapján döntő szerepe lesz a fóliás módszer elterjedésének, amely biztonságosabbá és jövedelmezőbbé teszi a dinnyetermesztést.

Reméljük, hogy az újonnan elismert „Oranž“ mind a termesztők, mind a fogyasztók számára beváltja a hozzáfűzött reményeket és hozzájárni dinynyetermesztésünk színvonalának emeléséhez.

RÄKÖCZI LAJOS

Növényvédelmi lexikon

m.

BRESTAÄľ — ©0

Gombabetegségek elleni permetanyag.

Hatóanyaga: 55 % trifenylcínacetát +15 % manob.

A készítmény a zeller szeptoriás megbetegedése ellen alkalmas permetanyag hektáronként 0,4—0,6 kg/600 liter vízben oldott állapotban. A betegség megjelenésekor alkalmazzuk először, majd szükség szerint 14 naponként megismételjük.

Burgonyavész ellen is használható 0,4—0,6 kg/400— 600 liter víz oldataként az utolsó 2—3-ik permetezésre.

Ara mezőgazdasági üzemeknek: 101,— Kčs.

Bolti ára: 105,— Kčs.

Gyártja: HOECHST — Német Szövetségi Köztársaság.

CAMPAROL

Szuszpenziős permetanyag a kardvirág és nárcisz talaját gyomosító növények irtására, de más mezőgazdasági növény kezelésére is alkalmas.

Hatóanyaga: 15 % simazin + 40 % prometryn.

Camparol a gyökereken, részben a gyomok levelein keresztül jut a növénybe. Gyomirtó hatása 6—8 hétig tart. Pusztítja a fehér libatopot, labodákat, keserűfüvet, gyújtőványfüvet, a pipacsot, mezei tarsókát és más nem kívánatos gyomot.

Qsalk a hagymából Ihajtatertt kardvirágok és utárciszok gyomirtására alkalmas. A kultúrnövényeket tavasszal, még .felhajtásuk előtt [permetezzük 1—2 kg/ha 400—600 liter vízben oldott mennyiségével.

Ara mezőgazdasági üzemeknek: 56,30 Kčs.

Bolti ára: 59,— Kčs.

Gyártja: CIBA—GETGY — Svájc.

Crotothane 25 WP

— olyan permetanyag, amelyik az alma-, őszibarack-, egres-, szőlő- és uborkalisztharmat ellen hatásos.

Hatóanyaga: 25 % dinoeap

0,1 %-os töménységben alkalmazzuk az alma lisztharmata ellen. Először rügypattanás Idején, másodszor a virágzás előtt. A további védekezés 7—14 naponkénti időszakban történhet.

Az amerikai egres-lisztharmat pusztításának megfékezésére szintén 0,1 %-os koncentrációban hatásos a cserje virágzása előtt és a szükséglet szerint. Alkalmazható a szőlőlisztharmat ellkn is (ovodium) megegyező töménységben. A betegség első tüneteinél alkalmazzuk. Valamennyi vele permetezett növénynél szükséges betartani a 21 napos mérgezési zárlatot..

A saláta lisztharmata ellen ugyancsak 0,1 %-os hígítást! permetanyagot alkalmazzuk a betegség első tüneteinél. A salátauborkánál 7 nap, a befőzésinél 21 nap a konzumálási zárlat.

0,05—0,1 %-os koncentrációban a rőzsalisztharmat ellen alkalmazzuk. A permezetést hetente ismételjük.

Ajánlatos a készítményhez vegyíteni még 0,025 %-ban Cittowet-et is, amely valamennyi felsorolt növényi kultúra permetezéséhez alkalmas, kivéve az üvegházi uborkát.

Ára mezőgazdasági üzemeknek: 64,50 Kčs.

Bolti ára: 67,— Kčs.

Gyártja: May and Baker Ltd — Anglia.

Dykol

—rovarirtó kontakt idegméreg.

Hatóanyaga: 50 % DDT

200—300 liter vízben, 1,6 kg-nyl Dykolt alkalmazunk hektáronként főként a káposztaféléket és fokhagymát rágó rovarok pusztítására. A szőlöílonca kártételének felszámolására 800 liter vízhez 3 kg/ha hígítással permetezünk.

A gyümölcsészetben 0,4 %-os koncentrációban az almamoly, a káposztalepke hernyói, az aranyfarú pille, az araszolók és a poloskaszagú darazsak kártétele ellen hasznosítjuk.

A vegetáció idején a díszkertészetekben a kardvirág dohánytripsz kártételére megegyező töménységben alkalmazhatjuk.

Ara mezőgazdasági üzemeknek: 1,30 kg/18,50 Kčs.

Bolti ára: 1,30 kg/19,50 Kčs.

Gyártja: Spolana — Csehszlovákia

V

Néhány tanács

a viaszolvasztáshoz

A kiselejtezett lépeket, ha annyi van, hogy a viaszolvasztóban csak többszőrre lehet kipréselni, osztályozni kell. Lehetőleg külön-külön kell préselni az öreg, fekete lépeket és a fiatalabb, világos építményeket. A fiasításra keveset használt, zsemlyeszín ü sonkolyból ugyanis kevesebb munkával, könnyebben és több viaszt préselhetünk ki.

A lépeknek a keretekből való eltávolítása úgy a leggyorsabb, ha erős, nagy késsel kivágjuk őket a kerethálózó drótokkal együtt a keretlécek belső oldala mentén. Az építményekben maradó drót a viaszolvasztást nem gátolja. A hálózás megmentése sok időveszteséggel jár, és különösen az öregebb lépekben már csak azért sem éri meg, mert a drótszálak rozsdásak, könnyen szakadnak. Ha a keretdrót tartós lenne is, még további időveszteséget okoz, hogy újra kell feszíteni, mert a lépek kivagdosásakor erősen meglazul, és nagyon hátráltatja a keretlécek gyors és jó megtisztogatását. Nem érdemes tehát a régi hálözás megmentésével vesződni. Kivételt csak a friss szűzlépek keretei képezhetnek. Ezekből azonban az építményt ne vágjuk vagy tördeljük ki, hanem ha elég nagy a viaszolvasztó edény, forró vízbe mártva olvasztassuk ki a keretekből a viaszt.

A sikeres olvasztáshoz nélkülözhetetlen az öreg lépek áztatása. A sonkolyt tenyérnyi darabokra tördelve nagy edényben, bő vízbe tegyük. Lehetőleg lágy vizet használjunk, pl. eső-, folyó-, patak- vagy tóvizet. A léptörmelék legalább egy napig, de ha lehet Inkább 2—3 napig álljon a vízben, s naponta egy-kétszer alaposan kavarjuk meg. Így a sejtekben levő bábing, álcaürülék vízzel szívódik tele, s olvasztáskor kevesebb viaszt tud magában visszatartani. Sok színező anyag is kiázik, s ezért a kiolvasztott viasz világosabb, szebb lesz. Vízlágyító szerek pl. mosószerek nem használhatók, mert a viaszt tönkreteszi. Olvasztáskor és ülepítéskor nem lehet a viasz zománcnélküll vagy hiányos zománcú vasedényben, mert színe igen csúf lesz.

Jó eredményt csak a préses viaszolvasztóktól várhatunk. Kielégítő annak a viaszolvasztó berendezésnek a teljesítménye, amely egy lépből annyi viaszt tud kipréselni, mint a használt' műlép súlyának másfélszerese. Tehát ha 12 dekagrammos volt egy beadott műlép, akkor legalább 18 dkg viaszt kell visszakapnunk az arra épült lépből. Egyesek szerint a jő viaszolvasztó berendezéssel a műlépben beadott viasznak kb. a kétszeresét is ki lehet olvasztani. Mivel a használt műlép súlya utólagosan, az olvasztáskor legtöbbször pontosan már nem állapítható meg, az elért eredmények általában csak hozzávetőlegesek.

A viaszolvasztók préskosara lyuggatott lemez, hogy a viasz préseléskor kiszivároghasson. A nyílások túl kicsik nem lehetnek, mert akkor a bábingek és egyéb szennyeződések könynyen eltömik. A nagyobb nyílásokon viszont a salak egy része is átmegy. Érdemes tehát ritkaszövésű, de erős zsákbői a préskosár méretéhez szabott kis zsákot készíteni, s ebbe tenni a préselésre szánt anyagot. Az így préselt viaszban kevesebb a szemét, és szebben ülepíthető. A zsák inkább egy kicsit bő legyen a kosárba, mint szűk, különben az első használatkor széthasad a préseléstől.

A jól kiáztatott sonkolyt tegyük az olvasztóba. Ha sok lépet selejtezünk, a munka gyorsítására érdemes előre megmelegíteni a préselnivalót. E végett pl. üstben, forrásig hevítjük a sonkolytörmeléket, s ebből már forrón tesszük át a viaszolvasztóba. így a préselés, ami elég időrabló, de nélkülözhetetlen része a viaszolvasztásnak, gyorsabban halad. Ha forró sonkollyal dolgozunk, a préskosarat legfeljebbb kétharmad részig töltsük meg csak, mert az már nem esik össze. Ha túlnagy a préselendő tömeg, a viasz nehezebben jut ki a préskosár közepén levő részekből. Akár vízzel, akár gőzzel melegítő a berendezés, préselés közben egyszer-kétszer fel kell lazítani a szorítást, hogy a sonkolysalakot lehetőleg újra teljesen átjárhassa a víz vagy gőz.

Az egyszer már kipréselt sonkolysalakot érdemes összegyűjteni, hogy az olvasztás végén másodszor is felfőzzük és kisajtoljuk. Ha jő a viaszprés, a harmadszori újra olvasztással már nem érdemes próbálkozni, mert több az időveszteség és tüzelőanyag költség, mint ä még nyerhető viasz értéke. Az olvasztásra már nem érdemes sonkolysalakot legjobb mielőbb elégetni, mert a viaszmolyok szívesen felkeresik, és igen hamar elszaporodnak benne.

A kiolvasztott viaszt a présből kiöntve újra fel kell melegíteni, és ezután ülepíteni, hogy a szennyeződés jól elkülönüljön a viasztól. Ha a préskosár nyílásán bábingek is átjutottak, vagy más olyan szemét került a viaszba, amely a rostaszövet nyílásainál nagyobb, a megolvasztott viaszt meg kell szűrni. A nagyobb szemétdarabok ugyanis nem tudnak elkülönülni a viasztól ülepítéskor. Ha több egymás utáni préselésre kerül sor, a kiolvasztott viaszt csurgassuk hidegvizes edénybe. így a viasz gyorsan megmerevedik, és könnyen tárolható az ülepítésig ládában, üres kaptárban vagy zsákban. Ülepítéskor úgy igyekezzünk kiszámítani a viasz mennyiségét, vagy az edény nagyságát, hogy legalább 10— 15 cm vastag viasztömböt kapjunk. Így jobban sikerül az ülepítés, és a vékony viaszkarikák könnyen szét is törnek.

Az ülepítésre szánt viaszt bő vízben, elég nagy edényben olvasszuk fel. A viz kb. annyi legyen, mint a viasz. Az edényben a viasz fölött 5—15 cm-nyi üres rész maradjon. Kisebb edényben kevesebb, nagyobb edényben több, hogy a tűzhelyről valő leemeléskor könnyebben bánhassunk vele. Ilyenkor a víznek nem kell forrnia. Forráskor ugyanis vízgőz keletkezik, s az könnyen a viaszban marad. A viaszba belekerülő vízgőz még kihűléskor sem távozik belőle. Az ilyen viasz lyukacsos, szivacsos. A parányi lyukakban, ha a kihűlt viaszt szétvágjuk, apró vizcsöppeket

találunk. A viaszban levő vizet nehéz eltávolítani. Lassú tűzön víz nélkül óvatosan kell melegíteni a viaszt az edényben. Forrnia nem szabad. így a kihűlt viaszban már cseppfolyóssá vált gőz nem juthat újra vissza.

Az edény fala, amelyben a viaszt ülepítjük, sima legyen és függőleges, vagy felfelé szélesedő. Csak így tudjuk kivenni lehűléskor a megmerevedett viaszt.

— Az edényből kivett viaszkarika alját tisztítsuk meg a rárakódott üledéktől. Elég nagy és éles késsel ez könnyű és gyors. Ha az ülepítés jól sikerül, a viasztömb alsó lapja is sima. A viasz és a szemét anynyira elkülönül, hogy tisztogatáskor számottevő viaszt nem kell lekaparni az idegen anyagokkal. Az üledék azonnali eltávolítása azért is ajánlatos, mert nedvesen sokkal könynyebben lekaparható. Ha a viaszkarikán marad, mivel a vizet magában tartja, gyorsan penészedik.

A viasz tűzveszélyes. Legyünk óvatosak. Ha az idő és a körülmények engedik, legbiztosabb a szabadban végezni az olvasztást, préselést. Ha helyiségben dolgozunk, a tűzhely mellűi rakjuk el a könnyen gyúló dolgokat. A viasz habzására számítva a viaszolvasztó edényt sohase töltsük % részén felül. Ne hagyjuk őrizetlenül a tűzön melegedő, fövő viaszt. Tartsunk kéznél 2—3 liter hideg vizet, hogy a viasz kifutásának veszélyekor azt beleöntve a forrás azonnal megszűnjék, s így elkerülhessük a balesetet. Ha a viasz kifutott, először a további kifutást gátoljuk meg hideg viz beleöntésével. Ezután szükség esetén kellő elővigyázattal a viaszos edényt emeljük le a tűzhelyről. A tűzhelyre jutott viaszt kaparjuk a földre, vagy ha van kéznél, edénybe. Nem szabad a tűzhely karikáját felnyitni, mert a túlhevült viasz azonnal lángra kap. Ha a viasz kigyulladt a tűzhelyen, a viaszos edényt feltétlenül le kell venni, majd az égő viaszt hamuval, homokkal szórjuk le, vagy ponyvával, esőkabáttal borítsuk le. Ilyenkor, ha az olvasztás valamilyen helyiségben történik, az ablakot, ajtőt azonnal nyissuk vagy nyittassuk ki.

A viasszal összekent edény elég nehezen tisztítható meg. Legkönnyebben úgy boldogulunk, ha késsel alaposan lekapargatjuk, s azután az edényben maradó vékony viaszréteget homokkal lesúroljuk