Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-04 / 9. szám
-J A herék élete és hivatása Amikor a méhekről beszélünk, sokat hallunk a munkásokról, anyákról, de annál kevesebbet a herékről. Fedig a herék a család közösségének olyan fontos részét képezik, mint a munkások vagy az anya. Semmi szüksé^nincs arra, hogy a méhész a herék Irtásával, vagy a herék számának a csökkentésével foglalkozzon. A természet az ö életüket ügy szabályozza, hogy csak a kellő számban s időben legyenek részeseivé a család közösségének és a biológiai egyensúly meg ne bomoljon a túlszaporodásukkal. Ezért mutatok rá a herék életére és élethivatására. A herék hossza 15—17 mm, súlyuk 220 mg. Terméketlen petékből kelnek, amit az anya a heresejtbe rak. A heresejt átmérője 6.91 mm. A terméketlen anya vagy az álanyák a terméketlen petéket a munkássejtekbe is rakják. A munkássejtekből kikelt törpeherék súlya változatos, legtöbbször 138 mg. Nagyságuk függ a tápláltságuktól és a sejt nagyságától. Az álanyaság kezdetén az álcák még bőséges táplálékot kapnak, tehát jól fejlődnek, sok esetleges sérülését, s a rügy esetben elérik az anyától származó herék nagyságát. A munkássejtben fejlődő nagy hereálca eltorzítja, megtágítja bölcsőjét, ha pedig kevés bábing béleli a sejtet, áttöri a falat és átnyújtózkodik a szomszéd sejtbe. Később, amikor már sok az álanya, petéző munkás, és sok a fiasítás a hereálcák kevés eleséget kapnak, rosszul fejlődnek. Az ilyen törpeherék, akár heresejtből, akár munkássejtből keltek, néha a munkásoknál is kiesebbek. A herék általában csak a nyári időszakban élnek. Számuk nagyon változó. Egyes családoknál ezerig, de vannak családok, ahol a herék száma több ezer. Idősebb anyával rendelkező családok több herét nevelnek, mivel hajlamosabbak a rajzásra. A nyár végén a méhek a heréket kiűzik a kaptárból, hordástalan időben még korábban, így télen a méhek között nincs here. Ha valamelyik család a heréket ebben az időszakban megtűri, vagy terméketlen anyja van a családnak, vagy nincs anyja. Ezek a herék a tél folyamán elpusztulnak, tehát nem telelnek át. A herék fejlődési szakasza a leghosszabb, vagyis 24 nap. A kikeléstől számítva csak 12— 15 nap múlva ivarérettek. A petézéstől a here párzóképességéig ugyanis legalább 36 nap, vagyis több mint az az anya fejlődésének kétszerese. Az anya fejlődése 16 nap. Ezek szerint a herenevelést az anyanevelés előtt legalább 14 nappal hamarabb kell megkezdeni. A herék élethivatása az anyák megtermékenyítése. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a heréknek a megtermékenyítő munkán kívül, más szerepük is van a méhcsaládoknál. A herék bizonyos kémiai anyagot (exohormont) termelnek, amit a méhek a családban szétosztanak, és ez fontos szerepet játszik a méhcsalád életében. Aprólékosabban eddig még ismeretlen. Nyáron a heréket a méhek bőségesen etetik. Hordástalan időben vagy kedvezőtlen időjárás esetén a heréket az élelemtől elszigetelik, legyengítik és megtépázott szárnyakkal a kaptárból kiűzik. De ilyenkor a fedett fiasítást is kidobálják. A herék élettartama nem egyforma. Egyes herék megérik a 80 napot, de a legtöbb még a 21 napot sem éri el. A kísérletek azt bizonyítják, hogy 100 here közül a kikelés után a 14 napot, tehát az ivarérettséget csak a 32 %-ka éri el. Ezért törekszik a méhcsalád a fejlődési időszakban a herék nagyobbszámú utánpótlására. Kísérletek bizonyítják, hogy hordástalan időben a méhek először az idősebb heréket, tehát a kaptárból kijárókat, ivarérettejret támadják meg. Huzamosabb ideig tartó hordástalan időben a kaptárban csak a fiatal, még nem ivarérett herék maradnak. Ezért kedvezőtlen időjárás után az anyák megtermékenyítése, egy-két héttel később történhet. A termékenyítésre érett herék a kaptárnyitáskor a fényre erősen reagálnak és a keretről elrepülnek. Kézbe fogásnál pedig a legkisebb szorításra, kitolja nemiszervét (everz). A herepetéző vagy álanyától • származó törpeherék is képesek az anyát megtermékenyíteni, de erre nehezen nyílik alkalmuk, mivel a normális módon fejlődött nagyobb testű herékkel versenyezni nem tudnak, mert ezek elnyomják a kisebb testű tolakodókat. Az eddigiek alapján, nincs szükség a herék irtására, a herefiasítások megsemmisítésére, mert a méhek az 6 életüket szükség szerint szabályozzák. HEREGYÜLEKEZÜ • Sokáig nem találtunk kellő magyarázatot arra, hogyan lehetséges, hogy az anya a nászrepülés alatt, — ami csak 15— 20 percig tart — több herével párzik. Ma erre a kérdésre a herék gyülekező helyével válaszolunk. Már régebben megfigyelték, hogy bizonyos helyeken a levegőben egy kis utórajocska zúgva egyhelyen hoszszabb ideig szálldogál. Akkor még nem tudták, hogy az a kis raj herékből áll, és ez nem is rajocska, hanem a környező méhesekből a herék ide gyülekeztek s várják a fiatal terméketlen anyák nászrepülését. Először 1966-ban a Ruttner testvérek figyeltek fel rá. Hazánkban 1968-ban Prostéjovban győződtek meg róla Veselý és Skrobál, akik a heregyülekező helyen kísérleteket végeztek. Ballonok segítségével kalitkában terméketlen anyát bocsájtottak a gyülekező helyre. Ezek szerint az anyák megtermékenyülése a heregyülekezőn történik. Az eddigi kísérletek alapján a gyülekezőhely 200 X 600 m kiterjedésű és ide repülnek a herék kb. 2 km körzetből. A körzeten belül több gyülekezőhely is lehet. A herék csak egy gyülekezőhelyet látogatnak, azt amelyet az első kirepülések alkalmával felkerestek. A herék számát kb. 300—500-ra becsülik. A ballonok segítségével felbocsájtott kalitkában lévő terméketlen anyáknál a következőket tapasztalták. A heréket legjobban érdekelték az anyák 14—20 m magasságban. Ettől felfelé az érdeklődés csökkent, egyes herék a kalitkát ugyan kísérték egész 55 m magasságig. A kalitkát lefelé eresztve 10 m alul az érdeklődés a herék részéről megszűnt, csak egy-két here kísérte el a kalitkát a földig. A földig kísérő herék közül a megfogásnál megállapították, hogy fiatal, még nem ivarérett here, tehát ilyenek is látogatják a gyülekezőhelyet. A herék az anyát zúgva szabályos sor alakjában közelítették meg, valószínű, hogy a sor elején az erősebb, életképesebb herék repültek. Az érdekesség végett még megemlítem, hogy a kísértetek során a kalitkában felbocsájtott idősebb termékeny anya után a herék szintén érdeklődést tanúsítottak. Minden esetre ez még nem bizonyíték a termékeny vagy kimerült anyák újrapárzására, aminek a megismerésére a kísérletezők állandó megfigyelést végeznek, hogy e nyitott kérdésre a végleges választ megadják. ANTAL Z. Leszakadozott A nyáron olyasmit tapasztaltam — írja egy méhész levelében — amit eddig még hnszszú méhészkedésem alatt nem vettem észre. Egy családomat 12 műléppel láttam el, mert új keretméreten akartam betelelni, szerettem volna kipróbálni a Langstroth kaptárt. Ezek alacsony keretek s meggyőződésem szerint elég volna hozzájuk az általánosan használt 8 huzal, amelyen a felső és alsó keretlécet kötik össze ferdén (vagyis nem függőlegesen). A kereteket a kaptár vásárlásakor már így kaptam a szabadkai vállalattól. A család a nyári jó hordás hatására szépen építette is a műlépeket, öröm volt nézni őket. Amikor azonban eljött az ideje annak, hogy a családot, most már a kiépített új lépeken átrakjam az új kaptárba, ez nem ment olyan könnyen mint képzeltem. A jól megliordott lépek egy része a nagy nyári meleg hatására, (nem egyszer volt 35 fok árnyékban) feiyn, a fiasítás felett leszakadozott, illetve a csak mézes kereteknél a meghordott és befedett koszorú szakadozott le, alatta a lép megmaradt. Természetes, hogy ezekkel a lépekkel nem sokra mentem, kiválogattam az alsó sor részére a jó kereteket és újabb műlépeket kellett adnom a családnak. Ezekbe azonban már a keretek felső részébe két vízszintes huzalt is tettem, hogy ezek is tartsák a lápét, legalább addig, míg az anya egyszer-kétszer be nem petézi azokat és a hábingek is meg nem szilárdítják. (ami) rWWVMWVWSAArWWk 8 \ 5. SZÁM KERTESE T-NEHESZET A Szabad Földműves szakmelléklete __oha a házikert termesz- kán haladja meg a 20 rügyet.ehosszúcsap leválása után a íp( tésőben is huzalos tá- A gyenge kondíciójú, vékony»metszést ugyanazon a bakon maszú szőlők mellett foglalunk vesszőket nevelő tőkéket kevés 1 folytathassuk, állást, s minden házikerti sző- számú rövidcsappa'l terheljük, i A fejmíivelésű tőkéken az lésznek ilyenek létesítését ja- fakadás után a tőkén fejlődő ugarcsupot a tőkefej bármely vasoljuk, a meglévő karós sző- hajtásokat esetleg leválogatjuk, részén meghagyhatjuk, mert lök nagy száma azonban szak- s kevés számú erőteljes vesz- ilyen esetben a Jetermelt hoszszerű kezelésüket továbbra is szőt nevelünk. szúcsapot többnyire a lőkefej indokolja. Ha a tőkék kondíciója a tér- szintjéig vágjuk vissza. Hazánkban karó mellett bak- helés növelésére késztet, in- A tökéről eltávolítandó vesz- és fejművelésű szőlőket neve- kább a csapok hosszát, s ne szőkét mindig tőből vágjuk ki, lünk. Ezek tökéi kistérjedel- azok számát növeljük. Ez utób- mert a vesszők alapi (tehát a Néhány jótanács A KARÓS SZŐLŐK ♦ 1972. MARCIDS 4. A TARTALOMBÓL Öszibarackfák mézgásodása Növényvédelmi lexikon III. Gondolatok az őszibarackról Márciusi figyelmeztető Növényvédelem a lombhullás után következik Az eceteseden borok gyógyítása Zöldségtermesztők figyelmébe Néhány tanács a viaszolvasztáshoz 0 Leszakadozott műlép A herék élete és hivatása műek. A metszés során a csapokat mindkét művelés esetében a talaj közelében kell tartanunk, ezért a tőkéket sohasem szabad „meghúzatnunk“. Ez utóbbi a tőkék gyors gyengülésére, a bakművelésű tökében egy-egy elágazás gyors megnyurgulására vezet. % tőkék rügyszámmal terhelését erősségükhöz szabjuk. Ha a vesszők a kívánatosnál vékonyabbak, a rügyek számát csökkentjük és fordítva. A fej- és bakművelésű tőkék terhelése nálunk többnyire 10 —16 rügy között változik, rit-1. A középerős íejművelésü tőkéken a fejhez közel 5X2 rügyet hagytunk. T 2. 3X2 rügycs terhelésű bak" művelésű tőke. binak ugyanis a tőkék elsűrűsödése lehet a következménye. Hosszúcsapos metszés esetén minden hosszú termőcsaphoz hagyunk egy-egy rövid ugarcsapot is. A bakművelésü tőkékén az ugarcsapokat a hosszúcsap alatt kell metszenünk, hogy a 3. Az erősebb bakművelésü tőkéken liosszúcsapos metszéssel a rügyek száma eléri a 20-at is. 4. A hosszúcsap alatt, annak következő évi leváltssa végett rövid ugarcsapot hagytunk. vesszőknek az idősebb részéhez való csatlakozásánál elhelyezkedő) rügyeinek visszahagyásával a felesleges hajtások számát növeljük. A csapok felső rügye felett 3—4 cm-es csonkot hagyjunk. Ezzel elkerüljük a felső rügy könnyezés általi bevakulását. A karós szőlők termőképességét bizonyos határig a tőkekondíció növelésével fokozhatjuk. Ez utóbbit a szőlők trágyázásával,. s nagyobb lombfelület nevelésével érhetjük el. Akkor járunk el helyesen, ha a hajtásokat legalább 160 cm magasra neveljük, illetve ilyen magasságban csonkozzuk. Törekeüjünk arra, hogy a hajtások a tőke középmagasságában (tehát a talajtól körülbelül 80 cm-re) is legalább ceruza vastagságúak legyenek. A rövid karókat cseréljük ki. Hosszabb hajtásokat nevelve érősítsük fel tőkéinket, hagyjunk rajluk egy két hosszúcsapot is. Munkánkkal akkor lehetünk elégedettek, ha egy-egy karós tökén közepes fürtátlagsúlyú fajtákat termesztve legalább 1—1,5 kg termést nevelünk. Cs. P. Madárkaság, elrflgás A szőlősgazdák megfigyelték, hogy egyes szőlőtőkék és fajták kevés termést hoznak, s a meglevő fürtök bogyói is kicsik és ritkásan állnak. Az ilyen fürtöket madárkásnak nevezzük. Ha alaposabban megvizsgáljuk a bogyókat, azt észleljük, hogy ezek magva fejletlen. Előidézőjük a hiányos megtermékenyülés. Három virágtípus ismeretes: a hímnős, a funkcionálisan nő- és a funkcionálisan hímvirág. A hímnős jól termékenyül, mert egy virágon belül található a bibe és a porzó. A nővirág porzói csökevényesek. Vagy a hímvirág pollenje, vagy a hímnősé termékenyíti meg. A hímvirágú bibéje fejletlen, s csak a porzók fejlettek, tehát terméketlen marad. Az is előfordul, hogy a szőlő virágai megtermékenyülés nélkül lehullanak a fürtről. Ezt elrúgásnak nevezzük. E jelenség a tőke egyedi tulajdonsága, vagy egyes fajták sajátossága lehet. Ha bizonyos tőkék évről évre elrúgják termésüket, ez a virágszervek rendellenes fejlődésének, a bibe vagy a porzók hiányos kialakulásának következménye. A virágzás idején uralkodó rossz időjárás is okozhat hiányos megtermékenyülést. Erős, váratlan tavaszi lehűléskor vagy hosszan tartó, hűvös, csapadékos időjárásban a virágok megfáznak, a bibe még a virág kinyílása előtt megbámul, s elveszti termékenyülo képességét, vagy a virágpor lesz csíraképtelen. Az elrúgás oka lehet a túlzott nitrogéntrágyázás is. Megfontolt, szakszerű trágyázással javíthatunk ezen. Több fajtánknak, a Kadarkának, Furmintnak, Sárfehérnek stb. vannak kifejezetten rúgós változatai. Ezeket legjobb kivágni. Oj telepítéshez pedig szelektált szaporítóanyagot használjunk.
