Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-04 / 9. szám
1972. március 4. SZABAD FÖLDMŰVES VIII. kongresszusa jegyében Egyre többet a közös asztalra Február közepéhez szokatlanul verőfényes, szinte tavaszi időjárásra ébredt a falu lakossága. Az impozáns kultúrház üvegfalai ezerszeresen verték vissza a pajkos napsugarakat. Az időjárás, mely már annyi kellemetlenséget, kárt okozott a mezőgazdasági dolgozóknak, ezúttal teljesen szinkronban volt a szövetkezeti tagok kedvével. Mindkettő derűs, sziporkázó volt. És ez nem csoda, hiszen a Topofníky-i (Nvárasd) Egységes Földművesszövetkezet dolgozói aznap az évzáró gyűlésre siettek. Azt, hogy sikeresen zárták az elmúlt esztendőt, valamennyien jól tudták. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nagy érdeklődéssel várták az egyes beszámolókat, hogy még jobban, még részletesebben megismerkedjenek munkájuk gyümölcsével. Ezért, amikor a Munka Dalával, illetve a pionírok kultúrműsorával megkezdődött a gyűlés, melyet Németh Jenő mérnök, mezőgazdasági miniszterhelyettes jelenléte még ünnepélyesebbé tett, a bőre méretezett terem zsúfolásig megtelt. Az összegyűltek örömmel nyugtázták, hogy az elmúlt esztendő a szövetkezet fennállása óta mind gazdaságilag, mind pénzügyileg a legeredményesebb volt. Pedig az előző esztendők eredményei sem voltak lebecsülendők. Nem hiába tartozik a Topofníky-i efsz országos viszonylatban is az élvonalba. Annál angyobb megbecsülést és tiszteletet érdemelnek a közös dolgozói, hogy az előző évek csúcseredményeit még fokozni tudták. Az elmúlt esztendőt sem tartják azonban fölülmúlhatatlannak. Tudják, hogy a termelékenységet még tovább lehet fokozni. Ezt Dömény elvtárs, a szövetkezet népszerű elnöke keresetlen szavaival ki is hangsúlyozta, és annak a reményének adott kifejezést, hogy az egyre igényesebb tervekkel összhangban az idén még magasab szintre sikerül majd emelni a mezőgazdasági termelést. — Alaposan fel kell majd kötnünk a lenge magyart — mondotta beszélgetésünk során jókedvűen Varga Gyula a szövetkezet ökonómusa, hogy mindazt valóra válthassuk, amit elhatároztunk. A tervek igényesek, de úgy a vezetőség, mint a tagság tisztában van azzal, hogy csak úgy tudunk előre haladni, ha többet adunk a közös asztalra. Ennek is köszönhető az elért eredmény, és az, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán csaknem 3 millió koronával teljesítettük túl a tervet. Az agilis üzemgazdásztól azt is megtudtuk, hogy 1971-ben 900 hektárt repülőgéppel trágyáztak. (A hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok is segítettek.) A gyümölcsészet, illetve kertészet a kétszeres jégeső ellenére is maradéktalanul teljesítette a tervet. Az állattenyésztők pedig 36 vagon húst adtak a közellátásra. Egy szövetkezet fejlődését a múlt és a jelenben elért eredmények összehasonlításában lehet a legjobban lemérni. íme néhány adat a topfníkyi efsz-ből az I960, illetve 1971-ben elért eredményekről. Míg 1960-ban a növényi termékekből 2205 korona volt a bevétel egy hektár mezőgazdasági területre, addig a múlt évben 8952. Az állattenyésztési termékekből az egy hektár mezőgazdasági területre jutó bevétel a következőképpen alakult: 3053, illetve 950B Kčs. Az alig félezer hektáros Kllí** ská Nemá-i (Kolozsnéma, komárnoi járás) szövetkezet zárszámadó közgyűlésén rend és fegyelem uralkodott. Jól esett végighallgatni Baráth Imre elnök és Paulcsfk János üzemgazdász beszámolóját, hiszen a múlt évben tapasztalt kisebb bökkenők és hiányosságok ellenére is eredményes évet zárt a járás legkisebb szövetkezeteinek egyike. Csupán néhány jellemző adatot szeretnénk kiragadni a beszámolókban elhangzott számtengerből. A múlt év folyamán többek között 918 liter tejet, valamint 356 kg húst értékesített a szövetkezet egy hektár mezőgazdasági földre számítva. A mezőgazdasági földterület egy hektárjára 2 ezer 473 korona tiszta nyereség jutott. A gazdaságnak 68 állandó dolgozója van. Egy dolgozó átlagos — A gyengébb eredményeink okát tisztáztuk, de egyszer már azon Is el kellene gondolkozni: mit tegyünk, hogy ne kerülhessen sor hasonló okokra és okozatokra? Szerintem alacsony színvonalon mozognak az állategészségügyi megfigyelések, intézkedések, nincsenek időben megtéve a szükséges beavatkozások. Sajnos, az állatorvosoknak annyiféle kötelességük és tennivalójuk van, hogy a jelenlegi nagy körzetekben nem képesek teljesen eleget tenni feladatuknak. Egy-egy gazdaságba csak akkor jutnak el, ha már történetesen szó sem lehet a megelőző intézkedések sikeres alkalmazásáról. A beteg állatokat likvidálni kell, csökken a hasznosság, s úgyszólván elölről kell kezdeni mindent, — mondotta többek között Baráth elvtárs. Bizonyos hiányosság mutatko-TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON munkatermelékenysége 70 ezer 178 korona, havi átlagkeresete viszont 2 ezer 292 korona volt. Szép eredményt értek el a szemesek termesztésében. A cukorrépatermesztés, malac- és borjúelválasztás szakaszán azonban sajnos nem dicsekedhetnek hasonló eredményekkel. Egy anyakocától átlagosan 14,2 malacot, 100 tehéntől pedig mindössze 80 borjút választottak el múlt évben. A kocánkénti malacelválasztás járási átlaga 15 fölött mozog. Egy évvel korábban a borjúelválasztásban Is jobb eredményt értek el, mivel akkor 100 fejőstől 97 borjút nyertek. Vajon miben kell keresni a hiányosságok eredőjét? — tettem fel a kérdést az ünnepi vacsora után a szövetkezet ismételten megválasztott elnökének. Mint elmondotta, nem lehet teljes mértékben a dolgozókat hibáztatni a gyenge eredményekért. Múlt évben ugyanis föiütötte fejét a gazdaságban az auesky-féle betegség. Az év utolsó hónapjaiban 175 malac hullott el a betegség következtében, s ez okozta a lemaradást. A borjúknál szintén ez volt a bökkenő: betegség, fokozott elhullás. Mindennek következtében csökkent az állatsűrűség, tehát a közeljövőben fokozott gondot kell fordítaniuk az állatok hasznosságának, valamint az állomány létszámának növelésére, ha eleget akarnak tenni a távlati fejlesztési terv célkitűzéseinek. zott a cukorrépánál is. Itt az volt a baj, hogy az „ügybuzgóbb“ dolgozók a figyelmeztetés ellenére is a kelleténél nagyobb egyedtávolságra végezték az egyelést, nem volt meg a szükséges egyedszám egy hektáron, s így természetesen a hozamok is a vártnál rosszabbak voltak. Itt közrejátszott az is, hogy későn kapták meg a vetésterület nagyságát illető irányszámokat, s nem tudták idejében és megfelelően elvégezni a talajelőkészltést. Idén már az SPC—6 vetőgéppel végzik a vetést, hogy ne kelljen egyelni, s így talán a szükséges egyedszámot is sikerül biztosítani. Meghányták-vetették az efsz-ek közelgő VIII. kongresszusának vitaanyagait is, magukévá tették a főbb irányelveket s azok szerint irányítják munkájukat. A környező szövetkezetekkel karöltve 1973- ban kezdik meg egy nagykapacitású szárító építését, kiszélesítik az együttműködést, nagykapacitású munka-, és betakarítógépeket vásárolnak, s közösen biztosítják azok tökéletes kihasználását, növelik a tápanyagpótlást és a vegyszeres kezelést, s a közeli gazdaságokkal együttműködve minden lehetőséget kihasználnak a kooperációs viszony továbbfejlesztésére és az integráció alapjainak lerakására, mert rájöttek, hogy az alig félezer hektáros gazdaságok nem bírnak lépést tartani a fejlődéssel. —kádek—• Főbb termények hektárhozamai: 1960 1971 Búza 24,10 44,8 Tavaszi árpa 31,80 43,5 Kukorica 42.00 58,3 Cukorrépa 430,06 475,00 Többéves takarmányok 38,00 80,7 Hasznossági mutatók: Évi tejelékcnység 2968 4127 Egy kocára eső malacelválasztás 11,4 17,4 Marhahús 1 ha mezőgazd. területre kg 66,6 156 Sertéshús 1 ha szántóterületre kg 115 276 Egy állandó dolgozóra eső évi kereset Kčs 13 523 37 647 A számok annyira beszédesek, hogy minden leges. további kommentár feles— Hogy mindezt sikerült elérni — folytatta a tájékoztatást Varga elvtárs, ez nagy mértékben a tagság munkafegyelmének köszönhető, mely oly szinten mozog, hogy sokan irigyelhetnék. Senkit sem kell figyelmeztetni, hogy mi a feladata, mindenki tudja, mi a dolga s ezt kellő időben, ha kell ünnepnap vagy vasárnap is elvégzi. Beszélgetésünk során a jövőt illető tervek is szóbakerültek. — Egyik fő feladatunk a további gépesítés, hiszen az a célunk, hogy a növénytermesztésben mielőbb likvidáljuk a manuális munkát. Az itt felszabadult munkaerőre a kertészetben, illetve gyümölcsászetben lesz szükségünk. Az a tervünk, hogy a gyümölcsészetet 73 ha-ról 100-ra, a kertészetet pedig 20-ról 120 hektárra növeljük. Egy modern sertéshizlalda felépítésével megvalósul az a régi elképzelésünk, hogy az állattenyésztésben dolgozók munkaidejét lecsökkentsük, s nekik se kelljen egy évben 365 napot dolgozniuk. A tehenészetet is teljesen átszervezzük. Hogy a topofníkyi efsz-ben az elkövetkező évzárók is hasonló örömteli légkörben zajlanak majd le, annak egyik fo biztosítéka az, hogy a közösben az utánpótlás kérdését is szem előtt tartják és nagy gondot fordítanak a fiatal mezőgazdászok továbbképzésére. ORDÖDY V. • NÉGY FALU - EGY„ NÓTA” Kelet-Szlovákia számos községéből az ipari üzemek a szó szoros értelmében elszippantották a munkaerők jelentős részét. így van ez Oborinban (Abara), Vei. Raškovcében (Nagyráska) és- másutt is. De az ingázóknak jó része már megunta a sok utazgatást, vagy a kéthetenkénti hazajárást, s csak arra vár, hogy faluja szövetkezetében kissé javuljon az anyagi helyzet. Például az oboriniak nem kis büszkeséggel újságolták, hogy a tagok havi átlagjövedelmének emelkedése nem kis vonzerőt gyakorol az ingázók egy tekintélyes részére. így hát az utóbbi időben négy fiatalember jött vissza a faluba, s lépett a tagok soraiba. Kranylk László a Vajánl Hőerőműnél dolgozott, s idehaza a szövetkezet műhelyében kapott munkalehetőséget (a traktorosok, gépjavítók havi átlagkeresete 2100—2600 korona!). Hornyák István meg a buldozérosságot vállalta el. Bertók Béla is megelégelte az örökös utazgatást: Košicén villanyszerelőként tevékenykedett, most a szövetkezet takarmányosa. Ez utóbbi cégnél dolgozott Haburesák Mihály is — Bertókkal együtt —, kéthetenként látogatott haza családjához, s jelenleg az állattenyésztésben dolgozik, s remélhető. hogy huzamos ideig ... Merthát az állattenyésztés belátható időn belül nagy fejlődés előtt áll. Vagyis négy falu — ez említett, valamint Slrník (Szürnyeg), Brehov (Imreg) és Veľ. Raškovce (Nagyráska) szövetkezetei fontolgatják, miként lehetne olyasmit közös erővel, közös anyagi befektetéssel létrehozni, amire külön egyik szövetkezet sem képes. £s így jut szóhoz az állattenyésztés magasabb szintre emelése, s nemkülönben a növénytermesztés jövedelmezőbbé tétele. Részletekbe nem bocsátkoztak, hiszen még csak most barátkoznak a szoros együttműködés (kooperáció) gyakorlati megvalósításának gondolatával, kivitelezésének módozatait latolgatván. Annyi biztos, együttműködéssel sokkal többre vihetik. Például a nagyteljesítményű gépeket sokkal jobban kihasználhatják. S a munkaerő-kérdést is ilymódon könnyebben megoldhatják. Arról nem is beszélve, hogy az irányító-szervező munka is tökéletesebbé válhat, s a nehézségeket könnyebben legyűrhetik. Például a takarmánytermesztésben máris előbbre akarnak lépni: a Hyso (hibrid szudáni fű) vetőmag beszerzésének lehetőséget felől érdeklődtek ... (nk) JOBB ÉV LEHETETT VOLNA A bielovcei fIpolybéi) földművesszövetkezetben a múlt esztendőben a növénytermesztés eredményei nagyon változóak voltak. A gabonafélék a búza kivételével felülmúlták az elképzeléseket. A búzánál ugyanis a szövetkezet az ár- és a belvizek végett jelentős károkat szenvedett. Elvetettek 140 hektár búzát, de betakarításra csupán 115 hektár kerülhetett, a többit ki kellett szántani. Természetesen a megmaradt búzavetés egy része i* károsodást szenvedett, s előre vérható volt, hogy nem érik el a tervezett hozamot. A kukoricatermesztésben áranként 49 kg csőtermést értek el, ugyanakkor ezt az átlagot egyes dolgozók lényegesen túlszárnyalták, mások pedig jóval az átlag alatt maradtak, mert nem végezték gondosan a növényápolást. Előfordult, hogy két szomszédos parcellán az eredményekben 50 százalékos eltérés is mutatkozott. Az állatállomány forgalmi tervét a szarvasmarhák kivételével teljesítették. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezen a szakaszon megvoltak a reális feltételek a terv teljesítésére. Marhahúsból az eladásra tervezett 500 mázsa helyett 522 mázsát adtak közellátásunknak. A tervezett 100 ezer liter tej helyében 127 ezer litert értékesítettek — naponta 7,79 liter fejési átlagot értek el. Ez persze nem valami rendkívüli eredmény, azonban tudatosítani kell, hogy a tehénállomány jelentős hányada elsöborjas, s alig 10 az olyan tehén, mely másodízben borjazott. így az eredmények nem a legrosszabbak, s meg vannak az alapok ahhoz, hogy a jövőben a tejtermelésben kifejezőbb eredményt érjenek el. Annak ellenére, hogy a termelési tervet túlszárnyalták, az értékesítési tevvet mégsem sikerült teljesíteniük. A tervezett 800 mázsa sertéshús helyett csak 769 mázsát adhattak a közellátásnak. Ez tulajdonképpen nem is rajtuk múlott, mert decemberben 40 vágósertést kínáltak a felvásárlóknak, azok azonban nem voltak hajlandók átvenni, s így a sertések januárban kerülhettek — mintegy 115—120 kg-os átlagsúlyban — értékesítésre. ABEL GABOR Nincs Milyen eredményekkel zárta az elmúlt gazdasági évet a Zemlanská Olöa-l (Nemesócsa) Szövetkezet tagsága, s milyen feladatokat tűznek maguk elé az ötéves tervidőszak második esztendejében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A szövetkezeti elnök távollétében VÄZSONYJ Antalné mérnöküzemgazdásztól tudtunk meg egyetmást. Mindenekelőtt arról tájékoztatott a mérnöknő, hogy bár a fagykárok nagyon érzékenyen sújtották a szövetkezet szőlőjét és gyümölcsösét — Ilymódon mintegy 800 ezer korona kiesett az előirányzott bevételből —, mégis a múlt évi termelési és áruértékesftési tervüket sikerült 116 százalékra teljesíteniük. Vagyis 3,5 millió koronával teljesítették túl az előirányzott bevételt. Csupán a tejtermelés volt gyöngébb a tavalyelőttinél (3300 liter helyett 3150 liter tehenenként). Érdekes, hogy ennek okát a tehénállomány-létszám túltengésében iátják (1652 ha mezőgazd. földter. = 413 db tehén), tavaly is túlteljesítették 4 darabbal a létszámtervet. Több helyütt viszont ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk... Érdemes megemlíteni, hogy a gyakran emlegetett szakképzettség kérdése ebben a közös gazdaságban nagyon is előtérbe került. Már csak a kertészet az a termelési ágazat, ahol a munkaerők — főleg nők — szakképzettség nélkül érvényesülhetnek. Hát idáig jutottak a termelés korszerűsítésével... S a továbbiakban méginkább szükség lesz a jó, szakképzett, politikailag is fejlett mezőgazdasági káderekre, hiszen a nagy termelőegységek kialakítása ezt szigorúan megköveteli. (Emlékezzünk csak, még nem Is oly régen milyen szólásmondás járta? „Az én kezemből a kapát, villát nem veszi ki senki.“ S lám, a kor, a technika szüntelen^ fejlődése az, amely egyenest kiüti az elavult munkaszerszámokat a ma emberének a kezéből.) S még egy lényeges kérdés: a munkaerőutánpótlás. Odáig jutottak, hogy már felesleg mutatkozik kínálkozó fiatalokból, főleg tizenötévesekből. S csak abban az esetben ragaszkodnak hozzájuk, ha mezőgazdasági szaktanintézetekben megszerzik a legalapvetőbb tudnivalókat, amire azián alapozhatnak, ha továbbképzik magukat.., Mert mi a helyzet valójában? Az, hogy máris mind szorosabbá válik az együttműködés az említett, valamint a iipovéi, tôňi, ftanyí) és a Bodza-Lúky-i (bogyaréti) efszek között. Számos tanácskozást folytattak már közösen e közös gazdaságok vezetőségei. Sőt, gyakorlati előnyét is látják már, hiszen a négy árubeszerző helyett csupán egy rója autóval az ország útjait, ami egyrészt munkaerők, másrészt üzemanyag megtakarítását teszi lehetővé. Kísérlet történt arra vonatkozóan Is, hogy a termelési terveket már némileg Összehangolják, de főleg a betakarítási munkákat akarják az eddigiektől magasabb szinten, tökéletesebben megszervezni, s közös erővel, a gépi eszközök maximállsabb kihasználásával elvégezni. Ez az együttműködés egyébként kiterjed a műtrágyázás, vegyszeres gyomirtás, silózás stb. elvégzésére is. Hát ezek azok a momentumok, amelyek mindenképpen előre mutatnak, jelezvén azt, hogy nemcsak tudatosítják — új korszak küszöbére léptünk —, hanem a maguk módján, a lehetőségek figyelembevételével. a tartalékok kimerítésével cselekszenek is annak érdekében. (kovács)
