Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-04 / 9. szám

4 <17лклп FÖLDMŰVES _____________________________________________ 1972. március 4. Az egységes földművesszövetkezetek Összefogásban az erő Kamenné Kosíhy (Kőkeszi) a Velký Kritíš-i járásban a kis­községek egyike, szövetkezetét azonban a nagyok közé sorol­ják. Joggal, mert 2235 hektár mezőgazdasági területtel ren­delkezik, s ebből a szántő 1665 hektár. A nagy szövetke­zet 1970-ben négy kisebb gaz­dasági egységből (Kamenné Kosfhy, Ďurkovce, Sirakov, Se­­lany) alakult, s 1971-ben hoz­zájuk társult TrebuSovce Is. Mindez azért történt, hogy na­gyobb földterületen közös erő­vel még eredményesebben gaz­dálkodhassanak. A jó munkának köszönhetik, hogy nem a legkedvezőbb ta­lajviszonyok mellett, búzából 34,2, árpából 29,8 mázsát ter­meltek hektáronként. Évelő ta­karmányszénából 64,6 mázsát takarítottak be a vetésterület hektárjáról. Búzából a terve­zett 171 helyett 183 vagonnal, árpából pedig 46,5 helyett 52 vagonnal takarítottak be. Ez az egyesített gazdaság szőlészettel is foglalkozik. Az 1964—65-ös években beletepí­­tett területből 12 hektár már termést adott. Az eredmény 935 mázsa szőlő volt. A szőlőterü­let összesen 70 hektár, s ebből ősszel további 17 hektár nyújt termést. Állattenyésztési eredményeik nem kimagaslóak. Egyes szaka­szokon azonban biztató sikere­ket értek el. A sertéseknél a napi súlygyarapodást 0,42 kg­­ról 0,51 kg-га növelték. A jö­vőben nem szándékoznak bő­víteni ezt az ágazatot, mivel a Velká Calomija-i 100 vagonos korszerű nagyhizlalda építésé­hez 22 részvénnyel járultak hozzá, s a jövőben a sertéshús­­termelést közös erőfeszítéssel ‘ott oldják meg. A fősúlyt a szarvasmarha állomány fejlesz­tésére fordítják. Az eddigi 1257-ről az ötéves tervidőszak végéig 1350-ra bővítik az állo­mányt. A tehenek számát a je­lenlegi 243-ről 400-ra növelik. Lényeges javulást várnak a tej­termelésben is. Tervezik, hogy a fejési átlagot az eddigi 2550- ről 3100 literre emelik. Tény, hogy a tervezett cél­kitűzések megvalósításához je­lentős beruházásokra van szük­ségük. Már 9,5 millió koronás költséggel megkezdték egy 300 férőhelyes korszerű tehénistálló építését. Ezzel egyidejűleg egy­millió 224 ezer koronás befek­tetéssel garázsokat is építenek. Az üzemanyagtöltő állomás pe­dig 140 ezer koronás költség­gel készül. A múlt év a gépesítésben is lényeges változást hozott, mert az összpontosítás lehetővé tette a nagy teljesítményű gépek jobb kihasználását. Űjabban vásároltak egy T—174-es rako­dót, egy Crystal traktort, és 8 begyűjtő kocsit, összesen 850 ezer koronát fordítottak gépek vásárlására. Idén pedig 800 ezer koronát költenek gépekre. A géppark felújítása, bővítése azért szükséges, mert míg a járásban egy traktorra 50 hek­tár földterület jut, addig Ka­menné Koslhyban 64 hektár, így nem véletlen, hogy a javí­tásokra fordított összeg a ter­vezett 250 ezer helyett 315 ezer koronát tett ki. A múlt évi eredmények foly­tán bizakodva néznek erre az évre Is. Különben ezt bizonyít­ják az efsz-ek VIII. kongresz­­szusára tett kötelezettségválla­lások Is, mely pénzben kifejez­ve 377 860 koronát tesz ki. A kötelezettségvállalás fő célja a hústermelés fokozása, a cukor­répa hektárhozamának 13, a szőlő össztermelésének pedig 200 mázsával történő emelése stb. Igaz, ezek csak számok, de mögöttük becsületes, dolgozó emberek állnak. A vezetők és a sortagok összefogásával min­dent megtesznek az idei és a későbbi célkitűzések maradék­talan teljesítésére. BÖJTÖS JANOS, Vinica ■Jrclet-Szlovákiában járva elláto­­gattam a Veľké Kamenec-i (Nagykövesd) földmű vesszüvetkezet­­be. Fiatal agronómus KANDA GYÖRGY tájékoztatott a néhány nappal előbb lezajlott zárszámadó közgyűlés ered­ményeiről. Elmondta, hogy szövetke­zetük a múlt évben árutermelési ter­vét 106 százalékra teljesítette, s azt sem hallgatta el, hogy a növényter­mesztésben különféle okok végett nem mindenben teljesítették az elő­irányzott nyerstermelési tervet. A búza felülmúlta a várakozást. Hektáronként 6,5 mázsával nyújtott többet, mint tervezték. Ugyanezt mondhatják a szőlészetről is, ahol a tervezett 80 mázsás hozammal szem­ben 134 mázsát értek el hektáron­ként. így a szőlőből származó több­letjövedelem bőven takarta a növény­­termesztés más ágazataiból be nem érkezett bevételt. Közben előkerült JUHÁSZ JÁNOS mérnök, a szövetkezet elnöke, aki főleg arról beszélt, hogy a körzetben mint képzelik el a jövőt. Mert ők is s a környező gazdaságok is jól tud­ják, bogy a pár száz hektáros gazda­ságokkal már nem lehet messzire jutni. Ilyen gazdasági egységek kü­­lön-külön egymástól elszigetelten nem képesek a növekvő feladatok teljesí­tésére. Nem képesek a nagy, drága gépek vásárlására, a korszerű, sok pénzbe kerülő istállók építésére. Olyan istállókat építeni, mint a ré­giek, ma már nem érdemes. Ezért szükséges tübb szövetkezet összefo­gása, hogy a pénzeszközök összevo­násával kttzös létesítményeket, nagy befogadó képességű tehénistállókat, borjúneveldéket, marha- és sertés­­hizladákat építsenek. A körzet szövetkezetei az együtt­működés, helyesebben a többterme­lés érdekében már megtették az első lépéseket. Hat gazdaság kooperációs viszonyra lépett egymással, s a szö­vetkezetek képviselőiből megválasz­tották a kooperáció tanácsát, mely­nek elnöke a Malé Horeš-i (Kisgéresj földművesszövetkezet elnöke, BARTA JANOS elvtárs lett. A kooperációs ta­nács egyes tagjai elnökei lettek a szakbizottságoknak. Dicséretes jelenség, hogy az egy­mással kooperáló szövetkezetekben minden munkanormát egységesítettek, hogy ezen a téren is rendet tartsa­nak. Ezzel szemben a szövetkezetek gazdaságilag és pénzügyileg teljesen függetlenek egymástól. Egyelőre úgy határoztak, hogy a nagyobb, drágább gépeket közös pénzeszközökből vásárolják és közö­sen használják, természetesen meg­határozott illeték ellenében. További lépés a korszerű istállók épitése lesz, ugyancsak közös pénzeszközök felhasználásával. Így a külön-külön gazdálkodó szö­vetkezetek egymás segítségével, be­látható időn belül kellő színvonalra fejlődhetnek, s mikor elérkezettnek látják az időt, közös, korszerű nagy­üzemet alakíthatnak. Ez persze még csak a jövő zenéje, mégis úgy véle­kednek az egyesítésről, mintha ez a kooperációs viszonnyal máris meg­történt volna. vényű igazságokat, melyek amúgy is ismeretesek a szövetkezeti életben. Igen ám, de azokat is fel kell bon­tani a körzetekre, a gazdaságokra, egyes csoportokra és emberekre. Csak úgy épülhetnek be a gyakorlatba. Tudatosítanunk kell, hogy a koope­rációs viszony az összpontosítás, a szakosítás, az összpontosított beru­házási eszközök közös felhasználása, tehát minden, ami ekörül zajlik, a jobb termelési eredmények elérése érdekében történik. Tehát ebből a szemszögből kell megközelíteni a dol­gokat, mert lia szükségképpen többet termelünk, bizonyos, hogy több jut a piacra, s a szövetkezeti tagságnak is haszna származik belőle. Amikor a Veľké Kamanec-i föld­művesszövetkezetben átvették a kong­resszusi vitaanyagot, éppen a fentiek A TÖBBTERMELÉSÉRT Egyelőre az a fontos, hogy ki-ki a saját portáján a lehető legjobban teljesítse a kitűzött feladatokat, a terv minden mutatóját, mert ha mindenki jól végzi a dolgát, az a szövetkezeti tagság s a társadalom számára egy­aránt hasznos. Feltételezhető, hogy a kooperáció szakbizottságai mindent okosan elő­készítenek ahhoz, hogy a gazdasá­gok a jövőre nézve kifogástalanul fölkészülhessenek. Például a növény­­termesztő szakbizottságnak okos ta­nácsaival arra kell törekednie, hogy a gabonatermesztés fellendítése mel­lett egyben kellő mennyiségű jó ta­karmány termesztésére ösztönözze a gazdaságokat. Ezzel szemben az ál­lattenyésztési szakbizottságnak a szarvasmarha-állomány tökéletesíté­sére, termelőképességének szüntelen fokozására, az elfogyasztott takarmá­nyok jő értékesülésére kell töreked­nie. Abból kell kiindulni, hogy a leg­tökéletesebb szervezést alkalmazó gazdaságban is lehetne jobban, ered­ményesebben termelni, csak keresni kellene a módját. Persze, nem lenne értelme valamilyen recept leírásának. A szervezést körzetenként mindig a helyi viszonyokra kell alapozni. Meg­határozhatnánk ugyan általános ér­értelmében jártak el. Az irányt, a termelékenység emelésére vették, s ma mindent elkövetnek, hogy eb­ben az évben többet termeljenek, mint tavaly. Tebát minden vonatko­zásban fölmérték a lehetőségeket. Többet akarnak termelni és érté­kesíteni gabonafélékből, húsokból és tejből. Marha- és sertéshúsból pél­dául 350 mázsával értékesítenek töb­bet mint tavaly, tejből pedig mint­egy 25 ezer literrel adnak többet piacra. Örvendetes jelenség, hogy a szö­vetkezetben a munkatermelékenység szembetűnően emelkedik. Érdemes megemlíteni, hogy míg 1970-ben egy állandó szövetkezeti dolgozó munka­termelékenysége 75 721 korona volt, a múlt évben 88 778 koronát tett ki. S míg a nyerstermelés 1971-ben az előtte való esztendőhöz viszonyítva 28 százalékkal, a jutalmazás nagyon kedvezően 11 százalékkal emelkedett. Az itt vázolt számok minden kom­mentár nélkül magukért beszélnek. Azt bizonyítják, hogy bár problémák­kal küzdő, mégis fejlődőképes szövet­kezetről van sző. S a fejlődésre kor­látlan lehetőséget nyújt számára a kooperáció. HOKSZA ISTVÁN Eredményesebben gazdálkodunk Aki 1969-ig ismerte a Nová Vieska-i (Kisújfalu) szövetkezet helyzetét, az tudja csak igazán értékelni a mai eredményeket. Akkor a szövetkezet vezetősége az évet közel 800 ezer korona ráfizetéssel zárta, s az eladó­sodás több mint 5 millió korona volt. A járási mezőgazdasági társulás, valamint a járási pártbizottság négy lelkes, tapasztalt szakemberrel pró­bálta menteni a rosszulálló gazdaság helyzetét. Ezerkilencszázhetvenben kezdődött a konszolidációs folyamat. Eleinte nehéz volt bevezetni a ren­det, munkafegyelmet, mert elsősorban meg kellett ismerkedni a környezet­tel — a termelés problémáival. Összeállítottuk a tervet, amelyből 2 millió korona hasznot reméltünk. Szinte hihetetlennek tűnt a járás mezőgazdasági szakemberei, s a bank­­tisztviselők körében, hogy tervünk sikerrel végződjön, mert ismerték a múltat és így nehezen hittek a tel­jesülés lehetőségében, A járási értékelés bizonyította ugyanis, hogy a szövetkezet az utolsó helyen ballagott. Hogy csak egy-két példát említsek: a tejhozam 1969-ben 1870 liter volt tehenenként, s a járási átlag 2600 liter körül mozgott. A ser­téshizlaldában a súlygyarapodás 39 dkg, s a Járási átlag közel 50 dkg volt. A gabonafélék hektárhozama 30 má­zsa körül mozgott, míg a járási át­lag 5—6 mázsával magasabb volt. így sorolhatnám tovább az akkori helyzetet. Ennek láttán dolgoztuk ki az öt évre szóló konszolidációs tervet, az­zal, hogy évente 1 millió korona adósságot tőrlesztünk. Így kezdtünk gazdálkodni. Azokat a termelési ága­zatokat, amelyek nem voltak kifize­tődők, igyekeztünk mellőzni. Maxi­málisan kihasználtuk a lehetőségeket az Intenzivebb termelés érdekében. Már az első évben sikerült a tervet elérni, sőt 1,5 millióval túlteljesíteni, ami reményt és erőt adott a termelés fokozására. ( Ezerkilencszázhetvenben sikerült megfigyelni és elemezni a nem ren­tábilis termelést. Leállítottuk a kerté­szetet és a melléküzemágban a „csár­da működését“. Ezek helyett fokoz­tuk az állattenyésztés termelését, a szőlészetet, a növénytermesztésben pedig a napraforgóval próbálkoztunk. A melléküzemág szakaszán a tégla­gyártást stabilizáltuk. Tervünk 1971-ben valóra vált és bebizonyosodott, hogy a szakszerűen alkalmazott technikai és technológia minden szakaszon meghozta a várt eredményt. A legnagyobb pozitívum­nak azt tartjuk, hogy sikerült a ter­melést olyan mértékben fokoznunk, hogy ma már néŔány elért eredmény alapján járási méretben előkelő he­lyet foglalunk el. A kukorica ter­mesztésben 54 mázsával a másodikok vagyunk a járásban! A másik fontos tényező az, hogy lényegesen sikerült a termelési költ­ségeket csökkenteni, arányban tarta­ni az eredményekkel. Hogy fejlődé­sünket ábrázoljam, összehasonlítás­képpen az utolsó három év néhány adatát sorolom fel, melyek az 1969— 1971-es évek közötti terméskülönb­séget ábrázolják; Növénytermesztés: Búzából 15 má­zsával, árpából 9 mázsával, kukori­cából 8 mázsával, cukorrépából 86 mázsával, silókukoricából kereken 100 mázsával javítottuk a termésho­zamot. Állattenyésztés: Az évenkénti tej­hozam 69-től 71-ig tehenenként 729 literrel emelkedett. A sertések súly­­gyarapodása naponta 10 dkg-mal, a hízőmarhák egyedenkénti súlygyara­podása 18 dkg-mal, a húseladás hek­táronként 119 kg-mal, a malacelvá­lasztás kocánként 4,4 darabbal emel­kedett. Közgazdasági tényezők: A nyers mezőgazdasági termelés 1 ha mezőgazdasági területre 1969- ben 9 ezer 950 korona volt, 1971-ben 1850 koronával emelkedett, s a be­vétel 1 ha mezőgazdasági területről 10 800 Kčs volt, ez 1700 koronával magasabb mint 1969-ben. A bérezés 1 ba mezőgazdasági területre 3121 korona volt, ami 1971-ben 529 koro­nával emelkedett, s egy állandó dol­gozóra átlagban 15 200 Kčs évi ke­reset jutott, ami 3400 koronával jobb az 1969-es átlagnál. Az összehasonlítás néhány adata hűen igazolja, hogy egy rosszul gaz­dálkodó szövetkezetei is előre lehet lendíteni néhány év alatt, ha jó a vezetés, s a dolgozók példás kiállás­sal segítik a gazdálkodást. Högy a már jónak mondható ered­ményeket megtartjuk-e vagy javítjuk, ez az egész munkaközösség kölcsö­nös viszonyától, a mindenre kiható szervezéstől függ. Őszintén reméljük, hogy így lesz; HORVÁTH LAJOS, mérnök Sikeresen zártak A Stredné Turovce-i (Középtúr) Egységes Földművesszövetkezetben sikerekben gazdag évet zártak. Az eredmények mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés terén job­bak voltak az előirányzott tervek­nél. A sertéstenyészetben pl. az anya­kocánként tervezett 17 malac helyett 18-at választottak el. A tejtermelés­ben viszont nem sikerült teljesíteni az eladási tervet, mivel a gondozók fegyelmetlen munkája és az újjáépí­tett kifutó lényegesen csökkentette az eredményeket. A növénytermesztésben elsősorban a gabonánál elért kiváló eredménye­ket kell említenünk, hiszen a szövet­kezet e téren a járásban az első helyre került. Búzából a tervezett 35 mázsa helyett 52 mázsás hozamok születtek. Az árpánál 32 helyett 53 mázsa volt az átlagos hozam. A ga­bonafélékből a szövetkezet tehát ma­gasan túlszárnyalta a tervezett meny­­nyiséget. Búzából a tervezett 13 va­gon helyett 22-t, árpából pedig 5 va­gon helyett 7,5 vagont adtak el az állami felvásárlónak. A jó eredmé­nyekhez Matyó József agronómus Is nagyban hozzájárult. A szövetkezet dolgozói az elmúlt év eredményeiből kiindulva bizakodással tekinthetnek az 1972-es gazdasági év elé. ANTAL ISTVÁN Megbirkóznak a feladatokkal A Rimavská Sobota-i (Rima­szombat) járásban a Bátkai Ál­lami-Gazdaság múlt évben mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben jó ered­ményt ért el. Gabonaneműek­­ből átlagosan 33,17 mázsa hek­tárhozamot értek el 2000 hek­tárról. A gazdaság dolgozói múlt évben 105 vagonnal több gabonát termeltek terven felöl. Ez a mennyiség 255 vagonnal meghaladta az 1970-es eredmé­nyeket. Azért, hogy az állami gazdaság a múlt év végén a növénytermesztésben jó ered­ményt könyvelhetett el, első­sorban a bátkai részleg dolgo­zóit illeti dicséret. Árpából 44,29 mázsás hektárhozamot értek el, 11 mázsával többet, mint az egész állami gazdaság­ban. Pozitívan értékelhetjük az állattenyésztésben elért ered­ményeket is. A tervezett 2900 literes tejhozamot 3000 literre teljesítették, s az 1970-es év­hez képest 100-zal növelték a fejőstehenek számát. A sertéshizlalásnál átlagban 41 deka volt a súlygyarapodás, s a tervezett 15,5 helyett átla­gosan 17 malacot választottak el kocánként. Ezen a téren Simon Béla a žípi részleg és Sólymos Jolán a tomašovcei részleg állatgondozója dicse­kedhet a legkiválóbb ered­ménnyel. Átlagosan 20 malacot választottak el kocánként. Az állami gazdaságban a múlt év decemberétől bevezet­ték a szarvasmarhák szinteti­kus takarmányozását. A mód­szer már kipróbált, s jól bevált a gazdaságban. Mintegy 500 szarvasmarhát etetnek szinte­tikus takarmánnyal, s minden feltétel megvan ahhoz, hogy az állatok súlygyarapodásában jó eredményeket érjenek el. A gazdaság állattenyésztői a múlt esztendőben terven felül 14 vagon húst juttattak a dol­gozók asztalára. Ebben az évben a gabonafé­lék termesztésénél átlagosan 34 mázsás hektárhozammal szá­molnak, ami hektáronként 0,83 mázsával több, mint a múlt évi átlag. Ebben a tekintetben nagy tartalékok vannak a radnovceí részlegen, ahol a múlt évben kisebb eredményeket értek el, mint a gazdaság többi részle­gein. Az állami gazdaság fő fel­adatai közé sorolható, hogy eb­ben az évben összhangba akar­ják hozni a növénytermesztést az állattenyésztéssel. Ez azt a célt szolgálja, hogy a fokozot­tabb takarmánytermesztéssel, önellátást biztosítsanak. A beruházásos építkezések keretében folytatják az évi 100 vagon sertéshús kitermelésére alkalmas automatizált hizlalda építését, melyet ebben az év­ben szeretnének befejezni. Saj­nos, a jesenskéi Agrostav vál­lalat dolgozói lassan dolgoz­nak, és így nincs meg az elő­feltétele annak, hogy a hizlal­da a tervezett időre elkészül­jön. Szőlőt és gyümölcsöst 150 hektáron telepítenek. A szőlő­­telepítés teraszosan történik, hogy mind a megművelésnél, mind pedig a növényápolásnál kihasználhassák a gépeket, je­lenleg még csak a talajrende­zési munkák folynak, s csak az őszön kezdik a telepítést. A közeljövőben a Bátkai Ál­lami Gazdaság a žípi útkeresz­teződés közelében 1000 fejős­tehén befogadására alkalmas korszerű, teljesen gépesített tehénistállót épít. A terveket a Banská Bystrica-i Kerületi Mezőgazdasági Tervező Hivatal készíti. A felsorolt beruházá­sokon kívül építenek még há­rom stabil mezei cséplőrend­szert a begyűjtőgépsorok Jobb kihasználása céljából. GARAI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents